Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1952-06-29 / 26. szám
) XVII. ÉVFOLYAM. 26. SZÁM. Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1952. JÚNIUS 29. Megsegítjük Koreát Dezséry László IJj egyházmegyéinkről ZsisaníunJc huszonegy egyházmegye he'vett tizenhat egyházmegyét aJko.ott. Sok volt az a huszonegy, « rendkívül aránytalan egymáshoz képest. A 'területi beosztásuk és a nevük is áiíekánt- betetiwi volt az egysezrü egyháztagok számára. Honnan is tudta volna egy tíuhántúlj egyháztag, hogy mi ez a .Hegyaljai egyházmegye“ és honnan tudta volna egy békési egyháztag, hogy hoí fekszik például a .Kemenesaljái •egyházmegye*. Pest megyében három egyliázmogyénlk volt: Pesti eted, közép és felső egyházmegye. A „Pestitneg-yeí afeó* egyházmegye most már Bács- Kisktai megyébe tantoeott. Honnan tud<V volod egy egyszerű íwvő, hogy mit is rejt az. egyházmegye bűvös címe? De he péWaui eigy pü&i evangélikus arra lett volna Mvánesi, hogy az ő gyülekezete rnilyen gyülekezetté! tartozik a pesti középső egyházmegyébe, ugyan honnan tudta volna? Az egyházmegyei határok áttekiníhetetfen- óége és az egyházmegyék neveinek a lörténelerríböi örökölt, de ma már sokszor semmitmondó nevei teljesen be- iá {hatatlanná tették az egyszerű hívők számára az egyházi szervezetet. A zsinati törvény után minden egyházmegyének egybeesik a határa az áitem- igazgaiáei megyékkel, öt esetben az egyházmegye teljesen megfelel a megyének, hat esetben egy-egy egyházmegye két államigazgatási megyével esi'% össze, egy esetben két egyházmegye esik egy megye területére, Pest megyéim egy önáSó esperességüntit van... Nagy-Budapest {«rőtjéé pedig budai és peáf! ©Maira osztva még két egyházmegyét átkot. Minden egyházmegyét úgy neveztünk el, ahogyan állam igazgass! szesnpondíbói fekszik va- Irfmey'ík megyében. Vc’ágos, átíefcrst- Iretöj az egyszerű Wvék sfempofitjár bili is megérthető egyházi szervezetet aticoittunk. _ iDe ezt tettük egyházkerület! vonaton ie! Eddig beszéltünk például Dunántúl: egyházkerüietrö., de Dunántúl {erű- létéből Fejér megye, Komárom megye s a_ régi Moson iriegye a Dunáratenefni kerületbe esett. Ha egyszerű hívőt megkérdeztünk volna Ambrózia! ván, hogy hol is lehet a Dunántaién!; Egyházkerület, nyilván azt felelte volna, hogy a Duma-Tisza közén, mivel a Dunán túlnan van a Dunám úti egyházkerület. Az aitmbrázl'aivai testvér azonban tévedek volna, mert a Duna-Tisza köze a .Bártyad* egyház kerületibe, esett, holott a bányai egyházkerületben, mely az egész Alföldé; magába foglalta, egyeben bánya sem volt a Budapesti Kőbányán kívüli. Ez azonban összefüggött aizzail az oktalan és dölyíös régi egyházpolitikával, amely arra rendezkedett be, hogy védje a régit, hogy ködössé és az egyszerű emberek számára megfogha'atíanniá legye az egyházszervezetet abból a goridoliaitból kifolyólag, hogy így talán az egyszerű hívők mélyebben megtisztelik az egy- házkonmányzatot, márcsak azért is, mert nem értik. Érthető, világos egyházszervezetei átköti un!k és minden evangélikus tudhatja az országban, hogy ha az egyházkormányzat és az egyházi egységek élete szempontjából érdeklődik, — ha azok életébe aktívan befolyni akar —, hol keresse és kikkel keresse az egyetértést. ÉLETKÉPES EGYSÉGEK Üj egyházmegyénk azonban nemeseik áttekinthetelőbibek lettek, hanem egyben éle: kéjesebbekké is. Lapunk 24. számában közöltük ú: egyházmegyéink etatisz'f.kájáí. Ebből kiderül, hogy tíz egyházmegyénk húszezren felüti létszámmal Teniéjkezék s a többi hat is életképen egész. >V,ri‘ a tizenhat egyházmegyénkben legalább tíz egyházközség van, de kilencben húsznál több és négyben harmincnál több. Ezek már életképes, anyagilag, szervezetileg erős egyházmegyék, amelyeknek szilárd és biztosítóit élete megvalósítható. A régi rendszerben vor olyan egyházmegyénk, amelynek összesen négy gyülekezete volt 1700 evangélikussal. ÜJ, SZÉP FELADATOK, Üj egyházmegyéinknek azonban a zsinat; ‘örvény nemcsak éle képességet adott,, hanem egyben új, nagy feladatokat fe. Maga a törvény erről nem beszél, de a törvényt magát olyan szellemű agyháizkormányzaí hozta létre, amely ezekkel a nagy íefadatókkal valóban megbízza és mindig inikálbb meg akarja bízni az egyházmegyékét En- j'ótít első jele az : a bárom országos 'esperes: értekezlet, amit az elmúlt három hónap alatt tartóit mali egyházi vezetőségünk. Esperes! értékelteteket az egyházkerületek azelőtt ie tartották s ezeknek az egy ház kerület «Zeitemére ás kormányzatára nézve eddig ie figyelemre méltó kihatásuk volt. Az espereseik, vagyis az egyházmegyék közös munkáját azonban mindég megakadályozta eddig az egyházkerületek partikuláris szelleme, az e féltékenység és önzés, amivel egymást közt éltek. A négy kerület szinte négy kjiskóráty- ság volt, melyben «ok miifiden érvénye- süti .csak az országos egyház egységének szolgálata és egységes érdeke nem. Előttem van az I. országos esperes! értekezlet, amit Vető Lajos püspöktársam március 12-óre hívott össze, s melynek előadója magam voltam. En-- nsfc az első faíűttcozcemk belső szorongása közös volt a huszonegy esperes szivében. Én az aktuális kérdést így vetettem fel; azt kell most megnéznünk az országos egyház szempontjából, hogy „ntó is érünk mi így együtt.* Voltak esperesek, a tók nem ismerték egymást, egymás egyházmegyéjéről aűii" tudiak valiamSt, «je tanár kiderült, hogy mély egyetértésben vágytunk egy- • házunk két, akkor felvetett kérdésében: az igehirdetés és a z-sirsat, kérdésében, abban a pililanathan, aujücor ráfigye- lünk igazi egyházi szolgálatúinkra e ennek a nagy és teztee érdeknek alávetve magunkat, .kikapcsoljuk az egyház- kerületi eázárkózás sízetíemét. Jórészt ismeretlenek voltunk,és, mégis ismerősek, rrtert-'világos volt. tibgy a feladatúink ugyantö, az egyházi szolgálatunk közös. Az a legközvetlenebb feladatunk, hogy becsületesen és az ország egész evangéiikusságát tekintetbe véve, kialakítsuk az országos egyház olyan szervezetét és olyan együttélését, melyben megszűnnek a huzavonák, közős a lendükt és a kötelességtudás, hogy mn- dent az evangéliumért kell cselekednünk, amelyben igazságosan és jól osztatnak el egyházunk javai, minden intézményünknek s országos ügyünknek felelősségteljes és céltudatos gazdiája akad s melyben a helyes és nyílt tájékoztatás, a közös irányítás s az általános engedelmesség szempontjai érvényesülnek. A zsinati törvény meghozatala után hamar leider®:, hogy sókkal jobban győzzük a közegyházi k'adásókat’ hogy sokkal egyszerűbb a felsőbb egyházi közigazgatás ház tartásának kialakítása s hogy sokkal igazságosabban teliét roagíiéW minden olyan egyházi igényt, amely felmerül. Hamar kiderült az is, hogy az új egyházkerület vezetése jó összhangban ''lúd lenni s hogy az egyházmegyék is alkalmasak és képesek arra, hogy összefüggésben értsék meg n kérdéseiket és a másikra vad tekintettél oldojáik meg a problémákat, vagy a _mások segítségével jussainak előre célkitűzéseik felé. Ezt a továbbiakban még inkább meg fogjuk tapasztalni. Egy ősi. rendkívül fontos és természetei! egyházi testületnek: az egyházmegyének megmozgatása, gazi feladata teljesítéséhez való újraké- pesítése, tekintélyének és szerepének erősítése van soron. A régi protestáns egyházi hagyomány „•ratemitásnak““, vagyis testvéri együttesnek nevezte az egyházmegyét. Ezzel azt fejezte ki, ami természetes, hogy ezek a kisebb egyházi testületek, tíz-húsz-harminc egyházközség, egyházmegyébe való összefogása kimeríti azt a 'közvetlen lehetőségei, amit a gy ükikezei ék egy üttmunk átkod ásábő!, egymá-, segítéséből és 'testvéri összefogáséból el leihet érni, s a valóságos ér, végrehajtható testvérközösséget jelenti a gyülekezetek közölt. Az a dolgunk, hogy a gyülekezeteánk így tegyenek az egyházmegyékben frater- á’áoókká. Az esperest az ősi protestáns szóval „seniornak“ nevezték, vagyis „idősebbnek“, aki az egyházmegye lelkészének lelkiatyja, a gyülekezeteknek nevelője és felügyelője, így kell újjá, széppé és hasznossá termünk egyházmegyéinket. Testvérközösség a gyülekezetek kört és a lelkészek közt az esperesek vezetése alatt. JO ESPERESSÉGEKBÖL LESZNEK A Jó PÜSPÖKSÉGEK. Vagyis: jól összefogóit, jő! vezetett 8 a gyülekezetek egymás iránti érdeklődésén, egymás hitén való növekedésén és egymás gondjáJban való osztozkodásán alapuló ée formálódó jó egyházmegyékből tesznek a jó egyházkerületeik. A felszabadulás utáni időben, mely az egyházi megújulást sók toa- kódásábói mindinkább előhozza egyházunk. egészséges életét, az egyházmegye jelentőségének felmutatása hiányzott eddig. Gyülekezeteink éltek, megástak a lábukon, erősiiették gyülekezeti életüket, gondoskodtak háztartásbeli szükségíeteikről, általában jói kezdeményeztek a vadonatúj helyzetben, mely a társadalmi és gazdasági átalakulás felszabadulás utáni íendüle- tében kialakult. Alfajában eiregedemeseo tam£íák és tanulják azt a lecikét, amit Isten feladó t pékünk, mint egyháznak a ezoaa'iizmus építése idején. Helyi viszonyok szerint sokszor számarányukon felül megőrizték és b.zíosiítottók egyházunk tekintély»; a vaJlási'e'ekeze- tek. között. Egyházikeriiteteiink és ezem- (TiellátlTatóan ettek, alkotlak, szerveztek és vezettek. A püspökök közé éti magatartása. m cgyházkerületi gyűlések je* üantős kezdemenyezései és megnyilatkozás®! hatot iák az egyházban és soik- S'zor figyelmet keltettek a társadalmi és át ami ételben is Az egyházmegyéket azonban még nem emel.ük fel a felszabadulás óta oda, ahol a helyük van. A zsinati törvény megnyitja előttük az utat arra, hogy figyelemre méltó szerephez jussanak. Espereseinket a legjobb, legodaadóbb és legkorszerűbb magauirtású lelkészetek közül válogattuk ki és még inkább azok közül fogjuk kiválogatni. Egyházmegyéinket ped g felerősítjük. hogy az [államigazgatási megyék által példának adott szabadságban és munkakészségben gondoskodjanak a saját szükségleteikről és álljanak helyt a maguk lábán. Egészségesen akarunk decentralizálni. Az egyházmegyék dolga lesz kapcsolatot tartani a megyei tanácsokkal, a tömegszervezetekkel és a megyei békemozgalommal is. Ezzel az országos egyházat erősíteni akarjuk. Az életképes, kisebb egységek jó ösz- szeiogásából akarjuk megteremteni a félreér the teilen magatartási!, a Krisztus evangéliumának engedeimeskedő, a maga lábán álló, felszabadult evangélikus egyházat. Az egyházmegyék kJalaikíitása a. mostani legközvetlenebb feladatunl-c. Nemcsak azzal kei! törődnünk, hogy a közgyűlés! formaságok szerint törvényesen megalakuljanak, hanem arra kel igen nagy súlyt helyeznünk, hogy ezeik az egyházmegyék valóban megújult fratemitásokká nevelődjenek. Kísérje figyelemmel minden gyű'eike'Zet ér. m'.vctan hivő egyházmegyéje ételét & imádkozzék azéft, hogy egyházunk az új szervezetben megerősödve és öntudatosodva élhessen. £utftec mondta • Isten minden hivatással kapcsolatban szorgalmat és hűséget követel; mert aki a kicsiny dolgokban hanyag, az a nagyokban is hanyag.» «Az embernek, mint személynek előbb becsületesnek vagy gonosznak kell lennie, mielőtt jó vagy rossz dolgokat lenne és nem a cselekedetei teszik jóvá vagy gonosszá, hanem ő cselekszik jól vagy rosszul. Minden munkánál ezt látjuk. Nem a jó vagy' jössz ház hozza léire a jó vagy a rossz ácsot, hanem a jó vagy a rossz ács csinál jó vagy rossz házat. Nem a munka teszi olyanná a mestert, amilyen a munka, hanem amilyen a mester, olyan a munkája is!» Június 25-én két esztendeje annak, hogy az amerikai gyarmatosítók hódító háborút kezdtek Koreában. A Dél-koreai bábkormány felhasználásával a. 38. szélességi foktól támadást indítottak Észak-Korea ellen, mely a szocializmus építése közben nagy lendülettel fejlődik a népszabadság és a népjólét útján. Gyors győzelmet reméltek s a céljuk azt volt, hogy Észak-Korea elfoglalása után támaszpontot teremtsenek maguknak Kína és a Szovjtunió ellen. A békeszerető és szabadságszerető emberiség igen hamar felismerte azt, hogy ez az amerikai támadás csak része és előkészítése egy szándékolt harmadik világháborúnak, amit a kapitalizmus országai a szocializmussal való leszámolás érdekében s a háborúba kényszerűéit népek szenvedésein és nyomorúságán gyűjtött háborús profit érdekében kezdeményeznek. A támadás eredménye azonban nem az volt, amit az amerikai kormány várt tőle. Korea rettenthetetlen bátorsággal vette lel a küzdelmet és két esztendeje tartóztatja fel az amerikaiak és csatlósaik dühös támadásait. Az emberiség százmilliói pedig beleértve az amerikai nép és a Koreában harcoló csatlósállamok dolgozó sokmillióit is, nem ismerte el az elmúlt két esztendő alatt az álszent amerikai frázisok igazságát, amivel a koreai háborút igazolni akarta, hanem éppen az ellenkezője törént. A népek szembefordultak az agressziónak ezzel a szellemével és Korea- mindenütt a békéért és szabadságért küzdő emberek lelkesítő zászlajává lett, történelmi példává arra, hogy kis népek is meg tudják védelmezni hazájukat, ha a hazaszeretet és a népszabadság erői ki tudnak benne bontakozni. Az imperializmus embertelen világa számára Korea rendit- hetetiensége ijesztő és érthetetlen. Mindenki számára érthető azonban, aki tudja, hogy a szabad hazát védő öntudatos harcosok mennyivel erősebbek a zsoldosok seregeinél, s hogy a honvédő háborút folytató nép elszántsága és a honvédelem erkölcsi ereje milyen fölényhez juttatja egy szabad nép lakosságát a betolakodók és gyarmatosítókkal szemben. Az amerikaiak koreai háborúja leleplezte a nyugati imperializmus igazi jellemvonásait, A baktériumháború megindítása Koreában még azokat Is Korea hős népe mellé állították, akik bizonytalankodtak a nyugati propaganda hatása alatt a koreai háború megítélésében. Vannak történelmi idők e A mai igénk a keresztyén élet több nagy hibájára figyelmeztet bennünket. Sok mindent mond el ez a néhány vers, azonban a lényeg a 7. versben található: «Minden gondotokat ő reá vessetek, mert néki gondja van rcátok.» Általában az a helyzet, hogy az ember szeret saját magának az ura lenni. Szereti azt, hogy a sorsát saját maga és nem más intézi. Tehát kellemetlen az a tudat, hogy bizony nem én va. gyök az, aki kijelöli az élet útjait, hanem valaki más. Még az sem nagyon nyugtat meg, hogy ez a valaki fajit maga az Inteti. Hiszen nem tudhatom azt, hogy ő ugyanazt akarja, mint éti és hegy ugyanúgy gondolja el az ért életemet, mint magam. Ügy tartjuk, hogy az az igazi ember, aki önálló és aki minden pillanatban tudja azt, hogy mit kell cselekednie. Ha azCiuhan nem sikerül valami úgy, ahogy mi akartuk, akkor nagy baj van. Siránkozunk és keressük az okokat, amelyek előidézték azt, hogy rosszul jártunk. Mindenben szoktuk keresni, csak saját magunkban nem. Pedig ott a hiba. Nem vettük elég komolya azt, hogy Isten vi6cl gondot reánk és Ő az, aki a mi terveinket jóváhagyj;! — há azok megegyeznak az ő terveivel — é« az Isten az, aki mindig segít rajtunk. Ezt vegyük tudomásul. G nem azt akarja, hogy mi póruljárjunk, hanem, azt, erre helyesen mutatott rá Andics Er- szébet az Országos Béketanács által június 2.4-én, a Városi Színházban tartott béke nagygyűlésen, melyen a béke és Korea elleni amerikai támadás második évfordulójának alkalmával rendezett, —• amelyekben egy-egy nép, esetleg kis nép történelmi felelősségtudata s az emberiség legtisztább eszméiért való szenvedélyes és szenvedéses helytállása példamutatás az egész emberiségnek. Soha a történelem folyamán azonban nem fordult elő, hogy egy kis nép szabadságharca ilyen, az egész földkerekséget átfogó méretekben mozgósította volna az erkölcsi alapon álló embereket, nemzeti, faji, vallási, politikai különbségekre való tekintet nélkül s az emberiség százmillióit foglakoztatta volna és vezette volna bátor állásfoglalásra. Korea harca a mi népünket is lelkesíti. Egyházunk népe magyar népünkkel együtt ott áll a hős koreai nép erkölcsi igazsága mellett, imádkozik azért a népért, amely most az egész emberiségnek mutat példát abból, hogy nem nyugszik bele szabadsága eiliprá- sába s együtütérzéssel nézi és segíti Korea szenvedő népét. Mert a hős Korea népe mérhetetlenül szenved. Az amerikai légitámadások, a polgári lakosság között végzett amerikai kegyetlenkedés, a súlyos háborús terhek, az amerikai hadifogolytáborokban a koreai hadifoglyok tizedelése és kínzása, Korea népére mérhetetlen szenvedéseket jelent. Az Országos Béketanács június 24-én tartott gyűléséből felhívta hazánk lakosságát, hogy a július hónapot tegye koreai hónappá és gyűjtsön együttérzésének jeléül a koreai nép megsegítésére méltó összegeket. Eszel hazánk dolgozó népe csatlakozik á Szakszervezeti Világszövetség felhívásához is, mely a világ minden táján felhívással fordult a szakszervezetekbe tömörült dolgozókhoz, hogy június 25-én az egész világon tiltakozzanak az amerikai támadás ellen. Ezen a napon szerte a világon a dolgozók tíz- és tízmilliói nyilvánítják ki testvéri szolidaritásukat a szabadságért, függetlenségért küzdő hős koreai néppel és fejezik ki rendíthetetlen elhatározásukat a béke megvédésére. Legyen ott egyházunk népe is azok között, akik a béke védelmének rendíthetetlen őreiként most szerte a világon megmozdulnak. Legyünk ott áldozatunkkal, imádságainkkal azok között, akik a próbatételt kiálló nép ügyét az egész emberiség érdekébee segítik. hogy itt ezen a földön cíöndben, békességben éljünk. Ez a mi keresztyén életünknek első nagy hibája. Jobban szeretnénk tudni mindent, mint ő cs nem bízzuk magunkat az Ő irányító kezére. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról sem, hogy van sok minden, amit mi nagyon szívesen írunk az Iste számlájára. A saját hibáinkat és a saját bűneinket. Van ezen a világon egy ú. n. ,szent felelőtlenség“' is, amely talán még roszabb az előbbinél. Ez az. amikor álszent módon mindent Reá bízunk, azt is, amit nekünk kellene elvégeznünk. Az álszent felelőtlenséget ts csat ideig-óráig tudom mások előtt elrejteni, mert hamar eljön az az óra, amikor tőlem is számonkérik mindazt, amit elmulasztottam és amit nem tettem meg, noha meg kellett volna cselekednem. Az ellenkezőjét megtenni könnyű, de nem Krisztus szerinti dolog. Magamat Isten beívelte helyezni és Őt okoVii, ha hibáztam — lásouk be — ez gyakori bűnünk. Hiába ér azonban mindrn biztatás éa minden parancs. Az is hiába való, hogy sokat emlegetem Isten nevét és Krisztust. Ezen a bűnünkön n-ni tud más segíteni, csak az, ha valóban tudunk hinni Benne, a mi Urunkban. Vámos József Készüli az Ige hallgatására! A Szentháromság utáni 3. vasárnap epistolája. I. Péter 5, 6—11.
