Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-08-31 / 35. szám

EVANGÉLIKUS ELET ÉLŐ VÍZ „Örvendezni fogok szabadító Istenemben,,-A: »De én örvendezni logok az Urban és vigadok az én szabadító Istenemben.« Habakuk 3:18. örvendezni akar Istenben, szaba- rlítójában. Habakuk igy imádkozott: $Haragban emlékezzél meg kegyelmes- ségedröl!« Erre sóvárgott: láthassa a kegyelmességet. Most azután meg­látta, mégpedig olyan hatalmasan, hogy csak örvendezni tud Istenben, szabaditójában. Itt nem olvashatjuk: megláthatta-e előre Krisztust, a világ Üdvét, s beleláthatott-e egészen a részletekig. De bizonyos: Habakuk megláthatta azt, amit Krisztus jelent nekünk, az üdvót. Álhatóvá válhatott a pillantása, feltekinthetett a legmaga­sabb hegyekre, ahonnan a segítség jön. Ö, akinek a? »évek közepette« kell továbbélnie, ki kell tartania, meglát­hatja személyes üdvét és megragad­hatja azt. Habakuk arra az apostolra emlékeztet, aki testi nyavalyával verve merészkedett beszélni az ürral cs kérni őt testi egészségért. Pál azt a feletet kapja, hogy bár e földi élet­ben viselnie kell a »testében levő tö­vist«, mégis örvendhet az üdvösség­nek. Habár nem is nyerte el ajándé­kul a rövid, e-földi idejű egészséget, de mcgajándékoztatott az örök gyó­gyulással, a nagy végső egészséggel: az üdvösséggel. »Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlen­ség által végeztetik el.« (11. Kor. 12:9.) így halljuk itt a prófétát, amint mondja: »De én örvendezni fogok az Urban és vigadozok az én szabadító Istenemben!« Isten meghallgatta Habakuk imáját Jézus Krisztusban. »Uram, az évek kö­zepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt!« — így hatottuk imádkozni őt. Isten nem engedte, hogy az emberiség válasz nélkül senyvedjen és az évek végéig várakozzék. Isten kegyelmességében elküldötte Fiát, »az évek közepén« és ez a Fiú azt a haragot, melyet Habakuk az évek közepére nehezedni látott, magára vállalta. S háború tört ki Krisztus körül. Csodálatos háború. Olyan háború, amelyet Isten maga indított el, s maga is szenvedett el, egy régi egyházi ének szerint. A ke­resztre röpködtek a nyilak, amelyeket — minden elveszett ember helyett — mint pajzs és védelem ö maga fogott Fel. Ott ütötték testébe a sebeket s lepte el a vérző főt vér és seb, gúny és kín. Ragály tört ki, s a maga tes­tét lepette el fekéllyel és kelevény- nyel. Ott támadt az utolsó, végső nyo­morúság. Ö vette ott magára a végső szükséget és ínséget — maga lett a szegény Lázárrá és kiáltott: »Szomjú- hozom!«. De ismét csak ott tűnik ki, hogy mindaz az ítélet és mindaz a »há­ború«, amelyet Isten valaha viselt, végül is belső, lényeges összefüggés­ben áll azzal az egyetlen »háborúval«, amelyet Isten maga szenved el a ke­reszten. S ott a kereszten tűnik ki, hogy minden vér, amely valaha el­folyt, valahányszor »háborúba« vo­nult Isten, egyetlen vérnyom, amely fel az ü’j-Te-sűmentumon véréig ve­zet. Olyan vérnyom az, amelyik Isten passiójának útját jelöli meg »az évek közepén keresztül«. S amióta az évek közepe felett felállíttatott a kereszt, az éveknek ez a közepe többé nem az Isten haragja, hanem a kegyelmes- sége alatt áll. Ezért mondhatja: »De én örvendezni fogok az ürban s vigadok az én sza­badító Istenemben.« Az Dr Isten az én erősségem.., Walter Lüthi Újjáépültén felszenteltél! a nürnbergi Szí. Lőrinc evangéliKus templomot Szombat-esti közös imádkozásunk Ama nan . .. « Ä hannoveri lutheránus világgyülést követőleg augusztus 10-én, Lőrinc ös- egyházj vértanú emléknapján szentel­ték fel Nürnbergben a háború folytán súlyosan rommá lőtt és összebombá­zott s az evangélikus egyháznak s egyben a középkori gótikus építészet­nek egyik legszebb katedrálisát, a hí­res Szt. Lőrinc templomot, mely 1945- től mostanáig épült újjá. Németország együk középkori ere­detiségében legszebb városa volt Nürn­berg s a városnak kimagasló és vi­lághírű ékessége volt a reformációval evangélikus templommá vált Szt. Lő­rinc katedrális. Nürnberg s benne ez a templom is a Hitleri őrület áldozata lett a háború vérzivatarában. Nem egy ilyen évszázadok alatt épült mű­remeket tett tönkre a háború. Aki látta Nürnberget és a gótiká­nak ez a remekét, a Szt. Lőrinc temp­lomot a háború előtt, az csodálattal és áhítattal gyönyörködött benne s aki látta romhalmazában e várost és e templomot, az elhűlt a háború őrületén és az úgynevezett »művelt nyugat« barbárságán. Előttünk vari a romhalmaz fényképe iés láttuk az újjáépült templomot. Láttuk, hogy mit művel a hit által megmozdított áldozatkészség és aka­raterő. A háború elmúltával, már 1945- ben hozzáláttak a templom helyreál­lításához, noha nem egyszer mégakadt a munka anyagi fedezet hiányában, de újabb és újabb lendületet vett mind­annyiszor. Az akadály mindig erőt ad a hivő szíveknek s végül is kétmillió márkáig jutott el az áldozatkészség, mire a nürnbergi Szt. Lőrinc templom, ismét a régi szépségében áll, mint bi­zonyságtétel Isten dicsőségének, íme. az 1200-as években felépült templom, mely az évszázadok során újabb és újabb műremekekkel gazdagodott, bi­zonyságtevő alkotásokkal és berende­zésekkel is, s melyet a »modern« és »nyugati civilizáció« oly hihetetlen gyorsasággal, úgyszólván percek alatt rommá tett, íme, a háború elmúltával a hit akaraterejéből romjaiból tel- épült és újból hirdeti a béke művé­nek Istent magasztaló dicsőségét és békéért kiált magasba nyúló két tor­nyával. mely az egyháznak mintegy az ég felé esküre emelt két ujja a béke igei parancsainak hirdetésében, mert minden újjáépült és minden újjonnan épülő templom a béke műve s az egy­ház elkötelezése a bekére. Előttünk az újra felépült Szt. Lőrinc templom, a gótika kőbefaragott csip­kézetei, a mérrnüves díszek remekei, az üvegfestményes, színképes ablakok, Peter Viseher müve: a középhajó vft- rösöntvényű csillárai; 1310-ből a nap­keleti bölcsek hódolatának dombormű­ve, a Miklós-oltár, a Katalin-oltár, a különböző korból való feszületek, Wohlgemut híres alkotása 1400-95­ből; Krisztus siratásának jelenete, a gótikus oszlopokon az apostolok szob­rai, a hatodik oszlopon Sebestyén tnár- tiriuma; a János-oitár, a Passio-oltár, a Márta-oltár, a Deokarus-oltár, az egyik benyíló kápolnában egy régi freskó festmény maradvány, meiy Krisztus siratását ábrázolja a Van Dyck-iskola alkotása, a híres »Imhoff- Madonna« 1499-ből, a rózsakoszorú kép, stb., stb.... Kevés a hely, hogy a sok műemléket, méghozzá méltatásá­ban leírjuk. A főkapu, mely a »porta- speciosák« egyik legjelesebbike, dom- bormüveivel hirdeti azt az igét, mely az újjászentelés igéjeként is elhang­zott: »Uram, szeretem a Te házadban való lalozást és a Te dicsőséged haj­lékának helyét.« (Zsolt. 26:8.) Némely úr bizonyos feltételek mel­lett szívesen keblére ölelné a munkás­ságot. De tudja Isten, hogy van az, a munkásság nem vágyik némelyik úr keblére egyáltalán. * Aki a haladás útján csak ballag, azt elgázolja az idő autója! * A forradalmak nem kérnek útleve­let EMLÉKÜNNEP Avicenna születésének ezredik évfordulóján A Béke Világtanács 1951. évi bécsi ülésén határozatot hozott arra. hogy világszerte megünnepü az emberiség kimagasló alakjainak születési, illetve halálozási évfordulóját. E határozat alapján került sor hazánkban eddig is Viktor Hugo, Leonardo da Vinci és Gogoly évfordulók megünneplésére. Az országos Béketanács és a Magyar Tudományos Akadémia — tovább foly­tatva az emlékünnepek sorát — ün­nepi ülésen emlékezett meg Avicenná- ról, a nagy arab orvosról és bölcsel- kedőről, születésének ezredik évfor­dulóján. Avicenna a Bokhara melletti Afsan- ban született. Filozófus és orvos volt, az exakt természettudományos gondol­kodás úttörője. Legkiválóbb munkái természettudományos jellegűek: »Ká- non«-ja évszázadokon keresztül a kö­zépkor orvosainak vezérfonala volt; »Ismeretek« címen hatalmas, húsz­kötetes enciklopédiát írt; megalkotta a »Tudományok Könyve« c. művét, melyben különösen a mechanikára, a hő- és fénytanra vonatkozó kutatásait tárgyalja. Ezeken kívül filozófiai mü­veket is írt, melyeket a középkorban latin nyelvre is lefordítottak, valamint »Figyelő fia« címen mélyen járó lilo- zófiaj r*génye is ránkmaradt. Az ünnepi ülésen Dabis László, az orvostudományok kandidátusa ünnepi beszédben méltatta Avicenna munkás­ságát; »Ezer évvel ezelőtt élő tudós értéke­lésében nem azt kell tekinteni, hogy életművében mi volt a szószerinti ér­telemben vett reális, időálló, megma­radó, hanem azt, hogy kora környeze­téhez viszonyítva mi volt benne a ha­ladó gondolat, mennyiben járult hozzá az emberiség, a nép életének megja­vításához és az emberiség fejlett gon­dolkodásának kialakításához« Gondolkodásának nagy értéke és legkiemelkedőbb vonása az, hogy a teológiai gondolkodástól élesen elvá­lasztja és felszabadítja a természet- tudományos gondolkodást, a dogmák­tól a természettudományos kísérleti úton és megfigyelés által megállapí­tott eredményeket, A kettő összekeve­redéséből mind az egyház, mind a tu­domány mindig kárt szenvedett. Avicenna egy nagy kultúrközösség humanista szellemtől áthatott nemzet­közi egyénisége volt. Életművének egyrésze történelmi emlék, másik része elevenen ható haladó hagyomány, ő maga pedig nyelvtől, hittől, fajtái, nemzettől függetlenül a békés alkotó munka harcosa volt, akit a világ, népei mindenütt ezért ünnepelnek. »Ha tud­nák az emberek és a fejedelmek, hogy mit vesztenek a háborúban és milyen keveset nyernek — nem volna há­ború« — írja egyik könyvében. Ez a nyilatkozat a legmélyebb kapcsolat a világ haladó népei és a rég elporladt Avicenna között. BIBLIA-OLVASÓ Augusztus 31. Vasárnap. Zsolt. 19, 9. Luk. 4, 22. Máté 12, 9—21. II. Kor." 5, 18—21. Isten parancsolata világos és az Ö beszédje kedves. Ezért munkál békességet is. A sötétség és a háborúság egy testvér, együtt jár. Nemcsak a fronton rettenetes az éjjeli támadás, életünkben is így harcol a gonosz, sötéttel. Vele nem békülünk soha, de emberekkel mindig a békességet mun­káljuk. Szeptember 1. Hétfő. Zsolt. 34, 19. Luk. 18, 14. Es. 42, 1—7. II. Kor. 6, 1—10. Isten gyermekeinek alázatos szolgálatáról szól ma nekünk igéje. No mondd, hogy könnyű ez az ige, hiszen csupa szelídségről, csendességről beszél. Mikor megpróbálod a szelídséget és a csendességet, majd meg­látod; neked is szükséged lesz reá, hogy Isten az O lelkét adja neked Szeptember 2. Kedd. Ez. 36, 27. Csel. 4, 13. II. Kor. 20, 1—7. II. Kor. 6, 11. és 7, 1. Isten igéje mindig csoda. Nem azért csoda, mert másak a szavai, hanem mert Isten szavai: cselekedetek! Megláttad-e már, hogyan cselekszik életedben az ige? Szeptember 3. Szerda. Jer. sir, 5, 1. Máté 10. 22. Jak. 5, 13—18. II. Kor. 7, 2—7. Furcsa az ember emlékezete. S-zereti szépnek feltüntetni a multat, bűneit is. De Isten is emlékezik: mindenre pontosan! Amit mi el szeret­nénk felejteni arra is! Csak megvallott és megbánt bűneinkre nem. Szeptember 4. Csütörtök. Zsolt. 104, 13—14. Luk. 22, 35. Máté 9, 35—38. II. Kor. 7, 8—16. Csodálatosan különbözők a szomorúságaink. Más az eredménye, ha Isten szerint való, más ha emberi a bánatunk. Isten nem azért szomorít, mert bántani, hanem mert nevelni akar. Van-e szomorúságodnak ilyen eredménye? Szeretnél-e megváltozni egy-egy búsulás-odöan? Mert ez az ür. akarata. Szeptember 5. Péntek. Zsolt. 105, 5. Ján. 15, 3. Mát^-8, 14—17. II. Kor. 8, 1—15. Istennek azok az igazi csodái, amik rajtunk történnek meg. Ilyen cspda, ha az ember ki tud szakadni a hitetlenek számolgatásából és mer abból adni, amije van! Isten gyermekei nem akkor adakoznak, ha maid gazdagok lesznek, hanem szegénységükben, és elsősorban magukat adják ál! Szeptember 6. Szombat. Zsolt. 2, 11. Luk. 17, 10. Es. 35, 5^-10. Máié 9 27—34. Zak. 7 4—10- II. Kor. 8, 16-24. Emberek cselekedetei, Istennek csodái hirdetik az • Urat. Aki nem ismeri Jézust, nem neki szolgál. Aki nem szolgálja az Urat, mások <sze- retetcselekedeteiben sem láthatja meg a szolgálatot. Tudsz-e hálásnak lenni, hogv a te szemed már erre is megnyitotta az ür? KEVE LAJOS Ezsaiás 29:18—21. Mai igénk a végső dolgokra irányítja a tekintetűnket. Ä keresztyén ember életéből nem szabad ennek a látásnak hiányoznia. Ebben a világ­ban élünk, szivünk és lelkiismeretünk szerint hűséggel dolgozunk. Isten az ilyen dolgos és szorgos gyermekének reménységet ad arra, hogy amikor, leveti földi élete köntösét és felölti a Krisztus vérén kapott iehér ruháját, örök otthonba jut. Ama nap igénk fényében úgv látszik, mint a nagy lelepleződés napja. Isten megmutaitkozik mindenki előtt, de leleplez bennünket is. Nem azok közé tartozunk-e, akik csak .mondják »Uram, Uram«, de nem cselekszik az Isten akaratát? Hallgatói voltunk-e beszédének vagy megtartói is? Nern szégyenftettük-e meg az ö nevét? Örültünk-e itt igéiének és a szentsé­geknek, vagy lekicsinyeltük azokat? Bizony »ama nap« az ítélet napja. (V. ö. Mt. 5:3 és Mt. 11:5.) De »ama nap« a teljes váltság napja is, amikor megszabadul a bűn: hatalmából teljesen az ember. Ott lesz teljessé a győzelem a halál és a bűn felett. Ott vettetik el véglegesen az ördög, a hazugságok atyja. (Jel. 20:2—3 és Jel. 19:20.) Ezért imádkozunk így: Bizony jövel Uram Jézus (Jel 22:20). VALLJUK MEG, hogy sokszor elvész szemeink elől ama nap és hűt­lenül élünk. (V. ö. Luk. 12:16—21. és Luk 16:19—31. versei.) ADJUNK HÁLÁT, hogy van elkészített örök hajlékunk, hogy Isteni ígéretet tett arra, hogy oda juthatunk, ha benne élünk. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy élő reménységben éljünk, mint akiknek életé­ben van örvendezés és hálaadás. Könyörögjünk igére figyelmes fülért és szívért, Isten kegyelmét felismerő szemekért. Könyörögjünk népünk veze­tőiért, püspökeinkért, lelkészeinkért, lelki ébredésért. Házastársak igaz és szeretetéért, gyermekeink Isten és emberek előtti kedvességéért. Minden ember mindennapi kenyeréért. A békéért és hazánk boldogságáért. Sólyom Károly A hajósinas GYÜLEKEZETI HÍREK Következő vasárnap: augusztus 31. Szentháromság u. 13-ik vasárnap. Igék: Márk 7:31—37. IL Kor. 3: 4—9. Liturgikus szin: zöld. Ü.J KANTORKEPZO TANFOLYAM INDUL A LUTHER MARTON INTÉZETBEN Szeptember elején indul a Luther Márton Intézet negyedik egyéves kán- torképzö-tanfolyarna. A tanfolyamra írásban jelentkezhet bármely megfe­lelő zenei hallással rendelkező evangé­likus férfi- és nőtestvérünk. Mellékelni kel! a helyi lelkész ajánló sorát, ön­életrajzot és orvosi bizonyítványt ar­ról, hogy a jelentkezőnek nincs fer­tőző betegsége. A jelentkezést az In­tézet igazgaftjához (Benczúr László, evangélikus lelkész, Budapest, VII!., Ullői-út 24.) kell eljuttatni. A tanfo­lyam elvégzői az országos kántor­képző bizottság előtt vizsgálatot tesz­nek és amennyiben a vizsgát megáll­ják, oklevelet kapnak. Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy megfelelő készség mellett, odaadó szorgalommal, teljesen kezdők, még a hangjegyet sem ismerők Is megsze­rezhetik az oklevelet. A jelentkezők először zongorán, majd barmóniumon és orgonán tanulnak meg játszani és elsajátítják a karvezetést is. Az órák és előadások a délutáni időre esnek. A részvétel anyagi feltételei: je­lentkezési díj: 10.— Ft. Tandíj havi 50.— Ft (az előzőleg 40.— Ft-ban megállapított havi tandíj összege te­hát megváltozott!) Vidékiek számára bennlakási díj havi 40.— Ft. A kö­zeiben lévő Protestáns Menzán a tan­folyam résztvevői heti 25.— forin­tért kaphatnak ebédet és vacsorát. Ágyneműt mindenki maga hoz. A felvételi vizsga időpontját később tesszük közzé. Kemény Lajos esperes, a tanügyi bizottság elnöke FŐT Ötnapos csendesidő lesz a Fóti Ott-* honban szeptember 8-án estétől 13-án estéig, a szokásos fóti feltételek mel­lett. A budavári gyülekezet ez évben utolsó gyülekezeti napját szeptember 14-én tartja Foton: Győzelmes élet címen. AZ ISZAKOSMENTÖ SZOLGALAT őszi konferenciáját szept.2—7-ig tartja a fóti Belm:sszini Otthonban. Részvé­teli feltételek: napi 8 Ft, természetben:' liszt, cukor, zsír, tojás fejadag. Ágy­neműről mindenki maga gondoskor dik. Jelentkezés: Belmissziói Otthon, Főt, aug. 31-ig. Munkánk iránt ér­deklődőket, valamint a szabadulást keresőket szeretettel hívjuk és vár­juk. Szeptember 7-én csendesnapot tar­tunk Foton. Közös indulás 7.33-kor a Nyugati P. u.-ról, vagy Újpest- Rákospalota állomásról 7.53-kor. SZÜLETÉS Milán János oroszlányi lelkészt és feleségét Isten hatodik gyermekkel áldotta meg, aki a szent keresztség- ben a Zoltán nevet kapja. Németh István szekszárdi lelkészé- két Isten első gyermekkel ajándékozta meg, ki a keresztsedben a Judit ne­vet kapta. HALÁLOZÁS özv. Varga Jánosné szül. Papiul Anna, egykori hűséges presbiterünl özvegye, péteri evangélikus egyhá zunknak születésétől haláláig nnind végig hűséges tagja, áldásos életé­nek 77. évében Péteriben elhúnyt, A1 dás emlékére! Szeretetotthonba főzni tudó, háztar­tásban teljesen jártas vezetőt kere­sünk. Fizetés és teljes ellátás. Mun­kakönyv szükséges. Akár személyes akár levélbeli jelentkezést kérünk: Budapest, II., Vöröshadsereg-útja 193 'A kikötőben egy könyvárus hajó­ról hajóra járkált. Bibliákat árult; igen kicsi volt a kereslet, de annál több csipkelődésnek urtl kitéve a tengerészek részéről. Az egyik hajón egészen más légkör jogadta. Csopor­tokban jöttek hozzá, s mihamar egész készletét jelvásárolták. Csodálkozásá­ra valaki így jeleltt ; — Ha tavaly jött volna. Üt is ugyanolyan fogadtatásban lett volna része, mini másutt. Nemrég azonban nálunk tökéletesen megváltozott min­den. — Hogyhogy1? — Na. várjon, elmesélem. Látja on azt a fiút? — mutatott egy hajósinas jelé. O az oka .ennek a változásnak. Amikor utoljára tengerre mentünk, nem hiszem, hogy káromkodásban, verekedésben, dorbézolásban túltel tek volna a mi legénységünkön. Ez a fiúcska is velünk indult a tengerre. Alig hajóztunk ki a nyílt vízre, ész­revettük, hogy ez a gyerek más, mint mi. Nem hallottuk soha károm­kodni, nem mulatott velünk, dorbé­zolásainkat nem nézte kíváncsi sze­mekkel, mint a többi hajósinas,' ha­nem szerényen visszahúzódon, ha magunk közé akartuk vonni az ivók­ba. Gondolhatja, mi lett ennek a kö­vetkezménye. Ez n csibész jobb akar nálunk lenni? — gondoltuk s ettél kezdve gúnyolódásunk, csipkelődé­sünk, bosszantásaink és durva vic­ceink tárgya ö volt. Hát még, amikor észrevettük, hogy titokban bibliát ol­vas s reggelente a kamrájában, tér­den imádkozik! Ez a fiú. többet szen­vedett közöttünk, semmint elgondolni tudja. Pedig a munkáját jól végezte Becsülettel dolgozott és eredménnyel. A kapitány néha megpróbálta szelí­den .visszatartani a többieket, de ami­kor egy-cgy jó tréfa a fiút célozva elpattant, széles kacagással nevetett ő is. Különösen egy Juho nevű mat­róz ült állandóan kíméletlen bosszan­tásaival a fiú nyakán. Minél inkább vette észre, hogy rosszul esik a fiú­nak, annál inkább csinálta. Egyszer, egy ebédszünet alatt Juho figyelmes lett arra, hogy a fiú kamrájában zár­kózva sír. Odafülelt az ajtóhoz, s megdöbbenve hallotta, hogy sírva imádkozik. S hatiga csak... és az­tán Uram Jézus, szeresd ezt a sze­gény Juhot is ... — Szinte megré­mülve jutott el a kajiit ajtajától. Megállt a hajókorlátnál s kitágult szemekkel bámulta a hullámokat. Mityen különös ez a fiú. öérce is imádkozik... és éppen í g y imádko­zik! A szeme hirtelen meglelt köny- tiyel. — Attól a naptól fogva oltal­mába veite a fiút. Szenvedélyes vé­dőjévé szegődött. Beszélgetni kezdeti vele, s hovatovább azt vették észre matróztársai, hogy legdévajabb ba­rátjuk, Juho, immár elmaradozik kö­zülük. Egyszer számon is kérték tőle. Amit akkor arról a bizonyos ebéd- szüneti eseményről Juho elmondotl nekik, elnémította a társaságot. Aztán a szerétéiről kezdett ' beszélni, tiszta életről, megbékélt lelkiismeretről és Jézus Krisztusról. Ugye, nem csodálkozik, hogy ezek után felvásárolták öntől az összes bibliátI 'Finnből: Kailasvuori írja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents