Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-04-27 / 17. szám

t

evangélikus elet

származom s mint ilyen, azt hiszem első vagyok az egyetemes felügyelői székben. Egy kis nógrádi falu evangélikus lelkészi házában születtem és nevelkedtem, együtt a szegényparaszt gyerekekkel és világnézetem alapjait, amelyek közéleti pályám állásfoglalását ás megszabják. a lelkészi háziban szereztem. Gyermekkoromban tanultam meg a puritán kötelességludást, akkor ismertem meg a demokrácia első elemeit, a sovinizmustól mentes hazafiságctt, ott tanultam meg azt is, hogy hogyan kell helytállni és harcolni azért, ami meggyőződésünkké vált.

Ifjúságomból még megemlítem azt, ami itt, ezek között a falak között jut eszembe. Ebben az epü- leben laktam 1919-ben és innen mentem jelentkezni b Luttier-ott- bon akkori majdnem valamennyi lakójával együtt az első Tanácsköztársaság vörös hadseregébe,

t

flz én írtam az evangélikus papi családból egyenesen és töretlenül vezetett mai állásfoglalásomig

És azokról, «kik a jelenlevők közül teljes odaadással az új társadalmi read építőd közé sorakoztunk, nyilvánvaló, hogy «mire életünket is feltettük, azt összhangban tudjuk a magyar proteistántiz- mus százados szabadságszell erűével, teljes harmóniában vwn az®?# a szellemmel, Bírni wr evangélikus parókiáról hoztam magammal.

Tiszteit Egyetemes Közgyűlést

Mi itt -ral amentavi en gályarabok unokái vagyunk, ki vérségileg, ki szellemileg, s ha állástfogtelunk új társadalmi rendünk alapvető kérdéseiben, nem teszünk mást, mint őseink, akik évszázados harcot folytattak az ellen az elnyomás ellen, amely nemzeti történelmünkben a Protestentizmus külön elnyomásaként is jelentkezett 'A vallásszabadságért főivé harr nálunk

segíteni és biztosítani fogom, hogy a megállapodás végrehajtását az egyház részéről semmi ne zavarja,. Tudom azt, hogy az állam, megtartja az egyházzal kötött megállapodást és 'teljesítő az abban vállalt minden kötelezettségéit iaz egyház iránt, i I

Amikor a szavazatban.®!« után a választás eredményét velem közölték, Vető Lajos püspök úr egyházunk haladó hagyományainak képviselőjét köszöntötte bennem.

iÉh ezt igen nagy megtiszteltetésnek érzem és valóban a legtöbb lenne, amit elérhetnék, hogy ezeket a haladó hagyományokat híven tudjam képviselni és érvényesíteni.

'De megállapíthatjuk, hogy nemcsak én magam, és nemcsak kel vesedma gammat képviselem az evangélikus egyház haladó hagyó m-ányait, hanem

örömmel látjuk, hogy ma már egész egyházunk legnemesebb haladó hagyományai követésének útjára lépett. Biztosította ennek az útnak tévedhetetlen megtalálását, hogy érvényesült egyházunk alapvetően demokratikus jellege s a hívők töfe az egyház belső megújulását szolgálja a befejeződéséhez közeledő folyamat, hogy az egyházi« gok igazi társadalmi kieresztmetsze- tét tükrözze összetételében az egyház vezetősége is, minden fokon.

Én részt vettem mindebben az «Iliiről indult átalakulásban, «* egyház életének belső megújulásában, mint az egyház egyik egyszerű tagja. S ismétlem, hogy most, amikor arra hívtak, hogy vezető helyen szolgáljam egyházamat, biztosan érzem és hiszem, hogy mély meggyőződés van e választás mögött, helyeslő smegpecsételése a hívek tömegei részéről eddigi magatartásomnak.

Állam és egyház viszonyában döntő fordulat következett he az elmúlt években. A vallás teljes szabadsága a Népköztársaság alkotmányának szerves része lett. Az állam és egyház kört*« wegkíiWt egyemnéBy gommá jdnem mindig egybeesett * nemzeti szabadságért folyó küzdedem- mel.

A' protestáns egyházak már felismerték, hogy most ennek a harcnak teljes győzelméhez érkeztünk és már évekkel ezelőtt őszinte deklarációkban álltak népi demokráciánk meálé, megkötötték az állam és az egyház között a megállapodást.

Mindez az egyházi közvélemény, a demokratikus egyházi tömegek alulról jövő követelésére, kívánságára történt, az egyházi közvéleménynek alulról feltörő ereje tette kötelességévé a mi egyházunk vezetőinek is, hogy határozottan állástfoglaljanak az új társadalmi rend és annak hatalmas alkotásai mellett.

Amidkor ezért még 'harcolni kéllett, körülbelül négy évvel ezelőtt mondottam egy beszédet abban a templomban, amelyben egy életen

át prédikált az édesapám.

__Abból

az alkalomból, hogy Népköztársaságunk kormánya visszaadta annak a templominak s a nácik és itteni bérenceik által elhurcolt harangot. A nácik és a fasiszták elhurcolták a harangokat épiígv, mint az embereket, ötoti és meghalni. A népi demokrácia szabadságot (hozott az embereknek és a harangok inak egyaránt!. Az volt a héroonszátzatHk harang, amelyet a Népköztársaság kormánya az egyházaknak adományozott. Akkor, abban a beszédben még sürgetnem feltett, mmt egyházam egyik tagjának, a velem egyformán gon Jói - kodó és érző és egyházát velem együtt egyformáin féltő sok egyház- taggal együtt, hogy egyházunk vezetősége ragadja meg ar állam részéről feléje nyújtott baráti kezet. Azóta ez a kézfogát, megtörtén*, és ma itt csak arra tehetek ígéretet, hogy kótelességszerüen és

geínek szándéka adja meg egyházunk igazi irányítását,

Vág}* egyházunkban ífl m történik, amit a nép akar.

'Elszakadtak végleg azok * szálak, főleg érdekszálak, amelyek « régi uralkodó osztályokkal fonták egybe egyházunk sok vezetőjét, akik még a felszabadulás után is megkísérelték, hogy illegális és reakciós párttá süllyesszék az egyházat. Ezek a próbálkozások, amelyek egyházunkra súlyos veszedelmeket hoztak volna, s amelyek nem voltak függetlenek nemzetközi imperialista és háborús uszíiókébt leCepleződött erők befolyásától, ma már végleg a múltéi.

A nép egyháza valóban a népé lett — hiszen mindig is a szegény dolgozó nép alkotta egyházunk hí- vőioiek tömegét — de most már végleg fel is számolta utoQsó lehetőségeit is annak, hogy egy maradék, kisszámú reakciós réteg megpróbálja politikai sündisznóallássá szervezni. Meghiúsulnak azok a kísérletek is. «melyek a poCMkaí reakció bukása után még megmaradt erőket a teológiai reakcó frontján szerették volna megszer vem i .

doskodik egyházunk támogatásáról és megteremti az anyagi feltételeit is az igehirdetés szabadságának.

Az állam támogatása segítséget nyújt ®z egyház minden munkájához és az álltam, ezúttal elsőízben egyházunk történelme során, hem (kér tőlünk cserébe mindezért semmit. Nem (kíván politikai szolgálatot, 1 amelyet a kapitalista rendszerek mindig és mindenütt megköveteltek és megkövetelnek az egyházaktól, fölajánlván érte a hatalomban való,részesedés hazug, hamis, az egyház igazi lényegétől idegen illúzióját és halálosan mérgezett örömét.

Mi ismerjük kötelességeinket, amelyeket mint hazafias demokratikus állampolgároknak teljesíte- I nünk kell és hűen teljesítjük is j azokat.

Mdf jeianteoek és mire kóíeíez- i ««fc tosiadó hagyományaink m*?

Mit jelent a követése ezeknek, amelyeknek képviseletében és tiszteletében meggyőződésem szerint ül valamennyien találkoztunk?

Jelenti a haladó hagyományok helyes követése többek közt a tanulás kötelezettségét, a tájékozódást a világban, hogy tisztán láthassuk benne helyünket és jövőnk biztonságét. Az egyház vezetői tudásban ne maradjanak le a gondjukra bízott hívek mögött, akiket egy hatalmas kulúirforradahn széles lendülete visz előre a művelődés útján.

Szerezzenek lelkészeink alapos és hiteles tájékozottságot a világ két részének, a béke birodalmának és háborúra készülő imperialista országoknak, életéről. ■ Tájékozódjanak arról, hogy a számunkra mindenben példamutató Szovjetunióban, a megvalósult szocializmus boldog országában hogyan biztosították a vallás szabad gyakorlatát és az egyházak zavartalan életét. Lehetővé kell tenni egyházunk minden vezetője részére, hogy tanulmányozhassa az erre vonatkozó hiteles adatokat, amelyek közül éppen a napokban kettő is került a kezembe, az egyik a Szovjet Enciklopédia erről szóló fejezete, a másik egy Londonban megjelent könyv, amelynek címe „A vallás szabadsága a Szovjetunióban“. A szovjet népek hatalmas birodalmá- banihan tíz nagyabb egyház működik, az orosz orthodox egyházon és a római katolikus egyházon, a muzulmán, az óhitű, a grúziai orthodox, az örmény egyházakon kivitt az evangélikus (baptista egyház, az ágostai hitvallású, luteránus egyház, a buddhisták és a zsidó egyházközségek. Ezek közül legnagyobb az orosz orthodox egyház, amelynek papján több mint húszezer templomban végzik egyházi szolgálatukat. A Szovjetunió alkotmánya biztosítja a legteljesebb vallásszabadságot, öl vallás szabad gyakorlatának lehetőségét és a küBtSkay Jáno§ zsoltárfordítása i

147, »oltár.

Dicsérjétek at Urat szívvel, Mondjátok el, mi mindent mit pl. Zengő lanttal a kezetekben, Versengjetek dicséretekben: Jeruzsálemet feltámasztja, összegyűjti Izrael népét,

Nagy kegyelmével elárasztja. Nyugalmat ád néki és békét.

0 az, afif « szenvedőket Meggyógyítja, mert szárija őket,

Alti az összetört szíveknek Üj reményt ad: gyógyírt csepegtet A sajgó, gyulladó sebekbe.

Ö az, ki mind a csillagoknak Helyet jelöl a végtelenbe:

Az ö szent fényétől ragyognak.

Nagy « mi Urunk bölcsesége Megmérhetetlen erejére Támaszkodik mindenki, minden. Nagyobb őnála semmi nincsen. Felemeli a porba hulltat,

A bűnösöket ostorozza,

Megöleli a nyomorultat,

Gyalázatot mér a gonoszra.

Daloljatok hát neki szépen.

Ki felhőket szórt szét az égen És a földre esőt bocsátott,

Hogy teremjen búzát, virágot.

Ki füvet sarjaszt a hegyeken,

Élelmet ad az állatoknak, Megkönyörül az éheseken,

A hollókon, ha kiáltoznak.

'A vád lovak törtetőiében,

A férfilábak erejében Ö sohasem leli a kedvét:

A gyöngéknek nyújtja kegyelmét Azokat nézi gyönyörködve,

Kik félik őt és bíznak benne, Gondoskodik róluk örökre.

Mintha mind édes fia lenne.

Magasztald őt Sionnak népe, Jeruzsálem borulj eléje Hálatell szívvel, meghatódva.

Hogy kapuid zárát megóvta És megáldotta nemzetséged;

Határidőn békét teremtett,

Gabonát növesztett, kövéret.

Bősége adott, derűt, rendel.

Eliramlő parancsszavának Gyors szárnya van, mint a madárnak, S ha szűz havát a földre szórja, Olyan az, mintha ■ gyapjú volna.

S ha jégesőt zúdít a földre,

Nincs, aki néki ellenállhat,

Ügy áll előtte meghőkölve.

Riadtan minden ember, állat.

De mihelyt ráfuj fagyra, jégre,

Első enyhe leheletére Vizek indulnak, csordogálnál.

N vége van a tél iszonyának — Jákobnak küldte rendelését,

S törvényét Izráelnelc adta.

A föld egyetlen másik népét VétrJheir*! nem tudatta.

lönböző egyházak hívőinek teljes egyenjogúságát és teljes egyenrangúságát.

A Szovjetunióban és a népi demokráciák legymgyobb részében, Kínában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, Romániában, Bút gtáriában, Albániában tett utazásaim alkalmával magam voltam tanúja mindenütt a szabad és élénk vallásos életnek. Amikor legelőször utaztam a Szovjetunióba, a legelső kép, amit a vonat ablakából megláttam, egy kárpátukrajnai kis falu dombon épült temploma volt állványokkal körülvéve, háborús sérüléseit javították ki.

És ismerjék meg a maga valóságában egyházunk lelkészei és hívei taizt is, hogy milyen kockázatos a világ másik felén kimondani az igazságot. Egyetlen példát idézek erre, a jelenlévők által jól ismert Niemöller német evangélikus lelkész, egyházi elnök esetét. Ö legutóbb Moszkvában járt a moszkvai pátriárka meghívására, majd Amerikába ment előadókörútra. Ezen a körúton egymást érték a kínos incidensek. Az egyetemi előadásokon az amerikai diákok tüntettek ellene, mert moszkvai élményei alapján ki merte mondani, hogy a Szovjetunió nem készül háborúra. nem késszül támadásra.. A diákok — amerikai jelentést idézek — tossz néven, vették tőle ezt a kijelentést, hogy az egyház nincs

akik azért figyelnek bennünket,

azért érdeklődnek a mi életünk iránt, mentr saját jövőjük útját ke- rasik bennünk. Érzik és tudják, hogy társadalmunk élete forradalmi változással terhes és mi biztató örömmel hirdethetjük feléjük, megmutatva (bizonyítéknak a magunk élete példáját, hogy az igazi vallásszabadság, az egyház független élete csak a szocialista és a szocializmust építő országokban valósulhat meg.

Az egyház az elnyomásra épült társadalmi rendszerekben gyakran biz élésetek vigasztalója akart csak tenni és ezzel a szerepével visszaélve csak a belenyugvás hirdetője volt. A helye most nem lehet másutt, mint az eddig elnyomottak mellett, akik maguk fordítják meg sorsukat.

Egyházunk haladó hagyományait követte akkor, amikor teljes erejével részt vesiz a békéért való harcban. Jó lelkiivmérettél mondhatjuk, hogy a mi egyházunk megtette és megteszi kötelességét ezen « téren, püspökeink tagjai az Országos Békettarnácvnak és engedjék meg, hogy ehhez hozzátegyem, hogy az én új munkaköröm, amelyet, most vállalok és elkezdek, érzésem szerint teljes összhangban áll azzal a feladattal, amelyet mint az Országos Rék-eíanács főtitkárára bíztak reám.

Tegyünk meg mindent, hogr békéért való munkánkkal és harcunkkal felébresszük a vt- lágprotestántizmus lelkiismeretét, mert a mi lelkiismeretűnk sem bírhatná el, ha egyházak, amelyek nem egyszer áldásukat adták imperialista háborúk fegyvereire, — most ezt a bak- tériumháborúra >s kiterjesztenék.

Részt fogok venni egyházunk minden munkájában. Nem fogok kegyesen hangzó szavakat mondani, amelyeket máskép érthetnek a beavatottak, „az Írástudók és a farizeusok“ és másképpen azok, akik nem az egyház nyelvét beszélik. Egy nyelvet -ismerek, a tisztességes, őszinte és igaz emberek nyelvét. Csak egyféle erkölcs és 'tisztesség vám.

. Nagy öröm számunkra, hogy kifejezhetjük előtted, hogy az a bizalom, amely a magyarországi ágostai hitvallású evangélikus egyház gyülekezetei részéről feléd irányult, nem csupán az ágostai evangélikus egyház bizalma, hanem egyben a magyar prolestantizmus bizalma ás és a magyarországi református egyház s vele együtt a magyarországi protestáns egyházak valamennyien hálásak vagyunk istennők azért, hogy az evangélikus

súlyos helyzetben a SzovjetemóÜ«*.

belefojtották « szót, amikor arról számolt be, hogy a Szovjetunióba« senkivel sem találkozott, aki helyeselte volna az új háborút.

Miközben Niemöller Amerikában járt, otthon, Ny ugat-Németországban a feleségét vád alá helyezték, mert részt vett a Nyugat-Német- Ország újrafelfegy vérzésé elleni és a békeszerződés megkötéséért folytatott népszavazáson. Niemöller * hír nyomán levelet írt feleségének, többek között ezt írta. „Az egész politikai irányvonal világosan látható, ha ilg módon cselekszenek, akkor Ngugat-Németországban nincs demokrácia, hanem valami egészen más. Nyugat-Nimetország- ban ma már sokan vannak, akik világosan Iá'fák ezt, hiszem, hogy a béke barátai elten folytatott minden per hozzájárul ahhoz, hogy az igazság napfényre kerüljön és ezáltal megszűnjön a jelenlegi állapot. Ha emberek, akik egyébként teljesen ártatlanok, már nem harcolhatnak a békéért, akkor mindent el kellene árulnunk, amiért ezen a világon érdemes nekünk keresztyén embereknek élnünk. Ebben az esetben ugyanis már nem lehetünk ir- galmas samaritánusok, mert gyilkosságokra és pusztításra kényszerítenek bennünket, ezzel pedig szembe kell szállnuhk Jézus Krisztus nevében

."

Legyünk tudatában an Vak, hogy

Részt 'akarók, venni elsős orbas

minden segítésiben és gondoskodásban, felelősséget érzek az egyház egész vezetőségével együtt minden

egyházközségért és egyházunk mán- den lelkészéért és hívéért. Egyházaim élén is a népet akarom és fogom szolgálná.

Az egyház gondjainak enyhítéséhez tartozik a takarékosság is. amelyet mindem vonalon érvényesítenünk kell. A* egyház Setében ért is célozzák a zsinat elé terjesztett és terjesztendő átszervezési javaslatok és ez szolgálja az egyetemes felügyelői hivatal fölöslegesen költséges adminisztrációjának meg-i szüntetése Is Természetes, hogy — megszüntetve a legutóbbi egyetemes felügyelő i lemen td ásói g fennálló

rendszert — én magam nem fogok fizetést felvenni az egyház éléa végzett szolgálatokért.

Hálás köszönetét mondok Dar« Vas József kerületi felügyelő úrnak, aki mint helyettes egyetemes felügyelő önzetlen, odaadó munkával vezette r tnuii napig egyházunkat.

Az egyetemes közgyűlés mindet» tagjától és egyházunk minden lel készétől és hívétől segítséget kérek munkánkhoz.

állandó allív, építs magatartást kérek

segítségül, mert látszategyetértés és belső semlegesség mögött ni'uilig felsorakozhat az ellenség. Belső megújulás nincs igazi belső szenvedélyesség nélkül s erre a legjobb pcT.dát Krisztus adja a kérészivé neknek.

Semmi sem térítheti el egyházunkat megtalált helyes útjátóL Nekem könnyű feladót adatott, ezen az úton kell csak tovább mennem önökkel együtt. Szolgálatomhoz ilyen értelemben kérem segítő együttműködésüket.“

Mihály fi Ernő nagy tetszéssé?

gadott beszéde után megindultak as üdvözlések.

EAsőnék Horváth János, az Áffiamt

Egyházügyi Hivatal elnöke köszöntötte az új egyetemes felügyelőt.

Utána Bereczky Albert, reformált** püspök emeUkedett szólásra s a következőket mondotta:

egyház megtalálta « megfelelő időben, a megfelelő embert, a megfelelő helyre. Amikor kifejezzük bizalmunkat irántad, székfoglaló beszédednek egyik mondatához kapcsolódóim, ahal kifejezted azt, bog}’ a kétfelé tekinitgetós, a kétfelé orientálódás ' szomorúságából é« vergődéséből ki kellett, hogy lépjen az egyház és ©gyónt etilnek, határozottnak kell lennie minden ál-',- Iá s f o gl a 1 ásóban

(Folytatás a 5. oldalon.)

mily tnespziisse! vigyázni fogok ez áíiamook és az egyház között kötött megállapodás megtartásán.

Lelkészeink tudják, hogy egyedül a dolgozó néppel való találkozásunk biztosíthatja gyülekezetünk jövőjét

bennünket a példa felelőssége kötelez a nyugati országokban

éiö egyházak felé.

Az evangélikus egyház megtalálta a meglelő időben, a megfelelő embert, a megfelelő helyre