Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-07-19 / 29. szám

evangélikus elet NAPPAL ÉS ÉJJEL »Nappal kiküldte kegyelmét az ür, éjjel éneke ve U velem, imád­ság az én életem Istenéhez« (Zsoltár 42:9). A feltámadott Jézus megígérte ta­nítványainak, hogy Ö velők lesz min­den napon a világ végezetéig. M i n- den nap. A zsoltárcs hadd vezessen most tovább bennünket ebben a drága ígéretben. Minden napnak 24 órája van. Min­den nap két részből áll. Nappalból és éjtszakából. Jézus jelenléte mindezek­re vonatkozik. Velünk van a napnak mind a 24 órájában, a nappalnak életütemében, az éjtszaka csendjében. REGGEL. Sokféle ébresztője van az embernek. Valahol megszólal az ébresztőóra, felhangzik az ébresztő emberi szó. Ezsaiás próféta az éb­resztő Istenről beszél (50:4.). Éb­resztése a próféta szerint nemcsak a testre, a testi álomból serkentésre vo­natkozik, hanem a lélek ébredésére is a bűn álmából. Minden reggel ser­kent új ébredésre. A füleimet ser­kenti, mert a mindennapra való hit is hallásból van. A hal'ás pedig Isten Igéje által. A tanítványokat ott ta­láljuk reggel a Mester lábainál. Ami­lyen a reggel, olyan lehet az egész nap. Akik tanítványként hallgattak a Mesterre, tanítványként járhatnak egész nap Vele. NAPPAL. A zsoltáros szerint nap­palra megígérte, kiküldte kegyelmét az 0r. Akik az Ür álta1 ébredlek, ser­kentek fel, azok nagy kegyelemmel, erővel indulnak bele a nappalba. Nem akármelyikbe, nem akármilyenbe, ha­nem az épp előttük állóba. Nemcsak igehallgató vasárnapba, hanem mun­kás hétköznapba is. Az ür kegyelme érvényes a gépek, motorok zúgásá­ban, irodák asztalainál, iskolák pad­jaiban, szántóföldeken. Beleolvad a munka ritmusába az Ür megígért, ki­küldött kegyelme. Áldott nappalok. Van értelme a munkának, dalol az élet, nagyszerű a hivatás, felemelő a kötelesség: Kegyelem kísér minden dolgaimban, az ür van velem. Velem van mindaddig, míg rám száll az este, míg leteszem a munkaszerszá­mot, míg megjelenik ez égen az első csillag: az esthajnali. ÉJJEL. »Éneke volt velem, imád­ság az én életem Istenéhez.« Mikor leszáll a nap és beáll a sötét, előtör­nek annak árnyai is. A munka által lekötött emberre rászakad az est­homály, édes- és mostohalcstvéreivel. Isten azonban ura az éjszakának is. Ahogyan Jób mondja: »Hálaéneket ad az éjszakában.« A sötétség hadcsapa­tai különösen is éjjel a küszöbön les­kelődnek, fegyver ellenük az Ürtól való hálaének. Az éjszaka csendjében beszélget a gyermek az ő Atyjához. Imádkozik. Isten és ember, Mester és tanítvány együtt énekben és imád­ságban az éj csendjében. Élsz-e vele, testvérem? Velünk van Jézus minden napon, annak mind a 24 órájában, nappal és éjjel egyaránt. Áldott jelenlét. Fábry István HiTUCÖZNAP’OliC »Szár vány egy ház vagyunk«, »keve­sen vagyunk«, ezek a közismert, any- nyiszor elmondott igazságok járnak az eszemben, amikor jeljegyzéseimet rendezgetve papírra vetem ezt a né­hány történetet. Igaz, szórványegy­ház vagyunk — de mit is jelent ez a tétel a gyakorlatban? Kisebbségben vagyunk, de vájjon ennek a helyzet­nek csak hátrányai vannak? Nem rejt-e sokszor a szórványsors lehető­ségeket és ajándékotat, amikről a gazdag és nagy egyházaknak fogal­muk sincsen? £s nem ád-e örömöket a szórványban munkálkodók részére, amik emlékké finomulva is mindig „megmelegitik. a szivet?_ Ezekből az apró örömökből szerelnék néhányat elmondani. * Karácsony első ünnepére igyekez­tem a —i szórványba. Már messziről feltűnt a sürgés-forgás a bejárat előtt. Közelebb érve bibliai kép fogad: egy hófehér csacsi áll az utcán, mintha csak a betlehemi éjszakát megfestő valamelyik piktor ecsetjéről került volna oda. Igaz, hogy ez a csacsi nem jászolhoz van kötve, hanem kocsi elé. Éppen akkor raknak le a szekérkéről valami göngyöleget. Kérdésemre hangzik a válasz: feldíszítjük kicsit karácsonyi istentiszte'etre a helyisé­get. No jól van, úgyis korán érkeztem, elnézek valakihez látogatóba addig. Mire visszaérek s belépek az ajtón, meg kell állnom a meglepetéstől: a református gyülekezeti terem, ahol kölcsönben tartjuk istentiszteleteinket, karácsonyi varázslat fényében ragyog. Oltár került a fal mellé: Sz.-ék fara­gott asztalkája, rajta feszület, nagy ezüst gyertyatartőkban négy szál gyertya ég, családi Biblia az oltáron, hófehér csipketerítőn — mind-mind valamelyik hívünké, amit most boldo­gan hozott el, hogy méltó hajléka le­gyen az ünnepi igének. Az oltár előtt süppedő szőnyeg — valamelyik ott­hon dísze volt, most itt ünnepel ez is. És térdeplő is van: másik szőnyeggel leboritott díványpárnái sora. A falon fenyőágakból font dús kereszt, milyen egyszerű és milyen szép. Fenyő, sok fenyőág árasztja illatát a kis szobá­ban. A sarokban egy kis asztalkán nagyon régi, faragott Betlehem, Z.-ék családi kincse, most ez is idekerült. Nem jutok szóhoz, mit i3 monda­nék? Ragyogó arccal seregük a kará­csonyi prédikációra hatvan szórvány- lélekből több mint negyven. Melyik nagy gyülekezetben van ilyen templomlátogatási százalék? S hol adatik kevésből ennyi öröm? * Böjtben violaszin terítő kellene az oltárra, oktattam népemet, ugyan­abban a szórványban. Meghallgatták, s amikor bőit első vasárnapján ki­mentem, valami csodálatos lila se­lyemszalag díszítette a kicsiny oltárt, keresetlen hanyagsággal átvetve. Hát ez meg honnan került, hüledeztem. Oh, semmi, szerénykedett Z. néni, csak az esküvői díszruhám szalagja volt... A nagypénteki fekete térítőt már csak félve mertem említeni. Lett is foganatja. Valami különös, csoda-. szép, szürke selyemterítő került az ol­tárra, meg a szószéket pótló asztalra is, fekete rojttal. Megint csak vala­melyik asszony a régi ünneplőruháját szabta fel az ür oltárára. Ezek után nem merek többet szóiani. De nem is kell. Meglesz úgyis magától minden. * A húsvéti ünnepekben szupplikáns teológust vittem magammal. Nem kell vérmes reményekkel lenni, készít- gettem elő az ifjú timóteust. Pár em­ber lesz csak az imaházban és per­sze, örülhetsz, ha néhány forintot összeszedsz. Hja, szegény az eklé­zsia, szórványban vagyunk. Igaz, hogy hirdettem már vagy három hét óta jöveteledet, s azt is, hogy aki úgy gondolja, előre adhat, a gondnok — azaz gondnoknő, merthogy leány az illető — majd összeszedi. Mit szapo­rítsam a szót: zsúfolásig megtelt a terem és több mint kétszázötven fo­rintot számoltak le az elképedt teoló­gus kezébe, sűrű bocsánatkérések kö­zött: igen restelik, hogy csak ennyi került, de ha lehetne várni vele, a jövő héten pótgyűjtést rendeznek, mert vannak ám, akik még nem ad­tak, ésatöbbi. Alig tudtam leállítani őket. Hiszen így is már erejükön fe­lül adtak, teológus testvérem szerint megszégyenítve nagy. városi gyüle­kezeteket. Bizony megvannak a szór­ványéletnek a maga csodái. Hétköz­napi csodák, Annak művei, aki a hét­köznapoknak is Ura, a szórványokban is. * Konfirmáció. Három gyermek tér­del a virágbaborult kicsi templom ol­tára előtt. Ketten testvérek, egy fiú, meg egy leány. Nem helybeliek, a szórvány másik sarkából jöttek autó­buszon, velük van a rokonság, meg páran hívek is. De egyebünnen is van­nak itt, bejöttek távo’ibb falvakból a szórványközpont nagy, közös ünne­pére. Megrendültén olvasom Szent- háromság Vasárnapjának evangéliumi igéjét: János 17, 6—11. »A beszéde­ket, amelyeket nékem adtál, nékik ad­tain,... és ők befogadták,... az enyémek mind a tiéid és a tiéid az enyémek.... Szent Atyám: tartsd meg őket a te nevedben!« A Getse- rnanéban mondja Jézus ezt az imád­ságot, 11 tanítványáért. Egy marok­nyi emberért. De Noé idején ő maga volt a bárkában az egyház és Abra­ham bem volt különben s Illés is úgy vélte, hogy csak maga maradt meg, pedig Isten hétezer hívőt rendelt mellé. Csak három gye-mek áll itt az oltár előtt s milyen maroknyi ez a szórványgyülekezet, de ki merné ke­vésnek tartani azt, ami olyan drága Isten előtt és lekicsinjelni, ami olyan sok lehet az Ö kezébenl Istentiszte'et után megkérdi az egyik szülő, hogy kinek s mivel tar­tozik ezért a pazar virágdíszért. Szé­les mozdulattal, mosolyogva mutat­tam az oszladozó hívek seregére; még nem ismeri, úgy látszik, a szórvány­élet törvényét: egy mindenkiért, min­denki egyért. Apró képek a sok közül. Hányat le­hetne ilyet megírni! Valamennyi Azt dicséri, Aki a semmiből teremt s aki a kevésnek is Ura, hétköznapokon, a szórványegyház életében. — r — Látogatás Elefánti Sándornál Uégi vágyam teljesült, amikor ott ültem vele szemben a lakásán, Debrecenben. Előttem feküdtek kéz- iratkötegei: a magyar evangélikus énekekről írt tanulmányai. Évek óta tudtam, min dolgozik. Többször váltottam vele levelet; könyvköl- csönzéssel segítettem neki a gyűjtés­ben; közvetítettem neki PaVr Sán­dor utolsó, a halál által félbeszakí­tott tanulmányát a Zengedező Meny- nyei Karról; egyszóval munkatársak voltunk már régóta, anélkül, hogy találkoztunk volna. Most hát látoga­tásomkor nemcsak őt magát láthat­tam, hanem egy életen át tartó him- nológiai munkájának a termését is. Eddig is tudtam róla, hogy debre­ceni gyülekezetünk népiskolájának volt a tanítója, működése végén igazgatója. Még mielőtt levelezni kezdtünk énektörténelmi munkájá­ról, ismertem a nevét vallástanítási kézikönyveinek címlapjáról. Láto­gatásomkor megtudtam róla, hogy 76 éves. Cegléden született. A tanító­képzőt Sopronban végezte. Tanítói működését Felpécen kezdte, Loson­con folytatta; aztán — 34 éven át — Debrecenben tanított. 1938-ban ment nyugalomba. Közel nyugalombavo- nulásához, 1936-ban megírta debre­ceni népiskolánk ötvenéves történe­tét. Pedagógus minőségében végzett munkájának már a hosszúsága is sejteti, hogy érdeklődése és tevé­kenysége túlterjedt a népiskolai ta­nítási órákon és igazgatáson. Mégis többvonalú kulturális mű­ködésében állandó és legjelentő­sebb érdeklődése a magyar evangélikus élet felé irányult. KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK ÍMete folyása serkentő tényezők- kel határozta meg élete nagy művét: maga sem tudja megmondani, mióta dolgozik a magyar evangélikus gyülekezeti ének történelmében. Az összegyűjtött anyag feldolgozásában eljutott a XIX. század elejéig. A há­rom előző évszázad énektörténelmé- ben fáradhatatlanul és leleményesen gyűjtötte az anyagot. Amely éne­keskönyvhöz maga hozzá nem férhe­tett, ismerőseivel készíttetett róla jegyzeteket. A megvizsgált énekes­könyvekből és korálkönyvekből ki­jegyzett minden énekszöveget és dallamot, összevetette a dallamjel- zéseket, a dallamváltozatokat. A dallamokat a modern népdalgyűjtés módján »g« záróhangra transzpo­nálva jegyezte ki. Gyűjtőmunkájában különösen is értékes az a törekvése, hogy gyűj­teményében együtt legyen a szö­veg és a dallam. Nem elégszik meg azzal, hogy az énekszövegeket önmagukban nézze, hanem keresi hozzájuk a dallamot, hiszen a himnológia csak úgy mar id a valóság talaján, csak úgy reális, ha nem felejti, hogy a gyülekezetben a szöveg és dallam együtt alkotja az ének valóságát. A dallamok nyomo­zásánál viszont nem elégszik meg egyik-másik nyomtatott vagy kéz­iratos korálkönyvvel, hanem azon igyekszik, hogy megállapítsa, milyen dallamok hangzottak gyülekezeteink­ben a XVII., sőt még előbb, a XVI. században. A reformáció korát tartja annak a történelmi alapnak, amelyre támaszkodni kell. De nem korlá­tozza felekezeti elfogultság. A XVIJ. századi római katolikus énekeskönv- vek dallamanyagát éppúgy figye­lembe veszi dallamaink változatai­nak összeszedésében és a legjoob változat nyomozásában, mint a nagy összefoglaló dallamgyűjteményeket. Szívesen keresi a szálakat a dunán­túli pietisták és a debreceni Ma- róthy György jeles énekeskönyv- szerkesztő között. Népdal gyűjtőkkel, római katolikus himnológusokkal éppúgy kapcsolatot tart fenn mun­kája érdekében, mint békéscsabai énekeskönyvünk legújabb kiadásá­nak szerkesztőjével, Linder László­val. Mivel pedig minél mélyebbre igyekszik nézni énekeink történeté­ben, éppen ezért beszélgetésünk so­rán helyesléssel szólt Schulek Tibor, Sulyok Imre és munkatársaik törek­véséről, hogy a készülő gyülekezeti énekes­könyvhöz összegyüjlsék a dalla­mok minden változatát, ne álla­podjanak meg egyik vagy másik XVIII. századi változatnál, ha­nem menjenek vissza a kutatás­ban minél közelebb a reformá­ció korához. Ebből a helyeslésből, a református próbaénekeskönyvre tett észrevéte­leiből és abból a buzdításból, hogy Kodály Zoltán népénekgyűjtését út­mutatásnak vegyék kutatóink — egyre nyilvánvalóbb lett előttem, hogy Elefánty Sándor azért szét éti a gyülekezeti ének történetét, mert általában szereti az éneklő gyüleke­zetét. Azért nyomoz énekeskönyvek, egyes énekek: szövegek és dallamok után szívósan és lelkesen, hogy semmi el ne vesszen — a leendő használatbavétel számára. Egyhá­zunk himnológiai munkásai között bizonyosan 6 a legidősebb, de nem­csak ezért illik őt megismernie egy­házunk közönségének, hanem azo­kért a már szinte nyomdára kész kö­tetekért is, amelyek magukban fog­lalják gyülekezeti énekeink három évszázadnyi történelmét. Dr. Sólyom Jenő NÉMET DEMOKRATIKUS köztársaság Ünnepi istentisztelet keretében szentelték fel a weimári Szent Péter és Pál városi templomot, mely a há­borúban súlyosan megsérült és majd­nem öt éve tart az újjáépítés. Az ünnepi beszédet D. Mitzenheim püs­pök mondotta. Az ünnepélyen részt vett Otto Nuschke helyettes minisz­terelnök is, a Német Demokratikus Köztársaság kormányának képvise­letében. EGYESÜLT ÁLLAMOK Lapunkban már többször adtunk hírt arról a hatéról, ami az »Uni«i versity of the South« (az amerikai protestáns episkopális egyház főis­kolája) körül folyik. Arról volt ugyanis szó, hogy a főiskola vezető­sége megtagadta a színesbőrű hall­gatók felvételét. Ez ellen élesen til­takozott a közvélemény, sőt a pro­fesszori kar nagy része is lemondott állásáról tiltakozásképpen. A főis­kola elöljárósága most a következő határozatot hozta: »Mivel az egyetem alapszabálya és rendeletéi nem tiltják a különböző fajú vagy színű hallgatok felvételét, elhatá­roztuk, hiogy utasítást adunk a hall­gatók felvételét intéző hivatalnokok­nak, hogy minden felvételi kérvényt, — tekintet nélkül a kérvényező faji hova- tartozandóságára — megfelelő lelkiis­meretességgel bíráljanak, el.« A több mint egy éve tartó harc­ban tehát az igazság győzött és a faji megkülönböztetés eszméje újabb vereséget szenvedett. Ez is azt mu­tatja, hogy az Egyesült Államokban is egyre szélesebb körök helytelení­tik a faji megkülönböztetést. ANGLIA Péter János református püspök ang­liai prédikáló kőrútjával kapcsolat­ban az angol sajtót továbbra is élén­ken foglalkoztatja a magyar egyházi élet. A legtekintélyesebb angol napi­lap, a Times közölte Péter János püspök levelét, aki a keleteurópai országok életéről megjelenő cikkel kapcsolatban rámutat arra, hogy »nagy jót tenne sok egyházi és em­beri ügynek, éppen a nemzetközi fe­szültség enyhítésének is, ha azt a revideálást, amely jelentős nyugati körökben a keleteurópai egyházi vi­szonyok tekintetben már eddig is végbement, a Times tovább segíte­né előre.« Hangsúlyozza a püspök, hogy hiteles értesülések közlésével sokat segíthet az angol sajtó a nem­zetközi helyzet tisztulásán. INDONÉZIA Az indonéziai Egyházak Tanácsa, melyet 1950-bon alapítottak, június 20—30 között nagygyűlést tartott. Ehhez a tanácshoz mintegy 30 kü­lönböző egyház tatozik, kereken kétmillióötszázezcr keresztyén egy­háztaggal. A nagygyűlés foglalko­zott az evanstoni ökumenikus világ­gyűlés főtémájával: »Krisztus, a vi­lág reménysége.« Szombat esti közös imádságunk Akik az Urat emlékeztetik Ezs. 62:0—12. Isten népe az imádkozással él. Minden, ami vele történik, Isten ke­gyelmének ajándéka, amit Isten az imádság meghallgatásáért ajándé­koz. Isten arról gondoskodott, hogy az ő népe körében buzgó imádkozók tartsák az összeköttetést az ember és Isten között s el ne fáradjanak, el ne némuljanak a könyörgésben. Ez az ige legyen elsősorban biztatás számunkra arranézve, hogy ne nyu­godjanak a könyörgők. A könyör- gők az Urat emlékeztetik. A kö­nyörgők Isten szeretetéért tusakod­Valljuk meg, hogy gyengék va­gyunk a hálaadásban, nem hisszük igazán, milyen sokat segít az imádság, s hogy mennyi hiányunk van azért, mert nem tusakodunk eleget Isten ajándékaiért. Adjunk hálát a mindennapi kenyerünkért, a munkánk nak, a könyörgők Isten áldását von­ják le a földre mások számára is. Az ige másik üzenete arra vonat­kozik, hogy Isten »megesküdött arra, hogy megőrzi az ő népét vesze­delmektől, ellenség pusztításától és kizsákmányolásától«. Arra segíti az ő népét, hogy saját munkája gyü­mölcsét élvezhesse, ehesse a becsü­lettel szerzett kenyeret, mint Isten­nek ajándékát s mint Isten által ne­künk jogosnak ítélt juttatást a föl« dön. eredményeiért, a békés ottho­nainkért, békében élő hazán­kért, igehirdető egyházunkért, erősödő gyülekezeteinkért. Könyörögjünk azért, hogy Isten szentelje meg munkavégzé­sünket, tartsa meg bennünk az imádkozás lelkét és a bizo­dalmát szerető Atyánk iránt, B I B L I A-O LVAS Ó Július 19. Vasárnap. I. Sám. 12, 24, II. Kor. 4, 1. Hogyan tudok teljes szívből, hűségesen Istennek szolgálni? Csak úgy, ha mindig szemem előtt van az, amit az Ö Egyszülött Fiában cselekedett értem. (Olvasd még: Mk. 8, 1—9. — Csel. 14, 8—18.) Július 20. Hétfő. Zsolt. 115, 14, I. Pét. 1, 22—23. Isten akarja, hogy az ő szolgáló népe állandóan sokasodjon. Ha ezt te is akarod, akkor Isten igéjét tovább adod annak, akit szeretsz, hogy az által ő is újonnan születhessen az örök életre. (Olvasd még: Mk. 8, 13—23. — Csel. 14, 19—28.) Július 21. Kedd. Zsolt. 38, 10, II. Kor. 4, 10. Van olyan kívánság, amelyet Isten sohasem teljesít. — Ha Jézus élete látható bennünk, ez csak az Ö keresztje által látható. (Olvasd még: Jak. 3, 1—10. — Csel. 15, 1—12.) Július 22. Szerda. Zsolt. 36, 8, Kol. 3, 15. Istennek drága a kegyelem, mert a kereszt Fia életébe került. A hozzá menekülő bűnösnek drága a kegyelem, mert általa van bocsánata. (Olvasd még: I. Kor. 6, 19—20. — Csel. 15, 13—21.) Július 23. Csütörtök. ‘ Jer. 14, 9, I. Tim. 4, 10. A hívőknek bűntől való megőrzésre és hitben való megtartásra van szükségük. Ezt a Szentlélek Isten végzi. Tudod-e, hogy benned a Szent­lélek munkálkodik? (Olvasd még: Mk. 9, 43—50. — Csel. 15, 22—34.) Július 24. Péntek. És. 62, 12, Ef. 5, 25—27. Engedd, hogy Krisztus az ige hirdetése és hallgatása által téged Is megtisztítson. — Sehogy máshogy, csak így tartozhatsz te is Isten szent népéhez. (Olvasd még: Róma 12, 1—2. — Csel. 15,35—16, 7.) « Július 25. Szombat. I. Sám. 6, 20, Kol. 1, 15—14. Tudd meg, hogy egyszer meg kell óllnod a szent Isten előtt. Mondd, ha nem Jézus képe és bélyege van a kezeden és a homlokodon, akkor mit mutatsz az Ítélő Istennek? Ha csak ezt az elmúlt hetedet is mutatod minden cselekedetével, bizonyosan méltán elkárhozol. Azért befejezhe­ted-e nyugodtan ezt a hetet úgy, hogy nem tértél meg? Ügy-e nemi — Könyörögj újonnan születésért, hogy amikor megállasz Isten előtt, raj­tad meglátszon annak a képe, aki váltságodért vérét ontotta. (Olvasd még: I. Kor. 9, 24—27. — Csel. 16, 8—15. Jer. 23, 16—29.) ' Brebovszky Gyula l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents