Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-04-27 / 17. szám

t evangélikus elet származom s mint ilyen, azt hiszem első vagyok az egyetemes felügye­lői székben. Egy kis nógrádi falu evangélikus lelkészi házában szü­lettem és nevelkedtem, együtt a szegényparaszt gyerekekkel és vi­lágnézetem alapjait, amelyek köz­életi pályám állásfoglalását ás meg­szabják. a lelkészi háziban szerez­tem. Gyermekkoromban tanultam meg a puritán kötelességludást, ak­kor ismertem meg a demokrácia első elemeit, a sovinizmustól men­tes hazafiságctt, ott tanultam meg azt is, hogy hogyan kell helytállni és harcolni azért, ami meggyőző­désünkké vált. Ifjúságomból még megemlítem azt, ami itt, ezek között a falak között jut eszembe. Ebben az epü- leben laktam 1919-ben és innen mentem jelentkezni b Luttier-ott- bon akkori majdnem valamennyi lakójával együtt az első Tanács­köztársaság vörös hadseregébe, t flz én írtam az evangélikus papi családból egyenesen és töretlenül vezetett mai állásfoglalásomig És azokról, «kik a jelenlevők közül teljes odaadással az új tár­sadalmi read építőd közé sorakoz­tunk, nyilvánvaló, hogy «mire éle­tünket is feltettük, azt összhang­ban tudjuk a magyar proteistántiz- mus százados szabadságszell erűé­vel, teljes harmóniában vwn az®?# a szellemmel, Bírni wr evangélikus parókiáról hoztam magammal. Tiszteit Egyetemes Közgyűlést Mi itt -ral amentavi en gályarabok unokái vagyunk, ki vérségileg, ki szellemileg, s ha állástfogtelunk új társadalmi rendünk alapvető kérdéseiben, nem teszünk mást, mint őseink, akik évszázados har­cot folytattak az ellen az elnyomás ellen, amely nemzeti történelmünk­ben a Protestentizmus külön el­nyomásaként is jelentkezett 'A val­lásszabadságért főivé harr nálunk segíteni és biztosítani fogom, hogy a megállapodás végrehajtását az egyház részéről semmi ne zavarja,. Tudom azt, hogy az állam, meg­tartja az egyházzal kötött megálla­podást és 'teljesítő az abban vállalt minden kötelezettségéit iaz egyház iránt, i I Amikor a szavazatban.®!« után a választás eredményét velem közöl­ték, Vető Lajos püspök úr egyhá­zunk haladó hagyományainak kép­viselőjét köszöntötte bennem. iÉh ezt igen nagy megtiszteltetés­nek érzem és valóban a legtöbb lenne, amit elérhetnék, hogy eze­ket a haladó hagyományokat híven tudjam képviselni és érvényesíteni. 'De megállapíthatjuk, hogy nem­csak én magam, és nemcsak kel vesedma gammat képviselem az evangélikus egyház haladó hagyó m-ányait, hanem örömmel látjuk, hogy ma már egész egyházunk legnemesebb haladó hagyományai követésé­nek útjára lépett. Biztosította ennek az útnak tévedhetetlen megtalálását, hogy érvényesült egyházunk alapvetően demo­kratikus jellege s a hívők tö­fe az egyház belső megújulását szolgálja a befejeződéséhez köze­ledő folyamat, hogy az egyházi« gok igazi társadalmi kieresztmetsze- tét tükrözze összetételében az egy­ház vezetősége is, minden fokon. Én részt vettem mindebben az «Iliiről indult átalakulásban, «* egyház életének belső megújulásá­ban, mint az egyház egyik egyszerű tagja. S ismétlem, hogy most, ami­kor arra hívtak, hogy vezető he­lyen szolgáljam egyházamat, bizto­san érzem és hiszem, hogy mély meggyőződés van e választás mö­gött, helyeslő smegpecsételése a hí­vek tömegei részéről eddigi maga­tartásomnak. Állam és egyház viszonyában döntő fordulat következett he az elmúlt években. A vallás tel­jes szabadsága a Népköztársa­ság alkotmányának szerves ré­sze lett. Az állam és egyház kö­rt*« wegkíiWt egyemnéBy gom­má jdnem mindig egybeesett * nem­zeti szabadságért folyó küzdedem- mel. A' protestáns egyházak már fel­ismerték, hogy most ennek a harc­nak teljes győzelméhez érkeztünk és már évekkel ezelőtt őszinte de­klarációkban álltak népi demokrá­ciánk meálé, megkötötték az állam és az egyház között a megállapo­dást. Mindez az egyházi közvéle­mény, a demokratikus egyházi tömegek alulról jövő követe­lésére, kívánságára történt, az egyházi közvéleménynek alul­ról feltörő ereje tette köteles­ségévé a mi egyházunk veze­tőinek is, hogy határozottan állástfoglaljanak az új társadal­mi rend és annak hatalmas al­kotásai mellett. Amidkor ezért még 'harcolni kél­lett, körülbelül négy évvel ezelőtt mondottam egy beszédet abban a templomban, amelyben egy életen át prédikált az édesapám. __Abból az alkalomból, hogy Népköztársa­ságunk kormánya visszaadta an­nak a templominak s a nácik és itteni bérenceik által elhurcolt ha­rangot. A nácik és a fasiszták el­hurcolták a harangokat épiígv, mint az embereket, ötoti és meg­halni. A népi demokrácia szabad­ságot (hozott az embereknek és a harangok inak egyaránt!. Az volt a héroonszátzatHk harang, amelyet a Népköztársaság kormánya az egy­házaknak adományozott. Akkor, abban a beszédben még sürgetnem feltett, mmt egyházam egyik tag­jának, a velem egyformán gon Jói - kodó és érző és egyházát velem együtt egyformáin féltő sok egyház- taggal együtt, hogy egyházunk ve­zetősége ragadja meg ar állam ré­széről feléje nyújtott baráti kezet. Azóta ez a kézfogát, megtörtén*, és ma itt csak arra tehetek ígéretet, hogy kótelességszerüen és geínek szándéka adja meg egy­házunk igazi irányítását, Vág}* egyházunkban ífl m tör­ténik, amit a nép akar. 'Elszakadtak végleg azok * szá­lak, főleg érdekszálak, amelyek « régi uralkodó osztályokkal fonták egybe egyházunk sok vezetőjét, akik még a felszabadulás után is megkísérelték, hogy illegális és re­akciós párttá süllyesszék az egy­házat. Ezek a próbálkozások, ame­lyek egyházunkra súlyos veszedel­meket hoztak volna, s amelyek nem voltak függetlenek nemzetközi imperialista és háborús uszíiókébt leCepleződött erők befolyásától, ma már végleg a múltéi. A nép egyháza valóban a népé lett — hiszen mindig is a szegény dolgozó nép alkotta egyházunk hí- vőioiek tömegét — de most már végleg fel is számolta utoQsó lehe­tőségeit is annak, hogy egy mara­dék, kisszámú reakciós réteg meg­próbálja politikai sündisznóallássá szervezni. Meghiúsulnak azok a kí­sérletek is. «melyek a poCMkaí re­akció bukása után még megma­radt erőket a teológiai reakcó frontján szerették volna megszer vem i . doskodik egyházunk támogatá­sáról és megteremti az anyagi feltételeit is az igehirdetés sza­badságának. Az állam támogatása segítséget nyújt ®z egyház minden munká­jához és az álltam, ezúttal elsőízben egyházunk történelme során, hem (kér tőlünk cserébe mindezért semmit. Nem (kíván politikai szolgálatot, 1 amelyet a kapitalista rendszerek mindig és mindenütt megköveteltek és meg­követelnek az egyházaktól, fölajánl­ván érte a hatalomban való,része­sedés hazug, hamis, az egyház igazi lényegétől idegen illúzióját és ha­lálosan mérgezett örömét. Mi ismerjük kötelességeinket, amelyeket mint hazafias demokra­tikus állampolgároknak teljesíte- I nünk kell és hűen teljesítjük is j azokat. Mdf jeianteoek és mire kóíeíez- i ««fc tosiadó hagyományaink m*? Mit jelent a követése ezeknek, ame­lyeknek képviseletében és tisztele­tében meggyőződésem szerint ül valamennyien találkoztunk? Jelenti a haladó hagyományok helyes követése többek közt a ta­nulás kötelezettségét, a tájékozó­dást a világban, hogy tisztán lát­hassuk benne helyünket és jövőnk biztonságét. Az egyház vezetői tu­dásban ne maradjanak le a gond­jukra bízott hívek mögött, akiket egy hatalmas kulúirforradahn szé­les lendülete visz előre a művelődés útján. Szerezzenek lelkészeink alapos és hiteles tájékozottságot a világ két részének, a béke birodalmának és háborúra készülő imperialista országoknak, életéről. ■ Tájékozód­janak arról, hogy a számunkra mindenben példamutató Szovjet­unióban, a megvalósult szocializ­mus boldog országában hogyan biz­tosították a vallás szabad gyakor­latát és az egyházak zavartalan éle­tét. Lehetővé kell tenni egyházunk minden vezetője részére, hogy ta­nulmányozhassa az erre vonatkozó hiteles adatokat, amelyek közül éppen a napokban kettő is került a kezembe, az egyik a Szovjet En­ciklopédia erről szóló fejezete, a másik egy Londonban megjelent könyv, amelynek címe „A vallás szabadsága a Szovjetunióban“. A szovjet népek hatalmas birodalmá- banihan tíz nagyabb egyház műkö­dik, az orosz orthodox egyházon és a római katolikus egyházon, a muzulmán, az óhitű, a grúziai or­thodox, az örmény egyházakon ki­vitt az evangélikus (baptista egyház, az ágostai hitvallású, luteránus egyház, a buddhisták és a zsidó egyházközségek. Ezek közül legna­gyobb az orosz orthodox egyház, amelynek papján több mint húsz­ezer templomban végzik egyházi szolgálatukat. A Szovjetunió alkot­mánya biztosítja a legteljesebb val­lásszabadságot, öl vallás szabad gyakorlatának lehetőségét és a kü­BtSkay Jáno§ zsoltárfordítása i 147, »oltár. Dicsérjétek at Urat szívvel, Mondjátok el, mi mindent mit pl. Zengő lanttal a kezetekben, Versengjetek dicséretekben: Jeruzsálemet feltámasztja, összegyűjti Izrael népét, Nagy kegyelmével elárasztja. Nyugalmat ád néki és békét. 0 az, afif « szenvedőket Meggyógyítja, mert szárija őket, Alti az összetört szíveknek Üj reményt ad: gyógyírt csepegtet A sajgó, gyulladó sebekbe. Ö az, ki mind a csillagoknak Helyet jelöl a végtelenbe: Az ö szent fényétől ragyognak. Nagy « mi Urunk bölcsesége Megmérhetetlen erejére Támaszkodik mindenki, minden. Nagyobb őnála semmi nincsen. Felemeli a porba hulltat, A bűnösöket ostorozza, Megöleli a nyomorultat, Gyalázatot mér a gonoszra. Daloljatok hát neki szépen. Ki felhőket szórt szét az égen És a földre esőt bocsátott, Hogy teremjen búzát, virágot. Ki füvet sarjaszt a hegyeken, Élelmet ad az állatoknak, Megkönyörül az éheseken, A hollókon, ha kiáltoznak. 'A vád lovak törtetőiében, A férfilábak erejében Ö sohasem leli a kedvét: A gyöngéknek nyújtja kegyelmét Azokat nézi gyönyörködve, Kik félik őt és bíznak benne, Gondoskodik róluk örökre. Mintha mind édes fia lenne. Magasztald őt Sionnak népe, Jeruzsálem borulj eléje Hálatell szívvel, meghatódva. Hogy kapuid zárát megóvta És megáldotta nemzetséged; Határidőn békét teremtett, Gabonát növesztett, kövéret. Bősége adott, derűt, rendel. Eliramlő parancsszavának Gyors szárnya van, mint a madárnak, S ha szűz havát a földre szórja, Olyan az, mintha ■ gyapjú volna. S ha jégesőt zúdít a földre, Nincs, aki néki ellenállhat, Ügy áll előtte meghőkölve. Riadtan minden ember, állat. De mihelyt ráfuj fagyra, jégre, Első enyhe leheletére Vizek indulnak, csordogálnál. N vége van a tél iszonyának — Jákobnak küldte rendelését, S törvényét Izráelnelc adta. A föld egyetlen másik népét VétrJheir*! nem tudatta. lönböző egyházak hívőinek teljes egyenjogúságát és teljes egyenran­gúságát. A Szovjetunióban és a népi de­mokráciák legymgyobb részében, Kínában, Csehszlovákiában, Len­gyelországban, Romániában, Bút gtáriában, Albániában tett utazá­saim alkalmával magam voltam tanúja mindenütt a szabad és élénk vallásos életnek. Amikor legelő­ször utaztam a Szovjetunióba, a legelső kép, amit a vonat ablaká­ból megláttam, egy kárpátukrajnai kis falu dombon épült temploma volt állványokkal körülvéve, hábo­rús sérüléseit javították ki. És ismerjék meg a maga való­ságában egyházunk lelkészei és hí­vei taizt is, hogy milyen kockázatos a világ másik felén kimondani az igazságot. Egyetlen példát idézek erre, a jelenlévők által jól ismert Niemöller német evangélikus lel­kész, egyházi elnök esetét. Ö leg­utóbb Moszkvában járt a moszkvai pátriárka meghívására, majd Ame­rikába ment előadókörútra. Ezen a körúton egymást érték a kínos incidensek. Az egyetemi előadáso­kon az amerikai diákok tüntettek ellene, mert moszkvai élményei alapján ki merte mondani, hogy a Szovjetunió nem készül hábo­rúra. nem késszül támadásra.. A diákok — amerikai jelentést idé­zek — tossz néven, vették tőle ezt a kijelentést, hogy az egyház nincs akik azért figyelnek bennünket, azért érdeklődnek a mi életünk iránt, mentr saját jövőjük útját ke- rasik bennünk. Érzik és tudják, hogy társadalmunk élete forradal­mi változással terhes és mi biz­tató örömmel hirdethetjük feléjük, megmutatva (bizonyítéknak a ma­gunk élete példáját, hogy az igazi vallásszabadság, az egyház függet­len élete csak a szocialista és a szo­cializmust építő országokban való­sulhat meg. Az egyház az elnyomásra épült társadalmi rendszerekben gyakran biz élésetek vigasztalója akart csak tenni és ezzel a szerepével vissza­élve csak a belenyugvás hirdetője volt. A helye most nem lehet má­sutt, mint az eddig elnyomottak mellett, akik maguk fordítják meg sorsukat. Egyházunk haladó hagyományait követte akkor, amikor teljes erejé­vel részt vesiz a békéért való harc­ban. Jó lelkiivmérettél mondhat­juk, hogy a mi egyházunk meg­tette és megteszi kötelességét ezen « téren, püspökeink tagjai az Or­szágos Békettarnácvnak és engedjék meg, hogy ehhez hozzátegyem, hogy az én új munkaköröm, ame­lyet, most vállalok és elkezdek, ér­zésem szerint teljes összhangban áll azzal a feladattal, amelyet mint az Országos Rék-eíanács főtitkárára bíztak reám. Tegyünk meg mindent, hogr békéért való munkánkkal és harcunkkal felébresszük a vt- lágprotestántizmus lelkiismere­tét, mert a mi lelkiismeretűnk sem bírhatná el, ha egyházak, amelyek nem egyszer áldásukat adták imperialista háborúk fegyvereire, — most ezt a bak- tériumháborúra >s kiterjeszte­nék. Részt fogok venni egyházunk minden munkájában. Nem fogok kegyesen hangzó szavakat mon­dani, amelyeket máskép érthetnek a beavatottak, „az Írástudók és a farizeusok“ és másképpen azok, akik nem az egyház nyelvét beszé­lik. Egy nyelvet -ismerek, a tisztes­séges, őszinte és igaz emberek nyel­vét. Csak egyféle erkölcs és 'tisz­tesség vám. . Nagy öröm számunkra, hogy kifejezhetjük előtted, hogy az a bizalom, amely a magyarországi ágostai hitvallású evangélikus egy­ház gyülekezetei részéről feléd irá­nyult, nem csupán az ágostai evan­gélikus egyház bizalma, hanem egy­ben a magyar prolestantizmus bi­zalma ás és a magyarországi refor­mátus egyház s vele együtt a ma­gyarországi protestáns egyházak valamennyien hálásak vagyunk is­tennők azért, hogy az evangélikus súlyos helyzetben a SzovjetemóÜ«*. belefojtották « szót, amikor arról számolt be, hogy a Szovjetunióba« senkivel sem találkozott, aki he­lyeselte volna az új háborút. Miközben Niemöller Amerikában járt, otthon, Ny ugat-Németország­ban a feleségét vád alá helyezték, mert részt vett a Nyugat-Német- Ország újrafelfegy vérzésé elleni és a békeszerződés megkötéséért foly­tatott népszavazáson. Niemöller * hír nyomán levelet írt feleségének, többek között ezt írta. „Az egész politikai irányvonal világosan lát­ható, ha ilg módon cselekszenek, akkor Ngugat-Németországban nincs demokrácia, hanem valami egészen más. Nyugat-Nimetország- ban ma már sokan vannak, akik világosan Iá'fák ezt, hiszem, hogy a béke barátai elten folytatott min­den per hozzájárul ahhoz, hogy az igazság napfényre kerüljön és ez­által megszűnjön a jelenlegi állapot. Ha emberek, akik egyébként telje­sen ártatlanok, már nem harcol­hatnak a békéért, akkor mindent el kellene árulnunk, amiért ezen a világon érdemes nekünk keresztyén embereknek élnünk. Ebben az eset­ben ugyanis már nem lehetünk ir- galmas samaritánusok, mert gyil­kosságokra és pusztításra kénysze­rítenek bennünket, ezzel pedig szembe kell szállnuhk Jézus Krisz­tus nevében ." Legyünk tudatában an Vak, hogy Részt 'akarók, venni elsős orbas minden segítésiben és gondoskodás­ban, felelősséget érzek az egyház egész vezetőségével együtt minden egyházközségért és egyházunk mán- den lelkészéért és hívéért. Egyhá­zaim élén is a népet akarom és fo­gom szolgálná. Az egyház gondjainak enyhítésé­hez tartozik a takarékosság is. ame­lyet mindem vonalon érvényesíte­nünk kell. A* egyház Setében ért is célozzák a zsinat elé terjesztett és terjesztendő átszervezési javas­latok és ez szolgálja az egyetemes felügyelői hivatal fölöslegesen költ­séges adminisztrációjának meg-i szüntetése Is Természetes, hogy — megszüntetve a legutóbbi egyetemes felügyelő i lemen td ásói g fennálló rendszert — én magam nem fogok fizetést felvenni az egyház éléa végzett szolgálatokért. Hálás köszönetét mondok Dar« Vas József kerületi felügyelő úr­nak, aki mint helyettes egyetemes felügyelő önzetlen, odaadó munká­val vezette r tnuii napig egyházun­kat. Az egyetemes közgyűlés mindet» tagjától és egyházunk minden lel készétől és hívétől segítséget kérek munkánkhoz. állandó allív, építs magatartást kérek segítségül, mert látszategyetértés és belső semlegesség mögött ni'uilig felsorakozhat az ellenség. Belső megújulás nincs igazi belső szen­vedélyesség nélkül s erre a legjobb pcT.dát Krisztus adja a kérészivé neknek. Semmi sem térítheti el egyhá­zunkat megtalált helyes útjátóL Nekem könnyű feladót adatott, ezen az úton kell csak tovább mennem önökkel együtt. Szolgála­tomhoz ilyen értelemben kérem se­gítő együttműködésüket.“ Mihály fi Ernő nagy tetszéssé? gadott beszéde után megindultak as üdvözlések. EAsőnék Horváth János, az Áffiamt Egyházügyi Hivatal elnöke köszöntötte az új egyetemes felügyelőt. Utána Bereczky Albert, reformált** püspök emeUkedett szólásra s a követ­kezőket mondotta: egyház megtalálta « megfelelő időben, a megfelelő embert, a meg­felelő helyre. Amikor kifejezzük bi­zalmunkat irántad, székfoglaló be­szédednek egyik mondatához kap­csolódóim, ahal kifejezted azt, bog}’ a kétfelé tekinitgetós, a kétfelé orientálódás ' szomorúságából é« vergődéséből ki kellett, hogy lép­jen az egyház és ©gyónt etilnek, határozottnak kell lennie minden ál-',- Iá s f o gl a 1 ásóban (Folytatás a 5. oldalon.) mily tnespziisse! vigyázni fogok ez áíiamook és az egyház között kötött megállapodás megtartásán. Lelkészeink tudják, hogy egyedül a dolgozó néppel való találkozásunk biztosíthatja gyülekezetünk jövőjét bennünket a példa felelőssége kötelez a nyugati országokban éiö egyházak felé. Az evangélikus egyház megtalálta a meglelő időben, a megfelelő embert, a megfelelő helyre

Next

/
Thumbnails
Contents