Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-02-03 / 5. szám

evangélikus klct s ÉLŐ VÍZ Az imádkozásban való tusakodás Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. Máté 26, 41. A legtöbben neon tudják elgondolni, hogyan jeCenthet az imádkozás nehéz­séget és gyötrelmet? Hogyan szerez­het annyi szenvedést? Hogyan lehet az imaélet a kín óíáandó forrásává? Ha csak egy kissé is elgondolko­dunk, nyilvánvaló, hogy nem lehet máskép. Ha — amint láttuk — az Inra középponti funkciója a hitből tá­madt új életnek, s szívverése az Isten­ben való életnek, akkor kell, hogy imádkozó életünknek is nehézségei le­gyenek. Testi természetünk — ahogy ezt a Szentírás és magunk keserű tapasz­talata is igazolja — eüemségeskedés Istennel szemben. Régi természetünk­ben rejlik, hogy valahányszor valóban imává! közeledünk Istenhez, ez ne­künk gyötrelmet okoz. Fontos, hogy világosain lássuk ezt. Ez esetben mindjárt megértjük azt, hogy miért is érzünk ellenszenvet az imádkozás iránt. Ne aggasszon, vagy zavarjon minket fölöttébb az imává szembeni idegenkedésünk. Ez csupán a régi igazságot igazolja előttünk, vagy's, hogy a test tfenikezik a lé­lekkel. Testi természetünk van, vala­meddig a földön élünk s el kel! vi­selni, hogy ennek következtéjén ku­darcok érnek minket. E testi ellenkezéssel bánjunk ugyan­úgy, mint testünk más bűnös vágyai­val. Vigyük Istenhez és helyezzük elé­je az imádsággal szembeni ellenkezé­sünket és Jézus Krisztus vére ettől a bűntől épúgy megtisztít műnket, mint minden más bűntől. Másodszor az imádkozássá] szem­beni idegenkedésünket — ami állan­dóan a szívünkben van — folytono­san a_ tudatunkban keli tartanunk, máskülönben bizonyosan elakad imád­kozó életünk. Vagyis arra keli gon­dolnunk, hogy testi természetünk — amely ellensége Istennek — nem ha­tározottan tagadja meg azt, hogy imádkozásban velünk tartson. Ha ez az eset állna fenn, harcunk a test el­len viszonylag egyszerűvé válna. De testi lényünk idegenkedése az imádságtól közvetett, nagyon okos, 6 alkalmatos időben jelentkezik. Az ima ellen az összes elképzelhető észako­kat ösztönösen és automa'ikusan állít­ja hadsorba: nagyon el vagy foglal­va... Elméd máris igen meg van terhelve... Szíved nem alkalmatos most az imádságra... Később több ráérő :dőd lesz ... Elméd megnyug­szik, jobban összpontosítja a gondo­latokat és jobban át tudod magadat adni az imádkozásnak... Aztán vég­re elha'ározod, hogy imádkozol! — de ekkor hirtelen ez a gondolat szál! meg: ejnye, még valamit el kell intéznem. Ha azután végeztem, jó ideig imád­kozom! ... És elvégzed a tervezett dolgot. Mikor elvégezted, valami ismét zavar. Figyelmedet együk dolog után köti le e másik. M'előtt észrevennéd, az egész nan e'rnult, s egyetlen per­cig sem voltál Istennel. Pedig nagyon rosszul viszonyulsz az eiogaltsá.god­hoz, ha azt hiszed, hogy az az imád­ság útjában áll. Dolgozzál és Jmád- kozái! Az első és döntő ütközet az imád­kozás körül akkor támad, amikor úgy intézzük a dolgot, hogy minden nap együtt jegyünk Istennel. Baj, ha az ennek érdekében vívott harcot, csak kis időre is elveszítettük. De ha ma­gunknak nyugodt órát biztosítva, már az elején győzünk, akkor, is minden nap újra kell ezért küzdenünk. Testvér, ismerős-e előtted ez a küz­delem? Ennek a 'udatában bátean tu- sakodjál az imádság ajándékaiért. Olé Hallesby Az élet célja Vannak még ma Is, közöttünk fs emberek, akiktől hiába kérdeznénk, hogy mi az életük célja. Sokan nem is gondolkoznak ezen. Ha kérdezzük őket, tatán felelnek valamit, — a valóságban azonban céltalanul élnek. Legtöbben mégis azt válaszolnák, hogy az élet célja a boldogság. Per­sze mindig a sajátunk, legfeljebb (még •a hozzánk legközelebb állóké is. A boldogságra való törekvés a legtöbb ember életének célja és alapja. A vallásos emberek már nem elé­gednének meg ennyivel. Az ő feleletük körülbelül így hangzana: az élet célja lelkünk üdvössége, A földi élet átme- net csupán, előszobája a* üdvösség­nek. Ebben az előszobában folyik a nagy vizsga: vájjon megérdem!i-e az ember, hogy a belső szobába léphes­sen? Ezért az élet sem más, mint küz­delem a lelkünk üdvösségéért. A keresztyén ember életéé'ja azon­ban egészen más. Nem pusztán azért, mert tudja, hogy a boldogság nem minden. Nyomosabb oka van ennek. Az, hogy a keresztyén ember életének középpontjában nem ő maga áll. Nem azért él, hogy magának akár boldog­ságot, akár üdvösséget szerezzen, ha­nem hogy Istennek adjon dicsőséget. Vannak azonban olyan emberek is, akik elismerik ugyan ezt, de félreér­tik. Isten ugyanis nem azt várja tő­lünk, hogy hallelujázó hangon ma- gasz la'6 énekkel ostromoljuk az eget. Ha ezt kívánná, akkor a körülötte élő angyalseregeikhez fordul, akik szüntelenül éneklik: „Szent, szent, szent a seregek Ura!“ Tőlünk embe­rektől a dicsőségadást másképpen várja, Isten igéje tekintetünket a többi emberekre irányítja és arra tanít, hogy Istent akkor d'csőíijük, ha embertársainkat szolgáljuk. Az életet nem azért kaptuk, hogy ma­gunkban és magunknak éljünk, hanem hogy mások életét szebbé, boldogabbá és tidvösségesebbé te­gyük. Pál anostol ugyancsak tud­ta, nii az üdvössé'*, és mégis azt mondja: szívesen lenne átkozottá is — népéért. A keresztyén ember élete megfelel hitének. Mi i« ez a hit? Bizakodás Krisztusban, Aki azért jött, hogy szol­gáljon nekünk, bűnös embereknek. Amikor élete utolsó óráiban vissza­tekint, akkor arról számot be az Atya- Istennek, hogy megtette, ami élete célja volt. így mondja: „Dicsőséget szereztem nevednek“ és: „Megtartot­tam azokat, akiket rám bíztál“. Te is egyedül azért élsz és kapod ajándékba az örök életet, mert Jézus Krisztus érted is meghalt és feltámadt. Ugyanígy kü'd ié'td az emberek k’tzé, szeretetszolgá­latra, h-»-*v valóban h'tcd szerint élj. Kü’d, hogy vedd észre a síró­KÉT-HÁROM SlPSOROS, nyoimö’ég- szerkeze'ü nagyobb harmóní'.uinol vásárolna a budahegyvidéki eV. gyü­lekezet. Cím: XII,, TWcsay V.-u. 11. SA, 335—192. __ kai és az Srülőkef, állj melléjük. Tedd, ami a dolgod és segíts má­sokon. Kezdd el a legkisebbeken és a legközelebhieken, cselekedj csendben, egyszerűen. Nem baj, ha te nem is veszed észre,— Isten titokban figyel téged. Mi az élet célja? Menj embertár­said közé, szeresd őket és do’gozz értük. Ha több lesz a mosoly csa­ládod, munkatársaid — embertár­said ajkán, több az öröm a szi­vükben, akkor igy Is Istent d’csőf- tetted és megtaláltad életed célját. Zny László Ha nekem nincs, másnak se legyen... Zsúfolt villamoskocsi húz el az egyik dunántúli város havas utcáján. Vonat­ról jött emberek utaznak rajta üzletek, piacok felé. Az egy faluból jöttek be. szélgetnek egymással, váltják a szót ki­pirult arccal. Élcek, csipkelődések fű­szerezik a beszédet. A csendesen halk beszédből egyszercsak felcsattan egy élesebb hang: „Ha nekem nincs, más­nak se legyen!“ Az éles hangot az új villamoskocsi erős csengése tompítja. A kocsi meg is áll, sokan kiszállunk s az élcshangú mondat azóta is kísér: Ha nekem nincs, másnak se legyen! Ügy sajnálom, hogy nem beszéltem a furcsa utassal. Kérdeznem kellett volna tőle sokat! Ilyeneket: Mije nincs? — Nincs gyermeke, hát hogyan vall- bat ilyen negatív elvet, hogy másnak se legyen?— —- Nincs egészsége, hát hogyan kí­vánhatja, hogy másnak se legyen? — Nincs pénze, vállalt-e munkát és a vállalt munkát becsülettel elvégez­te-e? — — Nincs családi békéje, hallgatott-© a hűséges asszonyra, aki könnypárnás szemmel várta és várja? — Sok-sok kérdést kellett volna még fel- tennem! Sajnos az ntas eltűnt, minden bizonnyal nem találkozunk többé! De nem lesz talán hiábavaló, ha itt a nagy nyilvánosság előtt mondjuk el, bogy az ilyen és ezekhez hasonló elvek nem építenek, hanem rombolnak. Az ilyen felfogás a széthúzás és gyű'ölet osztó gombáit szórja az emberek közé! Ez a magatartás arról tesz vallomást, hogy a szív a gyökeréig hordozza nz irigység rosszindulatú bűnét! És jó lesz, ha itt a nagy nyilvánosság előtt mcgidjnk el, hogy ebből a de- struktív világnézetből, az ezt vallóknak, át kell lendülni abba a másikba, ame­lyik egészen evangéliumi és így fogai, mazható meg: Nekem van, másnak is legyen! Ez legyen az e’igszitó elvünk, irá­nyító felfogásunk! Persze a tetteink húzzák is alá ezt a magatartásunkat! Égés séges, a Krisztusban örvendő em­berek nem élhetnek más gyakorlatban, mint abban, melynek ez a stílusa: Ne­ked vau, másnak is legyen! Füldp Demi, l£spere$beiktatás Bénién A pesti középső egyházmegye beiktatta új esperesét, Váí.nt János bémyei lelkészt. A beiktatás a Lényei ősi templomban folyt le, amit az egy­házmegyei közgyűlés tagjai a heüyi presbitérium és a helyi gyülekezet zsúfolásig megtöltött. A presbiterek ünnepi feketeruhás menete élém De- zséry László püspök kísérte az oltár elé Vá’int János lelkészt, akinek ki. szolgáltatta az Ür szent vacsoráját. Űrvacsoravétel után Sándor_PáI egy­házmegyei másodfalügyelő és Detre László egyházmegyei lelkész! főjegyző elnökleiével nyílt meg a közgyűlés. A szavazatiam!« bizottság elnöke kö­zölte, hogy Vállat János esperest a pesti középső egyházmegye gyüteke- I zetei teljes egyhangúságban válasz­Niemöller: Moszkvai utam „Moszkvai utam“ címmel írt cik­ket. dir. Martin Niemöúler, a bessern evangélikus egyház vezetője a „Der Spiegel“ (Tükör) című nyugatnémet hírlapba. NíemöEer lelkész szembe­száll a nyugatnémet saj.ó gúnyosan gyűlölködő szovje te'úenes hírmagya­rázatai vad és szokásos őszinteségével mondja eä benyomásait' „Útiamnak nem úgynevezett politl- kaii, hanem keresztyén egyházi célja volt, bár mindenki tudja, aki ismer enigem, hogy az egyházat és a poli­tikát nem tarlóm két merőben kü­lönböző területnek, hiszen amit ma polútikának tekintünk, az Isten em- bengyermekeinek érdekében, s benne az egyház tagjainak érdekében tör­ténő cselekvése. Jan, 2-án repültünk Bérűimből Moszkvába. Közben csak Varsóban szállítunk le 30 percre, és a kitűzött terv élőit negyedórával megérkeztünk Moszkvába. A repülőtéren a>z orosz orthodox egyház képviseletében Ma­karius érsek és a baptista gyüleke­zetek képviselői fogadtak, nagyon ün­nepélyes és szívélyes kőszőni', léssel. Németországi barátaim üdvözletét adtam át és örömöméit fejeztem ki, hogy az orosz egyházat üdvözölhe­tem, majd arról beszéltem, hogy az orosz és a német népeit békés kap- csola'oknak keffi egybefűzniök az utolsó évtized történései ellenére is. Orthodox barátaimnak köszönhe­tem azt az egészen különös örömöt, hogy a Moszkvában é!5 német szak­emberek egyik csoportját kereshet­tem fel. Mindig felejthetetlenek lesz­nek számomra azok az órák, amelye­ket leányommal együtt, ebben a kör­ben, családi otthonban ItöltheT.ünk, teljesen zavartalan beszélgetéssel.“ MOSZKVA, A VILÁGVÁROS „Oroszországban nem láttam egyet­len embert, gyermeket vagy öreget meleg télikabát, vagy jó minőségű meleg lábbeli nélkül. Moszkva utcáin sok meglepetés éri azt, aki éllé elő­ször tárul a város számos lenyűgöző látványa. Az embernek mimes fogal­ma Moszkva világvárosi asságáról. Moszkva most egyetlen u'.cahálózat, ahol sok utca olyan széles, bogy kö­rülbelüli 12 gépkocsi is egymás mel­lett haladhat rajtuk. Minden irány­ból hömpölyögnek a gépkocsik, leg­alább hármasával egymás melleit. Vafamennyi kocsi orosz gyártmány, néhány Eúsenachból való BMW kivé­telével. Az ifjúság magaviselet© természetes és erölletetlség nélkül.. Megválogat­tam egy tánoinlézeSet, ahol 15—17 éves fia.all lányok és velük egykorú fiuk szórakoztak és vidáman évőd- tek, de minden frivolság nélkül. Ha ugyanez Németországiban lenne, nem mehetne végbe vihogások, bonyodal­mak és sértések nélkül. Itt Moszkvá­ban a lányok és fiúk gyiitt tudnak lenni a nélkül, hogy a legcsekélyebb kieli'emeilenségre vagy szemlédéin meg­jegyzésre adnának okot. Rendívül megnyerő a szovjet em­ber lelki és erkölcsi tisztasága. Moszkvában nem látni feltűnő kiöl- tözést, nagy „toilettét“, vagy sok ék­szert, holott a dolgozók modern gép­kocsijából látni, hosy módjuk lenne ruházatban luxust kifejteni, ezt azon. ban Moszkvában feltűnőnek, elavult- naík és nevetségesnek tartanák. Csaknem napró’-napra láttam ke­resztyén gyülekezeteket, mind ortho­dox, mind baptista gyülekezeteket. Mindkét egyházban igazi keresztyén gyülekezetét láttam az istentiszteletre egybeseregleni.“ Mefjezésül azt írja NiemSTler lel­kész: „Még sohasem éltem át hat olyan napot, amety gazdagabb lett volna hatalmas és mély élmények­ben, mint ez a moszkvai utam.“ Mikor volna világosság nélkül az, aki a fényt szivében hordozza? Mi­kor hiányzik a napsugár és a nap­világ annak, akinek Krisztus a nap­ja és világossága? tolták meg. Ez az egyhangú bizalom és szeretet nyif.vánuU meg az egész közgyűlésein. Az esperes: eskü letétele után az új esperest elsőnek Dezséry László püspök üdvözölte. Beszédé­ben többek között a következőket mondotta: „Egyházunkat néhány nap választja el törvényalkotó zsinatának megnyi­tásától. Ez a feszült érdeklődéssel várt történelmi jelentőségű egyházi esemény hívja felelősségre egész egy­házunkat. De felelősségre hívja az a történeómii helyzet is, amiben egyhá­zunk a jelenvaló világban éli. Fele­lősek vagyunk nemcsak egyházunk jövendőjéért, hanem a keresztyén név becsületéért is a magyar hazában, mely a Szocializmus építésében van elfoglalva. A keresztyén név becsü­lete ■ világviszonylatban is felelőssé­get ró ránk, magyar keresztyénekre. Abban a nagy kérdésben, hogy újabb háború, pusztulás és nyomor vagy az építő, munkás és jólétet szerző béke jövendő;« vár-e az emberiségre. Az egész vLlágkeresztyémséginek egységes döntése a béke mellet igen sokat je­lenthet az emberiség számára. A nyu­gati keresztyéniéig béke mettetti dön­tése pedig a mi szo’gáilatunktól erő­sen függ. De erősen függ attól a képtől! is amit a népi demokráciák protestáns egyházairól a Nyugat al­kotni tud. Életrevaló, hűséges, felelősségtu­datban élű és népűnkkel szolidá­ris egyházat kell építenünk, mely« nek magatartás» világos, melynek döntései igeszerűek s melynek munkája céltudn os és féreérthe teilen. Az egyházi vezetők válasz­tása mindig ünnepi, jelentős és felelfts.ségtelje-, alkalom volt egy­házunkban. Ma azonban ezeknek a nagy kérdéseknek mlgvilágítá. sában még ünnepibb, jelentősebb és felelősségteljesebb. Meg kell találnunk azokat az egyházi ve­zető embereket, akik jól okultak: a múltból, jói tájékozódnak a je­lenben és jól bizakodnak a jövő­ben. Ej egyházunk egyik leglé­nyegesebb kérdése, ez a személyi kérdés.“ A püspök beszéd« utóm Jávor Pál ceglédi lelkész üdvözölte az új es­perest az egyházmegye lelkészei és gyű'ékezetei nevében, majd Fényárt Dezső monoiri református lelkész hoz­ta a környékbeli réformá'us gyüleke­zetek üdvözletét. Sándor Pál egyház­megyei másodfelügyető és Váltat Já­nos esperes köszönő szavai után az egyházmegye.! közgyűlésen bejelentet lék a zsinati egyházmegyei póttagok­ra leadott választások eredményét. Póttagok lettek: lelkészi részről Jávor Pál ceglédi lelkész, világi résziről Sze’ényi Pál egyházkerület! presbiter, maglódii egyházközségi gondnok. A közgyűlés Himnusszal fejeződött be. Szombat esti közös imádkozásunk TELJESEN V. MÓZ. 8:4—8. Nekünk olyan egy Istenünk van, aki teljesen szeret. Izrael népe, ami« kor a törvényt kapta még nem tudta, hogy ez a teljes szeretet a Krisztusban lett teljessé. Mi már tudhatjuk és élhetünk ezzel a teljes szeretettel. Ez a minket teljesen szerető egy Isten teljes szereletet vár tőlünk, Teljes szívvel, teljes lélekkel és teljes erővel-szcretést. Nem elégszik meg fél szeretettel. Nem lehet Öt százalékban szeretni. Sokszor mennyire másra «pazaroljuk: a teljes szeret etünket. Ezzel megfosztjuk Istent a teljes szere­tettől. Pedig Ö sem fél‘a szeretett minket, hanem teljesen, egészen, mara­déktalanul. Nem nézte kik vagyunk, úgy szeret, ahogy vagyunk. Mi pedig azért szerethetjük Öt teljesen, mert Ö előbb szeretett minket — teljesen. Izrael népe azt a parancsot kapta, hogy Isten szeretetén*k a tényét szólja, és em'ékeztetésképpen írja fék hogy mindig előtte legyen. Milyen sok­szor sok minden meg akar minket f ledkeztetni erről a teljességről, jó 1-nne ha mindenkor, mindenk;be, mindörökké Isten beleégetné Szentlelke által ezt a szót a szeretetéről: teljesen. Valljuk meg; a minket teljesen-szerelő Isteni nem szerettük teljés szeretettel és sok­szor megfeledkeztünk Róla. Adjunk hálát: Hogy még ilyen, őf csak «százalékosan: szeretőket fovább szerit szaka­datlanul és teljesen. Könyörögjünk; meglássuk mindenben az ő teljés szerététől, egyházunk, népünk erre & «teljes»-re építsen és belőle éljen. Hegyháti János B l B L 1A - 0 LVA S Ó FEBRUÁR 3. VASÁRNAP: VlZKERESZT UTÁN NEGYEDIK ZSOLT. 60:11., LUK. 10:17., MT. 8:23—27., RÓM. 13:8—10. .Életünk minden pillanatában Isten és a Sátán méri össze erejét az ember leikéért. A győzelem Istené, aki teljes szívét dobta harcba értünk a Krisztusban. A gyözcl m a miénk is lehet. De csak Jézus Krisztus által, aki­nek nevére enged a legyőzött ellenség: az ördög. FEBRUÁR 4. HÉTFŐ: ES. 8:12—13., ZSID. 12:28, V. MÓZ. 10:12—22., RÓM. 2:4. Isten országa megmozdíthatatlan ország s polgárai csak azok lehetnek, akik a Krisztuson át teljes szívvel és teljes lélekkel szeretik az Istent. Ez az ország az állandó építés országa, mert a Királya Is, meg polgára! is szün­telen szolgálnak. Királyát a polgárai iránti szeretet, ezeket pedig a Király iránti hála készteti a szolgálatra. FEBRUÁR 5. KEDD: ES. 41:17., CSEL. 12:5., II. KOR. 4:3-«., V. MÓZ. 18:15—22. A világot az Isten őrzi. Ez lett nyilvánvalóvá — minden másnál In­kább — Jézus halálában, aki azért vette magára a bűnt, hogy megtartsa a világot. Istennek ez a Jézusban megmutatkozó szeretete és könyöriilete ben­nünket Is egymás terhének a hordozására int. Ebben a szolgálatban a kezdő lépés: az egymásért való könyörgés. FEBRUÁR 6. SZERDA:! ES. 43:5., MT. 8:26., II. KOR: 4:13—18: JÁN: 6:34—86. Bátorságban lakozunk, mert Isten Egyszülött Fiát nekünk adta. Tőle' pedig senki és semmi nem választhat el minket. Azokkal pedig, akik Benno hisznek, azokkail Ö együtt vau életük minden dolgában. FEBRUÁR 7. CSÜTÖRTÖK? ES. 65:19., GAL. 1:12—24., V. MOZ. 30:11—20., RÓM 10:6—9. Isten az ember elé adta az életet és a jót, a halált és a gonoszt, és az átkot. Szabadon választhatunk közöttük. Ha az Ö igéjére hallgatunk és annak engedve Krisztushoz szegődünk, akkor a Szentlélek megújít minket. Üjjá leszünk. Más emberré. Mint Saul, aki mikor engedett, Pállá lett. FEBRUÁR 8. PÉNTEK: ZSOLT. 25:9., JÁN. 14:6., MT. 16:24—28., II. TIM. 2:19. Aki Istenhez vágyik, de Krisztus megkerülésével akar eljutni Hozzá, az még értelmetlenebb dologra vállalkozik, mint aki a Duna megkerülésével igyekszik Budáról — Pestre. Az egyetlen üt Krisztus. Nincs más út. Régi és jó út ez, de keskeny. Ez az út az élet és üdvösség útja. FEBRUÁR ». SZOMBAT: ZSOLT. 119:25., MT. 9:36., JER. 9:22—28., MK. 7:1—13. Krisztus szíve pedig könyörülő szív és szeretete elindul az eltévedi után. , . * á U| KOMJÁTHY L-AJöi Uj (Cyprianus

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents