Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-08-31 / 35. szám

XVII. ÉVFOLYAM 35. SZÁM Egyes 1952. AUGUSZTUS 31. „A szeretet annál mélyebb tud lenni, minél szélesebbé válik“ mondotta Bereczky Albert református püspök a lundi ökumenikus világgyűlésen 'Az Egyházak Világtanácsa Hit­es Egyházszervezet Bizottságának nemzetközi konferenciája — mint a svédországi Lundból jelentik — befejezéséhez közeledik. Az el­múlt napokban a különböző munka- bizottságok tárgyalták a konfe­rencia főkérdéseit: az egyház ter­mészetével, az istentiszteleti for­mákkal, az úrvatsorával és az úgynevezett nemteológiai tényezők­kel kapcsolatos nézeteket, mint a különböző egyházakat egymással egybekötő és ugyanakkor elvá­lasztó erőket. Három-négynapon- ként plenáris üléseken beszélték meg a bizottsági munkálatok ered menyeit, majd ismét a szakbizott­ságok elé vitték a vitás kérdéseket. A csütörtöki záróülésen kerül majd sor a plénum döntésére az egyes munkabizottságok javaslatairól. Ekkor dől el az is, hogy a lundi konferencia milyen kérdéseket utal az Egyházak Világtanácsa legkö­zelebbi, ez év decemberében Indiá­ban tartandó központi bizottsági ülése és az 1954-ben tartandó má: sodik Ökumenikus nagygyűlése elé. A záróülésen határoznak a Hit és Egyházszervezet további műkö­dése felől is, amelyre vonat*ozó- lag az albizottság elfogadta Péter. János püspök javaslatát. A magyar delegátusok egyéb­ként is tevékeny részt vesznek a lundi munkálatokban. A munkabi­zottságokban azt az álláspontot képviselik, amelyet egyházunk öku­menikus tanulmányi bizottsága dol- gozptt ki és a Magyarországi Ökumenikus Bizottság is magáévá tett. Számos nyugati egyházi és világi lap és rádióriporter kért nyi­latkozatot a magyar delegátusok­tól egyházaink életéről. A lundi konferencia alkalmából a Lutheránus Világszövetség­ben részt vevő egyházak dele­gátusai külön összejövetelt tar­tottak, amelyen Hans Lilje püs­pök, a világszövetség új elnö­ke meleg szavakkal mutatta be a magyar delegátusokat. Külön gyűlést tartottak a Refor­mátus Világszövetségben részt­vevő egyházak kiküldöttei is. Ezen Hromadka professzor elnökölt, aki a Világszövetség alelnöke. A hol­land református egyház kezdemé­nyezésére konferenciát tartottak Lundban az európai egyházak dele­gátusai is. Ez alkalommal Bereczky Albert püspök mondott nagy fi­gyelemmel kísért beszédet, amely­ben kifejtette a magyar egyházak álláspontját a sajátos európai egy­házi kérdésekben. Bereczky Albert igehirdetése Lundban A konferencia elnökségének fel­kérésére a lundi székesegyházban kedden reggel Bereczky Albert püspök tartott német nyelven meg­nyitó áhítatot. Az istentiszteleten a delegátusok a Cantate Domino című ökumenikus énekeskönyvből énekeltek. Igehirdetés előtt a püspök az alábbi imádságot mon­dotta: »örökkévaló, szent és minden­ható Isten, dicsőítünk és magaszta­lunk Téged hatalmadban, felséged­ben, mindenekíölötit a Jézus Krisz­tusban kijelentett és megvalósított mérhetetlen szeretetedben. — Mi Urunk Jézus Krisztus, hálát adunk Neked azért az irgalmadért, hogy Te szüntelenül emlékezel reánk közbenjáró könyörgésedben. Ese­dezünk hozzád, a Te tanítványaid egykori és a Te egyházad örök imádságával: Uram, taníts minket imádkozni! — Szentlélek Ur Isten, világosítsd meg előttünk az Igét s cselekedd meg velünk újra azt a csodát, hogy mi, különböző nyel­veken beszélő emberek, egy-ugyan- azt a feddő, vigasztaló, bátorító és engedelmes cselekvésre intő is­teni szót halljuk meg s fogadjuk életünkbe. Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, a Te nevedre tér­jen dicsőség.-SÉs hálaadás. Amen.« Ezután a FiTippi levél első ré­széneik 9—11. verseit olvasta, fel, amelyek így szólnak: • • »Es azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek ' még jobban-'jebban bővolkódjék ismeretekben és min­den értelmességben;, hogy megítél­hessétek, hogy mi a fossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak nap­jára; teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus Krisz­tus teremt az Isten dicsőségére és magasztalására.« Az igehirdetés igy hangzott: »Pál apostol munkás, gyümöl­csöző és szolgálatban mérhetetlen gazdag életének legszentebb tit­kába látunk bele, amikor imádsá­gait figyeljük meg. Milyen hálásan tud imádkozni! (»Mindenben há­lákat adjatok.«) Milyen örömmel tud könyörögni! (»Mindenkor örül­jetek.«) Milyen nagy és tág a szíve az egész akkori egyház min­den gyülekezete számára, — és milyen mély a szíve, amint az egy­házban minden egyes gyülekezetei egészen egyháznak lát s benne minden tagjáért forró szeretettel tud könyörögni. A gyülekezetért ime itt úgy imádkozik, ahogy az most éppen Filippiben van, hogy azután ugyanígy hordozza Isten előtt a valamennyi gyülekezetből fölépülő egyházat. Milyen remény­séggel tud imádkozni! Ez a re­ménység biztos és teljes — hogyan is lehetne enélkül jói könyörögni! — és reménysége beteljesedésének határidejét is pontosan tudja: »a Krisztus Jézusnak napjáig«. Mi­lyen teljes hittel könyörög, tudva, hogy az Ö dicsőséges . eljövetelére készen lesz a most Ígéretben és reménységben, élő egyház. Sem előbb, sem később, hanem a »Krisztus Jézusnak napjáig«. Ma különösen fegyeljük meg, hogy az apostol imádsága mi­lyen konkrét- »Azért imádko­zom,..« A valóságos gyüleke­Szeptember 1: az új tanév kezdete zetben élő emberekért csak úgy lehet jól imádkozni, ha lát­juk, mire van szükségük. Az apostol hármat mond. Az egyik, amiért imádkozik, hogy »A sze- retetük még jobban-jobban bő- völködjék ismeretben és minden értelmességben«. Gondoljunk pl. arra, hogy a szeretet eltor­zul, ha szűk körre, esetleg a kegyesek, a hívők, vagy csak az egyház körére igyekszik korlá­tozni magát. Ne féltsük a sze­retet mélységét a szeretet kiter­jedésétől. Inkább azt értsük meg, hogy a szeretet annál mé­lyebb tud. lenni, minél széles­sebbé válik. — A másik kérése az apostolnak ebből következő­en az. »hogy megítélhessék, mi a rossz és mi a jó«. Rossz min­dig az, ami Isten akaratával ellenkezik, és jó mindig az, amit Isten parancsol. És Isten parancsolatai »nincsenek távol tőled és nem megfoghatatlanok előtted« (V. Mózes 30: 11), »sőt felette közel van hozzád«, mert Isten mindig »élőnkbe adja az életet és a halált, az áldást és az átkot«. És ilyenkor, a szó egyszení, reális értelmé­ben: vagy az életet vagy a ha­lált választjuk. — A harmadik, amiért az apostol .imádkozik, hogy értelmes szívvel és jó vá­lasztással megteljesedjenek a keresztyének »az igazság gyü­mölcsével«. Legyenek gyümöl­csöző egyház, amely nem önma­gáért él. hanem követője az ő Urának, aki mindenestől oda­adta magát ezért a világért. — Nem szeretném, ha nekem kellene értelmezni és alkalmazni az Igét: mit mond nekünk most, 1952-ben, sokféle népből való sok­féle egyház tagjainak a mi egy Urunk. Szeretném és imádkozom érte, hogy a Szentlélek interpre­tálja számunkra úgy az Igét, hogy szeretetünk valóban kiterjedjen, hogy a rossz és jó között valóban bátor döntéssel különbséget te­gyünk, hogy az egész emberi nem­zetségnek az igazság és békesség gyümölcsét teremjük. így szeretnénk és így igyek­szünk imádkozni. Csendesedjünk el és tárjuk Isten elé hálaadásunkat, bünbánatunkat és könyörgésünket. Adjunk hálát Isten valósággá lett szeretetéért a Jézus Krisztus­ban, aki »engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a miein­kért, hanem az egész világért is« (I. János 2:2). Adjunk hálát, hogy az igazi Közbenjáró mindnyájunkért könyö­rög, s mi az ő közbenjáró imádsá­gába fogózhatunk bele hitünk kar­jaival. Adjunk hálát Istenek az Una Sancta Ecclesiáárt. Adjunk hálát Istennek, hogy az egyház egységét nem csinálnunk kell, hanem hitben fölismerni és engedelmességben szolgálni. Adjunk hálát Istennek az egy­ház valóságáért,, úgy, amint az a . Gyermekeink, de a szülők és neve­lők is feszült várakozással tekintenek a kezdődő új iskolaév felé. Ifjúságunk számára az elmúlt nyáron az ország legszebb helyein nagyszerűen berende­zett üdülők az évi munka után ki- kapcsolódásra, a fiatal izmok meg-. acéloeodására bő lehetőséget nyújtot­tak. ltjaink közül sokan a pihenés és vidám időtöltés után nagy lelkese­déssel és vállalkozó szellemmel kap­csolódtak be a termelői munkába. Voltak, akik egyetemük, iskolájuk épí­téséből vették ki részüket, mások gyárak, üzemek termelő munkájában kapcsolódtak be a dolgozók nagy családjába. A pihenésben felüdült, a munkát megszerető és megbecsülni tanult ifjak előtt nyílnak meg most az iskolák kapui. Az iskola és a család is új ifjúságot kap. De új az iskola is. Együk közírónk iskolaügyünkkel kapcsolatban a kön vetkezőkét írja: »Hosszú utat tettünk meg a mai nagyszerű iskolákig, ame­lyekben felemelt fejű, öntudatos em­berekké, szabad hazánk hűséges polgá­raivá nevelődnek fiataljaink. A dol­gozó nép ifjúságának ma alkotmány- biztosította joga, sőt kötelessége, hogy iskolába járjon, hogy művelődjék. A tanuló ifjúság ma évről évre növekvő számban foglalja el nemcsak az álta­lános iskolák, hanem a középiskolák, az egyetemek, a főiskolák padjait... ma a munkás- és parasztifjúságot ta­nulmányaiban íöbbtízezres féröhelyií általános iskolai otthonok, közép­iskolai . kollégiumok és egyetemi diák­konkrét helyekén, a gyülekezetek­ben él és szolgál. Valljuk meg bűnbánattal, hogy nem tudunk imádkozni, mért ke- ,vé$ .a hitünk Istenben és még ke­vesebb a szeretetünk az emberek iránt. . Valljuk meg bűnbánattal, hogy az' egyház — a magunk egyháza és minden egyház a földön — igyekszik elkerülni a bünbánat, a hálaadás, az engedelmes szolgá­lat keskeny útját, és szüntelen meg­ejti a könnyű, sőt a látszat-meg­oldások sokféle kísértése. Könyörögjünk a magunk egy­háza és miden egyház számára igazi szeretetért egymás iránt, minden ember iránt, az egész emberiség iránt. Könyörögjünk tiszta látásért, hogy a magunk egyháza és min­den egyház fölismey'e és hitbeli engedelmességgel vállalja mai fel­adatait. Könyörögjünk, hogy a rosszat rossznak és a jót jónak lássuk s különösen kérjünk erőt arra, hogy bátran elítélhessük a rosszat: az igazságtalanságokat és a háborút, — s hűségesen szolgálhassuk a jót: az igazságot és a föld békes­ségét. Elsősorban a világ népei között a békéltetés szolgálatát, a föld hatalmasai között a tárgya­lások követelését s ezek által a népek békéjét. Könyörögjünk különösen azért, hogy ne essünk Isten még súlyo­sabb ítélete alá, mint olyanok, akik »azt mondják, hogy látnak s ezért az ö bűnük megmarad« (Já­nos 9:41). Könyörögjünk végül gyümölcs­termő egyházért, az ígéret alapján: »az igazság gyümölcse békesség­ben vettetik azofkpak, akik a békes­ségen munkálkodnak« (Jakab 3:18). »Maga pedig a békességnek Ura adjon nektek mindenkor, minden tekintetben békességet. Az Ur le­gyen mindnyájatokkal!« (II. Thess. 3:16). szállók segítik, s a mi iskoláink szám­űzték falaik közül a butaság, á sötét- : ség tanait, ezek az iskolák ma már a haladás, az igazi tudomány házai.* Ebben az új iskolában a nevelés is - újjáalakult. A közoktatási kormány-1 zart nagy' gonddal tartja a tankönyve- 1 kert mindig^ a legkorszerűbb tudomá- : nyos színvonalon. A nevelők a leg- , újabb pedagógiai módszerek segítsé­gét vehetik igénybe munkájukban.1 Ezeknek megismerését az állandó továbbképzéssel éri el. Ez az újtipusú iskola az életre nevel. Az iskola, többé' már nem a szükséges rossz ahhoz, hogy valaki pozíciót szerezzen a tár­sadalomban, hanem az egyetlen út, amelyen az élő társadalom megköze­líthető, az egyetlen út, amelyen járva, a dolgozó társadalom építő, megbe­csült, a nép ügyét előre vivő embe­reivé fejlődhetnek gyermekeink. Ezért a feszült várakozás ez új tan­év kezdetén gyermekben, szülők-' ben és nevelőkben. Az iskolai munka sikertelensége nem diákcsínyek tréfás lapjaira írandó, hanem szomorú bizo­nyítéka annak, hogy valaki hem állja meg helyét az életben. Éppen ezért döntő az iskolai felkészülés ideje a gyermekre nézve, aggódó szeretedet kíván a szülők részéről és elmélyedő, odaadó munkát a nevelők részéről. így tekintsünk erre az iskolai évre és hűséges imádságunkkal, buzdítá­sainkkal legyünk segítségére az új tanévben gyermekeinknek és a neve­lés munkájának. Készülj az Ige hallgatására! Szentháromság utáni 12. vasárnap IE Kor. 3:^-9. Az- új életet teremtő , Szentlélek szolgálatába állíttatásunk Istentől van. ötesz minket — gyarlóságunk és elesettségünk ellenére is — erre alkalmasakká. Csak olyanok lehetünk, mint amilyenekké Isten kegyelme for­mál minket. Kegyelme elég nekünk arra, hogy szólásra serkentsen és munkára ébresszen. Igénkben Pál apostol az ószövet­ség és az újszövetség szolgálatát tárja elénk. Az ószövetség: kötáblára írt betű szolgálata, amely megöl. A törvény nyilvánvalóvá leszi előttünk a bűnt, Isten haragját és átkát, félelemben, rettegésben tart. Ezért a kárhoztatás szolgálata. Ezzel szemben az evangélium fel­fedi előttünk a kegyelmet: Isten ve­lünk van! Nem félünk! Bizodalm-unk van Isten iránt, Krisztus által. Van szabadulás. Szélesre tárul előttünk az üdvösség útja. Nyilvánvalóvá lesz az Isten minden embert üdvözítő aka­rata, aki nem akarja, hogy bűneink miatt elvesszünk, hanem, hogy az egyszü'ött Fiával való hit által él­jünk. Ez az újszövetség: a lélek szol­gálata, mely életet ad. Krisztus evan­géliumában hit által megismerjük Isten igazságosságát és irgalmassá­gát, mely bűn-bocsánatot és örök üd­vösséget ad. Ez a szolgálat arra kötelez minket igeba-llgatókat és igehirdetöket, hogy szívvel-lélekkel beálljunk az evangé­lium munkájába, mint akiket erre al­kalmas szolgáivá tett Isten. Mind a két szövetség szolgálata di­csőséges. Hiszen a törvényben is van Isién dicsőségéből, amiről bizonysá­got tesz Mózes orcájának elmúló fé­nyessége. Az evangélium azonban dicsőségben felülmúlja -a törvényt, úgy, mint a lámpa fénye elhomályo­sul, amikor a nap felkel és szétszórja sugarait. A Jézus Krisztusban' megújult élet dicsőségének soha el nem múló tün­döklő fénye reáhull a mi szolgálatunk­ra is. Valljuk hát boldogan az apos­tollal: mi az újszövetség, a megele­venítő Szentlélek szolgái vagyunk.

Next

/
Thumbnails
Contents