Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-09-28 / 39. szám

2 EVANGÉLIKUS ELET * Luther „Két Birodalomról“ szóló tanítását vitatták meg a lelkészek teológiai továbbképzőjén Már hírt adtunk arról, hogy a Teoló­giai Akadémia tanárai által _ rende­zett ilelkészi továbbképző tanfolyamon jóval több, mint száz evangélikus lel­kész vett részt. A tanfolyam e.gyik rendkívül érdekes dé'.e’.öttje Luthert így idézte: »Akik az igét időszerűen hirdették«. Ez a cím egy elödássoro- zat címe volt, melyben a Lutherről szóló előadást Dr. Wiczian Dezső, a Teológiai Akadémia egyháztörténeti tanszékének tanára tartotta ilyen cím­mel: »Luther reformátort szava az egyházról és felsöbbségröl«. Dr. Wiczián Dezső igen széles is­mertetést adott Luthernek erről - az igen .forradalmi tanításáról, amit úgy nevezünk, hogy a két birodalomról szóló tanítás. Az előadásban gazdagon domborodott ki Luther teológiájának mélyen evangéliumi és valóban gya­korlatias jellege. Dr. Wiczián Dezső a többi között a következőket mon­dottal: »Az kétségtelen, hogy Luther nem éppen ezt tekintette a legidőszerűbb kérdésnek, hanem azt: hogyan üdvo- zűlök? (Wie kriege ich einen gnädigen. Gott?) Ez az egészen személyes üdv. kérdés a reformáció alapításában: a hit által, egyedül kegyelemből való megigazulás tanításában kapott fe­leletet. De ez a tanítás nem valami elszigetelt tantétel, hanem kiterjed u keresztyén élei és valóságszemlélet egészére és minden részletére, azt meghatározza és formálja. Es ebben az összefüggésben az egyház és a világi felsöbbség kérdése egyáltalában nem valami mellékes, periférikus, hanem Luther és a reformáció alapkérdésével nagyon is szorosan összefüggő kérdés s ennyiben Luther idejében is nagyon időszerű volt. Időszerűségét fokozta, hogy Luther erre a kérdésre a meg­szokottól merészen eltérő új feleletet talált és adott. Napjainkban pedig a kérdés időszerűségét nem is kell bizo­nyítani. Sőt Luthernek az egyházról és a felsöbbségröl, — másjórmában: a kétféle birodalomról, vagy kétféle kor­mányzásról (regimentről) szóló taní­tása körül élénk, részben ellentétes megítélésű teológiai diszkusszió folyik.« Luther tanításának ismertetése köz­ben dr. Wiczián Dezső a következő megállapítást tette: »A világi hatalom kormányzása ténylegesen kiterjed a nemkeresztye- nehre és keresztyénekre egyaránt, ez tehát az átfogóbb funkció. A keresztyének azonban ezen felüt még a lelki kormányzás alá is tar­toznak; ezt a funkciót pedig az evan­gélium végzi el. Az evangéliumnak ez a kormányzó funkció nem terjed ki a világra, mert a világot nem tehet az evangéliummal kormányozni. A világi kormányzásnak a normája nem az evangélium, hanem a törvény, termé­szetesen (Luther szerint) Isten tör­vénye. íme; a kétféle kormányzás (a világé és az Istené, vagy az evangé­liumé) megkülönböztetése együtt jár Luthernél a törvény és az evangélium közti határozott különbségtétellel. Luther szerint »ezt a két kormányzást gondosan el kell különíteni és mind­kettőt megtartani. Az egyik kegyessé tesz, a másik külső békét teremt és gá­tat vet a gonosz cselekedeteknek.« Dr. Wiczián szerint Luther igen he­lyesen mondta ki, hogy Krisztus lelki kormányzása nélkül csupán ai világi kormányzás által senki sem 'ehet Isten előtt kegyes, valamint azt, hogy Krisz­tus kormányzása nem terjed ki minden emberre, tót a keresztyének mindig igen kevesen vannak és elvegyülnek a nem keresztyének között. Ha viszont egyedül arra szorítkoznánk, hogy az emberek között az evangélium lelki kormányzása tartson féket, sírkor sza­badjára engednénk minden gonoszsá­got, hiszen ez evangéliumot nem min­denki veszi be és érti meg. Luthernek ez a tanítása mélyen be­folyásolja ma is az evangélikus hitben élő keresztyének magatartását a társa­dalomban, a világban, az államban. Luther tanítása persze, mint min­den keresztyén tanítás félreérthető és ma is megtörténik, hogy azt helytelenül értelmezik s Magyar- országon is megtörtént, hogy egészen helytelen egyház! maga­tartást, vagy keresztyén magatar­tást próbáljanak belőle indokolni. Az egyik kísértés ebben a tekin­tetben az, hogy ezt a tanítást pie- tista értelmezéssel alkalmazzák és úgy mutassák be, mintha Luther lekicsinyelte volna az államot, vagy a felsőbbséget és a keresztyéneket csak az evangé­lium felügyelete alá akarta volna helyezni. Más oldalról igyekeztek azt kimutatni ebbői a tanításból, hogy az államnak és az egyház­nak egymáshoz semilyen köze nincs. Ez a legnagyobb visszaélés Luther ta­nításával. Luther mélyen értette az állam és az egyház összefüggéseit, noha azt hirdette, hogy a kétféle kor­mányzás (az egyházé és az államé) egymástól lényeges pontokon elkülö­nítendő. Dr. Wiczián Dezső előadásához elsőnek Dezséry László püspök szólt hozzá, hossznbb fejtegetéssel. Különö­sen azt hangsúlyozta, hogy Luthernek a két birodalomról szóló tanítása első­sorban a középkori római katoliciz­mussal szemben forradalmi szakítás. A középkori katolicmvus a pápás hata­lom biztosítása érdekében össze akarta mosni az állam és az egyház határait, az államot alá akarta vetni az egy­háznak, vagy felszívni azt az egyház­ban. Innen származott az ú. n. »Corpus Christianum« elve, mely a keresziyén- ség által uralt nyugati területeket ke­resztyén királysággá akarta volnai épí­teni. Luther az első, aki kimondja az újkor — de méltán mondhatjuk —, az evangélium igazi tanítását ezzel a tévelygéssel szemben. Keresztyén királyság nem létezik, de létezik világi hatalom, világi felsöbbség, társadalom, állam és létezik benne bizonyos kérdések­ben elkülönülve az egyház. Dezséry püspök foairvgsúlyozita, hogy a két bírom alomról 6zóló tanítás ma a legmedernebb és legigazibb evangé­liumi érv lehet az olyan tévelygések­kel szemben, mint pl. hogy egyesek »keresztyén országokról« vagy »ke­resztyén nyugatról« akarnak beszélni. A továbbiakban a püspök azt hang­súlyozta. hogv Luther tanítását korá­ban kell megérteni és njénden követ­kező korszakban megfelelően át kell fogalmazni. Aki ezt a tanítást nem tudja dialektikusán, vagyis egyrészt a Most már harmadik’ éve rendezik meg Németországban az evangélikus egyházi napokat. Különösen az elmúlt évben Berlinben tartott evangélikus egyházi napok váltak nagy jelentősé­gűvé. Az elmúlt év jelmondatát: »Mégis testvérek vagyunk!« (Wir sind doch Brüder!) benyomást keltőén fejezte ki a Kelet- és Nyugat-Német- országból összeseregletí részvevők hatalmas tábora. Az idén Stuttgartban tartott evan- élikus egyházi napok méretei sok­ai kisebbek voltak. Nem sikerült a Kelet-Németországiak részvételét biz­tosítani. 70 ezerre ment fel a rész­vevők száma. A találkozó jelmondata »Válasszátok azért az életet!« kife­KLSZÜLJ AZ IGE HALLGATÁSÁRA! Szentháromság-u. 16. vas. Ef. 3, 13—21. Az előző vasárnapok igéi a Lélek és a test szerint való járást tárták a sze­münk elé. A mostani igében a Lélek ßzerint járó emberre fordítja az apos­tol minden figyelmét. Azért könyörög, hogy Isten Lelke által hatalmasan megerősödjünk a belső emberben. ■Hadd lakozzék azért a hit által Krisztus a mi szívünkben, ismerjük meg Isten jóvo'tát, Krisztusnak min­den ismeretet felülmúló szeretetét, hogy beteljesedjünk Isten egész teljes­ségéig. Mindez ze. Isten igéjével való alapos foglalkozást az ige buzgó hallgatását és szorgalmas olvasását igényli. Hisz »a hit hallásból van, a hallás pedig Is­ten igéje által«. Ez az ige az, amely Isten jóvoltából, üdvössége« terve szé­lességéről, hosszúságáról, mélységéről és magasságáról, tehát egész gazdag­ságáról beszél. Az igében való el­mélyedés révén mind jobban feltárul előttünk Isten kegyelmének minden •gazdagsága. Krisztusnak minden em­beri megismerést felülhaladó szeretett. Míg Istennek teljességéig eljutunk, egész életünkben elmélkedhetünk s a kegyelem és szeretet gazdagsága oly nagy, hogy minden nap új ismeretek­kel gazdagít. Az Isten teljességének gazdagsága mellett mi oly szegények vagyunk. Ha így birtokba veheti Krisztus a hit által a mi egész életünket, és így meggyökerezhetünk és alapot vehetünk a szeretedben. Isten kegyelmében, ma­gától értetődő, hogy dicsőítő magasz­talás éneke kél ajkainkról: övé minden dicsőség mindörökké! Mi van hát belső emberünkkel? Lakozást vehetne Isten Szentlelke életünkben? Ismerkedünk-e Isten kámondhatatlam gazdagságával? Megelégszünk-e néhány vallásos, istenes, templomos, evangélizádós, konferenciás szólammal, vagy napon­ként mélyül el belső emberünk Isten jóvolta megismerésében? Beteljesedés he’vett megelégszünk szegényes kezdettel? Hadd lakozzék Krisztus a hit által a mi szívünkben! Gy. V. saját korában megértve, másrészt az újabb és újabb korszakokhoz alkal­mazkodva megérteni és továbbhirdeim, az súlyosan tévelyeg. Luther nem csinálta korát, hanem Luthert is befolyásolja kora. Az újkor hajnala nyitotta meg az »elvilágiasodásnak« azt a folya­matát, ami az államot és az egy­házat folytatólagosan széjjelvá­lasztotta, viszont ez a fajta »el- világiasodás« Luther tanítása sze­rint megfelel az evangéliumnak. Dezséry püspök szerint egyetlen egy­háztörténeti eseményt sem szabad úgy értelmezni, mintha az független volna saját korától, vagyis a korabeli társa­dalmi helyzettől és korabeli közszel- lemtől. Másrészt egyetlen egyháziörté- nc’mi eseményt sem szabad »statiku­san« vagyis úgy kezelni, mintha az később az új korszekok tanulsága ér­dekében nem volna újra és újra meg­értendő és átfogiatoa zandó. Dezséry püspök kijelentette: »Nem ismerek evangéliumibb, helye­sebb és modernebb tanítást az egy'iáz és az állam, vagy a keresztyén és a vi­lági felsöbbség viszonyának meghatá­rozása szempontjából, mint Luther »két birodalomról« szőlő elméletéi. Ha azonban ezt használni akarjuk, akkor igazán meg kell értenünk, helyesen kell alkalmaznunk s Luthert nem szent- írásként, hanem nagy keresztyén taní­tóként kell hallgatnunk.« A rendkívül érdekes vitában sok lelkész vett még részt s ezt ai kérdést lapunk hasábjain később újra fogjuk taglalni. jező volt ugyan és benyomást keltő lehetett, amint hatalmas betűkkel fel­írva a ma is még romhalmazt alkotó stuttgarti új-vár ormán világított, de úgy látszik már az előkészületek ide­jén nem sikerült olyan világos és ha­tározott tartalommal megtölteni ezt a jelmondatot, mint az előző évit. Németország kettéosztottságának eb­ben a válságos korszakában az evan­gélikus napok rendezősége úgylátszik nem merészkedett olvan konkrét hit­vallásra, mint amire Stuttgartban szükség lett volna. Nyugat-Német- országhan még az egyházi vezetők megpróbálnak megelégedni azzal a »minimális programmal«, hogy tömeg- mozgósítással keressék az egyház erejét. A német nép pedig arra szom. juhozik, hogy az egyház is világosan megmondja neki, mit jelent az: az életet választani... ” . .. Nagy számmal jelentek meg a ven­dégek is Stuttgartban. Az indonéziai, ceiloni, madagaszkári. Arany partok­ról iövő, rhodéziai és indiai részt- vevők a missziói területeken keletke­zett fiatal egyházak és a nyugati egy­házak közös feladataira, mindenek előtt az önelégültség legyőzésére, hív­ták fel a figyelmet. Az európai egy­házak képviselői is szép számmal vettek részt­»A látható ige* címen nagyszabású kiállítás keretében a korai középkor­tól kezdve mutatták be egész napiato­kig a különböző kiadású bibliákat, énekeskönvveket, különböző korok harangömtését és orgonaépítését. A kiállítás 100 mai művész egyház- művészeti alkotásából is mutatott be példákat. A záróünnepségen 200.000 ember vett részt. Ezen a gyűlésen szólalt fel Dr. Heinemann, a német evangé­likus egvház zsinatának elnöke. Sza­vaival józanságra intett: »Küzdjünk a félelem mindenütt felbukkanó szelleme ellen. A fé­lelem gyakorlati hitetlenség. Kár­hozatba dönt, mert másokat is rettegésbe visz és ezzel bajt sze­rez. A béke ügye nem utolsó sor­ban fiigg attól, hogy legyőzzük-e a jelenlegi világ fenyegető kérdé­seitől való félelmünket.« Dr. Kraemer professzor, aki az öku­menikus tanács nevében szólt, a ke­resztyén önkritika erősödésének szük­ségességét hangoztatta. Érdekes, hogy egy sajtónyilatkozat alkalmával Lilje püspök is a keresz­tyén önvizsgálat szükségét han­goztatta. A berlini és a stuttgarti evangélikus egyházi napokat össze­hasonlítva a következőket mondotta: »A berlini alkalom egyszeri alka­lom volt és ezért nem Ismételhető meg. A szenzációs események el­maradásánál sokkal jelentősebb, hogy nyilvánvalóvá lett milyen nagy számmal vannak olyan ke­resztyén gyülekezetek, amelyek egy ilyen nagy gyűlés alkalmával is hitükben akarnak megerősödni és gondolkodásukban új világos­ságra akarnak jutni.«- ' ......— ■ I A német evangélikus „Egyházi Napok“ Stuttgartban GYÜLEKEZ Következő vasárnap: szeptember 28. Szentháromság ünnepe utáni 16. vasárnap. Igék: Lukács 7:11—17. Ej ez. 3:13— 21. Liturgikus szín: zöld. RÁDIÓS ISTENTISZTELET ' Szeptember 28-án evangélikus is­tentiszteletet közvetít reggel fél 10 órától a Petőfi rádió a Deák-téri templomból. Igét hirdet Mimen Ft', gyes kelenföldi lelkész. Énekel a Lutheránia Énekkor, Wettler Jenő kar­nagy vezetésével. Énekek a Keresztyén Énekeskönyvből a 61. ének 1 -2 verse és a 452. ének I —2, verse. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: A gyülekezet augusztus 24-től szep­tember 1-ig csendesnapokat tartott. Előadók: Takács János lelkész, Ágos­ton Sándor mérnök és Sás Antal köny­velő. PESTERZSÉBET A pesterzsébeti evangélikus egyház- község szeptember 28-tól október 5-ig (hétfőtől vasárnapig) minden este 7 óirai kezdette! ünnepi igehirdetés soro­zatot rendez templomában. (Budapest, XX., Ady-u. 89.) A gyülekezet önálló­sulásának 30. évfordulója alkalmával. Az igehirdetés összefoglaló címe: »Higyjünk a Jézus Krisztus nevében!« A szolgálatokat Józsa Márton lelkész végzi. CSEPEL Az őszi szeretetvendégségen, szep­tember 21-én, vasárnap Sztehlo Gábor, az evangélikus szeretetintézmények lelkésze tartott igehirdetést a keresz­tyén szereiét szolgálatáról. A nagy ér­deklődéssel és megértéssel fogadott beszámoló után a gyülekezet offerto- riummal támogatta a hűvösvölgyi idiótö munkát. ByDAI ÉS PESTI EGYHÁZMEGYE KéT egyházmegye lelkész! munka, közösségeinek együttes ülését szeptem bér 26-án, pén'eken délelőtt 9 órakor tartja a Deák-téri gyülekezeti terem­ben. A tanácskozásoi részt vesz Dr. Vető Lajos és Dezséry László püspök is. Megbeszélésre kerülnek a két egyházmegye lelkésze' munkakö­zösségeit közösen érdeklő kérdések. PAPNÉ ÖSSZEJÖVETEL A Nagy-budapesti papnők október 1-én, szerdán 5 órakor tartják szoká­sos havi összejövetelüket a Déli Egy. házkerület püspöki székházában. (Bu­dapest, VIII. Puskin-utca -12.) A ve­zetőség kéri a papnők minél nagyobb számban való részvételét. TÖBBEK KÉRÉSÉRE közöljük, hegy a hűvösvölgyi aggok és idióták otthonának címe: Budapest, II., Vöröshadsereg-útja 193. Csekk­számla száma: »Magyarországi Evang. Fgyliázi Szeretetinté-zmények Gond­noksága, Budapest« 237.416. Lapunk ■múlt heti számában megjelent ismer­tető cikk hatása alatt az Evangélikus Élet kiadóhivatalának alkalmazottai sok játékot gyűjtöttek össze az idió­ták számára. A csepeli gyülekezet sze. retetvendégségen 104 forint persely- pénz folyt be erre a célra. ÉTI HÍREK HÁZASSÁG: Purth Zoltán 1952. szeptember 14-én házasságot kötött Farkas Olgá­val a kalaznói evangélikus templom­ban. Az esketési szertartást a vőle­gény testvdrbályja: Purth Károly kan laznói evangélikus lelkész végezte. HALÁLOZÁS Kimer Sándor gyógyszerész, folyó hó 16-án, rövid szenvedés után életé­nek 80-ik évében megtért Teremtöjé-' bez. Temetése 19-én veit a kispesti új­temetőben. Baranyai (Bőgner) Antalné, szüle­tett Misiák Mária anyaszentegyházunk hűséges tagja, hitbuzgó életének 72. és boldog házasságának 46. évében hosszú és kínos betegség után Buda­pesten megtért Teremtőjéhez. Emléke áldott! IMÁDSÁG Mindenható Istenünk! Te, Ákí, nemcsak hajdani egyházadról vi­seltél gondot, amikor prófétáidat szolgálatodba állítottad, hanem azt akarod, hogy a mi időnkben is megmaradjon munkájuknak gyü­mölcse. cselekedő meg velünk, hogy ne bizonyuljanak háládatlanoknak veled szemben. Engedd, kérünk, ügy használni minden te jótétemé­nyeidet, hogy gyümölcsük látható legyen bennünk a te nagy neved di. csőségére. Képesíts minket arra Urunk, hogy magunkat egészen a te szolgálatodra adjuk és közülünk mindenki — hivatásának tudatá­ban! — akként használja minden tehetségét, hogy lelkűnkben telje­sen összeforrva növeljük mi is nagy neved dicsőségét és egyengessük Szent Fiad országának jó előmene­telét, el egész addig, mígnem tel-1 jesen megszabadulunk bűneinktől és megérkezünk abba a mennyei nyugalomba, amit Krisztus szer­zett meg vére árán. Kálvin János POSTALÁDA »CSELEKEDJÜNK JÓT!« Mélyen meghatott létekkel olvastam az »Evangélikus Elet« 38-ik számában nagyliszteletü Várady Lajos lelkész­nek: »Béla, Ferkó, Tibi, meg a tőb- biek«-röl írt közleményét. Öreg, nyug­díjas pedagógus vagyok. A Hűvös- völgyben levő »Pihenő« irgalomházról szóló ismertetés lelkemben visszhangra talált. A sír szélén — 80-ik évemben — az ige sürgetésére gondolva: »Amíg időnk van« — nyugdíjamból lehetőleg min­den hónapban szeretnék hozzájárulni kedves testvéreim szükségeinek némi enyhítésére. Nagyon, de nagyon bol­dog lennék, ha filléreimmel egyetlen­egy megfogyatkozott hittestvérem, könnyeit letörölhetném, ha egy mor­zsával a szeretetet éreztethetném. A mások terhét hordozó szeretet evangélikus hitünk erős támasza. Sok-sok szeretettel üdvözlöm a »Pi­henődben meleg otthonra talált evan­gélikus testvéreimet. Beszterczey György, Pesterzsébet. A LUTHERÁNIA „M AGNI FI CAT-EST J E“ (Magnificat-Luk, 1.: 46—55. Mária éneke) 1952. október 4-én, szombaton este 8 órakor a Deák-téri templomban MŰSOR: 1. J. S. Bach: Duplafuga a IX. tónusú Magnificat fölött, orgonára. 2. »Magnificat« a gregorián IX. zsoltártónusban, magyar szöveggel. 3. J. S. Bach: »Magnificat«. Kantáta ötszólamú vegyeskarra,. ének­szótokra, és zenekarra. Luk. 1.: 46. vers: Teljes kar 47. vers: Mezzoszoprán-ária 48. vers: Szoprán-ária és teljes kar 49. vers: Basszus-ária 50. vers: Alt-tenor duett 51. vers: Teljes kar 52. vers: Tenor-ária 53. vers: Alt-ária 54. vers: Női kar 55. vers: Teljes kar Dicsőség az Atyának...: Teljes kar Közreműködnek: Orgona: Zalánfy Aladár Karének és zenekar: a Lutheránia karnagya: Weitler Jenő Szoprán-szóló: László Margit Mezzoszoprán-szóló: Sándor Judit Alt-szóló: Tiszai/ Magda Tenor-szóló: Szabó Miklós Basszus-szóló: Littasy György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents