Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1952-02-03 / 5. szám
Egyes szám ára: i forint 40 fillér 1952. FEBRUÁR & XVII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM. Február ötödikén ünnepélyesen megnyitják törvényalkotó zsinatunkat Az egyetemes egyház az összes püspökök és kerületi felügyelők meghívásával újabb elnökségi értekezletet tartott, melyen kitűzte egyházunk törvényalkotó zsinata megnyitó ünnepségének időpontját. Az ünnepség 1952. febr. 5-én lesz Budapesten az egyetemes egyház székház ban, reggel fél kilenc órai kezd ettel. Egyetemes zsinatunk elnöksége fiz 1918-ban összehívott zsinat újabb megnyitásához az Állami Egyházügyi Hivatal elnökéhez a kövelkező bejelentést, illetve kérést intézte; ELÖk Ür! A Magyar Köztársaság elnöke 1948. évi szeptember hó 9-én kelt legte' :öbb határozatával az akkori magyar va'-lás és közoktatásügyi min’:ztar 1948. szeptember 11-én Ü5.?ll/1948. II. fő. o. szám alatt kelt értesítése szerint megengedte, hogy az evangélikus egyetemes egyház legfelsőbb kormányzati és törvényhozó szervének, a zsinatnak összehívása iránt intézkedhessek. Ennek az engedélynek birtokában egyházunk összehívta zsinatát, amely 1948. december 8-án tartott ülésében túr yalta és elfogadta a Magyar Köztársaság kormánya és a magyarországi Evangélikus Egyház között az állam és az egyház közötti viszony kérdésének mindkét részről óhajtott békességes és helyes rendezése céljából kötött Egyezményt. Ezzel a zsinatnak első ülésszaka befejezést nyert s a zsinat elnöksége felhatalmazást kapott arra, hogy a második Ülésszak előkészítésére és egybehívására a szükséges intézkedéseket megtegye. Az előmunkálatok előlialadása következtében egyházunk elérkezettnek látja az idejét annak, hogy a zsiráf újra összeüljön. Az újra összeülő zsinaton tárgyalni akartuk az összes érvényben lévő egyházi törvény reformját, ennek során legelőször az egyházszervezet reformját, az egyházmegyék határainak a közigaz «!ásí megyék határaival velő egyeztetését s az egyház- kerületek arányosítását. Munkánk egyenes folytatása óhajt Unni az állam és egyház kö- zö't létrejött megegyezésnek s annak szellemében óhajtja a kérdéseket megoldani. A zsinat új ülésszakának munkáját február 5-én szeretnénk megkezdeni. Ezen ülésen törvényeket még n: ni alkotnak. Erre a napra tervezzük a zsinat ünepélyes megnyitását, a szükséges választások megc'tísct s a további munkálatokhoz szükséges bizottságok kiküldését. Tisztet-ttel kérjük, hogy a zsinat folytatásához hozzájárulni szíveskedjék. Abban a meggyőződésben vagyunk, hegy zsinatunk munkája ere dm 'nyesen fogja szol ;álri nemcsak evangélikus egyházunk, hanem magyar hazánk és a béke ügyét is. Budapest, 1952. január 21. Kiváló tisztelettel: TURÓCZY ZOLTÁN püspök, a zsinat egyházi elnöke. DR. RF1ÖK IVÁN egyetemes egyházi felügyelő MARGÓCSY EMIL egyházkerület: felü yelő a zsinat világi alelnöke. Horváth Jánosnak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének válaszlevele 1952. január 23-án kelt és így hangzik: «A Magyarországi Evangélikus Egyháznak, Budapest. A Magyarország Evangélikus Egyház nevében hozzám juttatott 1952. január hó 21-i keltezésű kérésükkel kapcsolatban közlöm, hogy a zsinat folytatásához, illetve második ülésszakának megnyitásához hozzájárulok. Kiváló tisztelettel: HORVÁTH JÁNOS az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke.» ★ Az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke ezen átiratának megérkezte után a zsinat elnöksége kibocsátotta az ünnepélyes megnyitó ülés meghívóját. A meghívót Turóczg Zoltán püspök, a zsinat egyházi elnöke és Margócsy Emil egyházkerületi felügyelő, a zsinat világi alelnöke írták alá. A Tárgysorozat szerint a zsinat 1952. február 5-én, reggel 8.30 órakor az egyetemes egyház székhazában (Budapest, VIII., Üllői-út 24.) istentisztelettel kezdődik, melyen igét hirdet Dezséry László bányakerületi püspök. Az istentisztelet után Margócsy Emil zsinati alelnök tartja meg megnyitó beszédét. Felolvassák a bányai és a tiszai i egyházkerület presbitériumának a zsinat összehívását kérő leveleit, majd felolvassák a zsinat megnyitására vonatkozó iratokat, az egyetemes egyház engedélytkérő iratát, majd az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének engedély-iratát. Ezután felülvizsgál ják a zsinati tagok megbízóleveleit, bejelentik az időközben történt változásokat a zsinati tagok sorában, felolvassák a megjelent és igazolt zsinati képviselők névsorát, felolvassák a zsinat elnökségének jelentését a zsinat eddigi- munkájáról, majd megválasztják a zsinat világi elnökét és betöltik a megüresedett zsinati tisztségeket. A zsinat küldöttsége felkeresi a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának Elnökét s ott tisztelgő látogatást tesz. Délután 4 órakor kerül sor a zsinat világi elnökének székfoglaló beszédére, majd megalakítják az új zsinati szakbizottságokat, melyeket új tagokkal egészítenek ki és kiosztják a zsincti anyagot a szak- bizottságok között. A meghívót nemcsak a zsinati tagok és póttagok kapták meg, hanem azt megkapta valamennyi magyar evangélikus gyülekezet is. Dezséry László püspök körlevele az egyház új világi vezetőiről „Több vidéki kiszállásom tapasztalata alapján írom a következőket: Azt tapasztalom, hogy egyházunknak az a helyes, az Igéből ét fontos egyházi tapasztalatokból ki alakult döntése, hogy egyházközségeink és magasabb egyházkonmány- zati szerveink világi tisztségeiben a gyülekezetek társadalmi rétegeinek mindegyikét számításba vegyük, kezd a gyakorlatban is érvényre jutná. Egyes gyülekezetekben és egyházmegyékben a legmagasabb tisztvégviselők és presbiterek soraiban örvendetes módon kerülnek előtérbe egyházunk népének egyszerű dolgozó tagjai, akiket már •nem a világi tisztségük, vagyoni tekintélyük, vagy -társadalmi kiváltságaik emelnek egyházi tisztségekbe. Munkásemberek és parasztemberek széles sorait lehet ma már egyházkerületünkben, az egyházi elöljáróságokban találni s a régi vezetőosztályok képviselői hitük és egyházi magatartásuk igaz mérlegelése után szorulnak ki az egyházi tisztségekből. Van azonban ennek a fejlődésnek egy, a gyermekbetegségek tünetét mutató veszedelme. Az a benyomásom, hogy papjaink általában nem foglalkoznak ezekkel az új egyházi vezetőemberekkel, nem tanítják őket, nem juttatják őket megfelelő szerephez az egyházkormányzásban s nevelésük elhanyagolása lassanként új Fejbólintó Jánosokat nevel belőlük. Mintha az egyházi reakció egy új formában jelentkeznék ezen a téren. Ügy tűnik, mintha a reakció beadta volna a derekát olyan ponton, ahol régi állásait már nem tarthatta. Nem védelmezi már a letűnt vezetőosztályok képviselőit az egyházi tisztségekben s beengedi népünk dolgozó gyermekeit az egyházi közigazgat'sba. Ezzel természetesen bizonyos jó pontokat is akar szerezni az egyházi vezetőség előtt, ugyanakkor azonban egyház- kormányzásunk helyes, demokra-' tikos, protestáns élveinek érvényesülését egy másik ponton megakadályozza. Ez a másik pont az a 1 nemtörődömség, vagy talán az a céltudatosság, ahogyan a szerintük „korszellem hatása alatt“ „behozott“ munkás- és parasztemberek egyházi szereplését szánalmas helyzetbe kényszeríti. Nem egy lelkészünk igen könnyen belenyugszik abba, hogy ezek az egyszerű emberek úgysem tudnak szónokolni, elnökölni s a tanácskozásokban ékesszólással részt venni s bizonyos rezignációval beszél arról, hogy ezekkel az új emberekkel úgysem lehet egyházi demokráciát kiépí- “ teni. Bezzeg lehetett a régi értelmiségiekkel és kulákokkal! Nem egy lelkészünk p>edig szinte kárörvendve beszél arról, hogy a munkások és parasztok ugyan feljutottak az egyházmegyei felügyelőségig is nem egy helyen, de lám ezeknek beszédeit előre kell elkészíteni s a pap kénytelen az elnöklés egész menetét előre legépelni gyűlések előlit a tanulatlan új egyházi vezető számára. Ez a fejlődés ebben a kérdésben káros, sőt bűnös. Protestáns egyházban az egyház világi vezetőit éppen olyan gondosan kell kiké- * pezni, kiválogatni és megfelelő munkába állítani, majd ebben a munkában továbbképezni, és önállóságra tanítani, mint ahogyan azt a lelkészeinkkel tesszük. Egyházunkban a munkás- és parasztvezetők nem arra valók, hogy egy hamis demokratikus látszat szánalmas sakkfiguráivá váljanak, hanem arra valók, hogy egyházunk arcát valóságosan megváltoztassák, egyházunk tájékozódását, eligazodását mai életünkben valóban elősegítsék, egyházunk érdeklődését az egyház népe felé fordítsák, sőt az. egyház népének érdek'ődését magyar népünk élete, küzdelmei és feladatai szolgálatára indítsák Mi nem egv demukratikos ’átszatot "karunk kelteni valami hazug népieskedéssel, hanem egyházunkat a nép egyháPiispokeink és felügyelőink körlevele a zsinattal kapcsolatban egyházunk valamennyi gyülekezetéhez és hívéhez A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ VALAMENNYI GYÜLEKEZETÉNEK ÉS HÍVÉNEK „Kegyelem néki dk és békesség Istentől a mi Atyánktól és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól. Amen, Keresztyén Gyülekezett Testvéreink Jézus Krisztusban/ Ünnepélyes örömmel tudatjuk veletek, hogy magyarországi evangélikus egyházunk legfőbb törvényhozó és kormányzó testületé, az 1948-ban egybehívott zsinat második ülésszakának ideje elérkezett. A zsinat első ülésszakán, 1948-ban, egyházunk Egyezményt kötött a magyar állammal. Ennek alapján és ennek keretében szabadon szolgálunk Isten igéjével magyar népünk között. Zsinatunk most kezdődő második ülésszaka viszont, a 15 éve bezárult utolsó zsinat munkáját viszi tovább, törvénykönyvünket alakítja újjá, hogy megújhódó. egyházunk belső életének megújított külső keretet biztosítson. Zsinatunk második ülésszakának ünnepélyes megnyitása 1952. február 5-én délelőtt 8 éra 30 perckor történik Budapesten, egyetemes székhazunkban. Ezután a zsinat szakbizottságai a régóta folyó előkészítő munkálatok nyomán, részletesen kidolgozzák a törvénykönyv egyes cikkelyeit, hogy a 83 választott zsinati atya időnként egybehívandó ülései végső megtárgyalásban törvényerőre emeljék azokat. Legyen mindnyájunk öröme, hogy Isten lehetővé lette egyházunk zsinatának fontos törvényalkotó munkáját. Legyen mindnyájunk reménysége, hogy egyházunk zsinata Isten kegyelméből el is végzi fontos törvényalkotó munkáját. Éppen ezért zsinatunk munkáját minden hívünk tartsa saját ügyének. Hordozzátok velünk közös fel lősségben, imádságban, együttmunkálkodó elmélkedésben ezt a nagyjelentőségű, egyháztörténelmi eseményt. Meghagyjuk, hogy e körlevelünket a zsinat megnyitása előtti vasárnapon, 1952. február 3-án minden egyházközségben olvassák fel, ugyanakkor tartassanak esedezések és könyörgések a megnyíló zsinat jőmunkájáért.-iAnnak pedig, aki véghctettén bőscgeel mindeneket fnegcselekedhetik, feljebb, hogyn-em minit kérjük, vagy elgondoljuk a mi bennünk munkálkodó erő szerint, annak légyen d!csőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké. Ámen.« . r Kelt Budapesten, az 1952. január 28-án tartott elnökségi értekezleten^ Dr. Reök Iván s. k. egyetemes felügyelő Or. Mády Zoltán s. k. a ckunáninneni egyházkerület felügyelője, Margócsy Emil s. k. a tiszai egyházkerület felügyelője, Dr. Vélsz Aladár s. k. a dunántúli egyházkerület felügyelője, Darvas József s. k. a bányai egyházkerület felügyelője, zává akarjuk tenni, olyan egyházzá, mely szolidáris és munkaképes magyar népünk körében. Az nem helyes, hogyha egyházi világi vezetőink éis presbitereink úgy válogatódnak ki, hogy most valami új farizeussággal a régi urak helyett a mai „divatos“ egyszerű embereket keressük ki és állítjuk gyökér- telenül a gyülekezetek élére, hanem az a helyes, ha a gyülekezeti munkából, egyházunk belső ébredéséből kinőtt egyháztagjaink közül, népünk legöiPudato-sabb tagjait hívjuk el szolgálatra. Ezek az egyház szellemével és életével természetesen már ismerősök, további nevelésük, az egyházi közéletre való gyakorlati tanítás s az egyház gondjai és feladatai felőli felvilágosításuk révén kell megtörténjék. Teljesen meghamisítanánk a protestáns presbitériumok hivatását, ha nem a konkrét gyülekezetből, annak legelevenebb rétegeiből válogatnánk ki a presbitériumok tagjait, hanem különböző mesterkedésekkel „egyházi érdekből“ keresnénk közéleti jelentőségű dolgozókat gyülekezetünk székhelyén, hogy azok alkossák a gyülekezet „demokratikus“ mellvédjét a demokratikus hatóságok előtt. Az egyház vezetőinek az esyfríz részvevő és öntudatos tagjaiból kell k’kerti'mök. Ezeket azonban a gyülekezet minden rétegéből kell válogatnunk s úgy Turóczy Zoltán s. k. a dunántúli egyházkerület püspöke, Szabó József s. k. tdunáninneni egyházkerület püspöké, Dr. Vető Lajos s. k. a tszad egyházkerület püspöke, Dezséry László s. k. a bányai egyházkerület püspöke. kell nevelnünk őket, hogy a gyülekezetek igazi értelemben ve.t demokratikus magatartását biztosítsák. Nem egy lelkésztől hallottam, hogy igen büszke arra, hogy egy kommunistát megnyert presbiternek. Ez látszatsiker. Az igazi siker az, ha a hívő evangélikus emberek az egyház demokratikus ncve.se folytán lesznek méltókká a magyar nép mai történelmi feladataihoz és teszik egyházunk egész mai magatartását, szerepét és szolgálatát olyanná, hogy a gyülekezet „az egész nép előtt kedvességet találjon“. (Csel. 2:47.) Legyünk azon, hogy egyházunk hitbeli döntése, amivel szolgálatba álltunk a szocializmust építő magyar nép körében hirdetni az Igét, világi vezetőink és presbitereink helyes nevelése következményeképpen mindnagyofcb erővel jusson érvényre az egyházi munka minden részletkérdése. Ne nyugodjunk bele tehát abba, ha új, paraszt- és munkáspresbitereirk és világi vezetőink „ügyetlenkednek“ az egyházi gyűléseken, hanem törődjünk velük s neveljük ki belőlük céltudatos munkával ez egyházi közigazgatás új, hatásosan tevékenykedő s az egyházi élet méltóságához méli’éan viselkedő és szolgáló vezetőréteget. Ez a kérdés a Iegköze’ebb' egyházmegyei lelkészi munkaközösségi gyűlésen megbeszélendő!“
