Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-10-05 / 40. szám

3 EVANGÉLIKUS ÉLET ÉLŐ VÍZ Az emberélet Tgenli-e Isten az. életet? Különös kérdés! Hát nein magától értetődik ez? Mi úgy vagyunk ezzel, hogv bár Isten igenli az életet, s bár ez a legmagá- tól-értetődőbb do'.og, nekünk mégse magától értetődő. Ránk valami nyomo­rúságos érzés nehezedik ezzel kapcso­latban. Sokszor arra gondolunk, hogy Istennek nem lehet drága az élet. De most ime halljuk: Isten nem ellensége, hanem barátja az életnek. A biblia tele van ezzel. Az egész biblia egyetlen bi­zonyság Isten élet-igenlése" mellett. Sőt így szeretném mondani: egyetlen hatalmas szerelmes levél teremtmé­nyéhez. Igen, Isten nemcsak barát, aki csakúgy véletlenül és leereszkedően igent mond életünkre. Hiszen a szer­zője, a teremtője Isten az életünknek. Minden élet valójában az Övé. Ho­gyan tagadná meg az Alkotó az al­kotást. Hogyan is juthattunk er .‘a a képtelen gondolatra, hogy ez az Atya megtagadja a gyermekei!! Isten szereti az embereket. Isten jó. Igen, Isten szereti a világot. Ha felütjük a biblia első lapját, lát­hatjuk, hogy Isten mily túláradó gon­doskodással szerzi és építi az ember­nek az életterét, a lakását, a házát, a földjét. Alkalmam volt egyszer meg­figyelni egy bűtorasztalost, aki több mint egy éven át egyik munkaszüneti napon, épúgy, mint a másikon a hozo­mányát készítette az esküvőjére. Ha az ember az utcáról benézett a mű­helyablakán oly arcot látott, amelyet nemcsak kívülről beáradó mesterséges fény világított meg, hanem azon ~z arcon a békességes gondolatokból id- áradó az a fény is rajba volt, amelyik aZ előre tekintő apaság érzetéből be­lülről világította meg azt. Ilyen előretekintő apai érzéssel terem­tette meg Isten a mennyben gyer­mekei számára ezt a világot. S csak akkor jött cl a hatalmas, valóban mennyegzöi pillanat. Szinte úgy tűnik fel előttünk, hogy reszket az örömtől az örök Atyá­nak a hangja, amikor kimondja ezt: és most rajta! Teremtsünk emberi! Immár készen van a »hozományé az emberek számára. És most em­bergyermekek jöjjetek és lakoz­zatok! S ez az Isten tagadná meg az éle­tet? Ellenségünk volna ö? Isten azt akarja, hogy. éljünk. Mivel ezt akarja, ezért vagyunk egyáltalán itt. S nem­csak, úgy általánosságban akarja, hogy emberek éljenek a földön, — Is­ten azt akarja, hogy te, meg te. meg te is élj! Aki eddig húsz évet élt, aki negyven évet, aki hetven évet élt, azért történt, mivel ez isten aka'ah volt. Igen, ami életakarat van ben­nünk, az a fölöttébb különös tény is-, hogy a betegek egészségesek akarna1! lenni, vagv hogy a férfi és a nő utó­dot kívánnak, sőt hogy még a hal­doklók is. lelkűk maridén szálával élet­lehetőségbe kapaszkodnak: mindez a titokzatos életakarat onnan jön, mer.* Isten akarja, hogy éljünk. Isten előtt érték minden ember­élet. S a teremtő Isten az ötödik parancsolatban védi ezt az életet. Nem akarja, hogy az bármilyen formában, például a háború nyo­morúságában pusztúljon el. Ezért mondja Amos próféta: »Jaj annak az embernek, aki a szegényt egy öltő saruért eladja.« És Istennek ezt az emberi életet értékeié »magatartását« nekünk is meg keli tanulnunk. Igen. ha az ember mérleget szerkesztene es az egyik' mérlegserpenyőbe a világ vala­mennyi börzeértékét beietudná vetni és a másikba egyetlen em­beréletet vetne: az Istennél érvé­nyes értékelés szerint a második serpenyő lenne túlsúlyban. Isten nem engedi, hogy egy nemzedék büntetlenül többre értékelje a hasznot, mint annak a teremt- . menyek a méltóságát, aki ember­arcot visel. Vájjon Isten be’.elárad-e s feladja c az életükért folyó szent küzdelmet? Nem! Isten ebben hajthatatlan lesz. Az Ö életakarata lesz az erősebb cs győzni fog. Ennek egy bizonysága van. Eljött és Ö maga élt ezen a boly­gón emberéletet. Az emberré lett Krisztus: Istennek élctigenlése. Ez az igenlés megmarad. Ezért akarja Isten mindig a békét és nem a há­borút. W. Lüthi Asztali beszélgetések Lutherrel Az evangélikusok tudják, hogy Luther csodálatosan gazdag leikéből mennyi gyakorlati tanítás és mély keresztyén hatás árad saját környezetére, családjára, tanítványaira. Tanítványai kötetekre menő gazdagságban őrizték meg azokat a megnyilatkozásait, amiket családi asztal mellett ülve, közvetlen környezete számára adott. Ezeket a híres beszélgetéseket: »Asztali beszélgetések« címén őrizte meg szá­munkra a Luther-irodalom. Ebből a páratlanul mély és sokszínű anyagból adunk az Evangélikus Élet hasábjain újabb és újabb ízelítőt ebben a most nyitott rovatunkban. Kedves Olvasóink hétröl-hétre ott ülhetnek ezentúl Luther asztala mellett és hallgathatják egyházunk nagy tanítójának intelmeit. Legyen Isten áldása ezen az »asztali beszélgetésen«. A keresztyén életről »Keresztyénnek tenni annyit jelent, hogy van evangéliumom és hiszek Krisztusban. Ezzel a hitemmel raga­dom meg bűneim bocsánatát, Isten kegyelmét. Ezt a hitet pedig a Szent- lélek teremti bennem az ige álla’., anélkül, hogy én magam ehhez vala­mivel hozzájárulhatnék. Isten maga cselckszi tehát ezt, egészen egyedül Mi csak engedjük, hogy a Szentlélek- isten cselekedjék velünk és formáljon bennünket, mint a fazekas az agya- got. A keresztyén ember mindig vidám. 'Mert bár sokat kelt szenvednie a vi­lágtól és az ördögtől, mégis mindig bizakodik Istenben, Öt hívja segítsé­gül, aki az ínségben mellettünk áll s nem hagy elveszni kísértéseinkben. Ezekre is szükségünk van, hogy megmutaf.kozhassék Isten ereje a mi gyengeségünkben. Olyan a keresztyén étet, mint egy hajóút. Amint a hajósok a kikötő jelé tartanak, amely úljok célja s aho0 teljes biztonságban megpihenhetnek: úgy tartunk mi is az örök élet felé, mely nekünk mcgígértetelt .5 ahol békén s biztonságban nyugodhatunk- S mivel sajkánk, melyen utazunk, bi­zony gyenge, a vihar, szélvész és ha­bok pedig, anúvel meg kell küzde- nünk, ugyancsak veszedelmesek, szinte elborítanak, nagy szükségünk van egy bölcs és ügyes kormányosra, aki hajónkat úgy irányítja, hogy zá­tonyra ne fusson, léket ne kapjon, valahogy el ne merüljön. Nos, a mi kormányosunk Isten maga,, aki nem hagy el minket., hanem úgy vezet. hogy minden viharon, hullámon át végül is biztosan révpartra jussunk 1 ott kiköthessünk. Csak mi is szorgal­masan és kitartással kérjük öt és nála keressünk menedéket: akkor ígérete szerint velünk lesz és megtart minket a legádázabb viharokban is. Ha azon­ban a hajó utasat urokat és kormá­nyosukat bitangul kihajítják a hajó­ból, akkor nyomorultul el kelt vész- titok. így azután nem csoda, ha hamarosan* hajótörést szenvednek, persze a maguk hibájából. — Ebből a hasonlatból is láthatjuk, hogy mi az oka minden nyomorúságunknak« Az Isten kegyelme bűnbocsátó kegyelem, azaz megszabadítja az embert múltjától, amely öt fogva tartja. Az embernek a magatartása, hogy magát biztosítani akarja és ezért a kész, a rendelkezésre álló után nyűi és a mulandóhoz, a min­dig már elmúlthoz ragaszkodik —, éppen ez a bűn, mert ez elzárkózás a láthatatlannal s az Istentől fel­kínált jövővel szemben. A kegye­lem számára megnyíló embernek bűne megbocsáttatik, azaz megsza­badul a múlttól. És éppen ezt je­lenti a »hit«: szabadon megnyílni a jövőnek. És az Ilyen hit végered­ményben engedelmesség. Bultman KÜLFÖLDI EGYHÁZI VATIKAN XII. Pius pápa kéziratot intézett a német katolikus asszonyok szövet­sége nagygyűléséhez. E németnyelvű iratban a következőket mondja: »Egy kérdésben világosan kell látnánk: az európai kultúra vagu hamisítatlanul keresztény és katolikus lesz, vagy megsemmisül.« .Meggyőződésünk, hogy ez a kijelentés sem a oápai csalhatat lanságról szóló katolikus tévtaniiást igazolja. A páoa ezzel a levelével is­mét nem segített azoknak, akikhez írta. A világnézet és a keresztvén hit, a kultúra és az egvházi tanítás, az egyház és a világpo'-'tika ilven téve­déstől ies összekeverései jellemzik a nyugati politikai katoticizmust, Hisz- szük, hogv 3' német nép világosabban ismeri problémáit, mint a pápa. A német népet azonban »hazulról« is igyekeznek ugyanabba a zsákutcába vezetni, amibe az akkor- ugyancsak katolikus befolyás alatt álhj Horthv- kcrszakbeli keresztyén Magyarorszá­got vezették. Adenauer, a nyugat­német szövetségi állam kanellárja a pánáchozz hasonló szellemben üdvö­zölte a stuttgarti egvházi napakpt. Szerinte »■keresztény Nyugat igazsá­gáról és fennállásáról van szó«. Adenauer is »a keresztény ügy diada­láról« beszélt. Mindez nem egyéb, mint a háborúra való előkészület ideo­lógiai támogatása nyugaton. Európa keresztyén egyházainak hitben élő *5- megei elutasítják ezeket a fellengzős és tartalmatlan kijelentéseket. SVÁJC Barth Károly, a híres protestáns teológus a béke ügyében tartott nagy előadást a bázeli rádióban. Elsősor­ban az aggodalmaskodók ellen szcH és ostorozta azokat, akik a nyugati országokban »a másik jel rossz szán­dékai miatt aggódnak.« »Aki ma ag­godalmaskodik, az máris a háborút akarja« — mondotta Barth Károly »Az embertársam a döntő és nem a magam elgondolásai. Aki nem tud a másik emberrel együtt sóhaj‘arti és ezért nem tud kissé önmagi fielt mosolyogni, az máris háborús uszító.« Barth Károly így fejezte be előadását: »Ne hullassa senkise ölébe a kezét. Mindenki a legalkalmasabb helyen, vagyis önmagán kezdje. Ha azok a nagy emberek, akik a világot kormá­nyozzák észreveszik, hogy mi magunk, tehát a népek, a békét akarjuk, akkor Készülj az ige hallgatására! SZENTHÁROMSÁG U. 17. VAS. EF. 4, t—6. A galata-levél igéi a Lélek szerint valójárást állították szemünk elé. A múlt Vasárnapi efezusi ige a belső em­ber megerősödésére Hívta fel a figyel­met. Ebben az összefüggésben a mos­tani ige arra mutat rá, hogy mi jel­lemzi a Lélek szerint,járó ember éle­tét a gyülekezetben. Istentől a Szentlélek által elihíva, járjunk ennek az elhivatásnak meg­felelően. Ezt az elhivatás szerinti éle­tet az alázatosság, szelídség, hosszú- tűrés, egymásnak szeretetben való el- hordozása, a Lélek egységének meg­tartása és a békesség jellemzi. Nem elegendő az, ha valaki csak önma­gával foglalkozik, a belső ember meg­erősödésének a gyülekezet életében is meg kell nyilatkoznia. Sok hivő em- ben életéből hiányzik ugyanis az alá­zatosság és a szelídség s gőg és fenn- héjázás jellemzi magatartását. Van­nak, akik a gyülekezet többi tagjait nem_ hajlandók hordozni és szeretetben elszenvedni. Előfordul, hogv ép a Lé­lekre és a hitre való hivatkozással bontják meg egyesek a gyülekezet egységét. Az együvétaHozásnak Istentől adott komoly alapjai vannak. Ugyanaz az egv Isten és Atya az, aki mindenkiben munkálkodik. Egy a Krisztus. Ugyan­annak az egy egyháznak vagyunk a tagjai, egyugyanazon Lélek által el- híva, ugyanabban a keresztségben ré­szesítve. Ugyanaz az egy hit üdvö­zít. Minek alapján teszünk hát kü­lönbséget? Milyen címen vethetjük meg a másikat s ki jogosít fel arra, hogy csoportokra bontsuk az egyhá­zat? Készek vagvunk-e ennek az igének engedelmeskedni? Vizsgálja meg minden közösség és minden gyülekezeti csoport, hogy váj­jon megtartjia-e a Lélek egységét a békesség kötelékében? Nem mond-e csődöt sok kegyes em­ber a gyülekezet többi tagjaihoz való viszonyában? Egyszerű kérdést Van-e bennünk alázatosság, szelídség, türelem? Lélek emberei fel a gyülekezet szol­gálatára az Isten adta egység alap- ján az elhivatás követel rfiényeinek megfelelően! Gyöngyösi Vilmos nem visznek bele minket biztosan egy harmadik világháborúba. Csak egyet szeretnék még hozzáfűzni: nagt J mély istenfételem szükséges ahhoz, hogy mi magunk.is a békét akarhas­suk és ezzel a magunk szerén;/ részé­vel is hozzájárulhassunk a világbéké­hez.« FINNORSZÁG Agnkola Mihály szobrát leleplezték Tur.küban. Országraszóló hatalmas egyházi, és történelmi ünnepség ke­retében történt a leleplezés, amelyen az igehirdetést Gulin püspök, az avatóbeszédet Snlomies érsek mond­ta. Megkoszorúzták a szobrot az érsekség, a püspökségek, a Finn Bibliatanács, a Bibliakiadók Világ­szövetsége nevében Btrggrav pijspök stb. Agrikola Mihályt » »finn történe­lem reggelének embere«-ként emlege­tik. Nevéhez fűződik a finn bibliafor­dítás, ő alapította meg a finn irodal­mi nyelvet s egyáltalán a finn irodal­mat, a reformáció finn megindítója és elterjesztő je volt. Emlékszobra két­szeres embernagyságú, bronz, Jau- hiainen Oszkár műve. VALLÁSI VILÁGSTATISZTIKA 785 millió a világ keresztyénéinek száma. A legújabb adatok 'szerint a világ lakosainak száma ^,399,900.000. Ennek mintegy a fele Ázsiában lakik. A felekezeti megoszlás ez: katolikus 422 millió, protestáns 202 millió, orto­dox 161 millió, mohamedán 296 mil­lió, konfuciánus és taoista 393 millió, hindu 252 millió, budhista 118 millió. hírek A SZENTIRAS 1125 NYELVEN Az »Evangelisches Missions-Maga­zin« közlése szerint 1950-ben az egész világon kereken 22 millió Szentírást, illetve Szentírás-részt terjesztettek. Ebben 2.5 millió a teljes Szentírás 3.4 millió az Ujtestamentum és 16 millió a Szentírás-részek száma. Ez jelentős emelkedést jelent, mert 1949-ben 19 milliót, 1948-ban pedig 15 milliót ter­jesztettek. Az egész Szentírást eddig 191 nyelvre, az Uitestameníumot most 246 nyelvre fordították le, de ha számba vesszük a Szentírás egyes könyveinek lefordítását is, úgy kiderül, hogy az Ige immár 1125 nyelven szó­lalt meg. A világ összes nyelvelnek és jelentős tájszólásainak száma 2796. NYUGAT-NÉMETORSZÁG. Az »Evangélikus Szövetség« októ­ber közepén Bielefeidben konferenciát, hirdet, mely jellemzően mutatja a hit- vallástalan és a nyugati politikától mé­lyen befolyásolt olyan nyugatnémet egyházi emberek gondolkodását, akik felelőtlenül mesterkednek Nyugaton az evangélikus egyház »átállításán«. Több előadás hangzik e! a katolicizmus­ról, melyekben a címek szerint az evangélikus cs a katolikus tanítást igyekeznek a Nyugaton oly divatos »íotomontázs« mintájára összemásolni. Más előadásokban »A keresztyén Nyugat és az evangélikus iclelősség- érzet« címen készülnek elmélkedni. Talán éppen az október hónap, Luther reformációjának hava fog figyelmez­tetni sok becsületes német evangélikust arra, hogy itt propagandakezdemé­nyezéssel állnak szemben. Szombat esti közös imádságunk JÖ AZ ÚR! ZSOLT. 34:2—9. ígérik Isten jóságára és kegyelmére figyelmeztet. Jó az Ür, mert meg­hallgatja imádságunkat. Mikor félelem és aggodalom emészti szívünket,_ erős karjával mindig mellénk áll. Ha az élet harcának sok nehézsége szomorúság­gal tölti el lelkünket, az üdvösség megmutatásával megvigasztal és erőt ad a harcra. Nincsen olyan baj és veszedelem, melyből ki ne mentene Jóságának és kegyelmének legnagyobb bizonysága mégis az, hogy Jézus Krisztus által a bűn rabságából kiszabadított és lehetőséget adott a neki tetsző új életre. Tehetünk e mást, ha mindezt megtapasztaltuk, mint Dávid király? Az 6 ajkán semmi sem fojthatta el a szíve mélyéből feltörő hála-eneket. Engedjük mi is, hx>gy Isten kegyelmének megtapasztalása nyomán a mi ajkunkon is fel; törjön a hálaének és egész életünk Isten nevét áldó és dicsérő, magasztaló ének legyen. ADJUNK HALAT, hogy Isten mindig meghallgatja imádságun­kat, és hogy sohasem feledkezik meg rólunk. VALLJUK MEG, hogv mi sokszor fcfecfkéz'ű-nk meg Isten jósá­gáról; hogy mi mindig csak a bajokat akarjuk látni és így nem vesszük észre Isten kegyelmét; hogv a kegyelem megtapasztalása után sokszor elmarad ajkunkon az öt magasztaló ének. KÖNYÖRÖGJÜNK hálaadó lelkekért, köszönjük neki egyházi sajtónkat, gyülekezeteinket, lelkészeinket és egyházi munkásainkat. Könyörögjünk azért, hogy ezeket le ne kicsinyeljük, hanem .hálával örvendjünk nekik. Selmeczi János BIBLIA - O LVA S Ó Október 5. (Vasárnap) Zsolt. 116:7, Máté 6:11. Gyakran nyugtalan és háborgó a lelkünk és Istent okoljuk mindenért. Pedig az ür mindig csak jót tesz velünk. Nyugodjunk meg ebben a tudatban, ban ... megadja a mindennapi kenyeret, mindennapi bünbocsánatot és minden áldását naponként. (Olvasd még: I. Kir. 17:8—16; Zsolt. 5Ö: 1—7—15; Rám. 1:18—21.) Október 6. (Hétfő) — Péld. 17:5; Lk. 6:38, Minden embertársadban lásd az Istent, aki teremtette őt. Ne bánts sen­kit1, mert még Istenedet bántod meg! Légy jószívű, adakozó, mert neked csak azzal a mértekkel mérnek, amivel te mértél másoknak. (Olvasd még: II. Móz. 25:17—22; Zsplt. 50:16—23; I. Kor. 6:20.) Október 7. (Kedd) II. Króm 20:17; Márk. 5:36. .Szeretsz-e az Ür előtt állni és meg tudod-e türelemmel várni, amiig veled foglalkozik majd, megmutatja neked szabadításái? De sokan sem azt nem Várják, míg rájuk tekint, sem azt nem várják, míg hozzájuk szól... Mások megint bizonytalankodnak abban, felveszi-e nehéz ügyüket. Halld a drága szót: Ne félj, csak higyj! (Olvasd még: Kol. 4:5—11; I. Thess. 1:1—10.) (1—3.) , Október 8. (Szerda) Zsolt. 101:6; Zsid. 6:10. Isten nemcsak engem ismer, hanem ismeri cselekedeteimet. Ér, nem feled­kezik meg arról, mit tettem, mennyire hűséges követője voltam, hogyan szol­gáltam Öt. (Olvasd még: Kol. 3:12-17; I. Thess. 2:1—12.) (1, 11, 12.) Október 9. (Csütörtök) Zsolt. 126:5, 6; Máté 5:12. A mi Istenünk a víg aratást készíti. A vetés könnyhullatásos, de az aratás örvendetes. Az aratás jutalom, mely a hívek számára bőséges és mindenkit gazdagító. (Olvasd még: Lk. 19:1-10; I. Thess. 2:13-16.) (i3.) Október 10. (Péntek) . V. Móz. 4:24; Jel. 1:8. Ez az egész hét a gazdag Istent állítja elénk, aki volt mindenek előtte, van ma is, és lesz mindenkor, aki Mindenható, megemészt, de ugyanakkor fél­tőn is szeret. Vájjon ez az Isten a te Istened? (Olvasd még; I. Ján. 1:5—10; I. Thess. 2:17, 3:8.) (3, 4.) 1 Október 11. (Szombat) Jónás 2:9—10; Lk. 8:14. Az Istennek szolgálni — boldogság. Isten szolgálata üdvösségre vezet. El ne hagyd ezt az utat! Vigyázz az igére, mely boldogságodat munkálja, s téged az üdvösségre vezet. (Olvasd még: 20—25; II. Krön. 1:7—12; I. Thess. 3:9—13.) (12—13.) Egyházhfiségböl küldd el negyedévi előfizetésedet, rendezd hátralékaidat!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents