Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1952-04-27 / 17. szám
XVII. ÉVFOLYAM, 17. SZÁM. 1952. ÁPRILIS 27. Május 4 és A Kirche und Mann című nyugat- »rémet egyházi lap, melyet a külföldön is jól ismert zur Mieden Wiesbaden! lelkész szerkeszt, érdékes beszélgetést közöl az egyházi < problémáról,» mely a Május 1.'megünneplésével kapcsolatban áll elő. A nagyon jellemző egyházi gondolkodást tükröző nyugati egyházi hang Május 1- ről jó bizonyíték arról, hogy becsülete® egyházi embereket hogyan indít termékeny lelkiksimereilurd'alásira a Május 1, olyan országokban is, mélyek munkáselnyomás és munkás- nyomor politikájával biztosítják még ma is a kapilalista rendet. Megszólal ebben a cikkben az egyház lelki- tsmeretfurdalásai azért, hogy a munkásmozgalmaktól milyen távol maradt, a dolgozó ember igazát milyen kévéssé szolgálta. De becsületé® tö- rakvés is mutatkozik elbben a cikkben arra, hogy az egyházban jelentkező képmutató ellenérveket a munkásság ünnepén való részvétel dolgában eloszlassa. De mit is ír a német evangélikus férfi mozgalom lapja erről a kérdésről? „'A.: Szabad-e ünnepelni istentisztelet nélkül? Május 1-én úgyszólván egyetlen ember se dolgozik és mégse hívja őket senki se Istenhez. B.: Az egyháznak azonban még nincs semmi oka arra, hogy ezen a tisztán világi ' ünnepnapon istentiszteleteket portson. Ünnepnapjai Isten rajta való munkálkodása történetéből származnak. ’A.: Akkor se Szilveszter, te az újév Wem illik bele az egyházi évbe, Hiszen tezek alapjában véve világi ünnepek és mégis, ilyenkor telnek meg legjobban X templomok. B.: Ez szögét üt a fejembe. De május. 9-e nem olyan nap, amely lelkileg hasonló módon vesz igénybe. Történeti kialakulása szerint alapjában vépe a nép állásfoglalásának a napja volt forradalmi jelleggel. Lehet egyáltalán úgy ünnepelni május 1-ét, hogy az ember ne foglaljon állást? AMájus 1. ma többé nem az, ami volt. A munkásnak a napjává, a munka ünnepévé lett. Nem ajándékozta-e meg az egyház a parasztot az aratási hálaadás ünnepével. Persze, nem a parasztot ünnepli ilyenkor, hanem minden jó adomány Ajándékozóját. Május 1-én hiányozhat-e azonban a hála a munka eredményéért, amelynek — Luther szerint — mégis csak van valami köze Isten kegyelmes kormányzásához (jó {elsőség, béke stb.)? B.: És mégis, ha az egyház most május 1-ét istentisztelettel kezdené el ünnepelni, gyanakodni kezdenének, hogy bal felé orientálódik. A.: Viszont a munkás nem gyanítaná-e teljes joggal, hogy az egyház jobb felé orientálódik, ha nem ünnepli meg május 1-ét. Nem várhatja-e el joggal, hogy az egyház, amely az ő egyháza is, vele is és érte is él, vele és érte is gondolkodik? Vájjon az egyház igehirdetése a munka világát már annyira áthatotta az evangéliummal és ezen a területen a keresztyén ember helytállá- rónak kérdéseire már eléggé megfelelt? B : Megengedem, hogy nem így van ’a dolog. Hja, de ilyenformán az egyház nagyon gyorsan a politika területére kanyarodik. 'A.: Lemondhat-e, mint Jézus Krisztus egyháza a nyilvánosságnak szóló munkájáról? Krisztus a nyilvánosságé és az élet minden területét igényli. Az egyháznak mégse szabad olyan értelemben politizálnia, hogy hát egyszer a szél jobb felöl, másszor balfelöl fúj. Neki a dolgokat május 1-én is — csak a saját központjából kiindulva szabad megközelítenie, "B.: De hogyan lehetne elképzelni ’gyakorlatilag a keresztülvitelét? Ma- »ad-e egyáltalán idő as egyház cselekvésére és milyen érdeklődéssel fog találkozni? rA Minden kezdet nehéz A hivatalos májusi ünnepségeknek természetesen nem szabad konhur rendét csinálni. Ezért nyilvánvalóan a korareggel, vagy « késő délután jöhet tekintetbe az egy; házra nézve. Az egyházat magát teljes egészében állítja kérdés elé ez az ügy,“ } iValijuk meg a magunk hitét ebben i* kérdésben és tegyük hozza a magunk -is ebhez a hitva!|á|ho^ j os egyház Vallást teamünk arról, hogy bizony igaza van az egyik vitatkozónak abban, hogy indokolná, hogy éppen ezen f* „világi ünnepen4* ne érezzük magunkat otthon, amikor más, nyíltan „világi ünnepek“ régen benne vannak az egyházi tömegek vallásosságában. Miért éppen ez az ünnep lenne bedolgozhatatlau a keresztyén ember életébe? Hiszen ez az ünnep az emberek százmillióit érinti és örvendezteti mef A dolgozó emberek százmillióit, akiknek jogát és jussát az élethez és a megbecsüléshez az egész Szentírás tanúsága ezerint maga Isten jelenti ki! De igaza van abban is az egyik vitatkozónak, hogy május 1-et nem lehet állásfoglalás nélkül ünnepelni. A „vallásos4 kételyek és az ellenérvek azoktól azárinaztiak. s azokban élnek, akik nem akarnak állástfoglalni az igazság ügyében, a sokak igazsága ügyében, s engedetlenek Isten parancsaihoz, melyek minket a dolgozó emberek megbecsüléséhez, szabadságához, felemelkedéséhez, jólétéhez kötnek. A mi magyar keresr- tyéneinket Isten kegyelmesen vezette ehhez az állásfoglaláshoz, « bátran, otthonosan mozgunk a felszabadult magyar munkásság hazájában, mint keres», tyének, ezen az ünnepen is. Igaza van a nyugatnémet lapnak abban is, hogy bizony az olyan egyház, mely nem érti meg május 1-et, „jobb- felé orientálódik44. Vagyis a népelnyomás felé, az imperializmus felé, s következőleg a háború felé, mely a kapitalizmus mai vélt mentsvára. Igaza van abban is, hogy a munkásság méltán várja el az egyháztól, hogy legyen szolidáris vele. Legyünk hálásak Istennek, hogy közöttünk ez már nem a bizonytalankodás, hanem m világos vallástétel ténye. Bizony, Isten- minket a nyilvános életben akar ott látni, s elfoglal jó szolgálatban az emberek között, az emberiség minden jó ügyébeu, .mely előreviszi a világot. Nálunk nem az a kérdés, hogy legyenek-e istentiszteletek május 1-én. Nem az egyház istentiszteleti élete a döntő válasz ebben a kérdésben Istennek, hanem az egyház egész magatartása az emberek között. Lehet istentiszteletet tartani ezen a nagy napon, lehet imádkozni ezen a napon. Persze nem konkurenciából, a lényeges azonban az, ami a keresztyén ember állásfoglalása. Amikor mi hazánk építése, hazáink védelme, <ft béke védelme ügyében állást foglalunk, akkor teljesítjük Isten parancsát. Igen. Minden kezdet nehéz. A mi egyházunk is sokat mulasztott a múltban abban a tekintetben, hogy a dolgozó emberek tömegei az egyháztól várhatták volna az igazi segítséget életük megjavításához. De még sokat és mindig többet lehet tennünk azért, boiry népünket meggyőzzük mostani állás- foglalásunk őszintesége, becsületessége felől. Mi ebben a kérdésben Isten színe előtt állunk. Legyünk elfogulatlan, boldog ünneplői május 1-nek az egyházban is.- Detséry László £uthec mmdta: «Te örökkévaló főpap, Melkisc- dek rendje szerint.» Zsidókhoz iroll levél 5:6. »«Hatalmas egy szó a «pap». Nincs nála kedvesebb, nyájasabb. Sukkal jobb hallani, hogy Krisztus pap, mint azt, hogy Úr, vagy más egyéb. A papság lelki hálálom Azt jelenti, hogy valaki közbelép, magára veszi a nép minden fogyatkozását, mintha csak a magáé volna s könyörög érte. Átveszi Istentől az Igét, amellyel mindeneket vigasztal és megsegít .,. Mert Krisztus azzal, hogy pap, az Atya jobbján szüntelen közbejár és könyörög értünk kegyelmes beszéddel. Ennél felségesebb vigasztalás, édesebb prédikáció nem jattal p&ztalyrésgnk J' „Felelősséget érzek az egyház egész vezetőségével együtt sielen egyházközségért, egyházuk minta lelkészéért és hívéért. Egyházam éién is a népet akarom és fogom szolgálni“ — mondotta Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő székfoglaló beszédében Ünnepélyesen iktatták be 19Ü2. áp riii® 17-én, délelőt t Mihályfi Ernő mép- müvelésügyi miniszterhelyettest, egyhazunk zsinatának tagját az egyeteme® felügyelői székbe. Tudvalevő, hogy Mihályfi Ernőt az egyházközségek közgyűlésed csaknem teljes egyhangúsággal választották meg ebbe a tisztségbe. A beiktató közgyűlés előtt istentiszteletet tartottak az Üllői-úti székház imatermében, melyen dr. Vető Lajos püspök, egyházi elnök hirdette az igét és szolgáltatta ki az úrvacsorát Németh Károly dunántúli püspökhelyettes és Joób Olivér nyíregyházi igazgató-lelkész segítő szolgálatával. Az úrvacsorával az egyetemes felügyelővel együtt a közgyűlés igen sok tagja étit. Az iätenfiszltieletet követte az egyetemes egyház rendkívüli közgyűlése, melyen részt vettek az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke: Horváth János és Veres Pál, a. protestáns vigyek főelőadója. A református egyházat Bereezky Albert püspök és Kiss Roland fögomdnok, a református egyetemes kor ven í és a református zsinat elnökei képviselték. Velük együtt jelent meg a rendkívüli közgyűlésen Győri Elemér püspök, Péter János püspök, dr. Kádár Imre, a' konventi Sajtóosztály vezetője és dr. Finta István konventi elnöki osztályvezető. Az unitárius egyházat Csiky Gábor püspöki helynek képviselte, a methodise egyházialt Szécscy János szupper- intendens, a baptista egyházat Szabó László elnök, Részt vett az egyetemes közgyűlésen Szimonidesz Lajos protestáns tábori püspök és még sokan mások a protestáns egyházi élet kiválóságai közül. A közgyűlést Darvas József bányai egyházkerületi felügyelő, egyeteme^ felügyelőhelyettes nyitotta meg, aki meleg szavakkal üdvözölte a vendégeket, azok között is elsőként az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét. A közgyűlési formaságok után a közgyűlés tudomásul vette Mihályfi Ernő egyetemes felügyelővé választását és küldöttséget menesztett az új egyetemes felügyelőért. A Németh Károly és Csengődy Lajos püspöhelyettesekből, valamiint Margócsy Emil kerületi felügyelőből áltó küldöttség a közgyűlési terembe vezette Mihályfi Ernőt, akit hosszú ünneplésben, tapssal fogadott a közgyűlés és a közgyűlés hallgatósága. Az ünnepélyes eskütétel előtt tfr. Velő Lajos püspök szólt az új egyetemes felügyelőhöz Beszéde így hangzott: „Miniszterhelyettes ür! Testvérein a Jézus Krisztusban! A magyar evangélikus ' egyház egyetemes felügyelőjévé , választott meg. Az ■ egyetemes , közgyűlés a szavazás eredményéit örömmel tudomásul, vette s már csak az van hátra, hogy tisztségedre letedd a hivatalos esküt. Előbb azonban hadd szóljak néhány szót hozzád, mint hivatalára nézve idősebb püspök. Mindenekelőtt hadd mondjam meg, hogy egyházunk népe, híveinek serege, papjai és világi vezetőtényezői nagy várakozással néznek egyetemes felügyelői ténykedésed elé. Egyházunk 400 éves történetében ez az első eset, hogy papfiú lett az egyház legfőbb világi tisztségének viselője. Tehát oiyan valaki, aki gyermek- és ifjúkorában megtapasztalta, mit jelent evangélikus papi család tagjának lenni. Emlékezetedből bizonyára nem mosódtak e! azok az emlékek, amelyek azzal kapcsolatban maradtak még benned, hogy láttad áldott emlékű jó atyádat, a melegszívű és igaz- ságszerelő nógrádi esperest, miként hordozta gyülekezetének és egyházának, népének gondjait. Mondhatnám közvetlen közelről szerzett tapasztalatok alapján tudod, micsoda kérdések és problémák foglalkoztatják az egyházat s az egyházban azokat, alkukén minden időben a legnagyobb a felelősség, akik egész életüket, a maguk és családjuk egzisztenciáját az egyházhoz kapcsolják, a lelkészeket. De érdeklődéssel és várakozással néz egyházunk népe feléd azért is, mert moha nem ritka, sőt sziule természetes dolog az, hogy az evangélikus papi házat a haladás szelleme hatja át s belőle haladó szellemű emberek kerülnek ki, te a mai magyar evangélikus papi házból származónak közüli a leghaladóbb hagyományokat és eszméket képviseled, s éppen ezért a magyar népköztársaság vezetésében a felszabadulás óta megszakítás nélkül fontos tisztséget töltesz be. Azonban, mint népművelési miniszterbe!vei tes is t mint ar Országos Béketanács főititkára is olyan munkát végzet; amely a népűink szolgálatában. álló. néphez hű 'lelkészeinknek szívügye. Hiszen ma nem lehet szebb és igazibb feladata sem magyar embernek általábanvévc, sem magyar lelkésznek különösen, mint az, hogy a népért és a néppel békében és a békéért éljen és dolgozzon. És mert ilyen érintkezési pontok vannak személyes életed s jelenlegi egyházon kívül munkád között . és az evangélikus egyház között, azért nemcsak várakozással, hanem bizalommal k néz egyházunk ncpe és papsága feléd és egyházi ténykedésed felé. Nem titkoljuk, sok munka vár rád egyházi téren is, éspedig fontos munka. Előttünk van mindenekelőtt a zsinat, amelynek olyan munkál kell elvégeznie, amivel évtizedek óta nem sok eredménnyel viaskodott egyházunk. Hozzá kell arányosítanunk egyházunk szervezetét valóságos belső és külső méreteihez. S ugyanakkor előbbre kell vinnünk azt a munkát, amelynek célja, hogy egyházunk megtalálja Istentől rendelt helyét az épülő szocialista társadalmi rendben, s benne minden erejével szolgálhassa népünk felemelkedését s az építő munka eddigi és ezutáui eredményeinek védelmét, a béke nagy ügyét. Mindezt pedig úgy, hogy őrizze és ápolja az értékes hagyományokat, amelyek miatt népünk ma is any- nyira ragaszkodik hozzá és annyira szereti. Komoly feladatok és komoly problémák ezek. de fkd ismerné őket jobban, mint a nógrádi evangélikus papi-ház gyermeke és k;i ismerné jobban az utaikat és módokat, amelyek segítségével ezek e problémák és feladatok sikeresen megoldódhatoak, ha nem az, aki. olyan felelps és fontos munkát végez ' népköztársaságunk éleiében, mint. te?. Én isten különös kegyelmét látom abban, hogy személyedben így gondoskodott egyházunkról; Öt kérem tehát, áldjon és kegítsen meg magas egyházi 'tisztségedben s az ő szent nevében kérlek fel az előírt eskü letételére. Ugyanakkor felkérem Németh Károly püspökhelyettest, az eskü minta felolvasására.“ Az eskü leié tele után Darvas József egyetemes felügyelő helyettes üdvözölte az új egyetemes felügyelőt s átadta neki az elnöki széket. Mihályfi Ernő, egyetemes felügyelő, ezekirän megtartotta székfotguló beszédé*. Mihályfi Ernő beszéde Tisztelt Egyetemes Közgyűlés! Legelőször is itt, az Egyetemes Közgyűlés színe előtt, tíz egyetemes közgyűlés közvetítésével szerelném megköszönni az egész egyháznak azt a bizalmat, amely .majdnem egyhangúlag ruházta rám az egyetemes felügyelői lisztet. A magyar evangélikus egyház többszázezer tagjának ez az egyhangú bizalma súlyos felelősséget ró rám, aimieűyet egyformán érzek akkor, ha a rám ruházott jogokkal étek, vagy ha az ebből folyó kötelességeknek igyekszem eleget tenni. Tisztában vagyok vele, hogy milyen kötelességeket és milyen jogokat jelent ez a munkakör, amelynek betöltésére mostantól fogva vállalkozom. Azok a százezrek, akiknek szavazata most ream esett, nemcsak az evangélikus egyház hívei, hanem egyben elválaszthatatlanul az új Magyarország építői is, új országunk építésében teljes erővel és lelkesedéssel résztvevő dolgozók. Az ] egyházi életben ugyanazok ők, j mint nagyszerű munkájuk í közben. Nines és nem lehet I feennük semmi kettősség, te. I hát az ő arcukból tevődhetik 1 csak össze., m egyház igazi arca is, Az én meggyőződésem, politikai állásfoglalásom nem volt lkok senki előtt, amikor sznuu at egyház- községenként énrám adta, ezen az egyetemes felügyelői választáson. Ismertek és tudták rólam. hogy szenvedéiyesen és egész életemmel vagyok híve népi demokráciánknak, mert szeretem hazáimat és népemet és tudom, hogy ez az út a magyar nép egyetlen igaz és helyes útja. De a választók előtt -ismeretes volt az a munka is, amelyet mint egyházam egyszerű tagja végeztem annak érdekéiben, hogy az evangélikus egyház megtalálja harmonikus helyét a Magyar Népköz- társaságban, hogy íi nép egyháza bele illeszkedhessek a nép államának életébe. Az a felvilágosító küzdelem. amit az egyházon belül a tévelygőkkel és a helytelen ítéle- füekkel szemben ennek érdekében folytattam, már régen lezárult, egyházunkra szép és jó eredményt hozott s ezt a szavazásit most nem le-» bet másnak tekinteni, minthogy az egész egyház egyetért azzal,, ami nefe elérésében segítségére igyekeztem lenni egyházunk leghávatottabh vezetőinek. Még valamit tudhattak rólam, amikor majdnem egyhangú bizalommal választottak meg az egyház legfőbb világi vezetőé posztjánál, azt,1 RnVv ••O-.. ...." ' ' ,1 Coládból I
