Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-04-27 / 17. szám

EVANGÉLIKUS KLET 3 ÉLŐ VÍZ Mietern mikul „Mert nem kaptatok szolgaság f lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abba, Atyám!“ Róm. 8:15. Jézus Krisztus húsvétikor tegyőzte a halált. Győzelmévé! megszabadított bentiüiti'kef „mininek, ördöginek és ha­lálnak hatalmából“, melyek gúzébaikö- tilk az embert és amelyektől való féle­lem állandó szorongást idéz elő. Az élő Ür közelében eltűnik a szorongás, főelem, aggódás, hiszen ö feltámadá­sává megbizonyította, hogy tiMdemöéi erősebb és előtte nincsen semmi le­hetetlen. Mi minden tői híd félni a szolgasá g teíkétői megszállott ember: a 13-as számtól!, szerencséjének e!lkjártásétól, fekete macskától, nyűitől, mely átsza­lad ez úton, a jó ízű nevetéstől (mert utána biztos baj szakad reá!), betegségtől, kenyérnéUkülisógtől, halár­tól és cseik az Isten tudja., hogy még mitől. A „vallásos* ember a szolga­ság telikétől megszállottan állandóan « miatt is retteg, hogy Istennek törvé­nyesben eléjeszalboflt követeléseinek nem tud eleget tenni és e miatt reá fog szakadni az Isten haragja és íté­lete. E miatt állandóan komor arccal, behúzott nyakkal, úgy jár, mint alki ál­landóan fél a Demokies kardjának reá- szakadásától, A szolgaság telkétől megszállott em­bernek félelmében állandó rétnláfo- másaS vannak. Olyan dolgokat tát szüntelen, amik nincsenek. Önmagát kínozza azzal, hogy százszor és ezer­szer elgondolja és kiszínezi: így meg ~ úgy lesz, ez — meg — az fog történni. Mindent ezerszeresen felna­gyítva lát. Magosaik a torka fáj vala­melyik gyereknek, de már arról beszél, hogy „Iki tudja, mi äesz vele*. Olyan a félelemben é!6 ember, mint aki" ön­maga feszi a kezét a Katóba és ön­maga csavar a satun újra, meg újra. Máskor meg a félelemben lévő ember azt sem tátja, ami van. Mint a gyerek, aki megmakacsolja magát, ráfüggeszti tekintetét, az éppen adódott nehézség­re és azon annyira rajtefelejti szemét, bogy azonkívül nem ha jlandó semmi mást meglátni. Csak a bajt, de az Isten eltűnik a szeme elől. Sokszor tíz fiiér nagyságú gond, vagy haj, eb takarja előle az Isten atyafi arcát és (Folytatás a 2. oldalrólj Legyen szabad nyomatékosan hangsúlyoznom azt, hogy mi, az egyház emberei, a magyar protestantizmus szolgái és őr­állói, nem a döntés előtt, ha­nem a döntés után vagyunk. Ml döntöttünk, nem most, ha­nem évekkel ezelőtt és pedig két világos, konkrét és hatá­rozott kérdésben döntöttünk. Az egyik döntésűnk az, hogy mi a nagy döntés után magyar törté­nelmünknek ezt az új korszakát, amelyet a felszatbadulás hozott, a magúinkénak vállaljuk, érezzük és ebben, mint egyház is boldogan végezzük a magunk szolgálatát. Döntöttünk az új mellett, döntőit - tümlk a szodializmusit építő magyar hazánk mellett, mert mindenestől, testestől-lelkestől nemcsak hívő ke­resztyének vagyunk, hanem egyben 'hazánkat szerelő, az igazságos tár­sadalmi rendben kívánunk szolgál­ni, mivel magyar emberek vagyunk. Boldogok vagyunk, hogy ebben csaknem egyidejűleg a magyaror­szági református és a magyarhoni evangélikus egyház az egyezmény megkötésében világosam meg is pe­csételte ezt az áliáJsit'og,állását. A legnagyobb bűn, ha valaki ez után a döntés utón újra meg újra kérdő­jeleket tesz, újra meg újra proble­matikussá akarja tenni azt, amit Isten és emberek előtt férfiasam, becsüijotesen, végérvényesem eldön­töttünk. Mi a népi demokrácia ál­lamában élünk és itt akarjuk min­den szolgálatunkat végezni egyenes szívvel és teem kettős lelkiséggel. 'Másik kérdés, amelyben szintén nem voüt nehéz dönteni: a háború és a béke kérdése. Bizonyaira mind- R anyuinkban mély hatást kellettek azok a szavak, amelyekben a ma­gyar kormány képviselője, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal elnöke, kifejezésre juttatta azt a jogos, ter­mészetes igényű., amit támaszthat a magyar nép állma mindegyik egyházzal) szemben, amikor tagjai itt élnék ezen a földöm és az egy­ház tagjai tagjai ennek a népnek és élvezik ennek a népnek a boldog jövendőjét és új korszakunk áldá­sait. Nyilvánvaló, hogy a békesség­szerző Úristen egyháza nem le­het más úton, mint a békes­ségszerzés útján. Határozottan és véglegesen foglaltunk állást amit Isten érte a múltban tett. Egy kis gondíelhő feledteti vele karácsonyt, nagypéntek, húovét és pünkösd csodála­tos tényeit. Azért fél, mert csak az orráig lót. Arról beszél Pál az Igében, hogy nem lehet ilyen tételemben élnie Krisz­tus népének. Hiszen „nem kaptatok szolgaság lelkét, ismét a félelemre, ha­nem a iSúságnaik Lelkét kaptátok, aki álltai kiáltjuk: Abba, Atyáim*. A feltáma­dott és megdicsőült Jézus Krisztus eä- küíd'ötta a Szemtileiket, Aki bizonysá­got tesz a mi lelkűidének, hogy nem szolgáik vagyunk, akiknek félniük kell, hanem fiák vagyunk, akik boldog ör­vendezéssel mondhatják Istennek: Atyáink! A Szentlélek a feltámadott Krisztus által és Krisztusban szaba­dít fel bennünket minden félelem és rettegés alól és teremt belőlünk olyan fia'kat, akiknek egész ülj élete abban az imádságos kiáltásban foglelódlk össze: A'bbá! Atya. Azért nem kell tehát fél­nünk, mert az Istennek gyermekei va­gyunk. Es itt mind a két szón hang­súly van: Isten és gyermek. Annak az Istennek vagyunk gyermekei, Aki a vi­lágot a semmiből „legyen* szavával hozta elő és Akii „úgy szerette a vilá­got, hogy az ő Egyszülött Fiát adta.* Énnek a hatalmas Istennek gyermekei vagyunk, tehát nem rabszolgák, alkik kiszolgáltatottságulkiban rettegnek uruk­tól, nem adósok, akik félnek ’atz adós­ság behajtásától, hanem fiák, akfik mini­den bűnükben odiaszaladihatnaik szabadon, az 5 Atyjukhoz és bátran szólíthatják meg öt.. Azért nem féknek Isten gyermekei, mert tudják, hagy Jézus Krisztusban szereti őket az Atya. Az a szeretet, amellyel Isten szereti őket, kiűz belőlük minden félelmet. „A sze­retettben nincs félelem, sőt a teljes sze­retet 'kiűzi a félelmet, mert a félelem gyöteretemmel jár, otki pedig fél nem lett teljessé a szeretetheti* — mondja János apostol. Az Istien gyermekeiben Ss ott van az <5-etmber, amely bizony egy-egy időire megretten a nehézségek láttán, de min­dig jön a Szentlélek, Aki szembeáll velük és meggyőzi őket, hogy „az az Isten, Akj az ö Egyszülöttjét mind- nyájujnlkért odaadta imS módon ne aján­dékozna vele együtt mindent mine­künk. * A feltámadott Krisztus népe azért mindig örvendező békességben éf. Káldy Zoltán a háború és a béke kérdésben és ezt nem pacifizmusból tet­tük. Ezt a békét védeni kell. Ezt a békét őrizni kell és ezért a békéért harcolni keli. Es tud­juk, hogy a mi népünk mun­kája, áldozata éppen ennek a békeharcnak egyik fontos té­nyezője. Mi Seihet fontos az egyház számára mu, mint éppen ezen a területen a béke frontját magáénak tekinti és szolgáló munkáját úgy végzi, hogy az egyház tagjai ott álljanak a döntés mögött és a béke front­ján. Nagyon hálósak vagyunk, hogy amikor döntöttünk a szocia­lizmust építő magyar hazánk mel­lett, a béke ügye mellett, szíves voltál kinyílni a látóhatárunkat a világ keresztyónsége felé és sze­retnénk felajánlani testvéri együtt* működésünket, hogy együtt az egész magyar protestantizmus vé­gezzük ezt a Idkiismereife'rázó munkát a világ keresztyónsége felé, mert nekik is a béke mellett és a háború ellen kell dönteniük. Ezt kell támogatnunk és a háborúnak embertelenné aljasodó formája el­len keli harcolnunk. Nem kétséges, hogy ez sok népszerűtlenséggel fog járni. Nyugati protestáns testvé­reink között sokain lesznek, akik nem értik ma meg, de majd meg fogják érteni, hogy ez az út való­ban a hűséges, békességszerző szol; gálát útja. Engedd meg, hogy az egész magyar protestantizmus bi­zalmáról és szeretettéről biztosítsa­lak Téged. Felajánljuk magunkat testvéri munkatársi szeretettel az együttműködéshez, bízva abban, hogy ennek most már nem lesz akadálya különösebben, reformá­tus és evangélikus két nagy egy­házunk és egész protéstantizma­sunk vonalán sem és ennek áldása Öesz népünk között és áldása lehet Isten kegyelméből az egész világ keresztyénsége felé a béke szolgá­latában.“ Ezekután Csíky Gábor, unitárius püs­pöki helynök beszél s többeik között a következőket mondotta: „Az a tény, hogy állami életünk élenjárói az egyház szolgálatában tisztséget vállal nak és hogy az anyaszentegytház az ő szolgálatuk­ban Isten áldását látja és áldjiás fényes biztosíték amellett, hogy mindaddig, amíg az egyház Isten áltel nemdelt evangéBwnai feladat» mellett marad és nem adja magát oda a reakció szolgálatába, — úgy, amint mondottad — és a kétféle- ségnek, az egyház és az állam kö­zött soha siemmifélle ellentét nem támadhat, sőt inkább együtt dolgoz­hatnak közösen és boldogan a kö­zös cél, a legfőbb jóért: a magyar népi demokrácia ügyéért.“ Végül Szabó László szólt a baptista egyház és e Sza­badegyházak Szövetsége nevében és szeretettel köszöntötte az új egyetemes felügyelőt. Az ünnepség lezárulta után az egye­temes közgyűlés a köziben megürese­dett zsinati tagságokra ejtett meg vá­lasztásokat. Rendes lelkészt tagnak megválasztotta Gyöngyösi Vilmos, bu­dapesti fasori lelkészt jellkészi pótagul megválasztotta Benczúr László és Muncz Frigyes, budapesti lelkészeket, világi póttagokul pedig dr. Bókay Já­nos írót, a pesti egyházközség gond­nokát és Ruttkay Árpád gyári munkást, az óbudai egyházközség presbiterét. A rendkívüli egyetemes közgyűlés dr. Vető Lajos imádsá'gávat és a Him­nusszal ért véget. Szombat esti közös imádkozásunk — Április 26. — A Pásztor. Zsolt. 23. Ez a Zsoltár minden valószínűség szerint abból az időiből való, amikor Dávid Absalon eiől a pusztába menekült és otthonától távol naponta élte át Isten gondoskodó szeretetét és oltalmazó hűségét. Dávid két képben mutatja meg, hogy .kicsoda őneki üldöz öt tségében az Isten, Először is: Pásztor, Atka botijá val és vesszejével oltalmazza őt és állandóan megvidífcja az ő lelkét. De gazdag Feje­delem is a számára Isten, Aki őt Megadta várába és gazdagon megvaidégelte. Mindaz, amit Dávid a jó Pásztorról mondott. Jézus Krisztusiban tett (gazán valósággá, Alki nemcsak oltalmazza és vezeti nyáját, hanem életét is odaadta a kereszten. A feltámadott Jézus Krisztus a m'i jó Pásztorunk, most is terelgeti drága véren megváltott nyáját. VALLJUK MEG, hagy Igen sokszor elkalandozó juhok vagyunk, akik kiszakadunk e nyáj közösségéből. ADJUNK HALAT, hogy a 'jó Pásztor utániunk jön a tegímélyefcb szakadékokba is és visszavisz bennünket a nyájhoz. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy a jó Pásztor botjával és vesszőiéivel védje az ö nyáját, adjon a gyülekezeteknek olyan pásztoro­kat, akik az üdvösség felé terelgetik a reéjuibbízottakat. Könyörögjünk zsinatunk előkészítő munkaijáért, eigyházunk anyagi ügyeiért, népűnk munkájáért. Családi vita Ábralaám korul A vita színhelye egy nagyobb csa­ládi összefutás volt Keresztlányom születésnapjára gyűlt össze vasárnap délután a család. Vagy kilenc gyer­mek volt együtt, hozzá szülők és nagyszülők. Már a legutóbbi alkalom­mal megígértem a gyermekeknek, hogy ismét elmondok majd egy bibliai történetei flanelt képpel szemléltetve. Most azt a kedves történetet válasz­tottam, mikor Ábrahám Izsák helyett egy bárányt áldoz fel a Mária he­gyén. A vita már odahaza megkezdődött feleségemmel Miért ószövetségi törté­netet viszel? Emlékezz vissza meny­nyire örülték múltkor az öregek is a tékozló fiú történetének. Panaszkod­tak, hogy gyermekkorukban azokkal a rettenetes és rémes ószövetségi tör­ténetekkel gyötörték őket. Hogy lel­keseditek. Hogy mondogatták: bár csak miniket is ilyen közvetlen és egyszerű módon tanítottak volna. Most kivívod ellenszenvüket és meg­ütköznek. Azzal tisztában voltam, hogy ez a történet megütközést válthat ki a fel­nőttekből, ismertem a körül menye­ket. A gyermekeket azonban neev fél­tettem. Megmaradtam eredeti elhatá­rozásom mellett. Úgy láttam, hogy azt a megütközést, melyet ez a történet válthat ki, megkerülni nem szabad, az hozzá tartozik a «kereszt botrá­nyához.» Az volt az érzésem, hogy Ábrahám története világosan állítja szemünk elé Isten szeretetét, mely nem elbájoló, andalító szeretet, ha­nem megdöbbentő, elgondolkoztató szeretet, mert mentő szeretet. Hogy a tékozló fiú megmenekülése valami olcsó «happy-end»-nek ne lássák, ép­pen ennek a mentő szeretetnek, véres áldozattól vissza nem riadó szeretet­nek a hirdetése szükséges. Uzsonna utón f el raj zszegez tem a falra a kopár hegytetői ábrázoló fk> nell hátteret. A gyermekek zsámolyon, székein és asztal tetején kucorogtak, mögöttük a felnőttek. Először a dél­előtti kirándulásról beszélgettem ve­lük majd rátértem arra, hogy most egy különös kirándulásról lesz szó: hogyan vitte el Ábrahám kisfiát Izsákot a Mória hegyén kirándulni. Megmagyaráztam Izsák nevét. Mosolynak nevezték, mert valahány­szor szomorúak voltak a szülők, vagy kétkedtek, csak ránéztek a kis­fiúra és már is tnosolyogniok kellett, nektek is ilyen «mosoly-gyermekekké» kell lennetek. Eddig nagyon tetszett a történet a felnőtteknek is. Megha­tott mosollyal figyeltek. Amikor azon­ban felraktam a háttérrel az oltárt, az oltárra megkötözött Izsákot és elmondtam, hogy Isten elkérte Ábra hámtól egyetlen gyermekét, a homlo­kok összeráncotód tak. Miikor megje­lent Ábrahám kezében a hosszú, éles kés, kínos feszengés támadt. A gyer­mekek is visszafolytott lélegzettel fi gyeitek. Az ő feszültségük azonban hamar feloldódott. Isten angyala je­lent meg és rákiálltctt Ábrahámra, Ne bántsd a gyermeket! A kés kihul­lott kezéből és az oltánrta Izsák he­lyett a bozótban szarvánál fogva meg­akadt bárány került. Isten gondosko­dott az áldozatról. Izsák boldogan térdelt le és imádsággal köszönte meg Istennek, hogy adott egy bárányt, aki helyette és érette halt meg azon az oltáron, ahol neki kellett volna el pusztulnia. A történet alkalmazása csengett vissza az énekben, mikor be­SZLEZÁK LÁSZLÓ aranyko szór ú s har an gönt ő mester Budapest, XIII., Petneházy-u. 78. Ismét megjelent 3 próbafüzet az új Biblia-fordításból: János evangéliuma 10.— Ft. Cselekedetek könyve 12.— Ft. Római levél 8.— Ft. Kaphatók a Luther-Könyvesbolt­ban, Budapest, Vili., Üllői-út 24. Csekkszámla számai: 5.725. fejezésül elénekelték a böjti énekeit; • Krisztus ártatlan bárány, ki miér­tünk megholtál...» A gyermekek nagyobb lelki sérü­lést nem szenvedhettek, mert a törté­net elmondása utián vidáman folytat­ták tovább a bujócskázást A felnőt­tek is összeülteik és beszélgetni kezd* tek. Hamarosan előjöttek a kifogások Nagyon szép és érdekes volt ez a történet is — mondotta az egyik édesapa — de máskor ne hozz ilyen- szerűt — Miért? — Először is van­nak olyan fogalmak ebben a történet­ben, melyek a gyermekek számárai újaik és idegenek. Ilyen például az ál­dozat fogalma. Azután a gyermekben hamis elképzelések keletkeznek. Azt, képzeli, hogy édesapja majd vele is így bánik egyszer, félelmet kelthet a történet a szülőkkel szemben. Külön­ben az a nézetem, hogy ameddig csak lehet, tartsa vissza az ember gyermekét az élet szörnyűséges és vé­res jeleneteinek megismerésétől ép­pen elég része lesz belőle majd ké­sőbb Megkíséreltem szépen sorra venni a kifogásokat Először is az új fogalmak. Azért gyermek a gyermek, hogy új fogal­makkal ismerkedjék meg. Azt hiszem Ábraihám története alkalmas arra, hogy az áldozat kérdésében a helyes fogalomképződés induljon meg a gyermekben. A Iénygből valamit egé­szen' biztosan megértett, a részletek majd még világosak lesznek számára. Ami a helytelen képzeteket illeti, feltehető, hogy a kis Izsákban is ki­alakultak. ilyen (helytelen képzetek, de azt hiszem a Mória hegyi jelenet után nem az iszony, hanem a még na­gyobb szeretet erősödött meg benne apja iránt. Helytelen képzet a szülők­ről, valamiféle iszonyérzet támadhat a gyermekben Ábrahám története nélkül is. Ha például a szülők között ingerült, bántó szóváltásra kerül sor, s a feleségednek valami éles, durva szót szólsz oda, ugyan az kés csillan meg a gyermek színéiben, mint amit Izsák látott apjáéban, csakhogy a családi életben sokszor hiányzik az az oltár, melynek a tövében az éle«, hegyes kések odaihuillhatnának. Ide tartozik tulajdoniképpen mind az, amit «az élet szörnyűségeiről» mondtál. Helyes, ha ezekkel nem akarod, túl korán megismertetni gyér mekediet, Hiszen a háború elleni küzdelem is azt a célt szolgálja, hogy minél kevesebb gyermeknek kelljen azt átélnie, amit napjainkban a koreai gyermekek éltek át. De mi ért éppen Ábrahám történetétől fél ted gyermekedet? Miért nem félted például a Grimm meséktől, amelyek tele vannak gyermekeit evő boszor­kányokkal, mérgezett almát etető mostohával, nagymamát felfaló far­kassal? Ezekben a mesékben sokkal több szörnyűség van és nem ismeri meg belőlük senki Istennek azt a szeretetét, amely korlátozza és meg­öli az emberi bűnt, a szörnyűségek forrását. A vita sokáig tartott és végül u zal zártuk te, hogy* a szülők majd megkérdezik gyermeküktől másnap, mi maradt emlékezetükbe a történet bői: a hosszú éltes kés, vagy a meg­menekült Izsák öröme. Lelkendezve újságolta másnap az egyik édesapa, egyikünknek se lett igaza. A gyermeket az kérdés foglal­koztatja, hogy miért is kellett annak a szegény báránykának meghatnia. Valóban a gyermeknek volt igaza. Ez az a kérdés, amelyet nem lehet értelmessé tenni a történetben. Vagy értelmessé, magától érthetödővé le­het-e tenni Istennek rólunk gondos­kodó, áldozatos szeretetét? Bizony ml felnőttek is, akkor kezdünk el gyer­mekek lenni, mikor ezen a kérdésen elgondolkodunk... Bencznr László B1BLIA-OLVASO Április 27. Vasárnap. Misericordias domfnS. Nett. 9:31; Z<s5d. 13:20; Jér. 23:1—8; Elf. 4:1—6. A Pásztor él! Feltámadott! Megy juhai irtán, hogy megkeresse ós egy „ nyájba gyűjtse őket. Hallgatsz-® szavára?, Április 28. Hétfő. 1. Sám. 12:12; tok. 24:49; Járt. 10:1—11; EL 4:7—12. A Pásztor szolgálatiba hív! A szolgálat célja: építés. A szolgálat csak a Szentlélek élte'! lehetséges. Imigyen, kegyelemből adja a Lelket mindönki­inek, akii azt Tőle kéri. így szoLgátez-e a rádbízotitak között? Április 29. Kedd. , v. I. Kir. 8:57—08; Jáa 14:15; Máté 26:31—35; Ef. 4:13—16. A Pásztor nem nagy szavakat és líogadkozáteotót, Hasiéin Szívedét kéri, hogy ímegtöltísie szeretettel és igazsággal. A Bemme való növekedésnek ez az egyetlen útja. Április 30. Szerda. Jer. 7:3; Jám. 15::1—2; 'Máté 18:10—14; El. 4:17—24. A Pásztor személy válogat ás nélkül mindenkire igényt tart. Mr, den,kíntól megújulást vár! Az új élet faiján gyümölcsöket keres! Nem a-Karjá, hogy egy is ésvesszem, meddő tegyem az övéi közül. Te sem! Május 1. Csütörtök. I. Kir. 8:27; Luk. 5:8; Pét 5:1—14; Ef. 4:25—32. A Pásztortól nyert szolgálat sohasem lehet jogcím a mások tetett való uralkodásra. Az, alkit az egek egei be nem foghatnak, szolgálni jött a bűnösök közé. Az Ö szolgálata s a Benőé nyert bönlbocsáma: teszi lehe­tővé aiz igaz, tiszta szeretetten szolgáló, munkás életet. Május 2. Péntek. Jer 39:18; Csel. 5:41; Zsid. '13:12—21; Ef. 5:1—7, A Pásztor életét adta a juhokért. Odaáldozta Magát, hogy vere által szen­telje meg népét. Népe szent nép, mely bizonyságtétteten, szeretetten, engedelmességben, imádságban kész arra, hogy cselékedje azt, ami kedves az ő Ura előtti Május 3. Szombat. Es. 2:5; tok. 24:53; Csel. 20:28—32; Es. 40:26—31; Ef. 5:8—11. A Pásztor vére által megsaemtelt s erejéből folyvást megújuló népe nem járthat sötétségben. Neki nincs rejtegetni valója. Az étet legyőzte a halált. A világosság legyőzi a sötétséget. „Jertek, járjunk az ’Urnák világossá­gában!* ' „>• ,- ji Öyufa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents