Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1953-01-04 / 1. szám
„Az egyház missziójához tartoziR felismerni azolíat a jótétemé*yeRet, amelyeRet a mai nemzedéR érdeRében el Rell végezni“ ■— üzeni a magyar protestantizmus az Egyházak Világtanácsa lucknowi ülésének Péter János református püspök képviseli a magyal protestáns egyházakat Indiában Az Egyházak Világtanácsa száztagú központi bizottsága december végén és január elején az indiai Lucknowban tartja gyűlését. A magyar protestáns egyházakat ezen a tanácskozáson Péter János református püspök képviseli. Péter János református püspök üzenetet vitt magával, melyben a magyar protestáns egyházak hozzászólnak a Világtanács Központi Bizottságának munkarendjéhez s teológiai értékű hozzájárulásukat közük a Központi Bizottsággal. Az üzenetet a magyar református és evangélikus egyház teológiai bizottsági munkával készítette elő. hozzászólva annak a tanácsadó bizottságnak előmunkálataihoz, amely a lucknowi gyűlést előkészítette. A magyar egyházak ezt a levelet Leslie Newbigin indiai püspökhöz, az. Egvházak Világtanácsa Tanácsadó Bizottsága elnökéhez intézte. Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága I.uoknowban igen nagy munkarenddel kezdte meg ülésezését. Mindenek előtt 1952 nyarán tartóit két hatalmas nemzetközi és felekezetközi egyházi konferencia jelentését vitatják meg. A németországi VVillingenben tartott missziói világkonferencia és a svédországi Lundban tartott »Hit és Egyházszervezet!« konferencia jelentései maguk alkalmasak arra, hogy az egész világkeresztyéineóget foglalkoztassák és alapos munka-feladatot jelentsenek a Központi Bizottságnak. A Központi Bizottság az előbbi két nagy keresztyén világkonferenciát már azért rendeztelte, hogy azok előkészületei legyenek az evanstonei 1954 ben tartandó egyházi világzsúialnak. Amsterdam után az Egyházak Világtanácsa teljes ülése 1954-ben , Evanstonoban, fog összeülni s ennek a világzsinatnak tárgyalásai ahya- gául az Egyházak Világtanácsa ama felismerésre szolgál, hogy az ökuméné mostani két fő problémája: a világmisszió és a keresz- tyénség egysége. A misszió ügyeit Wii! in génben, az egyházak egységének kérdéseit Lundban vitatták meg. Már ezekből az előmunkálatokból látszik, hogy a világ egyházai igen komolyan veszik ezt a kérdést s úgy tűnik, hogy erősödnek a világ keresztyén egyházaiban nzek n felismerések, amik reálissá és helyessé tehetik az egyházak világira kiterjedő együttműködését s ez együttműködés irányzatának és szellemének kialakítását. A misszió ügyében előtérbe került a gyarmati országok úgynevezett »halai egyházainak« (bennszülött egyházak) az az öntudata, mely már egyházi nagykorúságot mutat és világos felismerését annak, iiogy a gyarmati és félgyarmati országokban élő egyházak tovább már nein lehetnek soniilyen vonatkozásban sem a gyarmati elnyomás eszközei vagy segítői, hanem ezeknek mindenütt a nemzeti szabadságharcokhoz kell csatlakozniok és az evangélium ügyét nem szabad össze- koverniök a gyarmatosítók érdekeivel. Erre mulat az az irányzat, ami ezekben az egyházakban a nyugati misz- szióklól való elszakadást mutatja. Az egyházak világegységéoe vonatkozólag Lundban igen erőteljesen előtérbe került azoknak az úgynevezett »nem-theológiai« tényezőknek vizsgálata, amelyek az egyházak szétszaka- dozottságát fenntartják vagy elmélyítik. E tényezők a különböző egyházak mögött álló politikai, kulturális, gazdasági és egyéb olyan tényezők, amik a világ egyházainak nemzeti környezetéből származnak $ igen figyelemreméltóak az egyházi egység muiikálása közben. A magyar protestáns egyházak a hindi világkonferenciához nem hiába üzenték azt, hogy az egyházi egység engedelmes szolgálata szorosan összefügg a világ egyházainak mindennapi engedelmességével, annak az Urnák, aki az egyház Ura s egyben a történelem ura. A magyar egyházak ezzel arra célozlak, hogy az egyházi egységet igazin csak akkor lehet szolgálni, ha a világ egyházai történelmi felelősségük tudatára ébrednek és az egész emberiségért való felelősségre ébrednek. Ennek az egész emberiségért való felelősségnek tudatát hordozza a magyar református és a magyar evangélikus egyház, amikor újra és újra hangsúlyozza a világ keresz- tyénsége fele, hogy a keres zlyéu- ségnek állást kell foglalnia a háború és béke kérdésében a béke mellett s az elnyomás és a szabadság kérdésében a gyarmati népek felszabadulása mbllett. A magyar protestáns egyházaknak a lucknowi konferenciához intézett felhívásában is erőteljes az a hang, ami az öncélú egyház és az öncélú egyházi programul helyett az egcsz emberiségért felelősséget hordozó egyházi Programm mellett foglal állást. A többi között ezt írja üzenetünk: »A keresztyén egyház bizonyságtételének erőtlensége sokszor ab- , ban is megmutatkozott, hogy sza- I vunkkal nem járt együtt a hitből fakadt cselekedet. Az ige szó és tett egyben. A keresztyén bizonyságtétel is szó és tett egyben. Az öncélú egyház helyett a missziója betöltésére igyekvő egyházat munkáljuk. Ahogyan eljutottunk a nem-öncélú egyház feladatához, úgy kell eljutni mind I.ucknowra, mind Evanstoncra nézve a nem- öncélú egyházi összejövetelek értelméhez, vagyis ahhoz, hogy azért jő az atyafiak egyiitílalcozása, mert együtt közös szolgálatokat eredményesen végezhetnek el. Az egyház missziójához hozzátartozik felismerni azokat a jótéteményeket, melyeket a mai nemzedék érdekében el kell végeznünk.« A magyar protestáns egyházak elvárják, hogy az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága Lucknowban helyes [elismerésekre jut, fel tudja venni az egyházaknak az egész emberiségért való jelelősségét és olyan pro- grammot tad kidolgozni Evanstonera az Egyházak Világtanácsa közelgő világzsinatára, ami valóban konkrét hozzájárulás tud lenni az emberiség nagy kérdéseinek megoldásához. GYÜLEKEZETI SÍÍREK Kővetkező vasárnap: Január 4. Az év első vasárnapja. Egyetemes imahét kezdete. Igék: d. e. Jakab 4:10, János 13:16, d. u. És. 42:1—4. Liturgikus szín: fehér. Következő ünnepnap, január 6. Vizkcreszt. Epiphania. Bemutatás ünnepe. Igék: d. e. Jakab 2:8. János 8:12, cl. u. És. 49:1—6. Liturgikus szín: fehér. RÁDIÓS ISTENTISZTELET Január 4 én, vasárnap negyed .11 órától evangélikus istentiszteletet közvetít a Petöfi-rádió. ígér hirdet De- zséry László püspök. Énekel a Luthe- ránia énekkar, Wcltler Jenő karnagy vezetésével. Énekek a Keresztyén Énekeskönyvböl: 158:1—7; 160. ÉVFORDULÓ Kovács János, a volt fasori gimnázium magyar-latin szakos tanára az elmúlt napokban töltötte be 80-ik születésnapját Szakonyban. Sok tanítványa hálás szeretettel gondol a hűséges, evangéliumi szellemű tanárra. PÉTERI A gyülekezetben december 15—19-ig sorozatos igehirdetés volt, melynek szolgálatát Szende Ernő helyi lelkész és Pásztor Pál budapest-fasori lelkész Végezték, GYÓN A gyülekezetben advent három keddjén igehirdetés-sorozatot tartottak »Krisztus az ígéret«, »Krisztus a beteljesülés« és »Krisztus a reménység« címmel. A szolgálatokat dr. Wiczián Dezső, dr. Karner Károly és dr. Só- lyom Jenő teológia« 'tanárok tartották. HALÁLOZÁS Dr. Ursziny Gyula orvos, a put- noki fiókegyházközség évtizedeken keresztül volt presbitere nov. 24-én 87 éves korában elhunyd. Plevniczky Zsuzsánna, a veresegyházi gyülekezet áldozatkész, hűséges tagja 82 éves korában elhunyt. Értesítés! Értesítjük megrendelőinket, hogy az. Evangélikus Napiár 1953. január 8—10-0 között kerül szétküldésre. Kiadóhivatal „A hannoveri, lundi, és lucknowi konferenciák egyaránt alkalmasak arra, hogy a magyar protestantizmust eszméltessék, megvilágítsák harci feladatainkat és lehetőségeinket, s közben építsék közös elmélyülésünket Isten igéjében és a testvériségben" — mondotta Dezséry László püspök, a Magyar ökuménikus Bizottság ülésén J. Endicoit, kanadai lelkész részt vett a Magyar Ökuménikus Bizottság ülésén A Magyar Ökuménikus Bizottság ütést tartott, me'yen a református, evangélikus, methodista, baptista és szabadegyházak elnökségei és képviseletei gyűltek össze, hogy ez egyházak közös ügyeit ismét megvitassák. Az ülést Bercczky Albert református püspök nyitotta meg, aki a népek bécsi béke világkongresszusáról számolt be, különösen kiemelve annak egyházi vonatkozásait. Kiemelte azt a jelenetet, amikor Kuo Mo Zso, a Irinái delegáció vezetője, szivére ölelte Bécs- ben azt a /. Endicoit kanadai lelkészt, aki húsz évig volt misszionárius Kínában, most a távolkeleli népek felszabadulásának bátor harcosa s aki a népek bécsi találkozóján beterjeszlette a kongresszusnak a gyarmati kérdésben elhangzott nyilatkozatát a beszéde óriási hatással volt a kongresszusra. Bcreczky Albert ebből a beszédbe"! kiindulva és utalva Küo Mo Zso és Eudicott bécsi ölelkezésére, mély tanítást adott arról, hogy a keleti népek szívükre tudják ölelni a keresztyén missziót továbbra is, hogylia az cl tudja magát szakítani a gyarmatosítók érdekeitől. A kelet) országoknak nem Kriszti« evangéliumával van bajuk, hanem a gyarmatosítók eszközeként dolgozó misszionáriusokkal. Ez az igazság eligazít minket a magyar protestantizmus feladatai között is. A magyar protestáns egyházaknak az a dolguk, hogy folytassák nemzetközi harcukat az emberiség békéjéért és a gyarmati népek fel- szabadulásáért elsősorban azzal, hogy^ a vi'ág egyházait történelmi felelősségükre próbálják ébreszteni. J. Endfcott kanadai lelkész, aki a bécsi korigresz- szus után Magyarországra látogatott s részt vett a magyar református lelkészek budapesti mi^ikaközösségi gyűlésén, találkozott a': magyar evangélikus egyház püspökeivel: Dr. Vető Lajossal és Dezséry Lászlóval s aki részt vett a Magyai ökuménikus Bizottság ülésén, Bereezky Albert püspök beszéde után igen jelentős felszólalást tett a bizottsági ülésen. A többi között a következőket mondta: »Nem hiszem, hogy Krisztus azért hívott volna el minket, hogy mindig újabb hibákat kövessünk el. Ö azért hívott minket, hogy tanítványai legyünk sok egyéb feladat között abban is, hogy segítsünk megszilárdítani az emberek békéjét és jó barátságát szerte a világon. A világon mindenütt ismerik azt a tényt, hogy a háború bűn. Ügy látszik, egyedül az amerikai külügyminisztérium nem ismeri a háborút bűnnek. Az a dolgunk, hogy a világ valamennyi keresztyén egyházát mozgósítsuk, hogy prédikáljon ez ellen a bűn ellen és megakadá'yozza, hogy lelkiismeretlen emberek újra lángralobbant- sák a világot.« Endicoit lelkész elismeréssel adózott a magyar protestáns egyházak nemzetközi szolgálatában megmutatkozó teológiai Ó3 erkölcsi igazságnak. Ezek után Dezséry László evangélikus püspök (ártott beszámolót a svédországi Lundban tartott »Hit és Egyházszervezet« világkonferenciáról. Hangsúlyozta a következőkéi: »A magyar protestáns egyházak alapvető akarata és meggyőződésre alapozott elszántsága továbbra is részt venni az ökuménikus munkában, őszintén akarunk közreműködni a világ keresztyén egyházainak egységéért, tekintet nélkül arra, hogy mi a viszony Kelet és Nyugat között. Ez a kifejezés azonban: »tekintet nélkül arra, hogy mi van Kelet és Nyugat között« nem a magyar egyházak felületességéből és nemtörődömségéből fakad, ami őket arra vezetné, hogy ügyet se vessenek a világhelyzetre, hanem éppen keresztyén felelősségből fakad, és azt a hitet sugározza, amelyben az egyház nem adja fel a küzdelmet a nemzetek megértéséért, az emberek közötti jóakaratért és az emberiség békéjéért. Annak ellenére, hogy mi van Kelet és Nyugat között és párhuzamosan azzal, ami van Kelet és Nyugat között, folytatjuk tovább hittel teli küzdelmünket Krisztus parancsa szerint, az- egyház egységéért. Készek vagyunk harcolni azok elten, akik a nyugati egyházak körében a Kelet és Nyugat közölli vitát az egyházak politikai vitájává is akarják tenni s azt kihasználni. De készek vagyunk együttműködni ■mindazokkal, akik azon erők között fáradoznak, akik a nemzetek egyetértését, az egyházak és a népek barátságát keresik és munkálják.« »A magyar protestáns egyházak nem politikus egyházak és nem politikamentes egyházak. A magyar protestáns egyházak, praktikus egyházak, akik felelősséget hordoznak a népért amelyben szolgálnak és minden népekért, amelyek között az egyház szolgál. A magyar protestáns egyházak ige- szerű szolgálatát erőteljesen jellemzi a nemzeti és nemzetközi helyzetért való felelősségérzet és a testvéri törődés az emberiség mai gondjaival. Ez onnan van, hogy igyekszünk járni abban a világosságban, amit adott nekünk az Isten.« Dezséry püspök végül a kővetkező kijelentést tette: »Meggyőződésem, hogy a hannoveri, a lundi és a 'lucknowi nemzetközi és felekezetközi konferenciák negatívumaikban és pozitívumaikban egyaránt alkalmasak most arra, hogy a magyar prolesiantizmust eszméllessék, harci feladatainkat és lehetőségeinket megvilágítsák s közben építsék a magyar protestantizmus közös elmélyülését Isten igéjében és a testvériségben. Ezekután ' Békcfi Benő református esperes, a Magyar ökumenikus Bizottság főtitkára bemutatta a magyar protestáns egyházak üzenetét a lucknowi konferenciához. A Magyar ökuménikus Bizottság ezt az üzenetet, amit a református és evangélikus egyház theoiógusai készítettek, teljes terjedelmében elfogadta é-s megbízta Péter János református püspököt, hogy azt Leslie Newbigin indiai püspökhöz, az Egyházak Világtanácsa Tanácsadó Bizottsága elnökéliez eljuttassa. A magyar Ökuménikus Bizottság ezután pályatételeket tűzött ki a magyar protestáns ifjúság és a magyar protestáns Theológiai Akadémiák hallgatói számára. Százötven évvel ezelőtt — 1802-ben — (kibocsátott alapítólevelével Széchenyi Ferenc a magyar nemzetnek ajánlotta fel 25.000 kötetből és 2000 kéziratból átló könyvtárát, gazdag érem- és képgyűjteményét, az 1796- tól kezdve rendszeresen vásárolt többi múzeuális értékeit; földrajzf mappa- és régiség-szerzeményeit, s ezzel megszületett a Magyar Nemzeti Múzeum, amely először a> régi pesti Páloskolostor épületében nyert elhelyezést. A Múzeum mai épületének megtervezésére 1836-ban nyert megbízást Pol- lák Mihály; a gyűjtemények egy részét tíz év múlva lehetett az új épületbe elhelyezni. Egykorú feljegyzésekből tudjuk, hogy a Nemzeti Múzeum új palotája igen barátságtalan környezetben, majorságok, kocsiállások, csárdaszerű lebujok szomszédságában a piac kellős közepén állt. Az országid felől (most Múzeumgyíiríí) a 'legközelebbi ház egy urasági kastély; ai múlt században —- a XVIIl-ikban hatalmas, nagyhírű mágnáscsalád megszálló- helye, ezidőszerini lakatlan tanya, mert a tulajdonos főúr — gróf Belez- nay — apagyükosságért börtönben ült s kastélya udvara egy nagy pocsolya volt, annak latyakja kiterjedt az utcai gyalogjáróra. Ä közeli Nemzeti Színház művészei, művésznői hiába kérték a magisztrátust, hogy tenne valamit a botrányos átlapolok megszüntetése érdekében. Végül is Réti nevezetű ak- tornak támadt az a gondolata, hogy a Rákospatakban összeszedett egy zsákra való eleven békát, azt behozta a városba és beeregelte ai kastéCyudvar posványába. Reggelre iszonyú kurutv- ivói ást kezdtek a békák s erre a szégyenre mégis megemberelte magát a házban lakó fiskális és hozatott egynéhány szekér kavicsot, hogy feltöl- tcsse az udvart s a gyalogjárót. Nemsokára azután a gyönyörű Múzeum-épület meg! el előbb környezetbe — szép park Iái, virágbokrai közé — került s a kertben felállították nz első magyar nyilvános emlékművel, a »Hiinfy-lant«-ot 1848- ban s ugyanezen évben a Múzeum- kert dicső forradalmi események színtere volt, itt szavalta el a Múzeum lépcsőjéről Petőfi a Nemzeti dalt s a >Talpra magyar<r lelkesítő hatásának visszhangjaként ezer is ezer szabadságszerelő pesti Jiazafi — munkások, diákok, polgárok — dörögték — »Rabok tovább nem leszünkt<c A márciusi gyönyörű napokra következett gyászos időkben — 1867-:g nem sok történt a Múzeum gyarapítása érdekében, hiszen ha Magyar- ország területén értékes leletre bukkantak, azt a magyarságot rabságban tartó osztrák császári ház elkoboz- tatta, mint ezt a »Nagyszentmiklósi telet* sorsa is bizonyítja. Ez a huszonhárom különböző nagyságú arany- edényből álló lelet, amely a hazánk terűidén talált kincsek közül talán a legszebb és legérdekesebb, a bécsi udvari kincstárba került. A Múzeum-kertben számos, érdekes szobor ábrázolja múltúnk nagyjait, a Széchemji-kőnyvtár bejáratával szemben a Múzeum alapítójáénak, Széchenyi Ferencnek szobra áll, ez Istók János műve s a fák közt elrejtve találjuk Berzsenyi 1850-bén, továbbá Kazinczy Ferenc 1860-ban emelt szobrát. Egy Apolló- szobor annak a Tomory Anasztáz- nak emlékét hirdeti, aki az első magyar teljes Shakespeare-kiadás költségeit jedezle. Garibaldi-, Monti* emlékművek mellett ott látjuk Her* man Ottónak, a nagy természet* tudósnak domborművű szobrát s kicsit távolabb Römer Flóris, Pulszky Ferenc, Hampel József emlékművével találkozunk, e három tudós a Nemzeti Múzeum jelvirágoztalása érdekében munkálkodott, hogy kiállítások rendezésével a leg- szélesebb néprétegek műveltségi színvonalának emelését szolgálják, amit aztán a »kultúr-fölény«-es Klebels-1 berg.politika oda züllqsztett, hogy volt idő, amikor a Nemzeti Múzeumot meg-i látogatni akaró munkásnak, paraszt* naik vagy értelmiségi dolgozónak be* lépli díjat kellett fizetni. Népi demokráciánk rendkívül sokat áldozott, hogy a Nemzeti Múzeum megrongált. épületét teljesen rendbe* hozatta s az épület ma már újra tel* jes szépségében várja a látogatókat. Az épületben elhelyezett Országos Történeti Múzeum látogatottsága ma már tízszerese a felszabadulás, előttinek, mert amíg 1938-ban csupán 32.000 látogatója volt, 1951-ben már 400.000 ember kereste fel az Országos Történelmi Múzeumnak és a Természetin do* mányi Múzeumnak ebben az épület* ben megrendezésre került kiállításait. A múzeumlátogaiás ma már a dolgozók életének szerves része és a munkások, parasztok, értelmiségiek szívesen keresik jel Budapest egyik legszebb épületét, hogy a be/vie kiállított múzeumi értékek megtekintésévet műveltségüket emel* jók és tudásukat gyarapítsák. A Nemzeti Múzeum épületének tér* vezője Tollák Mihály, a> klasszikus irányú építőművészet legkiválóbb magyarországi képviselője. A nagy pesti árvíz után telepedett le fővárosunkban, ahol az újjáépülő Pest építésé* ben igen nagy szerephez jutóit. Leg* szebb épülete a Nemzeti Múzeum, amelyet 1837. és 1840. között épftett. Ennek pompás külső megoldásához méltón csatlakoznak a belső megoldá* sok, főként az előcsarnoknak és ku* polacsarnoknak kiképzése, melyek h» nemesebb anyagból épülnek, múzeumi palotánkat Európa egyik legszebb és legértékesebb ilynemű épületévé tették volna, a Nemzeti Múzeum így is Közép-Európa egyik legszebb építőművészeti alkotása. A Sándor-utcai régi képviselöháZ épületének elkészültéig a Nemzeti Mű* zeum palotájában tartották az országgyűléseket is. Ma már teljes egészében a magyar nép kulturális felemelkedésének szolgálatában áll és nemcsak a kiállítások, hanem — és elsősorban a hatalmas méretű Országos Széchenyi Könyvtár egyre emelkedő látogatottsága bizonyítja, hogy a kultúra ma már életszükséglete a magyar dolgozóknak. Aki este keresi fel a könyvtár olvasótermeit, az meggyőződhetik, hogy egyetlen este sincsen üres hely az olvasóasztaloknál s ei a nagyarányú látogatottság a leg szebb ünneplése a százötven éves Magyar Nemzeti Múzeumnak. Borsi Darázs József Százötven éves a Nemzeti Múzeum
