Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1952-02-10 / 6. szám
SVA. ÉVFOLYAM, <S. SZÁM Egyes szám ára: 1 {»riot 40 fillér 1952. FEBBUÁR 10 A zsinat a karzatról nézve MsgüfíSt országos zsinatunk énekkel, amit az orgonán Zalfeiiy AiaMagyar evangélikus egyházunk íeg- iqibb törvényhozó testflseto. a zsinat kedden, február 5-én megnyitotta má- eodite ülésszakát. Különös ízű mondat ez, amihez hasonlót vajmi ritkán írhatunk le.1- Hazai, sok évszázados egyház-, történetünkben ez mindössze a negyedik országos zsinatunk. A történelmi jelentőségű esemény történelmi levegője árad az Egyetemes Egyház Üllői-úti imatermében, ahol el-elhangzik a sajátos zamaté rr.egszóíilás: .Tisztelt zsinat, atyák és testvérek!“ De nem csupán visszatekintve, különös ízű a mondat, hanem a jelenre nézve is. Ez tükröződik az ünnepi kifejezésü arcokon, a megnyitó isten- tisztelet igehirdetése alatt, amelyet Dezséry László, bányakerületi püspök tartott V. Móz. 30:9—16, 19. alapján. Istennek ma parancsolt igéje szólalt meg benne, amelynek itt és most keit engedelmeskednünk késlekedés nélkül. Nem rögzíthetjük az engedelmességet „odaéfra“, mert Isten itt akar áldássá lenni; sem tengerentúlról nem vehetünk hozzá példát, mert ez nem a mi helyzetünk s nem a mi világunk. Igeszol- gálatunk telepe, engedetaiességünk tere, a irtai Magyarország. Ebben a mai hazánkban cselekszik Isten, sok jót, amit szolgálnunk kell. Jól okulni a múltból, jól tájékozódni a jelenben és jól reménykedni a jövőben — adta meg az igehirdető püspök a világos vonalat. Istentisztelet után az ülést Margócsy Emil helyettes elnök nyitotta .meg. Világosan mutatott ré, hogy a ima érvényes egyházi törvényünknek két okmánya van: az 1893-as Egyházi Aljmtmárry- -s~ az 1937-es Egyházi Törvények. Ezek nyomán, vagy> ezek helyébe hivatott ez a zsinat ú!j törvényeket alkotni. M!a már senki sincs az életben .azok közül — emlékezik vissza 'Margócsy —, akik az elsőt aláírták ... Közben végigfut a szemein az asztalók mellett, névvel megjelölt helyükön ülő .atyákon és testvéreken“. Vájjon a legutóbbi zsinatból hányán vannak itt? Jórészt fiatal és java- korabeli arcok figyelnek élesen az elnöki asztal felé. Mindössze nyolcán vannak közöttünk olyanok, akik az 1937-es Egyházi Törvények megalkotásában részt vettek. Tagjainak korát tekintve ez a zsinat mindenesetre jelentékenyen fiatalabb. Általában evangélikus népünk legszélesebb rétegeiből tevődik össze az a komoly, felelősségteljes közösség, akik most hallgatják törvényhozó feladataik felvázolását. De nemcsak ők alkotják a zsinatot. Papíron, igaz, így van. Rendkívül le!-, kiismeretes számba vétel és felülvizsgálat mondja ki a tagok névsorát, mégsem csupán az a 65 ember a zsinat, akik itt íme együtt ülnek. .Minden egy ház tagnak részi kel! vennie ebben a zsinatban“ — mondja Margócsy Emil. Imádkoznia kell ezért a munkáért. Egész sereg pontos formaságon esik át a zsinat, amíg az első szünetig ér, amikor a sekrestyében, fürge, asszonyi kezek büffét terítenek s ott várják az atyákat. Derűs beszélgetés mellett múlnak a szünet percei. Itt tűnik ki, hogy személyeiben máris milyen ösz- szehangolt a zsinat. A második ülésen, — még délelőtt —, amelyen vendégekként tisztelhették a baptista, metodista, unitárius egyházak képviselőit és Sziinonidesz Lajos tábori püspököt, ismertették a zsinat 1948. évi megnyitása óta befutott javaslatokat, amelyek közül érdekes, hogy négy kéri és javasolja az egyházkerületek arányosítását, valamint kérik a szolgálati korhatár beveze’ését, végül ott szerepel az a 16 oldalas bead-’ vány. amit már az új törvény tervezetéként nyújtott be Dezséry László püspök. Délután ismertették a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökénél tett tisztelgő látogatás lefolyó-, sát s az ott elhangzott beszédeket. A zsinat egyhangú helyesléssel fogadta azt a további bejelentést, hogy a zsinat elnökségé üdvözlő távirattal fordult. Rákosi Mátvás miniszterelnök- helyetteshez, majd az üdvözlésekre, került sor. A zsinatot megtelértésükkel meríisz- ] telték az Állami Egyházügyi Hivatal I részéről: Horváth János elnök és Ve.- I i*s Pál osztályvezető s a református I egyház részéről egy többtagú kül- dötesóg, élén Bereczky Albert püspökkel és Kiss Roland elnökkel, aki üdvözlő beszédében rámutatott a két egyház törvényalkotó hagyományaira, amelyek .mind azt bizonyítják, hogy egyek vagyunk a Krisztusban. 1707- ben volt az első evangélikus zsinat s ettől kezdve máidén zsinati munka mély összhangban folyt a református törvényalkotással, 1791-ben, a következő zsinatunkon .közösen fogott a két egyház törvényalkotáshoz s azonos alkotmányt készített. 1891—-93-ban ugyanolyan 'zsinatpresbiteri elveken épült fel az evangélikus zsinat alkotta törvény, mint a református egyházban. Mai helyzetűink, is azonos hitre, engedelmességre és szolgálatra indít. Elhatároljuk magunkat minden olyan próbálkozástól, mely népünk szabadon fejlődő életét keresztezné, még ha az egyházi mezben jelentkeznék is, sőt magunk lépünk hathatós munkálkodással a szocializmus felé haladó népünk megújuló életének sodrába. Ez a munkánk nem megy ellenállás nélkül még egyház: belső köreinkben sem, de vállaljuk a harcot a . mi igei fegyvereinkkel, eligazító szóval, felvilágosítással. Ez a munkáink elválaszthatatlan attól, hogy a világ keresztyénsé- géhez szóljunk. Szilárdan állunk mindegek folyományaképpen a béke szolgálatában. Szivünket adtufk az ügynek, hiszen Isién állította ide az ő egyházát. Ebben a munkában kell „az egész nép előtt kedvességet találatunk*. Turóczy Zoltán püspök, a zsinat egyházi elnöke mondott köszönetét Bereczky Albert üdvözlő szavaiért. Rámutatott .az .1889. évi .egyetemes közgyűlés azon határozatára, mely a re-. ."iotimátiUrSökkal vpló: közös munkálkodást és . együtthaladást kívánta,- s' amelyre, ugyanakkor. Szász Károly református püspök- válaszolt .hasonló célkitűzései. Akkor, 62 évvel ezelőtt a kultúrprotes-tantfemuB elvei vezették' közös munkálkodásba a két egyházat. Azóta felszámoltuk a kultúrprotestan- tizmust. Elérkezett a teológiai elmélyülés ideje, amely mindig azzal a veszedelemmel jár, hogy a dogmákban való megmerevedés felé hajlik s így eltávolít egymástól. Tetszett azonban Istennek, hogy ez a teológiai elmélyülés őhozzá való közeledést szüljön, amiben a két egyház újra egymásra talált. Mert minél közelebb vagyunk Istenhez, annál közelebb vágyunk egymáshoz. A zsinat ezután titkos szavazással megválasztotta a szakbizottságokat. Ezek hivatottak előkészíteni a törvény- hozást a részletkérdésekben. Végül elnapolta magát, a zsinat arra a remél- hetőteg igen rövid időre, amíg a szakbizottságok munkájuk eredményét beterjeszthetik. 1952. február 5-én, réggé! fél kilenckor az egyetemes egyház szélkhá- zának imatenmóben összegyűltek törvényalkotó zsinatunk tagjai s az asztalokkal berendezett nagyteremben elhelyezkedtek. A karzat zsúfolásig' megtelt egyházunk érdeklődő tagjaival lelkészeivel, teológusokkal s a „Jövel Szentlélek Úristen“ kezdetű — mondotta Dezséry László püspök, a zsinatot megnyitó prédikációjában. Ige: V. Mózes 30:9/b—-15., 19. Mert hozzád fordul az Ür és öröme lesz benned a te jódra. Amiképpen öröme volt a te atyáidban. Hogyha hallgatsz az Ürnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, amelyek meg vannak írva e törvénykönyvben és ha teljes .szivedből és teljes telkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. Mert e parancsolat, amelyet én a mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted, sem távol nincs tőled, Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nekünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt. Sem a * tengerentúl nincsen az, hogy azt mondanád: kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nekünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez ige: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt. Lám elődbe adtam ma neked aa étetet és a jót; a halált és a gonoszt. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és halált adtam élőtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod. dár orgotnaművész vezetett, megkezdődött a zsinati istentisztelet. Az istentiszteleten Dezséry László bányakarü- le‘i püspök hirdette az igét, majd egyházunk zsinatáért, egyházunk szolgálatáért, a békéért könyörgő?.jr. Az „Erős vár, a mi Istenünk“ hatalmas Zsinati Atyák és Testvérek! Keresztyén gyülekezet az Ür Jézus Krisztushan! Történelmi jelentőségű és történelmi felelősségű törvényalkotó zsinatunk megnyílásának ünnepnapján az ige azt ígéri nekünk, hogy hozzánk fordul az Űr és öröme lesz bennünk a mi javunkra. Ebben az ígéretben bízva kell hálát adnunk ezért a napért. Isten ígérete azonban elbonthatatlanül van kötve Isten világos parancsaihoz, amelyekben engedelmesekké kell válnunk. Istennek erre a parancsára kell figyelnünk és e parancsoknak engedelmeskedve kell egyakarattal készen lennünk ezen a napon. A keresztyén ember és maga az egyház állandó kísértések között él. De a Kiskáté lutheri szövege szerint Isten őriz és tart minket, hogy a kísértésben' el ne bukjunk, hogy a kísértés m,eg pe csaljon, tévés bitbe, kétségbeesésbe, más nagy gyalázatbá .és bűnbe- lie csábítson. Ő őriz és tart minket, hogy a kísértésekkel szemben győzzünk és a győzelmet meg is tartsuk. Kísértéseinket Isten szeretete nevelésünkre fordítja és sokszor éppen azok által ad eligazítást. A legutóbbi egy ház történetünkben többször esett úgy, hogy a kísértéseink felismerése közben ismertük fel Isten akaratát s olvastuk- ki az igéből Isten egyébként világos parancsait. A felismert kisértés írásmagyarázattá lett az életünkben. Isten parancsai tisztultak ki a szemeink előtt s lettek eligazitóvá mindany- nyiunk számára. Mik azok a kisértések, amik a keresztyén ember előtt s az egyház előtt ott állanak? 1. A mj állandó nagy kísértésünk az, hogy ne teljesítsük Isten parancsolatát. Ne tegyük, amit Isten parancsol. Az engedetlenség a fő kisértésünk s ezzel kapcsolatban az a bújócska, amiről a bűneset történeténél olvasunk. Mást csinálni, mint amit Isten akar s utána megkísérelni azt, hogy elbújjunk Isten szeme elől. Az azonban, aki bújócskát játszik, mindig tudja, hogy keresik és mindig tudja, hogy meg is találják. A kerestetésnek, a biztos felfedeztetésnek, sőt leleplezteíésnek izgalma fűti az egyháznak és a keresztyén embernek ezt az elrejtőzését Isten szeme elől. Ez a mi rossz lelkiismeretűnk, ez a mi belső nyugtalanságunk érzett hosszú esztendőn- keresztül a mi egyházunkon, ez adta belső testvérküzdelmeit, kapkodó intézkedéseit, tervtelenségét és öntudatlanságát, átokként mindannyiunknak. Viszont ezért tudja Isten engedelmességre szorítani egyházát és híveit s így tudta a magát rosszul érző egyházunkat az engedelmesség új, helyes döntéseire rávezetni 2. Másik nagy kísértésünk, hogy Isten parancsait máskor hajtsuk végre, mint amikor azok parancsoltainak. Igénk világosan mondja, hogy Isten mindig ma adja a parancsait s azok mindig a mai napon kényszerítenek minket engedelmességre. «A parancsolat, amelyet én a mai napon parancsolok néked» nem teljesíthető bob nap. A szándékunk mégis mindig ez. A Szentírás kifejezése szerint ca testünk» mindig arra visz, vagyis a mi természetes emberünk mindig azt tanácsolja, hogy ne ma. A parancs már világos. Isten parancsának indokai már kétségtelen nek. Már az is kétségtelen, hogy; Isten nem változtatja meg ezt a. parancsot a kedvünkért. Mi azon- ban halogatjuk az engedelmessé-: get. így lehet az egyház s így lehet a keresztyén ember lemaradásban, állandó késében Isten vezetésének iramával szemben. Az engedelmességgel elkéstünk vagy elkéshetünk. Ez az egyház egyik legkeservesebb érzése s ez az alapérzés nyomoi-gatott és talán nyomorgat minket ma is, amikor egyházunk felelősségére gondolunk. Van-e a magyar evangélikus egyháznak egyetlen híve is, akit Isten még nem lepett meg ezzel a figyelmeztetésével s aki az elmúlt hosszú évek alatt minden nap nyugodtan tudott alúdni a felől, hogy a dolgaink rendben vannak, megtettük, amit tennünk parancsolva volt, elvégeztük a ránkhízott feladatot s hogy ott tartunk, ahova Isten kegyelmesen el akart juttatni minket? A napi engedelmesség olyan követelménye Istennek, mint amilyen ígérete a napi kenyér és a napi bünhoesánat. Aznapi engedelmesség, aznapi kenyér és aznapi bünhoesánat összetartoznak és Isten ezek összefüggését adja Ígéretként így: mindennapi bűnbocsánat és mindennapi engedelmesség, A halogató egyházunk, engedelmességre mindig ráérő elhúzunk adjon nagyon buzgón hálát azért, fcogv Isten oda akarja adni és oda is adja neki még ma is mindennap a kenyerei és hisszük, hogy' a bűnbocsánatot is. Az elkésettség kínzó érzése ébresszen rá minket arra a kísértei sünkre, ami mindennapos, hogy aZ engedelmességet holnapra akarjuk halasztani. S Isten azt akarja, hogy ez a kínzó érzés ébresszen rá m-ín'ket a gyors engedelmességre. Éljünk úgy, ahogy az ige mondja; «Egyszer mondta az t-n Uram, de kétszer hallottam». 3. A keresztyén ember és az egyház állandó kísértése, hogy a felismert parancsot, az olyan pai rancsot, amiről már azt is tudja, hogy még ina teljesíteni kell, olyannak tüntesse fel, mint ami teljesíthetetlen. Azért szól hozzánk ilyen rábeszélő módon Isten a maga parancsairól:' E parancsolat; amelyet én a mai ti napon parancsolok néked, nem ’ megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.» Mi sokszor úgy érezzük, hogy Istennel éppen ebben a tekintetben vitatkozhatunk. Isten mond valamit, akar valamit, de mi úgy válaszolunk neki: «Isten lásd be, hogy mi jobban tudjuk, hogy mi lehetséges ezen a földön». Isten mond valamit, akar vala-j mit. 4c mi így válaszolunk nékiS Korén Emil Készülj az Ige hallgatására! Hetvened vasárnap. I. Kor. 9, 24—ÍO, 5. Az egyház Isten kegyelméből él. Ez a kegyelem valóság. A hirdetett ige, a keresztség, a feláldozás, az úrvacsora valósága. A keresztyén ember ezekből ismeri és tapasztalja meg a hozzá kegyelmes Istent, Es ezekből a „kegyelem jelei“-bői él. De nem válik elblzakodoítá. Kincsei vannak s ezáltal mindenkinél gazdagabb, — de mégsem pazarolja e! az életéi. , Felszabadult, szabadságban’ élő ember —, de ném él vissza a szabadságával, melye; kapott. Tudja és hiszi, hogy keresztyén élete a bölcsőtől a koporsóiig állandó harc és állandó küzdelem. >Mintha csak versenypályán lenne — úgy kell igyekeznie. Mert Isten kegyelme és a „kegyelem jele “ nem valami csodaszerek. Nem orvosság, amelyet -csak be kell venni. I. Izrael népét Isién elhalmozta a kegyelem jeleivel. .Szövetséget kötött velük, kiszabadította az egyiptomi fogságból, szinte csodálatos módon vezette a pusztában. Enni és inni adott nékik, amikor szűkölködtek. Vezette őket úttalan, ismeretlen, idegen utakon — a a nép nagyrésze mégis elpusztult, mert etbizaikodottá lett. Ázt gondolták: nekik már minden tehet, hiszen ők Men nése! 2. Sajnos: mi is elmondhatjuk ugyanezt! Isten a keresz'tségÍDen szövetséget kötött velünk. Az oltártszentség kenyerével és italával táplált. Megszabadított a bűn és halál szolgaságából — s a többség mégis elhullik. Sohasem érkezik meg az „ígéret földjére“. Nagy tömegekkel számolt az egyház, keresztyén társadalomról beszéltünk s a végén kiderül, hogy csak egy kis mag marad meg. 3. Miért? Mert a többség nem küzdőtérnek tekint; keresztyén életét, hanem inkább .valami biztosított állásnak, állapotnak, melyből nem lehet kiesni, melyet sohasem tehet felmondani. Mert azt gondolja, hogy a szív és az étet teljes, odaadása , nélkül is lehet ‘keresztyénnek lenini. Mtert lélek- riélküli szokások gyakorlásával, üres és képmutató jócselekedeteikkel, kényelmes, küzdetemmentes élettel akar .Istennek tetszeni. , Pedig a keresztyén élet minden vonatkozásban Isten kegyelméből élő élet. Az. igével, a keresztséggel, az úrvacsorával táplálkozó élet. Azonban ebben a birodalomban az Ür szolgálatot, iestet-Ielket odaadó teljes életet vár. Fekete ístvtSn zsoltára fejezte be az istentiszteletét. „Az egész egyházi életet és egvházi munkát az Ige fegyelme alá rendeljük" i:J
