Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1952-03-02 / 9. szám
* \ evangélikus elet Az egyházi őriénél bői Az utolsó ítélet költőié: Salai Andcás GYÜLEKEZETI HÍREK A magyarországi reformációnak nyilván számtalan érdemes munkását nyelte el végképp a feledés. A nagy szellemi áramlatok hatásukban, fejlődésükben, sokfelé ág«azó további alakulásokban rendszerint csak a legmarkán&abb vc- /érszellemek «lakját őrzik meg számunkra töretlenül. Az ország reformálása sokkal nagyobb munka volt, bogysem elképzelhetnek: az a néhány tucatnyi prédikátor hajtotta végre, akiről ma is biztos tudomásunk van. Fönnmaradni az idő rostáján: minden szellemi ember örök álma. De valljuk meg, a múlhatatlan érdemeken kívül számtalan szerencsés körülménynek is közre kell jál* sz«ni, hogy ez sikerülhessen. DOBAI ANDRÁS EGYIKE AZOKNAK, akiknek nevét csaknem elmosta az azóta eltelt négy évszázad. Ha Bornemisza Péter énekeskönyve meg nem őrzi, egyetlen — vagy legalábbis tudomásunk szerint egyetlen — művét, ma alig tudnánk róla valamit. Pedig érdemes, korában becsült férfiú volt — s énekének tanúságtétele szerint költőnek is kitűnő. Munkásságáról, életéről azonban így is keveset tudunk. SZÜLETÉSI HELYE SEM BIZTOS: lehet, hogy a Szilágyság, de talán Szat- mar megye szülötte. Rendelkezésre álló adataink szerint a Tisza mellékét tekintette hazájának. Neve egy Pesti Gá- bornak tulajdonított följegyzésben első reformátorainkéi közt szerepel. Azt is tudjuk róla —- közvetett úton, más prédikátorok életéből, hogy Dévai Bíró Mátyás utóda volt Perényi Péter udvaripapi szolgálatában, Patakon. 1541-ben már Bártfán működött, Stöckel Lénárd mellett, mint tanító. Három évig tartózkodott itt, Révai Ferenc fiának ne- velőjeként 8 azután csak annyit tudunk í-óla, hogy nagyon szeretett volna visszakerülni szűkebb pátriájába, a Tisza mellékére; — sikerült-e neki, vagy sem — 'úgy látszik örök titok marad. 1544. után semmi sem mutatja nyomát Dobai Andrásnak. MARADNAK TEHÁT A KÖVETKEZTETÉSEK —. ezekből próbáljuk egybe, illeszteni a képet. Nem vitás, bogy a lutheri reformáció híve. Hajlamai inkább a nevelés, tanítás, oktatás terére utalták, mintsem a gyakran kíméletlen elcsségű hitviták csatamezejére. Prédikátor és nevelő — ez a neki megfelelő életstílus és magatartás. LEGTÖBBET MÉGIS MŰVE ÁRUL EL RÓLA. A kor divatjának megfelelően a versfőkbe, azaz a strófák első betűjének összeolvasásából nyert szövegbe rejtette bele nevét. Az utolsó vers- szakok azt is elárulják, hogy 1540-ben, Patakon írta költeményét — tehát valószínűleg Perényi szolgálatában. Verse ^Az utolsó ítéletről“ szól, megállapít- hatóan Máté evangéliuma alapján. Igen jő, magyaros stílusú, a kor verstechnikai fejlettségéhez képest kitűnő rímelésű strófákban írta meg művét Dobai. Teljesen a bibliai szöveg nyomán dolgozik. Költői alakítása inkább csak formai, nyelvi jellegű, maga nem tesz hozzá a szöveghez, a látomások kitűnő anyagát seholsem használja ki — valószínűleg a kor fogalmainak megfelelő szerénységből. A XVI. század nem becsüli sokra az eredeti leleményt, jobban szereti a biztos forrásból merítő költőt. A költemény uagyobbrészt Krisztus szájába adott kinyilatkoztatás az utolsó Ítélet eljöveteléről. Ma is örömünk telik az olyan eleven, költői előadásban, ahogyan Dohai megzendíti a Biblia szavait. Ingyen majd kürtöket fújtatok előttem És az magas mennyből zászlómat tetetem, Az eget, az földet tűzze! megégetem, És az ítéletre székemet tétetem.“ BORNEMISZA PÉTER ÉNEKESKÖNYVE őrizte meg számunkra az értékes művet. Dobai Andrást se szerint a század legtehetségesebb magyar verselői közé számíthatjuk. Verse megőrzi nevét. Reformátori munkájának nem ismerjük biztos nyomait. Nem lehet azonban véletlen, hogy a „Preconium Evangelicum“ című, Geleji Katona István-közzétette kézirat az ő nevét is legelső reformátoraink közt tartja számon. (V. M.) Az ember és a világ képe Egy dán egyházi lap érdekes esetet ír .e Hanson lelkészről. Vasárnap dé- után ks döre pihenni szeretett volna. Kezébe vette az újságot. Az egyik lapon hatalmas térképe; talált, me.y az öt íö.drészt mutatta be. Jó ötete támadt. Ollót veit elő és a térképet számtalan darabokra vágva, odaadta gyermekeinek. Rakjátok össze ú ra. Az elfoglalt gyermekek így legalább félóráig csendben lesznek és nem zavarják a pihenést. Legnagyobb meglepetésé'« néhány peic múlva mér jelentkeztek a gyerekek. Elkészültek a munkával. Egy kicsit büszke volt «2 apa. Mikor megkérdezte, hogyan készültek el ilyen hamar, nagyobbk fia így vá'aszolt. „Nem is volt o'yan nehéz a munka. A térkén hátán egy ember képe állott és mihelyt a szétszabdalt embert ismét egybeszerkesztettük, a világ képe is kialakult.“ Invocabit. Böjt első vasárnapja. Igék: Má.é: 4. 1—11. II. Kor. 6. 1—10. Liturgikus szín: lila. Dezséry László püspök megvált az óbudai leiké :zi állásáéi Ismeretes, hogy Dezséry László püspök az 1951. őszi bányai egyházke- rü.eti közgyűlésen bejelentette, hagy elogia!ja a Deák-téri 'edkészi állást, melyet az egyházkerü.et a püspök számára fenntart. Most, hogy a pest: egyházközségben a személyi kérdéseket mind rendezték, Dezséry László püspök lemondott óbudai lelkészt állásáról, j Február 24-én vett búcsú; a gyülekezettől, a főistentiszteleten mondott prédikációjával, melyen az előírt igéről: Pál apostol szeretető mreuszáról rédikált. Az istentiszteletet közgyűlés övette, melyet Kemény Latos esperes vezetett s me.yen a püspök óbudai állásáról való lemondását tudomásul vették és egyben át választották Kom- já'hy Lajos másodlelkészt az óbudai első le'kész: állásba, melynek meghívóé veiét Komjáthy Latosnak ünnepélyesen átadták. Délután szereteíven- dégséget tartottak a lelkészi állásából távozó püspök tiszteletére, amelyen Vasa Tamás zeneakadémia hegedült, Heller Anna zongoraművész Liszt egyik művét ad*e elő, Komjáthy Lajos salát elbeszélését olvasta fel, majd Pavcsó Rudolf, a gyülekezet másod- felügyelője mondott beszédet a gyülekezet nevében s többek között a kővetkezőket mondta: „Vissza kel! fordítanom az élet órámnak mutatóját arra a napra, amikor Püspök Urat itteni parochus lelkésznek iktattuk be. Az akkori felügyelőnk, Lukács evangéíurna 5. fejezetének 4. versével köszöntötte püspök urat és adta át a gyülekezetét pásztorolásra. Én most a búcsú percében sem találok szebb és alkalmasabb igét az akkor elhangzottnál, amelyet Jézus Urunk mondott Simon Péternek: evezz a mélyre és vesdd ki a hálódat. Püspök úr is magáévá tette ezt az igét, ugyancsak kievezett a mé'yvízekre. Arra kérem, tartsa továbbra is szívébe zárva és vigye ez ige mellé azt a régi, kipróbált hálóját, amely a hit és a szeretet kötelékéből van fonva, amelyet itt is használt és biztos vágyóik, hogy új székhelyén is ugyanolyan Istentől megáldott lesz munkássága, m'nt nálunk volt. Üj ezékhe'yén, a Deák-téren „az ország templomában* is hirdesse mindenkor tisztán és magyarul Is‘en igéjét, mint ahogy azt :tt, Óbudán tette. Köszönjük püspök úr szeretétét, barátságát és kőzveFen- séjjét, amellyel annakidején közénk- jött és amit itt meghonosítóit. Köszönjük itteni szolgálatait, különösen biblia's'koláit, ezek igen sokunknak szívében :gen mély nyomokat hagytak. Taxisa erős kézzel a mi jól megépített, de viharvert egyházi bárkánk kormányát és vezesse azt egyházunk, népünk és országunk rnegimmi'ására.* Pavcsó Rudolf, másodíelügye'ő beszéde után Schre'ner Zsuzsa, az Ifjúság nevében búcsúzott. Kü'önőren azok nevében, akiket a pösoök óbudai lelkész' szolgálata a'att konfirmált A püsoök zírólgehirdetéssel fejezte be a gvüekezeti napot, Dersérv László pf'mőkőt március 2-án ilktaVák ba közovfí'és keretében a Deák-bs-i lelkész! szo'nö’atba, 11 órakor Ő orédkál a Deák-téri temntomiVm és Kemény Lajos esperes, aki Deák-téri szo'ná’aiát ugyancsak ezen a napon kezdi meg, osztja az úrvacsorát. CSEPEL Február 17-én, vasárnap gyülekezeti napot tartottak Csepelen. A délelőtti két istentiszteleten Terep Endre hatvani 1 ük ész prédikált. Délután szere- tetvendégség k: rétében a gyermeki biblia-kör tagjai szerepeltek Gáncs Aladárné vezetésével. Ez alkalommal látogatta meg az egyházközséget dr. Somogyi József egyházmegyei felügyelő, aki a szép számban megjelent hívek előtt történeti össze foglal'sban ismertette a szer tetvendégségek ki- alaktiásái. «ítélő Isten» címen előadást tartott Terey Endre lelkész. Pénteken békeragygyülés lesz a Sportcsarnokban Az Országos Béketanács és a Magyar-Szovjet Társaság február 29-én, pénteken, délután fél 6 órakor béke- nagygyűlési rendez a Sportcsarnokban. Az ünnep gyűlésen fe'szóéi: K. t. Szkrjabir», Sztálin-dras akadémikus, Ama Seghers, Nemzetközi Szlá'n-díj- jaü ki1 öntetett írónő, V. P. Kucser, Sztá'.ín-díjas szén'kombájnkeze’ő és Rusznvák István, a Ma^vor Tudományon Akadémia elnöke. (MTI.) A bé'ke- nagv.gytile-rol szóló beszámo'ónkat majd a következő számban közöljük. Budapesti Fiú Gimrtáz'um Az iskolai fegyelem további meg* szilárdítása és fokozása érdekében február 14-én értekezletet tartott a tanári testület. A bevezető előadást Laki Tibor, igazgató tartotta; a tárgyhoz igen sok kartárs szólott hozzá, aminek nyomán egyes égés ál- láséogla'ás alakult ki az e téren követendő nevelési eVárások tek ne tőben. — Február 16-án, a Szülői Munkaközösség ‘ámopatásával igen változatos műsorú estélyt rendezett az 'S- kn’a fújsága. A műsor főbb szereplő;: Szávay, Oszmán IV. A., V-~tő, Fóti. Een.'Z'e1, Szentpéterv, Skok III. B. és Böhm II. A osztály növendékei voltak. Az estélyen a leánygm- názium növendékei is részt vettek. A tanári testű'«1 részéről Peskó Zoltán tanér irányította & rendezést. Budahegyvidéken (XII., Tarcsay Vilmas-utca Ti.) a bűnbánati hé^n március 9-ig, minden este 7 órakor Káldy Zoltán, pécsi lelkész hirdet: az igét. Vallásos félóra a Stúdióban Március 2-án, vasárnap 9 órától evangélikus vallásos félórát közvetít a Petői -rádió. Igét hirdet Dezséry László püspök. Éneket a Lutheréivá énekkara, Welder Jenő karnagy vezetésével. Halálozás, Dr. Karácsony Sándor, a debreceni •egyetem volt ny. r. tanára, református presbiter, zsinati tag 1952. február hó 23-án, 61 éves korában meghalt. Temetése: február 27-én, délután 3 árakor a Kerepesi-‘©metőben. A szertartást Bereczky Albert püspök végezte. Naoy Jenő volt őskiii lelkész életének 83-lk évében Kondoroson elhunyt* Temetése e hó 14-én volt a templom* bél. Sziike Jánosáé ny. állami tisztviselő neje zuglói evangél kus egyházunk egyik legrégibb jószívű adományozója, áldásos életének 83-ik évében Pé- celen megtért teremtőjéhez. Kérjük Gulyás Pál nevű előfizetőnket. aki február 12-én ‘A évi előfizetési díjat küldött kiadóhivatalunkba, közölje velünk lakóhelyét, mert olvashatatlan írás miatt nem tudtuk elkönyvelni. Bókay János zsoltárfordításai 51. zsoltár (Dávid bűnbánati imája) Könyörülj rajtam, Uram, Istenem, Fordulj felém irgalmas kegyelmeddel, Tisztíts meg jól, mit véleüem, feledd el Ezer bűnömet ne ródd jel nekem. Mert gyarlóságomat jól ismerem, Rút vétkeim szemem előtt forognak, Tudom, csupán ellened vétkezem, Ha engedek a bűnnek, a gonosznak. Várom szavad, igaz ítéleted: Ember vagyok, vétkek közölt születtem, A kísértés ott kóválygott felettem, Anyám bűnök közölt melengetett. De te az igazságot szereted, A lélek mélyét kutatod szemeddel, S elküldöd nékem bölcsességedet, Megváltásként, atyai szeretettel. Tisztíts meg engem, és tiszta leszek. Hófehérebb a legfehérebb hónál, Hogy mikor ott állok majd a bírónál Öröm járjon át gyötrelem helyett. Rejtsd el szemed elöl vétkeimet, Töröld el minden bűnöm egy csapásra, Teremts bennem erős, tiszta hitet, Megujhodott lelkemnek megbocsátva. Orcád elől, kérlek, hogy el ne vess, Részesedjem szent telked erejében. Szabad örömmel teljék meg a vérem. Bátoríts engem, támogass, vezess. Hadd legyek én, aki példát mutat A bűnösöknek, akik tévelyegnek, Hadd jelöljem meg a helyes utat A mocsárba süllyedő embereknek. Isten, szabaditásom Istene, Adjad, hogy embervért többé ne• ontsak. Senki fiának ne ártsak, ne rontsak, Szájam ujjangással legyen tele, Úgy hirdesse a dicséretedet, — Mert nem telik kedved véráldozatban, De szereted a megtört lelkeket, Ha bennük hűség, igaz alázat van. Tégy jót Sionnal, építs kőfalat Jeruzsálem megszentelt városának. Hogy feléd szálljon hála és imádat Létekből fakadt igaz áldozat. Öröm járja majd át a sziveket, Oltárodra tulkok, bikák kerülnek, S örülsz te is, tetszeni jog neked, Ahogy híveid érted lelkesülnek! Készülj az Ige II. Kor. 6:1—10. Ä nagyböjtben váló első vasárnap evangéliuma Jézusnak a Sátán kísértései fölött aratott fényes győzelmét, egyúttal Istennek való fiú' engede.mes- séiget ragyogtatja fel előttünk. Jézus életéből sem hiányzott a böjt, a kísértés, a kereset. Ezekkel egyidőbeo •azonban mindenkor szeme: előtt _ ragyogott a mennye' Atya alkarodáoak való engedelmesség mindent íelediető öröme és dicsősége is! Jézus tanítványa, Pál apostol sem lehetett nagyobb Mesterénél, ű sem nyert különb életsorsot Jézusnál. _ Hiszen Isten szolgája volt teíőtől-talplg, ízig-vérig! Ezt tanúsítja egész _ élete. Mint Mesterének, néki is kijárt az üröm és az öröm pohara. Az árnyék s a fény ia szorosan összeöleikeziek életében. Ismerte a megvettetést, a lenézést és a megértést is, a szürke ismeretlenséget a az ismeret ességet^ a halál küszöbén állást s a még s élést, ez emésztő bánkódás1, s a szív mélyéről fakadó tiszta örömöt, a szűkölködő szegénységet s a mindennel bíró mennyei gazdagságot. S mtodezekne^k •az elhordozásában bizonyított magát Isten szolgájának! Isten szolgá' vagyunk, akikre reá- bizatott a megbéké'íetés szolgálata. Ne hárítsuk ezt a t'sztet a lelkészre csupán! O is az! De nem az egyeben a gyülekezetben, hanem csak az e'ső! Minden Istennel komolyan megbékélt keresztjén — latén szolgája! A Böjt 1. vasárnapja. szolgálatot pedig vállalni és végezni kell! De hogyan? Ügy, ahogy kell! Annak nemcsak a rossz, veszé.yes, kellemetlen oldalát látni, de a jót is. De nem a feüegekben járni, hanem Itt ebben az életben, ebben a vtágban. Jó, ha Isten Szenbelkének a nyomán bennefeszül lelkűnkben ez a kettősség s ez lendít tova a békesség Istenének való szolgálatunk nem mindig rózsás útján! Bánkódunk azok miatt, akk elmaradnak a gyülekezetből, ugyanakkor őrülünk azoknak, akiket Isten, mint új, élő köveket beleépít anyaszen'egyháziéiba. Szomonkodunk az e'esetteken s az eltéveiyede*.tökén, de öröm tölti el szívünket azok miatt, akiknél az álomból va'ó felserkenés jelelt látjuk meg. Fáj a hálátlanság, b'zalmatlan- ság, a képmutató szeretet, de ugyanakkor teli a szív a boldogságtól a szolgálatunk nyomán békességre jutott testvérünk hálás bizalma s komoly áldozatokra induló szeretete miatt. _ Szolgálatunkat töltsük be teljesen mi is! Tegyük oda Is'en hatalmas kezébe szívünket, melybe bűn és kegyelem, árnyék és fény, vereség és győzelem, bánkódás és öröm, szegénység és gazdagság, pyaMzat és dicső- eétf egyszerre be’e'ér. ö hordoz-a e1 szoWbatunkat is, hogy azzal „senk t semmben meg ne botránkoz'asnunk, hogy . szolgálatunk ne szidalmaztas- sék.* Zoltán László Egyfjázi iskoláink új éleíe Időről-időire megjelenik lapunk hírrovatában egy-egy közlés s'koiáink életéről. Tárgyilagosan és szűkszavúan állapítja meg a tényeket, eredményeket, melyeket fiaink és leányaink nevelése terén isko'á nk elértek. Most azonban azt a nevelői munkál akarjuk hívónk előtt bemutatni, amely az adatok és elért eredmények mögött rejlik és ezért kerestük fel iskoláink Igazgatóit, hogy erről tájékoztassák olvasótokat. A Gorkij fasori gimnázium barátságos, ragyogóan tiszta épületében Laki Ttx>r igazgató vezet végig. Megkértük őt,' hogy számoljon be a nevelőtestület életéről és az ifjúság között folytatott munkájáról. — A nevelő testület jól képzeli, sok esztendő óta együtt dolgozó tagokból áll, akik nevelő' munkájukat hivatásnak smerik és Így is gyakorolják. Ez a hivatásszeretet elsősorban a nevelők haladó gondolkodásában nyilvánul meg. Nem elégszenek meg tudásukkal és egyéni eredményeikkel, hanem állandó továbbképzéssel igyekeznek tudományszakjuk legújabb vívmányait megsmemi és azokat nevelő' munkátokban hasznosítani. Tanfolyamokon vesznek részt, többen évekig tartó továbbképzésen, amelynek az egész Iskola nagy hasznát látja. Az új iskola új tanulmányi rendje szükségessé telte új tantárgyak bevezetését, a társadalom új igényeinek megfelelően. A testület tagjai megértették az új Igényeket, nagy lelkesedéssel válla'ták az átképzés munkájúk Többen még az éjtszakát is tanulásra használják, ho"gy új tudományszakjukban minél jártasabbak legyenek. A nevelők részére korszerű és a legjobb művekből álló könyvtár szolgái a szüntelen továbbképzés céljára. A haladás mutatkozik meg a nevelő és tanítvány viszonyában is. Ma már nincs meg a rideg tanár és fegyelmezel'1. d ák közötti távolság. A nevelőket munkájukban a türelem és a növendékek iránt való szeretet jel'emzi. Ennek eredménye az, hegy fiaink Iskolán kívül is bizalommal keresik fel tanárakat, útbaigazítás.! és segítséget kérve. A szülőkkel való kapcsolatban is az együ'itnevelés elve valósul meg. A délelőtti órákon kívül a gyenge tanulók részére minden délután napi két órában korrepetálást vállaltak a testület tagjai, ahol"a szaktanárok komo’y segítségét nyújtanak az elmaradottak megsegítésére. — A rend és fegye'em megszilárdítása sok nehézségbe ütközik-e? A nevelő testület tudja, hogy nemcsak az elméletek megtanultatása munkája célja, hanem a jellem nevelése is. Tudja azt, hogy a társadalomnak fegyelmezett dolgozókra van szüksége és ezen a téren is megteszi a magáét. Külső rendszabályokkal nem elégedhetünk meg. Tudatosítjuk növendékeinkben a fegyelem szükségességét példaadással. Munkánk alapján megállapíthatjuk, hogy ebben az esztendőben kirívóbb fegyelmi eset nem fordult elő. •— Milyen ia az iskola tanulmányi átlaga? — A tanulmányi átlag negyedévben 3.32 volt, fé'évkor pedig 3.46, teh'áí a közepesnél jobb. Az általános eredmény is az emelkedés képét mutatja. Ez teüesen reá!c eredmény és nem a tanárok elnéző bírálatán múlik, mert ha lehet a követelményeket inkább eme!'ük. Egy osztályunkban nem volt bukás és a ietesek száma is nőtt. — Vannak-e olyan növendékek, akik teológiára készülnek? — Minden esztendőben ad ez iskola a teológára növendékeket és reméljük, ebben az eszlendöben is kerülnek ki i'yenek. Mikor búcsút veszünk Igazgatótól és iskoláié1, az a reménység tölt el bennünket, hogy a testvérin' ézet, a i Deák-téri leánygmniázium sem marad I el a fiúk szép munkája mögött.