Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1952-05-04 / 18. szám
XVII. ÉVFOIYAM, 18. SZÁM. Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1952. MÁJUS 4. A biblia tudományos értékelése % tndiccU kanadai lelAész eísa nyiíatkazata\ kínai utazásától „Magam ís felnyitottam egy amerikai bakfériumbombát“ Dr. James Emticatt kanadai protestáns. 'elkész, a Béke Viőágtanács tagja, 22 éven át működött Kínában, mint misszionárius. Kanadába 1947->bein tért haza. Azóta bátor küzdelmet folytat azér.t, hogy a® amerikai népet — elsősorban az egyházakat — felvilágosítsa mándanról ,aimit a tőkés érdekeltségek és tőlük függő .miesiziónériuedk* a kínai nép ellen elkövettek. Endicott két hónappal ezelőtt a kínai keresztyén egyházak megfhívására meglátogatta korábbi működésének színhelyét. Körútjáról most tért Vissza. Első nyilatkozatában elmondta, hogy mandzsu parasztok százaival beszélt, akik egy tői - egyig tanúságot tetteik ez amerikai légierők baktéri umtámadásairöl. „Egy alkalommal —- mondottá Endicott —, magam nyitottam fel egy röpcédulás tartálynak álcázott lövedék 'ki nem nyílott zárófejét. Tele volt pókokkal, melyekről a vizsgálat megállapította, hogy bubó-pestissel voltak megfertőzve. A rovarokat egy tejgazdaság közelében dolbtá'k ie.‘ Endicott kijelentette, hogy teljesen meggyőződött' az amerikaiak embertelen baktériiuimbálbarújának tényeiről. Viszont a 'kínai ellenrendszábáíycik igen hatásosaik. Mikor vonalja '$• területen haladt át, hartgpzór gyelmeztették az utasokat be csukására. Endicott kéthónapos köny majdnem minden eángháji"^ prédikált. Még a római lkat- meghívták, hagy szóljon', a fi. ,Az új Kína, amelyet öt1 szontláttam, sókkal boldi *j 1 volt. A jólét jeléi mindenül kozni kezdenek, a parasztok kásdk nagy lelkesedéssel v< feladataikat“ — fejezte be End? nyilatkozatát. (E. T.)J Június 1-e az egész országot megmozgató béketalálkozó napja kiterjesztendő jólét, a népek szabadságának oldalán is. Az Országos Béketanács mostam újabb kezdeményezését egyházunk öröm-* mel fogadja s mindent megtesz annak sikeréért.“ A hozzászólásik után az Országos Béketanács elfogadta a következő határozati javaslatot: „Az Országos Béketanács clhat ár ö&gfe.. hogy június í-én' egésznapos béketalál hozót rendez Budapesten cs, i^lanicnnyfßt megyeszékhelyen. ^3’ A béketalálkozó legyen békeharcos té* borunk nagy seregszemléje, legren elvégzett munka összegezése ésfogadc- lom szocialista hazánk építésére és erősítésére 1 A béketalálkozó tanácskozásai adjanak új erőt, lendületet mindenekelőtt a . terv teljesítésében! Tudatosítsák mindenkiben, hogy a ■ békéért nálunk úgy lehet legjobban harcolni, ha ina többet termelünk, mint tegnap, Fitt- növeljük a termékenységet, erősítjük a munkafegyelmet, az állami fegyelmetha becsületes*, lelkes, gondos munkával készítjük elő a gazdag aratást, cséplést, begyűjtést. Hazánk erősítésével járulunk hozzá legjobban a nagy ügyhöz: a tartós béke megteremtéséhez, békés életünk védelméhez, $gyermekeink boldog jövőjének megteremtéséhez. Készüljenek fel a béke magyarországi harcosai a június 1-i találkozóra! A békebizottságok májusban vegyék számba' eddig végzett munkájukat, válasszák meg küldötteiket, a békemozgalom, legjobb, legáldozatosabb, leg fáradhatatlanabb megyei és budapesti harcosait a béketalálkozó tanácskozásaira. A béketalálkozó előkészítéséből vegye kis részét minden békeharcos, minden becsületes dolgozó, akinek szívügye hazánk felvirágoztatása, békénk megőrzése. Legyen június 1-e a béke ügyének nagy tanácskozónapja, ugyanakkor ragyogó jövőjét építő népünk vidám ünnepe is. A béketalálkozón részt vett küldöttek vigyék el falujukba, utcájukba, üzemükbe, hivatalukba a béketanácskozás tapasztalatait. Szítsák fel a hazaszeretet lángoló füzét, fokozzák népünkben a gyűlöletet az imperialisták ellen, akik minden békszerető nép, dolgos népünk ellen is új háborút készítenek elő. Járjanak elől a küldöttek a munkában, kötelességteljesítésben, ötéves tervünkért, a béke tervéért folyó harcban. Legyen a béketalálkozó új győzelmek forrása — kövesse jobb munka az üzemekben, gazdag aratás a határban! Előre az ötéves terv döntő évének győzelméért, a békéért! Munkával erősítsük hazánkat, a béke országát.“ E javaslatok alapján indul meg országosan a béketalálkozók szervezése» melyben egyházunk is mind a küldöttválasztó gyűléseken, mind általában az előkészítő munkában teljes odaadással készül részt vermi. 'Mikor Luther Márton és reformátortársai a keresztyén hitet Isten Igéjének egyedüli alapjára helyezték, nemcsak a kereszlyónség jövőjének mutatták meg a helyes irányát, hanem új, széles távlatokat nyitottak az emberi művelődés fejlődésének is. Luther Márton levette a Bibliát az oltárról, ahol csak a kisszámú beavatottnak, a felszentelt papságnak volt hozzáférhető és a nép kezébe adta, hogy mindenki olvashassa. A Bibliát azonban a római 'katolikus egyház mindmáig a Vulgata néven ismert latin fordításban használja, ezt pedg a középkor végeidé a nép szélesebb rétegei már nem értették. A reformáció tehát két dolgot sürgetett: 4 - a Bibliát mindenütt a nép nyelvén kell a hívő kezébe adni: 2. a fordítást nem a latin fordításból, hanem az eredeti nyelvekből kell eszközölni, a héberből és a görögből, — tehát vissza keli menni a forrásokig (ad fontes). Következményeiben beláthatatlan horderejű volt a reformációnak ez a két követelménye. A nép legszélesebb rétegei előtt megnyitotta és modem alapokra fektette a nevelésügyet. A nép nyelvén készült bibliafordítások európaszerte lendületet adtak a nemzeti irodalmak fejlődésének. Hiszen Luther Márton 1522-ben megjelent újszövetségi és 1534- v ben megjelent ószövetségi fordítása alapította meg a német irodalmi (hochdeutsch) nyelvet. Hasonló nyelvképző és irodalomfcj- tesztő hatása volt a Biblia más fordításainak is, így Olaus Petri 1541-ben megjelent svéd fordításának, Károli Gáspár 1590-ben megjelent magyar fordításnak, az azzal egykorú és Kral lei Biblia néven ismert cseh fordításnak, valamint a-z 1611-ben Jóváhagyott Fordítás (Authorised Version) néven ismert és mindmá'g a legelterjedtebb angol fordításnak. Nyelvészeinkre és irodalomtörténészeinkre Vár az a szép és hálás feladat, hogy kimutassák a Károii- bibl'a hatását három és félévszázad magyar nyelv fejlődésére és irodalmára. De a reformáció nemcsak a nevelésügy demokratizálásának, nemcsak a népnyelvek és nemzeti irodalmak fejlődésének adott döntő- erejű, s jótékony hatásában mindmáig érezhető lendületet. Äz a követelménye, hogy a Bibliát áz eredeti nyelvekből kell tanulmányozni és azokból keil fordítani, egészen új tudománykört nyitott meg az emberi művelődésnek, a keleti nyelvészetet és történelmet, más szóval az orientalisztikát. Mert a középkor kezdetleges próbálkozásait nem számítva, Európa protestáns országainak egyetemeim és főiskoláim indult me»g a héber és a többi sémi nyelv, majd egyéb keleti nyelvek rendszeres tanulmányozása. Az orientalisztika művelése olyan szorosan kapcsolódott a protestáns teológiai karok és kollégiumok életébe, hogy a keleti nyelvészetet és történelmet egészen a 18. század végéig „a hlftudomány szolgálójának“ (ancilla theologiae) nevezték. A 19. században azonban megváltozott a helyzet. Egyre inkább túlsúlyra jutott az a felfogás, hogy az ókori Kelet nyelvi és régészeti emlékei mellett a Bibliának még a zsidó nép történetére és Krisztus korára nézve is csak másodlagos a jelentősége —, hogy a bibliai történet nem az ókori Kelet valóságos történelme, hanem annak csupán legendáikkal át meg átszőtt, theokratikua szellemű átköl- tése. Az első világháború óta azután ismét gyökeres változás következett be a Bibliai, jelesül az Öszöve'ség tudományos értékelésében. Az Oszmán Birodalom felbomlásával megindulhatott ez egész Közel-Kelet rendszeres régészeti feltárása. Ez, valamint' a nyelvészeti, irodalmi és történelmi kutattátok ma is szaikadatlanu! folyó bosszú sora bebizonyította a 19. század tudományos felfogásának helytelenségét. Az utolsó emberöltő tudományos kutatómunkájában három világrész tudósai vetitek részt nemzetiségi és valláskülönbség nélkül. A serényen folyó felfedező és kutató tevékenység főleg három munkakörben hozta meg az eddigi elméletek gyökeres átértékelését. Történelmileg bebizonyítják a bibtai történet adatainak és chro- nológiájának (időbeli rendjének) helyességét, mert ezeket más nemzetiségű és más forrásokból származó kútfők egész sora támasztja alá. All ez nemcsak a zsidó fejlődésnek úgynevezett történelmi koraira, hanem a múlt században még legendásnak tekintett pátriárkák korára is. Ma már tudjuk, hogy a zsidó nép vallási fejlődését nem magyarázhatjuk meg egyszerűen az izraelita Jahve- és a kánaáni Baál-kuttusz ösz- szeütközé&évef, hanem csakis az egész ókori Közel-Kelet művelődésének hátteréből kiindulva vezethetjük le. Kronológíaifag .^bizonyítják korurik' kutatásai, meny- 'nyíre tarthatatlan a múlt század felfogása az Ószövetség könyveinek keletkezési idejére nézve. Nemcsak a történem könyvek, hanem a Zsoltárok keletkezését is jóval korábbra kell tennünk, mint az a múltban történt. Ma már nemcsak a legfőbb prófétai könyvet, hanem a történeti könyvek egyrészét is rituális szövegnek tekintik, amelyeket a nagy zsidó ünnepeken olvastak fel évről-évre. De a legszcmbcszökőbb a változás a Zsoltárok Könyvének értékelésében. Ma már a zsoltárok szerzőit nem magánénekeseknek tekintjük, akik saját egyéni érzelmeiknek adtak kifejezést. A hangsúly már nem a zsoltárok keletkezési idején és történeM hátterén van, hanem szerzőiken. Ezeket a vallás szolgáinak'tekintjük, akik'költeményeiket liturgiái célból írták. . Filológiaifag bebizonyítják a legújabb kutatások, hogy az évezredes zsidó ra'bbinisztikus hagyomány helyesen őrizte meg az Ószövetség héber szövegét. Döntő jelentőségűek e tekintetben az 1947. tavaszán Palesztinában felfedezett ú. n. „holttengeri tekercsek“. Közöttük van Ezsaiás Könyve teljesen, uto’só harmada egy másik tekercsen, Haba- kuk Könyvének két első fejezete vo- nátfeletti magyarázatokkal, valamint 'többszáz töredék az Ószövetség más könyveiből. Ezek a szövegek sok, lehet, hogy tizenegy évszázaddal régibbek a Kr. u. 9. századnál, az edd'g ismert legrégibb bibliakéziratok keletkezési idejénél. Lényegileg azonban e tekercsek ugyanazt a szöveget őrizték meg, mint az utóbbiak, tehát a nyomtatott héber Bibliából jólismert ú. n. maszo- réííkus szöveget. Ezzel azonban a lomtárba került a 19. század bibliamagyarázó iskoládnak, főleg a német racionális teológusoknak sok-sokezer önkényes szövegjavítása. Ma már minden komoly kutató tisztában van azzal, hogy az Ószövetség magyarázásában és fordításában nem szabad eltérnie a közkézen forgó maszorétikus szövegtől, mert ezt támogatják az újabban feltárt keleti kútfők is. Ezzel szemben mind ritkábban nyúl a görög fordításhoz, a Septuagintához. M'udent összevetve, az Ószövetséget ma konzervatív szellemben értékeljük. Ennek a konzervatív szellem: nek azonban nem dogmatikus, hanem kritikai az alapsz neze'te. A modern '« kutató az Ószövetséget már nem szétszórt zsidó Írásoknak,. csupán a kánonnal lazán összefogott gyűjteményének tekint', hanem a papi és prófétai hivatások. lelki rokonságából kiindulva, meg'átja az Ószövetség belső egységét. Az a felfogás is a lomtárba kerüli, amely csak a zsidó nép szellemi örökének tekintette az - Ószövetséget. Az Országos Béketanács kibővített ülést tartott a parlamentben, melyen Lukács György egyetemi tanár elnökölt s melyen részt vettek az Országos Béketanács tagjai és Dobi István, a minisztertanács elnöke. A protestáns egyházak részéről jelen volt Péter János református püspök, a Béke Világtanács tagja, valamint Bereczky Albert református püspök, dr. Vető Lajos és De- zsery László evangélikus püspökök, az Országos Béketanács tagjai. Az Országos Béketanács e kibővített ütése nagyjelentőségű javaslatokat tárgyalt, melyeket Benkc Valéria, az Országos Béketanács titkára terjesztett nagyszabású' éiszumutb' keretében a Béketanács ülése elé. Beinké Valéria ösz- szefoglalta a Béketanáes országos munkájának eredményeit, bírálta a munka részleteit és. kiemelte az országos békemunka' kiemelkedő eseményeit.' Megállapította,' hogyja békemozgalom máris hazánk legszélesebb tömegmozgalmau. A. mozgalom további kiszélesítésére, a lendületesen fejlődő békemozgáloto további megerősítésére . javasolta, hogy rendezzen az Országos Béketanács nagyszabású béketalálkozókat a megyében és a fővárosban s ezekre a béketalálkozókra május hónap folyamán mindenütt válasszák meg a békemunkában kitűnt dolgozók soraiból a küldötteket. Azt javasolta, hogy június elsejét e nagyszabású béketalálkozók napjává tegyük s ez mozgassa meg országosan a békeszerető magy-ar dolgozók százezreit. írók, művészek és a termelő munkában kivált dolgozók, valamint a tömegszervezetek képviselőinek beszédei során a magyar keresztyén egyházak küldöttei is megnyilatkoztak ezen a tanácsülésen. A katolikus egyház részéről Magyar János hajduszoboszlói plébános beszélt. A reforfnátus egyház részéről Péter János püspök, a Béke Világtanáes tagja jelentette be egyháza csatlakozását a béketalálkozók tervéhez. Többek között a következőket mondta: „Meg vagyok győződve, hogy örömmel csatlakozik ehhez a tervhez minden békeszerctö keresztyén ember. A béketalálkozók a hála és öröm alkalmai lesznek. Hála és öröm azért, hogy virágzó országban élhetünk, életünket alkotó munkában tölthetjük s részt vehetünk a jóakaratú embereknek abban a gyönyörűséges történelmi vállalkozásában, amely a Szovjetunió vezetésével szabadságot és békét biztosít a népeknek. Most ünnepnapjaink is fokozottabban, mint eddig, a békéért való állásfoglalás alkalmai lesznek. Ebben az egyházak is megtalálják és meg is kell találniok jó szolgálataikat a békéért.“ Az evangélikus egyház részéről De- zséry László püspök szólt hozzá a javaslatokhoz és többek között a következőket mondotta: „A béke fenntartása, a béke áldásai, a béke szeretete melletti, bitből folyó, természetes állásfoglalásunk az elmúlt három esztendő alatt bekapcsolt minket abba a világot átfogó legemberségesebb Éppen a keleti tudományok fejlődésével víMigSk fci egyre tfeztáhbam, menynyire egyetemes értékű az Ószövetség tanítása. A Biblia tekintélye tehát nagyot nőtt az utolsó emberöltő, a mi életünk folyamán, Hol van már az az idő, amikor csak ájtafos, de történelmi valóságot nélkülöző legenmozgalomba, amit ez a gyűlés is képvisel, a békemozgalomba. Három esztendő után kijelenthetjük, hogy a mai magyar evangélikus egyház papsága és hívő serege nemcsak a békét szereti, hanem szereti a mj egész népünket és a világ minden békeszerctö, öntudatos emberét összefogó békemozgalmat is. Nemcsak általában a békébe veti a reménységét, hanem a mindig jobb élet reménységét a békemogzgalomba veti. Készek vagyunk — mint egyház — nemcsak a béke hírnökeiként, hanem a békejuozgalom hírnökeiként is, annak cselekvő, harcos tagjaiként küzdeni. Ha nem így volna, képmutatói volnánk a békeszeretetnek., A mi békebarcünk a nyugati imperializmus ellen folytatott: békeharc. A Biblia szavai szerint „nem úgy öklözünk, mint aki levegőt csapdoslt, hanem harcunkat úgy folytatjuk, hogy világosan tudjuk, kik mellett állunk és kik ellen állunk, amikor a béke fenntartása mellett vagyunk. Azt ismertük fel az elmúlt három esztendő alatt, hogy a mi egyházi békeharcunknak is nevén kell neveznie a bűnöst, ha nevén nevezi a bűnt. Kimondtuk, hogy a háború bűn. Ezért ki kellett mondanunk és ki is mondjuk, egyházunk népének egész nevelése közben m nd világosabban kifejtjük, Hogy a bűnös, aki ezt a bűnt elköveti és a háború bűnét megátalkodottan tovább folytatja, a most níár a pcs- tisbaktériumokkal is szövetkező amerikai imperializmus. Felismertük és világosan megváltottuk azt is, hogy hol találjuk azt a jót, ami a háború bűnével szemben reménysége a világnak és hol találjuk azokat a becsületes embereket és törekvéseket, akik a háborús bűnösökkel és bűnös törekvéseikkel szemben reménységei a világnak. Itt találtuk ezt a jót és ezeket a becsületes embereket a magunk hazájában, a magyar népben és annak lelki- ismeretes vezetőiben, akik népünket békére nevelik, népünk elé békés terveket tűznek és népünk békéjét megőrizni minden áldozattal készek. Itt találtuk és abban a nagy országban, amely hazánk felszabadulását és mai békés építkezését biztosította s amely az egész világ békeszerető emberisége számára a legnagyobb biztosíték és reménység, a Szovjetunióban. Egyházunk lelkészeiben és hívő tömegeiben naponta erősödik szocializmust építő magyar hazánk szeretete és a békét védelmező Szovjetunió szeretete, az egész béketábor szeretete. A béke valóságos lehetőségét és biztosítékát itt találtuk meg a magunk hazájában és a mi táborunkban, tehát erkölcsi döntés következtében állunk a szocializmus, az építés, a mind szélesebb tömegekre dák gyűjteményének és jámbor erkölcsi tanításnak tekintették? Ma már tudjuk, hogy a Könyvek Könyve nem csupán erkölcsünk egyetlen zsinórmértéke és htünk egyedüli alapja, hanem a tudományos adatok elsőrendű tárháza, nélkülözhetetlen tudományos kútfő is! Ennék a megismerésinek gyeikor-' lati téren sem maradhatnak el a következményei. A vallásos hitet, az Isten Igéjén alapuló Egyház szellem- helyzeté: csak megszilárdíthatja, ha rámutathatunk arra, mennyire a Bibi a javára változott meg a modern tudomány felfogása a Biblia kútfőéi tőkéről. Dr. Somogyi József
