Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1953-07-12 / 28. szám
XVIII. ÉVFOLYAM, 28. SZÁM Egyes szám ára: I forint 40 fillér 1953. JULIUS 12. SZEMTŐL-SZEMBE KÜLFÖLDI LELKÉSZEKKEL A Béke Világtanács budapesti ülésszakán az öt világrész minden tájáról cgybesereglett küldöttek és vendégek soraiban ott voltak az öt világrész lelkészeinek képviselői is. A lelkészek közül többen abban a megtiszteltetésben részesültek, hogy a Béke Világtanács elnökségében foglalhattak helyet, mint J. Endicott kanadai, M. Niemöller nyugatnémetországi, R. Forbech norvégiai, van Dahlen hollandiai lelkészek, magyar részről pedig Péter János református püspök. A külföldi lelkészekkel való közvetlen, testvéri beszélgetés közben kinyílnak a szivek a személyes élmények és benyomások elmondására. Sok olyan mozzanat kerül elő, ami belevilágít egy-egy papi magatartásba s felfedi lelkésztestvérünk egyéniségének sajátosságát, világossá teszi kiemelkedő békeharcának indokait. JAMES ENDICOTT például elmondta, hogy milyen családi hagyományok készítették elő a gyarmati kérdésben való állásfoglalását. Erre nézve a következőket mondta: »Mikor lelkésszé szenteltek, s kiküldtek misszionáriusnak Kínába, anyám rákbetegségben haldoklott. En vele akartam maradni, de ő elküldött azzal, hogy menj fiam, arra a kínai * földre, ahol születtél, mert még életemben akarom hallani, hogy visszatértél és misszionáriusként szolgálsz Kínában. Anyám éppen akkor halt meg, amikor megérkeztem Kínába.-« Dr. Vető Lajos püspök lelkész! szolgálatának 25 éves jubileuma E mögött a pár rövid mondat mögött hatalmas döntések húzódnák meg. JJndicott szülei, a Kínában élő misszionárius-család, nem úgy közeledett a kínai néphez, ahogy általában az európaiak szoktak, hanem olyan mélységes szeretettel, amire a pecsétet Endicott anyjának halálos ágyán való fenti utolsó akarata ütötte rá. Endicott máig is élő apja ugyancsak döntő hatással volt Endicott egyénisége kialakulására. Mikor a kanadai kormány azzal fenyegetett, hogy letartóztat, amiért a baktériumháború adatainak hitelességét bizonyítottam a közvélemény előtt, apám magyarázta meg, miért vagyok olyan, amilyen vagyok. A mi családunkban naponként bibliatanulmányt végeztünk. Korán megtanultam Dávid, Illés, Ézsaiás, Jeremiás és a többi próféták személyét csodálni. Engem úgy tanítottak, hogy a keresztyén életben a hit és cselekedet szoros egységben van. Es apámtól mindmáig azt a hitből fakadó tanítást kaptam, hogy az ember ne féljen akkor, amikor Isten állította rá egy útra, s amikor az események előre mennek, én ne lépjek vissza. Ez volt bátorítom akkor, amikor a körülöttem zajló események alkalmasak voltak a megfélemlítésre.« való találkozásaim alkalmával újra meg újra világossá vált, milyen szeretettel és szívesen óhajtják a magyar keresztyének a német kérdés megoldását, és különösen a Német- országi Evangélikus Egyháznak sok erőt és bölcseséget kívánnak ezekben az időkben, hogy a német kérdés megoldásához a világbéke szellemében a legjobb segítséget nyújtsa. Arra a kérdésre, hogyan képzeli a német kérdés rendezését, ezeket mondja: — Nem növekedhetik a béke, ha a közéletet bizalmatlanság és gyűlölet mérgezi meg. Ezért most újra meg újra hangsúlyozzuk — mindent meg kell tenni, hogy a megértést és megbékélést létrehozzuk. Nemcsak a barátoknak kell találkozniok, hanem az ellenséggel is megértésre kell törekedni. Csak ilyen törekvésre mondhat igent a keresztyén ember. D. C. THOMPSON délafrikai methodista lelkész arról a társadalmi helyzetről beszél, amelybe Isten az egyházat állította Dél-Afrikában: — Dél-Afrika a legkülönbözőbb fajok keveredésének az országa. Ezekhez hozzájárulnak a gyarmatokon közismert nehézségek. A feszültség az európaiak és az úgynevezett bennszülöttek között. Arra a kérdésre, hogyan viszonyul a délafrikai egyház az emberi együttélés problémáihoz, Thompson a következőket válaszalja: — A Délafrikai Methodista Egyházat természetesen komolyan érdekli a világbéke kérdése. Egyházunk helyi viszonyaiban ismételten tett nyilatkozatokat a faji kérdésben, lelkészeink pedig közbenjártak, hogy megértést keressenek a vezetők és a nép közötti súrlódásokban. Egyházunk közgyűlései minden faji csoportot magukba foglalnak, ahol a nemzeti helyzet minden problémája megvitatásra kerül. A Béke Világtanács budapesti ülésével kapcsolatban a következőket jegyezte meg: — Nagyon érdekelt az egész világról való delegátusok felszólalása és szereplésük gazdag változatossága. Különösen figyelemmel kísértem az elnyomott népek felszabadításának szükségességéről elhangzottakat. Nagy hatással volt rám a békés együttműködés követelése és a békés tárgyalások szükségességéhez való feltétlen ragaszkodás szelleme. Budapest bizonyára tovább viszi a jobb nemzetközi kapcsolatok ügyét. — A Béke Világtanács munkája és határozatai kell, hogy a legnagyobb hatással legyenek a jelen és a közeljövő világproblémáira. Thompson széleskörű érdeklődését mutatja az, hogy a Dél-Afrikától földrajzilag ugyancsak messze lévő Németország egységesítésének ügye mélyen érdekli, mert ez a béke ügye, az egész emberiség ügye: — A német egység szükségessége nyilvánvaló. Az a tényező, ami létrehozhatja ezt az egységet: a nagyhatalmak tárgyalása és megegyezésük létrejövetele. Csak a tárgyalás lehet a közeledés módszere, s ezért a fennálló problémák megoldásának megtárgyalásához való ragaszkodást sürgetniök kell az egész világon a népeknek, elsősorban persze maguknak a németeknek. Ezt véghez kell vinni és véghez is fogjuk vinni! — fejezte be mondatát a béke ügyéért való őszinte lelkesedés hangján. ERIKA KÜPPERS a Niemöller vezetése alatt álló »Bekennende Kirche« című lapnak egyik szerkesztője, nyugatnémetországi lelkésznő. Megkérdezem tőle, hogy mint keresztyén ember hogyan viszonyul az emberi együttélés nagy problémáihoz? — Világos, hogy az evangélikus egyház nem mehet el a politikai kérdések mellett. Mert a politika minden döntésében az emberrel foglalkozik, s a keresztyén ember és az egyház felelős az emberekért. »Hol van a te atyádfia?« Ez a kérdés az, amely egykor Kain felé hangzott el ,s amelyet ma Isten mindnyájunkhoz intéz. Hol van a te atyádfia Koreában, Vietnamban, Kenyában? Ma az emberek részben a háború borzalmában, részben a harmadik világháborútól való nagy félelemben élnek. Ezért nekünk keresztyéneknek, amit csak tudunk, meg kell tennünk a béke előmozdításáért. Tehát mi a politikai feszültségekben mindig, s ismételten figyelmeztetni fogunk arra, hogy félelemből azt ne gondoljuk, hogy minket csak erős felfegyverkezés menthet meg, hanem becsületesen és határozottan járjunk a tárgyalásnak és a megértésnek az útján. *— Ez azt jelenti, hogy mi Nyugai- Németországban a mi kormányunk politikáját nem helyeselhetjük. Hogyan vesz részt ön, mint keresztyén, Németország kettéosztottsága megszüntetéséért folytatott küzdelemben? — hangzik a következő kérdés. •— Nekünk keresztyéneknek ki kell jelentenünk, hogy semmiképpen sem érthetünk egyet az embereknek kétfelé osztásában, jókra és gonoszakra, angyalokra, és ördögökre. Mi mindenütt embereket látunk, akiket Isten szeret, s akikért Krisztus meghalt. »Krisztus a mi békességünk« mondja az apostol. Ezért mi keresztyének sohasem lehetünk részesek a gyűlölet propagandájában. Nem vállalhatunk részt a népek egymás ellen való uszításában. El kell azt utasítanunk, bármelyik oldal gyakorolná is azt. A mi feladatunk: mindkét oldal felé munkálni a kiengesztelést és a megértést. JOHN WESTERMANN asztráliai methodista lelkész a béketábor országain keresztül hatalmas utat tett meg. Tőle azt kérdezem, útközben milyen tapasztalatai voltak az istentiszteleti életről, milyennek látta a templomi gyülekezeteket? — Három héttel ezelőtt Pekingben methodista istentiszteleten vettem részt. Két héttel ezelőtt pedig Moszkvában római katolikus és baptista istentiszteletet hallgattam. Ma először lutheránus, majd református istentiszteleten vettem részt. Mióta Ausztráliából eljöttem, a legkülönbözőbb emberekkel, az egyházak különféle képviselőivel, istentiszteleti formák nagy gazdagságával találkoztam. A templomokban ugyan minden nyelvet nem értettem, de az imádás valósága oly nagy volt, hogy mindenütt gyülekezeti tagnak éreztem magam. Pekingben, Moszkvában, Budapesten a tömött templomokban általam is is-' mert egyházi dallamokban gyöMeleg, családias ünnepség színhelye volt június 30-án az evangé- gélikus Egyetemes Egyház Székházának nagyterme: a budapesti lelkészek és a közvetlen munkatársak gyűltek össze, hogy dr. Vető Lajos püspököt ünnepeljék 25 éves- lel- készi szolgálata alkalmából. Az ünnepségen megjelent Veres Pál alosztályvezető az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében. . Dr. Vető Lajos püspököt elsőnek Dezséry László püspök köszöntötte az egész magyar evangélikus egyház nevében. Üdvözlő beszédében többek között beszélt a szolgálatban eltelt 25 esztendőről. »Püspök Űr szolgálata kezdetétől fogva meg nem alkuvóan és töretlenül hirdette azokat az igazságokat, amelyek ma valóra válnak. Nem véletlen az, hogy ma éppen püspök úr áll az egyház élén és vezeti az egyházat bölcs előrelátással és az Egyház Urába vetett rendíthetetlen hittel.« nyörködtem, amelyekbe csak beillesztettem az angol szavakat, és együtt énekelhettem s érezhettem valamit a szentek közösségének öröméből. RAGNAR FORBECH az oslói katedrális első lelkésze lelkesen beszél a parlament előtti budapesti nagy békegyűlésről, mikor azt kérdezem tőle, mi volt a legmeg- ragadóbb budapesti élménye: — A jún. 19-én a parlament előtt lezajlott hatalmas béke-demonstráció gyakorolta rám a legmélyebb hatást. A Béke Világtanács munkájáról pedig csak annyit akarok mondani, hogy az a legnagyobb jelentőségű a jövőre vonatkozólag. Budapesten volt alkalma látni a világ minden részéből jövő békeküldöttek személyén keresztül azt a hatalmas erőt, amely most már le- győzhetetlenné vált, s amely meg fogja hozni az egész emberiség számára a békét. Ezért a hatalmas élményért nagyon hálás a vendégszerető magyar népnek. Dezséry László püspök üdvözlő ■ szavai után Veres Pál alosztályvezető .Horváth Jánosnak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének jókívánságait tolmácsolta. . Ezután Margócsi Emil az északi egyházkerület felügyelője, dr. Sólyom Jenő a Teológiai Akadémia prodé- kánja, Várady Lajos a budai egyházmegye esperese, Szimonidcsz Lajos tábori püspök és Szuchovszky Gyula lelkész a sajtóosztály nevében köszöntötte a püspököt. Dr. Vető Lajos püspök meghatót- tan köszönte meg az üdvözléseket. Néhány szóval visszaemlékezett az elmúlt 25 esztendőre. »Egyedül az Istenbe, és az ö megváltó Fiába vetett hit volt az, ami erőt adott a szolgálatra és vezetett az elmúlt 25 esztendőn keresztül. Ebben az ünnepélyes órában is Hozzá fordulok, hogy adjon erőt valamennyiünknek az Ő egyházában való szolgálatra.« — Nem tudok szavakat találni arra, amit érzek. Ezért csak egyszerűen köszönetét tudok mondani teljes szívemből a magyar népnek és biztosítok mindenkit a felől, hogy a Budapesten töltött napok életem legnagyobb élményei közé tartoznak! Isten áldja meg a magyar egyházakat! — fejezte be a beszélgetést Ragnar Forbech. * A világ legkülönbözőbb pontján élő és szolgáló lelkészekkel való beszélgetésből az az összbenyomásom szűrődött le, hogy Istennek széles fronton vannak igehirdetői és prófétái, akik szolgálják az emberek, népek, világrészek közötti béke és egység ügyét, hiszen »Isten az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette« (Csel. 17:26), az ő felséges akarata a népek közötti együttműködés, a világ békéjének megvédelmezése! A béke munkálásában való keresztyén egység egyre jobban kiteljesedik és végül is meg fog valósulni, mert ez az Isten akarata! OTTLYK ERNŐ KARL ROSE, berlini lelkész, egyháztanácsos, Di- belius berlini püspök megbízásából vett részt a Béke Világtanács budapesti ülésén. Mint német embert, természetesen a világ békéje biztosításának egyik legfontosabb ügye, elsősorban a német kérdés érdekli. Megelégedéssel mondja a Béke Világtanács üléséről: — A Béke Világtanács ülésén különös komolysággal utaltak a német kérdésre. Németország nemzet] egységét, politikai önállóságát feltétlenül helyre kell állítani, mert amíg ez a kérdés megoldatlan marad, nem juthat igazi békéhez. Megkérdeztem tőle, hogy milyen arányú érdeklődést tapasztalt ügyük iránt a magyar evangélikus egyház részéről? — A magyarországi evangélikus egyház püspökeivel és képviselőivel Endicott messzi távolba néző szeme mintha a tengeren túl tekintene, amikor apjára gondolva ezt mondja: »Apám 87 éves kora ellenére tevékeny részt vesz a békemozgalomban. Nekem nagy segítségemre van. Kicsoda Hromadka professzor? J. L. Hromadka 1889. június 8-án Hodslaviceben született. Lelki világának első formálója a lutheri hitvallás volt. Teológiai tanulmányait Becsben kezdte és Európa legjelentősebb főiskoláin végezte. Mire az első világháború megkezdődött, Hromadka József, a fiatal teológus megjárta Németországot, Svájc, Franciaország, Skócia nagy egyetemeit. A legtöbbet — saját vallomása szerint — Troeltschtől, a nagy heidelbergi történetfilozófus-teológustól és a német vallástörténeti- iskola nagyjaitól kapta. Az első világháborúban tűzvonalban szolgáló tábori lelkészként vett részt. Ezután gyors, egymásutánban következnek pályafutásának kiemelkedő állomásai, egyházának és népének változatos szolgálata során: a prágai egyetem Husz-fakultásának megalapítása, a hit- lerizmussal vívott hősi harc, a szabadság szolgálatában vállalt bujdosás, esztendőkig tartó tanítás a legjelentősebb amerikai protestáns egyetemeken, majd pedig 1945-ben hazatérés a felszabadult szülőhazába és ott a Cóme- nius Fakultás megszervezése Közben arra is volt ideje, hogy az ökuménikus mozgalom egyik erkölcsi és szellemi nagyságává váljék és gyümölcsöző kezdeményezéseknek hosszú sorát végezze nemzete és a szomszéd nemzetek keresztyén megbékélése érdekében. Ugyanakkor a béke világmozgalomban is élenjárt. Hazánkban szélesebb körben először 1938 szeptemberében figyeltek fel Hromadka professzor nevére. Ebben az esztendőben támadta meg Csehszlovákiát a hitleri Németország. Ez alkalomból Barth Károly, a világhírű svájci teológus levelet intézett Hromadka professzorhoz, Prágába Ez a levél abban az időben »hírhedté« tette sokak számára hazánkban az ő nevét. Különösen a következő mondat visszhangzott sokat a hozzá intézett levélből: »Minden harcoló és szenvedő cseh ■ katona értünk is harcol és szenved — és ma minden fenntartás nélkül mondhatom —, hogy Jézus Krisztus egyházáért is, amely Hitler és Mussolini gőzkörébe kerülve vagy nevetségessé válik, vagy pedig a kiirtással néz szembe.« A nacionalsita elfogultság elhomályosította akkor sokak szemét az összefüggések meglátására s az idézett mondat igazságának elfogadására Tizenöt esztendő telt el azóta és most Hromadka professzort a magyarországi protestantizmus és az egész magyar nép barátjaként nagy örömmel köszöntjük a debreceni református Teológiai Akadémia díszdoktorává való avatása alkalmából. Lehetetlen hálával nem gondolni arra, hogy mi mindent kellett Istennek megváltoztatnia körülöttünk és megváltoztania miben- nünk is, hogy mindez megörténhes-, sék. „Akik jól szolgálnak, szép tisztességet szereznek maguknak“ (I. Tim. 3:13.)' \ ' ’ •••»: '
