Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-04-20 / 16. szám

2

EVANGÉLIKUS ELET

AZ EGY HÁZTÖR TÜNETBŐL

Egy 156 éves prédikáció

Tessedik Sámuelnek a szarvasi evangélikus ó-templomban 1796 április 24-én elmondott prédikációja

GYÜLEKEZETI HÍREK

Iának kedvessége elvesz.“ De az évnek egy szaka sem állítja annyira szemeink elé Isten jóságát és nem tesz annyira figyelmessé arra, mint a dicső, kedves tavasz.

Istennek ezen jóságát pedig megismerjük, ha:

a) tekintetbe vesszük azt a nagy változást, amit tavasszal észlelünk a természetben. Az ősz, sok fáradsággal bevetett, a télnek zord viszontagságait kiállott őszi vetések reményteljesen emelkednek —- a fák rügyeznek, virágzanak, langyos 6zellő melengeti arcunkat, és mindez édes, örömteljes reménységgel tölti el érző szíveinket.

És ki viszi mindezt véghez?..

Isten, a dicső természet nagy Ura, alkotója. Ő rendelte el, hogy az éltető nap napról napra melegebben sugározzon a főidre és a föld rögei alatt megdermedt növényzetet és a téli álmát alvó mill'ó állatkát új életre költse, ébressze.

ő az, akiről a zsoltáríró mondja (104.

13—14.): „aki megöntözi a hegyeket a magasságból és a Te munkásságodból megelégittetik a /öld. Aki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az emberek számára, hogy eledelt vegyenek a földből“

íme, már csak ezen nagy változás is bizonysága Isten véghetetlen jóságának. De fontoljuk meg azt is: nem Ö tartja-e fenn azon kiváló szép rendet, mely a természetben uralkodik? E nélkül nem állhatna fenn a világ,

b) De Isten jóságáról tanúskodik az a nagy változás is, melyet önmagunkban érzünk.

É« milyen e változás? Miben áll az? Abban, hogy kedélyünket is új életre fakasztja a nyíló tavasz, a napnak enyhe sugara, úgyhogy rendesen vidámabbak, egészségesebbek, erőteljesebbek leszünk, mint voltunk a télnek zord, hideg s idegeinket zsibbasztó hatása alatt. Bizony-bizony az a szegény elaggott beteg, kit el nem vitt a márciusnak gonosz szele — átélte azt: reményt táplál új élethez.

Oh! És ki lenne közülünk olyan érzéketlen, hogy midőn látja éledni a föld boltnak vélt képet, látja azt vidámnak, örvemdezőnek: hogy ő is ne örülne az örülőkkel?

A tavasz látásra nyitja a télben elhomályosodott szemeinket, hallásra füleinket. A virágözön nyílása, a fák virágdísze, a dalos madárkák lélekemelő énéke: nem emeli-e fel érző lelkeinket, szíveinket? Mily nagy áldás a kertek virágai, a fák illata! S bár még nem élvezhetjük azok édes gyümölcseit, mégis öröm és megnyugvás tölti el egész lényünket. És beteg szervezetünk számára mennyi éltet adó gyógynövényt nyújt a természet Isten alkotta gyógyszertára!

De a kellemes időjárás iránt való érzékenységünk nem üdítőleg hat-e s nem Isten végtelen jóságát érezteti e velünk? És e kellemes érzéseink nem egy-két napra szoríthatta volna össze, s akkor éltünknek csak egy-két napja lett volna örömteljes, ő azonban üdítő tavaszt, érlelő nyarat, áldást osztó őszt rendelt a teremtés koronája: az ember számára, hogy ezen időszakok pótolják a léi idején ellankadt erőinket.

2.

De lássuk másodszor: mire kötelez Istennek ezen jósága?

a) Arra, hogy a hatalmas teremtőt teljes szívünkből dicsőítsük.

Mire hív fel bennünket az egész dicső természet? Mire hívnak fel a madarak, a csúszómászó parányi férgek, bogárkák, avagy a nagyobb állatok, az ő Istentől rendelt életmódjuk által? Vájjon mi, Istentől lelki és testi szemekkel megáldott lények vakok és némák maradunk-e, látva a körülöttünk nyüzsgő életet? — Nem! Oktalan állatok nem szégyenítbetnek meg bennünket!

Keresztyén hívek! Kinek számára ékesítette fel Isten a virágzó kerteket, a ringó zöld vetéseket, a szőlőakerte- ket? Kinek számára rendelte a millió állatokat? Vájjon nem a mi számunkra? Minden teremtett lény dicséri az Istent, s csak mi maradnánk háládatlanok? Kedves embertársam. Ismerd el, hogy érdemetlen vagy Isten véghetetlen jóságára, áldásai" ra ... Magadba szívod a levegőt, mely nélkül élned nem lehet. Távozzék tehát tőled a háládaflanság oktalansága, ér* zckctlensége!..,

Valahányszor kis kertedbe, szőlődbe, vagy dús kalászoktól ringó meződre lépsz: annyiszor dicsőítsd Istent, szólva a 104. zsoltár 14. versével: „Mi szám- ta’anok a Te müveid. Mind azokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld gazdagságoddal.“

És íme, Istennek ilyen dicsőítésére buzdít a mai szentige, szólván: „Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az Ő nevét, hirdessétek a népek között zz 0 cselekedeteit?“

Isten jósága kötelez: b) arra, hogy a feltámadás reménységével vigasztaljuk önmagunkat. A tavasz dic6Ő feltámadása a természetnek, és az állatvilág, ábrázolása a mi jövendő feltámadásunknak. Az elhalt növényzet s az állatvilág, mely mintegy sírba helyeztetett, új életre ébredett. Így a mi sírba helyezett tejünknek is új és dicső életre kell kelnie, Pál apostol így szólt (I. Kor. 15. 52.): „Elvettetik a test romlandóságban feltámasztani: romolhatat- lanságban. Elvettetik gyalázatosságban. feltámasztatik dicsőségben, elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben.“

Amint a tavasz kezdete a természetben és az állatvilágban való növekedésnek: úgy ama dicső nap leend kezdete a mi tökéletesedésünknek is. Ha a kegyelem Istene már a földi életben ily nagy jótéteményben részesít: mennyivel nagyobban fog részesíteni ama jövendő életben! Pál így szólt: „Atnit szem nem látott, fül nem hallott és emberek szive meg nem értetti azt készítette Isten az őt félöknek.“

íme, kedves testvéreim: a jövő élet reménységének eme gondolataival kell élnünk.

A föld képének e megújulása mellett újhodjunk meg mi is. Erre indít bennünket gz egész természet. Isten azt akarja, hogy a nap melegítsen, Isten azt akarja, hogy n föld Idejében megadja a növények növekedését. Isten azt akarja, hogy a felhők esőt adjanak és mindezek megcselekszik eze* két. Mondd csak: minden teremtmény teljesíti teremtőjének akaratát: vájjon mi nem fogjuk teljesíteni? Távol le* gyen ez tőlünk! Inkább arra ügyeljünk mimig, hogy neki engedelmesek legyilnk. Mennél nagyobb mértékben voltunk engedetlenek. annál Inkább várható tőlünk az ö magasz- talása.

így következik el, hogy Idővel befogad abba a házba, hol lészen örök és örömmel teli tavasz. Ámen.

Kővetkező vasárnap: április 20. Quasi modo geniti, vagy In albis. Fehérvasárnap.

Igék: János 20:19—23,, I. János 5:4

—10.

Liturgikus szín: Fehér.

ENESE

Az eneeei gyülekezet új templomát

Húsvét hétfőjén szentelte fel Németh Károly esperes, a dunántúli egyházkerület püspöííhelyet'tese.

BÉNYE

A pilisi evangélikus egyházközség énekkara böjt ö'öd:k vasárnapján testvéri látogatásra jött Bényére, mely alkalommal a templomban hangversenyt adott. A templomot zsú’olásig megtöltő hívőknek Nagybocskai Vilmos pilisi evangélikus lelkész hirdette az Igét, Az énekkart, mely magas szinvona’ú és kiválóan iskolázott énekévé) egyként megragadta a hívek lelkét, Csiiló Mihály evangélikus kán‘or vezényelte. Szavaltak: Ocztos Zs., Kéllár E.,

Földvárszki Zs. A bényei hívek testvéri szeretettel fogadok a.z énekkar taglalt és azzal búcsúztak tőlük, hogy a jövőben is testvéri szeretettel eljönnek Bényére.

CEGLÉD

Április 2!—27-iig a ceglédi gyülekezetben egyhetes igehirdetés sorozat lesz. A szolgálatot Veöreös Imre lelkész. a Ltíkésznevejő Intézet igazgatója végzi.

KECSKEMET

A gyülekezetben március 30-án Ruttkay Miklian Géza gyóni lelkész végezte az istentiszteleteket.

ZUGLÓ

Április 24—27-ig, minden este 7 órai kezdette! Görög Tibor tordasi lelkész végez „Húsvét után...“ összefoglaló cím alatt igehirdetés: sorozatot. C sopor lösszé jőve te leket a következő időpontokban tartanak: Csütörtökön d. u. fél 6 órakor az ifjúságnak, pénteken d. u. 6 órakor asszonyoknak, szomabton d. u. 6 órakor férfiaknak és vasárnap d. u. 6 órakor házastársaknak. Minden este 8 óraikor utóösszejövetel a gyülekezeti teremben.

BUDAVÁR

A bécsikapu-téri templomiban egyhetes esti igehirdető sorozatot tart április 27-tő! Káldy Zoltán pécsi lelkész, minden este 7 órai kezdettel. 27-én a

d. e. II órakor kezdődő istentisztelet szolgálatát is ellátja.

ISZAKOSMENTÖ MISSZIÓ

Március 30-íó! április 6-ig volt Buda* pesten az Egyetemes Egyház épületében az Iszákosmeníő Misszió evengéíi- zációjia. A misszió tudomására jutott

iszákosok nagy részét felkeresték az evangéiizáció előtt. Sok helyen szívesen .ogadták őket, 60k helyen ellenkezőleg az volt a kérés, hogy ne háborgassuk Őket Sok helyen az iszákos már börtönbe került nyomorúsága miatt, de olyan helyen is jártunk, ahol az Etető már nem éét, mert felakasztotta magát. Ezek felelősségünket és imánkat csak fokozták, mert á legfőbb jónak, az üdvösségnek az elvetése mellet az országépítés munkás kezeinek az elvesztéséről is szó van, családi étetek felbomlásáról, megsemmisí'.őséről,

E kettős célnak a szolgálatában öblöt; az evangé-izácíó. Az evamgélizáció- előtt tanító jellegű előadások voltak, melyek az iszákosság kérdését különféle vonatkozásban tárgyalták. Igen, nagy érdeklődés kísérte ezeket az előadásokat, é-s igein sokat tanulhattunk be-’őlük. Az evangélizáció a bűnös ember életének nyomorúságát hozta elénk Heródes példájában és a szabadulás fiiját mutatta meg Krisztus engesztelő áldozatában. Emberek összetörtek, a rongyosak, megvetettek hitet kaptak és. reménységet új életre. Volt olyan, akit a kocsma ajtajából hívtunk el. Volt olyan, akivel a villamoson részegen találkoztunk és meglepte, hogy vannak emberek, akik még így is szeretik é& fölödnek vele. Eljött az evangé"zá- cvóra és hálás volt. hogy ott lehetett. Örültünk, hogy az Or visszaadott egyeseiket önmaguknak, a családjuknak és dolgozó munkás -kezeket hazánknak.

Az evan-géSzáció három u‘o!só napján tartotta a misszió munkás kcn'e* rondáját, amelyen Debreceniből, Nyír* egyházáról. Tiszafüredről: Békéscsabáról, Tibo-lddarócról és Makóról vettek részt testvérek.

Sok örömmel és hálaadással fejeződött be a nyolcnapos evangétizáció és a háco-mih-apos munkás konferencia. Ment öröm volt ián ti, hogy Isten eldobott, haszontalan életeket is hogyan állít talpra és hogyan állítja -be újból őket az ország, hazánk tervszerű munkájába. Legyen mindenért Övé a dicsőség.

A csonkítatlan János-passió előadása

A „Lutheránia“ nagyheti Bach-előadása, háromévi előkészülettel

AZ A TÉNY, amit beszámolónk címéül írtunk, nemde, első pillantásra alig hihető. Legnagyobb evangélikus egyházi zeneszerzőnk, az 1685-től 1750-ig élt német Bach János Sebestyén, Luther Márton után és mellett a legkülönb emberi értékünk, immár kétszázkét éve az örökkévalóságé. És csak most, 1952- ben jutott el magyar lufherániánk, sőt az egész hazai keresztyénség oda, hogy az Ür Jézus Krisztus szenvedéstörténetét és kereszthaiálát elbeszélő, legalább egyik csúcsmüve, a János-passió, — egyházi elöadótár- saság felbuzdulásából, az idei böjt két utolsó szombatján végül is a maga hiánytalan egészében szólaljon meg.

Ennek a minden 'ízében vallásos zenei éposznak ugyanis csak világi kultusza volt nálunk hosszú ideig, S még nagyszerűbb ikerpárja, a Máté- paissó, magyar templomi zenészegyüttest mostanáig sem ihletett előadásra. Egy operaházi karmesterben, Llchlenberg Emilben lobbant tetté a muzsikus-kötelességtudat; s ő. Budapesti Ének- és Zenekaregye* sülete élén, az egyháziakat megszégyenítő komolysággal, vagy három évtizeden át, 1942-ig úgyszólván évenként hozta a Zeneakadémia közönsége elé, hol a Máté, hol a János írása szerinti passtet. (Bár a teljes utóbbival őmaga is csak 1941- ben állt ki.) Az egyiknek 1925-ben, a másiknak 1931-ben főpróbakerete volt a budapesti-fasori református templom, ugyancsak Lichtenbergék- kel. Ma, jó negyedszázad után is fülünkbe cseng az az átszellemült baritonhang. amelven 25-ben a világhírű finn, Hetee Lindberg a szószékből énekelte Jézus igéit. És: saipó emlékezetünkből kihullhat-e «Sion leányának», a meeintcsak evangélikus Rasilídes Máriának ezüstfénvű altia? S a mi Zalértfv Aladárunk, akinek or«nna kont'u'teja (összekötője) nélkül negvedfél évtized óta csaknem elképzelkei-etten volt akár- meivik nassióest! Pe’tuk kívül is mós nagy tolmSoepk (anv R-ttbv, M«dek, egv SzéVe'vhi'fv,

&“«ter. Szende sthA hosszú sorét hódímtta rn^d a néd gvfl'ölettöl elpusztított T,Vhterib*rg a, mecvaror- szági Bach-rönésransrn"k s kórusában toborzott számos lelket — önmagával egvütt —* Jézusnak, ünneni az örömünk, hogy a magunk kincseivel végre mi kezdjük el az illő

sáfárkodást, de ugyanekkor hálával kell gondolni a boldogemlékű Bach- prédikátor, e «világi» úttörő nemes missziójára is.

LICHTENBERG ÓTA a két monumentális passióval, az utóbbi néhány évben Fischer Péter, a_ Kos- suth-díjas Somogyi Lássdó, Karvaly Viktor, Lukács Miklós, Ádám Jenő és Szőke Tibor szólítgatták Zene- művészeti Főiskolánkon a lipcsei mestert. A János-passió első része nemrég katolikus templomokba is bevonult, Tamás Alajos dirigensi pálcája alatt. Nem volt hát a dolga könnyű fiatal karnagyunknak. Weltler Jenőnek, amidőn Zalánfy professzor családfői segítségével harmadéve a teljes remekmű betanításába fogott Előszöris nem kicsi- nyelhetők az értelmezés nehézségei; mert jóllehet könyvtárakat Írtak össze Bachról, esetünkben, sok hangerő- és ritmusjelzés körül nincs végleges szabály és a karmester legföljebb az elődök jótanácsaira s a tulajdon ösztönére támaszkodha- tik. Aztán, meg kell adni: egy ilyen vállalkozás, ahol annyi előzetes próbára van szükség, a kivitelben főkép attól függ, hogy a más-élethivaKülönös emberek

akik beszélnek az imádkozásról, de maguk sohasem imádkoznak,

akik hisznek a Biblia szavában, de sohasem olvassák,

akik a legkisebb ok miatt is elmaradnak az istentiszteletről, de lelkesen éneklik „im bejöttünk templomod- ba..."

akik szívesebben hallgatják másokról a rosszat, mint a jót,

akik azt mondják, hogy jóvá kell tenni, amit vétettünk, de egyre csak benne élnek a bűnben,

akik szívesebben bestéinek valótlan me. séket és híreket, mint az igazságot,

akik megítélnek másokat a tetteik miatt,

. de maguk ugyanúgy cselekszenek, t

tású szereplők az ügy szolgálatában tudnak-e önmegtagadásig helytállni; a szólamok egybecsiszolásának munkája efféle viszonyok között, lelkiismeretes vezető számára bizony nem csekély feladat. Ha pedig végre is kialakul az itt valóban kollektív teljesítmény, a mű tárgyánál fogva évente alig egyszer-kétsrer mutatható föl a nyüvnáosság előtt.

ILYEN akadályok és előfetételek láttán elmondhatjuk, hogy Lutheré- r,ia ének- és zenekarunk a leckét helyesen fogta föl, alaposan a végére járt s nagyban és egészben azt jól megoldotta. Céhbeli esztéta, persze kifogásolná, hogy a passiót két részben, két külön estén adták; zsúfolt templom azonban egy jó-háromórás előadást, szünet nélkül, egyvégtében nem bírna el. Mások felhozhatnák, ha már úgyis kétfelé osztva kaptuk, az első este a passiónak mért hallhattuk csupán a kisebb harmadát, mikor ezzel a Lutheránia már 1950- ben, egyetemes egyházunk Bach- centenáriumi ünnepén s tavaly is bemutatkozott? Nos, ebben az irányító kéz pontosan Bach szokását követte.

Weltlernek sikerült megtalálni a barokk istentisztelet valódi légkörét is, ami nélkül hiábavaló minden külső csillogás, minden bravúr és aprómunka. Beállításban a történelmi hűségre éoúgy figyelt, mint a haladó kutatás eredményeire,

Zalánfy Aladár orgona-kontinuó- ja szilárd tartószerkezet minden mostani és jövőbeli passióelőadáshoz. Játéka mindig a költői mondanivaló masszív, megállapodott jelentését tündökölted fel, ha néhol ritmusképző lendületének rovására is .Főorgonásunktól kaptunk még az első est szép nyitányát, a két hangú- latpedző korái- prelúdiumban.

A magánszereolök a következők" voltak: M. Molnár Éva, Tiszay Magda, Szabó Miklós. Melis György, Kálmán Oszkár és Záhonv János.

A kísérő művészek közül csak á hegedű-szólista Vermes Márta a fuvolás Jeney Zoltán, az oboás Sváb Nándor dr. és a gordonkás Török Iv-o nevét írjuk ide.

Bevezetőt tartott: Kemény Lajos esperes a passióról. N’éhánv mondatban távlatokat érintő összefoglalással szolgál s a balálielenet percében megrázó volt a Miatyánkja.

Farkas Sándor

Az alábbi előszó és prédikáció dt Nádor Jenőnek, a békési egyh.-me<gy felügyelőjének „Tessedik Sámuel, <a hil szónok és a tanár“ című tanulmányábc való.

„Nirtcs Tessedik Prédikációnk. 21 fi liánsról szól ö maga már 1798-ból me lyek szóról szóra (de verbo ad verbum kidolgozott prédikációit tartalmazták é egyetlen egy sem maradt fenn e fiatal más gyűjteményből. Pedig kivált a utolsó években hányán érdeklődtek má aziránt: vájjon az oly sok oldalról meg világított és valóban oly sokoldalú evan gélikus pap, milyen lehetett mint — Pap? Közelebbről: mint hit szó nők? A csaknem másfélszáz éve szarvasi gimnázium ugyanannyi idő könyvtárából vett néhány adattal pró bálunk világosságot vetni e kérdésre A kézirat címe: „Boczltó Dániel és Tes sedik Sámuel hírneves szarvasi lelkészei prédikációi úgy, amint azokat elmondó közben a templomban leírta Kristóf/- György szarvasi evangélikus tanító. Egy be köttette emlékül alulírott Haan La jós békéscsabai evangélikus lelkészé Sietünk megismételni a címből: „Ügy amint azokat prédikáció közben leírta.' Vagyis — sajnoson — e kis kétkötete kézirattal sem áll módunkban teljesTes sedik-prédikációt adni. De hogy lénye ges lehet-e az eltérés az eredeti és < leírt beszéd között: az olvasás közbei azonnal megállapítható. A beszéd tár gya, tartalma minden esetre a hívei visszaadott eredeti és minősítésénél fi gyelembe kell venni a prédikátornál világhírű gyakorlati munkássága alat félszázadon át Isten szabad természeté vei, arnak változásaival, hangulatával el választhatallanul összeforrott egyénisé gét. Ügy ezen, mint többi beszédjeinél szentírási helyekkel való sűrű teletüzde lése azonban messze távol helyezik ö bizonyos XVIII. századi prédikátorok tói. A beszédeket néhai Placskó Istvár szarvasi evangélikus lelkész fordítom tótról magyarra. A szabadon fordított beszéd így hangzik:

Isten! Te minden év tavaszán meg újítod a földnek képét. Hálát zengünl neked ezért és kérünk: újíts meg min' két is szívben, lélekben és értelemben Ámen! ■ y

Keresztyén gyülekezet! Midőn Dávid király a 104. zsoltárban Istennek bölcse- ségét dicsőíti, a tíjbbi között a 30. ver* ben ezeket mondja: „Kibocsátód a T« lelkedet, megújulnak az emberek, és újjá teszed a földnek színét.“

És amit ittvmondott, annak mi szemlélői vagyunk évről évre. És valóban. Tavasszal az Isten megújítja a földnek képét.

Tél elején úgyszólván minden növényzet kihal, a zord tél beálltával pusztává leszen az egész föld. Tél idején millió állat, bogár, növényzet alussza álmát -le midőn elközelg a tavasz, minden ír életre éled. A messzire elköltözött vándormadarak visszatérnek hozzánk, e minden élőlény örvend az új légáramlatnak, a kikeletszülte új életnek.

Hát mi," efliberek, az idő ezen nagy változására süketek, némák maradunk ... és csak mi nem tudnánk örülni az örvendező tavasszal?

De a mi örömünk nem lehet hasonló az értelmetlen állatok öröméhez.

Mi, mint gondolkodó, ésszel, értelemmel’ felruházott legre* mekebb teremtményei az is* feni bölcseségnek, örülve az életnek, örüljünk a nagy Isién jóságának is, amely e napok- han mindenünnen megnyilatkozik. Nekünk az év ezen szakában emlékeznünk kel! a dicső természet fenséges alkotójára, s őt nem csak szájjal, hanem szívvcl-lélekkel dicsőítenünk kell.

Bizonyára mi sem leedd ránk nézve illendőbb) mint az, hogy e kies tavaszi időben mi is felbuzdulván a nagy Isten dicsőítésére a mesúiult földdel mi is új életre ébredjünk. Erről fogunk elmélkedni e mai tavaszi vasárnapon.

Előbb alapige: Zsolt. 105. 1—5.

A felolvasott igék alapján lássuk: Istennek különös módon megnyilvánuló jóságát e tavaszi időben.

Először: miben nyilvánul az? És másodszor: mire kötelez bennünket?

* 1.

Miben nyilvánul Isten jósága különös módon tavasszal?

Mi, emberek, az évnek minden évszakában Istennek különféle, megszámlálhatatlan jótéteményeiben részesülünk. Ama zord, kietlen téli idő is ép oly szükséges, mint az év többi kellemes szakai. Télen minden elnihen, a tél mindent eltakar fehér leplével. Jégpáncéljával a jövő, az eljövendő kies tavasz, az új élet számára. Ha más előnye nem mutatkoznék, mint az, hogy az emberiséget éltető és tápláló természetet megpihenteti: már az is a bölcs isteni gondviselés jóságára vall. Nekünk, keresztyéneknek emlékeznünk kell Jakab apostol © szavaira: „Mert felkel a nap a maga hévségével és megszárítja a füvet és annak virága elhull és ábráza-