Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-09-14 / 37. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET 3 ÉLŐ VÍZ BÁNJÁTOK MEG BŰNEITEKET Jßutfiex mondta: »Mi szeressük öt, mert Ö előbb szeretett minket.cr (János I. levele 4:19.) ■»Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a jelüdülés idei az Úrnak színétől.« Csel. 3:19. A bűn bánat és a megtérés kifejezé­sére az újszövetség nyelvében ugyan­azt a szót találjuk Az Ágostai Hitval­lás szerint a megtérés két részből áll: az egyik a töredelem, Vagy az a rette­gés, mely a bűn megismerése folytán fogja el a lelki-ismeretet; a másik a hit, mely elfogadja az evangéliumot, vagy a feloldozást és a Krisztusért bízik a bűnök bocsánatában ... Töredelem, ill. bűnbánat nélkül megtérést mégcsak elképzelni sem lehet. Amikor oiyan_ sok torz megtérést látunk, akikor elsősor­ban itt, a bűnbánatnái kell keresnünk a hibát. Figyeljük csák meg közelebb­ről a bünbánatonk néhány vonását, hátha ezen keresztül igazi bünbánatot támaszt bennünk az Ür. I BSnbánatnak gondoljuk gyakran azt a szorongó érzést is, ami a büntetéstől, a bűn következményeitől való félelemben fog el minket. — Az a lényeg, hogy most az egyszar baj nél­kül ússzuk meg a dolgot, s azután sohasem követjük el ezt a hibát — gondoljuk magunkban szorultságunk­ban. Oh, milyen nagyon tudunk mi ilyenkor imádkozni! De ez még nem bünbán-at. Még kínosabb azonban, ha a bű­nünk ki is derül. Aikármi'.yen kicsiny is az, súlyos lelki zavarokat idéz elő, égető szégyent és »csaknem föld alá süllyedést«. De még ez sem bünbánat Sőt még az sem, ha akár »a kárho­zat minden képzeletét felülmúló bor­zalmai rettentenek« bűneink miatt minket. Az igazi bűnbánat ugyanis az a gyötrő keserűség, ami azért tölt el bennünket, mert vétkeinkkel, elveszett- ségünkike! megszomorítoítuk, megbán­tottuk, megkínoztuk az értünk ke­resztre feszített Ür Jézus Krisztust. Vájjon az ö fájdalma fáj-e nekünk, vagy csak a bőrünket íéítjűk bűnba- natunkban? Jó lenne, ha most őszintén tudnánk erre felelni. 2 Jellemző a mi bűnbánatunkra, hogy gyakran megkíséreljük bűnvallás­sal pótolni. Kétségtelen, hogy komoly dolog, ha valaki bűnbánatának kény­szerében keresi fel lelki testvérét és tárja fel előtte magát. Magunk is va­ja mennyien megtapasztalhattuk, _ hogy « bűn vallás, a magánbeszélgetés fel­becsülhetetlen drágia lehetőség külö­nösen akkor, amikor fojtogat a bűn, s ha nem valljuk meg — úgy érez­zük, megfulladunk tőle. Fel sem me­rülhet a kérdés, hogy helyes-e, vagy sem, a bűnbánat kényszere hozta ki belőlünk. Annál utálatosabb azonban, ha a bűnbánatutikat a gyónássál akarjuk helyettesíteni. Szinte feltűnő, hogy mostanjban milyen sok a magán­beszélgetés. S mégcsak az őszintesé­gükben sem kételkedhetünk. A hiba nem is,itt van, hanem ott, hogy ezek mellett milyen aránytalanul kevés az igazi megértés. Mintha csak ebben csúcsosodnék ki az ébresztő szolgá­lat minden eredménye. Es Iva keres­sük ennek a hátterét, hamarosan rá­jövünk, hogy még a legszennyesebb bűnt is könnyebb bevallani, mint megbánni. A vallomás lehet a mi dol­gunk, beszélni tudunk nagyszerűen, de a bánat felülről való, nem testi do­log. Hányszor és hányszor beszéljük meg töviről hegyire a bűneinket töre­delem nélkül és utána marad minden a régiben. Q Olykor megpróbáljuk a bünbána- ^ tot csinálni is. Ki ne tudna meg­rázó jelenetekről, szenvedélyes hangú imádságokról, e!csukló zokogásról és hasonlókról ezzel kapcsolatban? Sok­szor éppen az hiszi ezeket a jelen­ségeket igazi bűnbánóinak, aki végig­csinálja. Pedig hazugság az egész, mert a test dolgai, hangulatok hul­lámzása, beteg idegek játéka. Az igazi bűnbánatot nem lehet cselekedni, bar nem csak szenvedni. Néha még csak velejáró tünete sincs. Utálatossá vá­lik benne a félelmünk, szemétté a sí­rásunk és nem egvszer félbemarad az imádságunk is. Mindem dolgunk ha­szontalanná lesz. A kereszt Jézusa gyűlöletessé teszi, megbénítja, meg­öli az óembert bennünk minden ke­gyes mesterkedésével együtt. Ezt nem lehet előkészítem, sem elősegíteni, s a legkisebb,mértékben hozzájárulni sem. Mégis mindig újra meg újra ezt próbálgatjuk ahelyett, hogv egysze­rűen hagynánk az Dr megítélő, bünbá­natot keltő igéjét ránk vonatkozni. /1 Persze van nekünk-igazi bűnbán a- funk is, amit valóban az Ür mun­kál bennünk. Csak valahogy azt ne gondoljuk, hogy ezzel különbek va­gyunk a többieknél, vagy hogy ezért üdvözölünk, esetleg ezért máris mienk az üdvösség. Még az istentől való tö­redelem sem nyújt bünbocsánatot. De igaz, hogy a töredelmes és bűnbánó szivet az isten nem veti meg, hanem kegyelemből kegyelmet ád neki, amit a szív egyedül hittel fogadhat el. Kizárólag így születik a megtérés mindannyiunk számára. Talán éppen az a baj, hogy már nagyon jói tud­juk ezt, hogy már régen »tűt« va­gyunk rajta. Bárcsak odaalázha.tna az ür igazi bűnbánattal a »kezdők« so­rába, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei számunkra az Urunk színétől. Bártfai Lajos »Ahogy nincs tűz meleg nélkül, éppen úgy nem lehet hit szeretet nélkül. Mert, ha hitemmel megis­merem, hogy mennyire szeret en­gem az Isten, akkor a szívem feltét­lenül megtelik Isten iránt örvende­ző szeretettel. Az ilyen szív pedig képtelen magába zárkózni, hanem kicsordul és viszontszeretelben mu tatja meg háláját. Isten azonban nem szorul a mi cselekedeteinkre. Nem is paran­csolta, hogy Néki tegyünk valamit, csak azt az egyet, hogy hálaadás­sal dicsőítsük. így hát a szív a felebarát! szeretethez lát hozzá. Mindenestül felebarátjának szenteli magát. Szolgálja, segíti, tanácsolja ingyen, mint aki tudja, hogy maga is ingjen, merő irgalomból nyert kegyelmet, minden érdeme nélkül, még pedig akkor, mikor bűnben vesztegelt.« * öitözzeték fel azért, mint Istennek válasz,tottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatos­ságot, szelídséget, hosszú­tűrést.« (Kol. 3:12.) »Nem elég, hogy felebarátodhoz csak külső tettetésből, szájjal- nyelvvel légy nyájas és megbocsá­tó, hanem szívből, különben Isten sem bocsát meg neked, sőt kitaszít kegyelme országából. Ezért hát. akik tapasztaljuk Isten irgalmas­ságát, bocsássunk meg szívesen azoknak, akik megbántottak. Kö­nyörülő Atyánk azért bocsájtja meg bűneinket, hogy felebarátainknak megbocsátva, mi is irgalmasságot tanúsítsunk.« * »A mi Urunk Istenünk csodála­tosan viszi véghez a maga felséges dolgait, rábízza a prédikátorokra, e szegény bűnösökre és koldusokra Igéit, ezek hirdetik és tanítják, de bíz nem igen élnek a szerint így válik Istennek ereje mindenkor gyengeséggé és mikor ö a leggyen­gébb mibennünk, akkor legerő­sebb.« NYOLCVANÖT TEOLÓGUS TANUL * A BRATISLAVA! EVANGÉLIKUS TEOLÓGIÁN „A gyermekek hitben való nevelése és a házas­társak sok helyt mutatkozó rosszviszonya égetővé teszi a keresztyén család kérdését“ Az egyetemes misszió bizottság amit közleményünk címében idé« rendezésében érdekes konferenciát zünk. A keresztyén család^ belső kér« tartottak nyáron Gyenesdiáson az dései gyülekezeti nevelésünk, az egyház tanítóniunká^ságának—^vizsgá- evangélikus lelkipáisztori munka és latára. A kislétszámú konferencián általában az evangélikus gyülekezeti színvonalas előadások és megbeszélé- élet egyik fontos kérdése. A konferen- sék történtek a keresztyén család er- cia egyébként sürgette konfirmációi kölcsi alapkérdései körül. Groó Gyula káté kiadását, mely a jelenlegi, a lelkész »A család etikai alapkérdései« püspökök által kiadott konfirmációi ve- címen több előadást tartott a IV. és zérfonal részletes feldolgozásaként VI. parancsolattal kapcsolatban, küiő- jelenne meg. nősen Barth Károly dogmatikájának A jelentésűén, mely a Konferencia legutóbbi kötetei mondanivalójára tá- eredményeit összefoglalja, a követke- maszkodva. Gyökössy Endre reformé- zőket írják: tus lelkész »A negyedik parancsolat homiletikuma« családlélektani elő­adásokat tartott. Különböző szolgála­tokat végeztek a konferencián Ben­czúr László, Laborczy Zoltán, Kun- Kaiser József, Táborsiky László és Lábossá Lajos lelkészek. A konferen­cia érdekes megállapításokat tett és sokoldalúan inspirálta a különböző egyházi testületeket. Termékeny vita után mondták ki azt az igazságot, Szombat-esti közös imádkozásunk ZSOLT. 50: 14—23. Borotvaélen Az üdvösség útja borotvaélen való járás. Aki saját erejében bízva »áldozatok« bemutatásával erőlködik üdvössége megszerzésén, lássa meg, hogy minden csak kegyelem. így bizonyosan fel­szakad szívéből a veszedelemben vergődő ember őszinte segélykiáltása, á megtapasztalt kegyelem után pedig nem fog hiányozni életéből a buzgó hálaadás. Aki pedig erőtelenségére és a kegyelemre hivatkozva mit sem törődik Isten törvényeivel, sőt teljes közösséget vállal a bűnnel, az lássa meg, hogy a mi Urunk skent Isten, aki nem hagyja a bűnt büntetlenül. Éppen azért kegyelmezett meg nekünk, hogy új életet nyerve Jézus Krisztusban, most már győzelmesen vehessűk fel a harcot a bűn és ördög minden kísértésével.’ Engedjük azért magunkat engedelmesen vezettetni ’Istentől, mert csak az Ö vezetése őrizhet meg az önmegváltás és a bűnbemeriilés kárhozatos veszedelmétől. ADJUNK HÁLÁT, hogy Isten kárhozatos tévelygéseinkben megszánt bennünket és maga vezet az üdvösség útján. Neki adjunk hálát a kegyelemért VALLJUK MEG, hogy sokszor térünk el az üdvösség útjától. Hot az önmegváltás büszkesége dagasztja keblünket, hol meg a nemtörő­dömség végletébe esünk. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Isten fakasszon ajkunkon őszinte könyőr« gést és töltse meg szívünket buzgó hálával életünk békéjéért; hogy Isten áldja meg a most folyó lelkészi továbbképző tanfoiyamot; s hogy őrizze meg a világ békéjét Selmeczi János BIBLIA - OLVASÓ Szeptember 14. Vasárnap. »A családok csak úgy válhatnak a gyermekek hitben való nevelé­sének hordozóivá, ha a családok miniatűr gyülekezetekké válnak, s ha az Isten .igéjétől indított és tisztított hit és szeretet kapcsolja össze a család tagjait Ez a szü­lők hitének és felelősségének éb­resztését teszi szükségessé.« Jan C/w&ada~ pflSptHTTundban, szö- *kebb körben beszámolót adott a szlo­vák evangélrkus egyház helyezőéről Múlt számunkban már foglalkoztunk beszámolójával, s most ezt folytatjuk. A bratislavai szlovák evangélikus Teológiát a csehszlovák állam tarja fenn. Az állam gondoskodni minden anyagi szükségletéről, A Teológián kiterjedt munka folyik. Jelenleg nyolcvanöt teológus tanul a Teoló­gián, ez azonban sok. A szlovák evan­gélikus egyházban, éppúgy, mint a magyar evangélikus egyházban 1947— 48-ban történt az akkori egyházi veze­tőség bűnéből egy olyan tűlfejlesztése a lelkésznevelésnek,, aminek káros kö­vetkezményei most bukkannak elő. A szlovák evangélikus egyház éppenolyan tervszerütlenü! fogo t hozzá a lelkész­létszám duzzasztásához, ebben az időszakban, mint a magyar _ egyház. A szlovák egyház évi segédlelkész szükséglete őt—nyolc ú‘ lelkész, en­nél azonban éppen ezekben az évek­ben jóval több hagyja el a teológiát. A teológia szellemi irányítását egy­házi bizottság végzi, meiy a tanári karral együttműködfk és munkája felett felügyel. A szlovák evangélikus egyetemes egyház 'gm nagy gondot fordít a teológiai '•épzésre. Jan Cbabada püspök maga is rendszeres előadásokat fart a teológián, ami mutatja, a szlovák evangélikus egy­ház vezetőségének élénk érdeklődé­sét és felelősségvállalását a teoló­gia ügyében. Az ifjúság igen aktív. Gyülekezeti munkában is részt vesz és so'koldalú kiképzést kan. Nem-ég az ifjúság lemondatta állásáról a dog­matika professzorát, mert az nem, volt hajlandó arra, hogy az ifjúság kon­krét mai kérdéséire választ adjon s az általuk felvetett, a mai életet érintő problémákban újabb tanulmá­nyókat folytasson. A szlovák egyház sajtója igen élénk. Egy néplapjuk a »Slovensky Posoi zpod Taíier« című néplap 32 ezer példányban jelenik meg. A Cir­keoné Listy című s inkább az egy­házi munkásoknak szóló lap, négyezer példányban jelenik meg. Az egy­házi irodalmat ma is a Tranoscius tár­saság adja ki, mely valaha részvény- társaság volt, ma azonban már egy- náziasították. Ez látja el a szlovák egyházat tankönyvekkel is. Az evan­gélikus naptár a múlt esztendőben 65 ezer példányban jelent meg, A szeretetintézményekben negyven­hét diakonissza-tesvér. szolgál. A sze- retetintézmények zöme aggok men- helye. A szlovák egyház éppúgy törvény­alkotó zsinatot tart napjainkban, mint a magyar egyház. Rendkívül ér­dekes reformot hajtottak végre 1951— 52 fordulóján a legfelsőbb egyházi ve­zetés szempontjából. A szlovák egyházban eddig két püspök volt és két kerület. Ezt a rendszert meghagyták, bír a ke­rületi határokat módosították és az egyházmegyék számát csök­kentették. A két egyházkerületi püspök munkája azonban csupán a gyülekezetek látogatására és a lelkészek pásztorolására szorítko­zik. A két egyházkerületi püspök 'fölé az egyetemes püspöki intéz­ményt, illetve állást szervezték meg, s az egyetemes püspök az egész országos egyház adminisz­tratív vezetője. Az államma] való érintkezés és minden, a szlovák országos egyház elvi és gyakor­lati irányításának körébe eső munka és hatalom az egyetemes püspök kezében van. A szlovák egyház egyetemes püspöke Jan Chabada, akit ezév elején iktat­tak tisztségébe. Jan Chabada fiatal, 38 éves lelkész, aki mielőtt püspökké választották, a legkülönbözőbb, igen jelentős központi beosztásokban dolgo­zott a szlovák egyházban. A felszaba­dulás előtt országos ifjúsági lelkész volt, majd gyülekezeti lelkész. Mint gyülekezeti lelkésznek, a szlovák felke­lés idején a környék szlovák partizán hazafiak szervezetében és működésé­ben igen jelentős szerepe volt. Igaz­gatója volt a Tranoscius társaság­nak és kiadóvállalatnak, majd ké­sőbb — a felszabadulás után — a szlovák egyház egyetemes főtitkára volt. Innen választották egyetemes püspökké. Jan Chabada Pozsony pe­remvárosában, Modrában székel (Mo­dor) ahol a püspöki palotát a régi ha­talmas árvaház épületében alakítot­ták ki. Jan Chabada egyetemes püspök külföldi evangélikus testvérek előtt is mély meggyőződéssel tett bizonyságot arról, hogy a szlovákiai és a magyar evan­gélikus egyház között megszűnt minden történelmi ellentét, amit az elmúlt reakciós rendszerek sovinizmus szításával mélyítet­tek el. Ö magát szlovák hazafi­nak tartja és boldogan beszélt arról, hogy a szlovák evangé­likus egyházban megszűnt a né­met evangélikusok és a magyar evangélikusok háttérbeszorít áss s arról, hogy a szlovák egyház tudatában van annak, hogy a felszabadulás utáni Magyarorszá­gon is megelégedetten és teljes egyenjogúságban, híven kulturá­lis és vallási hagyományaikhoz, megbecsültén élnek a szlovák evangélikusok. A népek nem akarnak háborúi! Ki kell szélesítenünk a békemozgalmat és rá kell kényszerítenünk a háborús uszítókra a békét. Határozottan küz- deniink kell a »háború elkerülhetetlen­ségének« hazug propagandája ellen. A béke igenis megőrizhető! Fréderio Joliot-Curie Zsolt. 56, 9. Zsid. 13, 5. I. Króm 9—21/a. II. Kor. 12, 1—10. Lehet-e nagyobb kegyelem, mint amikor az ember más életet kap? Mikor, az örökké szerezni vágyó megtanul adakozni! Kegyelem, hogy van mii ad« nunk, de még nagyobb kegyelem, ha akarunk adni! Ez a Lélek gyümölcse# az előző a test cselekedete. Szeptember 15, Hétfő. Zsolt. 91, 15. Csel. 5, 19. Es. 40, 26—31. II. Kor. 12, 11—18. Isten segítségének és jelenlétének biztos jele az erő. Nem beszédben áll Isten országa! Mi törvénynek gondoljuk megfigyeléseinket. Ha magunkra nézünk igazak is, de Isten felettük álí Szeptember 16. Kedd. Zsolt. 29. 2. Jel. 1, 5—6. 1. Thess. 5, 14—24. II. Kor. 12, 19—13, 4. Minden gyengeségünk erővé lehet, ha 'az Ur szolgálatába állunk. Néni kel! éppen papokká fennünk, csak a papi szolgálatot végezzük hűséggel. »Szüntelen imádkozzatok!« Hogy ezt a szolgálatot végezhetjük; Isten hüsé« gének bizonyítékai Szeptember 17. Szerda. Jer. 3. 23. Csel. 2, 21. I. Krón. 17, 15—20, 25—27. II. Kor, 13, 5—13. Sok áldott tapasztalatot szerzett a zsidó nép Istenről. Nem csodái, ha vá­lasztottjai mindig találtak hálaadásra okot. De mindez a tapasztalás milyen kicsinynek tűnik a mi tudásunk mellett: Jézus Krisztus benned van! Adj hálát Istennek érte! Szeptember 18. Csütörtök. Zsolt. 75, 2. Csel. 14, 3. I. Thess. 1, 2—10. Péld. 1, 1—10. Ján. 8, 31—32. Csodálatos alkotása Istenek az Ige. A Bibliánk látszólag olyan mint á többi könyv és mégis mennyire inás: Hatalom! A prédikáció is látszólag olyan mint egy szónoklat. De mi tudjuk, hogy Isten beszéde az: megsza­badít és csodákat tesz! Szeptember 19. Péntek. És. 58, 7. Mát. 6, 3—4. Fii. 1, 12—21. Péld. 3, 1—12. I. Kor. I, 27—31. Más a Jézus nélküli bölcseség, mely az Ur félelmére épül és más a Jézustól kapott bölcseség, mely Isten szeretetéből kapott. Az előbbi jól akar élni, az utóbbi örökké! Erre a végcélra nézve szorul hátrább minden, hogy előre az egy szükséges dolog kerülhessen. Szeptember 20. Szombat. V. Móz. 8. 10. Luk. 21, 34. Fii. 1, 19—26. I. Kir. 17, 8—16. Péld. 3, 27—35. Luk. 6, 38. A »magántulajdon szentsége« az önző »magánkeresztyénség« nagy téve­dése volt. Igen »jó« volt'segítségéve! kibújni az adakozás köteiezettsege alól is. Az Ur most kemény leckét adott fel, az adakozni nem tudóknak és bébi« zonyult újra, hogy neki engedelmeskedni jobb minden emberi biztosítéknál. KEVE LAJOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents