Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-06-24 / 25. szám
V Az Egyháztörténetből Harnack Adolf (1851 május 7 — 1951. május 7-én volt száz éve, hogy a legújabbkori tudomány és szellemtörténet egyik: legkimagaslóbb alakja, Harnack Adolf, német tudós megszületett. Még tíz évvel ezelőtt olyan volt a hangulat- az egyházban szerte az egész világon, hogy legfeljebb kuriózumképpen emlékeztek meg róla, hozzátéve nyomban, hogy még életében túlélte önmagát. Most azonban a német protestáns hittudományban olyasféle fordulatot kezdünk észlelni, mely előtt Harnack Adolf teológiai életműve igen 'jelentősnek tűnik fel, s amely határozottan és nyiltan melléje áll annak a Harnacknak, akit sokan örökre túlhaladottnak tartottak. De ugyan ki volt Harnack Adolf? ‘— kérdezik kedves olvasóink, akik teológiát nem tanultak. Nehéz őt néhány sorban bemutatni, nem is törekszünk arra, hogy teljes képet rajzoljunk róla. Leánya, Agnes v. Zahn-Harnach 453 oldalon írta meg életrajzát 1936-ban (ez az életrajz az idén II. kiadásban jelent meg!). De legalább a legfontosabbakat hadd Írjuk meg róla, annál is inkább, mert a legújabb protestáns hittudományban úgy látszik életműve még fontos szerepet fog kapni, ha ú. n. Harnack-renaissance-ról beszélni alig is lehet. Ügy látszik azonban, hogy korunkban a keresztyénségben újra akuttá válnak azok a kérdések, amelyeknek a megoldására a maga idejében Harnack Adolf vállalkozott. 1. Harnack Adolfot mindenekelőtt az igazság mindenekfelett való sze- retete jellemezte, azé az igazságé, mely mindenütt és minden szempontból ugyanaz. Nem lehet tehát más az igazság a vallás, az egyház, a keresztyénség területén, mint a tudomány körében. Hatalmas tudományos ténykedésében éppen az volt a főcélja, hogy a történettudomány korszerű módszereit alkalmazza a keresztyénségre, az egyházra, a hitvallásra, a dogmára is. Az első három keresztyén évszázad történeti dokumentumait az eredeti forhásiratok alapján úgy áttanulmányozta, mint senki előtte. Tudományos vizsgálódása s azok publikálása tekintetében semmiféle külső, tekintélyi szempontot nem volt hajlandó figyelembe venni. Ellensége volt minden áltudományosságnak, mindennek, ami a szabad tudományos kutatást akadályozni próbálta. Tudományos szempontból csak egy 'érdekelte: az igazság. 2. Ahogyan szerette az Igazságot, éppúgy szerette Jézus Krisztust. A hitvallások, dogmák történeti létrejöttét ezért igyekezett a lehető legpontosabban megállapítani, azt, ami későbbi hozzátétel, külső hatás volt, azért teolezte le könyörtelenül, mert 8 az igazi Jézust, az egyházi és papi érdekektől meg nem hamisított Názáreti Jézust akarta megismerni. És bizonyos, hogy a „történeti” Jézus igazi alakjának s „A keresztyénség lényegéinek felderítése tekintetéf 1930 június 10) ben elévülhetetlen érdemei vannak. „Abban a derűs hitben élt, hogy az egyháznak szüksége van történeti kutatásra, mert így közelebb jut a tiszta evangéliumhoz. És Jézus történetének a későbbi átfestéstől megtisztított eredeti formáját tartotta annak a legdrágább kincsnek, amelyet kiemelni s napjaink keresztyénségének ajándékozni lehet.” (H. Litzmann em'ékbeszédéböl.) 3. Harnack Adolf haladó ember volt. A dolgozók szociális kérdései már akkor erősen érdekelték, az ú. n. Evangélikus szociális kongresszusnak 1903- tól 1912-ig elnöke volt. Nevezetes és ma is figyelemreméltó a következő nyilatkozata: „Nem a meghátrálás korszakiban élünk, hanem olyan időben, amely a rendkívül lassú fejlődés és némely súlyos melléfogás miatt kemény próbára teszi a türelmet.” 4. Bámulatos szervező képessége külön hangsúlyozást érdemel. A híres berlini egyetem és a porosz tudományos akadémia történetébe örökre beírta a nevét. A legragyogóbb tette azonban a dahlemi tudományos kutatóintézet megalapítása volt, melyben a tudomány legkiválóbb képviselői a nélkül, hogy fáradságos és időrabló egyetemi tanítási tevékenységet kellett volna folytatniok, kizárólag kutatásaiknak élhettek. 5. Szívében a názáreti Jézus derűjével nagy híve volt a békének. Figyelemreméltó, hogy a katolikus egyházzal való becsületes béke mellett is szót tudott emelni liberális protestáns hittudóe létére, s elnöke volt az egyik - legelső békegyű'.ésnek, melyet Berlinben az első világháború után néhány évvel tartottak, amikor már sejteni lehetett ez új világháború' közeledtét. Az egyetemes emberi kultúra érdekében emelte fel szavát már akkor a béke mellett, amelyet jóakaratnak s igazságszeretetnek kell biztosítania.------Tavaly Barth Károly egyik volt nev es tanítványa, Bultmann Rudolf, aki társaival a keresztyén vallásnak mitoló- giátlanításán fáradozik, kiadta ragyogó kiállításban, előszóval Harnacknak valamikor nagy port felvert, művét; melynek címe: „Das Wesen des Christentums” (A kereszténység lényege). A ma már említett életrajzán kívül egész sor eredeti művének a kiadása is előkészületben van. (Pl. M'arcionról szóló könyve, beszédeinek és cikkeinek gyűjteménye.) Mindenesetre figyelemreméltó jelenség, mely azt mutatja, hogy a protestáns keresztyénségnek a második világháború utáni kettős öröksége maradt. Az egyik az egyházias-hitvallásos dialek tikai-reformátori teológia. A másik a XIX. özázad végén és a XX. század elején viruló tudományos liberális teológia,, amelynek egyik lehajalmasabb képviselője Harnack. — A második világháború végéig az előző 6zinte egyedül uralkodott egyházainkban. A, felszabadulás óta úgylátszik a másik is éledezik. Hogy ez közelebbről mit jelent majd a világ- 6 benne a magyar protestantizmusra nézve, az a jövő kérdése. Dr. Vető L. Az 61dós begyüjíve... . Letarolva a mező Az áldás begyüjtve, Jó Atyánk, ez ünnepen Hála kél szívünkbe. Megadád Legjavát Bőséged házának És a jók most áldnak. Mindeneknek szemei Csak tereád néznek Te ad6z, Uram eledelt Az éhező népnek. Szent kezed Kenyeret Oszt ma is csudásan, Mint ott a pusztában. Ámít Isten megígért Még Noénak régen, Hogy míg a föld el nem műi, Aratás is lészen; . lm betölt, Mert a föld Termését megadja, Hű a népek Atyja. Jó reményben hullt a mag A föld rejtekébe, Felsarjadt a zöld vetés, És az Ür megvédte, ö adott Harmatot Az eltikkadt földre, Ügy lett bő gyümölcse. Óh alázd meg magadat Az Ür előtt, népem, Ennyi jóra érdemed Nincsen semmiképpen. A szíved, Elhiheted, :Rossz föld, terméketlen, Rest a jótételben. A bűnbánó hű szívet ^Szereti az Isten, "Jó gyümölcsöt ez terem Megtérésben, hitben. Halld tehát, Szent szavát. Az év áldásában És ne légy hálátlan Payr Sándor, Imádság! Hálát adok neked, irgalmas Atyám. Lelkem örvendezik és megnyugszik szeretetedben. Egyszülött tulajdon fiadat adtad halálra érettem, elveszett emberért, Békességet nyertem kegyelmedben. Megszántad vergődő telkemet. Kész voltál bűneimet Fiadnak testével és vérével elfedezni. Gyermekeid közé számláltál, hogy én is Fiadból éljek, mint szőlővessző a szőlőtőkéből. A’.dlak Atyám, hogy én is kedves gyermeked lehetek. Ámen. A német hitvalló egyház a békeharcban Martin Niemöller, a Német Hivalló Egyház elnöke levelet intézett a béke- népszavazást irányító nyugatberlini vezetőkhöz. „Egynek érzem magamat — írja —: az önök célkitűzéseivel és remélem, hogy a békét akaró és komolyan gondolkodó emberek közös fáradozásának meg tesz az eredménye. Mindent meg kell tennünk, hogy az áldatlan erőszakoskodással szemben fenntartsuk a veszélyeztetett békét”. Készülj az ige Szentháromság utáni 5. vasárnap: Lukács 5:1—11. Üres a háló! Pedig a gyerek enni kér s minden fillér annyira keltene a háznál. Nem a lustasága miatt, nem az ügyetlensége miatt volt üres. Nem e halak fogytak el, mert azok, amelyeket később tömegével húztak ki, akkor is ott voltak a tengerben. Üres a háló! És tehetetlen ez ember. ...Valaki most készíti a helyet az igének. Péter be is engedte csónakjába Jé- *ust. És hallgatja az örömhírt Annak ez ajkáról, aki az elveszettek nagy emberhalásza. Aki ezeknek az üres-hálójú, tehetelen Pétereknek mennypartra vonó ha’ászá. Az ige hangzott. S Pétert engedelmessé tette. M'ert mindjárt vette a félretett, reménytelen hálókét, hogy Jézus utasítása szerint tegyen. (Az Urnák nemcsak a telkiekre volt gondja, hanem törődött Péter kenyérgondjával fs!) S tapasztalta, micsoda hatalmas Ür az, akit hajójába fogadott. Almában Bem álmodott ennyi halról. Az, amit ő egész éjiszaka nem tudott megoldani. hallgatására! most pillanatok alatt csodálatosan megoldódott. Mert itt olyan valaki ven, aki égnek-földnek Ura. Oda is hullott a lába elé, mint bűnös porszem a szent Hatalmas elé. De ez a Hatalmas arra használja hatalmát, hogy szeret. Szereti és felemeli Pétert bátorító, meleg _ szóval És mint Ür, máris rámutat Péter új útjára: „Mostantól fogva embereket fogsz.” És Péter, társaival mindent elhagyva, elindult Jézussal. Micsoda nap volt ez! Üres hálótól a tanítványságig! Pétert csodáljam’, aki engedelmes volt, aki nem volt kötve hajóhoz, tengerhez, otthonhoz? Nem! Azt nézem, Aki olyan hatalmas volt, hogy mindezt el tudta ott a tengerparton végezni. Ugyanő vár most a templomban is rám! IMÁDSÁG: Szerető Uram! Te megteheted rajtam is ezt a csodát! Igéddel találj meg ma a Szószék alatt. Üres a hálóm és üres a szívem! Jer, • térj be hozzám és gyülekezetedhez, kegyelmes Emberhalász! Amen. Görög Tibor Niemöller levelet intézett Kaiser bonni miniszterhez is. Figyelmeztette, hogy óvakodjék erőszakosan elnyomni a nyugatnémet lakosság véleményét az újrafelfegyverzéssel szemben. A Német Hitvalló Egyház vezetősége . is titlakozást tett közzé a bonni kormány önkényes eljárása ellen. „Nem tűrhetjük — írják —, hogy bírósági végzés nélkül házkutatásokat ér. letartóztatásokat foganatosítanak a béke híveivel özemben. Nem engedhetjük, hogy embereket megbélyegezzenek és üldözzenek, amiért a felfegyverzés kérdésében ellentétben vannak a bonni kormánnyal. A kormány rendszabályai élés ellentétben vannak az alkotmánnyal, amely kimondja, hogy senkit- nem érhet hátrány világnézete vagy vallása miatt.” A Hitvalló Egyház felhívta híveit, hogy a tilalom ellenére vegyenek részt a szavazásban és szavazzanak az öthatalmi találkozó ér, a békeszerződés azonnali megkötése mellett. Vailbach ta'.titzi lelkipásztor elvállalta a VIT berlini találkozójára ki- kü'dcndő békeharcos ifjak kiadásainak I fedezését. (ET) A béke aratása Az aratás minden évben ismétlődik és mégis mindig új. Lehet, hogy sokan közönyösen gondolnak rá s mégis az egész magyar nép sorsa, munkája, tervei, álmai, ereje van elrejtve a kicsi gabonaszemek milliárdjaiban. A valóságban valamiképpen mindenki részt vesz az aratásban, szülő és fiatal, paraszt, ipari munkás és értelmiségi s az aratás valamiképpen mindenkinek az életében részt vesz, formálja, nyugodttá teszi, biztonságát szolgálja. Az aratás elszámolás arról, amit népünk végzett egy esztendőn át, de ugyanúgy elköte- lezés megint egy esztendőre. Befejezés is, de kezdet :s. Összegyűjtés is, de szétadakozás is, amint azon az egyszerű, de csodálatos úton, a földekről az otthonokig eljut. Az édes anyaföld, amely mindnyájunkat magába tegad, az aratásban adakozik előbb s összeölelke- zik velünk, hogy el ne feledjük: mind- 1 nyáján hozzá és egymáshoz tartozunk. Ugyanígy megcsókol benne bennünket az Ég, ahonnan jött az áldás, az ígéret beteljesülése s a Gondviselő szeretető. Az aratás hálaadás. Fehérmellényű fecskék viháncolnak földjeink felett, búgnak a traktorok, lendülnek a karok, dőlnek a rendek: az ország földjéről útban van a kenyér hazafelé az ország asztalára ... * Egy másik aratás is folyik az országban. Ennek eredményét nem a gazdasági statisztika, hanem az Országos Béketanács közölte legutóbbi ülésén. Hazánkban több, mint 7 millió e-mbet, a felnőttek csaknem mindegyike, aláírta azt a békeívet, amelyen mi és más népek, egynéhány száz milliónyian, a békeegyezmény megkötését követelik az öt nagyhatalomtól Mint minden aratás, ez az eredmény se máról-holnapra támadt, hanem sok küzdelem, felvilágosítás, írás, gyűlés: röviden a szó hatásának az eredménye. A hétmilliós szám azt . jelenti, hogy. valamiképpen mindannyian részt vettünk az aláírást gyűlő akcióban, parasztok, ipari munkások,- értelmiségiek, egyházak, társadalmi és tömegszervezetek s az akció összegezése valamiképpen mindannyiunk életére hat. Még hozzá nemcsak szellemileg hat, amikor mindannyiunkban tudatosítja a béke után való vágyat és a béke megőrzésének elhatározását, hanem materiálisán is. Itt éppen arról \ran szó, hogy a békéért való küzdelemmel akar ják milliók megtartani a valóságos aratás áldását, a kenyeret. Mert más a kenyér színe, illata, nagysága, békében és más a háborúban. Békében csak a verejték hősi áldozatát hirdeti, de háborúban vér-1 cseppek veszik el az ízét. A mostani aratást béke-aratásnak nevezték el. Célja, hogy a földeken ne maradjon egyetlen kalász sem. Minden megmentett gabonaszem egyenlő az aláírt nevek betűivel s azok beszédes igazolása. * Mindez nem az egyháztól függetlenül történik. Egyházunk lelkészei békegvű- lések százain, ezer és ezer ember előtt hirdették egyházunk állásfoglalását és pedig nem úgy, mint politikusok, hanem, mint igehirdetők. Ez a tény teszi veretessé a mondottak tartalmát. Nem új szerepben való fellépés ez, nem a népszónokok hatáskeresése, hanem az a lelkiismereti meggyőződés, amely a bibliából táplálkozik. Részt vettünk a béke fnagvának vetésében s tudjuk, hogv amikor a hétmiliós aláírás eredményét k;hirdették az Országos Béketanács ülésén, akkor rólunk is beszéltek. De azt is tudjuk, hogy ez az eredmény számunkra nem befejezés, hanem kezdet. Vagy még inkább: olyan állandó szolgálat-folyamat, amely egyházi szolgálatunk természetéből természetesen következik. Hálaadással állunk meg a mi Urunk előtt s alázatai kérjük, hogy áldja még a magyar nép kenyerét, á magyar nép békéjét s mindenekfelett igehirdetésün- • két,- hogy az életnek kenyere, a béke gazdagsága valóságos jegyen számunkra az Ö Fiában. ’ Várady Lajos Dezséry László evangélikus püspök az Egyház békemunkájának időszerű feladatairól Az Országos Béketanács június 16-i | gyűlésén Dezséry László, evangélikus püspök is felszólalt. Ismertette a berlini békehatározatok nagy visszhangját az evangélikus egyházban. „Azelőtt 6em voltunk érdektelenek — mondotta —, mert egyházunk tanítása, szelleme, egyházunknak magyar népünkhöz és hazánkhoz való hűsége számunkra lehetetlenné teszi az érdektelenséget. A berlini békehatározatokhoz való csatlakozásunk óta békemunkánk mégis nagy fejlődést mutat. Fejlődést mutat abból a szempontból, ahogyan papságunk és egyházi sajtónk hozzájárult népünk mozgósításához a béke ügyében és az egyházi tagok felvilágosításához”. Ezután ismertette az egyházi sajtó tevékenységét a béke ügyéért folytatott harcban, az evangélikus püspökök békefelhívásait, a különböző papi gyülekezetek határozatait, az evangélikus papok részvéte’ét az országos békemunkában. „A békéért való küzdelem lefolyt hosszú hónapjai megtanítottak minket arra, — folytatta a püspök —, hogy nem általánosságban kell beszélnünk a keresztyének által oly igen áhított békességről, hanem az a dolgunk, hogy népünknek megmagyarázzuk, hógy a békét a politikai küzdelem konkrét területein kell megvédenünk munkával, mindennapos bizonyságtétellel és az emberek közötti telki- pásztorkodással.” ... Végül ismertette Dezséry püspök az evangélikus egyház békemunkáját a külföldi evangélikus egyházak és az Egyházak Világtanácsa felé, majd így fejezte be: „Nem mondjuk azt, hogy kötelességünket teljesítettük. A mi kötelességünk teljesítéséről csak akkor fogunk beszélni, amikor a békéért most folyó világküzdelem győzelmes céljához ér, az egész emberiség rémülete s amikor a világ dolgozói együtt örvendhetnek majd annak, hogy a béketábor világküzdelme nem volt hiábavaló, hanem megszerezte az emberiségnek azt, amire osztatlanul vágyakozik: a tartós, szilárd békét, az építés, a széles emberi tömegek jóléte és a családi otthon békéjét!” „Tovább egy lépéssel a gyakorlatibb békevédelem felé" „Az Üt”, a református egyház hetilapja vezércikket ír arról, hogy az egyháznak most már nem lehet beérnie a béke elvi hirdetésével, hanem meg 'kell látnia világosan a nagy elvből következő gyakorlati tennivalókat is. „Magyarországon 195!-ben a következő négy tennivalónk van hétköznapjaink sorában: Takarékoskodni. Mindennapi munkánk területén ezer tehetőség van arra, hogy a köz nagy érdekeiből lehetőleg szerényen igényeljünk. Az új értelmezésű takarékosság már nemcsak a sajátmagam jólétét akarja szolgálni. Javítani a munkaerkölcsöt. Ez annyit jelent, hogy mélyebben meg kell szerettetni a munkát, amely nem robot többé. Az idei beszolgáltatást híven teljesíteni. Híveink túlnyomó többsége mezőgazdasággal foglalkozik. Termeli a kényért, a zsírt és a gyümölcsöt', 'az emberi munka nélkülözhetetlen energia- forrásait. Itt van most előtte a nagy lecke: minél többet termelni és minél többet beadni egész dolgozó népünk nagy asztalára. A falu szocialista fejlődésének elősegítése. A szocialista nagyüzemi termelés mindenütt megkezdődött már országunkban.
