Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-07-19 / 29. szám

2 EVANGÉLIKUS ÉLET AZ ÉLŐ EGYHÁZ Ä íenti címmel dr. Ján Michalko, a pozsonyi evangélikus teológia dékánja, — aki nem rég hazánkban járt a szlovákiai evangélikus egyház küldöttségének tagjaként — cikket írt a Clrkevné Listy-ben. Ebben a cikkben részletesen foglalkozik a magyar evangélikus egyházzal, Az alábbiakban kivonatosan közöljük a cikket: »Mindannyian, akik szeretjük egy­házunkat és növekedésén, felvirágzá­sán buzgón munkálkodunk, meg va­gyunk győződve arról, hogy az egy­háznak ma is megvan a küldetése. Tudatában vagyunk annak, hogy csak az élő egyháznak van je- jelentősége és létjogosultsága, mert az élő egyház teljesítheti azt a hivatást, amelyet Isten bí­zott rá és a világ is elvár tőle. Boldogok lehetünk, ha ma is tapasz­talhatjuk, hogyan törekszik az egy­ház arra, hogy élő egyház legyen. Istennek legyen hála, az egyháznak a mai időkben való megelevenífésre irányuló őszinte törekvést tapasztal­tunk küldöttségünknek a Magyar Népköztársaságban történt látoga­tása alkalmából. Legörvendetesebb tapasztalatunk és legszebb benyomá­sunk éppen az a megismerés volt, hogy a magyarországi evangélikus testvér egyház eleven és ezért áldott életet folytat. A magyarországi evangélikus egy­ház élő egyház, mert: 1. A bizonyságtevés egyháza. Az élő egyház létének feltétele Is­ten élő igéje. A magyarországi evan­gélikus egyház hűséges az Isten élő igéjéhez. Tíznapos magyarországi tartózkodásunk alatt meggyőződhet­tünk arról, hogy ez az egyház ko­molyan érzi az Or üzenetét: »És lesz­tek nékem tanúim.« (Ap. csel. 1,8.) 2. A szilárd szervezettség és rend egyháza. Az egyház a maga küldetését e világon csak úgy végezheti el, ha jól Sjtfrvezett. Bár az egyház lényege nem a szervezettségben van. mégis e külső forma nélkül a széthullás veszedelme fenyegetné. A magyar- országi evangélikus egyház gondot fordít a maga jó szervezettségére is. Ennek bizonysága az a zsinat, amely éppen március 4—5-én ülésezett Bu­dapesten. Ezen a zsinaton mi is je­len voltunk, mint vendégek, a Cseh­szlovák Köztársaság szlovák evan­gélikus egyházának képviseletében. 3. A szeretet cs szolgálat egyháza. Az Űr azt mondotta tanítványai­nak, hogy követőinek jellegzetessége a szeretet. Az az egyház, amelyben megfárad a szeretet, eltűnik a jóté­konyság, hanyatlik az áldozatkész­ség, — a pusztulás útján van. A mi magyarországi testvéregyházunk élő egyház, mert a szeretet által mun­kálkodó hite van. Ez az egyház hívő népének áldozatkészségéből él és nem ismeri a kötelező egyházi adót. 4. Az ökumenikus együtlmunkál- kodás egyháza. Az élő egyház mindig szem előtt tartja végső célját, melyet Ura tű­zött elé. EZ a cél: »Hogy mindnyájan egyek legyenek.« A magyarországi evangélikus egyház őszintén törek­szik más egyházakkal való együtmű- ködésre. Figyelemre méltó és harmonikus együttműködése a magyaror­szági református egyházzal. Nincs komolyabb vállalkozás, amelyben ez a két egyház köl­csönösen meg ne értené egy­mást. A mi látogatásunk Magyarországon, amely a magyarországi evangélikus egyház kezdeményezésére valósult meg, szintén bizonysága annak, hogy ez az egyház nemcsak beszél öku- menicitásról, hanem azt meg is való­sítja. Saját soraiból kiküszöböli a régi nemzetiségi gyűlölködést, lerom­bolja a soviniszta előítéleteket és egyházunknak kezet nyújt az együtt- munkálkodásra. Meg vagyunk róla győződve, hogy a magyarországi püspökök­nek és a mi püspökeinknek test­véri csókja, amely a budapesti zsinaton megpecsételte egyhá­zaink együttmunkálkodását, nem marad pusztán szimbólum, ha­nem történelmi határköve válik egyházaink történetében és éle­tében. Küldöttségünk lépten-nyomon érezte, hogy a magyarországi evangélikus egyház, annak püspökei, lelkészei, és hívő népe őszinte szeretetet érez a mi egyházunk iránt. 5. A béke és az építés egyháza. Az egyház felelős azért, ami a vi­lágban történik, ezért az egyház ha igazán élő egyház, nem húzódhat el a világtól és nem különítheti cl magát tőle, hanem minden Időben, minden kérdéssel szemben állást kell foglalnia és pedig úgy, hogy az az egyház lényegének megfelel­jen. Ma a vllágbékéért folyta­tott harc kérdése áll az érdeklő­dés homlokterében. Az egyház­nak ebben a kérdésben nem sza­bad hallgatnia, és nem hallgat­hat, hanem hangosan bizonysá­got kell tennie arról, hogy helye azoknak az oldalán van, akik az új háború lehetetlenné tételén fáradoznak. A magyarországi evangélikus egy­ház a béke kérdésében egyöntetű álláspontot foglalt el, mert mindkét püspöke élvonalbeli békeharcos. A magyarországi evangélikus egyház hálás Istennek azért, hogy békésen végezheti magasztos küldetésének munkáját. A magyarországi evangélikus test­véregyház életéről a legszebb benyo­másokat szereztük. Ez az. egyház sok tekintetben példánk Is lehet. Ezért a legbuzgóbb kívánságunk, hogy vele szoros kapcsolatban maradhas­sunk és mindkét egyház zavartalan egytittmunkálkodásban végezze kül­detését: Szolgáljon Istennek cs a népnek.« Istentiszteleti rend Július hó 19-én, vasárnap BUDAPESTEN A PESTI OLDALON: Deák-tér ti. e. 9 Stile Károly; d. e. i 1 Zay László, d. u. 6 Sülé Károly. — Fasor d. e. 54to Gyöngyösi Vilmos, d. e. 11 Gyöngyösi Vilmos, d. u. 6 Gyöngyösi Vilmos. — Dózsa Gy.-u. d. e. >410. — Ull8l-út d. e. 1410, d. e. 11. — Rákóozl-út 67/b. d. e. 10 Szilády Jenő dr.. d. e. %I2. ■—• Karácsony 8.-u. d. e. to. — Thaly K.-u. 28. d. e. 11 Bonyal Sándor, d. u. 6 Bonyal Sándor. — Kőbánya d. e. 54 10 Benczúr László, d. u. 4. — 8lmor-u. d. e. M12 Bencznr László. — Utász-u. d. e. 5il2. — Zuqló d. e. 11 Scholz László. — Gyarmat-u. d. e. 5410 Montag Andor. — Rákosfalva d. e. 5412 Müntag Andor. — Fótl-u. d. e. 11 nimár Jenő, d. u. 7 nimár Jenő. — Váol-u. d. e. 8 llimár Jenő. — Újpest d. e. 10 Iilázy Lajos. d. u. V47 Matuz László. — Duna- keszl-Aiag d. e. 9 Matuz László. — Vas-u. 2/0. d. e. 11 Szlmontdesz Lajos. — Rákospalota—MAV-tsIop d. e. 549. — Nagytemplom d. e. 10. —• öregtemplom d. u. 3. — Peetújhely d. e. 10 Kürtösi Kálmán. — Rákoskeresztúr d. e. '411.'—■ Rákoshegy d. e. 9. — Rákosllget d. c. 10. — Rákososaba d. e. 9 Bökés József, d. u. 547 Békés József. — Cinkota d. e. 9 (gyerm.), d. e. 10, d. u. 54 3. — má­tyásföld d. e. 5412. — Kerepes-Klatarosa d. e. 5410. — Pestlörlno—Erzsébet­telep d. e. 8. — Pestlörlno d. e. 11. — Pesterzsébet d. e. 10. — Soroksár-új- teiop d. e. 549. — Kispest d. e. 9, d, e. 10, d. u. 6. — Wekerle-telep d. e. 8. A BUDAI OLDALON: Bécslkaputér d. e. 9 Pethő István, d. e. 11 Várady Lajos, d. u. 7. — To- rookó-tér d. e. 8 Várady Lajos. •—• óbuda d. e. 9 Mezősi György, d. e. 10 H. Gaudy László dr., d. u. 5 Mezősi György. — XII. Tarosay V.-u. d. e. 9 Danhausér László, d. e. 11 Danhauser László, d. íi. 7 nuttkay Elemér. — HU- vösvölgy-Lelkésznevelölntézet d. e. 10 nuttkay Elemér. — Kelenföld d. e 8 (úrv) Szabó Zoltán, d. e. 11 (úrv) Bottá István, d. u. 5 nezessy Zoltán dr. ■—• Németvölgyl-u. d. e. 9 Bezessy Zol­tán dr. -— Külső-Xelenföld d e. 12 (úrv) nezessy Zoltán dr. — Csepel d. e. 11 Gálát György, d. u. 7 Gálát György. — Budafok d. e. 10. — Nagytétény d. e. 549. — Kelenvölgy d. e. 11. — Albertfalva d. e. 5411. Csillaghegy d. e. fél 10 Ka­posvári Vilmos, d. u. 7 GYÜLEKEZETI HÍREK Július 19. Szentháromság után 7. vasárnap. Igék: d. e. Jn 12,44-50, 1. Jn 5,9-13. d. u. Ézs 55,1—3. Liturgikus szín: zöld. BUDAVÁR Július 12-én, vasárnap este 7 érakor iktatta be hivatalába dr. Vető Lajos püspök Várady Lajos esperest, volt csepeli lelkészt. PEST MEGYEI EGYHÁZMEGYE A Pest megyei egyházmegye lel­kész! munkaközössége július 6-ón tartotta gyűlését a Lelkésznevelő In­tézetben. Roszik Mihály úrvacsorái szolgálata után közös bibliatanul­mányozás volt, melyet Detre Lajos lelkész vezetett be. Ruttkay Miklián Géza egyházmegyei sajtómegbízott és Szeberényi Tamás segédszer­kesztő az egyház sajtószolgálatával kapcsolatos kérdésekről beszéltek. A beszámolókat élénk eszmecsere követte. Válint János esperes is­mertette az alberti szeretetotthon helyzetét, majd dr. Göttche Ervin egyházkerületi ügyész a VII, tör­vénycikket ismertette, KISPEST Július 12-én este 7 órakor a temp­lomban egyházzenei hangverseny volt. Közreműködött Peskó Zoltán orgonaművész, Ivánka Irén énekmű­vész és Répássy Györgyi hegedűmű­vész. A nagyszámú gyülekezet élve­zettel hallgatta a vendégművészek kitűnő előadását, AJKA A gyülekezet Novák Rezső nyuga­lomba vonulása után a lelkészi ál­lásra egyhangúlag Németh, Zoltán tési lelkészt hivta meg. NÖGRÄDI EGYHÁZMEGYE A nógrádi egyházmegye lelkészi munkaközössége június 25-én tar­totta havi munkaülését. Irásmagya- rázatot tartott Tarján! Gyula szirákí evangélikus lelkész a következő va­sárnapi alapigéről. Előadást tartott Ottmár Béla legéndi al esperes »Jé­zus és a földi javak« címen. Az új zsinati törvényeket ismertette Gar- tai István kisterenyei lelkész. Tanul­ságosan összehasonlította a régi zsi­nati törvényeinkkél. Előadását élénk megbeszélés követte. Garami Lajos saj tómegbízott-lelkész saj tóreferátu­mot tartott. Élénk figyelemmel ki­sérte a lelkészi munkaközösség. Csengődy Lajos dr. esperes az ak­tuális problémákat ismertette. A munkaközösségi ülés úrvacsoraosz­tással ért véget. A szolgálatot Cső- váry Dezső kétbodonyi lelkész vé­gezte. FŐT Családok csendes hete: augusztus 2-től 7-ig és augusztus 22—26. (Ez alkalmakra gyermekek is hozhatók, részükre felügyeletről és külön pro« grammról gondoskodunk.) Egyházi alkalmazottak és gyüle­kezeti munkások konferenciája: augusztus 16—20. Részletes felvilá­gosítás a lelkészi hivatalokban, SOMLÖSZÜLLÖS Július 5-én iktatta be Halász Béla esperes Boros Lajos lelkészt a gyü­lekezet lelkészi állásába. Ugyanezen a napon búcsúzott el Somogyi Ká­roly, a gyülekezet volt lelkésze hí­veitől, KAPOLCS Az egyházkerület a Halász Béla esperes lemondásával megüresedett lelkészi állásra egyhangúlag Kiss János tapolcai missziói lelkészt hívta meg. ALBERTI Az alberti egyházközség 175 esz­tendős templomépítési jubileumra készül. 1778. augusztus 4-én, Szent- háromság ünnepe utáni nyolcadik vasárnapon szentelték fel ezt a templomot és bocsátották az igehir­detés szolgálatában a hívek rendel­kezésére. A gyülekezet erre a nagy ünnepre az idők folyamán használ­hatatlanná vált orgonáját újjáépít­tette. Tizennyolcezer forintot. áldoz­tak a templom orgonájára. Augusz­tus 2-án tartják a templomépítési jubileumot. TAKÁCSI A gyülekezet egyhangúlag lelké­szévé választotta Szakáll Árpád ba- latonszórszói missziói segédlelkészt. Isten áldását kívánjuk a gyüleke­zetre és az új lelkipásztorra, SEGÉDLELKÉSZ KIRENDELÉS Dezséry László püspök Tompa Zoltán eddigi tamási missziói segéd­lelkészt a balatonszárszói szórvány­központ gondozására rendelte ki. Is­ten áldását kívánjuk a gyülekezetre és a lelkész szolgálatára, HALÄLOZÄS Siposs Lajosné sz. Schuh Róza 89 éves korában, hosszú szenvedés után Budapesten elhúnyt. Kemény Lajos esperes temette július 14-én, ■unuiminniiiHuniniiHUiiHiHiuiiiiiuiiiiiiiiiumuiiiiuiimiiiHniiiiiHiiiiiHnniiiHiiiiiiiuiiiiiiiiniiiiuiiiiiiiHiitHMnnuiiniiiiiHmiHnHiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiintiiiiiiiinimiiiiiimiimiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinumiiiiiiiiiiiiiina »Két ember méné fel a temp­lomba imádkozni; az egyik fa­rizeus és a másik vámszedd...» (Luk. 18, 10.) A hosszú folyosón egy lélek sem mutatkozott. A nyári nap forró fény­kévéje minden élőlényt az árnyékba söpört. Csak a szemközti ablakok dacoltak a napsugárral; megszíne­sedtek és belesápadtak abba a hal­latlan erőlködésbe, hogy visszaver­jék a felesleges fényt. Kispolgári irigységgel szürkítették befelé a nap­fény diadalát. A kert nyílegyenes útjának köze« pén egy mértani pontossággal meg­szerkesztett lugas zöldellett. Árnyé­kában csenevész fiúcska üldögélt és kétségbeesett igyekezettel magolt a feketetáblás énekeskönyvből: — Szegény fejem hová hajtnálak, ha a vallás ölére nem ... — Szegény fejem. ,, — ismételte csüggedten. Koravén gyermekarca hirtelen megszínesedett. Halkan füttyentett. — Bodri, Bodri, gyere ide! Az öreg komondor a virágágyáson keresztül .száguldott a gyermek felé. Bozontos farkát szaporán rezegtette kétfelé a fergeteges kutyaöröm. Vinnyogva hempergett kicsi ura előtt a földön. A gyermek önfeledten guggolt le a kutyához és vakargatta szőrét a füle mögött. Tökéletesen boldogok voltak mind a ketten. A gyerek a könyv nélkül, a kutya meg a lánc nélkül. Megzörrentek a lugas ágai. A kö­vetkező pillanatban rémülten meredt a fiú apjának szigorú arcába. Könyörtelenül kemény volt az apa nézése. Hangja úgy csattant, mint az ostorcsapás. — Te játszol? Hiábavalóságokkal töltőd a drága vasárnapi időt! — Tudod már a büntetést? — Szegény fejem — kezdte el té­tován, rossz lelkiismerettel a fiú. Itt aztán megakadt. Szipogni kezdett. A komondor farkát behúzva ódalgott el. Vékony vonallá keskenyedett az ember szája. — Semmirevaló — mondotta^ le­sújtó megvetéssel — így hálálod meg a mi jóságunkat. Sosem lesz be­lőled ember! Szégyeld magad! A gyerek összegörnyedt a szavak terhe alatt. Ügy érezte, hogy való­ban nem lesz őbelőle semmi sem. — Még egy verset hozzátanulsz — folytatta komoran az apa. Csak azért nem verlek meg, mert vasárnap van. A gyermek utána nézett távo­lodó apjának. Szemébe kiült a lelki­leg elnyomottak emésztő gyűlölete. — Csak azért...? — Ismételte fogcsikorgató dühvei. És az apja után köpött. * Némán dolgozott az asszony a konyhában. Forró vizet öntött a dé­zsába és mosogatni kezdte a reggeli edényeket. Keskeny arcán fáradt közöny borongott. Léptek nesze hallatszott az ajtó előtt. Az asszony kezében megállott a mosogatórongy. Riadtan nézett belépő férjére. — Tessék Lajos? Kell valami? A férfi arca felháborodásban iz- zott, kabátzsebe púpos volt ökölbe­szorított kezétől, de türtőztette ma­gát. — Hol van a kék áhitatosköny- vem?l Félbe kellett hagynom a va­sárnapi elmélkedésemet! Tanácstalanul nézett körül az asz- szony. Aztán észbekapott. Erőltetett vidámsággal szólott: — A felső fiókban van. Odatettem múlt vasárnap. Nem maga prédikál a templomban — tette hozzá békí­tőén — hanem a pap. Olvasgathatja a másik áhitatoskönyvet Is. A férfi kitört. — Magának lehet, hogy mindegy, de nekem nem! Azért, mert rendétien asszony a fe­leségem, azért nem fogok lemon­dani a vasárnap megszente­léséről. Sajnálja tőlem ezt a va­sárnapi kétórás csendes elmerülést a vallásban?! Riadtan védekezett az asszony: «— Nem, dehogy... Sötét megrovással nézett reá az ember. Komor, fekéteruhás alakja maga volt a megtestesült szemre­hányás. Tekintete megsemmisítő ha­raggal szikrázott az asszony felé, Lemutatott a cipőjére, — A bal sarkán egy sárfolt van. így hozta be reggel. Ezzel is tíz per­cet fecsérel el a vasárnapi csendes­ségemből! Az asszony szemébe könnyek to­lultak. — Vesse le Lajos — szólott meg- alázottan — mindjárt beviszem. Mindjárt kitisztítom. Az ajtó bezárult. Az asszony leült a kisszékre. Kezébe vette a cipőt. Felsóhajtott. — Istenem, miért is van nálunk vasárnap? Egy kövér könycsepp gördült le áz arcán. Lehullott a parányi sárfoltra. Kötényével törölte le róla. És fényes lett a vasárnapi cipő, m A szomszéd ház ablaka szélesre tárult a reggeli napsütésben. Belül­ről óriási paplan közeledett az ab­lak felé. öklömnyi kislány cipelte az ablakig és megkönnyebbült só­hajjal tette rá az ablakdeszkára a szellőztetésre szánt ágyneműt. Utána egy még apróbb legényke cipelte a vánkost. Együttes erővel tették fel az ablakba. Az ablak megzörrent. — Pszt! — suttogta feddően a kis­lány — felzavarod apukát öcsi! A fiúcska izgalmában a szájába dugta apró öklét. Lábujjhegyen lép­kedett vissza az ágyig. Halkan nyílott ki a szobaajtó Bor­zas fejjel kukucskált be egy nap­barnított arcú férfi. Álmélkodva bá­mult a tevékenykedő gyermekekre. A kislány fedezte fel először. Na­gyot kiáltott: — Apu! A következő pillanatban már a nyakán csimpaszkodott. Izmos férfir kar, mint a pelyhet kapta fel a gyer­meket és ölelte az apai szívre gyen­géd szeretettél. — Engem is! — követelőzött öcsi. Neki is jutott hely. Az apa derűs, arca, boldogan sugárzó tekintete ar­ról tanúskodott, hogy ezen a szivén nagyon sokak számára van hely. Az ágynál birkózás kezdődött. Pil­lanatok alatt egy kupaccá gombo- lyodtak mind a hárman. Öcsi in- diánüvültésébé, Ági visításába apu jókedvű bömbölése harsogott bele. — De gyerekek... — hangzott egy elképedt hang. Telt szőke asszony állott tálcával a kezében a szoba közepén. De sze­mében nem volt harag, csak derűs szörnyülködés. A tálcát az asztalra tette és tányérkákra állította a bög­réket. Nyugodt, céltudatos mozdula­tokkal teremtett rendet az asztalon. Felsorakozott a kis had. A férfi kezdte kemény vigyázban a jelen­tést. — Jó reggelt anyuka! A hálószo­bában minden rendben. Ágy bevetve, ruhák elrakva és — diadalmasan lobogtatott egy pár női cipőt. Anyu vasárnapi cipője kitisztítva, ünnepi fényben ragyog. Az asszony arcán kivirágzott az öröm. — Jójeddelt Anyuta — jelentette harciasán öcsi. —• Fel vadunk tejve; az ádnemű az abjatban napozik! — öjég nehéz vót — tette hozzá sze­rényen. Ági cicáskodva simult a anyjához: — Anyukának is hadd legyen v a­sárnapja. * Lassan ballagott a férfi a temp­lom felé. Kezefejét sokáig úgy tar­totta a szeme előtt, mintha egy csi­petnyi sót vizsgálgatott volna, ön­magával vitatkozott. — Mit is kellett volna monda­nom? — tűnődött dünnyögve. Reggeli után történt igeolvasás­nál. Anyú a farizeus és a vámszedő történetét olvasta fel a családnak, öcsi azonmód megértette a két em­ber imádsága közötti különbséget. — Anyu — mondta tágranyílt sze­mekkel — az a »fazekas« bácsi ná­don meg volt magával öj éged ve és imáttozni nem tudott. Eccer se monta, ne haradudj rám Ittenem. Egymásra néztek az asszonnyal igen meglepődve. Ági még mást is észrevett. — Apu — mondta kacagva. — Te is olyan vagy, mint a vámszedő —, mert mindig a hátsó pádban ülsz. Meg nagyon sokat lehajtod a fejedet. Ismét meglepődtek mind a ket­ten. A férfi elmosolyodott, mert eszébe jutott a lelkész szelíd kor- holása, mellyel a presbiteri padok felé próbálta őt terelgetni. Ő erre tréfával féléit mindig: — Hagyja tisztelendő úr, utolsó bűnösnek, utolsó sorban a helye. — Bezzeg a Lajos bácsi a szom­szédból — folytatta Ági —, le nem mondana a helyéről ott elől, Múlt­kor valaki a helyére ült. Egy pilla­nat alatt elküldte onnan. ■— Apu — kérdezte Ági, Lajos bácsi egy farizeus? Egyszerre torkolták le: — Nem, dehogy. Hogy beszélhetsz ilyent. Ági? Tűnődve lépett be a templom­kapun a férfi: — Mit kellett volna mondani Áginak? A kis templom csendje másfelé te­relte a gondolatait. Feleségére gon­dolt, ki most a gyermekeket: öltöz­teti, hogy magával hozza őket. Nem kellett volna eljönnie előre, segíthe­tett volna. Most talán miatta lekés­nek az istentiszteletről. De aztán eszébe jutott az asszony szorgos keze és már tudta, hogy nem lesz baj belőle. Áldás ez az asszony! Hívő, örvendező élete olyan drága ajándék Istentől, amit soha sem tud megköszönni. Oh, hála Neked Iste­nem .., Mikor a harang megkondult, összerezzent. Ennyire elszállt már az idő? Akkor vette észre, hogy a templom már félig megtelt. Lajos is most érkezett. Kimért léptekkel haladt a helye felé. Ko­mor főhajtás után helyet foglalt, Zsebórájára nézett és megcsóválta a fejét. Micsoda pontatlanság! Három perccel később harangoztak. Orgonabúgás állította fel helyéről a gyülekezetei. A papi padban fejet hajtott Ura előtt a lelkek pásztora, Az első padban álló férfi fejét is előrebillentette a szokás hatalma. A templom kőkockáit nézve némán mormolta az előfohász pár szavát, A kegyes szavakon, mint elektro­mos szikra pattant át egy bosszús gondolat a pap felé: — Remélem nem teszi tönkre ő Is az én vasárnapomat? A hátsó padban láthatatlan terhek súlya alatt, bűnbánattal hajolt meg egy férfi feje. Imára kulcsolt két ke­zén megfehéredett az ujjak hegye a szorítástól. A könyörgés suttogó sza­vai egybefonódtak lelkének áhítatos gondolataival: — Uram, szenteld meg a T e n a- p o d a t! * »Mondom néktek, ez megigazulva méné alá az ő házához, inkább hogynem amaz,,,« i 1 * , i \ \ ) I \ iWliWSfek:,: NÉ METH ISTVÁN: Vasárnap reggel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents