Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-12-07 / 49. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

3

ÉLŐ VÍZ

Adjátok magatokat Istennek

Rám. 6, 13.

Advent Jézüg Krisztus jöveteiére való szent várakozás ideje. Jó ád- vénibén a> várakozás idejében élni, hiszen: »Jó várni és megadással lenni az Ür szabadításáig.« Jó várni isten ígéreteinek teljesülésére. Jézus Krisztus életünk feleit va'.ó uraságá- nák egyre nagyobb kiteljesedésére, a színről színre látás teljességére. A Várakozásnak ebben az örömében és feszültségében mindvégiig meg kell maradnia a keresztyén népnek, hiszen ahol ez a várakozás megszűnik, ott véle együtt a keresztyén élet is megszűnik. Ahol a keresztyén hit ádveriti jellege eltűnik, ott az örökélet valósága is ködbevész.

Mégis azt is kelt látnunk, hogy van valami, amire még ádvent idején sem várni kell, hanem amit tenni kell. Ez a valami pedig az, amit Pál apostol Isten követségében járva így fejez ki: »adjátok magatokat istennek.« Isten, aki az első karácsonykor Jézus Krisztusban emberié lett, aki nagypénteken odaadta értünk a Fiát, »joggal« igényelheti, hogy az az ember, akiért ilyen áldozatokat hozott és akit ennyire megajándékozott, hálából ne csak egy részlegét adja életéből Istennek, hanem önnönmagát.

Vannak sokan, akik a szívük mélyén nagyon is vágyódnak arra, hogy valósággá legyen életükben ez az ige: »adjátok magatokat Istennek.« Nem is a vágyban, hanem annak keresztülvitelében van a hiba. A legtöbb keresztyén ember ugyanis Istennek egész életére bejelentett igényére azzal felel, hogy vár arra, amikor életében egyszer bekövetkezik ez a boldog állapot. Advent idején különösen megújul az erre való várakozásban. Vár a kegyelemre, mellyel Isten lefoglalja őt egészen magának. Vár az Istennek mindenféle vonatko- Ienállhatatlanul ragadja meg és teszi magáévá. Vár »a lélek teljességére«. Vár az Istennek mindeffé'.e vonatkozásban odaadott szent életre. De éppen ebben a várakozásban Van a hiba. Mert amikor Isten ezt igényli: »adjátok maga'okat nékem« —akkor az embernek nem várnia, hanem tennie kel!. Nekünk magunknak. Amit Isten tőlünk kér azt nem várhatjuk Tőle. Mi sokszor azt is Istentől várjuk, amit mitőlünk vár az Isten.

Nem mintha nem minden Isten kegyelméből volna. Valóban minden kegyelem. De Isten Krisztus odaaján- dékozásáva! és az 0 evangéliumának hirdetésével már mindent megtett értünk, amit megtehetett. »Megáldott minket minden lelki átdársaT« (Ef. !, 3.) Nincs hál e tekintetben további várnivalónk, csak tennivalónk. Az a kegyelem ugyanis, amelyben . Isten bennünket Jézus Krisztus által részesített, nem párnára fektet bennünket, hanem munkába állít. Jól mondotta Luther a Római levélhez írott magyarázatában: »Nem adatik a kegyelem az önmagunkon való munkálás nélkül.« Mi tehát nem arra hívattunk el, hogy ádvent idején léssük azt az időt, amelyben Isten egészen a magáévá tesz, hanem arra, hogy a kapott kegyelem erejével odaadjuk magunkat egészen az Istennek. Éppen ádvent idején kell a semmittevő és elandalító várakozás helyeit bátran és keményen megkezdenünk szívünk, testünk egész életünk odaadását Istennek.

Életünknek várakozás helyett való határozóit odaszánását Istennek nem lehet pótolni nemcsak várakozással, hanem más egyébbel sem. Nagy a kísértés arra, hogy ha várakozással nem pótolhatjuk a teljes odaszáná- sunkat, akkor mással Igyekezzünk pótolni azt. Például imádsággal, anyagi és egyéb áldozatokkal, egyik vagy másik bűnünk felszámolásával, sőt több igehallgatással is. De Isten nem fog megelégedni több imádsággal. több igeolvasással, több áldozattal, vagy egy-két bűnünk valóságos felszámolásával akkor, amikor ezt igényli: tadjátok magatokat nékem.« Mert imádkoztunk ahelyett, hogy engedelmeskedtünk volna. Pedig amikor az Isten engedelmességet kíván tőlünk életünknek nekivaló teljes odaszánásáig, akkor, bármennyire drága dolog az imádság, az igehallgatás, vagy akár az ádventi várakozás, az engedelmesség jobb, mint az ima, va>gy az ádventi várakozás.

Azért hát ne engedjük magunkat beieringatni kedves ádventi hangulatba akkor, amikor Isten igen ke; meny munkára hív bennünket. Es ni várjunk a kegyelemre hivatkozva arra, amit tennünk kell. A kegyelemből élve naponként újra és újra adjuk oda magunkat Istennek.

Káldy Zoltán

Asztali beszélgetések Lutherrel

sAz uzsorásokat ki kellene közösíteni az egyházból, vagyis eltiltani az Orüácsora szentségétől. Ha pedig megtérnek, azzal mulassák meg szándékuk komolyságát, hogy úgy tesznek, mint ZÜkeus (Luk. 19.): minden clorzottat visszaadnak és jóváteszik vétkeiket. S aki -az uzsorásokkal barátkozik, az maga is részes bűneikben.

Ha kölcsön adsz, legtöbbször nem kapod Vissza. S ha meg is kapod, nem egyhamar s nem úgy, ahogy adtad. S ha mégis megkapod, egy jó barátot veszítesz , el.«

.!539-ben nagy éhség volt Wittenberg- ben. Luther ekkor Intelemmel fordult a tanácshoz s kérte, hogy gondoskodjanak a szegény népről, nehogy éhen vesszen. Luther azután arról panaszkodott, hogy a nemesség felvásárolja a gabonát, eldugja s így drágaságot idéz elő. »Bárcsak a fejedelem ellátná (j bajukat az ilyeneknek« —* mondotta.

A Fuggerekrő! — hires középkori bankárcsalád — ezt mondotta:

»Meghalt egyszer egy bíboros Rómában s nem maradt utána semmi, csak egy kis cédula a kabátujjába dugva. Gyula pápa mindjárt sejTette, hogy ez egy adóslevél lehet s magához hivatta a Fuggerek római ügynökét és megkérdezte tőle: ismeri-e ezt az írást? Mire az rögtön elismerte, hogy az csakugyan a Fugger-ház adóslevele nem kevesebb, mint háromszázezer tallérról, amivel a bíborosnak tartoztak. A pápának arra a kérdésére, vájjon mikor tudnák azt kifizetni, azt felelte az ügynök: akár azonnal. A pápa ekkor megkérdezte az angol és a francia bíborost, vájjon az 6 királyuk ki tudna e egyszerre ekkora összeget fizetni? Mire azok azt felelték: nem. Lám — mondta a pápa — egy augsburgi polgár megteheti. S meg is kapta a pénzt azennyomban.«

Áfás- alkalommal az augsburgi városi tanács vagyonbevallási kért a Fugge- rektől, mire azok azt felelték: nem tudják megtenni, mert fogalmuk sincsen arról, hogy mennyi pénzük van, vagy milyen gazdagók, mert vagyonuk szerte van az egész világon, Törökországban, Görögországban, Francia- országbán, Angliában, Portugáliában s mindenfelé. Legfőllebb arról tudnak beszámolni, hogy mennyi vagyonuk vein Augsburgban.

A nemesek nem csinálnak egyebei, ihint egymást látogatják, esznek, isznak, tioornyáznak, dőzsölnekmulatoznak megállás nélkül. így rontja egyik a másikat. Szegény Németország, ugyan véged tesz hamar, mert tudatlanok maradnak fejedelmeid, nem akarnak tanulni, sőt szégyennek tartják azt, ezért nem is értenek az ural kodás művészetéhez. Minden tudományuk a lovaglásban, lakomázásban, kártyázásban, s vadászatban van, no meg alattvalóik sanyargatásában. Amellett szörnyen zsugoriak is, szereznek, zsarolnak, ahol lehet, csakhogy gyerekeiknek minél több jusson. Persze nem is sikerülnek az igy nevelt gyermekek, mert nincsen Isten áldása a csalárdul szerzett jószágon.«

KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK

NÉMETORSZÁG

A Keresztyén Demokratikus Unió berlini nagy napilapja, a »Neue Zeit* folyó évi október 28. számában két lapolclalt betöltő vezércikkben ad beszámolót a magyar korm'ánylátogatáS' ról.

Ezzel kapcsolatban »Szorosabb ba rátságban együtt« cím alatt méltatja Rákosi Mátyás miniszterelnök látogatását, valamint dr. Vető Lajos és Péter János püspökök látogatását is a két ország néninek új baráti kapcsolata szempontjából és ezt írja:

»Rákosi Mátyás magyar miniszter- elnök látogatása a német fővárosban úi aláhúzását jelenti mindkét ország népe baráti kapcsolatának. Ezek a kapcsolatok egy hagyományos barátságon alapulnak, egyben azonban nagy célok szolgálatán is. Mindkettő, a Német Demokrat'kus Köztársaság és a Magyar Néoköztársas'ág is az előre haladó szociális rendért doboznak, és küzdenek, a szocializmus felépítéséért és a béke biztosításáért. Mindkettő a Szovjetunióval szoros kapcsolatban van..»

Mindkét kormány főfelatfatának tekinti a béke fenntartását és megerősítését és elhatározásuk a Szovietuníö oldatán a béke leghatalmasabb bástyáját a legelszántabb küzdelemmel megvédeni a háborús gvujtogatókka! szemben a béke fenntartása érdekében.

Ez alkalommal elégtétellel jegyezzük meg — írja továbbá a cikk - hogy a Keresztyén Demokratikus Unió is szoros viszonyban van Magyar- országgal. Magyár vendégek időközönként nártunk jelentős ülésein vettek részt. így most ismét Vető Lajos és Péter János magyar püspökök hatodik n'ártnanjainkon is Berlinben jelien voltak. Magyar barátaink megmutatták nekünk, hogy a magyarországi keresztyének felzárkózva vesznek részt a Szocializmus felépítésében és legbensőbb meggyőzi! tfísb"! tettercsen vetik be magukat a béke ügyéért. Számukra, miként a mi számunkra is ez a munka elkötelezettség, mely az emberek iránti gondoskodásból adódik és a szocializmusban olyan mélyen hódít teret, amennyire a keresztyén hitű emberek komolyan veszik az evangélium nyomatékosabb ff gyelmeztetésct.«

Luther, gyermeke halálos ígyánál

1542-ben Luther legkedvesebb leánykája, Magdaléna, olyan súlyos beleg lett, hogy szülei számoltak halá'ával is. Minden reménykedés ellenére helyzete rosszabbodott. Luther imádkozva állt az ágy mellett. — Nagyon, na gyón szere'em, de, Uram, Istenem, ha úgy határoztál, hogy magadhoz veszed, jobban szeretem nálad tudni.

Majd led'gához fordult: — Magdaléna, kicsi lányom, szere'.nél-e itt maradni édesapádnál, vagy inkább kívánkozol a mennyeihez? A kislány így felelt: — Édesapám, legyen, mint Isten akarja...

Másnap reggel a 13 éves Magdaléna az apa karjai között meghalt. Luthert mélyen megrendítette. Koporsója előtt elbúcsúzott tőle: — Drága Magdaléna, bizonyos, hogy feltámadsz és ragyogsz, mint egy csillag, vagy, mint a Nap.

Nagy emberek vallomásai a Bibliáról

ARANYSZÁJÜ JÁNOS püspök, kiváló hitszónok (megh. 407): »A Biblia olvasása társalgás Istennel. Ne várj más tanítót, tied az Isten Igéje. Senki sem képes úgy tanítani, mint ez. Az emberi tanító hiúság és Irigységből sok mindent elhallgat.«

MELANCHTON FOLÖP (megh. 1560.): »A Biblia csodás gyökérrel tölti el a lelket Mennyei eledel az!«

ARNDT JÁNOS hittudós (megh. 1621.): »Aki az Isten Igéjét igazán érteni, erejét érezni akarja és a meny- nyei kenyérből enni akar. annak törekednie kell arra, hogy élete az Isten igéjéhez hasonuljon!«

KEPLER JANOS (megh. 1630.): világhírű német csillagász: »A Biblia úgy beszél az emberi élet dolgairól az emberekkel, amint az emberek arról beszélgetni szoktak. Ez nem a fénytannak vagy a csillagászatnak a tankönyve. Magasabb célt kíván elérni. Elítélendő visszaélés, mikor valaki világi kérdésekre kutat benne feleletet«

PASCAL BLAISE (megh. 1662) francia tudós: »Az evangélium előadásmódja sok tekintetben csodálatos. Többek között abban, hogy sohasem gyalázza Krisztus ellenségeit. Még Judással és Pilátussal szemben sem cseiekszl ezt«

BETTEX FRIGYES (szül. 1837.) természettudós, Stuttgart: »A Biblia nem hagyomány, nem legenda, nem hjtrege, nem is valamely letűnt nép irodalmi terméke, hanem KIJELENTÉS.«

KANT EMANUEL (megh. 1804.) a is beszél isteni eredetéről... A Biblia az a könyv, amelynek tartalma maga is beszél isteni eredetéről... A biblia az én legnemesebb kincsem, amely nélkül nyomorult volnék. Csak a Bibliában találhatók megbízha ó szabályok arra nézve, miként tudnak emberek minden lehető boldogsághoz eljutni!«

GOETHE JÁNOS (megh. 1832.) a legnagyobb német költő az emberi művelődés egyik legkimagaslóbb lángelméje: »Teljességgel valódinak tartom mind a négy evangéliumot, mert belőlük annak a fenségnek visszfénye tükröződik, amely Krisztus személyéből áradt szét és amely oly isteni, amint az isteni valaha is megjelenhetett e földön.«

FRANCE ÁGOSTON (megh. 1727) kora lelki ébredésének vezére: »Ha elhatározod, hogy a Szentírást olvasod, egyetlen cél vezessen, hogy hivő és jámbor keresztyén szeretnél lenni!«

HARMS KLAUS (megh. 1855.) német hittudós: »Olvass kevesebbet a Bibliáról! Olvasd többet a Bibliát!«

MONOD ADOLF (megh. 1856.) a múlt század legjelentékenyebb francia igehirdetője: »A Biblia a mennyország szavakban.«

SPURGEON KAROLY (megh. 1892.) világhírű angol hitszónok: »Az a Biblia nekünk, ami a csillagásznak a messzelátó. Nem a Biblia tesz) a valóságot, arnily kevéssé a messzelátó a csillagokat, de a Biblia jelenti ki nekünk.«

A Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke Ottó Grotewoht fogadást rendezett a német kérdés békés megoldására alakított állandó bizottság német delegációjának tagjai számára. A fogadáson Heinrich Gräber prépost, aki a Német Demokratikus Köztársaság kormányánál a Német Evangélikus Egyház képviselője, beszámolt a bizottság munkájáról, a november elején tartott konferenciáról és többek között a következőket mondotta: »<4 résztvevők örömmel üdvözölték a Német Demokratikus Köztársaság kormányának azon áradozását, hogy Németországban a békés megoldást célzó beszélgetéseket fenntartsa. Kifejezték azt a kérésüket, hogy a kormány folytassa ezeket az erőfeszítéseket. A konferencia legnagyobb eredmé nye az volt, hogy sikerült a különböző világnézetű és felfogású németekét közös elhatározásra egyesíteni', arra az elhatározásra, hogy a német egység megvalósítása minden jóakarata és becsületes németnek elsőrendű kötelessége.«

USA

Az Egyesült Amerikái Lutheránus Egyház lapja, a Lutheran cikket közöl Reínhold Niebuhr tollából. Niebuhr cikkében arról ír, hogy a mostani világhelyzet milyen kísértéseket rejt magában az amerikai nép számára. Többek között ezeket Írja: »Minden népnél hajlamosabbak vagyunk arra, hogy azt higtjjük: mindent megkaphatunk, amit megkívánunk. Hajlamosak vagyunk arra, hogy vakon menjünk el a történelem tanítása melleit, mely azt mondja, hogy erősnek látszó népek is gyengéknek bizonyulhatnak.« A továbbiakban arra inti az amerikai keresztyéneket, hogy legyenek alázatosabbak és szerényebbek.

Vezető amerikai egyházi férfi részéről hangzott el ez a nyilatkozat. Érdemes gondolkodnunk azon. hogy mi

késztethette Niebuhrt ennek u cikknek a megírására? Vájjon csak propaganda fogás akar-e lenni,, az Európában és szerle a világon egyre inkább erősödő umerikaellenes hangulat leküzdésire? Vagy pedig őszinte ke eszhjén kritika és bűnbánat húzódik meg a sorok mögött?-Szeretnénk hmm és remélni, hogy az utóbbi.

AUSZTRÁLIA

Az ausztráliai Melbourne-ban protestáns lelkészek egy csoportja, bátran szembeszállva minden hivatalos részről érkező gyanúsítással, másfél esztendőn át »Békefórunu címen tanfolyamszerű előadássorozatot tartott, amelyben a világbéke legfontosabb kérdéseit és az egyházaknak ezzel kapcsolatos felelősségét tárgyalták meg. Ennek a »Béke-fóruine-nak befejezésékor, most legutóbb Meibmim- ben háromnapos konferenciát tartottak, amelynek főszónoka Eric Owen, presbiterlánus egyház moderátora, A. H. Wood, a methodlsta egyház elnöke, és egy hitbuzgalmáról és egyházsze- retetéről ismert protestáns világi férfi, Lord Lindsay volt.

A konferencián nemcsak egyházi férfiak, hanem a különféle politikai pártok tagjai és a szakszervezetek képviselői Is résztvettek. A konferencia végén határozatot fogadtak el, amely többek között a következőket jelenti ki: »Nem vagyunk hajlandók hallgatni, amikor az egész emberiség legdöntőbb kérdéséről van sző. Nem engedjük, hogy kezünket megkössék akár polgári, .akár egyházi hatalmasságok, amelyek szeretnének megakadályozni bennünket abban, hogy keressük és megtaláljuk, ml az Igazság ebben a minden másnál életbevágóbban fontos kérdésben és a cselekedeteinkben bizonyságot ne tegyünk arról, hogy a világ minden népe a békét óhajtja és el van szánva rá, hogy a békét fenn is tartja.«

Szombat esti közös imádságunk

IGAZI KÖZBENJÁRÓ.

V. MÖZ. 18, 15—16.

Adventben újra, meg újra arra a Közbenjáróra várakozunk, akit Isten Mózes által ígért az ö népének és akit Isten az ígéret beteljesüléseképpen Jézus Krisztusban az első karácsonykor el is küldött nekünk. Igazi Közbenjáró 0. Egyedüli Közbenjáró. Isten és ember egy személyben. Nincsen az emberi életnek olyan vonatkozása, amelyet ne vihetnénk bizalommal és a megértés reménységében Hozzá, hiszen ö maga is megtapasztalta mit jelent embernek lenni. De nemcsak azért mehetünk teljes bizalommal Hozzá, mert ö is tudja mit jelent embernek lenni, hanem sokkal inkább azért, mert ö a Szentháromság Isten második személye: valóságos Isten, aki előtt nincsen semmi lehetetlen. Ugyanakkor, amikor szolidáris velünk isteni hatalmánál fogva képes arra, hogy életünk minden kérdésére a legjobb megoldást adja.

VALLJUK MEG, hogy sokszor magabiztosan álltunk kéréseinkkel Isten elé és elfelejtettük azt, hogy Krisztus nélkül Isten emésztő tűz számunkra.

ADJUNK HALAT, hogy olyan »prófétát támasztott« nekünk Isten Jézus személyében, aki meg tud indulni gyarlóságainkon és képes bennünket megszabadítani á bűnnek és halálnak hatalmából.

KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Jézus Krisztus járjon közben értünk Istennél, hogy ádvent új élet -kezdete lehessen számunkra. Könyörögjünk anyaszentegyházunk lelki és anyagi dolgaiért, egyházi sajtószolgálatunkért, szeretetintézményeink munkájáért, magyar: népünk munkájának sikeréért, a népek békéjéért.

K. Z.

BIBLI A-O LVA S Ó

DECEMBER 7. VASARNAP. Péld. 15:33. Lukács 21:28.

A Krisztust visszaváró ember élete csupa figyelem. Isten minden üzenetében figyelve keresi a neki szóló parancsot. Ezért tud alázatosan szolgáld!. (Olvasd még: Jel. 1:9—20. — IL Sámuel 7:4—16. — Ján. 2:19—22.)

DECEMBER 8. HÉTFŐ. Ezsaiás 1:3. Jelenések 1:7.

Krisztus vissza jövetelének a figyelmen kívül hagyásával nem befolyásolod öt abban, hogy hozzád is el ne jöjjön.

(Olvasd még: Ezsaiás 26:1—13. — Ezsaiás 7:11—16. — Lukács 1:30-^31)DECEMBER 9. KEDD. IV. Mózes 11:23. Márk 13:7.

Amit Isten kijelentett, még mindig megállt! Nem rövidült még meg az ö kezébe fog teljesedni az utolsó időkkel kapcsolatos minden jövendölése la. Ezek rémséges volta ne ijedelemre, hanem igaz megtérésre és Urunk visszavágnának készenlétére indítson.

(Olvasd még: II. Péter 1:3—11. — Ezsaiás 9:1—6. — János 12:30.)

DECEMBER 10. SZERDA. Mikeás 7:19. Lukács l:3t—32.

Isten legnagyobb öröme az volt, amikor átadhatta a bűnösök feletti uralmat a megdicsőűlt Jézusnak, aki érettük feláldozta magát. Ez a mi reménységünk. így bizonyosak lehetünk abban, hogy őszintén megbánt bűnünkre van bocsánat. És megbocsátott bűneink után vár ránk az örökélet. (Olvasd még: Jel. 2:1—5, 7. — Ezsaiás 11:1—9. — II. Thess. —:l-6/a.)

DECEMBER IL CSÜTÖRTÖK. Zsolt. 106:1. Jelenések 3:10.

Isten kegyelmének a meglátása még nem jelenti azt, hogy én is részesülök benne. Az ö kegyelme csak akkor lesz az enyém, ha megismerem és megtartom béketürésre intő beszédét.

(Olvasd még: Márk 13:5—13. — Ezsaiás 21:11—12. — Márk 1:5.)

DECEMBER 12. PÉNTEK. II. Mózes 32:26. Lukács 81:8.

Állhatatosan megmaradni végig hűségben! Nem várni mást csak öt és nem figyelni másra csak Reá. Az utolsó idők kísértései ne legyenek kívánatosak. Hitben megállni és hűségben szolgálni csak az tud mindvégig, aki tudja, hogy ő az Űré.

(Olvasd még: Lukács 17:20—25. — Ezsaiás 28:14—18. — Ef. 2:19—22.)

DECEMBER 13. SZOMBAT. Malakiás 3:2. Márk 13:32.

Isten nem engedi meg,, hogy Krisztus visszajövetelének a titka bfrto- kunkba kerüljön. Anii reánk tartozik eljövetele idejére vonatkozóan az, hogy szüntelen várjuk, mert minden percben itt lehet.

(Olvasd még: 3:14—22. — Ezsaiás 40:1—8. — Ezsaiás 32:1—5. Jel. 19:l!.)j

. Jurányi István