Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-03-02 / 9. szám

(V ftMGtLIKUC ILIT * Szovjet kulturális küldöttség hazánkban ÉLŐ VÍZ Ike tesívéiek: ötöm és engedeimesség KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK „Add vissza a te szabadífá- sodnak örömét s engedelmes­ség leikével támogass en­gem.“ Zsol'. 51, 14. Dávid imádságában egymás mellé kerül a két ikertestvér, öröm és enge­delmesség. A kettő a keresztyén élet­ben is szorosan összetartoz k. Nem is lehet meg az egy k a másik néküí. Krisztusnak va.ó engedelmességből mindig öröm fakad és a Krisztusban való öröm mind g engedelmességre kész*e:. Sőt, az* is mondhatjuk, hogy az engedelmesség tart meg az öröm­ben, a az öröm tart meg az engedel­mességben. Amikor Zakeushoz betért Jézus üd­vössége: h rdeíve számára és az elin­dult vagyonának ‘szétosztására, bizo­nyára tele volt az engedelmesség útján szíve kimondhatatlan örömmé!. Pál, a római bőr tömben tud va az t. hogy Kr sztusnak való engedelmességből szenved, azt t-ud'a írni: .Most örülök a ti érettetek való szenvedéseimnek ... (Koí. í, 24.) Milyen hatalmas örömöt jelent, am kor Istennek engedelmesked­ve valakinek megbocsátunk, vagy va- lak'tői bocsánatot kérünk. Hogy meg ti;d:a vidítani az ember szivét, amikor Is*en többszöri felszólításra végre-va'ahára fe'számo’!a egyik, vagy másik rég bűrét. Az Istennek va'ó engedelmességből mindig öröm fakad Es csak ez az engedelmesség révén őrz: is meg Is*en az örömünket. Azonna! elvész örömünk, mihelyt az engedetlenség útjára lépünk. Az ért,fe­detten emberek szomorúság leiké'ől megszállott emberek liven volt Saul is. ak engedeGon volt Istennel szem­ben, egészen búskomorrá lett engedet­lensége nyomán. Minden rosszkedvüségünk, nyomott hangulatunk és ingerlékenységünk Oltáron, szószéken lila terítő: böjt. Énekek súlyos dallama: böjt. Templomainkba valami mély komoly, eág vonul be színben, hangban, szóban, magatartásban: kezdődik a böjt. Valami olyan történik, ami az egyházi eszten­dőben egészes sajátos, évről-évre ismét­lődve ’ mindig' 'új, mindig 'niás. Ennék «ellenére a böjt nem kezdet, hanem foly­tatás. A böjt Isten Jézus Krisztusban való megalázkodásának folytatása. Jézus nemcsak „kezdé jelenteni“ szenvedését, hanem már szenved. Elindul Jeruzsálem felé. A tanítványok, a sokaság, a ró­mai Imperium, Izrael népe, főpapok, farizeusok, tudatlanok, barátok és el­lenfelek nem is sejtik mi történik. Ő tudja csak egyedül: a megalázkodás teljességre jut. Tövis és ostor, gúny <és nevetés, szögek és kereszt, elsöté­tedő nap és megnyíló sírok: Isten Fia meghal az emberért az ember keze által. Ez, se előtte nem történt, se utána. Páratlan isteni esemény a föl­dön ... Ez a teljes megalázkodás azt jelenti, hogy Isten még mindig szereti az em­bert. Sokáig mondta, hirdettette. üzen­te, végül: cselekedte. Száz és ezer éven át azon a kis népen, Izraelen, mutatta, bizonyította keménv és forró szeretetét 8 most összegyűjtötte a csodák soroza­tát egyben, az Egyetlen halálában. A hallhatót láthatóvá tette. Az Ige törté­net lett. Isten szeretető Isten szenvedé­sévé. Ezért a böjt minden igéje örömhír, evangélium. Mindenkinek szóló öröm­hír. „Ügy szerette Isten a világot... „Nemcsak az esetlen tanítványokat, az ujjongó Bartimeust a megszentelt sa- máriai asszonyt, a sírjából kilépett Lá­zárt szerette, hanem a ravasz Pilátust is, a bukott főpapot, Kajafást is, a pénzsóvár Júdást is, a kockázó katoná­kat is, a kajánképű farizeusokat is. Az egész világot. Ügy. ahogy volt és van: zkarlátvörös bűnökben, töprengő hitet­lenségben, hamiisnyelvű okoskodásban, fondorlatos gondolkodásban, gonosz cse­lekedetekben ... Szerette, mert a vi­lág reászorult erre a szeretetre. A böjt evangéliuma és maga a böjt Istentől van. Nem mi jelentjük ki, hogy mi a böjt, mikor helyes, mikor ér vala­mit, milyenek a ezabá'yni. meddig tart. Istentől van. A böjt középpontjában nem az önmagát megtartóztató, az ön­magától valamit kényszeredetten meg­vonó ember áll, hanem az önmagát készségesen odaadó Isten. A bő t alkalom az Isten szeretetére való felelésre. Szeretet szavára — sze­retet. Áldozat cselekvésére — áldozat. Megalázkodásra — alázat. Isten böjtje már betelt, már véget ért, nincs foly­tatása, nem kell kiegészíteni, ava«y új­ból kezdeni. Már csak a miénk hiány­zik, az igazán mély. szívig megrázó bűnbánat. Amíg a bűnbénat szomorú­sága nem ön‘i el teljesen emberi mi- voltunkat, edd’*? n*nc3 r--t-fl- to ha­lál álmíbó* va'ó fel-iro-das. A- öröm­hír (evöngé'rtm) c-ek bír marad s nem lesz a megtérés ö-ömévé. Éppen ezért hallitasjnk csak Luthert: ,,Tudjátok meg, hogv Isten igéje és ke­gyelme olyan, mint a futó zápor: nem Istennel való engedetlenségtől fa­kad. Csak az engedelmesség tart- ha: meg az öröm állapotában. Ha úgy érezzük, hogy kevés az örömünk és „nagyon rossz nap­jaink vannak“, akkor ne felejtsük el, hogy több örömhöz és a „jobb napokhoz“ elsősorban engede'mes- ségen keresztül vezet az út. Az engedeimesség megkerülésével szerzett örömök csak hangulati örö­mök. V.szóik az engedelmesség útján szerze’t örömök, igaz örömök. De mindennek a fordítót ja Is igaz, az örömből engedelmes-jég születik. Ami­kor az ember megtapasztal :a Isten 'bűnbocsátó kegyemét és ezáltal az Urban való örömmel telik meg a szí­ve, sokkai nagyobb készség és erő s van benne az Istennek való engedel­mességre. Hit*el vett úrvacsora után bennünk támadt öröm szüle indít az engedelmesség útján járásra. Az Isten kegyemének meglátása nyomán támadt öröm, erőt is ad az engedelmességre. Az öröm erő! Es az Urban va'ó öröm különösen az. Az öröm szinte „terem'i* az erőt ez en­gedelmességre. A szomorú, lehangolt, »reV-búsult“ - emberek, ezzel szemben elbukó emb^-ek. m-ert a szomorúság bénít és erŐí'en-ít. Az öröm nemcsak lendít az enge­delmességre, hanem meg s őriz abban. Nehemiás próféta mondja: „Az Urnák öröme a ti erőssége­tek.“ Vagyis az Urban való öröm, az 5 kegyelme és irga'marsága láttán fakadt öröm olyan, mint a védőbástya, amely oltalom kísérté­sekkel, bűnökkel szembeni Az öröm tartósítja az engedelmessé­günket. Könyörögjünk engedelmességért, hogy örülhessi^ik és örömért, hogy engedelmeskedhessünk. Káldy Zoltán Fim a reformációról A Lutheránus Világszövetség han- nover világkonferenciáján ,A' refor­máció“ címen új filmet mutatnak be. A Xm nem a reformáció korában sze­replő személyeket mutatja be, hanem a fennmarad; emlékeket, a Luther-vá- rosokat és azt a kort gyekszlk meg­eleveníteni, ame.yben a reformáció megndult. Rendezője, Vurt Ortel ha­sonlóképpen á látott össze filmet nem­régen a n-agy szobrászról, MSchel- angeloról. Üjabb bibliai kézratokat találtak Ellezer Sukenök, a jeruzsálemi hé­ber egyetem professzora tette közzé azt a hírt, amely szerint Jer kő köze­lében, egy barlangban köze! ahhoz a helyhez, ahol 1947-ben már raagy- jelontőségíí ószövetségi kéziratokat találtaik, — ú'abb bb’ai iratokat 'e- doztek fel. Sukeiník professzor szerint, aki szaktekintély az ősi kéziratok te­rületén, a fei'edezés úi korsz.ikot nyit a bb'-akutás további munkájá­ban. Nézete szerin“. ú:abh letetelkre te­lte Ve bukkanni, ha a Jerikó környéki r«óHáinv-s7á«z barlangod tüzetesen át­vizsgálnák. Segédlelkésznők A németországi Rajna v'dók egy­házban 30 seffédWsznőt ámítanak m'HkáN» a köve'kező öt év folyamán-, a-V’< első sorban a nők és ifjú-ság kö­zeit*! egyházi munkában, valamint a gyermekek vallásos nevelésében vesz­nek részt. Világkonferencia Lundban „A hit ás egyházszervezet“ néven ismert ökumenikus munkacsoport Lundban tartja harmadik világkonfe­renciáját ez év augusztus 15—18. kö­zött, 43 ország 170 különböző egy­háza küldötteit várják a nagy egyházi találkozóra. Az egyesült délindiai egyházak zs'nata A felszabad) lás megmutatta, hogy a magyar kultúra rokon a szovjet kultúrával A magyar nrmz ti iroda­lom és művészet, amelyn:k döntő sz.repe volt a magyar nép gontXl.ro- dásúnak és törekvéseinek formálisá­ban, ez a ki 1 ura nemcsak a hazai való,ágban, hanem az európai népek évszázados haladó mozgalma ban is gyökerez k. A magyar reformkor köl­tői épúgy a szentszövetség' r akció éli n harcoltak, mint Puskin és a dekabristák, Petőfi lángoló szívét ugyanazok a forradalmi eszmények és tömegmozgalmak fűtötték, mint az orosz forradalmi demokratákét. Ez a mi nagy örökségünk. Ezért olyan köz»!’, ezért ol an rokon a mi szá­munkra a szovjet nép k , szor'clVa k'1'iúrája, az «új időknek új dalai». B zonyos értelemb-n tehát a saját kulturális örökségünket is a felszaba­dító szovjet fegyverek adták vissza nekünk. Csak a nagy szovjet néppel való barátság szün'ette íjrg évszáza­dos mesterséges el'z'getePsériirkrt, a szovjet-magyaK kultúrál*s kapcsolat kötött b- minket a ha’adó kultúra nemzetközi «áramkörébe». A frIsza- bad”’ósscl m-gtör* a meslersé-e-en csinált rUz'gePltség, és a iraTar kultúra ért'k-i is ott rauvo"nak az emberiség kultúrá’ának közös k'n- cs.csiárftban. mi magunk pedig új élet­re ébredtünk a végre swri'ndon hoz­zánk áramló szovjet kultúra hatá- «ára .. Révai József íria egy cikkében: «fejlődő szocirt sta kultúránk tulaj- donkép'ni elsődleges forrásai a mai és a jövend') magyar valóság és a mi jrlenünkk 1 és jövőnkkel rokon szovjet valóság, a Szovjetunió nagy példája. A fejlődő és fejlődésének ayermekbrtegségeivet küzkndő új ma­gyar kultúra nem nélkülözheti a meg­valósult szoclal zmus országának, a Szovjetuniónak segítségét. A magyar múlt demokrat kus kullúrhagyoHá­nyáihoz is köz iebb kerülünk, ha kul­túránk köz 1 bb jut a magyar való­sághoz. Mór pedig mat valóságunk megértéséhez jut nk közelebb, ha szabadon engedjük hatni magunkra a szovjet krltúrát és tudatosan tanu­lunk tőlük » Darvas József közoktatásügyi ml- n-iztcr monövta a következők-1 a Magyar-Szovjet Barátság Hónapjának megnyitásakor tartott dlszünnepsé- gen: «Kultúránk soha nem látott gazdag­ságban v'rágzk, Nyugaton kultúránk «rloroszít'sáról» fecseyn'k esves'k. Mi tudivk, hogv még a méltónkat is a szovjet kultúra erőforrásá val tv-g- erősödve tudta népűnk, az igazi örö­kös, igazi örökségként vissmszT-znl. L-gnagyohb író'rkkal, művészeik­ké', Jcgsz-bb, hr!"id> hagvomán-a'nk* krt mit tett itt a régi rend z«r? El- si'cka«z'otta, megbamisíto'ta, el- hazudta. Soha olyan Usztún, elevenen nem é't n?ég az, amit krpvrá'is értékek’-en kitermelt nemzetünk évszázadokon át, m‘nt ma. Most lett mind-z igazán a népé, a könyviárak, a múzeumok, az üzemi és falusi kultúrotthonok ezreiben.» Feladatunk ma: a szoeial’zmus mi­nél gyorsabb feli öltésével, népünk ön­tudatának és műveltségének emelésé- vrl. a háborús gyuitogatók clUni kér­lelhetetlen harc mind n formájával megvédeni a békét. Ezért a magvar szovjet bará'ság ünnepén még távabb- ra ny*tjuk érril-ornket és «-ívünket a szovjet népek kultúrája f lé. Böi/ölsz? LÉGY ENGEDELMES! tér oda vissza, ahol egyszer már volt. Ti se gondoljátok, hogy Örökké módo­tok lesz benne, mert a hálátlamsáig és megvetés tovakergeti. Láeeoo tehát hoz­zá minden épkézláb ember, mert lomha népre szűk esztendő jár“. Vájjon nem futott még el a zápor- eső? Gondolj az evan, gélizáci óra. amely már nem jelent tömegizgalmat, a böj»i esték látványosságára, amely már meg­kopott s a többi jelenségre, amely mind azt hirdeti, hogy az igére támadt bennünk ugyan valami bánat, de nem <a bűnünk bánata. Egyházunk népe nem vette még komolyan a böjtöt. Isten felé elkomorult az arca, de mások felé megkeményedett a szíve s magafelé változatlanul maílabiztos volt, „kedv­teléseit űzte“ (Ézsaiás 58, 3.). Isten változatlanul bizonyította szeretetét böjtről-böjtre, mi változatlanul ßokat követeltünk belőle és kevésre becsül­tük. Nem futott még el a záporeső? Hisszük és valljuk: még nem futott el! Nem azért, mert mi, megragadunk valami kiváló alkalmat, hanem «azért, mert Isten kegyelme és igéje mindig csodálatos erő, amely minket ragad meg. Hazánkban hatalmasan szól az ige az egyház felé és népünk felé, hisszük, hogy az ige hirdetésébe nem elegyedik bele a magunk .akarata, hanem bűn- bánatra és megtérésre hív. A böjt ál­landó folyamat, a megtérés és az ébre­dés nálunk állandó folyamat, amely a szabadon kitáruló templomajtók mögül indul el és behatol mindenüvé. Érleli a döntést, a te döntésedet is9 magával ragad szolgálatra és hitvallásra s raj­tad keresztül életre hívja gyülekezete­det é3 egyházadat. A böjt az az idő, amikor Isten ke­gyelmesen és erősen munkálkodik. Légy engedelmes! Várady Lajos A Hungarian C hurch Press fegujabb száma újabb részleteket közöl Bercczky Albert református püspök, prágai doktorrá avatásáról; többek között- közti Hro- mad’ka professzor előadását. Hckszú beszámolót ad az evangélikus zsinat megnyitásáról; közli Dezséry Lász ó püspök megnyitó isíentiszteieíi prédi­kációjának részletei'; Margócsy Emil aeinök megnyitó beszédéből résziete­ket. Róna: Sándor, az Elnöki Tanács elnökének beszédét egyházunk küdött- ségáhez és a reformé'us egyház nevé­ben zs.Hatunkat üdvözlő beszéde1* Be- r-eczky A'berttőí, s Turóczy Zoltán püspök válaszát. Hírt ad a kútfőidet tájékoztató magyar kőnyomatos egy tatabányai református haran.gsze-n'elés- rői, arról, hogy Fekete Sándort, „az Üt* szerkesztőét vá'asztott'áik a Bu- droest, VIE. Gorki'-fasor lelkészévé, közli dr. R-ck Iván egyetemes fei- üervVS lom—ArY-ak hírét és a vu- r-i ev?.“1*kus t-rpetomszent-^s hí­ré*. Végül Finta Is'vánw-k, az Egyete­mes Konvent Elnöki Osztály veze­tőjének rádióprédkációjá-ból közöl rész­leteiket. Masulipatamban tartotta e délindai egyesült pro«tes*á'ns egyházak zsinata — harmad k ülésé: — január elején. Az egyházkerületeik 230 kiküldötte kö­zül 35-en voltak nők. Az úrvacsorá­hoz az újonnan megá'apitoft litur- 'T'kus rend szerint járultak. A zs'nat elnöke, úgy. eminf az az ősi egyház­ban volt szokásos, az oltár mögött állva végezte a szolgálatot. Kiemel­kedő esemény volt a zsinati ü-ésen a pápuák között végzeit missziói main- káró! szóló beszámoló. Egy fehér vendég részvevő a következőképpen fejezte ki a zsinat ajkaiméval szer­zett benyomásait: .Egy olyan egyház rnunikásságáí láthattuk, mety ismeri a maga útját és növekedésének éveiben megerősödött. Zárt egészet a'kotva, egy testként, nagy valóságérzékkel oldja meg a rá váró feladatokat és jó példával szolgál a több., nyugaton és keleten élő egyháznak egyaránt. Az embernek az az érzése, hogy itt in­diai módra élik meg az egyház valósá­gát.“ Barth Károly Niemöllerről Nemö'ler 60. születésnapja alkalmá­ból em^kkönyvet adtak ki Németor­szágban barátai. A személyes hangon megszólaló írók között Barth Károly- nak, a híres bázeli teológusnak a neve ia szerepe’. Az ő írásából emeljük ki most a következő sorokat: .Egy nemrég Niemöller Márton és közöttem folytatott beszélgetés kővet­kezőképpen történt: Én: Márton, én azon csodálkozom, hogy noha olyan keveset foglalkozói a rendszeren teológiával, mégis majd mindg eltalálod az igazságot. ö: Károly, én pedig azon csodálko­zom, hogy noha olyan sokat foglalko­zol a rendszeres teológiával, mégis majd mindig eltalálod az igazságot. Azon a hitelen, amelyet ml a «majd •mindig eltalált igazság» tekintetében egyrmsksa1 szemben elismertünk, kellő humorral térjünik a napirendre! Tény azonban, hogy két egészen kü ömböző származású, lellkialkatú, és éleitirányú férfi, akiknek a rendszeres *eo!őgiáhr>z való viszonya s annyira különböző, Niemöiler és én, az utóbb«* évek min­den teológiai-egyházi-politkai dönté­sében egyek tud*sk lenni: nem m ndig egy ugyanazon időben és egyformán, sohasem árnyalatok és finom megkü­lönböztetések nélkül indokoltunk meg valamit, vagy vontuk le a következ­ményekért, de kölcsönös ámulatunkra, újra, meg újra összetalálkoztunk.“ Hová jutnak a fehérek... Egy katolikus folyóirat közölte a kö­vetkező érdekes történetet: « Egyik katolikus misszionárius Afriká­ban a pokol rctt^net^ssőgciről beszélt. A szemléletessé'1 kedvéért rr.ég kéret is mutatott. N~gy ‘öArsere ir~onvú hahotába kezdtek hallgatói. „Csak fehér emberek vannak a pokol- ban!‘* — kiáltozták. Ránézett a képre* A négereknek igazuk volt• Szombat esti közös imádkozásunk Március 1. I. Móz. 22:1—14. Böjt kapujában. í. „Amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg.* Ez az iga teljesen a golgotái események előképe. Magának Abrahámnak kell me-gál- doznia égő áldozatként egyetlenét, akit szeret, a hegyek közül az egyiken s mennek vaia ketten együtt, miközben Abrahám féltévé a fát az ő fiára. Abrahám igaznak bizonyult, amikor a szolgáknak azt mond'a, hogy imádkozni, mennek és amikor Izsák kérdésére így feleit: „Az Isten majd gondoskodik ógőáldozatra való bárányról." 2. Maga az Atya áldozta meg Egyetlenegyét, akit szeretett, szent á'doza- tul a páratlan jelentőségű Golgotán s a fájdalomútat ök ketten telték meg (Jn. 16:32), miközben a Fiú cipelte a Fát s Isten valóban gondoskodott Bárány­ról, aki rrtnt „him, fogságból elragadtatott“. Áldozat adatott értünk (13. v. II. Móz. 12:5; És. 53:8; Mt. 26, 57 stb.). MAGASZTALJUK AZ URAT, hogy csodálatosan előkészítette megváltásunkat s az „Ür hegyén*, a Golgotán van a rólunk való ideig és örökkétartó gondoskodás záloga. VALLJUK MEG, hogy kevéssé tudunk Abrahám nyomdokain járni hitte! és engedelmességgel (Zsd. 11:19; Rom. 4. r.). KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy lehessünk hitben és engedelmességben Abrahám hitéből való nép (Mt. 3:9; És. 63:16; Lk. 19:9; Gál. 3:7; Lk. 16:22.) — Kérjük áldott böjti Igehirdetést és Ige szerinti életet az egyház népe számára. Gy. I. BIBLIA-OLVASÓ Március 2. Böjt 1. vasárnapja. Jer. 32:18—19; L'k. 6:35; Mt. 4:1—11; II. Kor. 6:1—10; Ef. 6:10—20. Isten hatalmas cselekedetű jóltévő a háládé tianökika! és gonoszokkal is A mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bű' nősök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. Halálával végleg megtörte t a kísértő Sátán erejét. Győzelmének részeseivé akar. termi berniünkéi is. No tegyük h ábavalóvá az Isten kegyeimé;! Öltözzük fel az Ister minden fegyverét! Legyünk erősek az Ürban és az Ö hatalmas erejében Március 3. Hétlő. I. Móz. 18:27; Zs'd. 4:16; Jak. 4:1—10; Mk. 12:13—17. Sok keresztyén éteknek nyomorúsága, hogy nem mer a kegyelem király székéhez bizalommal oda járuld. Isten igéje pedig telve van erre valc biztatással. »Közeledjetek az Istenihez és közeledni fog fizzátok.* Március 4. Kedd. Pred. 12:3; Mt. 19:16; V. Móz 8:2—5; 11—18; Mk. 12:18—27. Mi mindenre képesek az emberek már ifjúságuk idején a földi életükért előrehaladásukért. Így keli az üdvösségünkért is kiizdenünk. Március 5. Szerda. V. Móz. 18:18; Mk. 15:39; II. Móz. 24:12—18; Mk. 12:28—34. Isten elküldött« Fiát! Az Ige testté tett! Szerétéiből szerétéiért! Márc'us 6. Csütörtök. Zsolt. 31:16; Mik. 4:38; Zsid. 12:1—7; Mk. 12:35—37. Etetünk, sorsunk Isten kezében van. Hlgyjünlk Isten nevelő és megtarts édesatya szeretetébem, Dorgál, tehát törődik velünk —, mert szeret, h; ostoroz is fiává fogadó Edesatyánk! Március 7. Péntek. Zsolt. 85:8; Zsld. 7:26; Mt. 16:21—28; M;k. 12:38—44. Isten megmutatja az Ö kegyelmét és megadta szabaditását. A bűntelen örök, tökéletes F út rendelte Főpapunkká, kinek változihatat'an a papsága aki ártatlan szenvedésével és haláléval szabadított meg a bűn hatalmától Március 8. Szombat. Mai. 2:5; Jé. 3:3; Mt 12:38—45; II. Méz. 33:17—23; Mai. 13:1—13. Etn’ékezzönk meg a.-rő! a szövetségről, me’yet Is'ei kö'ött övéivel Nagypéntek és Húsvét a jele ennek a szőve'ségrek. Bűne'okkel té'-üni a kereszt fás Krisztushoz 'és életünkkel éljünk feltámadott Ürunknak. Ha hiszünk Őbenne, meglátjuk színről-színre az Istennek dicsőségét! ._ ........Szent^étery Pété*;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents