Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-11-30 / 48. szám

V EVANGÉLIKUS ELET ÉLŐ VÍZ Kétféle advent MmáfettS várakozás és ünneplés, as mégis nagy a 'különbség köztük. Az egyik a bűnbánat ádventje, a liiaszín oltáré, a befelétorduló ön­vizsgálaté, a Keresztelő ostorozó szaváé, az ótestamentumé. Ez is szükséges, mert soha nem le­het keresztyén hitünk és életünk, ha r»em is hisszük és tudjak világosan, hogy bűnös emberek vagyunk, érde- rnetlenek és méltóak Isten haragjára. Szükséges a kudarc, hogy lássuk ke­gyelemre és bűnbocsánatra szorult­ságunkat. Ezért nem hiábavaló az advent lilaszínü hangulata, az ádventi gyertyák pislákoló fénye és a szí­vünkön átfutó remegés. De van egy másik ádvent Is. Az átforrósodott szívé ez, a Keresztelő iránytmutató ujjáé, a kitárult léleké, az újszö­vetségé. Ez az ádvent bizakodás és reménykedés, hit és megelcve- nedés. Sóvárgő várakozás Krisztus.után._és ugyanakkor kirobbanó öröm, mert ad­vent van: Krisztus eljött akkor és jön ma is. Van ebben az ádvesrtben valami titokzatos és mélyen emberi, igazán emberi. Mert az első advent is titokza­tos volt és mélyen igazán emberi. Az Istennek a csodálatos, cselekvő szere- tete jelent meg és nyúlt bele nagyon mélyen az életünkbe, hogy felvegye ott a harcot a bűnnel és annak minden csatlósával, hogy egy szebb, boldogabb és üdv'össégesebb új élettel ajándékoz­zon meg.Ez az advent egészségessé teszi a szívet és mindent, ami beteg' az életünkben Ezért ez a másikfajta ádvent vidám és újjongó, felcsillanó szem és melegen dobogó szív. Hála­adás is persze és a karácsonyt-váró gyermek szívének lázas készülődése. Az írás szerint az egész, világ ádventi nagy várakozásban van: só­várogva várja Isten fiainak megjele­nését. Mi. keresztyének ugyancsak részt veszünk ebben az ádventi vára­kozásban, de a mi adventunk ugyan­akkor híradás is: megjelent az Isten Fia, az Isten üdvözítő kegyelme! Hír­adás és az alázatos eszköz cselekvése, mert ebben az ádvent ben a hit és a szeretet lángjában jelennek meg Isten gyermekei, hogy hitükben és é'etükben látható legyen az ádvent. mélyen ős igazán emberi csodája: Isten hatalmas szeretete. Adventinek van hangulata. Adventi fenyőkoszorúk, pislogó gyertyák,. iilá- baboruít temp lóm és új értebek. Ra­gadjon magával egy. igazi ádventi hangulat, a kétféle ádventi ünneplésre: magunkbaszá 1!ásra és felújjongó öröm­re, kitáruló szívre és háiaadó leiekre. Kerítsen bennünket hatalmába egy igazi ádventi érzés, amikor az em­berek kezét fogva, végtelen lánc­ban várjuk, csillogó szemmel és szent életfolytatásban a karácsonyt, Isten szeretetének megjelenését, a szeretetnek, a jóindulatnak és a békességnek a kiáradását a földön az emberiségre. . Z. L. Istennek ereje Az írás az Evangéliumról mondja, hogy az Istennek ereje minden hívő üdvösségére. Arról az evangéliumról, mely egyszerű emberi szavakkal tudó­sit bennünket Krisztusról, az ö csele­kedeteiről, haláláról és feltámadásáról. Nem lenne különös, ha az írás magát ezt a cselekvést nevezné erőnek, de meglepő, hogy éppen a hangzó szóról mondja ezt. Keresztyén életfolytatásunk nem egyszer bizonyítja, hogy az igének ezt a szavát nem vesszük komolyan. Hitünk is bizonytalankodik benne és olykor tapogatózva keres magának szi­lárdabb alapot az üdvösségre. Ezért állít maga elé feltételeket és próba­köveket, igyekszik »áldozíokra« és >be- feléfordu’ásra«, hogy ezekre támasz­kodhass ék. Pedig az igazi keresztyén hit egye­düli alapja a prédikált ’ evangélium, amely Istennek ereje ós hatalma. Ez az evangélium mégsem egyszerű.hang­zó szó vagy szájló hang, hanem erő is. Nem a levegő mozgása csak, ha­nem ..... - ------ ., . az evangélium maga a mozgás és a mozgatás. Ebben a hírben képes­ség van arra, hogy megmozdítsa az emberi szíveket, ahová behatol, és gyökeres változást is létrehoz­zon: megbocsássa a bűnt, meg­újítson és örökéletre vezessen. Nem szükséges, de nem is szabad ne­künk más alapot keresgélnünk, ez az egy biztosan elég. Mert az evangélium erő. Istennek ereje, melyben benne lüktet a Szentlélek, amely maga a cselekvés, a létre­hozás, a teremtés és újjáteremtés. Erő, mely ellenállhatatlanul hatol előre és munkája során áíömleszii saját lendületét, lüktetését, erejét és egészségét abba a szívbe, me­lyet hatalmába vesz. Az evangélium árasztja magából az életet, egyszerűen azért, mert Istennek ereje. Ezért van aztán az is, hogy' noha Isten országának, az egyház — _ és benne nvnden egyes keresztyén — éle­tének egyedüli alapja az evangélium, Istennek prédikált beszéde, az Isten országa mégsem beszédben áll, hanem erőben. Hiszen ha a beszéd, mely alapja ennek az országnak, több mint beszéd, erő, akkor bizonyára az ország is erős és élő keil legyen. Nem lehet igazi ke­resztyén élet, amely farizeusi módon csak a beszéd szóvirágaiban tobzódik, egyébként pedig nem több ».képmuta­tásnál. Az igazi keresztyénség. nem Is beszédnek halmaza, hanem sokkal inkább erő. Ne engedjük félrevezetni magunkat a látszattól. Tegyük egyéni és közős kérész* tyénségünk alapjává egyedül Isten igéjét, hlgyjiink ebben a prédikált beszédben, és számoljunk azzal, hogy Isten evangéliuma erő a mi üdvösségünkre. Ez az erő hassa át szívünket, formálja újjá és ragadja magával. Legyen ben­nünk hit és ezért legyen bennünk telkésedés, tűz és erő. Az erő pedig éppen azért erő, mert sohasem tétlen yagy lusta, az erő mozgás és hatalom, mely cselekszik, hat és van képessége arra, hogy mást és másokat is meg­mozgasson. Amikor azt mondjuk, hogy legyen erő a keresztyénségünk, legyen magávalragadó és lendü­letes a keresztyén életünk. Legyen lüktető, mint az egészséges véráramlás, hogy ígv legyén az egész életnek hajtó ereje, hatoljon el az élet legíávolibbnak látszó porcikájába és adjon az egész életünknek új, merész lendületet, egészséget, hogy így egyet­len hatalmas megmozdulása legyen bennünk. A keresztyén hit — legyen az egész egyházé, és csak a tiéd egyedül — sohasem tesped néma egyedüllét­ben és munkátlanságban, hanem él, cselekszik és dolgozik, meet nem be­szédben áll, hanem erőben. Zay László KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK KANADA Kanada legnagyobb protestáns egy­házának, a Kanadai Egyesült Egy­háznak folyóirata, a Torontóban meg- j.éiéhő »United Church Observer« ok­tóber 15-i számában számol be az Egyesült Egyháznak az Ontario állambeli Hamiltonban tartott őszi közgyűléséről és ismerteti az Egye­sült Egyház közgyűlése által elfoga­dott fontos határozatokat. (A Kana­dai Egyesült Egyháznak négy és egy­negyedmillió teljesjogú egyháztagja van és magábanfoglalja a kanadai presbitériánusok (reformátusok), me­thod isták és kongregácionatisták túl­nyomó többségét. Az idén tartották sz egyház 15. évi közgyűlését.) A határozat a béke ügyével kap­csolatban hangsúlyozza, hogy az egy­háznak vállalnia és hordoznia kell a felelősséget a világpolitika legna; gyobb és legdöntőbb kérdéseiben való állásfoglalása által. Erre a Szentlélek kötelezi az egyházat, így szót a jelen­tés, valamint az a tény, hogy Is­ten igéje által szól a világ vala­mennyi nemzetéhez és minden egyes emberhez. Mint a Béke Fejedelmének köve­tői, az egyház tagjai nem járhat­nak másutt, mint a béke útján és valamennyiüknek békeszeretöknek kell lenniok, ka kell, vállalva azt is, hogy ezért elhordozzák a gyűlölet és gyanakvás bélyegét A keresztyén egyházaknak »mint erö’s hadseregnek« kelt latbavölniök min­den befolyásukat a béke érdekében, ami más szóval azt is jelenti, hogy vál­lai niok kell a kezdeményezés szerepét. Abból a hitből, hogy egyedül Isten kegyelme és gyógyító ereje mentheti meg a világot és az emberiséget, az következik, hogy az egyháznak el kell fordulnia mindentől, ami szembefordul Isten akaratával és egyesítenie kell erőit mindazokkal a tényezőkkel, ame­lyek az ember felszabadításáért és a testvériség megvalósításáért küzde­nek. A határozat szerint továbbá az egyháznak állást kell foglalnia, hogy a vliágfeszültség megszünte­tése érdekében a világpolitika leg­súlyosabb kérdéseit békés tárgya­lások útján rendezzék, hogy meg kell szüntetni a faji elkülönítés minden alakját és gazdasági téren egyenlőséget, a földi javakban való egyenlő részvételt kell bizto­sítani mindenki számára. Az egyháznak sohasem szabad meg­feledkeznie Jézus Krisztusnak arrói a parancsáról, hogy az erőseknek kell hordozniok a gyengék terheit és ezen A Széchenyi Könyvtár százötven éve Magyarország legnagyobb, bár nem a legrégibb könyvtára, a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár, most ünnepeli fennállásának mástélszáza- dos fordulóját. 1802. november 26-án írta meg ugyanis nevezetes adomá­nyozó levelét Széchenyi Ferenc, Szé­chényi István apja. Egész könyvgyűj­teményét a magyar nemzetnek ado­mányozta s ezzel megvetette az alap­ját a budapesti Nemzeti Múzeumnak. Ma is ez a nagy könyvtár a Nemzeti Múzeum szívünkhöz nőtt, páratlan szép­ségű kiasszicisztikus palotájában van elhelyezve. A Széchenyi Könyvtár nemcsak legnagyobb könyvtárunk, ha­nem a magyar szellem legnagyobb múzeuma is. Gyűjtötte és gyűjti a ma­gyar nyelvterületen megjelent összes nyomtatványokat, bárminő magyar- nyelvű külföldön megjelent munkáiba legapróbb nyomtatványt is. Ott talál­juk páncélszekrényeiben a legrégibb magyar kézírásos müveket, a magyar ősnyomtatványokat, ott a magyar írók kézirati hagyatékát, levelezését. Ott van minden magyar könyv, folyóirat és újság és röpirat is. De ott van minden olyan külföldi munka is, rnely magyar vonatkozású s számos olyan kézirat, levél és könyv-unikum, amely a Duna-táj múltjára nézve rendkívül becses minden szomszéd nemzet szem­pontjából. Érthető, tehát, hogy a Szé­chenyi Könyvtár zarándokhelye a ku­tatóknak. De tanulóhelye is minden­kinek, aki közelről s hitelesen óhajt ismerkedni a magyar szellem, termé­keivel és emlékeivel. A könyvtár ma új virágzási korszakát éli. A kormány egy rendeleté révén vezető nemzet' könyvtárrá s az összes könyvtárak leg­főbb segítőtársává vált a Széchenyi Könyvtár. Néhány év óta jelentősen meggyarapodott az állománya, messze túl van a millió köteten, de az elvég­zendő feladatok egész sora áll most előtte. Első könyvmúzeumunkbói saj­nálatos módon hiányzik még renge­teg magyar könyv és számbajövö nyomtatvány, a múltban bűnösen el­mulasztották a szomszéd országbeli magyar könyvek és folyóiratok, újsá­gok rendszeres beszerzését is. > Ezt kell a nagy könyvtárnak most pótolnia, hogy valóban semmi se hiányozzék onnán. ami odavaló. S mert mosjí meg­nyílt mindenki számára, a szocializ­mus tanításának megfelelően, minden­kit el kei] látnia azzal, amit keres. Sok szép k'állitását a könyvtár most egy jubileumi kiállítással tetézi. Az emlékkiállítás címe: »Mátyás könyvtá­rától a 3000-ik népkönyvtárig«. S va­lóban Hunyadi Mátyás remekmívű Corviná tól a mai magyar könyvekig s a mai könyvtárügy bemutatásáig mindent megtalál ott a látogató. Leg­nagyobb könyvtárunk jó munkájával ünnepli a nemzet szolgálatának évfor­dulóját, Szaiatnay Rezső JOHANNES BECHER; TÄVÄSZX DAL Az erdőt és a völgyet tavasz ragyogja át, és hallgatják a földek a hangok kórusát. — Fivérem! Húgom! Dalra fel! Szabad föld s boldog béke kell! Arany nap fénye száll át! Múlnak mord fagyok. Es ■ szóra nyitja száját, ki tegnap hallgatott. — A gyujtogatót űzzük el! Szabad föld s boldog béke kell! Népem, dalod ma forrás és bátor, tiszta szél, tenger-habokra korbács, hegy-döntő szenvedély. — Ha nincs erőnk, rabok leszünk! és mindenestül elveszünk. Ki láttál háborúkat, s ki nem láttál soha, ne hagyd, hogy bomba dúlja zengő tavaszodat! — Serkenj, világ! Mindenki fel! Szabad föld s boldog béke kell! Németből fordította; Kardos László a ponton az egyháznak a krisztusi elveket soha sem szabad áruöabocsá- tania, bármiféle politikai kompro­misszum érdekében Végül a közgyűlés kívánja, hogy a nemzetek, lehetőleg a Egyesült Nem­zetek Szervezetének útján, valósítsák meg az atomenergia ellenőrzését, hogy azt ne a tömegpusztítás, hanem a békés termelés és gyógyászat ér­dekében használják fel. Sürgeti a je­lentés ezenkívül a fokozatos lefegy- verkezés megvalósítását, hogy annak várható áldásaiban nagy és kis- nem­zeteik egyaránt részesedhessenek. Az egyháznak el kell vetnie ma­gától azt a gondolatot, hogy a háború kikerülhetetlen és hangoz­tatnia keli, hogy igenis lehetséges olyan nemzetközi törvényhozás, és olyan nemzeti kormányzatok meg­teremtése, amelyek képesek arra, hogy lehetetlenné tegyék a hábo­rút, mint a nemzeti politika esz- 'l közét. A határozat kifejezi azt a remény­séget, hogy a koreai fegyverszünet létrejötte után az Egyesült Nemzetek felveszik tagjai közé a Kínai Népköz- társaságot. Az Atlanti Szövetséggel szemben a határozat kifejezi aggo­dalmát, hogy ez a Szövetség éppen a katonai szempontok hangsúlyozása miatt éppen gyengíti, minit erősíti a nemzetek közötti megbókülés ügyét és ilyen módon az Egyesült Nemze­tek Szervezetének jövendőjét is. Né­metország tragikus Ikettészakitottsá- gának kérdése a ini egyházunkat IS kell, hogy mélyen érdekelje — foly­tatja a határozat, majd megállapítja:' »Németország egységesítését nem an­nak újrafelíegyverzésével, hanem at ország békéjének és gazdasági jólé­tének biztosításával, illetve felemelé­sével lehet biztosítani.« ELŐRE, A JÖVŐBE ! Az egyházi esztendő utolsó vasár­napján le kell mérnünk, hogy ige­hirdetésünk, Krisztusról való beszél­getésünk mennyiben volt helyes, bib­likus és tisztaízű. Előre muatott-e és előre vezetett-e? Mi, keresztyének előre nézünk, mert elől van a mi Mesterünk. A jövőbe nézünk, mert a jövő tartogatja számunkra az ígére­tek valóságát. Az egész írás előre, a jövőbe mutat. Ez a két szó hatá-ozza meg keresztyén életünket, ezért tu­dunk örvendezők, boldogok, felemelt fejű és bizakodó keresztyének lenni. Hol van az Ö eljövetelének ígérete? — ezt éppen a hitükben csaló­dott keresztyének kérdik, akik nem tudják felmérni és átlátni Isten ke­gyelmének nagyságát. Mi époeti az ígéret teljességét látjuk abban, hogy »hosszan tűr érettünk«. Agt akarja. hogy »mindenki megtérésre jusson** Ez a világ Isten szeretjének közép­pontjában van, hiszen ezért a világért hozta a legnagyobb áldozatot, amit el tudunk képzelni. Ezért más ennek a világnak a sorsa, mióta Isten vég- hezvitte a nagy drámát a Golgotán, Ezért más a mi sorsunk is, ezért vart jövőnk, van holnapunk és van re­ménységünk! Ez a hírt hallják mindazok, akik a szerétéiről hallanak, ezt azok, akik O" testvériségről, ezt, akik a békesség- ről hallanak. Sokunknak kell ezt él­nünk, hogy vonzó legyen az élet, hogy legyen verete, értéke, hitele és öröme a keresztyének életének. Az evangélium ereje ccélozza meg a jövőért való minj dennapi harcra. Rédey P£f Szombat esti közös imádságunk A BOCSÁNAT TESTAMENTUMA. JER. 31, 31—34. Két 'hegy jelöli leghataimasabhan Istennek az emberért való tettét. A Sinai és a Golgotha. Az elsőn a törvény szól, a másodikon a kegyelem. Az egyházi esztendő utolsó estéjén, ádventi előesten azért adja Isten ezt az igét, hogy elfogadjuk a bocsánat testamentumát. Ezt hozta az elmúlt egyház-esztendőben és ezt hozza a jövőben is mindig az igében és a szentsé­gekben. VALLJUK MEG: Isten törvényét megszegjük és a magunk ja­vára megmagyarázzuk, viszont jobbítani akarjuk, sőt szépíteni a bűneinket. ADJUNK HALAT: a bocsánat testamentumáért, hogy ezzel jön Isten a törvény megszegői leié az igében és szentségekben. KÖNYÖRÖGJÜNK: szívünkben legyen az ige, bocsánattal él­hessünk, egyházunk ezt hirdethesse, sokan meghallják, hogy győzzötj bennünk a megbocsátó békesség. Hegyháti János BIBLI A-O LVA S Ó November 30. Vasárnap. a Zsolt. 133:1, 3. Lukács 3:4. Krisztus jön ádventben felénk. Ez a mi nagy ítéletünk. A bűnünk miatt jön. Ha nem volna bűnünk, akkor nem is tudnánk hozzámenni. A bűnbána­tunkkal lehetünk útegyengetöi. Te elkészítetted-e már az utat Krisztusnak a szívedhez? (Olvasd még: Zak. 9:9—10. I. Mózes 3:1—13. Róma 5:18.) December 1. Hétfő. , Ézsaiás 43:11. Lukács 3:6. Advent öröroüzenete az, hogy Krisztus a szabadító, ö jön hozzám, hogy bűneim köteleit megoldja. A várakozás örömteli idejévé akkor lesz ádvent a számomra, ha hittel elfogadtam én is, hogy az ö szabadítása nélkül nem tudó’- tovább tini. (Olvasd még: Habakuk 2:1—4. I. Mózes 3:14—24. Galata 4:4—5.) December 2. Kedd. , Jer. Siralmai 3:23. Lukács 1:78, Minek tulajdoníthatom azt, hogy ádvent van? Isten irgalmának. Isten a bűneink miatt izgalmasabb volt hozzánk, mint azt az Ö igazságossága diktálta. Ezt az Ö irgalmát velünk szemben ma is fenntartja. Ennek bizonysága az, hagy Isten népe ma is ádventben élhet még. (Olvasd még: Mikeás 2:1—9. I.,Mózes 12:1—3. Zsidó 11:1.) December 3. Szerda. Zsolt. 116:11. Lukács 1:38. Az út, amelyen járok, a bűnnek útja. Sok keserű tapasztalat emlékeztet reá, hogy ez az út nem az életre visz. Isten ádventi üzeneteivel azért nyitja fel szemeimet, hogy meglássam a másik utat is, -az élet útját. Erre az útra csak nagy engedelmességgel juthatok el. Ez az engedelmesség nem felvett, vagy másoktól ellopott magatartás, hanem hitem élő gyümölcse. (Olvasd még: II. Sámuel 7:4—9. I. Mózes 15:1—6. Zsidó 11:8—iO.) December 4. Csütörtök. „ Aggeus 2:8. János 16:15. Amikhez úgy ragaszkodsz, azokról azt mondja Isten igéje, hogy az Istenéi. Övé a Krisztus is, az ádventi király. Osztoztál-e már Istennek a Krisztusban mindent átfogó szeretetében? Ha igen, akkor már tudod, hogy mit jelent ádvent áldása. tOlvasd még: Ézsaiás 64:1—3. I. Mózes 22:1—18. Zsidó 11:17—19.) December 5. Péntek. Zakariás 9:9. Máté 21:8, Az a sokszínű kép, amellyel Isten az igében olyan kívánatossá tudja tenni az adventét, évről évre felnyitotta-e már örömeid zsilipjét? Elő tudott-e törni rajta az, ami a legdrágább volt a számodra? Krisztusban isten mindent adott ádventben az ő népének. Ezért nem vár mást, csak önként megnyilatkozó igaz örömödet. (Olvasd még: Zsidó 10:19—25. I, Mózes 49:8—10. Zsidó 7:14.) December 6. Szombat. , Zsolt 132:15. Lukács 1:54, Advent visszatérő felhívása: örülj! Isten megemlékezett rólad, nem törült ki még az élet könyvéből, kiterjeszti reád gondviselő szeretetét. Irgalma és kegyelme kísérnek szüntelen. Mindezt Krisztusban juttatja el hozzád. Adj bálát Istennek, hogy ilyen gazdag lehet most is az ádvented. (Olvasd még: Serf. 3:14—17. Malakiás 4:1—6. V. Mózes 18:15—16. János 1:14.) Jurányi István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents