Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1952-04-20 / 16. szám
XVII. ÉVFOLYAM. 10. SZÁM. Egyes szám ára: 1 forint 40 finér - [ 1952. ÁPRILIS 20. NE IOP J ! ...küzd a Békefábor A mózesi tőrvény Jézus Krisztus szavai által megerősített parancsa évezredeken át hangzott minden tulajdon védelmére: „Ne lopj!“ Nemzedékről-nemzedékre csaknem változatlan tartalommal lehetett továbbadni ezt az igét. A személyes tulajdon erkölcsi védelme mellett ma Isten indít új erkölcsi kérdések felvételére. A termelőeszközök nagy része a társadalom, a nép tulajdonába került. A gyár, a bánya, a különféle üzemek, a mezőgazdaság egy része, a kereskedelem nagy része, a közösség tulajdonává lett. A megváltozott tulajdoni viszony megváltozott erkölcsi helyzetet is teremtett. Az egyháznak ki kell terjesztenie, mondanivalóját a társadalmi tulajdon védelmére is. Hirdetnünk kell azt az eligazító igét, amit a ma embere számára kell hirdetnünk, aki egyre szélesebb területen érintkezik nap mint nap a társadalmi tulajdonnal, a nép vagyonával. Feladatunk természetesen ma sem más, mint általában az igehirdetői feladat: jelenide- jűvé tenni Isten igéjét és akaratát azaz most sein kell mást tennünk, mint keresztyén hitünk alapvető igazságait kell alkalmaznunk az új erkölcsi helyzetre. A régi, évezredes mózesi parancs, ma úgyanűgy hangzik, min; bármikor: «Ve lopj!», csakhogy ezt nemcsu- pán a magántulajdon védelmére kell értenünk, hanem vonatkoztatnunk kell a társadalmi tulajdon, a nép vagyonának védelmére is. sőt éppen ennek az új mondanivalónak kell ezu'án erőteljesebben érvényesülnie egyházunkban. Legcélszerűbb az, ha Luther erköcsi bátorságát vesszük alapul s amit ő a magántulajdon védelmére elmondott, azt alkalmazzuk a társadalmi tulajdon megvédésére is, hiszen a társadalmi tulajdon sem független az egyéni érdek védelmétől, sőt a nép vagyonában van igazi egyensúlyban a közösségi és az egyéni érdek, tehát ebben teljesedik ki a tulajdon teljes védelme, amely az egyént és a közösséget egyszerre tartja szem előtt. LUTHER Nagy Kátéjában nemcsak azt tartja lopásnak, amikor valaki elcsen valamit a másiktól, hanem azt is, ha valaki «kárt tesz vagy enged tenni olyasmit tunyaságból, lustaságból.» «Ily módon egy évben harminc-negyven aranyat is ellophatsz, — amit ha más megtesz, kötélen lóg —■ de így még büszkélkedhetsz, verheted a melled és senki sem nevez tolvajnak.» Luther tanítása alapján világos, hogy Isten «Ne lopj!» parancsa ellen vétkezik az, aki a társadalmi tulajdont úgy tekinti, mint «Csáki szalmáját», amit lehet büntetlenül széjelhordani, vagy felelőtlenül kezelni. A hívő ember nem lehet munkájában hanyag, gondatlan, kártevő, anyagpazarló, selejtet termelő. Az evangélikus ember nem azt vallja, hogy «minden szentnek maga felé hajlik a keze», hanem azt, hogy munkájában, a tulajdonhoz való viszonyában s élete minden pillanatában Isten színe előtt áll, aki mindent lát s az emberek előtt még le nem leplezett tolvajt is megítéli. Luther jól tudta, hogy az egyszerű tiltás nem ad semmi erőt a törvény megtartására. Ezért feltárja azt a mozgató erőt, amely hajtórugója a törvény betartásának. Ea pedig nem más, mint az Isten által adott emberszeretet. A Kis Kátéban a tiltó mondatok után nyomban következnek az eligazító mondatok, amelyek arra irányítanak, hogy felebarátunkat «támogassuk, hogy vagyonát megőrizhesse és megélhetését j'.ivítihasisa». Pontosan erről van szó a társadalmi tulajdon védelménél is, ami nem szolgál más célt, mint azt, hogy annak gyarapítása révén a nép megélhetése javuljon, ezzel pedig mindenki egyéni felemelkedéshez is jusson. Aki a nép vagyonát szereti, becsüli, védelmezi és gazdagítja, az ezzel együtt sajátmagáról is gondot visel, mert a társadalom tulajdona egyúttal mindenkinek a személyes vagyona is, amelynek áz ápolása, oltalmazása családja, népe, hazája iránti kötelessége is. Aki Jézus Krisztus tanítványa, az nemcsak szájjal vallja az emberszerete- tet, hanem életével és cselekedeteivel is bizonyságot tesz arról, hogy embertársait egyéneiben és összességében támogatja, hogy azok Luther Kis Kátéjának szavai szerint: «megélhetésüket javíthassák.» Éles szavakkal bélyegezte meg Luther kora spekulánsait, akik «a szabad és nyílt vásárból rabló- és uzsora-alkalmat csinálnak, hol mindennap megcsalják a szegényt, új nyomorúságot és drágaságot okoznak s mindegyik ad-vesz vakmerőn, daeot és dölyfösködik, mintha joga volna áruját olyan drágán adni, ahogy neki tetszik és senkinek sem szabadna ebbe • beleszólni.» A kufárokra korbácsot emelő Jézus igazságszeretetével kell hirdetnünk; közjólétet, a nép felemelkedését ássa alá az, aki a maga pecsenyéjét akarja megsütni a közösség kárára. Isten rég megítélte azt a 'kort, amélyneik gazdasági alapél ve ez volt: «Aki bírja, marja». «Kaparj kurta, neked is lesz.» A keresztyén ember sohasem lehet olyan szeretetlen, hogy felebarátja, s ezzel Isten ellen vétkezhetne a nép felemelkedése érdekének megsértésével. Nemcsak az egyes ember lopással kapcsolatos vétkét látja meg Luther, hanem kárhoztató ítéletet hirdet a nemzetközi élet színpadán lejátszódó kufársággal, kizsákmányolással szemben is. A feudális és a korai kapitalizmus világáról így ir Luther a Nagy Kátéban a «Ne lopj!» paranccsal kapcsolatban; «Bizony, ez a legelterjedtebb foglalkozás (t. i. a lopás) és a legnagyobb céh a világon, és ha a világot nézzük és annak hatalmasait, bizony olybá tűnik az egész, mint egy óriási istálló tele nagy tolvajokkal. Ezek az uzsorások ugyan nem úton- állók, nem betörők és hivatásos tolvajok, kik a készpénzt dézsmálják, ezek a gazok nyíltan mutogatják magukat, nemeseknek címezik őket, tisztes, jámbor polgárok, kik szép külső alatt lopnak és rabolnak.» Meglátja Luther, a legnagyobb szabású rablást is, országok, népek kizsákmányolását és elnyomását: ü «Tulajdonképpen hallgatni kellene a kis tolvajokról, mert a nagy, hatalmas fíóol vajok at kellene támadni, akik űrökkel és fejedelmekkel paroláznak, kik nem egy-két várost, hanem az egi^z országot rabolják ki.» Luther utalásai nyomán nekiinV. mai keresztyéneknek egészen világosan kell látnunk, hogy a gyarmatosítás, a népek elnyomása és Mzsákmányolása nyilvánvaló vétek Isten lopást, megkárosítást tiltó parancsa ellen. Meg kell szoknunk, hogy a kis dolgokon való hűséget ugyanolyan éberen vizsgáljuk, mint a népek életét és békéjét feldúló nagyszabású kérdéseket. És meg kell szoknunk, hogy Lubtherrel együtt tudjunk keresztyén bírálatot mondani minden olyan társadalom fölött, amely lehetővé teszi a kapitalista kizsákmányolok fennhéjázá- sát, s nem leplezi le azokat, «akik szép külső alatt lopnak és rabolnak.» Luther példamutató erkölcsi bátorsága kell, hogy nyitogassa a mi szemünket is a tiszta erkölcsi látásra. Nekünk, mai keresztyéneknek különösen két dolgot kell egészen világosan látnunk Isten «Ne lopj!» parancsával kapcsolatban: ). Keresztyén erkölcsi kötelességünk a tulajdon megbecsülését a társadalmi tulajdonra is vonatkoztatni s ezzel megvédeni a nép vagyonát és mindent megtenni a közős vagyon követésére. Isten parancsa iránti hűség követeli a keresztyén embertől, hogy ügyeljen minden munkaeszközre, gépre, szerszámra, takarékoskodjék a rábízott anyagokkal, óvja és gyarapítsa a közösség, az egész nép tulajdonát. 2. • Keresztyén-erkölcsi kötelességünk meglátni azt a nagyarányú és nemzetközi viszonylatokban jelentkező kizsákmányolást, amely a világszerte recsegő-ropogó gyarmat- rendszerben lá'dinló. Ezzel kapcsolatban meg kell látnunk minden <szép külső alatti» tolvajt,, ugyanolyan leleplező bírálattal. mint. ahogy azt' Luther •saját kora álcázott tolvajaival tétté. ' A társadalmi tulajdon védelme és a gyarmatrendszer elítélése két olyan alapvető keresztyen erkölcsi feladatunk, amely nélkül nerti teljesíthetjük Isten «Ne lopj!» parancsát. Ennek a kettős feladatnak a munkálása terén még igen sok tennivalónk van, amellyel tartozunk Istennek, egyházunknak, népünknek és az egész emberiségnek! Ottlik ,Ernő. Kijelölték egyházunk A legutóbbi püspöki értekezlet foglalkozott azzal, hogy kiket küldjön ki a magyarországi evangélikus egyház a Lutheránus Világszövetség hannoveri világgyűlésére, melyre folyó évi július— augusztus fordulóján kerül sor. Egyházunk hat rendes kiküldött, vagyis a Világgyűlésen szavazati joggal rendelkező egyházi delegátus kiküldésére jogosult. A püspöki gyűlés úgy határozott, hogy a hattagú küldöttséget a következőkből állítja össze: ir. Vető Lajos püspök, az egyetemes egyház letkészelnöke, Dezséry László püspök, dr. Pálfy Miklós teológiai tanár, Griinvalszky Károly egyetemes főtitkárhelyettes, Gyöngyösi Vilmos Bpest, fasori lelkész és Buchalla Ödön nyíregyházi egyházkerületi lelkész, mint tolmács. Dr. Vető Lajos püspök, aki egyben egyházunk kül- ügyeinek is intézője, Ilyen értelemben tette meg bejelentését a Lutheránus Világszövetség főtitkárságához. A magyar evangélikus egyház köreiben jóleső tudattal jegyzik meg, hogy a külföldi lutheránus egyházak sajtója a magyar evangélikus egyháznak a világgyűlésen való részvételét élénk figyelemre méltatja. Az Evangelischer Nachrichtendienst Ost berlini egyházi kőnyomatos többek között a következőket írja: „A Lutheránus Világszövetség, to■ Magyar népünk az ostrom kábulatá- bó! maigához térve a felszabadulás pillanatéban az életben , és az .étet, erejében bízva nekifeküdt nagyszerű feladatainak és összefog mindazokkal, akik erősek élei-'hitükben. Ez. az. ország életre támadt, talpra áll ti és ma már1 tudja, hogy össze kell fognia mindazokkal, és hallgatni keli mijidazokra, akik az élet jegyében és nevében szóinak a világ népeihez. Ez pedig a béketá'bor és annak csúcsszerve a Béke Világta- n'ács. A Béke Vi'.ágtanács megnyilatkozásai mondanivalóit ismer/ük sajtónkból a Vrlágtanáes magyar képviselőinek nyilatkozataiibót. és a rádióból. Hangja a béketábor hangja, mely szól mindannyiszor, mikor az élet erejében való hittel i figyelmeztetni vagy bátorítani, további jókra kell buzdítani'a jóakarata milliókat. Figyelünk a szavára, alkalomról, alkalomra, mert szózata vi- lágraszólóan hirdeti mindig, hogy a halálnál erősebb az élet., Ä Béke Világ- tanács rajta,tartja szemét a világ eseményein és hűségesen a több mint nyolcszázmilliós ibéketáboc becsületes igaz szándékaihoz, tanít, nevel, óv, int, tiltakozik és bátorít. Amikor a világon Bit is ott is az önzés és haszonvágy háborúkat visel és új háborúik tüzet élesztgeti, a Béke Vílágtanács a békéért, a megmaradásért, a szebb és ‘gazsbb életért küzd. Felhívja a jóakarat ú emberek és a haladó emberiség figyelmét azokra, akik bár régen meg- . haltak, életűik példájával és miúmlKáijuik- kal a pusztulás és a halál helyett a be- ■ csőiéiben, az igazságban, a szépségben, az igazság embereiben: az életbe vetett hitünket erősítik. Victor Hugo, Gogoly, Leonardo da Vinci, Avicenna és mások életét és alkotásait újraértékelő üoraepségek rendezésére távja fel a kuítórtafíbetisőg 'figyelmét, hogy ezek joéldájáhól megímiiasiSá ország-yiíág előtt az emberi élet, szépség, ós élet'-munka' értékét’ és erejét. Az emberiségnek ezek a nagyjai ta- trtf-ós számunkra, hogy a halálnál erősebb az, ami saz emberiségért ás az emberért vau,1 erősebb az élet. Erősebb az élet a halálnál, erősebb az igazság a hazugságnál, erősebb a szabadság a szolgaságnál Az ember- ' nefc Istentől kapott joga van az élethez, az igazságosságihoz, a szabadsághoz. Ezekért a jogokért elszántan külzd a Béke Világtainács s ma sok- eók ezer kilométerre tőlünk egy nép Istentől nyert jogánál fogva a szabadságáért küzd, mert nem akar tovább gyarmat, nem akar tovább -szolga maradná. Keresztyén népek ott messze Korehannoverl küldöttségét vábbá a nyugati egyházak kőnyomatos lapjai nagy jelentőségei tulajdonítanak annak a hírnek, hogy a magyar evangélikus egyház püspöki konferenciája elhatározta az egyház részvételét a Lutheránus Világszövetség július végén Hannoverben tartandó konferenciáján. A lapok részletesen foglalkoznak a püspöki konferencia határozatával és bejelentik, hogy a magyar evangélikus delegátusok nevét pár nap múlva közzéteszik. Megjegyzik azt is, hogy a magyar evangélikus sajtó több cikkben is foglalkozik azokkal az egyházi kérdésekkel, amelyekkel a hannoveri világkonferencia fog foglalkozni.“ Kegyesség és élet Dr. Clarke Idáim, aki buzgó biblia• olvasó és igehirdetö volt, minden reg• • gél korán kelt. Egy fiatal lelkész beszélgetett vele erről és panaszkodott, hogy ő nem tudja ezt megtenni. Arról beszélt, hogy bizonyára nem bízik eléggé Isten segítségében s nem könyörög eleget azért a kegyelemért, hogy koránkelő lehessen. Végül megkérdezte Clarkét, hogy ö sokat imádkozik-e azért, hogy korán keljen. — Nem, barátom. Én egyszerűen csak felkehtk — hangzott a józan válasz. ában bevetik a pusztulás és halál minden fegyverét az életéért harcoló, szabadságra vágyó nép eiten, hogy ne akarjon élni, hogy az életre törésnél erősebb legyen benne a halál félelme. De erősebb a haliéinál az élet és az élet utáni vágy hőssé teszi a koreai népet, annyira, hogy minden modern fegyverrel szemben dacol é’etkívánó nagy elszántságéval. Hogy mégis térdre kényszerítsék: kolerával, tífusszal, pestissel, az emberiség minden átkával mérgezik, mindennél, amivel szemben az emberiség legjobbjai egész életet odaáldozva, a tudomány erejével küzdöttek. Erről tájékoztat minden emberséges embert megrázóan a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetsége bizottságának jelentése a „keresztyén* Amerika által megindított balktériiumiiáború- ról. Nem is jelentés ez, hanem szózat a népeik lelkiismereíéhez, mindazokhoz, akik hisznek abban, hogy az ember életre hivatott' el és mindazokhoz, akik Isten kezéből kikerült legfőbb értéknek tartják az embert, akiért Fiát ad- ■ta keresztre, mindazokhoz, akik Nagypéntek és Húsvét taní-ttiyinéiói tudják, hogy a halálnál erősebb az élet. Mi, országveisztő votlt uraink jóvoltából irhegtianiuituk már, mit jelenít bombák sürvfté&e köziben féltőn öíeini magunkhoz egyik kezünkkel gyermekünket, másikkal az élet társ-unkát. Mi, megtanultuk már, mit jelent vagy élet, vagy halál pillanatában élet-hitre bátorítani a tátves társunkat A nagy szeretet és a nagy féltés érzése volt akkor a mienk. Ez hozta össze most Becsben a Nemzetközi Gyermekvédelmi Konferenciát. Ez a konferencia féltőn öleli a vüág .minden gyermekéi most magához, különösen is a-zokaf, ahol ma hull a bomba és szórja a halált, a nyomorúságot a iöóthefs pusztítja a csecsemők, a tipegők, a riadtleikű halál- félelembe dermédot, olyant, miint amilyen éppen a mi kis gyermekünk. Ezekért a gyermekekért emeli' fel' szát# ez a konferencia az 5 jövőjükért1, életükért és boldogságukért ée ezt bátran teszi, a háború ellenére teszi, mert nagy az ő hit© abban, hogy pusztításnál, gonoszságnál van nagyobb erő is és ez a jós-ág, nagyobb ir gyűlöletnél a szeretet és a halálnál erősebb az élet. Erősebb a,z élet. Erre tanít mérnkét a 'Moszkvában tartott tíznapos nemzetközi gazdasági konferencia is. Ezen a konferencián nemcsak az nyilvánult meg, hogy ezt az életet igazságos életté 'ehet és kdl tenni. Megszólaltak a konferencián Kelet, Nyugat, gyarmati és függő helyzetiben lévő országok kiküldöttei is. Minden megszólalás annak az élét-,követelménynek adott hangot, hogy az élet javait jgazsá-gosan kell eljuttatni mindenhová. A gyarmati és függő országok küldötteinek keserű panaszai megmutatták, hogy a kereskedelmi kapcsolat a tőkés országok és a gyarmati, vagy függő helyzetben lévő országok között nem egészséges és nem igazságos. Ez a konferencia ebbén a kérdésben a becsületesség és az ‘igazságosság ak-pja-it kereste. Törekedett a nemzetközi kereskedelem alapjainak megteremtésére. Az élethez való jogot aika-rta érvényesíteni, mikor a becsületes áruforgalom megva-lósífását követelte és amikor ezt követelte, tudta, hogy - ennek azért kell megvalósulnia, tnert erősebb az élet. Így küzd a béketábor és így küzd -minden emberséges ember. Üj háború veszedelme ellenére is a jóakaratú, becsületes milliók és népek nagy táborában az építésre, a nemesre és igazságosságra törekszünk. Keresztyén népünk hitére és 'elkiismeretére hivatkozva állunk oda az életben bízók táborába. A . keresztyén ember hisz az életben, hiszem az élet legyőzte húsvétiban a halált. A keresztyén ember cselekedjék, küzdjön hát az életért Bizony az élet erősebb... Imádság. Istenem! Szerelmedért szerelemmel akarok fizetni, midőn keserű emlékezéssel visszaidézem gyalázatos útjaimat, hogy, a Te igaz, szilárd és boldogító édességed legyen már gyönyörűségem és Te markold eavbe hiábavalóságokat hajszoló ziláltságomat, mert Tőled eltávolodva izekre szakadoztam. Augusztinus.
