Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1952-12-07 / 49. szám
XVII. ÉVFOLYAM, 49. SZÁM Egyes szám ára: I forint 40 fillér 1952. DECEMBER 7. Dieckmann Johsnnesnek, a Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarája elnökének üdvöztete a magyarországi evangélikus egyházhoz Johannes Dieckmann, a Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarájának elnöke, aki az elmúlt napokban feleségével együtt Magyarországon járt, Magyarországról való elutazása előtt üdvözlő sorokat intézett a magyarországi evangélikus egyházhoz. Ez az üdvözlés így hangzik: »Magyarországról való búcsúvéte- leni alkalmából, melyet először látogattam meg, engem, mint német lutheránus keresztyént és politikust, a szívem késztet arra, hogy a magyarországi bittestvéreket szívélyesen köszöntsem. Évek óta nagy figyelemmel kísérem ennek az egyháznak a ténykedését és munkáját. Szilárd a meggyőződésem, hogy innék az egyháznak az egész világon élő minden lutheránus hittest- vériink felé nagy missziót kell végeznie és végez is. Ha a lutheránus egyház olyan hosszú időn át létezhetett az alapjában véve tőle lényegileg idegen kapitalista rendszer alatt (és, sajnos, tűrte ennek a rendszernek olyan mély szociális igazságtalanságát), akkor a keresztyénséghez sokkal közelebb álló szocialista rendszerben való létezése Hozzászólások a lundi konferenciához A tolna-baranyai ■ lelkészt munka- közösség november 19—20-án Pécsett tartott kétnapos összejövetelén beitató módon foglalkozott a lundi konferencia jelenlesével. Büki Jenő lelkész részletesen ismertette a konferencia jelentésének két. legfontosabb fejezetét, az V. fejezetet, mely az intercommupip kérdésével kapcstílatós; tárgyalások eredményét ismerteti s a VÉ zárófejezetét az értekezletnek, mely az egész konferencia mérlegét állítja fel. Az ismertetéssel kapcsolatban a munkaközösség a következő javaslatokat tette magáévá: 1. Nagj örömmel látja a munka- közösség e jelentésből is, hogy a konferencia az egyházak között valóságban fennálló ellentétek, tanban és gyakorlatban megnyilvánuló különbözőségek agyonhallgatása vagy felszínes elsimítása helyett őszintén és komolyan igyekezett a különbözőségek világos meglátása mellett az egymáshoz közelebb vezető utak megkeresésére, hogy ily módon is szolgálja a felekezeti béke ügyét. 2. Ugyancsak örömmel látja a munkaközösség, hogy a konferencia e békeszolgálatban nem azokat az egyházon kívüli tényezőket tekintette döntőíon- tosságuaknak, melyek különösen a mai helyzetben időszerűvé teszik minden egyházra nézve az együttműködés keresését, hanem inkább azt, hogy megtalálja a közös alapot, melyen Krisztus egyházai állanak s tagjai előtt mindinkább tudatosítani azt a közös feladatot, hogy a maguk részéről ne akadályozzák, hanem inkább elősegítsék annak a megvalósulását. amiért Uruk a íőpapi imájában imádi&zott. 3. örömmel állapítja meg a munka- közösség. a más egyházakkal való együttműködés tekintetében a mi magyarországi evangélikus egyházunk sok tekintetben előbbre van. mint a külföldi egyházak. 4. Egyetért a jelentéssel abban, hogy az őszinte bűnbánat minden részről szükséges előfeltétele annak, hogy az egymáshoz való közeledés minden akadályát legyőzzük s így a szervezési egység létrejötte nélkül is lehetségessé váljék Krisztus egyházai között a testvéri együttműködés. 5. Helyesli a munkaközösség nemcsak a közös úrvacsora-vételt olyan különleges alkalmakon, mint amilyent a nemzetközi és egyházközi konferenciák képeznek vagy amilyent a legutóbbi debreceni reformációi ünnepély képezett, hanem azt is, hogy az in- tercommunió, vagyis a közös úrvacsoravétel kölcsönös megegyezés útján minél szélesebb körben lehetővé váljék a testvéri együttműködésre hajlandó egyházak között. új. sokkal mélyebb jelentőséget kap. A békének a földre is vonatkozó ígéretét és hirdetését s az igazi felebaráti szerétéiből fakadó gondoskodást az emberről, amiért a szocializmus olyan sikeresen harcol, a keresztyénség kétezer év alatt nem tudta megvalósítani. Ha a magyarországi lutheránus egyház ezt a keserű mulasztást pótolja, akkor Luther misszióját a mi jelen korunkban bátran tovább folytatja. És ez az egyház nem »tévelygő egyház (amint azt egy farizeus Hannoverben állította), hanem pcidaadó egyház, mely a helyes úton jár s amely a többi lutheránusnak is a világon nagy példát mutat. Ebben az értelemben és szellemben köszöntőm a magyarországi lutheránus hit- testvéreket a legszívélyeseíb áldáskívá- natokkal!« Budapest, 1952 november 30. Johannes Dieckmann. Mit akar Isten? SemJtii esetre sem akarja azt, hogy te magadba zárkózó szobakeresztyén légy! Istennek nem olyan keresztyénekre can szüksége, akik visszavonulnak az élettől', remete életet élnek, csendes ineditálgatással töltik el egyik napot a másik után. De Istennek -állandóan komor, vagy réveteg tekintetű keresztyénekre sincs szüksége, akik nem mernek . bátran a holnapba nézni, hanem mindig csak a múltból élnek. Mit akar Isién? Azt, hogy szétnézz a világban! Vedd észre .a lüktető életei, vedd észre a körülötted' lévő hatalmas vil&gújulást.' Lásd rriak azt, BEKEFELADATAINK „Első dolgunk meggyőzni a békére vágyó emberiséget arról, hogy egyház vagyunk és egyház akarunk lenni" Dezséry László evangélikus püspök beszéde a budai és pesti egyházmegye lelkész? munkaközösségeinek, valamint a budapesti Evangélikus Theológiai Akadémia tanárainak és hallgatóinak együttes értekezletén. (Befejező közlemény) tatja azt. méltóan és lépésttartóan a szocializmus kifejlődésével, hogy minden vallásos igényű ember, aki a mi egyházunkban keresi Istent. megtalálja egyházunkban azt az élő Istent, aki nem útjában áll az ő életének, hanem aki szerető mennyei Atyja az ő életének és sorsának. Nem az a béloeharcos egyház, amely önmagát akarja feladni, hanem az a béfeharcos egyház, amely önmaga múltját és bűneit adja fel a meg- ignzulásert. Mert ez az újjászületés. Világi szempontból ilyen a szocializmus építkezése is s az ilyen újnak .védelme és elősegítése a békeharc. Béketeladatunk: világossá tenni hogy egyházat építünk, de ugyanakkor világossá tenni azt is, hogy a békeharc alapvetően követeli, hogy egyházi munkánk ne az egyház múltjának átmentése, hanem éppen az egyház megújulásának biztosítása legyen. Békefeladatunk az egyházban a felekezeti béke ápolása is. Ne legyen a mi imponálóan elfoglalt népünknek gondja az egymással civódó egyházakkal. Az egyház méltatlan lenne önmagához. ha most ^felekezeti civódást vagy békétlenséget szítana. Állapítsuk meg hálával azt is, hogy éppen a felszabadulás utáni magyar hazában találtunk egymásra a reformátusokkal, más protestánsokkal és még a római katolikusokkal is, közöttük persze csak azokkal, akik hajlandók a történelemből okulni, belülről megújulni és hajlandók vállalni a nemzeti feladatokat, s különösen az emberiség békéjének őrzését. A magyar evangélikus egyház önérzetesen és hitében való bátorságban kijelenti, hogy magát béke-egyháznak tekinti. A mi egyházunkban ugyanis minden lelkész és minden egyházi munkás vállalja a békéért való küzdelmet. Mi nem olyan egyház vagyunk, amelyben vannak békepapok, hanem mi egy béke-egyház papjai vagyunk. Az a dolgunk, hogy a személyes' állásfoglalások egységéből kiindulva megvalósítsuk a béke-egyházat abban a tekintetben is, hogy egész egyházi tevékenységünket és egyházi életünket hozzáigazítsuk a mai történelmi feladatokhoz. Békéié!adatunk tehát, hogy biztosítsuk egyházunk tudományos haladását a teológiában és az egyéb tudományokhoz való viszonyulásban, hogy biztosítsuk az egész nemzeti munka és a békeküzdelem szószéki támogatását s hogy egy olyan előresegítő lelkipásztorkodással gondoskodjunk vallásos népünkről, amilyennel méltóvá lehet lenni a magyar reformáció legjobb hagyományaihoz s amellyel méltóvá lehet lenni nagyszerű korszakunkhoz is. hogy házak, iskolák és kórházak nfe neh ki a földből máról holnapra. Figyelj fel arra a nagy fejlődésre, ami szemeid elölt megy végbe. Épülő ú] városok falai rneredeznek az ég felé'. A 'tegnap még hasznavehetetlen földeken ma már kerteket öniöznek, a tegnapi homokrengeteg helyén ma már fiatal erdő van. Mit akar Isten? Azt, hogy ■ avasak lásd a változást, hanem te is végit részt benne! Nemcsak gyönyörködnöd keli a szebbnél-szebb parkokban, hanem neked is dolgoznod kell, hogy még szebb legyen az élet. Isten uit akarja, hogy te is építs a. többi harcos építővel, hogy ott állj őrt, ahová Isten téged állított. Mit akar Isten? Azt, hogy tudj Isten ujjongó gyermeke tenni, tiki képes vagy meglátni az éleiben ff szépet. Isten azt akarja, hogy mindenki fel* hagyjon az eddigi világot megvető, nemtörődöm gondolkodással. Isten azt akarja, hogy tudj másokat is boldoggá tenni, hogy tanulj meg élni! Hogy neked is részed legyen a boldogabb holnap építésében. Isten azt akarja, hogy törődj a többi emberrel, mert amíg csak m igád körül forog minden gondolatod, addig nem látod meg azt, hogy mit akar Isten tőled. Isten azt akarja, hogy tanulj meg hálaadó életet élni azért, hogy élsz, azért, hogy van munkád, van kenyered, van otthonod és azért. hogy virágzó ország gyermeke lehetsz. De nemcsak egyszerű »köszönöm« mondásáról van szó itt Isten felé. Isten azt akarja, hogy tudj becsületes munkás lenni, qki minden erejét meg-] feszítve dolgozik, meri tudja, . hogy Isten iránti hálájából kell megjelelnie legjobban hivatásának. - ~ . Isten .azt akarja, hogy tudd öt magasztalni üzért, hogy békében élhetsz. De Isten azt is akarja; hogy a tegnapot. magad előii látva, a holnapot építve tudj ma dolgozni -és ha keil, harcolni is a békéért. Menj, dolgozz, harcolj és építsd a .reményteljes, boldog holnapot, mert ez Isten akarata! , Harkányi László Készülj az ige hallgatására! Advent 2. vasárnapja Lk. 13. 6—9. níegögy hallEz az ige összekapcsolja a térést és a gyümölcstermést, készülj azért ennek az igének i gatására, hogy gondold végig azokat az igéket, amelyben Isten ennondja, hogy milyen gyümölcsöket vár. tőlünk. Gondolj Keresztelő János szarvaira: »Akinek két köntöse van, egyiket adja annak, akinek nincs és akinek van eledele, hasonlóképpen cselekedjékSemmi többet ne követeljetek, mint ami élőtökbe rendelletett. Senkit se háborítsatok, se ne patvar- kodjatok és elégedjetek meg zsoldo- tokkal.« Gondolj arra, amit Pál apostol mond, a léleknek gyümölcsé: »Szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.« S gondolj arra, amit Krisztus mond: -Jérték én Atyámnak áldottál, örököljétek ez országáé, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem és ennem adtatok, szomjúhoztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok, mezítelen voltam és jelruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, fogoly voltam és eljöttetek hozzám.« Mindezek után olvasd el és hallgasd meg ezt az igéi s örülj annak, hogy Isten ebben az egyházi esztendőben még időt adott számodra, hogy megtérj, azaz termő gyümölcsfa légy. Értelmes ember: az, aki Istent tiszta szívből szolgálja, mert ismeri, és az, aki tiszta szívből keresi, mert nem ismeri. Pascal Közülünk, senki sem él önmagának (Rom.u-.n Lépjijnk még beljebb.. Az egyházunkba. Békefeladatunk az egyházban elsősorban 1 az egyházépités és egyház- fenntartás. Ezt talán még nem elemeztük elég világosan. Most hadd tegyek bizonyságot erről. Az ami leggyönyörűbb tapasztalatunk a mai magyar hazában,, hegy ezt tanulhattuk meg-, amiről .most;, szólok. Ezt'tanultuk: nem lehet jó egyházi békeharcos, aki nem fáradozik minden nap és egész nap egyháza virágzásán, aki egyháza szabadságával boldogan nem él s aki elfelejti, hogy egyháza feladata elsősorban Krisztus evangéliumát közvetíteni az emberek felé. Nem Seljet jó békeharcos egyház, mely nem egyházépítésben van elfoglalva, mert az ilyen egyház adja a fegyvert a béke nyugati ellenségei kezébe, akik el akarják vitatni szocializmust építő nemzetünkben épülő egyházunktól egyházvoltát, egyházunk szabadságát, hogy ezzel is izgassanak a béke tábora ellen. Nekünk első dolgunk meggyőzni a békére Vágyó emberiséget arról, hogy egyház vagyunk és egyház akarunk lenni a történelem mai, izgalmas fordulóján, a szocializmus kibontakozásának idején és helyén. A Szovjetunió egyházai és elsősorban a Szovjetunió pravoszláv egyháza erre az igazi példánk. De békefeladaíunk az. hogy felismerjük és nyíltan mondjuk azt is, hogy nem akár miféle egyházat, hanem' megújult egyházat akarunk itt építeni. A körülöttünk fejlődő újhoz méltó egyházat, mely nem cipeli magával a múltját és általában a múltat, nem védelmezi magában a múltját és általában a múltat és nem akarja visszahozni magába a múltját és általában a multat. Nem népünkkel szemben akarunk egyházat építeni, hanem a népünknek való egyházat. Ebből folyik, hogy békefe!adatunk — haladó egyházat építeni. Félek, hogy ezt a szót — »haladó« egyház — lejárattuk. Most hangsúlyozom, hogy nem valami modernista elvei: kimondásáról van szó az egyházban, hanem arról, hogy az egész egyházi életünket hozzáigazítsuk népünk új életéhez. Mi, Magyarországon azt tanultul:, hogy nem az az egyházi békeharcos, aki abbahagyja az egyházi munkát, hogy utat nyisson a történelmi újnak (mert olyan hitetlen, hogy azt hiszi, hogy az egyház ennek az újnak csak akadálya lehet), hanem az az egyházi békeharcos, aki hisz az egyházban s ezért hisz a szocializmusban élő egyházban is, s továbbfolytatja, újjáalakítja, reformálja az egyházi életet, az egy- nvspcfpt. Tnváhh Még beljebb lépek, egészen a családunkig. A .családot szélesebb ■ körben értem. Család, rokonság, barátok s az a szűk kör, mely a presbitériumból s egyéb egyházi emberekből a mi gyülekezeti magunkat jelenti, talán egy »klikket«. Ez az a pont, ahoi szintén van reakció. s ez az a pont, ahol megháíxá- lunk a reakció elleni küzdelemtől. Papi feladat és béke-feladat ebben a körben, is megnyitni a harcot.- Ez. az a kör, ahol történelmi felelősségünkhöz mérten méltatlanok - vagyunk.. Ahol lehet Ifjjjián fecsegő^,a legizgalmasabb emberi-kérdésekről is. Ez az . a kör, .alio! Eisenhower is igen érdekes'tiplié tud lenni s; alibi- a nyugati egyházi vezetők akkor is, ha háború-pártiak, elnyomás- pártiak, és farizeusok • — • feltétlenül tisztességesebb egyházatyák, mint a magyar békepüspökök. Ez az a kör, ahol általában mindannyian . utoljára hagyjuk a küzdelmet a reakcióval. Nézzünk szembe ezzel a helyzettel s mint béke-egyház biztosítsuk a mindenki helytállását legbelsőbb 1 körükön is a békéért. V. De most szeretnék legbeljebb lépni, egészen a szívónkig. Legyünk őszinték és becsületesek. His/.itek-e lelkésztestvéreim és teológus testvéreim igazán azt, hogy Jézus Krisztus a béke fejedelme? Hiszitek-e azt, hogy Jézus Krisztus nem a fellegek lovagja, hanem az Élet Fejedelme, vagyis konkrét Megváitó a bűnből és minden nyomorúságból? Hogyan álltok az egyházi engedelmességgel? Az egyházi engedelmességen azt- értem, hogy a ml egyházunk békeegyház, a szívetekkel is tudtok-e alkalmazkodni? Őszinték vagyunk-e? Nem vagyunk-e »kivárók«? Hazafiak vagyunk-e? Es légióképpen: hiszünk-e a békeküzdelmünk sikerében? A mi egyházunkat sokféleképpen megkérdezte Isten ezekben az években a hite felől. Amikor az Isten az egyházat kérdezte, akkor elsősorban egyházunk papságát kérdezte. Annyi történelmi okból igazolható, hogy ma nincs izgalmasabb kérdés, mint egyházunk, következőleg papságunk becsületének kérdése. Becsületesek vagytok-e a béke-feladatok között? A következőkben — miután közös állásfoglalásunk szerint a béke egyházává lettünk — az igazi kérdés a mi békeküzdelmünk becsületessége. Testvéreim! A nép papjai vagyunk. Népünk szereti és élvezi a békét! Népünk akarja a béke fenntartását. Mondjátok meg neki, hogy Isten akarata szerint is joga van akarni és védelmezni a békét. Legyetek együtt népünkkel, mindenkivel szemben, akivel ez ügyben szemben kell' állni — a békéért!
