Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-05-20 / 20. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET ÉLŐ VÍZ IMÁDSÁG a kegyelem talaján való növekedésért Ef. í, 1 S/a. A gazdag Of előtt imádkozó Pál ■ nemcsak «bölcsességnek és kijelen­tésnek Lelkééft könyörög az efezu- siak számára, hanem azért is, hogy tlsteft világosítsa még Szívük (és nem értelmük!) izéméit.t A szív a Szentirfts- bán nemcsak áz érzelmi élet közép­pontját jelöli meg, hanem általában az egész élet: testi, lelki és szellemi élet középpontját. Így kell itt is értelmez­nünk. Azoknak, akiket Jézus Krisztus általvitt iligyen kegyelemből a halálból az életre» azoknak adott egy «hatodik érzékszervet» és pedig a szívnek a szemeit. Ezeknek, a Jézus Krisztusban való életben járó embereknek nemcsak a fejükön van szemük, hanem a szívü­kön is. Ezek a Szelnek a belső ember­nek, az új embernek a Szemei, Akik ezt a hatodik érzékszervet kapták Isten­től Üljél: n látholailant és az örökké­valót. Látják az Istent és az Isten dol­gait. Belelátnak Istennek a testi szent számára elrejtett, de a Szivszefhék szá­mára felfedett titkaiba és bölcsességébe. Látják a látszólagos Vereségekben is tsien győzelmeit. Á keresztben is Isten dicsőségét, a halálban is az életet és a világ folvásáőak sokszor döbbenetes fordulásaiban is ÍStéft csodálatos böl­csességét. Ezeknek a Szív-Szemeknek a látása lehet éles vagy képésbbé étés. Pál á kegyelem talaján való növekedés érde­keljen éppen azért könyörög, hogy az efézusiakban a SzíV-szemek látása erő­söd jön, legyen egyre élesebb, a Szent­lélek Világosságának a nekik ajándéko­zása által. Csak úgy növekedhelik azért a belső emberünk látása, ha Isten az ő világosságának bőségéből újra meg újra hullat fényt a szívnek a Szemeibe. Álagunk hiába meresztjük lelki szeme­inket egyre nagyobbra, abból nem lesz élesebb látás, legfeljebb eltorzított látás. De ha az Isién világosítja meg szívünk szemeit, akkor egyre többet tálunk meg Isten dolgaiból. Erre pedig igen nagy szükségünk van. Nem jót van az úgy, ha a belső szemek sugárkévéje csak kis távolságokra eső dolgokat vilá­git meg. mint az autók városban hasz­nálható kis reflektora és nem világit be nagyobb és messzebb területéket, mint az autók Országúti reflektora. Vannak olyan belső szemek, amelyek éppen úgy mint sok tesli szem» rövid- intők. Velük a lelki életben is csak az orrunkig lehet látni! Isten azt akarja és az ö Szemléikének ajándékozásával azt munkálja, hogy beiső emberünk szemeinek rövidlátása egyre jobban Szűnjön és mind inkább meglássunk olyan hatalmas dolgokat, mint «az fi elhívásának reménysége, öröksége gaz­dagságának dicsősége, hatalmának fel­séges nagysága.» Lássuk egyre tisztáb­ban, hogy milyen csodálatos örökségre hívott el bennünket, milyen csodálato­san felhasználhatjuk az örökség egy­Az EVANGÉLIKUS ÉLET május 6-i számában olvashattunk arról, hogy N. R. _ budapesti olvasó Káldy Zoltán „Virágzó keresztyénség” című cikké­re, levelet írt á szer kés z fősé ghe k, melybe beleöníötte keserűségét az evangélizációval szemben. A lap szer­kesztője, Dezséry László püspök en­nek kapcsán cikket írt „A közönséges keresztyén élét lenézéséről.” Mivel mind a levél idézett summázó részé­ben, UM Dezséry László cikkében több észrevétel Van az evangélizáció szolgálatával szemben, szükségestiek látom néhány tisztázó szempontnak á megmutatását. 1. Ml A KÖZÖNSÉGES KERESZTYÉN ÉLET? Nem vagyok benne egészen bizo­nyos, hogy Luther Márton jóvá hágVná-e a tőle vett idézetnék itteni alkalmazását. Amikor ő tételeket alti* tölt fel a mindennapi életből kivonult szerzetesi és apácai kegyesség ellen, akkor éppen ázt munkálta, hagy á hét­köznapokat is Isién dicsőségére éljük. Az a közönséges keresztyén élet, ärtii kenyérkefessti munkámat és az Ottho­nomat is megszenteli, amikor Mindon- fiapivá lesz otthon is az isten Igéje és áz imádság. Én legalább is magamró! Csak ázt mondhatom, hogy amikor rnégismer- férn Jézus Krisztust, mmt személyes Megváltómat, akkor támadt a szivem­ben olyan szomjúság, hogy pásztor- kodás közben nem ponyvaregényt, ha­rtem Bibliát olvastam, kukorica-kapá­láskor ne-m siáge.t, hanem egyházi éneket énekeltem, a velem együtt dol­gozó munkásokkal nem trágár nöhis- tóriákról, hanem Jéztis Krisztusról be­szélgettem, s még aratás idején is, «mikor reggel 4-13! este 8-ig tűző napsütésben A legnehezebb mezei mórt-1 kát .végeztem, begyáié-góltam a tanyá­részét már itt a földön és milyen hatalmas erővel munkálkodik üdvös­ségünkön. Hogyan vezeti és őrzi az Ö anyaszentegyházát, milyen minden em­beri értelmet lueghalndö módon hozza ki a legrósszabból is A jót! Ez az ige ébresszen rá bennünket arra, hogy nem elég ráhunyorgatni, vagy odavetett tekintettel rápislogni Istenre és Jézus Krisztusban nyilvános­ságra hozott titkaira, hanem a szív- Szemék táguló »pupilláival* fcgjrre messzebb kell látnunk, és belső embe­rünk szemeinek reflekiorféhyével egyre tágalib területeit kell bejárnunk az Isten világának. Nem elég csak azt látni, hogy <Isten a hajban segít», «a beteg­ségből meggyógyít«, ín kenyeret kiren­deli*, hanem azt is kell látni, hogy mindezeken túlmenőle,g milyen csodá­latos kiváltságai »'annak az övéinek ilt a föld porán és a szlnről-színre látás Világában egyaránt. Vajion van-e egyál­talában belső emberünk? Vanhak-é szivünknek szemei? Nem vagyunk-e lelki rövidlátók? A szív szemének a Szentlélek által »való megvilágosltása, azonban nem­csak azt jelenti, hogy egyré élesebben látjuk Isten dolgait, hanem ezzel á megvilágosítással mindig együtt kell járnia Jézus Krisztusban Való új éle­tünk fokozódó tisztulásának, meyszen- tülődésének (Zsolt. 13,4; Péld, 29,13; Ezsd. 9,8!) Ha ez nem következik be, akkor a bűneink mindig olyan füg­gönyt vonnak közénk és Isten dolgai közé, hogy látásunk nein egyre élesebb, hanem egyre tompább lesz, A tttegvílá- gósítással azért nem csak több Istert- ismeret, hanem erkölcsileg is tisztább ílét jár együtt. Ez pedig azért lehetsé­ges, mert ft Szentlélek Úristen ftz Ö világosságával keresztiil-kasnl járja éle­tünket, Isten egyre fokozódó megismer­tetése által Istennel egyre mélyebb közösséget teremt és az Istennel való közösségünkben a mi életünk IS megtelik isteni erőkkel, és szentséggel. Minél többet láttunk meg Istenből, annál tisztábbnak kell az életünknek lennie. Vagy pedig hamis Isten-ismere­tünk van! Utálatos dolog az Isten előtt, hogy hónapokon és éveken keresztül állandóan ugyanazokkal n bűnökkel ingereljük, miközben arról beszélünk, hegy mi ismerjük öt! Vádoljanak csak bennünket most az oltárról visszalop­kodott bűneink! Oh, mi «hívő« irigyek, «hívő« Szeré- telnéiktiivalók, «hívő« paráz.nák, rágal­mazók, dölyfösek, kevélyek, dicsekedők, rosszban mesterkedők, összeférhetetle­nek, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok, kérjük most a Világosság Atyját, hogy «világosítsa meg szívünk szemeit», hogy Veié egyre mélyebb közösségre jutva «SZentüi és igazán éljünk itt ideig, ott örökké.» Káldy Zoltán ról a hétköznapi ifjúsági bibliaórára és imakközösségre, Mert szomjazó!! a szivem a testvéri közösség áldásai tiíáil. Ésr hogy félreértés ne essék, vasárnap is olt voltam e templomban bibliás testvéreimmel együtt; De azt is tudom, hogy nemcsak én voltam Így, hanem sok-sok testvérem, akik az evangélizáció szolgálata folytán élű kapcsolatba jutottak JézUs Krisztus­sal. Azt hiszem, Luther Márton semmi­képpen sem helyeselné, ha a.z ú. n. va­sárnapi, sőt hagyünnepi keresztyén- séget védenénk az 5 reformátort tekin­télyével, éppen e közönséges, a min­dennapi keresztyénséggéi szemben. 2. Ml A GYÜLEKEZET EGYSÉGE? Mind N. R. levélrészletéből, mind Dezséry püspök cikkéből a,zt a benyo­mást meríthetjük, mintha a gyüleke­zetek az evángélizáclőig áldott egy­ségben értek volna, de az evángéli- záfCió után fellépő hlbliaközösségi és IfttaköZöaségi igények ezt az egységet Megbontották. Csakugyan egységesek Voltak, s az eVáAgélizáeló gyümölcseit leszámítva egységesék rtiá is a gyiilékéZéfeirtk? fiái melyik egyházközség nem bom­lik a templombajárók és a templom- kefiliök két táborára? Az az egység, hogy csak egy ember dolgozik, a többi pedig páholyból nézi? Áz az egység, liogv egyformán ne égjünk á Krisztus ügyéért, a lelkek MehféSéé'ft, a föleöafáíi szeretet gya­korlásáért? De ázt is mondhatom, hogy ahol az evángéliZáció szolgálata igazán tetet nyert a gyülekezetben', ott kezdett (gázán megvalósulni a gyülekezet egy­ségé. Nemcsak abban, íiógy akik á Jézus Krisztusban igazán életet talál­tak, azok egységre jutottak aZ Ige rttétleít, áz imádságban és az úrva­csora! oltár gyakori látogat áeában» hanem abban is, hogy egyszerre feltá­madt a felelősség bennük a másak evangélikus iránt is, és megkezdődött a templomkerülők látogatása, a temp­lomtól messze eső szórványok felkere­sése és ezeken a helyeken az Igével Váló szolgálat. Hála Istennek, hogy ogyíe több ilyen épülő és közösségi tudatában erősödő gyülekezetünk van —- az evangélizáció nyónláfl is! 3. A TEMPLOMI ISTENTISZTELET ÉS A LELKÉSZI SZOLGALAT Aki azt állítja, hogy az evangétizá- ciók elvonják az embereket a templom­tól, az Vagy tájékozatlan, Vagy rossz­indulatú, Nagyon megcsappannának a templomi gyülekezetek, ha egyszerre kivonulnának ohnan azok, akiknek aZ evangélizóeió szolgálata folyamán lett igazán drágává a templom! Ha pedig igazán hatott a templomban hallott Iga és feltámadt az éhség az örök élet eledele Után, nem örvendezni ket- lene-e e felett az egyháznak, különös­képpen is az ige szolgáinak?! Ment az letagadhatatlan tény, hogy az evan- góíizűciók nyomán örvendetesen meg­szaporodtak az igétanulmányozó és Imádsagos alkalmak. És eeho’se e templomi gyülekezet rovására! A papok személyének, életének és fíZóligalaitának megbirálása sem újke­letű dolog, és nem is csak az eVartgé- iizáciő tábora felől történik. Nem 'kí­vánhatja az egyház józanul, hogy a hívek kritikátlanul Viselkedjenek a pap­jaikkal szemben. Ha alaposan utána nézünk a dolognak, azt fogjuk látni, hogy a gyülekezetein,k csodálatosan türelmesek és elnézők a papi szolgá­lat tekintetében. És még mindig na­gyon kiéri Igényűek. Ha egyszer meg­próbálnánk végiggondolni, vájjon azzal a felkészülséggei, hűséggel és mun­kateljesítménnyel, amivel a gyüleke­zetünket szolgáljuk, lehetne-e állami vállalatnál kenyeret keresni, jobban megértenénk a mostani munkaadónk, a gyülekezet igényeit. Miért kel! azt rossznéven venni, hogy akik tudnak, imádkoznak is érettünk, még a szolgá­latunk megváltozásáért, a Megtéré­sünkért is, hogy akik bátrabbak, bt* zofiyságot is tesznek előttünk, s a még hátrabbak az őrálló szent tisztére is vállalkoznak figye'mezlétvén és intvén bennünket. —- Bn úgy látom, hogy ezek azok, ftkfk gazán megbecsülik a lelkészt szolgálatot és bennünket, an­nak ellátóit. 4. A RÉGI ÉRTÉKEK ÉS A GYÜLEKEZETEK ANYAGI EREJE Az Isten országának a felelős em­berei már a prófétáktól kezdve han­gosan szót emeltek a megmerevedett tradíciók ellen. Azért netrt jelentette ez soha az önmagában VéVe jónak aZ elvetését, bár sokszor éles összeütközés­re volt szükség ahhoz, hogy hatóit szokások merev bilincsei széttörjenek és újfa áradhasson az élet. Ilyeh téren sfe ártott, hanem csak használt az evangélizáció. Még a Tranosctus, a Dunántúli énekeskönyv és Luther mü­vei népszerűsítésének, valamint az ima­könyvek eredményes használatának is. Minden ellenkező híreszteléssel szemben tapasztalati alapon állítom, hogy az evangélizáció énekmissziója nagy szolgálatot teljesített a gyüleke­zeti éneklés megelevenedésében is. So­kan tanultak meg szívbő! énekelni áz evangéllzációkon és énekelték sokkal buzgóbban a régen ismert énekeket is. Az új énekeskönyv szerkesztésé­nek ä megindításéban is több fésze van az evangélizációnak, mint aho­gyan azt nagyon sokan sejtenék. Lut­her tanításának a sajtó újián Váló nép­szerűsítésére pedig aligha tett annyit más egyházi müfl'Kftág, Mirtt az evan- gélszáció. Próbálná meg az egyházunk a gyü­lekezeti tagok húsz év előtti anyagi fe­lelősség-érzetével Mefftii az egyházi önfenntartás félé! Tudom, hogy a most- tani nagyobb áldozatkészségnek több eredője van. De azok között nem mel­lékes az evángéüzációk ébresztő szol­gálata. Már sok helyén kátyúba került volna a gyülekezeti szolgálat szekere, ha nem akadna Itt is ott is egyré több ötyah lélek, aki a kevesebb pénzéből is sokkal többét áldoz Isten országa munkájára, mint azelőtt. És csak azért, mert neki életszükségletévé vált az evangélium. A cikkbén említett eset is csak azt mutatja, hogy miiyen anyagi lehetőségek Varrnak meg a.Bbart a gyülekezetben, Ahol egyetlen délután csaknem ezer foíMiot összeadnak kon­ferenciai segélyekre. S ha Ott a tél­kész Hónapökoh keresztül nem lüdjá megkapni a fizetését, akkor annak más természetű, igen súlyos okai lehétfiek. Érdemes lenne a püspöknek egy kicsit arról az Óidéiról te tájékozódni Az éri tételeimet is lehetne szapo­rítani. N. R.-nek figyelmébe ajánlom azt á cikket is. amit ugyancsak Káldy Zoltán írt az EV. Élet ezévi 2. számá­ba: „Az evangélizáció évtizedének Margójára” címen. Evangélizáció szóig alá tühk sók hiányát és fogyaté­kosságát én is isMeteM. Aligha Szén­ved alatta többet másvalaki, mint én. Bár sokkal több igazi gyümölcse völfia! Báf még inkább megelevenítené a gyütekezeteinkeí! Arról mégse vagyok bizonyos, hogy akkor osztatlan eMs- mérést aratna a szolgálata, (k kérdé­sekhez sok hozzászólás érkezett, a következő számokban ismertetjük őket. Szerkesztő.) Csepregi Béla hozzászólása „A közönséges keresztyén élet lenézéséről” című cikkhez Lelkész! munkaközösségi gyűlések A hiányai egyházkerület lelkészei egyházmegyénként sorozatban tartják munkaközösségi Összejöveteleiket. A cianád-csongtádi egyházmegyében ft munkaközösségi gyűlés Mezőhegyesen volt, ahol Zátonyi Pál ambrőzfftlvi lel­kész és Zalán Pál csanádalberti-i lel­kész előadását hallgatták meg a lelké­szek. Dezséry László püspök az <Egy- tiáztagok fegyelmezései címén tartott előádást, melyben különösen azzal á kérdéssel foglalkozott, hogy az egyház­tagok fegyelmezése, mint a keresztyén közösség biblikus életformájának egyik Vöhásft, különösen akkor kéHit elő, amikor az egyház és a környező társa­dalom viszonya a népegyházból a szabadegyházba való álmenet jellemző Vonósait mutatja. Az igazi kérdés ezert a ponton az egyháztagság kérdése. Az egyház gyülekezeti fegyelmét, vagyis az egyházban Vaté> élés minden kötelmét csak azokon lehet érvényesíteni, akik fiz egyháztngságnt vállal iák. Mindhárom előadást élénk vita követte. A pesti középső egyházmegye lel­kész! munkaközösségi gyűlcSe Gyömtőn Volt, ahót Molnár Rudolf dr. moíiori lelkész tartott előadást * A hit és keresz­tyéniét? óimért», majd Bódy Pál esperes az egyházmegye és Dezséry László püs­pök az egyházkerület id őszért? kérdé­seit vitatták meg az egybegyűlt lelké­szekkel. A budapesti egyházmegye igen népes munkaközösségi értekezletet tartott, amelyen Dezséry László püspök ft lel- késti münka racionalizálásáról tartott előadást, majd igen gyakorlatias meg­beszélést tartottak a felkészi murtfcft mai problémáiról. A nágvlészámú buda­pesti egyházmegyei munkaközösség ön­kéntes jelentkezés útján lárom kisébb munkaközösséggé Oszlott. Az írás­magyarázati munkaközösségi értekezlet élére Scholz László zuglói lelkészt, » rendszeres teológiai munkaközösség élére Zulanf tíenrik Fébé igazgató-lel­kész, a gyakorlati teológiai munka­közösség élére pedig X’árady Lajos csepeli lelkészt választották. Megala­kították a budapesti lelkészek a leikészi önsegélyezési alapot is. A budapesti egyházmegye lelkéS-ti 1951. május 7-én cSehdCsndpot tartot­ták, melyen hitmétyitő előadásokkal Csepregi Béla, Benczúr László és Dezséry László Szolgáltak, a befejező úrvacsorát pedig Kefnéixy Lajos espe­res, budapesti leikészi munkaközösség Vezetője osztotta. EZ ft piiiikösdheii csendesség nagy áldást jelenteit a buda­pesti lelkészek Számára. Szombatesti közös imádkozásunk Május 19. Ezs. 6,1—8. Áldott Szentháromság. Az egek is belerendülnek abba, hogy szánt az Isten. Hát éh, hát az én szívem? Hogyne rendülne belé minden pórcikám! Jaj nekeml Óh, ha csak az ajkain volna tisztátlan! De van-e valamim is, ami nem volna tisztátiárt ez előtt a szentség előtt?! A gondolataim, az érzéseim, még a legközelebbi hozzátartozómmal való együttélésem is, hát még azokhoz való viszonyom, akik bántottak, vagy gáncsoltak, vagy káft okoztak nékem. Pedig szerel­nem kellene őket. Óh én liszfátatanságom! Még a szeráfoknak is kellett takaró. V»n-e, ami téged betakar? Hála Istennek van, a Jézus vére. Mennyivel jobb ez, mint a szeráfok szárnya. Az csak az arcukat, meg a lábukat fedte be. Jézus vére minden bűnt elfédez! — Ézsaiás ajkát megtisztította az oltárról vett szén. Van-e, ami téged megtisztít? Hála Istennek, van, a Szentlélek Isten, aki nemcsak az ajká- mát tisztítja meg, hnem egész valóm megszentelésén munkálkodik. Áldott a szerit Isten, aki nem hagy alátrtértilni a tisztátlansúghank hanem megítéli, áldott az én Uram Jézus, aki befédez, áldott a Szentlélek Üristeri, aki tisztít és megszentel. Áldott a Szentháromság egy igaz Isteni Váltjuk Zúeg az ajkunk, a szivünk, életünk, szolgálatunk, sőt adako­zásunk és áldozatunk tisztátldnságát. Adjunk hálát Jézus Krisztus mindent befedő véréért ét a Szénltétek naponként megújuló tisztító, megszentelő munkájáért. Könyörögjünk minden takargatott és mentegetett tisztátlanság fél­fedéséért magunkban, egyházunk életében, munkásaiban, az egyházi élet minden területén. Es azért, hogy minden felfedett tisztátlanság kerülhessen valósággal Jézus elfedéző vére és a Szentlélek megújuló, megszentelésé alá. FolUn Brúnó BIBLIA-OLVASÓ Május 20. Szentháromság vasárnap. ÉS. 58:11., Judás 24—25., V. Móz. 0:4—13. Az Isten, aki Ibinket nagyon szeret, ezekben az igégbén ázt kéri tőlünk, hogy Róla és Jézus Krisztusról, a mi Megváltónkról és Szertl- kélekről ne feledkezzünk még az ünnepek elmúltával, hanem szeres­sük Öt teljes szívből. Féljük őt és szolgáljunk neki. Május 21. Hétfő. És. 49:26., Tim. 1:0—10., Ef. 3:14—21. Meg akarod ismerni az Atya hatalmát, a Fiú minden értelmét felül- haladó szeretétét és a Szentlélek megtartó erejét? Hajts térdet te is alázatosan Ő éíötte mint Pál, és aki mindeneket meglehet, majd el­veszi a te szíved hitetlenségét is és niCgmutalja neked iS az Ö dicső­ségét. Május 22. Kedd Zsolt. 14:2—3., Ef. 2:3., I. Kir. 8:12—15/a, 26—30, Istent be nem foghatják az egek egei, mégis a templomban Iákik, az az ö háza. Maga rendelte, hogy ott imádkozzunk, ott díéséíjük öt és Ott hallgassuk Öt. — Imádságoddal keresed-e a Szenthárómsá| Istent a templomban? Május 23. Szerda. Zsolt. 119il40., Mt. 13:23., Ef. 4:1—6. Akik hisznek Krisztusban, kell, hogy egyek legyenek, mert egy Lélek hívta őket megtérésre, ugyanazzal a kcresztséggel kereszteltettek meg. — Imádkozzunk egységért. Május 24. Csütörtök. Zsolt. 74:2., JáW. 17:10., IV. Móz. 6:22—27, Áz az igazi áldás a mi élelünkben, hogy Isten megőriz minket örök élétre, Szentlélek által mégvilágósított úton Vezet liaZa és könyörül a mi tévelygő szivünkön, Jézus Krisztusban arcát felénk fordítja és az Ö testéért és véréért békességet ad nekünk. — Hidd el, hogy neked szól ez áz áldás. Május 25. Péntek. I. Móz. 39:9., Gál. 5:24, í. Ján. 5:6—13. Isten úgy akarta, Hogy a földön önmagáról Krisztus által tégféA bizonyságot. — Higyj Jézusnak, amíg itt élsz a földön. Május 26. Szombat. I. Kir. 2:2—3., Gat. 1:10., II. Kor. 13:1—13. Bizony, csak Krisztus kegyelme őrizte meg azokat ft magabízó, ítélkező, viszálykodő korinthnsiakat, hogy él né Vesszenek a bűhbeh. Minket iá fgy őriz lilén, aki igen drága áron váltott *irteg minket. Adjttúk hálát, hogy eftnyifé szeret minket és éljünk az ö dicsőségére. Brebóvszky Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents