Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-04-20 / 16. szám

EVANGÉLIKUS KLET ÉLŐ VÍZ cKásáét u'ám ftiísuátoh Luther mondte: „Minket, kik meg voltunk halva <a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal... és együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben. Krisztus Jézusban.“ Ef. 2. 5—6. Isten hatalmának felettébb való nagy­ságút azzal mutatta meg, hogy Jézus Krisztust feltámasztotta a halálból. Ez volt az első húevét. Mivel volt eleŐ húsvét, azért lehet és lesz is egy utolsó nagy húsvét, melyen Isten ugyanazzal a hatalmas eróvel, amellyel Jézus Krisztust kiragadta a halál karmaiból, feltámasztja mind a halottakat. Mert „Jézus Krisztus zsen­géjük lett azoknak, aki elaludtak.‘‘ (I.. Kor. 15, 20.) Az első és utolsó húsvét között Isten hatalmának erejével állandóan ismétli húsvét csodáját, de nem a testi, hanem a lelki halálból való feltámasztás által. A „bűnök és vétkek mtatt megholtakat“ kihozza a halál világából és Jézu« Krisz­tusból való új életet ajándékoz nekik. Isten minden újonnan született gyerme­ke az ő feltámasztó munkájának a mű-, ve. Minden újonnanszületés valóságos megismétlődése a húsvéti csodának. Egy új ember, aki halott volt bűnei és vét­kei miatt, do új életre támasztott fel, — Isten mindenható erejének éppen «olyan nagy műve, mint Krisztusnak a halálból való feltámasztása. Ez a hús­véti történés folyik állandóan körülöt­tünk és bennünk. így állandó húsvétban élünk. Isten a húsvéti történést — igénk szerint *—, két ütemben, kétszeres c*o- datettben végzi rajtunk: 1. „megeleve­nít“, 2. „feltámaszt“. 1. A „meg elevenít és“ és „feltámasz­tás“ látszólag egyet jelent, de valójában fokoziftti különbség van köztük. A hús­véti történés Isten „megelevenítő“ mun­kájával indul. A megelevenítés csodája abban áll, hogy Isten, —- és ezt egyedül csak Ő teheti meg ezen a világou szól a lelki ha1ottahhox, hogy éljenek és azok az ő teremtő szava által valóban kihozhatnak a halálból az életre. Meg- eleveníttetnek. Az eddigi merev és hi­deg lelki halottakban megindul a lelki vérkeringé«, a lelki lélekzés. a lelki látás és a lelki hallás. Olyasféle dolog ez, mint amikor súlyos operációra elal­tatott beteg az operáció útin kezd ma­gához térni, először valami nagy mesz- szeségböl, aztán egyre közelebbről hall­ja, amint nevén szólíthatják, kezdi g é­niét kinyitni és felfedezni, hogy hol is van é& mintegy nagy nyomás alól fel­szabadulva, nagyot lélegezve mondja: „élek!“ Ilyen a megelevenített ember le: látja Isten előtti valóságos helyzetét („A mélységből kiáltok Hozzád Uram'/, hallja Isten őt szólítgató szavát, úgy érzi, mintha a szíve átm^Iegcdnéik és mintha valami nvomasztó, rossz álomból •serkenne fel. Fellélegzik! Isten a húsvéti történésnek ezt az első ütemét úgy végzi, hogy elveszi azt, ami a lelki halottat halottá teszi. Bűn- bocsánatot gyakorol. „Titeket, kik hol­tak valátok. a bűnökben megelevení­tett ... megbocsátván minden bűnötö­ket“ (Kok 2, 13.) így. Jézus Krisztus vérében nyert hűnböc«árat által lesznek a lelki ha­lottak élők. A „megelevenített“ lelkekre Alapvetően az ieWemző, hogy hittel el- fogadják bűneik bocsánatát. De éppen így jellemző az is, hogy a bűn nem uralkodik már az életükben. Ők í«s követnek el bűnöket. Ők is el­esnek. de immár nem maradnak elterül­ve a bűnben, bonéin Jézu9 Krisztus ereie által óira lábm-úillnak, mert nem érzik már jól magukat a bűnben. Nem az az életelemük. Olyanok, mint a labda, «me­lyet nem lehet a víz alatt tartani, mert azonnal a vízszínére jón. 2. A húsvéti történés második üteme az. hogv Isten o elevenített“ em­bert .Jel is támasZtia“. Ez .a feltámasz­tás a megelevenített lábra-állását, járá­sát, vagyis aktivitását jelenti. Olyasvala­miről van itt szó, mint amikor az ope­ráció után a narkózisból masához tért beteg, nemcsak fekve szemlélődik, szin­te mozdulatlanul, a kórházi ágyon, ha­nem lelép arról és először bizonytaki- nuj. de aztán egyre bátrabban kezd járni. A feltámasztott ember aktív ember. Nemcsak azzal van elfoglalva, bogy Isten miiven kegyelmes volt hoízá. «mi­kor bűneit megboceátotta. hanem a bo­csánatban adott kegyelemből ét is. A bűnhocsárriatban kapott ke<gye.lem nem párnára fekteti, hanem meglendíti, hogy immár járton abban az új életben, «melyhez feltámasztása által jutott. Jár* jón a Szentieteknek .a vezérlete alatt. A poros biblia Egy kisfiú a könyvespolcon rakos­gatva ke-ébe fogta a nagy, poros csa­ládi b’bHát. — Édesanyám.! Ez csakugyan Isten könyve? — kérdezte. —- Igen fiacskám. —■ Akkor talán küldjük vissza neki, ha nem olvassuk. A feltámasztott ember új életben való járása tulajdonképpen a Lélek gyümöl­cseiben: a szeretetten, örömben, bé­kességben, béketűrésben, szívességben, jóságban, hűségben, szelídségben és mér­tékletességben való járást jelenti. A valóságos, eleven életnek mindig cselekedetekben kell valósulnia. Mihely t megszűnik a megelevenített és feltá­masztott ember azokban a cselekedetek­ben járni, „melyeket Isten előre elké­szített“, akkor máris nem „él“, hanem visszasüllyedt a halálba. Isten hatalmas ereje által a kétszeres csodában mindegyikünket akarja része­síteni. A két ütem időileg sokszor ősz- szecskát-k. Egyszerre megeJcvenittetünk és feítámaazttatunk. De az emberi en­gedetlenség következtében az egyes üte­mek között sokszor hosszú id 5 telik cl. Vannak keresztyének, akik megreked­tek az első ütemben. Örülnek bűneik bocsánatának. Boldogan ismételgetik: „Isten gyermeke lettem, Isten gyermeke lettem ..de nagyon passzív keresz­tyén életet élnek. Hiányzik életükből az új életben való aktív járás. Mindig egy­helyben vannak. Toporognak. Csak nem akarnak megjelenni életükben a Lélek gyümölcsei. « Vannak olyan keresztyének is, akiken valóban meglátszik, hogy Jézus Krisz­tusban új életet élnek. Járnak a Lélek vezérlete alatt. Másokká lettek, mint voltak. De nincsen horizontjuk. Nem tudják Isten mellől nézni a dolgokat és eseményeket. A látóhatár szélén jelent­kező kis felhő is azonnal leveri őket. A vakondtúráenyi bajokat Himalájának látják. Mindig a bajokon akad meg a szemük, akár bűneikről, akár a hétköz­napi élet gondjairól van szó és nem látják nagy, táguló szemmel az Istent. Kérjük Istent, hogy naponta hajtsa végre rajtunk a húsvéti történés kétsze­res csodáját, hogy mint megelevenített és feltámasztott keresztyének tudjunk élni egyházunkban és hazánkban. A hús vét tói—pünkösdig terjedő 9t- vennapos idő valamikor elejétől végéig ünnep volt, amikor ßzünteiemiM hang­zott a diadalmas húsvéti evangélium: Krisztus feltámadt megiigazulásunkra, meggyőzte a halát, és. nekünk adta az Életét! A két ünnep közti vasárnapok ma is ezt az evangéliumot prédikálok, de ugyanakkor hidat építenék a köze­ledő pünkösd: a Szentlélek eljövetelé­nek ünnepe felé. Az egyház gyakran nevezi ezt az időt az öröm idejének, — és nevezhetné-e másképpen, mikor minden szavában Isten megigazító diadalát, Krisztus étetet-adó feltáma­dását, a mindenre elvezető Szentlélek eljövetelét hirdeti? Különösképpen is ez az örömhír csendül meg a vasárnapok evangéliu­maiban. Egy kivételével mindé gyükben maga Jézus szói hozzánk: az 0 sza­vát idézi Jánoa evangélista, a szeretett tanítvány. Az első vasárnap: Quasi­modo geniti (= Mint most született csecsemők; I. Pét, 2, 2, a vasárnap bevezető igéjéből) evangéliumában a Feltámadott a bűnbocsánat hirdetésére hatalmazza fel gyülekezetét és eljön újra az első alkalommal távollevő Ta­máshoz, hogy felkeltse szivében a szilárd hitet. (Ján. 20, 19—31.) A kö­vetkező vasárnap: Misericordias Do­mini (= Az Ür kegyelmével...; 33. Zs. 5b.) a jó Pásztorról prédikál, Aki nyájénak minden tagját személye­sen ismeri és hűségesen pásztoroíja, hiszen életét is értük áldozta fel. Jézus szavában megcsendül a jövő: tovább is fáradozik azon, hogy teljes legyen a nyáj és egy a Pásztor. (Jn. 10, 11 —16.) Jubilate (= Örvendezz; 66. Zs. 1.) evangéliuma már pünkösd felé hajlik, amikor Jézus nemcsak mennybemene­telére, de vissza jövetelére is felkészíti tanítványt gyülekezetét. Elmenetele is üdvösséget szerez, mert az Atyához megy, és amikor eljön, örökös lesz az öröm, amit ajándékoz (Jn. 16, 16—22.) Még világosabban pünkösdire mutat Cantate (= Énekeljetek; 98. Zs. 1—2.) evangéliuma. Az eljövendő Szentlélek azért jön, hogy Jézus kegyelmes cse­lekedetét szétossza a világon: ebben a működésében a húsvéti győzelmet va­lósággá teszi mindnyájukban, jelenné azt, ami akkor történt az első hús vé­tón. A Szentlélek győz meg a bűnről, hogy ez a hitetlenség, a megigazulás- ról, hogy ez csak a mennybeszáSt Krisztusban van, és az ítéletről, hogy a bűn és sátán legyőzetett. (Jn. 16, 5—15.) Rogate vasárnapján (= Kérje­tek, az evangéliumiból, Jn. 16, 24b.) bátor imádkozásra szólít fel Jézus: húsvét nyomán miénk Isten szerete'e — kérhetünk Jézus nevében bármit, amit csak akarunk! (Jn. 16,23—30.). A pünkösdöt megelőző vasárnap: Exaudi (rs Halld meg; a bevezető igéből. 27. Zs. 7.) talán pünkösd előkészítője is lehetne. Szava biztat: megkapjátok a 5 zenjeiket, hogy megőrizzen titeket Kínai imádság , Óh, Isten! Olyan vagyok, mint az éhező, aki meghalna egy tányér rizsért, mint az eltikkadt ember, aki teára szomjazik — töltsd meg a szivemet, hi­szen az ennyire üres. Szeretett megváltó Urem! Tégy en­gem bambusznáddá, amelyen keresztül az élő víz folyjék szülőföldem kiszáradt mezőire. Szalmakalapunkban és kapával a vál­tunkon indulunk mezőinkre, dicsérve téged Uram, aki tavaszi szél vagy. Mi csak fűszálak vagyunk. Fújj, ahol akarsz. Afrikai imádság Mennyei Urunk! Te vagy a mi apánk, de te vagy anyánk is. Apaként biztatsz minket, vezetsz és őrzői. Anyánk vagy nekünk, hiszen te gondozol és látsz el betevő falattal. Olyanok vagyunk, mint a kis gyermekek, akik körülülik az anya készítette ételt. Mindegyikünk ki­nyújtja kezét s megkapja a magáét. S ez megelégít minket. Megkínálsz a mennyei tálból, igédből s adod az ételt, Jézus Krisztust, a te Fiadat, aki az élet kenyere. Add nekünk, hogy bizony éte­lünk legyen ö és légy minket igazakká és alkalmasakká szolgálni öt. Indián imádság Nagy Lélek, te mindig voltál, előtted nem volt semmi. Nincs senki, akit imád­nunk lehetne rajtad hívül. A csillagok népe az égen a tiéd s tiéd a fűszál lá­bunk alatt. Előbb voltál, mint minden vágy és sóhajtás. Nagy Lélek, szerte a világon minden létezőnek az arca más és más. Te vagy csak, aki mindig ugyanaz vagy. A gyön­gédség és gondoskodás belőled nőtt a földön. Tölts meg minket fénnyel. Adj erőt, hogy értsünk és szemet, hogy lás­sunk. Taníts meg minket úgy járnunk a földön, mint akik minden élőnek roko­nai vagyunk. Segíts nekünk, hiszen nél­küled semmik vagyunk. mindenkor, minden botrén-hozásban és szenvedésben (Jn. 15, 26—16, 4.). _ A hús vét utáni idő levélbeli" igéi is húsvét győzelmének a Szentlélek által jelenné tett, örömteli következményeit hirdetik. Quasimodo genjíí győztes hi­tűinket alapozza meg a legsziiárdabban, amikor Isten tanúságára hivatkozik: a feltámadásra. Ez bizonyosabb minden emberi bizonygafásnál, ezért bátran és kételkedés nétikül higgyünk Jézusban! (I. Jn. 5, 4—10; a 7b—8a vers azonban csak a latin fordítás nyomán került beíe a mi magyar szövegünkbe, Já­nos apostol aligha írta íe.) Misericor­dias Domini epásíolája a kereszt útján járókat emlékezteti arra, hogy ezen az úton lelkünk igaz Pásztora vezet, aki a kereszten győzelmet árat ott ériünk. (I. Pét. 2, 21—25.). Jubilate arról be­szél, ami húsvét örömének és a meg­ígért Szem tiéteknek a munkája ben­nünk: valóságos keresztyén étet, a jó cselekvése minden napon, a hétközna­pon, munkánkban, hivatásunkban, az ál­lami kötelességekben. (1. Pét. 2, 11 —20.) Cantate az ige hallgatására buz­dít, mert ben.no nyerjük el Isten aján­dékait, áldását a földi éleiben és az újjátszütetést az örök életre (Jak. I, 17—21.) Rogate az igazi keresztyén életről prédikál, hogy mi is szembe­fordulva a bűnnel, másokat segítve éljük ez-t az igazi kegyes életet (Jak. J, 22—27.). Ugyancsak az „utolsó idő­ben“, azaz a pünkösdtől az újjáterelü­tésig, a teljességre jutásig terjedő ke­gyelmi időben egymás szereiéiben való szolgálatára hív Exaudi epistoiája iS. (I. Pét 4, 7—11.). Rogate hetébe ünnepli az egyház Krisztus Urunk mennybemenetelét. (A római katolikus szóhasználat szerint: Áldozócsütörtököt.) Mennybe 6zállt a Megváltó, hogy ott könyörögjön éret­tünk, és irányítsa életünket, — #ez Menny-bemenetel ünnepének üzenete. A keresztyén ember bizalommal nézhet fel tehát Istenhez, mert. van Közbenjá­rónk és Szószólónk. De egyben- a menny beszállt Krisztus elküldi a Szent- leiket is ránk, hogy tanúskodjunk Róla, és eszközei legyünk a legnagyobb cso­dának: az evangélium és a k-e-resztség szentsége nyomán zsendülő új, örök életnek. Ezt prédikálja Mennybemenetel ünnepének evangéliuma (Mik. 16:14— 20.) és epistoiája (Csel. 1:1—11.) egy­aránt. A húsvétutáni Idő az üröm ideje. Hangzik benne a húsvéti evangé­lium, fénylik a húsvéti győzelem ragyogása, hogy a mi szívünk is igaz legyen Isten előtt és életünk e világon, hogy magasztaljuk Istent és szeressük embertársainkat, hogy higy'ünk Krisztusban és kövessük, mint Pásztorunkat, — röviden: hogy igazi, valóságos húsvéti ünnep legyen rrVnd az ötven húsvét után következő nap, sőt: húsvéti ünnep­lés legyen'az egész életünk! Zay László „Én azért születtem és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról.“ János 18:37. „Egyetlen fegyvere van, mellyel uralkodik, de csak keveseken s ez az igazság, vagyis a szent evangélium. Ezzel adja Szent Lelkét a szívekbe, bocsátja meg a bűnt s ajándékozza az örök élet reménységét. Mindez azonban el van rejtve az igében. Nem látható meg .sem tapasztalható. Nincs a kezük ügyében, hanem a reménységben.“, ★ „És monda Jézusnak: Uram emlékez­zél meg énrólam, mikor eljösz a Te Országodban! És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: ma velem leszel a paradicsomban.“ Lukács 23:42—43. „A lator jól látja a maga vétke mellett Krisztus ártatlanságát. Ezért így gondolkodik: Krisztus ártatlan­sága biztosan segít rajtam. Mintegy vastag falon át belát a Krisztus szí­vébe. A lator közülünk való s mi egészen hasonlatosak vagyunk hozzá. Kiáltsunk hát mi Is a Krisztushoz. Akkor majd nekünk is azt mondja, mint a lator­nak: Legyen néked a te hited szerint.“ „A cipészeknek, . kovácsoknak, földműveseknek egyformán van mesterségük szerinti hivataluk és munkájuk és mégis mind megszen­telt lelkészek és püspökök, és vala- mennyüknek szolgálniuk kell a töb­bieket hivatásukkal és munkájuk­kal, hogy minden cselekedet egy közös célra Irányuljon, mint aho­gyan a test tagjai is szolgálnak egy­másnak.“ ★ „Istent úgy lehet szolgálni, hogy mindenki megmarad hivatásában, bármilyen csekély Is az, és először is Isteni szavára hallgat a templom­ban, azután a felsőbbség, vagy a szülők szarára és engedelmeskedik ennek: igy szolgála ja igazán Istent,“ ★ „Mi mindig arról fecsegünk, hogy a mindenható Isten szolgái vagyunk és közben nem szolgálunk emberek­nek. Ez azonban azi jelenti, hogy sem embereknek, sem Istennek nem szolgálunk.“ Szombat esti közös imádkozásunk — Április 19. — A legyőzött erős és a győző gyenge I. Móz. 32:22—31. 1. A csaló Jálkób vissza alkar térni atyja országába. Tudatában van annak, hogy régi bűne, amelyhez sok új is járult, még nincs elintézve. Azt gondolja, hogy azt Ézsauvai. keil elintéznie. De ott a Jabbőknál rá keltett jönnie, hogy neki néni is Ézsaiu-val, hanem Istennel van elintézetlen do'.ga. Vele keltett mán:: eJ-teű- féitó! e-zembeszá-tmia. Minden bűnünk Istennel állít szembe és Istent állítja vetünk szembe. és nem lehet addig továbbmenni, míg Tőié nem kapunk megoldást: bocsánatot. ■** 2. Jálkób összeszedve minden erejét felveszi a harcot ai nagy Ellenféltei. Egyideig úgyüátsztlk, hogy egyenlő erős vele, de aztán á-t keli élni az Ellen fél tői legyőzött ember szégyenét és nyomorúságát. Az erős Jálkób ’egyezetett. Amíg a magunk erejének és igazságának tudatában áKunik Istennel szemben, addig csaik bukások és vereségek járnak nékünk. 3. A legyőzött Jálkób, mint gyenge és tehetetlen ember veti magát a nagy Ellenfél: Isten, kanjaiba és már csak könyörögni tud: .Nem bocsétatak el téged, míg jmeg nem áldasz engesnet.* Ettől a tehetetlen, e-rőtteoJákobtól hagyja magát tegyőzm-i az Isten. Megáldja Jákóbot és ezzel új életet ad néki. Az erős Já-kó-b csatát vesztett, a gyenge Jákob győzelmet vett. 4. Az új Jákob új nevet is kapott. A-zok akik magáik igazságának feladá­sával, de JézúG Krisztus igazságának megragadásával hu?tarnak Isten karjaiba ma M új életet és új nevet kapnak. Az Isten drága véren megvágott gyermekeinek életét és nevét. VALLJUK MEG, hogy sokszor állunk Isten előtt „igazságtünk* tudatában és ezért van tele csúfos vereségekkel ez étetüm!k. ADJUNK HALAT, hogy Isten a bűnös, erős emberek nagy Ellentéte, nem kaiddal jön ellenünk, hanem a golgotái kereszten nyil­vánvalóvá lett szeretettel. í KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Isten vegye el minden erőnket és adja az Ö erőjét nékünk. Vegye el ’ igazságunkat és adja Jé­zus Krisztus igazságát nékünk. Áldja meg egyházun­kat sok új életet és új nevet kapott lélekkel, jegyen ö egyházunknak, püspökeinknek, te készeinknek erős­sége. Könyörögjünk Teológiáink szolgálatáérti, egy­házi sajtónkért, népünk békéjéért, nemzetünk veze­tőiért. K. Z.WS BIBLIA-OLVASÓ Április 20. Quasimodo geniti — Húsvét u. t vasárnap. I. Pét. 2:2; Jer. 7:23; Máté 12:50; I. Ján. 5:4—10; Btez. 1:15—23; (15—17) Ján. 20:19—23; I. Pét. 1:3—9; Ján. 21:15-19. Isten a legerősebb bizonyságot akkor tette Fiáról, amikor feltámasztotta öt. Ez az ö hatalmának felséges nagysága irántunk. Szeressük hát jobban a mi Istenünket, mint eddig. Főleg folyton növekedjünk igéjén. Aprilia 21. Hétfő. Hős. 14:5; Ján. 13:1; II. Tiirn. 1:6—10; Efez. 2:1—10. (8—10.) Az „ingyen, kegyelemből“ való szeretet mindvégig vaió szeretet e viliá­gon. De bennünket köve'ő szeretet is. Erre emlékeztet Pál,- amikor azt mondja: Hogy megmutassa a következői időkben az ö kegyelmének fel­séges gazdagságát. Aprilis 22. Kedd. # V Péld 18:10; Máté 18:20; II. Tim. 2:1—5; Efez. 2:11—18; (17 _18.) Há nyszor érzi az em6er_ egy naipon is az Űrhöz való viszonyúján hol tarvolvalóuak, ^ hol közeívaiónak magát! Erősödjünk meig abban az érzés­ben, hogy közel valók vagyunk! Tegyünk erről bizonyságot is! Aprilis 23. Szerda. Zsolt. 86:11; Máié 5:14; I. Pét. 2:22—25; Efez. 2:19—22. Nekem mint szépen tervezett épületnek kel] felépülnöm Isten temipo- mává. Isten maga akar felépíteni. Magam annyit tehetek ennek érdeké­ben, hogy • könyörgök eíőtite: Mutasd meg nékem a Te utadat! Aprilis 24. Csütörtök. Ezs. 12:3; Lukács 24:32, I. Tim. 1:12—17; Efez. 3:1—7; (4„ 6.) Micsoda az én értelmiem a Krisztus titka felől? Legfeljebb gerjedezik a szivem, amikor ö beszél velem., tanít és Leikével vezérei. Csak egy pil- •anatra se hagyijam el ilyenkor magamat. Ragaszkodjam Uramhoz és hit* teä varjain ÖL AprHís 25. Péntek. Neh. 4:17; Maiik 13:37; Róm. 6:3—11; Efez. 3:8—13. Imádkozzál és dolgozzál! Végezd a munkát és tartsd az imádság fegy- vetet! Légy vigyázó! Istenre vigyáz, hogy bizalommal való meneteled tegyen Istenhez növévekedjék a hited! AprHís 26. Szombat. Péld. 14:2; Máté 7:13—14; Jónás 2:1—11; Zsolt. 23. Efez. 3:14—21. Itt Jónás imádkozik szabadulásért, ott Pál hant'« meg térdét a hatalom • j *?. Mancikét imádság éretten is hsgzihik, hogy a bécsiigtes élfitrtí imdtijü-ak tovább. .Köszönjük rnieg Istennek, hogy nyitva a kapu és jétioív® van az élet útja. Pásztor Pál Káldy Zoltán Az egyházi esztendő: HÚSVÉT UTÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents