Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-07-12 / 28. szám

2 EVANGÉLIKUS ÉLET Gyülekezeti nap Csepelen A csepeli gyülekezet július 5-én, vasárnap, gyülekezeti napot tartott. Délelőtt lelkészszentelő istentisztele­ten vett részt, este pedig egyházzenei áhitat keretében rendes évi közgyű­lésre került sor. A számadások elfo­gadása után Várady Lajos esperes előterjesztette évi jelentését, amellyel egyben elbúcsúzott attól a gyüleke­zettől, amelyben 17 éven keresztül szolgált. —• Búcsúzásomkor — mondotta többek között — hadd irányítsam a gyülekezetnek és vezetőinek figyel­mét arra a tényre, hogy ma már nem lehet a legkisebb gyülekezetei sem úgy vezetni, hogy a vezetők figyelme ne irá­nyuljon azokra az eseményekre, amelyek a világ kereszténységé­nek történetében előfordulnak és nem dughatják be fülüket az em­beriség kiáltó hangja elől. A vi­lág keresztyénsége az egyház egységét keresi Jézus Krisztus­ban, az emberiség hangja pedig a világbékcssége után kiált. Az elmúlt háború után sok lelkész testvéremmel együtt felismertem azt, hpgy mind az egyház egysége Krisztusban, mind az emberiség bé­kére való törekvése olyan feladatot ró a keresztyén emberekre, amely elől kitérni nem szabad, mert akkor Isten igéje, akarata, parancsa elől térnénk ki. A gyülekezet nevében Pongor La­jos gondnok és özv. Hegedűs József- né, az Ifjúság nevében Handtuch Mi­hály köszöntötték a búcsúzó pásztort sok megható jelenet közepette. A re­formátus testvéregyházak nevében Agai László, Pap Gábor és Jakus Gá­bor lelkészek, a budavári gyülekezet, az esperes új gyülekezete nevében pedig dr. Tomka Gyula egyházfel­ügyelő tettek bizonyságot, BACH-EMLEKHANGVERSENY A FASORI TEMPLOMBAN Minden idők legnagyobb zenei nagy­sága, Evangélikus Egyházunk halha- laltan kincse: Bach János Sebestyén emlékének szentelte a Fasori Evangé­likus Egyház hangversenysorozatának ezen III. részét, melynek műsorát a közismert orgonaművész: Peskó Zol­tán a szerző legmonumentálisabb mű­veiből állította össze. Fényes külsőségek között, zsúfolásig megtelt templomban lehettünk az él­vezői a gyönyörű művészi élménynek. Bach János Sebestyén minden idők legnagyobb muzsikusa, a muzsika örök forrása, amelyből a zeneszerzők leg­nagyobbjai merítenek. Ismerik öt és tanulmányozzák öt a mai mesterek is. Magyar vonatkozásban is nagyjaink mintaképe. A Kossulh-díjjal kitüntetett Kodály Zoltán és Bartók Béla is be­hatóan tanulmányozták Bach-ot; az ö muzsikájuk is elsősorban Bach-on ke­resztül válik érthetővé. Peskó Zoltán világosan látja Bach jelentőségét, hiszen éppen a reformá­ció hazájában tanulmányozta a nagy mestert, ahol ezer és ezer orgonista táplálkozik a lipcsei hagyományokból és Peskó Zoltán éppen Fritz Heit­mann charlottenburgi professzornak a tanítványa, aki jelenleg elismerten a világ legkiválóbb Bach-interpretátora (Karl Straube növendéke), kinek mű­vészetét magam is személyesen cso­dálhattam meg a reformáció hazájá­ban. Midőn azonban Peskó Zoltán kiváló Bach-interpretáló készségéről szólunk, nem szabad figyelmen kívül hagy­nunk azt a meglepő észrevételt, hogy szinte filmkockaszerűen képes átállí­tani magát a modern klasszikusok (így Liszt Ferenc. Max Reger, An- talffy Zsiross Dezső, stb.) interpretá­lására is! Ennek egyetlen magyará­zata: a szinte egyedülálló technikai felkészültsége. A magyarországi Bach-kultuszt ille­tőleg megjegyzendő, hogy Magyaror­szág néhány jelenkori orgonistája át­vette Bach multszázadbeli romantikus interpretációs módját, amely Bach-ot lassú, unalmas tempóban, a romantika előadásmódjaival egyes hangoknak ritmustlan megnyújtásával, a melódia­keresésnek oktalan módjával tolmá­csolja, s mely előadásmód erősen hoz­zájárul ahhoz, hogy előadóik szko- lasztikus stílusa Bach-ot érthetetlenné, unalmassá tegye és változtassa. Ezek az előadók nem vették észre, hogy az 1900-as és 1925-ös orgona­mozgalmak a reformáció hazájában a Bach-korabeli orgonákat teljes eredeti hangszépségükben restaurálták, s akik nem vették ‘tudomásul, hogy Straube Károly, az ősz lipcsei Thomaskantor, minden jelentősebb orgonistának ta­nítómestere, még tévelygéseiben is kö­zelebb áll a bachi szellemhez, mint magyar epigonjai. A reformáció hazája Bach-ot nagy­vonalúan, lüktető eleven ritmusban, a régi kor orgonáinak hangszépségében, a barokk-kor előadásmódjainak eszkö­zeivel szólaltatja meg. Ennek az isko­lának, művészi felfogásnak a leghűbb tolmácsolója éppen Peskó Zoltán. Műsorában több korál-előjáték mel- .lett a legnagyobb bachi kompozíciókat: az »e-moll Preludium és fugá«-t (töl­csér-fugát), a »g-moll Fantázia és fugá«-t, valamint a híres »Esz-dur Preludium és fugá«-t (Szentháromság! fugát) adta elő a legbravúrosabb mű­vésziességgel. A műsor további zenei részében ki­emelkedően művészi élményt jelentett Répásy Györgyi és Batári József he­gedűművészek vendégszereplése, akik mesteri felkészültséggel adták elő Bach híres világi müvét: a »Kettős he- gedűverseny«-ét, Peskó Zoltán orgona­kísérete mellett. Külön kiemelendő a II. tétel, melyben az előadó művészek a legkiválóbb felkészültségről tettek tanúbizonyságot. Műsoron szerepelt még Ivánka Irén énekművésznő értékes alt-áriáival. Gyöngyösi Vilmos fasori lelkészünk előadásával egész Bach-estünket fe­ledhetetlenné tette. Előadásában az orthodoxia és a pietizmus vívódásá­nak a koráról em'ékezett meg; ennek a vívódásnak az idején: 1685. március 1-én született a nagy Bach, akivel zenetörténetünknek új korszaka kezdő­dik meg. Az elismerés és dicséret hangján emlékezünk meg Pásztor Pál lelkész­ről is, aki ismét ötletes és élvezetes stílusban járult hozzá összekötő ismer­tető szövegével estünk sikeréhez. Bendes Aladár Készülj az ige hallgatására! Szentháromság után 6. vasárnap János 3, 5—8. A legtöbb ember számára az a tény, hogy meg ' van keresztelve, csak egy, a messzeségben, az évek homályos ködében elrejtett emlék. Mégis — ha eszünkbe jut — nem gondolunk másra, csak arra, hogy »de régen is volt«. De vájjon való­ban csak \ennyit jelent számunkra a keresztség? Nem! A keresztség nem szép emlék, nem sivár és szür­kévé fakult régmúlt tény, hanem valóság. Valóság ma 1st Kell, hogy számunkra is élő valósággá legyen. A keresztség a keresztyének leg­többje számára elfelejtett kincs. Jé­zus igéje ezt a nagyon drága kincset akarja előhozni a feledés homályá­ból. Fel akarja hívni a figyelmünket arra, hogy a keresztség Isten első adománya, amellyel élete kezdetén megajándékozza az embert. A ke- resztségen keresztül léptünk be Isten gyermekei, az üdvösség és örök élet jelé menetelük sorába. Isten a ke­resztség vize által az ige szavával tisztára mosott az eredendő bűn szörnyű átkától, újjászült minket s így mint tiszták, szentek és igazak élhetünk Krisztus drága áron meg­váltott egyházában. A keresztség Istennek a szivünkre adóit pecsétje, amellyel elhívott bennünket övéi közé. De hangzik Krisztus kemény és elodázhatatlan szava is: »Szükség néktek újonnan születnetek/« — A keresztség után egyik bűnből a másikba estünk, de így — bűnökkel terhelten — nem le­het bejutni Isten országába, üjjá kell születnünk, új emberré kell len­nünk. Biinös óemberünknek napon­ként a keresztség vizébe kell főj lát­nia. Vissza kell térnünk a kereszt- ségben kapott kegyelemhez, mert csak így lehetünk új emberekké. De mimódon lehetséges ez? Egy út van: A Lélek naponként új életet teremt. Ez történik most, amikor szól az ige, s minden alkalommal, amikor Isten szava prédikáltatik. Kell, hogy a Szentlélek munkája nyomán a mi élelünk is Krisztus életét tükrözze: Jézus meghalt, nekünk is meg kell halnunk bűneink számára. De amint Jézus feltámadott, nekünk is fel kell támadnunk és új életben kell jár­nunk. Naponkénti »halál és feltámadás«. Ez a folyamat kezdődött meg a ke- resztségünk pillanatában, s tart ma is. KI kell vennünk a keresztségünket a régi emlékeink közül, hogy az egy­szeri tény élő valósággá legyen, s boldogan mondhassuk: Meg vagyunk keresztelve. így, csak így, a kereszt­ség tényével, a Szentlélek munkájá­val, Jézus Krisztus váltsághatálávat és Istenbe vetdit élő hittel és re­ménységgel juthatunk üdvösségre. Harkányi László SZÜLŐKNEK Drága szent kehely a gyermek lelke. Isten kezéből került kezedbe Rávéste képét, úgy adta neked. Csak Isten után a te gyermeked. Színig töltheted tetszésed szerint S készíthetsz vele ha üdvöt, ha kint, Töltheted borral, iszapos vízzel, Mennyei vággyal, pokoli tűzzel. Ilyen szabad vagy; de úgy Is felelsz, Ahogyan áldást, vagy átkot nevelsz. A kehely nedvét ajkad is issza: Rád is áldás, vagy álok hull vissza. Szalay Mihály Szilárd Péter: TALÁLKOZÁS Talán tíz éve is van már, hogy legutóbb láttuk egymást. Most vé­letlenül találkoztunk: egy utcasar­kon utolért és rámköszönt. Meg­álltam és egy szempillantás alatt tudtam, hogy régi ismerősre akad­tam. Amíg a hosszú idő után való ta­lálkozás örömétől felcsillanó szem­mel az övébe néztem, hihetetlenül gyorsan villant át a fejemen néhány gondolat. Kutatni kezdtem emléke­zetemben a neve után, de az mintha kicsúszott volna már onnét. Leg­alább azt tudnám pontosan, hogy hol kezdődött az ismeretségünk? Lá­zas gyorsasággal váltották egymást a képek, az emlékek, de egyiket a másik után zavartam ki a fejemből: ez sem, az sem. Mondom, mindez hihetetlenül gyorsan átszaladt rajtam. Talán csak addig tartott az egész, amíg kezem megmozdult és erősen az övébe fo­nódott. Melegen megszorítottuk egy­más kezét és ettől a szívünk is me­legebb lett. Most már nem törődtem azzal, hogy minek szólítsam vagy hogy előbányásszam emlékeim közül első találkozásunkét — örültem a régi barátnak. Persze a tétova pillanat mégis za- varttá tett. A csendet közöttünk ő törte meg. Csupa kérdés volt. Hová megyek, mivel foglalkozom, hol dol­gozom, hogy vannak a szüleim, van-e családom, mi a munkám, meg va­gyok-e vele elégedve — egyik kér­dése a másikat érte. Szorgalmasan felelgettem rájuk. Amikor kifogyott belőlük, ő kezdett el magáról be­szélni. Nekem kellett kérdezni: be­számolt ő a közülünk kiesett eszten­dőkről anélkül is. Láttam rajta, hogy munkában van most is: hóna alatt egy nagy csomó irat volt, s bizonyította, hogy egyik munka­helyéről a másikra siet. Aztán a csa­ládjáról beszélt és természetesen be­nyúlt a zsebébe és büszkén mutatta meg gyermekei fényképét. Nem tartott soká a beszélgeté­sünk. Néhány pillanat alatt is olyan bizalmas és meleg lett újra a közöt­tünk való viszony, hogy egészen ter­mészetesnek tűnt, amikor végre ke­zét nyújtotta, mert neki sietnie kell. Tulajdonképpen még mindig nem tudtam, hogy ki az, akivel beszélek, de amikor most megszorítottuk egy­más kezét és megöleltük egymást, most már egészen világos volt, hogy ez egyáltalán nem is fontos. Az is lényegtelen, hogy mikor találkozunk legközelebb: újabb tíz év telik-e el addig, vagy tán az Utolsó volt ez az életben? ... Mindegy. Ebben a búcsú-kézszorításban ugyanis az az érzésem támadt, hogy nem valakivel találkoztam most, ha­nem az emberrel. Egy volt csak az emberek közül, de benne mind kezet szorított velem. Ezt a gondolatot magammal vit­tem azután is, amikor már elváltunk egymástól, és meg szeretném őrizni nagyon sokáig. Találkoztam az em­berrel. Most értettem meg meleg érdeklődését minden dolgom iránt, és eszembe ötlött, hogy az emberi­ség családtagjának számít engem. Azóta is sokszor látom magam előtt azt a meleg, beszélő szempárt, amint kérdéseire a feleletet várta, kissé szorongva, akár csak az ő életéről vagy szeretettéiről lett volna szó. Tanultam abból is, ahogy elmondta az ő munkáját és családi életét. Most jutott csak eszembe, hogy ezek a szavak tulajdonképpen hívó szavak voltak. Mintha azt mondta volna: gyere közénk és gondolj ránk min­dig azzal a szeretettel, hogy mi is a te családod vagyunk. Megértettem, hogy ezért volt természetes, hogy GYÜLEKEZETI HÍREK Július 12. Szentháromság utáni 12. vasárnap. Igék: d. e. Kol. 2:12—15, Ján. 3:5—8, d. u. Zsolt. 5:9—11. Liturgikus szín: zöld. VALLÁSOS FÉLÓRA Július 12-én, reggel 9 órakor evan­gélikus vallásos félórát közvetít a Petöfl-rádió. Igét hirdet Fekete Ist­ván hévízgyörkl lelkész. RABCAKAPI. Biczó Ferenc lelkészt június 28-án iktatta be Németh Károly esperes a gyülekezet megüresedett lelkész! állá­sába. Már jóval az ünnepély előtt zsú­folásig megtelt a templom. A »Jövel Szentlélek üristen* ének eléneklése után Németh Károly esperes Lukács 16; 10—12. alapján hirdette az igét. »Örőmtcljes gazdag aratása van or­szágunknak és ezzel egybe cseng az az öröm, amit a gyülekezet számára a lelkészbeiktatás jelent. Hisszük, hogy Isten mindkét 'örömöt gyümölcsökkel áldja majd meg.« Biczó Ferenc lelkész I. Kor. I:, 17— 18. alapján arról szólt, hogy öt Isten az evangélium hirdetésére küldötte. Az üdvözlések során Németh Károly esperes köszöntötte először az új lel­készt az egyházmegye nevében. Utána Nagy Gyula, a gyülekezet nyugalom­ba vonuló lelkésze. Az egyházmegye lelkészi kara és a szomszéd gyüleke­zet nevében Pölöskey Miklós tárnok­réti lelkész, a gyülekezet nevében Mennyes János felügyelő és Szabó Lajos gondnok. Biczó Ferenc megható meleg szavakkal köszönte meg az üd­vözléseket és az »Erős Vár a mi Iste­nünk« eléneklésével fejeződött be az ünnep. SZIRAK. Július 5-én iktatta be dr. Csengődi Lajos esperes a gyülekezet új felügye­lőjét: Sólyom Mihályt. Isten áldása legyen munkálkodásán. GALGAGUTA. Június 21-én Csákó Gyula püspöki titkár szolgált a gyülekezetben. ' FERENCVÁROS. Dezséry László püspök Bonnyai Sándor volt újpesti segédlelkészt ren­delte ki a ferencvárosi gyülekezetbe helyettes lelkészként VADOSFA A gyülekezet Böjtös László lelkész nyugalombavonulása után a megüre­sedett lelkészi állásra Sümeghi Jó­zsefet, a volt győri diakonissza anya­ház igazgató lelkészét hívta meg lel­kipásztorának. Beiktatása június 28-án volt FŐT. Leány konferencia: július 14—17. Evangélikus hívek nyári csendes hete: július 19—24. Részletes tudnivalók a lelkészi hi­vatalokban! TOLNA-BARANYAI EGYHÁZMEGYE A tolna-baranyai egyházmegye lelkészi munkaközössége június hó 23-án, Szekszárdon összevont ülést tartott, melyen megjelent Podroczky József, az Állami Egyházügyi Hiva- tál megyei főelőadója is. Fábián Imre esperes megnyitó írásmagyarázatában szembeállította az »Egykor és most« irányvonalát az üdvtörténet! múlt és jelen, vala- mint a múlt és jelen lelkésznemze- dékének életében. Németh István szekszárdi lelkész Észter-könyve alapján tartott bemutató-írásmagya- rázatot. Az írásmagyarázathoz hoz­zászólt Zoltal Gyula vasast és Lehel Ferenc tengelici lelkész. Krähling Dániel gyönki lelkész igen alapos előadásban vont párhuzamot a régi és az új zsinati törvények között, melyet élénk eszmecsere követett. Káldy Zoltán pécsi lelkész előadást tartott »Szektás tanítások és csopor­tosulások evangélikus egyházunk keretén belül« címen. Befejezésül az esperes tájékoz­tatta a lelkészeket a legújabb köz­érdekű tudnivalókról. Káldy Zoltán beszámolt a nyári csendesnapok programmjáról, Geyer Zoltán a sze- retetintézményekről, VANYARC Június 20-én iktatta be dr. Csen­gődi Lajos esperes dr. Göttche Er­vint, a vanyarci gyülekezet felügye­lői tisztségébe, Isten áldása legyen munkálkodásán, SZÜLETÉS. Benczúr László püspöki titkárt és feleségét Isten negyedik gyermekkel áldotta meg, aki a keresztségben a Márta nevet kapta. HALÁLOZÁS. Péterffy Sándor ny. tanító, egyhá­zunk volt hűséges munkása, aki Bé­késcsabán szolgált, majd nyugdíjba vonulása után a paksi gyülekezetben mint énekkarvezető működött, hosszú betegség után a szekszárdi kórházban elhúnyt. Lelkészszentelés az Északi Egyházkerületben A csepeli templom harangja mély kondulással jelezte július 5-én, va­sárnap, délelőtt annak az ünnepi istentiszteletnek kezdetét, amely a gyülekezet számára mindig emléke­zetes marad. Az utóbbi években nem voltak annyian a templomban, mint ezen a vasárnapon. Igaz, hogy Nyír­egyháza és Somlyószöllős, Gyöngyös és Budapest egyaránt képviselve volt örvendező szülőkkel, barátokkal, Isten boldog népével. A szemek azokra néztek, akik a templomba bevonultak. Elől dr. Vető Lajos őszinte bizalommal elmondtunk egy­másnak mindent és ezért nem hiány­zott a neve sem, vagy az első talál­kozásunk emléke. Megálltam. Talán a kezemmel is, de a szívemmel újra megszorítottam a kezét. Azt láttam, hogy mellette, mögötte, mindenütt állnak az embe­rek: ember ember mellett szorongva. Napszitta arcú parasztemberek, munkaruhában némelyek, mintha a gép mellől szaladtak volna ki, ép­pen hozzám, erre a kézszorításra. Anyák és gyermekek, kicsik, nagyok, magyarok és mindenhonnan a világ­ból, egyszerű emberek, mind a keze munkájából él, mint barátom a hóna alatt szorongatott irattekercsekből és most mindegyik néz rám ugyanaz­zal a meleg szemmel és nyújtja fe­lém a kezét. A sor végtelen volt és mindig újak tűntek fel előttem. És én nyújtottam a kezem és boldog vol­tam. Meg vagyok róla győződve, hogy ezen az utcasarkon az emberrel ta­lálkoztam, bizalmas barátommal, családtagommal. És tudom, hogy amikor a kézszorítás után elváltunk, hogy kiki a dolgára menjen, mégis egyfelé indultunk el mindnyájan. Legalább is én úgy emlékszem erre a kézszorításra, mint ígéretre: vele­tek megyeki püspök és Várady Lajos esperes, majd dr. Sólyom Jenő prodékán és dr. Karner Károly teológiai akadé­miai tanár, Csákó Gyula püspöki tit­kár és Csckey Zoltán lelkész, akiket az új szolgálat útján elinduló lelkész­jelöltek követtek, Bodrog Miklós, Fa- blnyl Tibor, Fehér Károly, Mado- csay Miklós, Pethő István, Pintér János és Zsigmondy Árpád. A sort Roszik Mihály és Brebovszky Gyula lelkészek zárták le. Dr. Vető Lajos püspök igehirdeté­sét feszült figyelemmel hallgatta a gyülekezet. Arról a világosságróL. szólott, mely a teremtés hajnalán ott ragyogott már és amely megjelent Jézus Krisztusban, a világ világossá­gában. A világosságot Isten adta az em­bernek. Világosság a történelem­ben az, hogy Isten Igazgatja a népek életét. Istennek hatalma van ma Is nemzetünk felett, ö tette, hogy nemzetünk a belső és külső megbékélésben nagy lépé­seket tett előre. A lelkészjelöltek az úrvacsora vé­tele után, letették a lelkészi szolgá­lat hivatalos esküjét, majd a püspök testvéri csókkal köszöntötte őket, mint megújuló egyházunk új igehir­detőit. Valamennyi lelkész megál­dotta, egy-egy ige kíséretében a fia­tal lelkészeket. Az istentlszelet az Erős várunk és a Himnusz eléneklé­sével ért véget. Utána a jelenvoltak még sokáig állottak a csepeli temp­lom szép kertjében és áldáskívánás­sal fordultak a lelkésznemzedék friss hajtásai felé. Egyházunk azzal a re­ménységgel köszönti őket, hogy a magyar földön Isten evangéliumának és a békességnek újabb erőteljes kö­vetőit bocsátotta szolgálatra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents