Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-01-13 / 2. szám

XVII. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM. Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1952. JANUÁR 13» A püspöki értekezlet elfogadta a törvényalkotó Egyházunk püspökei, Tnróczy Zoltán püspök elnökletével egész- napos értekezletet tartottak, melyen a már előkészített zsinati anyagot megtárgyalták és annak alapkérdé­semen egy értelemre jutottak. Ezzel egyházunk törvényeink II. Törvény­cikke az egyház szervezetéről és kormányzatáról szóló törvénycikk elvi alapjait megvetették s a zsinati munkaközösségek és bizottságok dolgává telték a konkrét fogalma­zást. A II. Törvénycikk előkészített reformja igen lényeges változásokat hoz egyházunk életébe. A reform leglényegesebb vonása az, hogy egyházunk most már tö­retlenül kiépíti azt a zsinat-presbiteri elvet egyházszervezeteiben is, ami egyházunk evangéliumi lény egének és protestáns természetének legjob­ban megjelel. Egyházunknak a zsi­nati reform után állandó zsinata lesz. Az állandó zsinat egyházunk legfőbb törvényhozási szerve és egész életének kifejezője, képviselője és kormányzója. Egyházunknak ez a legmagasabb testületé hivatalból való tagokból, egyházkerületi és egyházmegyei kiküldöttekből fog állni. Az állandó zsinat biztosítja az egyházkerületek együttműködését s ilyen módon ez az országos egyház kifejezője is. Az állandó zsinat tag­jaiból választott állandó zsinat ta­nács lesz egyházunk legfőbb köz-* igazgatási szerve. A zsinati tanács lesz a gyakorlati irányítója egy­házunk országos életének, s állandó intézője az egyházkerületek közti ügyeknek. Ezzel a reformmal egy­házunk alapvetően leegyszerűsíti és igen üdvösen alakítja M egyházunk országos életét. A reformmal kap­csolatban megszűnik az egyetemes egyház s ilyen módon az egyház- kerületek együttműködését ezentúl nem két szerv, ú. m. az egyetemes egyház és a zsinat, hanem egyetlen szerv, az országos zsinat biztosítja. A zsinatnak kettős elnöksége lesz, a püspökök közül választott igaz­gató-püspök és az egyházkerületi felügyelők közül választott igazgató- felügyelő személyében. A zsinati reform a továbbiakban megváltoztatja az egyházkerületi és egyházmegyei szervezeteket is. Meg­szűnnek az egyházkerüleu közgyű­lések és presbitériumok s helyükbe lép az egyházkeriileti tanács és a nagytanács, mely kétévenként ülé­sezik. Megszűnnek az egyházmegyei közgyűlések és presbitériumok s helyükbe lép az egyházmegyei ta­nács és a nagytanács, mely kétéven­ként ülésezik. Az egyházközségek éjeiében szintén változásokat idéz elő a tervezett reform, de az egy­házközségek mai szervezetét fenn­tartja. Az egyházközségek a lelké­szek és felügyelők kettős elnöksége alatt presbitériumok, nagyobb he­lyeken képviselőtestületek és egy­házközségi gyűlések útján igazgat­ják a maguk életét. Az egyházszervezeti reform egyik leglényegesebb pontja logikusan, együtt jár a fentiekkel. A zsinat végrehajtja az egyház­megyék területének a közigaz­gatási vármegyék területéhez való hozzáigazítását s ilyen mó­don lényeges változásokat fog hozni az egyházmegyék beosz­tása tekintetében. De végre­hajtja a zsinat az egyházkerüle­tek arányosítását is egész egy­házmegyéknek más egyházkerü­letekhez való álesollakozssáyal, hogy megvalósítsuk azt a rég­óta hangoztatott kívánságot, hogy azt az aránytalanságot, mely az cgyházkerületi beosztá­sok tekintetében fennáll, meg­szüntessük, Ilyen módon az zsinat tervezetét egyházkerület* munkát és fele­lősséget arányosan osztjuk meg, ugyanakkor pedig az egyház­kerületeknek a zsinatban való arányos képviseletét is bizto­sítjuk. A mai helyzet az, hogy a bányai egyházkerület egyházunk népessé­gének több mint 50%-át képviseli, a dunántúli egyházkerület csaluiem 30 % -át, a dunáninneni és a tiszai egyházkerület pedig 7—8%-át. A lélekszámok számbavétele német és szlovák evangélikusok kiköltözésé­vel megvált ozott, s a számbavétel állandóan folyik. Egészen pontos adatokat egyházunk most nem is­mer, de az arányok a fenti hozzá­vetőleges számokból ás világosan láthatók. A dunáninneni egyház- kerület kib. 30 ezer leiket számlál s ezt a Klek számot a bányai egy­házkerület három esperessége is külön-kiilön túlszárnyalja, de túl­szárnyalják dunántúli esperességek is. A tiszai egyházkerületnek fcb. 37 ezer a lélekszámú s ennél az egy­házkerületnél is nagyobb a két nagy kerület négy esperessége külön- kiilön. Mindebből híveinknek első hallásra is könnyű megértenie, mi teszi indokolttá az egyházkerületek arányosításának program mját. Ter­mészetes, hogy ez a belső egyházi rendeződés igen lényegesen alakítja ót egyházunk életét, de annak egész munkáját megkönnyíti és helyes irányba szervezi át. A zsinati reform még igen jelen­tős kérdésekhez is hozzányúl, ami­lyenek pl. a léikészi áh'ásók betölté­sének reformja, a nők egyházjogi egyenjogosítása és az egyházi tör­vénykezés reformja. A továbbiakban rendszeres ismertetésekben .tájékoz­tatjuk olvasóinkat a zsinati reform részleteiről. Most csak az egyház­szervezeti kérdéseket emeltük ki, miután ebben a tekintetben, vagyis a II. Törvénycikk reformjának te­kintetében a püspöki értekezlet ki­jelölte a reform útját. A zsinat megnyílása január hó­napban várható s annak ünne­pélyes lefolyását, egész pro- grsnunját a január 15. püspöki gyűlés fogja előkészíteni. A megnyitó iiiés ünnepélyes sza­kasza után megválasztják az új zsinati elnökséget s kiegészítik vagy újraválasztják az 1948. óta meglévő zsinati bizottságokat. A püspöki gyűlés arról adott bizonyságot, hogy egyházkerüle­tek papsága a fenti reformok­kal egyetért s a püspökök be­számolóiból, melyben egyház- kerületekben a zsinati reformok tekintc'.ében összehívott lelkészt és presbiteri gyűlések eredmé­nyeit összegezték, az tűnt ki, hogy egyházunk hivatalosai, a lelkészek, az egyházi munká­sok, a presbiterek mély érdek­lődéssel és egyetértéssel kísérik az egyházi reform ügyét. A püs­pöki értekezlet úgy tudóit egyet­értésre jutni a zsinati reform ügyében, hogy közben közösen hálát adhattak azért, amiért zsinati javaslataikat úgy tehetik meg, hogy abban őket egyház- kerületük közvéleménye támo­gatja. Ez pedig hatalmas műve Isten Szentleikécek a mi egy- házunken. Annak bizonysága, hogy Isten őrzi, vezeti, eliga­zítja, tanácsolja az ő népé?. Annak bizonyítéka, hogy Isten. evangélikus egyházunk egysé­gét s megújulásra való közös készségét teremtette meg ben­nünk. Egyházunknak ez az egyetértő készsége a belső meg­újulásra egyházunk legfőbb biz­tosítéka a jövőben. Széleskörű munkatársi értekezlet F az „Evangélikus Elet Az Evangélikus Élet munkalár- sai igen nagy létszámban veitek részt azon a munkatársi értekez­leten, melyen dr.Vető Lajos püspök, Sajtóosztályunk elnöke elnökölt. A konferencia egésznapos volt s De- zséry László püspök, az Evangéli- kuk Élet szerkesztője két előadása szolgálta a megbeszélés anyagát. Az első előadásban szerkesztőnk gyakorlati útmutatást adott a mun­katársaknak azoknak a felismeré­seknek alapján, amelyeket szer­kesztés közben tapasztalt a munka­társak munkájára vonatkozólag. Az előadás és a megbeszélés célja az volt, hogy a hibákat kijavítsál: s az Evangélikus Élet hatalmas olvasótáborának igazi, jó és kor­szerű evangélikus újságot adhassa­nak a kezébe. Félreérthetetlen és helyes bírálatot gyakoroltak az Evangélikus Élet számai és cikkei felett s a kritikai szellem, melyet a munkatársak a maguk munkájá­val szemben is képviseltek, jó ha­tásaiban mutatkozik majd la­punkon. A második előadásban szerkesz­tőnk az elkövetkező időszak egy­házi programm jónak megfelelő szerkesztési progrummot és szem­pontokat adott, melyek segítségül lesznek a munkatársaknak, hogy a lap egységes szelleme mégijobban k-idonihcrod jók. Ezen a munkatársi megbeszélésen az Evangélikus illet széles munka­társi közössége újra megerősödött aljban a meggyőződésében, hogy .az Evangélikus Elet. mint egyhá­zunk országos lapja, egyházunk életében nélkülözhetetlen szolgála­tot végez. Igen nagy szerepe van egyhá­zunk életének irányításában, elsősorban azzal, hogy támo­gatja egyházunk vezetőinek ki­tűzött programmját. Ezt első­sorban egyházunknak az a hitbeli döntése alapozta meg, ami a Magyar Népköztársaság kormányával való megegyezés szellemében jut kifejezésre. Egyházunk 1848-ban a belső megújulásnak, az új tájékozó­dásnak, magyar népünkhöz való hűségnek, az emberiség békéje fenntartásának és min­denekelőtt az élő Isten minket ma is eligazító igéjének való engedelmesség útjára lépett. Ugyanez időben indult meg újra az Evangélikus Élet szol­gálata egyházunk népe felé és azóta töretlenül szolgálja ezt az egyházi programmját. Ezt házunk vezetőinek munkáját támogatja tehát lapunk to­vábbra is s ezzel végzi legna­gyobb szolgálatát. Híveinket az evangélikus egyház új éle­tére neveli s még hasznosabb, még félreérthctetlenebb és még gyakorlatiasabb lesz ez érte­kezlet ntán abban, ahogyan hozzászól Isten igéjének meg­világításában magyar evangé­likus népünk és gyülekezeteink mindennapi kérdéseihez A munkatársak megerősödtek atban az elhatározásukban, hogy szemüket a jövőre vetik, egyhá­zunk népének szeme elé a magyar uép céljait tűzik és egyházunkban megkeresik és fejlesztik a jövő egyházát. Azt az egyházat, amely kezeit az eke szarvára veti és hátra nem tekint, mert alkalmas akar lenni Isten országára. ■ , Ebben az értelemben kell az értekezlet tanulságai és hatá­rozatai alapján megjavulnia lapunk írásmagyarázati és lel- kipásztori anyagának, ehhez a célhoz keli igazítanunk a la­punkban közölt szépirodalmat és mindenekelőtt ezeknek a cé­loknak szolgálatában kell to­vábbvinnünk lapunk tájékozta­tási és tanítási szolgálatát. Bizonyára olvasóink nagy több­ségének örömével találkozik az, hogy egyházunknak még ebben a hónapban újra megnyíló zsinatát lapunk nemcsak figyelemmel fogja kísérni, hanem annak célkitűzéseit támogatni is akarja. Egyházunk közvéleménye ezentúl rendszeres közvéleményekben tájékozódhatik azokról a reformokról, amiket egyházszervezeti téren, de az egy­ház egész munkájára vonatkozóan is létrehoz a zsinat. Egyházunk zsinati esztendeje kezdődik, kérjük olvasóinkat, kísérjék figyelemmel lapunkon keresz­tül a zsinati munkát s legye­nek gyülekezeteikben a zsinati tervek ismertetői és támogatói. A zsinat igazán zsinat, ha benne egyházunk egész népe részt vesz. A zsinat nem a zsinati atyák ma­gánügye, a zsinati atyák egyházunk népének bizalommal támogatott ki­küldöttjei, akikkel együtt kell tö­rődnie, elmélkednie és terveznie egyházunk egész népének. Öntudatosan és Istennek való mély hálával tekintett át a munka­társi értekezlet azon a szolgálatán, amit a béke ügyének megvédelme- zése tekintetében egyházunk lapja: az Evangélikus Élet elvégezhetett. Református püspökök újévi megnyilatkozásai A budapesti református lelkészek, vallásié núrok, egyházi munkások újévi üdvözletére válaszolva, Be- reczky Albert püspök kiemelte, hogy az egyház nem maradhat öncélú intézmény, hauem a jó szolgálatok­ban kell szakadatlanul megújulnia. — A történelmi fejlődésnek olyan óriási átalakulásában élünk — mon­dotta —, ahol az egyház szempont­jából sem lehet beérni ideiglenes megoldásokkal, hanem végleges döntésre , van szükség. Ilyen végleges döntés, hogy a magyar református egyház határozottan igent mondott a, szocializmus ügyének építésére és igent mondott a tartós béke fenn­tartásúért folyó nagy küzdelemre is. — Mi a szocializmus világában élünk és magatartásunkat ehhez .szabjuk úgy is, mint Krisztus szolgái és úgy is, mint Krisztus egyháza. Péter János püspök a debreceni egyházközségek és egyházi intézmé­nyek vezetői előtt ismertette az egy­házi élet soron következő felada­tait, majd ezeket mondta: — 1952 a felemelt ötéves terv harmadik és döntő esztendeje. A terv részleteivel, nagyszerű felada­taival személyes kapcsolatba kell kerülnünk. Személyünkkel kell át­élnünk, hogy az épülő új társadalom és a terv minden részlete szoros és köl­csönös kapcsolatban van egy- mással. A békét védelmező tábor mozgal­ma még csak feladatainak kezdetén van. Az új esztendőben is új felada­tok várnak rá. Bizonyosak lehetünk a felöl, hogy vállalkozásukat siker kíséri. Ételünk, munkánk az egyház­ban is legyen mindig szűrös kapcsolatban a békét védelmező nagy táborral — fejezte be Péter János püspök. ’-ben Meggyőződésünk, hogy keresz­tyén becsületünk, egyházunk és magjai' népünk érdeke s az egész emberiség boldogulása szolgálatában állottunk, akkor, amikor a béke ügyéért lapunk hasábjain rendszeresen sikra- szálltunk. Lapunknak ez a szolgálata hazánk­ban és külföldi evangélikus test­véreink között is visszhangot kel­tett, helyes eligazítást adott, tehát hozzájárult az emberiség nagy kér­désének, a béke megvédésének ügyéhez. Áttekintette a munkatársi érte­kezlet egyházunk egész sajtóhelyze­tét is, arról bírálatot mondott és megvetette az alapjait annak, hogy egyházunk egész sajtója és könyv­kiadása meggyőződésteli, egységes szolgálatot végezzen egyházunk megújulása és jövője érdekében. Egyetemes Sajtóosztályunknak nagy öröme, hogy éppen 1951. de­cember hónapja egyházunk könyv­kiadásának is jelentős hónapjává lehetett az Evangélikus Naptár 1952, az Útmutató a Biblia rend­szeres olvasásához 1952., Dezsénj László: Krisztus az ajtó és Kiss Samu: Magyar protestáns egyház­történet című tankönyvének kiadá­sával. ■Egyházunk sajtómunkája és könyvkiadása híveink nagy tö­megeinek szeretető által fenn­tartott vállalkozás és Sajtó- * osztályunk bálával mondhatja, < hogy egyházunk népe meg vasú- ’ rolja, olvassa kiadványait s azok szellemében erősödik a hitben és abban a helyes ma­gatartásban, amit az evangé­likus keresztyén embertől Isten a mi hazánkban most meg­kíván. Az Evangélikus Elet munkatársi értekezlete az őszi egyetemes köz­gyűlés határozata alapján meg­kezdte a kidolgozását egyházunk sajtó-hónapja tervének. A sajtó­hónapot februárban tartjuk azzal a céllal, hogy az Evangélikus Élet olvasótábora megerősödjék, á.lan• dóvá és áldozatkészségben szi­lárddá nevelkedjék s azzal a céllal, hogy egyházunk sajtójának monda­nivalójával egyházi programmun- kai támogassuk, híveinket evangéli­kus egyházunk programm fával még inkább megismertessük s a mellett való álás foglalásra hívjuk. Ugyancsak az egyetemes közgyű­lés határozata alapján megkezdték azoknak az egyházmegyei sajtó- megbízottaknak a kiválogatását és felkérését, akik egyházmegyéjük területén az evangélikus sajtó ügyét •rendszeresen szolgálják .majd. Egy­házi sajtónk a híveké és a gyüle­kezeteké. Érezzék egyházunk hívei és gyülekezetei sajtónkon ezt az odaadást, de érezzék a saját köte­lességeiket és felelősségüket is. Legyünk egyek abban a mély elhatározásban, hogy egyhá­zunk sajtóját fenntartjuk és hogy egyházunk sajtóját egy­házunk nevel öeszközének te­kintjük és azzá építjük ki. Isten áldása azoknak a szor­galmas munka !át kíséri, akik öntudatosan, bölcsen, becsüle­tesen és egyértelműen küzde­nek. A Szentírás szavai szerint azoknak adja Isten az áldást, akiknek kürtje nem zeng bi­zonytalanul. A munkatársi ér­tekezlet legnagyobb tanulsága az lett s legnagyobb eredménye is az lesz, ha lapunk kürtjének zengése még inkább tisziu! s még egyértelműbb lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents