Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-05-06 / 18. szám
XVI. évfolyam, 18. szám. Egyes szám ára: 1 forint 1951. május 6. Berlini beszámoló A németországi evang. egyház féríi- munkájánaik vezetője, dr. Ernst zur Nieden wiésbadeni prépost, akinek „Éneddel beszélgetek” c. népszerű könyvét még a háború előtt magyarra fordítottam, meghívott a Német Evangélikus Férfimunka évi nagygyűlésére. A gyűlést Berlinben a Stöcker-szereteit- intézményben tartottuk meg 1951 április 13-tól 16-ig. A S.töcker-szeretetiníézmény több nagy épületből áSó telep, aihol klinika, aggok menhalye, egyházi könyvkiadó vállalat van s amelynek egyik épületében tekék Bertán generáíszuperinten- deose, dr. Krummacher. Nekem is ebben a szorotetintéziményben adtak szállást, hogy a gyűlés színhelyéhez minél! közelebb Jegyek. A gyűléseket a szeretet intézmény templomában tartottuk meg, amelynek neve „Béke-templom” (Frieden,kirche): s newt onnan k-apta, hogy amikor romjaiból újjáépítették, benne tartották a,z evangélikus egyháznak azt a nagyszabású békegyűliésé't, amelyben a német evangélikus egyház a bélke mellett foglalt határozottan és keresztyén módon állást. A gyűléseken a negyven millió teliket számláló egész német evangélikus egyház minden tartományi egyháza képviselve volt. Hárman képviseltük a külföldet, rajtam kívül még egy svéd és egy angol egyházi kiküldött is meg volt híva. Az előkészítő bizottság .előzetes ülései után aiz ünnepélyes megnyitás április 13-án este történt. A megnyitó beszédet D. Dr. Dibelius berlini püspök, az evangélikus egyház tanácsának elnöke mondotta. Utána a külföldi vendégek nevében a vezetőség felkérésére én üdvözöltem a gyűlést. Maid zur Nieden p’épost .ismertette a Német Evangélikus Férfi,munka jelenlegi helyzetét, menetét, célkitűzéseit, módszereit. A férfimunkának külön kiadó- vállalata is van s egv, külön topja, a „Kirche und Mann” (Egyház és férfi), amelynek 83 ezer előfizetője van, A gyűlést melegen köszöntötte Goór berlini főpolgármester is, lámutotva a békéért való küzdelem fontosságára s Németország egységesítésére irányuló törekvés nagy jelentőségére. Másnap, szombation a nagygyűlés reggel 9 órakor bibüaönávai kezdődött, amelyen ínásmiagyaráiziaitot Jeremiás könyvéneik egyik fejezete alapján Braun potsdami gemeTáS-szuperinfen- denis tartott Utána következett Lau lipcsei professzor előadása Luthernek a két birodalomról szóló tanításáról. Tudvalevő, hogv ez a tan erősen foglalkoztatja a háború utáni evangélikus hittudományi. Luther tanításának a tisztánlátása ebben a vonatkozásban is eligazít bennünket a helyes magatartást iüte'tőteg. Este D. Grüber benünä prépost, a nácizmus elten« küzdetem egyik híres, sokat szenvedett vezér- Bfelkja (ártott előadást. Előadásának címe: Az egyház párbeszéde a világgal. Előadásában kifejtette, hogy a német egyháznak nem a Kelettől kel! félnie, hanem a nyugati fekete fronttól, mely Spanyolországtól egészen Észak-Európáig terjed és például Dániában is, ahol gyermekkorában még csak egy katolikus kápolna volt, ma már a 'akósság egyharmada tartozik a ■ómal katolikus egyházhoz. Beszélt arról is, hogy különösen nagyon veszélyes, „a bennünk lakó Hitler”, mert ez nem halt meg még sok németben. Április 13-én, vasárnap a berlini pairochiáks templomban, meíy ,még a középkorból származik, s mély) a háború alatt szintén teégett, de teljesen, újjáépítették, Krummacher generál- szuperirítemderiiS végezte az istentiszteletet és osztott úrvacsorát a templo- strot zsúfolásig megtöltött férfiaknak. Ugyanakkor üdvözlő szavakat intézett a gyülekezethez a német férfi- munka iránt erőseai érdeklődő északi protestantizmus egyik kitűnősége, Högsbro dán püspök. Délután volt a Német Evangélikus Férfimunka nyilvános nagygyűlése az Újjáépített, de szintén középkori eredetű, gótikus Mária-templomban, amelyet zsúfolásig megtolt ö ttok a megjelent berlini férfiak. Az ünrepé'y fet- jtmdő művészi élményt is nyújtott * J közreműködő több mint száztagú gyermekkórus- és hartsonakar számai révén. Felszólalt dr. Vogel, berlini teológiai tanár, Müller-Schöll, a Német Férfimunka helyettes vezetője (Stuttgart), továbbá Geiger erfurti gyári- munkás. A rendezőség felkérésére ez alkalommal ón is feliszötaltam. A nagygyűlés témája: „Krisztus életünk Ura” volt. Az előadások kifejezésre juttatták evangélikus fórfinépünk bizalmát Krisztusban, mint a történelem Urában, aki egyházának és népének ma is megmutatja a történelmi változások forgatagában a megfeMő utat. A nagygyűlés zur Nieden zánóozavai'- val ént véget, majd az összegyűlt több- ezer férfi érces hangja zengte el Luther nagy éneikét, áiz „Erős vá- runk”-at. Áz estét programm nélküli baráti együttlét töltötte ki. „EGYHÁZ A VILÁGBAN — VILÁG AZ EGYHÁZBAN” Héttőn ismét Braun generál-szuperimtieodees bibliaórája vezette be a napi munkát, majd Günther Dehn bonná professzor tartotta meg nagyszabású előadását a következő címen: „Egyház a V®ágban — világ az egyházban”. Az előadásnak summája az volt, hogy az egyház nem önmagában nyugvó üdvintézmény, nem is népnevelő-intézet, se nem valami nyugati kultúrkincs, hanem az egyháznak mindig újnak kell lennie, S úgy felel meg rendeltetésének, ha egyház a világért és a vifágban. ★ A nagygyűlés ideje afefli és araiak befejezése után alkalmam volt nemcsak a Német Egyházinak a programm- bain és a gyűléseiben szereplő és részvevő tagjaival megismerkednem s velük ismételtein ie tárgyalnom, hanem a nagygyűlés közben érkezett Berlinibe Dietrich ' lelkes®, a Lutheránus Világszövetség egyik vezető tényező je, majd a niáltunik is jód ismert Olivier Beguln, a Nemzetközi BiM.faíársulait londoni főtitkára, továbbá Hromádka prágai professzor, végül Visser t’ Hooft, az Egyházak Világítaná« sátraik főtitkára is Berlinbe érkezett Ott-'tartózkodásom utolsó napján, úgy, hogy velük is tudtam megbeszéléseket folytatni. ★ Berlini! tartózkodásom kimagasló eseménye voült, hogy a Keresztyén Demokrata Unió (ODÚ) vezetője Otto Nuschke, a német demokratikus köztársaság mániszitenefnökhelyetiteee meghívott az Unió székháziba 6 előadás megtartására kiért fel. A gyűlésen Otto Nuschkén kívül megjelent Der- tinger küíiügyminisiziter és Steidle egészségügyi ma'nisizfcr és sokan mások a Keresztyén Demokrata Unió vezető egyéniségei közül. Előadásomat a Keresztyén Demokrata Unió napilapjának (Neue Zeit) április 19-i száma három Oktalan rendkívül részletesen ismertette. Ma jd a berlini rádió nyilatkozatot bért főién», amit még a következő napon lie is adtak. + Berlinben a magyar kolónia protestáns tagjai szép gyülekezeti élletet élnek.' Aprils 18-ári, este vallásos fit* niepélyt rendeztek, amelyen a termet zsúfolásig megtöltő gyülekezet előtt előadást tartottam. ★ Nagy örömet okozott, hogy a haléi magyar könyvtár legértékesebb könyvei a háborút csaknem sértetlenül élték túl s ma a Humboldt-egyetem magyar intézetében dr. Szent-Iványi Béla professzor őrzi é6 gondozza s a könyvtárat, é.s a könyveket magam is megtekintlhet'iern,.- Amidőn berlini tartózkodásom utolsó estéjén hazautazásra készültem, a; Stöcker-szeretetintézmény diakonisz- sízái a fötestvér és az alapítvány kára-. tprnője vezetése alatt énekszámokkal búcsúztattak. De az a keresztyén - vendégszeretetet, amelyben ött-tartózikodá- som alatt résziesítettek 6 az az érdeklődés, amellyel újjáépülő hazánkat figyelemmel kísérték, számomra mindenkor a tegfetedhetettenébb emlék maiad. ‘ Vető Lajos dr. Az Élő Víz munkatársai bekapcsolódnak az Evangélikus Elet szolgálatába Készülj az ige hallgatására (János 15, 26-16, 4.) (Exaudi vasárnapja.) Ezek a pünkösd előtti vasárnapok mind egy témát,. pergetnek: a Szentlélek Úristen eljövetelére kerítenek elő. Milyen jó, hogy ez így van! Nagy szükségünk van erre. Hiszen úgyis olyan bizony talárnak vagyunk a Szent- létek Úristen felöl való 'hitünkben és ismeretünkben. Pedig hitünkinek, ke- reszityénségünikmek Ö a kezdete és mozgatója. Nélkül© semmink nincsen. De bonniam tudhatjuk meg, hogy Isten lelke munkálkodik bennünk, vaigy másokban? Honnan tudhatjuk, hogy feiügerjedő indulataink, érzésetek, gondolataink, szándékiaink tőle vannak-e, vagy nem. Honnan tudhatjuk, hogy’ nem a saját emberi telkiv&águmkk»! folytatunk-e meddő és haszionfiaäiain ms- gáiríbeazédet, vagy ami még rosszabb; nem áJlunik-e a szemétyes szellemi gonosz sugallata atollt? S mivel) az ördög nem alszik, s emberi szellemünk sem nyughattk, nyUivánvafló, hogy áíiandóan és összekeverve mindezek munkálkodnak bennünk. Isten Szenfle'ikét arról ismerjük meg, hogy Jézus Krisztusról fesz tanúbizonyságot. Jézus Krisztust ismerteti meg vetünk, aki maga az Igazság. Ezért az igazságnak lelke ö. Nem tűr a maga közelében semmi hazugságot. Jézus nevével int, vigasztal segít, dorgál, vezet. Az Atyától jön és az Atyához vezet, s köziben mindig úgy, hogy kezünket Jézus kezébe teszi. S ebből következik a másik: arról ismerhetni meg, kiben munkiát’kodik Isten lelke, hogy Jézusról tesz-e az bizonyságot.' Akikben Isten léiké szólal meg, az nem magáról beszél, sem valamiféle emberi bölcsességről, s nem emberek dícséretét hirdeti, hanem az Atya dicsőségét. Mert az a íételtmefes, hogy lehet valaki vallásos, sőt nevezheti magát he- resítyénnek is -a még sines benine’-Isterr Szentlelke. Innen érthető meg az egyháztörténet sok szörnyű jelensége: a váKiásiháborúk,' az inkvizíciók máglyái, az éretnetek üldözése, egyszóval az a jelenség, hogy totem, sőt Jézus- nevében, szít vélve, hogy néki tesznek eizzel szolgálatot, üldöztek és öltek meg e átkoztak ki az egyházból embereket. Csak azért., mert nem értették meg azoknak hitét . Groó Gyula Az Evangélikus Evangélizáció lápja, az „Elő Víz”, a magyar napi- és időszaki sajtóra vonatkozó papírgazdálkodási kormányinfézkedés .állapján 1951. március 16-án megszűnt. Az Evangélikus Élet szerkesztősége felelősséget érezve azért a szolgálatért, amit az Evangélázácsó munkásai saját lapjukban végeztek,, kifejezte az- irányú készségét, hogy untait egyházunknak egyetlen; a gyülekezetek nagy nyilvánosáigáihoz szóló hetilapja, az evangélizáló sajtó folyamatos szolgálatának biztosítására az „Élő Víz” szerkesztőjének és munkatársOdnak ae „Evangélikus Élet” hasábjain helyet ad. Az „Élő Víz” munkatársai és közvetlen felelősséget hordozó baráti köre ezt az ajánlatot alaposan megvitatta, az evangélizációs munkások 1951. március 28—29-i fóti csendesnap ia»a valamint az Egyetemes Missziói Bizottság Evangélizációs Szakbizottságának március 30-i budapesti ülésén., melyen Tu- róczy Zoltán, egyházunk telki életét irányító, püspök is részt vett. Ezeken a megbeszéléseken őszinte és felélősi- ségteli megnyilatkozások világították meg a kérdés minden, vonatkozását e végül is az az egyöntetű vélemény alakúit ki, hogy síz evaragéfcáició munkásai, az „Élő Víz” eddigi nyilvánvaló áldásokká! kísért szolgálata folytetá- sátrak érdekében az „Evangélikus Élet” szerkesztőségévé! kezdjenek tárgyalást. Az Evangtjfeációs Szatkitózortiság erre a megbeszélésre az „Élő Víz" képviseletében . Csepregi Bélát, Győri .Jánost és Káldy Zoltán 'küldte ki. Az „Élő Víz” megbízottai ernnek értelmében részt veitek az „Evangélikus élet” április . 20-i szerkesztőségi ór- ■ teHjeztetén, melyen ez „Evangélikus .Élet” részéről a kövefifcezők voltaik jelen: Dezséry László, dr. Geleji Dezső, Benczúr László, Groó Gyula, Dr. Gyi- mesy Károly, Koren Emil, Váradi Lajos és .Veöreös Imre. Ezen az értekezleten az őszinte nyílt« ággal szóló megbeszélés egységes állásfoglalásra vezetett és iraegáfeipodást eredményezett. Az Evangélikus Evangélizáció és az „Élő Víz” munik-atárisai hetente rendszeresen járultak hozzá az „Evangélikus Élet” üzenetéhez. Olvasóink hetente kapnak ezentúl „Élő Víz” címen evangélizáció írásmagyarázatot, a lelki étet belső kérdéseivel foglalkozó írásokat és rendszeresen megkapják az Evangélikus étet „Bibliaoivasó”-jához csalcjían a „Szombat esti közös imádkozásunk” című vezér fatalat. Ezeken kívül az Evangélikus Élet szívesen, vesz az evangélizáció munkásaitól más cikkeket is és rendszeresem közli az Evangélikus Evangélizáció felhívásait és beszámolóit. Az Élő Víz volt szerkesztője javaslatára Káldy Zoltán pécsi lelkész 'kapott megbízást arra,-hogy az Evangélikus Életben az evangélizációs rovatot szerkessze. MegáBapodfunk abban, hogy at Evangélikus Elet május 6-i számával kezdjük el ezt a közös szolgálatot, A.mikor ezt az „Evangélikus Élet” és az „Élő Víz” ©’váróival Isién iránti hátává) közöljük, kifejezzük örömünket a fellett, hogy az Eüu Víz megszűntével az evarsgéűzáció sajtóhangia mégsem hallgat el, lianem, bár szőkébb terjedetembeni, egyházunk onszágo» hetitepjábaini. az Evangélikus Élet-ben tovább mondhatja az ébresztő és éltető Igét. Itt is bpjeteiní'jü'k, hogy az Élő Víz kcadóhivai'.űila arra az áldozatra váSaí- k'Orctt, hogy az Evangélikus Elet példányait négy héten kérésziül meg- - köldi volt .olvasóinak s kör!e\é1iben . szólította fel' őket orra. hogy e négy bét alatt csaitiaikozzanaik az Evangélikus Élet oivasptáboriiba. ' Az 'Egyház Ura áldását kiérjük erw* • a nagy jelemfősé.gű meigálllapo dósra, mely ez Egyetemes Sajtóosztályt és az országos evairrgéMzáeió miunkásiaiit ilyen konícrét terüteteo közős munkába szó- . Mtja. Dezséry László üt Evangélikus Élet szerkesztője Csepregi Béla az Élő Víz volt szerkesztője A „közönséges keresztyén élet lenézéséről” Egy kedves olvasónk (N. R., Budapest) hosszú kivétet. írt a szerikeszitő- sé'gfee Káldy Zoltán „Virágzó keresz- tyénség” című cikkére válaszikiént. Figyelemreméltó me!gjeigyz.é«eket tesz az evanigéláziációra és az evanigélizációk- kaJ együttjáró jeliemsegekro s tevéének summázó részében ezt írta: „Egyházunk lelkű egységét bontogatta meg az evamigélSzáció, konferenciák, imaközös- ségek sítb. rendszere. Ezekből gyakran szotetaiszerű közösségek alakultak, melyek elvonják, az agyháztagoikaí az állandó templomi igehirdetésektől. A gyülekezetek szétsizóródottsáigát előkészítették és a gyülekezeti templomi igehirdetések elhanyagolása egy azzal amit Luther a fogadalimais éleire vonatkozólag mond, „a közönséges keresztyén ellet lenézése is”. . Azt mondja ezentúl, hogy ezekkeí az új szokásokkal egyházunk valóban csak „virágzó” és nem élő hitű keresztyén- séget meveí. Kedves olvasónknak náncs mindenestül igaza, de amit a lutheri idézettel kifejez, az valóban olyan jelenség, amire jó felfigyelnünk. Miben is mutatkozik közötöünk a „közönséges keresztyén élet lenézése”? A „közönséges keresztyén élet lenézése” valóban mutatkozik abban, hogy a templomi gyülekezeti alkalmakat ilyen testvéreink elhanyaigol iák, vagy ha azokat fel is használják, úgy gondolkoznak vagy úgy nyilatkoznak ezekről, minit valami másodosztályú le- hetőségekről, azok meiíetit a rendkívüli alkalmak meíCétt, arruiket ők küiöniböző közösségekben megkapnak. . A farizeusi gőg melegágya az ofyan közösség, amely nem tud ja örömét lelni az egész gyülekezet temp’.omozásá- b?m s kezdetleges, másodrendű vagy „fejletlenebb" keresztyéneknek szánt aikalommak tekinti az isten,tiszteletet A gyülekezeti., kempliomi istenüsetefetek ilyen lenézései szemiben a biMiaközös- séigá vagy ímaköz ősségi alkalmakkal, sajnos, elég gyakori az úgynevezett ébredés népe közötí. Ugyanenmek egyik válfaja s egyben a közönséges keresztyén étet lenézéseként mutatkozik az a jelenség is, mely telkészoköt ítél meg aszerint, hogy azok közösségi. emberek-e vagy sem. Találunk olyan lelkészeket, akik hce,szú és hűséges munkával tartják együtt gyülekezetüket, gyülekezetük tagjait az egyház' különböző igehtadetési aftai- mata nagy szeretettel táplálják leikiteg, tisztán és «gazán hirdetlk az igét 6 lelkipásztorok a szó legjobb értellmébeni. A közösség őzemében aizonban „csak lelkészek”, akik hivatásszerű munkát végeznek „kenyérkenesetből", meit nem hajlandók többre értékelni a közösséget az egész gyülekezetnél, vagy nem haj- lladdók a közösség beszédmedorát bele- rfrtná a templomi szolgálatba. A közönséges keresztyén élet lenézés© ez esetben úgy mutatkozik meg, hogy a szenzációéhes közösségi tagok ahelyett; hogy a lelkészt segítenék munikiájábanv azt a „szolgálatot” végzik, hogy másokat is igyekeznek kiábrándítani az „unalmas és régimódi” gyülekezeti életből, szembefordítani őket a lelkésszel olyan indokolássá}, hogy az egy teikiScg igaZ'án éhes hívőt nem tiud 'kielégíteni s így megindítják, vagy elősegítik a gyülekezet bomlását. A közönséges keresztyén Set lenézés© az is, ha valaki tempiombaijáró, idős apját vagy anyját nem tartja „élő ke- reszityén”-nek, ha nem jön vele együtt a közösségbe,. halott ezek az áldott öregek nevelték őt a kereisztyéraségr© s maguk is tisztes, hívő Setben vigyáznak és imádikozinaik halálukig, re- méíiykedve . Örök eletukiben. Tudunk Olyan úgynevezett közösségi evangéui- kusró!, aki öreg szülei kezéből a szívükhöz szorított ősi Tramoscius énekes- könyvét akarta kivenni az evan.gé5izá- ciós énekesfülziat kedvéért. A közönséges keresztyén étet lenézése az is, ar.ni az egyház sok kincsének lebecsülésében mutatkozik ilyen evamgí- likt»spkban.. „Elvétik”. » Dunántúli énj©- ' keskönyvet, vagy ez irattér jeszfés eíőtt löbacsüílk Luther valamelyik művét, rámutatva 'testvérük ellőtt arra, hogy ezeket meg S3 végyo, vagy el se olvassa, mert ennél vagy ezeknél sokkal „hívőbb könyvet” is vehet és olvashat. De a közönséges keresztyén étet lebecsülése. az is,. hogyha egy ilyen közösségi hívő a gyülekezet valamelyik idősebb tagját, aki rendszeresein • használja valamelyik régi szép imakönyvünket, úgy „ébreszt fel”, hogy ezeket vess© el magától, minit „ósdi" könyvekei és imádkozzék a maga szavaival A közönséges keresztyén éllet lebecsülése ■ az is, amikor az egyik gyük-, kezeiben a lelkészt hosszú borsapokon keresztül nem tudták kifizetni, ment az egyhárf adó nem folyt be, ugyanakkor azonban a rsagylótszámú knaközösség egyete’o délután csaknem ezer íoriinitot adott össze arra, hogy a közösség néhány tagja az ország másik felére e'- utiazihaissék evanigélizá'ó konferenciára. Da ugyanez a jelenség az is, amikor az úgynevezett hívő keresztyén nem fizet egyházi adót azzal az indokolással, hogy ő: „Isten dicsös-égéra tizedet ad keresetéből a 'közösség vezetőjének”. Az itt felsorolt példákat még szaporítani tehetne, s egyik sem olyan, amit nem a mtadenmapos egyházi ta- paszta,latból vfetftemi Vo'na. Jó ezekén elgondolkozni. Kétség tejen, hogy a mi ín,agyar e,yanigéfikus e,gy házunknak olyan ébredésre van szüksége, amely magukat a gyülekezeteket eleveníti meg és amely a híveket erite a bizonyos „közönséges keresztyén ételre”, vagyis 3 gyülekezetben való buzgó, józan és igaiz ételre neveli rá. Az áldott Magvető, amikor magot vet. nem. az old ólt kévét kát fa célként maga oüőtt, hanem' a begyűjtött gabonáit. Nem virago*, bániéin gyümölcsöt, nem egyénieskedésf, hanem gyüfekezeíet akar látni. Imádkozzunk gyülekezeti ébredésért.
