Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-01-27 / 4. szám

4 EVANGÉLIKUS KLCT , Eg y a legkisebbek közül A* életről írok. Nem magam talál tam ki ezt a történc el. A lak ja!í nem én rajzoltam meg s még csak nem is magam válogat'am. Ügy írta elém maga az életi, hogy csak olvasnom kellett. Nem idea' izáltaim és nem ka- raklerizállam őket. Itt járnak valahol Budapest utcáin. Egy kislányról írok. ötéves forma, szöszke teremtés. Árva. Nagynénik és nagybácsik kezén labdázódík. Egy­szer itt van, máskor ott. Otthona sehol. Egy kalauznőről írok. Naphosszat rázza az aulóhtusz s a fásult közön­ség rendszerint őt szidja. „Fáradja­nak beljebb a kocsiba!“ — mondja napjában ezerszer s a személytelen mondat mögött szürkévé személyié lenül ő miaga is. Most épp távolsági járta'on tel tósíit szolgálatot. Még csak egyet őróla: édesanya. * A főrtcne! pedig így szól. Valahol a Duna—Tisza közén a pesti autóbuszra felteszik a kislányt. A nagynéni leülteti az ablak mellé, s odaakasztja összes csomagját, a kis fouíyrot is. Benne zacsikö tízóraií üvegben tea, s miegymás — Aztán jó légy öl! — hangzik aiz utolsó in-elem s a nagynéni már megy is. A kalauz,nőinek még oda­szól, inkább magyarázva, mint kérve: várják a gyereket a Sztálin-téren, nézzen ugvan rá olykor. Nem tudom, más is észrevette váj­jon: van valami sajátos autóbusz- és villamos-tóik i ség. Emberek rázkódnak egymás me’left néha órákig, egy felé visz az útjuk, szorosabban ülnek egymás mel'e‘t, mint otthon a családi asz­talnál, mégis idegenek egvmás szá­mára. Idegenebbek, mint bárhol márntt. Ezen az autóbuszon is így ültek mind az utasok. Kivéve a kislányt. Ő, még konokabb, miig zárkózot- tabb volt. Behúzódott vékonyka ka­bátjába s kifelé is csak olykor-oly­kor pillantott a suhanó fákra és föl­dekre. Nem sokkal később egy megálló na 1, mackó nagy ember szállt fel. A hatalmas terme Utók szelíd nyájassá­gával fordult a kislány félé: — Szabad ez a hely, kicsim? Semmi vá’asz. A kislány ránézett, idegen, zárkózott, néma pillantással s nem felelt. A flérfi leült mellé. Bi­zonnyal megérzett valamit a kicsi gvermek zárt világából, mert halkan és természetesen, mintha régen ösz- szetartor nának, beszélgetni kezdett. A gyerek eleinte hallgatott konok-né­mán s ki,nézett az ablakon. A férfi tovább beszélt hozzá, mintha választ is kapó4 volna, míg ki nem nyíltak a kis létók-kapu'k s kii nem röppent belőle szavak szárnyán a magános gvermekélet szomorú tör'énét,kétó. Ott rendesett a kicsi étót titka, minit egy Iá thai'alilsin, vergődő madár. Aka'iauznö csak nézte, nézte. Az­tán odaliépelt a kislányhoz, kibon­totta a bugyrot, bia'os anvai inozdu- tó'fal a gvermek ölébe bontotta a tíz­órait. íeát öntött a kis pohárkába s megi'a'tta a kis szöszkét. Ugye, olyan egyszerű és természe­tes mindez. Evett is, ivott is. Aztán a konok, zárkózott kis gyermek odanyúlt a kal’ai'rnö keze ulán, gyerekes esetten mozdulatai megs'mogaltta s hirtelen — min'ha szégyie"nó — megcsókoi'.ta. Az arcán pedig véigliigtgumit két csil­logó könnycsepp. így történt. Annyira igazán így, hogy akár ta lálkozha’nók is velük valahol Buda­pest u.cáin. Azt hiszem, többet ten­nék akkor, mint egy símogiatást. vagy kézszorftást. Mondanék valamit. A kislánynak ilyenformán kezdeném: látod, kedves a szeretet... A ka'.aúz- nőnek pedig a kézszorí'ás mellett be- szélnek arról a Jézus Krisztusról, aki egyszer így fogiadia maid az övéit: „amit eggyel eme legkisebbek közü’- megeselekodlietek, énveiem cselekedte- 1>ek.“ Koren Emil Most már ideje lepihenni. Jirmijah a fáadtságtól alig érzi tagjait. Két újjal kiolt;« az összezsugorodott kis lángot A kimerültség oly gyorsan üti le lá­báról, hogy fel sem emeli földredohott köpenyét, csak leroskad fekvőhelyére. A nap egyetlen képe és eseménye sem merül fel már emlékezetében. Szinte .egyszerre zuhan bele a legmélyebb álomba. De ez az álom alig tarthatott tovább egy óra tizedrészénél, amikor éppoly gyorsan eltűnik, mint ahogyan jött s nyomában teljes éberség marad. Éppen ez a megmagyarázhatatlan abban, ami történik, hogy Jirmijah még soha olyan kevéssé nem álmodott, mint most. Éb­ren van, öntudata tiszta és pihent, mintha többórás alvás volna mögötte és egészen pontosan érzi a benne és körülötte levő valóságot és igazságot. Felül és körülnéz az éjtszakai sötét­ségbe burkolt kamrában. Mi történt? Az ablak négyszöge egy árnyalattal eö- tétebb lett. Valami kívülről hatol be­felé, hajlik, lengedez, majd mindenfelé szétoszlik s így az egész 6zobát betöl­ti, de ez nem elmosódottan imbolygó bizonytalanság, minden határozott és világos rajta, még a legapróbb levél is. Dúsvirágú ágak ömlenek be az ab­lakon, buja gazdagsággal s élettől ára­dón, mint valami háló kapaszkodnak fel a falakra. Mintha az ablak előtt egyszerre egy fa nőtt volna, amelynek ágai most betódulnak a kamrába. A mandulafa ágai ezek, ez a fa virágzik leghamarabb, már a tél végefelé, ami­kor más virág bimbói még nem is nyiladoznak. De a mandulafa ilyenkor, a páskaiinnep idején már régen elvi- rágzott. És mégis: az ébredés, a ncki- vidámodás, a hajnal és az ifjúság dús ágai szüntelenül áradnak be az abla­kon. Számtalan fehér meg rózsaszínű bimbó fakad ki, bomlik virággá, buli le, mert nyomukban ott tolakodnak az új bimbók. Jirmijah kézzel is elér. hetné e 6zívetme!emgető virágzást, az ágakat és szirmokat. De mozdulatlanul fekszik ágyán. Jól tudja: látomás ez. Egy kicsit ismeri is a virágzó ágaknak ezt a látomásét, bár eddig még soha nem -volt századrésznyire sem ilyen határozott és éles a kép. Visszafojtja lélekzetét. Végsőkig feszült figyelem­mel hallgatódzik. Most kell felcsendül­nie a hangnak... a hangnak, amelyet ismer, bár eddig nem volt több rövid, bizonytalan suttogásnál, vagy távolról kongó hívő szónál... mintha a be­gyekről gurulna le csalogató visszhang­ként vagy vibráló intés volna önnön agyának belsejében. Valahányszor meg­rohanta a látomás vagy a hang, min­dig elmenekült előle s vadul kalapáló szívvel bujt el. Mint a serdülő fiú. aki még éretlen a férfiúi életre, o is úgy szorongott feleimében, amiért vál­lalnia kell a férfiasságot. De ma — ezt jól tudja — nem segít többé a mene­külés; Isten szemében ma férfi lett. És a hang pontosan abban a pilla­natban érkezik, amikorr jövetelét vár­ta. Világos és szelíd férfihang. Körös- körül betölti a teret. Minden fa'repc- dés, minden hézag egyszerre és egyen­letesen telik meg vele. De csodálatos módon a hangnak nincs forrása, ahon­nan rezgései elindulnának. Mindenütt és egyszerre születik meg, egyszerre árad szét. Az egész tér egyetemessé­géből fakad a hang s olyan, mintha mindig is itt lett volna s csupán a szorgos világ örökös zaja fedné el. Most, hogy ez a szüntelen zaj elhall­gatott, a hang teljes erővel hallható lesz. De maga Jirmijah is csupán ré­sze a térnek, őt is betölti a minden­napok zaja, amely most visszavonul s szabadjára engedi a hangot. így hát a hang nemcsak a külső teret tölti be Jirmijah körül, hanem azt a belső te- rét is, amely ő maga. A hang egy­szerre szólal meg, kívül és belül. Ket­tős hangzat ez s a két hang egymásba 1 borul. És a férfihang szelíden és tisztán szól: n minii _______tiíUl Rf l fl H II U „Jirmejahu ...“ A megszólított kis idő múlva aka­dozó lólekzettel válaszol:- Itt vagyok... Ebben a válaszban még benne van a ravaszkodó gyávaság utolsó maradvá­nya. Mert ez az „itt vagyok** nem elég. Másként hangzik a szó, amellyel Isten hangját megfogja, Isten hangja elé áll az, akit megszólítottak. Éli, a pap megtanította Sámuelt, a gyermekpró­fétát erre a szóra s Baruch szája el­ismételte az imént, némi küldetése® felhatalmazással. Jirmijah jól tudja, hogy mit kell tennie. De talán még most is elmúlik felőle az egész. Nem múlik el. A sötét és kerekded hang egyidejűleg és egyenletesen megint be­tölti a teret, amelynek ő is csupán része. „Jirmejahu!4* Bókay János zsoltárfordításai 141. zsoltár. Úristenem, hozzád kiáltok, Siess felém, ne késlekedj, Ilalldd meg hangom, el ne feledj, Szolgáltass nékem igazságot. Olyan legyen az imádságom, Mint tömjénfüst, ka égbe száll És trónod lábánál megáll, Mikor karom éjjel kitárom. Állíts szájam elé őrséget. Forrassz ajkamra lakatot, S én mindörökké hallgatok. Hogy szavakkal többé ne vétsek. Ne hajlítsd szívemet gonoszra. Hogy én is a latrok között Keressek hitvány örömöt. Dőzsöléseiket megosztva. Nem fájhat nekem a verés sem. Ha aki büntet, az szeret: Nem vonom cl a fejemet. Ütésed balzsamnak érzem. Sőt imádkozom, hogy a rosszak Nálad mentséget leljenek, S beszédemre figyeljenek. Mielőtt végkép elkárhotnak. Mert a szikláról ledobatnak, A föld alattuk meghasad S csupán szétszórt csontjuk marad Szélén a néma sírfalaknak. Ve én a szemem rád függesztem (), ért kegyelmes Istenem, Könyörülj meg telkemen. Hogy elkerülhessem a vesztem. Őrizz meg huroktól, csapdától. Mit gáládul elém vetettek, Kik életemre fenekedtek, Védj meg a gazok hatalmától. Hálójukba, mit nekem szőttek, Ők maguk keveredjenek, Míg én vígan kiszökkenek, Óvj meg engem, s büntesd meg őkel! EVANGÉLIKUS ÉLET A magyarországi evangélikus egyete­mes egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII. Ol'ői-út 24. Telefon: 142-074 és 130—886. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry Lászio 'szerkesztő. Budapest, III . Dévai Bíró Mátyás-tér I. Telefon: !S2—635. Főmunkatársak: Benczúr László, Groó Gyula, dr Gyf­mesi Károly, Koren Emil, Mtrncz Frigyes, Várady La:os. Az evangé- lszáció részéről Ká'dy Zoltán. Előfizetési árak: Ft Egy hóra 5.— Félévre 30.— Negyedévre 15.— Egész évre 60 — Postatakarékpénztár! csekksz.: 20 412 Engedélypzcsi és terjesztésf szám: M E III. B 70.336/1948. Hungária Hb lapnyomda, V„ Bajesy-Zsilinszkv-út 34 Felelős: Da ka István. Legyőzték. Már tnnedező szorongás­sal, mint a félénk imádkozó, tárja szét karjait Jirmijah s végre kimondj« a választ: — Szólj, Uram, mert hallj« a te szol­gád! A hang szavai szinte testetöltve kö­rüljárják a fekvőhelyét e összesűrűsöd­nek Jirmijah ágya mellett. Mert most már nem egyidejű és egyenletes a hang sugalló felcsengése, hanem mintha sű­rűbb lenne Jirmijah feje körül: „Mielőtt az anyaméhben megalkot­talak, már megismertelek. És mielőtt az anyaméhből kijöttél. megszenteltelek, — Prófétának rendeltelek a népek közé — ...“ Jirmijah ebben a nagy órában szinte bénán, elakadó szívvel és lélekzettel ül itt, s valósággal beleékelődik a rend- kívüli történésbe, de szelleme változat­lanul éber, áttekinthető és erős. Még mindig kibúvót keres, halasz­tást és haladékot. Bár tudja, hogy ma­gyarázata nem kielégítő, az imádkozó gyermek panaszos hangján ismétli: — Uram, Uram, én nem tudok be­szélni... hiszen ifjú vagyok még. Milyen erőtlen próbálkozása is ez a megidézettnek, aki húszesztendős el­múlt! A hang változatlanul nyugodt vá- lasza most már nem csendül fel a külső térkén — mintha teljesen vissza­vonult volna Jirmijah lényének belső terébe: „Ne mondd azt, hogy fiatal vagy. De övezd fel derekadat és menj.“ A kurta idő alatt, amely az első — „szólj Uram, mert hallja a te szolgád“ — és a megbízatás —- „övezd fel magad és menj“ — között eltelt, Jirmijah bá­torsága megmagyarázhatatlan gyorsa­sággal nőtt meg. Nagy biztonság száil- ja meg, mintha bővében lenne a ta­pasztalatoknak, hogy mikép kell érint­keznie a hanggal. Lecsúszik a fekvő­helyről s az ágy szélére ül. Az ébredés mandulvirágni mintha incselkedve egv kissé visszahátrálnának 8 most telje­sen betöltik a* ablakkeretet. De a hang nem hátrál meg. Mindig egyszer­re van itt meg ott, olyan mint a víz, amely teljesen betölti edényét. Most megint felszárnyal az Űr su­gallata s a kiválasztott csak ekkor vé­szi észre, hogy ez a szelíd, tiszta férfi­hang, ez' a sötét és kerekded felese,n- dülés nem úgy szólal meg, mint az emberek beszéde, hanem a papok hű­vös, éneklő, beosztott ütemű hanghor­dozásában: „Gyomlálj, Sets, pusztíts, tombolj, építs és plántálj! , A két utolsó sző: „őpits is plán­tálj“— ujjongva lebeg tovább a leve­gőben, mint Aszáf fiainak éneke. Jir- mijab kiáltani akar, hogy alázattal vál­lalja a küldetést. De nem tnd. Torká­ban minden hang meghalt, a Hatalmas belefojtotta a választ. És akkor meg­érinti őt az Űr. „És kinyujtá az Ür az ő kezét és megillető számat és monda nékem az Or: íme <az én igéimet adom a te szádba!“ — ilyen száraz fahangon fog­ja majd Jirmijah elmondani az elmond. I hatatlant, ami most történik vele, ha majd a kíváncsiak kérdésekkel ostro- molják. És ez a leírás mindig gyötörni fogja lelkét, mintha mindez felfuval- kodottság és üres csalás lenne. Zebaoth Istennek nincsen karja, amelyet lakhe­lyéről kinyújthatna. De van hangja, ez a hang a „ruah“, az Or lehellete, me­lyet úgy présel bele a térbe és Jinni- jahba, mintha trombitába fújna, Ze­baoth lehellete teremti meg a hangot. De a trombita érce is részt vesz a te­remtés munkájában. A tölcsér nélkül a lehellet nem zendüJhetne fel. Az Ür hangjának szüksége van az em­berre. (Jeremián elbivatásának (Jer. 1: 1—10) költői leírása Werfel: Halljátok az Igét c. könyvében.) Istentiszteleti rend Budapesten január hó 27-én Deák-tér: d. e. 9 (úrv.) Röder Pál, d. e. 11 H. Gaudy László dr., d. u. ö. Rőder Pál. Fasor: d. e. fél 10 Dávid János (rádiós), d. e. 11 Kemény Lajos, d. u. 6 Pásztor Pál Dózsa Gy*~ út: d. e. fél 10 Pásztor Pál. Utász-u d. e. %12. Pásztor Pál. ÜUői-út 24~: d. e. /410 Takács József, d. c. 11« (úrv.) Grünvalszky Károly. Rákóczi-út 57 b,: d. e. 10. Szilády Jenő dr., d. e. %12. Takács József. Karácsony S.-u-s d. e. 10. Falvay Jenő. Óbuda: d. e. 9. Brebovszky Gyula, d. e. 10. Dezséry László, d. u. Brebovszky Gyula. Bécsikapu-tér: d. e. 9. Sréter Ferenc, d. e. 11. Galáth György, d. u. 6. Evan® gélizáció. Torocho-tér: d. e. 8 Dán® hauser László. XII., Tarcsay Vimos-u. 11.: d. e .9. Ruttkay Elemér, d. e. 11 Danhauser László, d. u. 6. VaTásos est (Túróczy Zoltán — Lutheránia). Diana• út.: d. e« 249 Glatz József. Fúti-út 22.: d. e. 3410. id. Rimár Jenő, d. e. 11« (úrv.) ifj. Rimár Jenő, d. u. 6. id. Ki® már Jenő. XIII., Váci-út 129.: d. e. 3. id. Rimár Jenő, d. u. 4. ifj. Rimár Jenő. Zugló: d. e. 11. Helle Ferenc dr. d. u. 6. Benes Miklós dr. Rákosfa7va: d. e. H12. Benes Miklós dr. Thaly Ká^mán-u. 28.: d. e. 3410 és d. e. 11 Halász Kálmán dr. Lelkésznevelő Int. d. e. 10. Vcöreös Imre. Kelenföld: d. e. 9. Rezessy Zoltán dr. d. e. 11. Rezessy Zoltán dr. d. u. 5. Bottá Ist­ván. Farkasrét: d. e. 9. (úrv.) Bottá István. Kőbánya: d. e. 3410 és d. u. 4. Zay László. Simor-u.: d. e. 11 Korén Emil. Újpest: d. e. 10. dr. Só’vom Jenő, d. nu 6. Bonnyai Sándor. Dunakeszi: d. e. 9. Bonnyai Sándor. SZIGET SZEGGEL... A ros63 péksüteményt készítő he^y0 beli péket szelíden így feddi a tiszte­lete« úr: — Édes Bálintom, egészen elégedet­len vagyok magával, mert ha jó sü­teményt takarok enni, a szomszéd falu­ba kell mennem. Mire a pék emígy válaszol: — Éppen így vagyok én is tiszte­lendő uram, ha egy jó prédikációt akarok hallani! A legszebb ajándék a KÖNYV ezért vegye meg Bókay János Zsoltárfordítá­sait Vető Lajos evangélikus püspök előszavával, a „Harmincegy zsoltárt“ A gyönyörű kiállítású könyv ára félvászonkötésben 15 Ft. Számozott példány a fordító aláírásával 25 forint. Ä postatakarék csekk­számlája: 20.412. LOBEN, BILLON átlátszó« vihar- és esőkabát MARTON ÉS SZÁSZ V.. TELEKI PÁL -UTCA BÍROM. Speciális müsteppotó, rmítíirnő Afnhnn T/ónnc Többszörösen k tüntetve lYi'inun janus férfi nöi szabómes!er< THÖKÖLVCT 59/A Teeíon: 497-487 Leg tökéletesebb mfitömés kTéae t. molvrájzott szöveten és ruhákon Vidékre oos’án utánvét Semoiyi szűcs HASZNÁLT BUNDÁK VÉTELE-ELADASA. bunda Átszabás. — szö-rmebélések. V., KOSSUTH LAJOS-U 5. TEL: 180—081. Bútort, irodait is. fest­ményt. porcelánt, fehér­neműt függönyt. varró­gépet. míít.'rgynkat veszek vidékre is megyek Kiss Laiosné. Sznbads-yitó-Mtea kettő. Tel fon: 184—374. Minr’en Iídib ú RÁDIÓT® hibásan is grammofono-|j «at is r-agas árun veszek. 1 Ér-e írenvek. ^ PKRIfiSI R A O I Ó. fi Thiik "lv-út 5. A Keletinél 1 Telefon: 425-1’S. * Lf ötökbe* fizet használt rádióért tirammoíonérf. ararnmofonmntorért rád 6r csőért dr Tusnádi. Rád 6 Városház-utca 4 Telefont 3&-182 Zongorák, ptanmók. har- monbmv'k vétetTipold zg^goratercm, i^íkóczi-út hatvanegy. Zongora. pianínó I vétel. Javítás, hango- | Jós. értékbecslés. Sas- I varinál, Lenin-k”rút 21. t Telefon: 426—818. _____' IliW i i in hmih iih. immu—1—— VARRÓGÉPET sürßösen vernék. Bródy Sándor-u. 17. Atpár. Tel.: 331—280. Kákárzi-út ötven. zongora* ’eremben zongorák ofa- ninúk értékbecslése, han­golása! Telefon: 221 — 119 Harmonika. tangóharmo- n ka és aombofiharmonika javí á t. hangolást legol­csóbban válla’ok. Hámori Károly Dembmszky-u. 52 I. 18 Vidékre postai eln- tézés. «Meridor» kötőkészülékkel n lie hete-e* b r ősi a is merteiő díjtalan. Múzeum- kőrút iöo Fisyelem! Ha nvusodtan akar aludni motort és szvattvút iátálláaaa) Dimiantnái. Budapest Dózsa Gy.-u. 65. kell beszerezni. Javítást vál­lalok. Festőművész oltárképeket és bármilyen vonatkozású festmény elkészítését vál­tatja. Cím az Evangélikus Élet kiadóhivatalába. Kákőczi-úf Siatvanhárom zons^ra'crembe*? zon­gorák. pián in ók vé- I tele. .értékbecslése. Telefon: 342—250. Szebenné Mérő Klára és Rarabásné Verő LT gyors és gépíró iskolai3 Veres Pálné-utra 14 Angol fran­cia, német gyorsírás ta­nítás. ViPany borotvát. pengés boro’va készüléket: Penge- fenőt; minő ég; Borotva- pengéi és Ántosyphnnf veszünk. Javítunk és Cse­rélünk. Liszkay. Buda­pest. Somogyi Béla-úf ÍKár-lv-kWit) Iß Csillárt VotfPi es'rióríizefss« tol vegven Régeire Is, Horváth MTiálv tér t. Bnross-utea -árok ) 1 ANTICOI5S a leghalá o- I 1 «a' h IvílIicuPn’frt'V Ara ü I 5.80 forint. Nagy dro- 5 * *Wn, TÓ?«pf-k3''Út is Harmóninm vétel. Zon­gora, pianínó javítás és bérlet UH’knál. Kákóczi- Wt 82. Tel.: 221—139. Szabást varrást szaksze­rűen ßvorsan faní'ok — Huma» Róz.'i Somogyi Bé* b-ús 7 II 13 Minőségi ráÉiójav'tás, Kincses * á r-‘ó "tester. Jé- 7«ee k rút 16. Fiadó rádió­ját bizománybán »ó á-on értékesítheti. Telefonszám: 338—«24, Bármilyen könyvet legma­gasabban vásárolok; hely­ben ki'zetem Könyvesből!, Teleki Pál-utca 22. Telefon: hívó: 125-207. Veszek porcelánt, étkész­letet. kristályt. csillárt evőeszközt. festményeket. Domány. Nagymező utca harmincnyolc (ó utca Fa­rok). Tel: 122—078. Sodrony ágybetét, össze­csukó- vaságy, gvermek- ágyak csóbútorok olcsón. Javítást rsőbútor festést vállal Prohászka, Zichy Jené-utca 46. Készítőnél: hálók, reka­rniék. garn’ úrák. külön­féle barokkszobák ió mi­nőségben; Landler Jenő- uca 14. fvolt ístván-út). Gyümölcsfák. rózsafák, pirósbéH dió'ák fü^e'ák, ep?rp lánták. máin'■■bok­rok. mandula. kanadai nyár sor'ák. Kneiély Fa­iskola. Tolna« Szemüveg Marton optika, V. Egye.em-utca 11 Kon­takt-üveg (látha:atlan szem­üveg). Orgonák. harmón'umok javítása, hangolása, vétel. Demény. Lázár-utca 13. Rekamiék. különfélék, jó kisipari munka. olcrón. Zichy Jenő-utca harmlne- három. Kárpitosnál Modern konyhabüiorokat jó minőségben ké zlt Gombos. Péíerfy S,-u. 17, Kétszemélyes cpedás gar­nitúra 7 darabos. prima minő égben a készítőnél: Gombos. Péterfy Sándor- utca 17. Gyermekszerefő háztartási alkalmazottat keresek két gyermek mellé sürgősen Jelentkezéseket kériük az .Evangélikus Elet“ szer­kesztőségébe. Üllő-út 24. Telefon: 142—074. Dfszha’ak. aquáriumok nő vénvek ha’eledel. hőmé­rők melegítők Papagájok ka»itkák elesés iá'.ékok Múzeum-kőrút 10. Zongoraiavítáa. hangnlá? jótállással. Szakszerű becs­lés. Szávits mester. Ba- ro9®-tér esrv. Te!.: 83ÍV-476. Állást vállalok Budapesten, mint statisztikus vagy anyagkönyvelő. B a d i t z. Miskolc, Főposta, (postán marad). Egyedülálló idősebb nő gyermekes családhoz se­gítségül aiánlkoz:k vidék­re, családtagként. Felső­nyék. Tolna megye. Re­formátus 1 lkészi hivatal Mindenféle rádiót magas áron veszek. Érte jövök. 42:1—464. Garay-tér 18. Mészáros. Kárpltosbúfor beszerző ével forduljon bizalommal Oláh kárpithoz. Megrendelést íaví'.ást vállalok. Készáruk raktáron József-körút 81. (135—112.) Zongorák, pianinők vétele, csere. bérlet, értékbecs­lés. Fenyőné. L0,nn-körút huszonhat. Te: 223—489. Szemüveg Lint József ő! fKnanecz utódától) ?v ÜUői-út 79 Orökimádás templom melle.t Paprikamagvak, garantál­tan fajtiszta csíraképe ek, kölesdi f'hér óriá\ bika- szarvú fe’^ér, s^á-gram- monként 17.— Ft Csabai fehér és kölesdi fehér óriás, vegyesen 15.— Ft. 100 grammonként Dombi kertés-. Makó. Kálváriá­ul 102. HIRDETÉSI DÍJSZABÁS: Apróhirdetés szavanként 1 F. Kihirdetés mm soronként 1 F. Szoveghirdetét mm soronként 2 forint.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents