Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-09-28 / 39. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET 3 tm ÉLŐ VÍZ Istennek való segítés? ügy gondoljuk: segítsünk Istennek iabban, hogy kérésünket teljesítse. De ez sohasem volt az Isten szán­déka. Nekünk imádkoznunk kelt, Isten­nek meg úgy is van gondja meghall­gatásunkra és a teljesítésre. Nincs szüksége arra, hogy segítsünk Neki. Némelyik ember így kiált fel: Ez nem is olyan nagyon bizonyos! Érdekes, mennyire befolyásol minket az az elgondolás, hogy nekünk — imáinkkal — valamennyire mégis csak segítségére kell lennünk Istennek, ö csakis így. teljesítheti kérésünket. Leg­alább is azt gondoljuk, hogy hatnunk kell reá, hogyan is válaszoljon nekünk. Ha nem is adunk ennek kifejezést, mégis ilyesmit gondolunk: »Edes Iste­nem, ez az, amit komolyan kérek Tő­led. Tudom, hogv ez nehéz, de ha meg akarod tenni, teljesítheted.« Ilykép fogalmazva a kérdést, bizo­nyára akad, aki ellenvetést tesz: »Az imádkozó ember, mikor Istennel beszél, egyáltalán nem gondol ilyenekre!« " De mindenki, aki vizsgálgatta ma­gát, feltétlenül elismeri, hogy ez nem túlzáis. Épp ez a gondolkodásmód teszi az imádkozást erőlködéssé, s eredményezi, hogy az imádkozásba állandóan belefáradunk. Az ima Lelke megtanít minket arra, hogy ne törődjünk azzal, nehezen vagy könnyen teljesíti-e Isten a könyörgé­sünket. Hogy mi mit gondolunk, vagy mit nem gondolunk erről, annak semmi jelentősége nincs arra, hogy meghall* gattatik-e és teljesül-e a könyörgé­sünk. De nemcsak ennyiből áll a do­log. Ez rontó, bontó hatással van imádkozó életünkre, mivel olyanra vesztegetjük erőnket, ami nem ránK tartozik, s amire Urunk soha nem is jogosított íel minket. . Az imádkozás titka —. a galileai Kánéban tartott rnennyegzőről szóló leírást olvasva (János 2, 1—11) — jó néhány évvel ezelőtt hirtelen vilá­gosodott meg előttem. Mennyegzőre hívták meg Jézust, az 0 anyját és tanítványait. A meghívó család valószínűleg közeli rokonság- b#n vagy nrcsrhitt baráti viszonyban volt’ Jézus családjával. A vendéglátók legalább is közölték Jézus anyjával a zavart keltő helyzetet, amit az okoz, ha elfogy a bor. Erre kitűnt, hogy Jézus anyja_ is hűségesen gyakorolja az imádkozást. Elsőben is megfelelő helyre fordul az általa megismert nehéz helyzet miatt. Jézushoz megy és mindent el­mond Neki. Azután — figyeld meg csak — mit friond Jézusnak. E néhány egyszerű szót: »Nincs borunk«. íme, az ima. Megmondani Jézusnak, hogy _ miben van hiányunk. A közbenjárás az, hogy megmondjuk Jézusnak, mi hiányt látunk másoknál. Harmadszor figyeljük meg, hogy az anya nem is tett többet. A barátai szükségét közölte Jézussal, s tudta, hogy semmi más tennivalója nincs. Tudta, hogy nem kell segítenie Neki azzal, hogy hasson Rá, mi mindent is kell tennie. Ismerte öt és tudta, hogy az ügy jó kezekbe került, s hogy Jézus maga is tudja, mit kíván tőle. Az anya tudta tehát, hogy neki nem kel! befolyásolnia, vagy meg­győznie öt, ho'~- segítsen a baráto­kon. Senki nem készebb a segítésre, mint ö. Negyedszer figyeljük meg, hogy amikor Jézus anyja előterjesztette a kérést, mindazt megtette, ami rajta múlt. Végzett azzal,, ami rá tartozott. A többit Jézusra hagyta. Mondhatjuk, hogy a zavart okozó helyzettel kap­csolatban őt több felelősség nem ter­helte. Ez most Jézusra hárult. Rajta múlt, hogy megtalálja -a kedves ven­déglátó megsegítésének módját. Soha nem látta, hogy Jézus vala­mikor is a vizet borrá változtatta volna. Ezért nem is gondol arra, hogy ez segítené ki a nehéz helyzet­ből. Kérdés, hogy egyáltalán gon­dolt-e ily lehetőségre. íme, egy valaki, aki helyesen imád­kozik. ügv gondolom, valamennyien láthatjuk, hogy mássá alakulna imád­kozó életünk, ha csupán azt tanulnék meg az imádkozás szent művészeté­ből, aminek Jézus anyja oly meghitt birtokában volt. Legtöbbünknek azért terhes az ima, mivel nem tanultuk meg, hogy az imádság abból áll, hogy megmondjuk Jézusnak, miben van hiányunk ne­künk, vagv másoknak. Nem tudjuk el­gondolni, hogy ennyi elegendő. Ösz- tönszerüieg úgy érezzük, hogy nem leiiet ilyen könnyű imádkozni. Bizonytalanságban élünk, várva, teljesül-e kérésünk. S ha nem mind­járt következik be a teljesülés, azt gondoljuk, hogy kell még valamit tennünk, mielőtt Isten meghallgatna minket. Hogy mi ez a valami, ebben tanácstalanok vagyunk. S ez a bi­zonytalanság okozza azt a belső iz­galmat és gyötrelmet, ami oly kí­nossá teszi az imádkozást. Különösen akkor van így. amikor valamelyik szerettünk sodródott nagy bajba és feltétlenül szükséges volna, hogy imánk meghallgattassék. Mindez megváltozik, ha — Jézus anyjához hasonlóan — Öt jól, olyan­nak ismerjük, hogy ha egyszer reá vetettük nehézségeinket, me^nvugod- hatunk. Ilyennek ismerni Jézust, ez a valódi ima feltétele. Erre igyekszik megtanítani bennünket az imádság Lelke. Az ő müve az, hogy megismer­teti velünk Krisztust, s dicsőíti Öt. (Ján. 16, 14.) Hallesby E FEZ US Kis-Azsia nyugaéi partján büszke, gazdag világváros vo.lt Bfezus, Ro­mából Kelet felé erre vezetett a keres­kedelem útvonala. Kelet és Nyugat gazdagsága találkozott itt. Efezust fényűzés, kicsapongás jellemezte. Hí­res volt Diána templomáról. E tem­plom volt az antik világ hét csodáinak egyike. Hosszúsága 150 m, szélessége 70 ni, 157 húsz méter magas oszlop tartotta tetőzetét. Pál második missziói útja alkalmá­val járt először a városban, de nem maradt ott. A keresztyén gyülekezetét harmadik missziói útja alkalmával al-?ottja meg ama 12 férfiú megkeresz- telésével, akik már másoktól is hallot­tak Krisztusról. Először a zsinagógá­ban tanít, majd egy Tirannus nevű po­gány filozófus iskolájában. Igehirde­tését Isten jelekkel is megáldotta, úgy­hogy sok csodát tett. Munkássága nyo­mán a keresztyéned? nagy mértékben elterjedt. Az ezüstötvösök azonban, akik kis Diána szobrokat és temolomo- kat készítettek, féltették jövedelmüket és fellázították a tömeget Pál és társai ellen. A városi jegyzőnek sikerült ugyan a tömeget lecsillapítania, de Pál közel 3 évi működés után -a város elhagyására kényszerül, ütja végezté­vel, Jeruzsálembe visszatérve, Mííétus- ban megható búcsút vesz az efezusi vénektől. (Csal. 18—20.) I. Tim. 1, 3. tanúsága szerint Timotiheust -küldte az efezusi gyülekezetbe. Pál halála után pedig János .apostol veszi át -az efezusi gyülekezet vezetését a környező gyüle­kezetekkel együtt. János száműzetése után is ide tért vissza, és itt is halt meg. A Jelenések könyvében megírt látomásaiban szereplő hét levél -közül az ©Iső az efezusi gyülekezet angya­lának szól. (Jel. 2, 1—7.) Pál apostol az efezusi levelet fog­ságból írja. Valószínűleg Kis-Azsia gyülekezeteinek szóló körlevél volt s csak későbben kapta az efezusi nevet. A levél első felében hálát ad az apostol Krisztusban megjelent kegye- lemért amely által az Istentől távol­levők is polgártársai lehetnek a szen­teknek; rámutat arra, hogy Jézus Krisztusban zsidók és pogányok együtt építtettek Isten hajlékává; könyörög azért, 'hogy lakozzék Krisztus a hit­vitái az 5 szívükben. A levél másik felében kéri a híveket, hogy megőrizve az egységet járjanak elhivatásuknak megfelelően új életben s ne legye­nek részesei -a .pogány világ bűneinek. A keresztyén házirendben jusson ki­fejezésre .a megszentelt élet. Hogy pe­dig a környező bűnös világgal győzel­mesen vívhassák -meg a hit harcát, megismerteti ve!ük a lelki fegyverzetet. A Szentháromság utáni 16. vasár­naptól a 21-ig -az efezusi levélről szól az igehirdetés — egy kivételével. Meg­érdemli azért a levél, hogy foglalkoz­zunk vele. Gyöngyösi Vilmos KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK KÍNAI NÉPKÖZTARSASAG. Egy kínai evangélikus lelkész nagy­szerű kis képeskiadványt állított össze Jézus Krisztus életéről. A kiadvány címe: »A hatalmas történet«. A kínai lelkész szöveg nélkül, képsorozatban a képek mesteri tanítóerejével mutatja be Jézus Krisztus életét. A kiadvány­nak óriási ßikere van. A megjelenése napján Pekingben 500 példány fogyott él egyszerre. NYUGAT-NÉMETORSZAG D. Milzenheim thüringiai evan­gélikus püspök felhívást intézet-t a- Lutheránus Világszövetség elnökei­hez, amelyben sürgeti őket a német kérdésben való sürgős és határozott állásfoglalásra. A terjedelmes levél néhány gondolatát az alábbiakban ismertetjük. A német nép majdnem hét év óta Szenved amiatt, hogy a zónahatárok önkényesen elválasztják. Nemcsak gazdaságilag és kulturálisan, hanem egyházi vonatkozásban is. Ebben a helyzetben került sor a legújabb szovjet jegyzékre, amely követe!:: tár­gyaljanak az illetékes nagyhatalmak a Németországgal kötendő béke- szerződés és a német egységnek helyreállítása tárgyában, A szovjet jegyzékhez csatlakozva a Német Demokratikus Köztársaság vezetősége azzal az ajánlattal állt elő, hogy a zónahatár innenső és túlsó oldalán élő németek között hivatalos megbeszélé­sek kezdődjenek, amelyeken meg­vitathassák az össznémet szabad vá­lasztások ügyét megvizsgáló bizot*ság megalakításának feltételeit, továbbá azt, hogy miképpen képviseljék az összehívandó négvhatalmi konferen­cia irányában a békeszerződéssel és a német nép egységével kapcsolatos össznémet érdekeket. Sok-sok német egyháztag vár arra, hogy ez a kelet­német ajánlat sikerre vezessen. Már 1950-ben Weissenseeben kiált­ványba foglalták: szüntessék meg kelet és nyugat között a zónahatá­rokat, amely d német népet szétsza­kítja és a világbékét veszélyezteti. Adják meg a népnek azt a lehetősé­get. hogy szabadon új jogrendet al­kothasson s hogy keleten és nyuga­ton egységre juthasson. Eljött az idő, amikor ez a jelhívás és maga a német kérdés határozott állásfoglalást kíván az egyháztól. Nem szabad el­fáradni abban a követelésben, hogy ami szétválasztott, az ismét egybe- szerkesztessék és hogy a béke ural­kodjék. * »A béke gondolata győzni fog.* Ez a címe K. Fischer neustrelitzi lelkipásztor cikkének, amely a Neues Deutschland szeptember 5-i számá­ban jelent meg. »Vem kételkedem abban, hogy a Szovjetunió komolyan akaSrja a négyhatalmi tárgyalásokat — írja Fischer lelkész. — Hogy a másik oldalon is megvan-e erre a készség, azt iettekkel kellene meg­mutatni. A világ közvéleményét nem lehet elodázással és mellébeszéléssel megtéveszteni. Most már Szint kell vallani. Ha az események a nyugati hatalmak szájalee szerint történnének, akkor az a vékonyka határsáv, amely Kelet- és Nyugat-Németországot el­választja egymástól, széles szaka­dékká bővülne. Ez az amit minden áron el kell kerülni. Tudjuk, hogy Nyugaton is sok barátunk van. Tud­juk. hogy a béke gondolata és a ha­ladó eszmék az egész világon előre­törésben vannak.« RÖVID HÍREK. Schalom Asch a közismert zsidó- származású író megcáfolta azt a róla terjesztett hirt, amely szerint keresz­tyén hitre tért volna. Azt azonban nem tagadja, hogy másképpen iátja a ke­resztyén séget, főleg Jézus személyét, mint ahogy az orthodox zsidóság iátja. Az ökumöné fiatalodik. A lundi .öku­menikus konferencia résztvevőinek átlagkora 51 év volt. Az amszterdami konferencián 1948-ban részvevők át­lag 56 évesek, az 1927-es lausannei konferencián pedig 65 évesek voltak. A Buxtehude-díjat Lübeck várcs sze­nátusa idén Johann Nepomuk Dávid professzornak a stuttgarti zeneakadémia tanárának ítélte. Günther Ramin professzori, a lipcsei Tamás templom karnagyát bíztak meg az 1953. év Bach-ünnepségeinek zenei vezetésével. A Lutheránus Világszövetség végre­hajtó bizottsága Henry J. Whitting minesotai lelkészt választotta meg a világszövetség újonnan szervezett sze­retetszolgálata elnökéül. NÉMETORSZÁG. A stuttgarti evangélikus (egyházi) napok alkalmával, az ifjúsági gyűlésen egy fiatal berlini: Ernst Lange, »A keresztyén ember és a gépkorszak« cí­men tartott előadást. A következőket mondta: »Túl sokáig tanúsítottunk nemleges magatartást a gépek, a technika és a haladás iránt. Isten azonban azt akarja, hogy úrrá legyünk munkaesz­közeink felett és azokat egymás szol­gálatára használjuk fel. Elérkezett az ideje, hogy megtanuljuk az igenlő magatartást a gépekkel szemben, mert jó eszközökül szolgálhatnak ebben a feladatunkban. Itt az idő arra, hogy hivatásunkat Istentől vett ajándékképpen fo­gadjuk és hogy az üzemi szervezet és az osztályharc kérdéseit ko­molyan vegyük, mert ezeket a kér­déseket Isten a felebarátunk érde­kében vetette fel. A mi korunkban nem az egyes ember életére, ha­nem a tömegek életére került a hangsúly. Sorsunkká lett, hogy ezerszámra men­jünk egyszerre a munkába, egy ház­tömbben lakjunk, ugyan azt a filmet nézzük meg. Rossz és embertelen ke­resztyén hit az, amelyik a tömeg életé­ből duzzogva valami kegyes egyéni sarokba húzódik vissza.« A fiatal előadó befejezésül arra hívta fel a ügyeimet, hogy ma a ke­resztyén hitnek ott kell megmutatkoz­nia, ahol az emberek a tömegekben élik napi életüket. Szombat esti közös imádságunk JOB 5: 17-26. GONDVISELŐ ÉDES ATYÁNK... Ategpróbáltatások között sokszor viselkedünk úgy, mint atyátian árvák. Igénk figyelmeztet: Nem kell kétségbe esnünk, mert gondviselő édes Atyánk van. Édesatyánk mindent tud. Jól tudja betegségeink roskasztó súlyát, jól látja kísértéseink veszedelmét. Ha nem vet nékik véget azonnal, csak azért teszi, mert azt is jól tudja, hogy mindez javunkra van. Édesatyánk kifogyhatatlan szeretettel szeret minket. Gyógyulásunk érde­kében mindent megtesz..Még legdrágább kincsét, egyszülött Fiát is oda- áldozta. így mentett meg minket legnagyobb nyomorúságunkból, a bűn és halál rabságából. Gondviselő édes Atyánk van. aki nem más, mint a végtelen irgalmas- ságú Atya Úristen, ADJUNK HÁLÁT, hogy nem kell árván vergődnünk, mert Isten Jézus Krisztusban édes Atyánkká lett. VALIJUK MEG, hogy nem vagyunk méltók Isten szeretetére, mert kétségeskedő hitetlenségünkkel sokszor csúfoljuk meg szentsé- ges nevét. KÖNYÖRÖGJÜNK minden embertársunkért. Áldja meg Isten szerte a világon az anyaszentegyház mentő és segítő szolgálatát. Áldja meg a békét erősítő Ige hirdetéseit. Selmeczi János BIBLIA - OLVASÓ Szeptember 28. Vasárnap. Zsolt. 138:3; Lk. 6:12. Jézus egész éjszakákat töltött imádkozással, — és te azt hiszed, megárt a »sok« imádkozás? Csak állj Isten elé, ne sajnáld az időt Tőle; meglátod, erő fakad ilyen találkozástoktól... (Olvasd még: Rom. 8:18—23; Péld. 31:10—31; Efez. 5:25.) Szeptember 29. Hétfő. £zs. 61:1—2; Máté 4:11. Az ür jó kedvvel fordul azokhoz, akik Neki szolgálnak. Isten rendelke­zésére áll a sok angyal, a megszámlálhatatlan mennyei sereg, de elvárja'a te szolgálatodat is. Olvasd még: V. Aáóz. 28:6—7; Zsid. 1:14; Zsolt. 34:1—11; Efez. 3:20 -21.) Szeptember 30. Kedd. Jer. 21:8; Máté 16:15. Élet útja — halál útja ... Vájjon felismerjük-e minden esetben egyiket is, másikat is? Jársz-e az élet útján? Ez a kérdés majdnem ugyanaz, niint hogy: Ki néked a ^Krisztus? Ugye. az élet maga?! (Olvasd még: Józsué 5:13—15; Zsolt. 34:12—23; I. Pét. 3:12—14.) Október 1. Szerda. II. Sárn. 7:9; Csel. 11:20—21. Ha Isten velünk van, megérezzük erejét is, dicsőségét is. Nagy lesz az emberi munka eredménye. Milyen hallatlan eredmény ez: Nagy sokaság tért az Úrhoz! (Olvasd még: Lk. 10:17—20; Zsoit. 104:1—9; Zsid. 1:3.) Október 2. Csütörtök. Péld. 11:11; Zsid 10:38 Arra hivott e! Isten, hogy áldást örököljünk, Szerezzünk emelkedést, hozzunk áldást Isten gyermekének fejére! Meg ne hátráljunk ezen az úton! (Olvasd még: Csel. 5:12—21/a; Zsolt. 104:10—23; I. Pét. 3:12—14.) Október 3. Péntek. £zs. 25:8; Jel. 14:13. Könny ragyog bölcsőn, koporsón... Mikor szárad le minden könny az orcánkról? Amikor az elsők elmúlnak. És az első: a könny, a gyász, a fájdalom ... (Olvasd még: Csel. 5:17—21/a; Zsolt. 104:24—35; I. Kor. 3:22—25.) Október 4. Szombat. £zs. 43:20; Ján. 21:6. Isten a pusztában is szerez vizet, a sziklából is felfakasztja a vizek for­rásait. Ezen kívül élő vizet is akar nyújtani. Örök életre buzgó víznek for­rásait engedd, hogy felfakassza benned! (Olvasd még: II. Móz. 23:20—26; Zsolt. 34:2—9; Zsolt. 65; Csel. 14:15 —16.) Pásztor Pál Asztali beszélgetések Lutherrel Az evangélikusok tudják, hogy Luther csodálatosan gazdag leikéből meny­nyi gyakorlati tanítás és mély keresztyén hatás árad saját környezetére, csa­ládjára, tanítványaira. Tanítványai kötetekre menő gazdagságban őrizték meg azokat a megnyilatkozásait, amiket családi asztal mellett ülve, közvet­len környezete számára adott. Ezeket a híres beszélgetéseket: »Asztali be­szélgetések« címén őrizte meg számunkra a Luther-irodalom. Ebből a párat­lanul mély és sokszínű anyagból adunk az Evangélikus Élet hasábjain újabb és újabb ízelítőt ebben a most nyitott rovatunkban. Kedves Olvasóink hétről-hétre ott ülhetnek ezentúl Luther asztala mellett és hallgathatják egy­házunk nagy tanítójának intelmeit. Legyen Isten áldása ezen az »asztali A házasságról és a családi életről Azt tanácsolom, hogy az eljegyzés után hamarosan következzék az es­küvő. A halogatás alkalmat ad a Sá­tánnak arra, hogy felindítsa a rágal­mazók hadát; s bizony még az ügyet­lenkedő jóbarátok is sokszor bajt okoz­nak. Csupa jószándékból beleavatkoz­nak a készülő házasságba és lebeszé­lik a jegyeseket. Isten kegyelméből boldog házasság­ban van részem. Hűséges feleségem van, akiben »megbízhat az én lelkem«, a Példabeszédek mondása (Péld. 31. 11) szerint. Bizony, a jó házasság nem valami magátólértetőd'ó dolog, hanem igazán Isten ajándéka, a legboldogabb és a legtisztább élet, ezerszer különb a papnöllenségnél. Ha azonban rosszul sikerül, akkor maga a pokol. Nincs mélységesebb közösség, mini a házas­társaké, s a legkeservesebb dolog, ha ezeknek meg kell egymástól válniok. Ehhez csak a euermek elvesztését le­het hasonlítani. A pénzéri kötött há­zasságokon azonban nincsen Isten ál­dása. Az ördög úgy meg tudja rontani a házasságot, hogy sokszor éppen itt ta­láljuk a legtöbb gyűlölködést. Ez azért, van. mert imádság nélkül, elbizakodot­tan jogunk hozzá a dolgainkhoz. Aki igazán istenfélő s házasságra készül; annak Isten kegyelmét kell segítségül hívnia. Ezt persze elmulasztjuk. Hogy is joghatunk ily komoly dologba Isten nélkül? A házasság Isten teremtése és ren­delése. Azért hát fogj csak hozzá, Isten nevében és az O áldásában biza­kodva. Ne hallgass azokra, akik el akarnak rémíteni a családi élet gond­jainak és terheinek felsorolásával. Is­ten még a bűnbeesés előtt szerezte a házasságot és mindnyájunk kötelessé­gévé tette. A bűnbeesés óta pedig éle­tünk orvossága lett.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents