Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-06-03 / 22. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET ÉLŐ VÍZ IMÁDSÁG a kegyelem íal Ef. 1, 18/c. Pál nemcsak azért imádkozik az ♦ efezusiak szív-szemeinek a megvilá- gosííásáért, hogy azok „tudhassák, mi az ö elhívásának reménysége”, hanem azért is, hogy azok minél jobban megis­merjék „mi az Ö öröksége, dicsőségének a gazdagsága a szentek között”. Az apostol ebbeli kérésének nyilvánvaló oka sz, hogy látása és tapasztalása szerint az efezusiak nem tudják igazából: milyen csodálatos örökség birtokosai. Csak keveset ismernek abból, ami az övéké! Oh, milyen kevés keresztyén van, aki valóban tudja, hogy Isten milyen cso­dálatosan gazdag örökségbe ültette bele akkor, amikor az Ö Szentlelke által újjászülte őt! Sok keresztyén áilandóan telki csecsemőkorban él és ezért nem is képes látni az Istentől neki adott örök­ség gazdagságát. Sokszor olyanok vagyunk, mint azok a 4—5 éves kis­gyermekek, akik gazdag családból szár­maztak és így beleszülettek ugyan va­lami nagy földi vagyonba, de még túl- kicsik, ahhoz, hogy annak a vagyonnak a gazdagságát felfogják és értékelni tudják. Nem is sejtik, milyen nagy örökség vár rájuk! Csak a hintalovat és az alvó babát ölelgetik és nem tud­ják, hogy mindez semmi ahhoz, ami még az övéké. Isten gyermekei, vájjon tuda­tában vagyunk-e annak, hogy milyen, minden „krőzusi vagyonná!” nagyobb gazdagságba szült és ültetett bele a „dicsőség Alyja” bennünket? Vagy úgy járunk ebben a világban, mint a házaló öreg koldus gyermeke, aki csak azt tudja, hogy apjától legfeljebb egy kol­dusbotot és néhány rongydarabot örö­kölhet? Mért járhatunk úgyis, mint "fiák, akik tudják, hogy Atyjuk egész országa, annak mmden gazdagsága és pompája az ő örökségük! Dehát, mi is az Isten gyermekednek gazdag öröksége? Az örökélet, mely­ben övék az atyai ország és amelyben színről-színre látják azt az Atyát, aki úgy szerette ezt a világot, hogy az- Ö egyszülött Fiát adta, hogy va'aki hiszen őbenne el ne vesszen, hanem örök- élete legyen. Legfőbb örökség mégis csak maga Isten, akit itt e földi élet­ben a Ilit bukdácsolásai közben sokszor elveszítenek és akinek arcát bűnök és felhők miatt sokszor nem látják! De most többé soha el nem veszítik és most arcát mindig világosan látják! Ebbe az örökségbe nem tartozik bele a halál, a Sátán, a bűn, a gyász, a könny, a fájdalom; és sóháj. Ezek kívül ma­radnak az öröklött országból. Ez az örökség valóban dicsőséges, mert benne Isten discsőeége lesz nyil­vánvaló és mert ez az örökség rcxmol- hatatlan, szeplőtelen, hervadhatatlan és kimeríthetetlen. Benne Isten minden gazdasága, java és ereje összpontosul! Jó erre a csodálatos örökségre füg­geszteni a mi tekintetünket! De azt is Igen jó tudni, hogy Istennek ez a gaz­dag öröksége nemcsak lesz „majd egy­szer” azoké, akiket a Szentlélek Isten újjászült, hanem abból sok minden már most az övéké! Pál apostol ugyanis egészen világosan ír arról, hogy ez az örökség a „szentek között” van. Tehát azokban és azok között, akik itt a föld porán élnek ugyan, de kihivattak mégis e világból a Jézus Krisztusban hívők gyülekezetébe. Tehát a miénk! Itt és most! Vagyis az örökség teljessége va­lóban „majd egyszer” lesz a miénk, de abból egy rész, az első pár ütem, a fog­laló már most a miénk! A hívők ugyanis bírják az örökélet legfőbb zá­logát. A Szentlélek által van hitük, hi­tükben bírják a Szentháromság egy igaz Istent, aki bennük lakozik és Vele övéké már most a bűnbocsánat békes­sége, a Krisztusban való öröm, Belőle fakadt szeretet, szívesség, jóság. Gaz­dagok hát már itt az örökösök. Nincs is pogányabb „keresztyén” hit, mint az, amely csak a .,majd”-okból él. Majd lesz békesség, majd lesz öröm, majd Tesz szeretet, majd lesz egy ország, Konferenciák a győri missziói intézetben Június 10: Ifjúsági csendesvasárnap. Június 17: Gyülekezeti vasárnap. Június 26—28: Lelkészevangélizáció. Július 2— 4: Férfikonferencia, Július 6—8: Ser­dülő leány kon ferencia. Július 8: Ifjúsági csendesvasárnap. Július 13—15: Családi konferencia (gyermekek). Július 15: Gyülekezeti vasárnap. Július 19—28: Kántorképzőtanfolyam (középfokú). Au­gusztus 2—4: Gyermekbibliakör-vezető konferencia. Augusztus 12: Ifjúsági .csendesvasárnap. Augusztus 19: Gyü- lekezeti vasárnap. FELHÍVÁS AZ «ÉLft VÍZ, VOLT ELŐFIZETŐIHEZ! Felhívjuk az Élő víz volt előfizetői figyelmét arra, hogy a mostani szám­mal az utolsó mutatványszámot küld­tük címükre. Az Evangélikus Élet jú- hius 3-i számához csekklapot mellékel­tünk és kérjük, az «Élő víz» volt olva­sóit, hogy fizessenek elő az Evangélikus Életre. Az Evangélikus Élet előfizetési íra negyedévre 10.— forint. ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK! ján való növekedésért amelyben nincs könny, fájdalom és só­haj, Vagy van már most sok ebből a birtokunkban, vagy sohasem lesz! Az örökélet itt kezdődik. Mert nem azok a keresztyének, akik csak kérnek, de sohasem kapnak, zörgetnek, de soha­sem nyittatik nékik, keresnek, de soha­sem találnak, hanem azok, akik mind­ezt végezve, kapnak, találnak és nyit­tatik nékik! Itt! Oh a keresztyének „nem semmi nélkül valók”, hanem min­dennel bírók”. Közben persze igen jól tudják, hogy a teljesség még hátra van a színről-színre látás világában! Ha az Isten elé állunk, akkor úgy kell eléje állnunk, mint akiknek semmi másuk nincs, csak a bűnük. De éppen ezeknek a bűnös, nyomorult emberek­nek adja Isten kegyelméből az Ö gaz­dagságát! És így leszünk „mindennel bírók”. Itt! Most! Káldy Zoltán Evangélikus Most jelent meg a Magyar Tudo­mányos Akadémia kiadásában, Gent- hon István, a kiváló művészettörténész összeállításában Magyarország teljes műemléki lajtstroma. (A budapesti rész szerkesztésében közreműködött Zaka­riás G. Sándor). Egész sajtónk rendkí­vüli elismeréssel fogadta ezt a hatalmas kötetet, mely régi hiányt pótolt és már az 1880-as évektől váratott magára. Nagy tanulságokkal és épüléssel for­gathatják ezt a könyvet, — pontos címe: „Magyarország műemlékei” — a magyar evangélikusok is. A rész'etes, megyék és városok szerinti összeállítás­ban gyakran találkozunk az evangé­likus egyház építtető tevékenységével is, bár evangélikus egyházi múltúnk sok-sok emléke most szomszédaink államterületén fekszik is, — hiszen a hajdani felsőmagyarországi és erdélyi tájakon terjedt el elsősorban és leg­inkább a lutheri reformáció. Am az ot­tani nagyszerűbb és régibb emlékek mellett sem kell 6zégyenkeznniök a mai Magyarország evangélikusainak a mai áílamterü'etünkön lévő evangéli­kus egyházi emlékek sorra visszatük­rözik egyházunk küzdelmes múltját, megpróbáltatásait, majd az 1780-as évektől kezdve a vallási egyenjogúság gondola fának terjedő hatását: Általá­ban megfigyelhetjük, sorra forgatván Genthon István könyvének gazdag oldalait, hogy az evangélikus egyházi építkezések zöme az 1780 utáni évekre, a türelmi rendelet utáni korszakra esik. Ekkor épülnek szelídített barokk, copf, majd klasszikus stílusban falusi, vagy kisvárosi templomaink. SOPRON Még a nagyhírű és szép soproni gyü­lekezet temploma is 1783-ban épülhetett meg, miközben szerte Sopron ódon falai ma is sugározzák a lutheri hit küz­delmeit! A régi evangélikus temető síremlékei régi hitvalló papokról, polgá­rokról tanúskodnak; az új temető egyik sírja, Gálffy András kamarás síremléke t.686-ból gyöngyörű emléke a kegyelete« emlékezésnek. A hires Eggenberger-ház ped:g arrói tanúskodik, bogy egykor csak magánházaknál tarthattunk isten­tiszteletet. Az Eggenberger-ház árká­dos, olaszos udvarán, az ámbitusról dí­szes kagylófaragásos szószék hajük ki az udvar fölé, erről beszélt gyüle­kezetéhez a pap: Lang Mátyás, a hires prédikátor szavait ma is sugározzák az ódon kövek. Nevezetes ház az Eg­genberger-ház; miközben a hirhedt sop­roni országgyűlés 168!-ben alaposan megnyirbálta a protéstánsok jogait, e ház udvarára gyűltek össze az Ür igé­jét hallani nemcsak a városi kisembe­rek, de eljöttek ide Becsből a protes­táns államok nagyöveíei is. Ez az ud­var tehát élő bizonysága a lutheri hit nemzeteket összekötő szolidaritásának. A soproni Templom-utca gyülekezeti háza épp úgy a nehéz 17-ik század­ról beszél, komoly, mérsékelt, puritán barokk stílusával, mint a papiak kéteme­letes nemes épülete. FELPEC ÉS A TÖRTÉNELMI EDÉNYEK Említsük meg Genthon István köny­ve alapján a győrmegyei Fetpéc temlo- mát is, amely az itteni régi evangélikus hitű magyarság történelmi folytonossá­gáról beszél. Ez a 15-ik századbeli templom gótstílusú lényeges részeivel nagyon, szép egyházi edényekkel ren­delkezik 1565-ből, 1632-ből. Egyébként általában a dunántúli evangélikus temp­lomok mind az 1780-as évek építmé­nyei, akárcsak javarészt az alföldi evan­gélikus templomok is, •— mintha illett vo’na is gyülekezeteink új életéhez a puiitán, egyszerű klasszikus stílus, amely harmonikusan simul a magyar tájékba. Íme, a cinkotai templom —, ahol még gótikus, ősi nyomok láthatók. — 1709-es alapjain 1776-ban újult meg, a kiskőrösi, dunaegyházi, békéscsabai templomok, Tótkomlós, Orosháza, Mis­kolc egyházai mind az 1780—1820 kö­zötti idő termékei, Amerikai keresztyének harca az Egyház szabadságáért Hirt adtunk arról a küzdelemről, ame­lyet Newyork egyik külvárosában, Brooklynban az anglikán gyülekezet folytat papjáért, a 76 éves John Me- lishért. Az öreg Melisiit tudvalevőleg feljelentette a presbitérium, mert fia, a mellette helyettes lelkészként működő William Melish, elfogadta az Amerikai- Szovjet Baráti Társaság elnöki tiszt­ségét. így John Melishnek távoznia kellett volna egyházközsége lelkész! állásából. Időközben azonban lejárt a brooklyni egyházközség presbitériumának man­dátuma. A gyülekezet új presbitériumot választott, ez pedig 119 szavazattal 11 ellen megválasztotta a megürült lelki- pásztori tisztségre — az elmozdított lelkész Hát, Wiliam Melish, az Amerikai- Szovjet Baráti Társaság elnökét. Az új persbiíérium a választás ered­ményét megtoldotta azzal a határozat­tal, hogy az öreg Melisht „Rector emeritus” megtisztelő címmel ruházla fel, felkérte arra, hogy lakjék továbbra is a parócliián ás fia mellett időnként prédikáljon ezentú1 is. műemlékeink BUDAPEST Genthon István könyve méltán emeli ki a buadpesti egyházi épületek klasz- szikus szépségét nyugalmát és lelki elő­kelőségét. A Deák-téri templom Poláck Mihálynak, a nagy építésznek, a Nem­zeti Múzeum alkotójának műve 1799— 1809 között; két évig katonai raktárnak használták és csak 1811-ben szentelték fel. Homlokzatát megújította Hild Jó­zsef, a kor másik nagy pesti klasszicista építésze. 1867-ben Benkó Mihály némi­leg átalakította, 1875-ben lebontották homlokzatáról az 1856-ban épült kis harangtornyot. Ampir- és copfstílusú edények mellett a templom nevezetes­sége Bergmann Erazmus besztercebá­nyai ötvösművész 17-ik századi műve. A mellette álló paplakot és iskolát 1795- ben eredetileg egyemeletesre építették, öt ablakkal; a régi Pest egyik látványos­sága volt vörösmárvány lépcsőháza. Az épület, amelynek Petőfi Sándor is diákja volt, 1821-ben épült kétemeletes 13 ab­lakkal. Hild József 1854-ben átalakítja és kibővíti. Ugyancsak a klasszikus épí­tészet terméke az Egyetemes Egyház üllői-úti székhaza, ame’yet eredetileg egyemeletesre szintén Poláck M'lhály épített; eredetileg Két árkádos-kapualiú volt ez az épület, amelynek, szép lépcső­háza és rácsai mellett kára. Hogy a hom­lokzat nemes tagoltsága ma alig látható. A Rákóczi-úti szlovák evangélikus templom már szerencsétlenebb kor építménye, bár a neogótika itt még kedvezően érvényesült, amíg hatalmas bérházzal körül nem építették a templo­mot, Diescher József építész müvét (1857—1867). Egy-két regi metszeten, kőrajzon még láthatjuk szabad perspek­tívában a Rákóczi-úti templomot az ak­kori Kerepesi-út külvárosias kertjei között. NÖGRAD Külön érdekességű a nógrádi evangé­likus vidék. Ha erre megyünk Aszód felől, gondoljunk arra, hogy középkori gótikus romokra, 15-ik századbeli ma­radványokra épült az itteni templom és hogy a régi Podmaniczky-kastély egy­kor az evangélikus világi emberek kor­szerű ízlését hirdeti. Ácsa Prónay-kas- télya egykor az evangélikus irodalom fontos helye volt; a zólyomradványi kastély mellett az itteni könyvtár volt legtökéletesebb foglalata a magyaror­szági reformációs irodalomnak. A nóg­rádi Bér község temploma máig is 14-ik századi eredetű szentéllyel ékeskedik, akárcsak a Csesztvei templom, mely még .-hallotta Madách Imre evangélikus nagyszüleinek, lutheri énekköltőknek hangjait, EGYHAZMÜVÉSZET A 18- ifc század végén klasszikus ala­pokon fellendült az evangélikus egyház- művészet. Kiváló művelője ennek a szepességi eredetű Dunaiszky Lőrinc szobrász, aki katolikus templomoknak is dolgozott, pl. a krisztinavárosi tem­plom számára is. Tőle való a békéscsa­bai templom szószéke, az orosházi tem­plom orgonája, Mezőberény szószéke. Aztán említsük meg, hogy egyik leg­nagyobb festőművészünknek, Székely Bertalannak — aki kii'önben református valiású létére történelmi katolikus tem­plomaink újjáfestésénél (pl. Mátyás­templom!) oly nagy szerepet játszóit — igen szép oltárképét (Krisztus az Olaj­fák hegyén) bírja a miskolci evangé­likus templom. Égy másik nagy törté­nelmi festőnk, Than Mór festette a Rá­kóczi-úti templom oltárképét. Különle­ges érdekessége úgy a győri, mint a mezőberényi evangélikus templomnak, hogy Petőfi barátja, Orlay Petrich Soma festette ott az oltárképeket. Templomaink egyszerűsége egyhá­zunk szerény, korlátozott anyagi eszkö­zeiről tanúskodik; ugyanekkor a formák és szerény díszek nemessége, bensősé- ge mindenütt kifejezi a művészet áhí­tatát. . J. P, Az Egyházak Világfanácsának küldötte Magyarországon Egy hete Magyarországon tartóz­kodik Róbert C. Mackie, az Egyházak Világtanácsa Újjáépítési Osztályának vezetője. A genfi kiküldött elsősorban a magyarországi Ökuménikus Bizott­ság meglátogatására érkezett, ahol beszámol az Egyházak Világtanácsa munkájáról és újabb eredményeiről^ s egyben megbeszéli a magyarországi Ökumenikus Bizottság problémáit. Dr. Róbert C. Mackie régebben a Keresz- iyén Diákvilágszövetség elnöke volt s az amszterdami világgyűlés óta ve­zetője a genfi Újjáépítési Osztálynak és az Ifjúsági Osztálynak is. 1948 nya­rán járt először Magyarországon a református-evangélikus és protestáns íelekezelközi ifjúsági mozgalmak meg­látogatása céljából. Róbert C. Mackie egyébbként 6kót református lelkész. Protestáns egyházaink magas kül­földi vendége első napjait körúttal töltötte Magyarországon, meglátogat­ván Péter János debreceni református püspököt, dr. Vető Lajos nyíregyházi evangélikus püspököt, a sárospataki református kollégiumot s más fontos keletmagyarországi református köz­pontot. Május 25-én Róbert C. Mackie látogatást tett a két protestáns lelkész- üdüíőben, Mátraházán a református lelkészek üdülőjében és a bányai evan­gélikus egyházkerület mátraszentist- váni lelkészi üdülőjében. Evangélikus egyházunknak ebben a kiemelkedően fontos lelkész-egészségügyi intézmé­nyében Dezséry László püspök fogad­ta munkatársaival együtt. A közös vacsorán Enyedy Andor tiszáninneni református püspök, Makkai László, * Magyar Ökuménikus Bizottság főtit­kára és Bodoky Richárd református lelkész is részt vettek. Róbert C. Mackie különös figyelmet szentejt a magyarországi protestáns lelkészek és egyházi munkások egészségügyét szolgáló intézményeknek. A vasár­napot Róbert C. Mackie budapesti protestáns templomok és intézmények meglátogatására fordította, héttőn dél­előtt látogatást tett Darvas József kultuszminiszternél és Kossá István­nál, az Állami Egyházügyi Hivatal el* nőkénél. A magyarországi Ökumeni­kus Bizottság díszebéden látta vendé­gül Róbert C. Mackiet, aki a délutáni órákban látogatást tett Dezséry László budapesti püspök hivatalában. A magyar ökuménikus Bizottság elnöki ülését az evangélikus egyetemes egyház székhazában tartotta Bereczky Albert református püspök és dr. Reök Iván, egyetemes felügyelő elnökleté­vel, melyen Róbert C. Mackie áladta ez Egyházak Világtanácsának üdvöz­letét és megtartotta beszámolóját. Róbert C. Mackie be Ina tő megbeszé* lést folytatott az evangélikus püspö­kökkel és felügyelőkkel s részt vett azon a vacsorán, amit tiszteletére az evangélikus egyetemes egyház rende­zett a református egyház püspökei és főgondnokai részvételével. Róbert C. Mtackie május 31-én utazott vissza Svájcba. Szombatesti közös imádkozásunk Június 2. Példabeszéd: 9, 1—10. Terített asztal. Menyegzői lakomára nem kidekázott porciókat készítenek. Isten is pazarló bőséggel készíti el minden ajándékát gyermekei számára. — fgy van az ö tit­kaiba való beleiátás ajándékával, a bölcsességgel is. Egy-egy áldott igehirde­tés után talán vágyakozva gondoltál arra, hogy az igehirdető hogyan tudott egy, esetleg egészen szürke bibliai versben ilyen mélységeket meglátni. Látod, Isten pedig neked is ugyanazt az asztalt teríti. Aztán Isten hívogat. Jöjjetek ... éljetek vele ... Soha nem kényszerít, pedig talán sokszor jót tenne velünk, ha azt mondaná: most pedig ide ülsz és föl nem kelsz, míg ezt meg nem eszed! Mint mi a gyermekeinkkel szok­tuk. Ezt Isten nem akarja. Különösen nem a titkai megnyitásának ajándéká­val, a bölcseséggel nem. Ha szereted édesapát, megeszed — szoktuk mi mondani. Isten így sem beszél. Nem akarja, hogy érdemnek nézzük azt, ami kegyelem. Aki éhezik, jöj­jön és egyék. Nem érdem, hogy eszik, de kegyelem, hogy ehet. A bölcseség kezdete az Isten félelme, ott kezdődhet, ahol valaki féli öt. Aki nem alázkodik meg Isten előtt, íöléje helyezkedik, annak ez ő titkaiba való beleiátás soha nem nyílik meg. Adjunk hálát azért, hogy Isten minden ajándékából, így a bölcseségből is „terített asztalt” készített a számunkra. V. ltjuk meg, hogy még mindig nagyon el vagyunk telve önmagunkkal azzal, ami mi vagyunk és nem valósággal abból élünk, hogy „Isten bolondsága böl- csebb az embereknél”. Könyörögjünk mindig több alázatért magunk és Isten országa minden munkása számára. És hogy ö tegye az ő népe számára az egyházi sajtót, az igehirdetéseket, bölcseségének terített asztalává és ne ,.hitető emberi beszéddé”. Foltin Brúnó BIBLIA-OLVASÓ Június 3. Vasárnap. I. Móz. 4:9., Máté 5:23—24., ÉS. 55:1-3. Jézushoz való nagyon szeretetteljes hívás ez. Talán azért talál olyan sok­szor süket fülekre, mert megszoktuk már, hogy csak az ér valamit, amit drágán keil megfizetnünk; olcsó húsnak, híg a leve. Pedig Istennek Krisz­tusban megjelent kegyelme csak nekünk van ingyen, Neki nagyon sokba került. Június 4. Hétfő. És. 53:12., Ján. 6:29., Csel. 6.1—7. A gyülekezet egészséges életének és fejlődésének feltétele, hogy ne csak egy-két ember hordozza a szolgálatok terhét, hanem minél többen ki­vegyék abból részüket. Abban a gyülekezetben, amelyben te élsz, talán éppen azért vannak hibák, mert te nem veszed ki részed a szolgálatból, hanerri csak a birálgatásból Június 5. Kedd. • Amos 8:11., Zsid. 3:7—8., Ef. 5:15—20. Az alkalmakat mindenáron meg kell ragadnunk, mert sokszor visszahoz- hatatlanul elmúlnak. Ha az Istennel való találkozás alkalmait elszalasztod. nem lehet életed Szendétektől vezérelt, bölcs élet. így nem is dicsőíti, Ha­nem inkább gyalázza Istent. Június 6. Szerda. Zsolt. 117:2., Ján. 1:17., !. Kor. 12:12—26. Amilyen csodálatosan egybeszerkesztette Isten a testet, ugyanolyan csodálatosan alkotta meg a Krisztus testét, az egyházat. Minden tagra szükség van és minden tag a másikért van. És ez nem megvalósítandó eszmény, hanem Isten Szendéikétől életrehívott valóság, ahol megvan. Június 7. Csütörtök. Jób. 8:3., Jel. 2:23., I. Kor. 10:14—22. Van ma is bálványimádás. Lehet imádni a természet szépségeit, a köny­vet, a zenét, a sportot, a bort, a tűrósestiszát, csakúgy, mont az aranyos, egyetlen gyermeket, vagy a szépszemü leányt, akiből „csak egy van * világon” Mered haragra ingerelni az Urat azzal, hogy bálványodról le nem mondva keresed a Vele való közösséget? Június 8. Péntek. És. 44:6., Máté 4:10., Rom. 12:1—6. Istennek az az akarata, hogy tesfestőt-letkestől szánjuk oda magunkat az ö szolgálatára, hiszen úgyis az Övéi vagyunk és Tőle van mindenünk. Ez az odaszánás akkor igazi, ha a hitben testvérek közölt nem húzódunk vissza, hanem szeretethen szolgálunk egymásnak. Június 9. Szombat. 64:7., I. Thess. 4:3., Jel. 21:10—11'., 22—24. 22: í—5: Csupa világosság és ragyogás. Nem csoda, ha belekáprázik a szemünk és szinte el sem tudjuk képzelni a jövendő dicsőséget. Nem baj, csak az a fontos, hogy már most járjunk világosságban. Marschalkó Gyűl* r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents