Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-03-16 / 11. szám

XVII. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM.

Egyes szám áras 1 forint 40 fiOér

1952. MÁRCIUS 16.

Ä püspöki értekezlet kiadásra készítteti elő az evangélikus hitvaliási iratokat

Egyházunk püspökei és püspökhelyet- tese: március 10-én dr. Vétő Lajos elnökletével püspöki értekezletet tartottak, meiyen igen jelentős döntéseket hoztak. Előkészítő tárgyalásokat folytattak az evangélikus hitvallási iratok teljes és együttes kiadására vonatkozóan. Magyar nyelven még sohasem jelentek meg egyházunk hitvallási iratai egy kiadványban. Külön-külön sokszor napvilágot látott a Kiskáté, a Nagykáté és többször kiadták az Ágostai Hitvallás magyar szövegét is. Igen régi, több mint harmincéves kiadásban még itt-ott megtalálható az Ágostai Hitvallás Apológiája, nagyon régi kiadásban a Schmal- kaldeni cikkek, az Egyességi irat azonban mai magyar nyelven sohasem jelent meg, hanem csak egy XVI. századbeli kiadás fényképmásolatos kiadását készítették el szintén igen régen, ez azonban a nagyközönség szempontjából használhatatlan. Egyházunk a magyar protestantizmus egész történetében nem tudta létrehozni a hitvallási iratok együttes magyar kiadását. A püspöki értekezlet most Karner Károly dr. teológiai tanárt hívta fel javaslattételre e nagyjelentőségű kiadvány előkészítésének szükséges munkálataira. Kamer Károly javaslata alapján a püspöki értekezlet elhatározta, hogy bizottságot küld ki, melynek atz a feladata, hogy az elmúlt esztendők alatt elkészített, de ki nem adott hitvallás-fordításokat felgyújtsák, felülvizsgálják, szövegében egyeztessék, szóhasználatában egységesítsék és ütemtervet készítsenek, hogy a hitvallások közös kiadása a lehető legrövidebb időn belül elkészülhessen. A bizottság tagjai: Dr. Vétó Lajos és Dezséry László püspökök, dr. Sólyom Lenó, dr, Kamer Károly és dr. IViczián Dezső teológiai tanárok és Benczúr László, Luther Márton Intézet Igazgatója,' mint a bizottság titkára. Ez a püspöki értekezlet! határozat egyházunk széles közvéleményében nagy érdeklődést kelthet s egyházunknak régóta ©gyík legnagyobb vállalkozása. Segítse Isten püspökeirfknek ezt a döntését megvalósuláshoz. Egyetemes Sajtóosztályunk

kapta a megbízást a hitvallási iratok kiadásának lebonyolítására.

A püspöki értekezlet előkészítette a március 12-i országos esperest értekezlet anyagát. A nagyjelentőségű esperesi értekezlet lapunk zárta után folyik le, így erről csak jövő héten adhatunk beszámolót. Az esperesi értekezlet egyházunk általános helyzetével és legközvetlenebb feladataival foglalkozik, különös tekintettel a zsinatra, melynek egyházszervezett reformjai kerülnek megvitatásra, főleg abból a szempontból, hogy milyen sorrendben vegye azokat tárgyalás alá törvényalkotó zsinatunk. Az esperesi értekezlet idevonatkozó előadását Dezséry László püspök tartja.

A püspöki értekezlet foglalkozott a Lelkipásztornak, egyházunk lelkészi szaklapjának kérdéseivel és úgy határozott, hogy a Lelkipásztort sajtóosztályunk kiadásába adja, szerkesztésével pedig Veö- reös Imre helyett megbízta dr. Vető Lajos püspököt.

A püspöki értekezlet elfogadta az új bibliafordítás javasolt szövegét a Mi Atyánkra vonatkozóan. A Mi Atyánk szövegének egységesítését hozza magával az az új bibliafordítás, amit most készít a protestáns egyházak közös bibliafordító bizottsága. A Mi Atyánk szövege, különösen a református és evangélikus egyházi használatban mutatott eltéréseket. A most javasolt szöveg az evangélikus egyház használatában lévő szöveget fogadja el. A bibliafordításra vonatkozóan még egy határozat született ezen az értekezleten. Azt javasolja püspökeink értekezlete, hogy a közös protestáns bibliafordító -bizottság a Királyok II. könyvének fordítása után egyelőre a többi ótes- tamentumi könyveket kihagyva, fogjon hozzá a Zsoltárok könyve új fordításának elkészítéséhez. A Zsoltárok könyvének ezt az előtérbéhelyezését híveink tömege kívánja. '

Tudomásul vette & püspökök értekezlete, hogy egyházunk sajtóhónapját az Egyetemes Sajtóosztály rendezésében 1952. április 15-től május 15-ig tartják.

Készülj az Ige hallgatására!

Oculi vasárnap,

Efeztu 5:1—9.

ä ara! vasárnap nevét as őskeresz- déaység e vasárnapi zsoltára adta: j,,Sze«neim mindenkor az Urra néznek. Telt ints reám Uram és könyörülj rajtom.“ 25. Zsoltár 15—16. verse. A reánk tekintő Isten könyörülő édes- atyai szeiretete mindnyájunkat az ö Lű és hálás követőivé tesz az apostol levelén keresztül ma is. Legyelek oz Isten kővetői, ez az üzenete mai Szentigénknek. Az apostol két oldaliról világítja meg a kérdést. Egyrészt pozitfve megrajzolja milyenek Isten kővetői, akiken Jézus Krisztus szeretet® és mennyei világossága ragyog, másrészt negative a paráznaság és bálványimádás bűnét festi, amely alkalmatlanná tesz minket Isten hű és igaz köve lésére.

Hogyan lehet valaki Istemtkőveiővé, íbololt még nem is látta, vetődik fel a kérdés? A fehlet mégis nagyon egyszerű, mert aki Krisztust követi, az Istennek is követője, mert Jézus azt mondotta: Én és az atya egy vagyunk. Krisztus példát adott nekünk, bogy kövessük az Ö nyomdokait, mert így azól: Aki nékem szolgál, megbecsüli azt az atya.

Isten követői tehát:

1. szeretetheti járnak. Nem általános Sembeiri szereiéiről van itt szó, hanem Istennek bűntörlő, örökkévaló szere- teléről, amellyel magához ölelte a Tő- Be eltávolodott és Ellene szegülő egész ■világot. Örök, szent szeretet, amely gyűlöli a bűnt, de megmenti a bűnöst. Ez a szeretet minden emberi mértéket felülhalad. Itt is Jézus Krisztus a példa: Amint én szerettelek titeket, jfiigy szeressétek ti is egymást. Az apostol nyomatékosan hangsúlyozza nemcsak az efezusi gyülekezet, de a sna élők ft&tt is: „Járjatok a szeretet- ben, m'ként Krisztus is szeretett minket.“ Ez a szeretet új, növekvő, önfeláldozó, könyörülő szeretet legyen ma jäs! Van-e benned ilyen szeretet?

% Világosságban élnek. Nem földi (fényforrásról szól az apostol, de a 1

mennyei fényforrás, a SzelÄEeifc az a világosság, amely megvilágosít minden embert és vezeti a Benne hívőket. Aki nem hisz, még a sötétségben bolyong, mert nem ismeri sem Istent, sem a bűnt, sem a kegy.Imiét. Aki hitre jut a Szentlélek által, az jó fává lesz, mely jó gyümölcsöt terem. Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van. (9. v.) Járjunk Krisztus világosságában s teremjük a világosság áldott gyümölcseit: a jóságot és igazságot)

Isten kővetője nem lehet az, aki szentségtelen, gondolatban, szóiban és cselekedetben. Két főbűnben látja Pál az Isten követésére való alkalmatlanságot. A paráznaság és bálványimádás azok, amelyek távol tartanak bennünket Istenünk és Krisztusunk hű követésének áldott szolgálatától. Az efezusi gyülekezet előtt sem volt ismeretlen ez a hatalmas akadály, amely Isten és a gyülekezet tagjai közé $1tt, de a ma élő ember számára is legyőzhetetlen és megöl (ihatatlan probléma az érzékiség rabsága és a mammon imádata. Menten ledőlnek azonban ezek a hatalmas válaszfalak, ha bűnbánó hittél, imádisőgos lélekkel és hálás szívvel fogadod Krisztusban Isten örök ajándékát a keresztet, s a rajta szenvedő Krisztust, aki mindnyájunkat Isten hű követőivé tesz sze- retete, értünk hullott szent vére és ma is közbenjáró imádsága által.

Isten nélkül élő ember Istent kővető létekké lesz, ha hittel zengi:

A Krisztusban bizton áll már, ki Benne vert ggőkerel,

Meri erősebb a halálnál, a forró, hű szeretet,

Krisztus híved maradok,

Tőled el nem szakadok.

Igg talájor.■ csendes végem — Keresztfán én üdvösségem,

ffj. Rhnár Jenő

MÁRCIUSI HAGYOMÁNYOK

KOSSUTH LAJOS EVE a mostani esztendő. Másfél századdal ezelőtt •— 1802. szeptember 19-én — született s szinte ugyanannyi ideje nemzetünk közéleti és politikai tájékozódása és gyakorlata számára a legfőbb mintakép. Őszinte szeretettel ragaszkodunk hozzá. Tudjuk, igazi forradalmi jellem vplt, nag^j szabadságharcunk vezére, a nép felszabadítója s nemzetté varázsolója. A Világosnál összeesett ország Kossuth nevébe kapaszkodva tápászkodott fel a földről. E névtől keményedett, tőle távolodva lazult. Ország, föld és nemzet szabadságának roppant vágya szinte vallásos színt kap nála. Egyik legkülönb politikai hagyományunk. Jubileumi évét méltón óhajtja emlékezésünk s tájékozódásunk alkalmává avatni népi demokratikus kormányzatunk. Mint tudjuk, új, méltó szobra készül a fővárosban lévő rossz szobra helyére. A Magyar Történelmi Társulat egymás után jelenteti meg eddig kevéssé ismert műveit, országgyűlési beszédeit, naplóját, jegyzeteit; az évfordulóra jelenik m^g a szabadságharcot felölelő kötet. Napvilágot lát egy Kossuth-évkönyv hivatott történetíróink tanulmányaival. Nem kétséges, hogy egy teljesebb, valószerűbb képet kapunk róla az új kutatások eredményei alapján.

Az ilyen képre felettébb szükségünk van. De a hagyomány nem szobor és nem csak könyv, hanem élő és folyton ható, mozgásba hozó eszmei erő. Egy élő nemzedéknek élő s előrevivő hagyományokra van szüksége. Kossuth Lajos csak most válik ilyen hagyománnyá számunkra, a nép milliói számára, fiatalságunk hősöket kereső szemének. Velünk él Kossuth Lajos. S nekünk itt e hasábokon is, messzehangzó szóval kell rámutatnunk arra, hogy Kossuth a magyar evangélikusoknak, a magyar protestánsoknak is legigazibb hagyománya. Nevetséges volna ma, bármenynyire is megvan a formális jogunk hozzá, kisajátítani őt a magunk számára. De a magunk körében tanító és intő uiimutatással szólhatunk arról a felvidéki családról, amelyből származott, amelyben gyökerezett mind nemzeti, mind világszemléleti egyensúlya. Eszünkbe jutnak az iskolák, ahol a serdülő kor s az ifjúváérés életreszóló benyomásait szerezte: a sárospataki és az eperjesi kollégium. Látjuk őt az ország társadalmi és nemzetiségi rem-etevében hittel és nyugodt okossággal haladni az emberek boldogságát célzó úton.

Nem kell túlozni a vallás hatását e fiatal Kossuthnál, de a protestáns tájékozódás nem csupán vallási jellegű s Kossuthnál is ilyenről kell . szólni. Erkölcsi szilárdságot, szabad és bátor áttekintést, valóságszemléletet, előítéletek és dogmák elutasítását kapta ajándékul a szülői háztól és az iskoláktól. Nemcsak a szónoki erőt tanulta a reformátoroktól, hanem a társadalom építését, a lánglelkú képzeletet a valóság megragadásához is. Beléje ivakodott, vérévé vált minden, ami ellentétes eró volt a zsoltárokban, az evangéliumban, a reformációban egy né- peket-nemzeteket elnyomó, zsarnoki világgal szemben.

PETŐFI IGEIT „zengik vissza az időnek bércei, a századok“, ahogy maga kívánta volt. A százesztendős költemények olyanok, mintha ma szülemlettek volna. Szavai elevenek, mondatai for- róak, őszinték, nem hervadt el egyetlen kötőszava sem. Ez a nagy költő hatása. Fiatalon is mindent tudott és mindent látott. Nemcsak költőnek volt nagy és páratlan, hanem politikusnak is. Ott áll serkentőül mellettünk most is. S ugyanúgy hivatkozhatunk rá, mint Kossuthra, n'em csupán az anyakönyvi bejegyzés alapján. A magatartását ő is ugyanabból a környezetből hozta, mint Kossuth s ugyanolyan szellemű s eszmei tájékozódásé iskolákban edződött. Csak Petőfi erősebben együtt volt a néppel és az alföldi tájjal, a döntő élménnyel. Petőfi költészete nélkül épúgy elképzelhetetlen a szabadságharc, mint Kossuth nélkül. S épúgy elképzelhetetlen e költő nélkül a mi érzelmi és értelmi nevelésünk. Lelkesedési&k szövege ő, útmutató és igazoló. Nincs érzékelhetőbb irodalmi hagyományunk, mint ez a költő. S hagyományunk úifent itt is, egyházi sáncok közt. Petőfit idézzétek népért élő magyarok, öregek s fiatalok egyaránt!

Ennek a költőnknek a dicsősége is most tetőzik. Milliók ismerik meg, akik eddig nem ismerték, holott nem volt híresebb költő Petőfinél. Néhány éve új fordításai jelennek meg Európa keleti részén. Ez nekünk nem közömbös s nem csupán irodalmi ügy. Az új orosz Petőfi- fordítások a szovjet népek Petőfi- ismeretét s magyar-ismeretét egyszerre hozzák létre. Komoly eredményként kell jelentenünk a mostani orosz és ukrán Petőfi-fordításokat, a román és lengyel, a cseh és szlovák új Petőfi-köteteket. A legjobb magyar harcol értünk a világ legérthetőbb nyelvén, minden olvasó édes anyanyelvén, s minden sora, minden mondata, mely megközelíti a magyar eredetit, egy-egy diadalnak tetszik. A népek testvériségének, a béke szent ügyének, az emberiség együvétartozdsándk diadala ez. Szent márciusi hagyományunk ez a költő,

olvassuk újra meg újra itt, ahol j’ártkelt, ahol az eget és az embereket

46. ZSOLTÁR

Botiamat Erős vár es wd Istenünk

1. Isten a mi erős várunk, Védelmezőnk és oltalmunk, Bajainkban segítségünk,

Vdndorútunkon vezérünk.

Azért nem félünk,

Bárha a földünk,

El is változnék Es beleomlanékr jf tenger közepébe.

2. A viharok tombolhatnak, Hullámok tajtékozhatnak,

A hegyek megrendülhetnek S szerteszét rombadőlhetnek.

Dé Isten várát,

Az Űr hajlékát,

Le nem döntheti,

Az Űr azt megmenti S igéjével élteti.

L Nemzetek ha zajonganak, Országok ha hdborognak,

Az Ür egyetlen szavára,

Elnémul a harci lárma.

Azért nem félünk,

Van reménységünk, ,

Hisz velünk van a Seregeknek Ura,

0 a mi erős várunk.

4. Jöjjetek hát és lássátok,

Mit tesz ő, ha lázongnátok:

A hadakat tönkreveri,

Fegyveriket felégeti. Csendesedjetek!

Békén legyetek!

Mert velünk van a Seregeknek Ura.

O a mi erős várunk.

VERTES! ZOLTÁN

kémlelte $ ahol a Kossuthéhoz hasonló hittel állapodott meg a magyar népnél. Mindnyájunk költője kell legyen, száz- szór végigolvasott, elszavalt verssoraival. Így nevelődik a nép nemzetté.

„HÚZD MEG A HARANGOT, egész Buda ég“ — olvasom egy ismeretlen szlovák költeményben. A verset Ldn Chalupka költő és lutheránus lelkipásztor írta, a ■ szlovák evangélikusok éne-i keskönyvének szerzője, 1848-ban. Különös szeszélye a sorsnak, hogy most fedezték fel, nemrég ajándékozta a tus rócszentmártoni szlovák nemzeti mús zeumnak egy vidéki lelkész.

„Húzd meg a harangot1': ez a vers címe is, ha magyarra fordítjuk, s fő mondanivalója ennyi: „Fegyver dörög, harangok zúgnak egész Magyarországon át, Büszke Buda várában immár nemzeti zászlók lobognak. Magyar, német, szlovák és román egy családba egyesültek. Isten adja, mindig ily egyetértésben! éljenek, s tűnjenek el végkép a széthúzást szító erők."

Egy pozsonyi szlovák irodalmi lap (a „Kulturny zivot“) tette most közzé a verset, mint szlovák irodalmi eseményt. Hozzátehetjük, hogy esemény nekünk is, akik tudtuk, hogy 1848-ban volt más is a- szlovák magatartásban, mint bécsi zsoldban 49 ó ellenforradalmi berzenke-i dés és harc Kossuth és Petőfi népfels szabadító mozgalma ellen. Két évvel ezs előtt megtudtuk, hogy 1848-ban Petőfi Pilvax-beli köréhez tartozott az a Jankó Kral, aki költőnek is, politikai harcoss nak ~is egyformán Petőfi szabádsághltét vallotta és hirdette s szembeszállt azokkal' a szlovák hazafiakkal, akik a Szent Szövetség rendőri szuronyaiban, Becs császári kegyében látták a Kárpátok népének igazi üdvét. Most egy századon át lappangó kézirat újból ugyanezt bizo-i nyitja. Húrban és Stur mellett volt egy másik szlovák felfogás, s erősen látszott egy másik szlovák út is. Ez nemcsak utólagos igazolása a szabadságharcnak, hanem a mai jó szomszédságnak is használ. Ilyen úton kívánt járni az ország minden népével a szabadság egyenlőségében Kiskőrös szülöttje s Monok szülöttje is, akinek családfája a festői Tu* róc völgyében állott,

Egyetlen line törhetetlen s összefüggő szemei ezek. Megpróbált és megtöretett népekből áll össze a jó nemzet. A Kárpátok alatt mindnyájan igy értünk meg a közös szabadságra és a kölcsönös megbecsülésre.

A protestantizmus vonalán nincs korszerűbb, nincs őszintébb hagyománybeli kapcsolatunk. Az építő, életosztó szocializmust valósítjuk meg ma és ezért ragaszkodunk népeink örökségéhez, március múlhatatlan hagyományához.

Szalatnai Rezső

NŐK HARCA A BÉKÉÉRT

Mini negyvenkét éve tuenden, esztendőben, idén is az egész világon megünnepelték márc. 8-át a nők nemzetközi napját. Ez a nap most a békéért, az angol—amerikai imperialisták új bérű« tervei ellen harcoló nők nagy seregszemléje volt.

Négyszázmilliónál több asszony számára a nyolcszázmilliós béketábor a6z- szonyai és leányai számára a béke védelme a szabadság és a béke védelmét jelenti. Védik azt az életet, ahol a nő megszűnt a társadalom legeinyomot- tabfj páriája, valóságos házi rabszolga tenni, akit a kizsákmányoló rend és az .erősebb nem“ akarata kénye-fcedve kihasználhat. Hazánkban azt a rendet védik amely megnyitotta az emberhez méltó élet kapu'át, az összes dolgozókkal együtt a nők előtt is. '

A tőkéé és gyarmati elnyomás rabságában sínylődő asszonyok százmilliói számára a békéért vívott küzdelem a jobb éle'ért, az egyenjogúságért és a felszabadításért vívott harccal egyenlő.

De akárhol életiek is, különösen szentté teszi a világ asszonyai számára e békéért való küzdőimet, hogy mim anyáik és feleségek a háború ellen harcolva. fiaik és férjeik Setéért is küzdenek. Családjuk, szeretteik, a béke megvédése érdekében» a magyar asszonyok 1 Segjooíenbl, fajsistes s <sax>de&aBtxs

építéséné«, a haza erősödésének, az öt* éves terv sikeres teljesítésének eőse- gítése. Éljenek hát egyenjogúságukkal, ajkormányunik által biztosított len©tőségekkel a dolgozó magyar nők, és kap* csolódjanak be bátran a termelő és ál* lamépítő munka valamennyi ágában Mint családanyák buzdítsák férjüket, gyermekeiket, fegyelmezett, jó munkára, neveljék fiaikat és leányaikat hazaszerető, kötelességtudó, mumkaszerető errfberekké, terjesszék ki gondoskodásukat a hazára, egész dolgozó népünk* re azzal, hogy öntudatosam, fáradísá* got ném kimérve segítik a béke érdé*' kében folyó nagy felvilágosító és ne* velő munkái. Kell-e mondanunk, hogy ezeken a bókéért harcoló nőkön egyben a mi evangélikus asszonyainkat és leányainkat is értjük. Hol értsék meg hamarabb a nők felelősségét, szent jogát, magasztos faladatait a béke megvédése ügyében, ha nem ott, hol a? imádság adja az elszánáeok és indít* tatások alapján, ahol az Ige vezérli az életet s ahoj az evangélium fénye adja az életfelfogás alapét. A mi asszonyaink azért vannak lelkesen és odaadó szeretette! együtt a világ minden haladó és 'békeszerető asszonyával a béke eaolgálatában, a most elmúlt nemzet* közi SXX3WJ ájsbfc ühfetéee akpjáa.