Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-04-29 / 17. szám
XVI. évfolyam, 17. szám. Egyes szám ára: 1 forint 1951. április 29. Dezséry László: ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖK Készülj az ige hallgatására Rogate vasárnapja János 16:23—30. Szoktál-e imádkozni. Bizonyára szokták És tudsz-e imádkozni? Ez már nehezebb kérdés. Mert tudunk-e mi egyáltalában hejyesen imádkozni? Most arról nem is beszélek, hogy legtöbbször csak kérni szőkítünk, mint a nyűgös gyermek, s elfelejtjük megköszönni, amit kaptunk, egészen cMeledkeaiürak a hálaadásról, az Isten dicséretéről. De most anTól van szó, hogy mi igazában miég kérni sem tudunk. Azit sem tudjuk, hogy mi're is van voltaképpen szükségünk, hogy mi van igazán iiaszniunikra. Nem tudunk különbséget tenni a hasznos és haszontaüan kérések között Jajj v-o'jna nek.üik, ha leteti azzial büntetne, hogy meghallgatja minden bolond kérésünket! S hányszor keltett már utókig hálát adunk azért, hogy sok mindent nem adott meg, amine pedjg olyan nagyon vágytunk. Jézus Krisztus most azt ígéri, hogy az ő Szent Lelke megtanít minket imádkozni. „Azon a napon — ígéri tanít ványainak — az én nevemben fogtok majd imádkozni.” Az a nap, pünkösd napja, a Szénit Leiek kitöltésének napja. Egyedül a Szénit Létek Úristen taníthat meg berniünkéit ama, hogy mit keB kémünk és hogyan kell kémünk. Jézus nevében imádkozik az az ember, akit a Szent Léitek tanít imádkozni s ez azit jeúem'tá: Jézus neve az egyeíCieni kulcs Isten szívéhez. Csak Ö általa, csak Vele együtt, csak az ö kiezés fogva, csak az ö mindent eilfedező érdemében bizakodva merészkedhetem oda Isten színe, elé. És Jézus neve szűrő a mi szívünkön és szánkon. Isten telke megszűri majd a gondolatainkat, a kérdéseinket, a vágyainkat, a fervednkiet, a remény-1 segeinket s a száindékafiniloat. Sok minden kihull majd, elnémul és bennünk mariad s nem lesz belőle imádság, sok mindent szégyenítiünk majd, amit eddig fontosnak v&tümk. S megnőnek majd imádságaiinkiban doütgok és emberek, amikre éís akikre eddig talán ügyet sem vetettünk. S mindebben a legfontosabb az, hogy így a Szent Létlek iskolájában járva, Jézus nevében tanulgatva imádkozni, egyre éled és nő bennünk a szeretetet. Egyre inkább megismerjük Jézust és az Atyát, aizf, hogy mekkora a,z Atya szeretető, s hogy mit tett értünk a Fiú, amikor eäjött hozzánk. S ez a szeretet megtölt majd őrömmel, az egyetlen örömmel, amely teljes és igaz. Groó Gyula Vető Lajos püspök hazaérkezett a berlini egyházi gyűlésről Dr. Vető Lajos tiszakerülietS evangélikus püspök hazaérkezett tíznapos németországi útjáról. Vető püspök az egész Németorezágban folyó evamgé- gé’Jikus „férfimunka” országos konferenciáján vett részit s előadást tartott, valamint több feliszoalá-se, rádiónyilatkozata és újságnyiiaitikoziaita jelzik ottani szoijgá'dafának eredményeit, A Neue Zeit című német napilap egész o'date közleményben a püspök két beszédéről feövett fényképeket közölve hatalmas cikkben számol be Vető Lajos püspök előadásáról, amit a magyarországi egyházi helyzetről tartott. Dr. Vető püspök találkozott Berliniben Dr. Visser't Hooft-tal, az Egyházak Világ- tanácsa főtitkárával is és Dietrich-vek a Lutterárau® Világszövetség központi irodájának egyik munkatársával. A német evangélikus egyház vezetői vet és számos fontos műn kásáival tartott sorozatos megbeszélésget. Vető Lajos püspök nagy örömmel számol be arról, hogy a nyugati és keleti német evangélikus egyház jelentős, vezetőivel egyszerre volt alkalma találkozni. Ez a találkozás a felszabadulás óta az első a magyar és német evangélikus házaik között, Németország terül Dr. Vető Lajos püspök úíibeszámolo- jált jövőhelti számunkban közöljük. Máj Május f. á munka ünnepe, tehát a fejlődésé, az emberi kultúra győzelméé, az emberi egyenlőségé s népünk közös örvendezésének alkalma azon, amit a felszabadulás napja óta eltelt hat esztendő alatt országunk építésében elértünk. Egy nagy ünnepünk szerénykedik ezen a héten kát vasárnap között: Áldozócsütörtök. Figyelj fel rá és olvasd el ezen a napon isteniliisziteteten kívül is az Ap. Csd. 1:1—12.-t. Áldozócsütörtök, Jézus „mennybemenetelének” ünnepe. Az eseményről az Apostoli Hitvallás így tesz bizonyságot: „felimemt a mennyekbe, ül az Atyajsten- nek jobbján, ahonnan eöjő ítéilni élőket és holtakat.” Az Apostoli Hitvafiáis te- . hát a menniybemienieteil tényében három fontos mozizaraaitot lát s szárakba adja ugyanezt a hármas bizonyságtételt. Az első ez: Jézus Krisztus visszament abba a dicsőségbe, amelyet, mint Isten Fia élvezett és áldozatit fel akkor, amikor értünk, bűnösökért földre jött „megüresitvén magáit, szolgai formáit vévén fel” s amikor „megalázta magét a keresztfának haláláig”. De abba a dicsőségbe, amely járt neki aiki Isten üd- vösséges tervét végrehajtotta, aki önmagát a bűnös viliágért feláldozta e aki így szólhatott a kieresztem halála percében: „Elvégeztetett". Vagyis aki azt mondhatta magáról, hogy mindazt, amit az Atya rábízott, elvégezte. Hitünk bizonyságtétele tehát az, hogy Jézus Krisztus dicsőségben van, az Atyaisten dicsőségében. A második bizonyságtétel pedig ez*. Jézus Krisztus az Atya jobbján ül ás uralkodik. Mindenek ő neki vannak átadva, hogy végül mindeneket átadjon .amnaik, aki néki mdndeűt alávetett. (I. Kor. 15.) Krisztusnak ez az uralkodása kiterjed a mi egész életünkre. Uralkodik gondolatainkon, cselekedeteinken, életünkön és halálunkon, vagyis ő a mi tanácsolónk, vezetőnk, és üdvözítőnk. Ez az ő uralkodása láthatatlan, mert a hitben történik ■ meg, de ugyanakkor világosan látható is azoknak életében, akik néki engedelmeskednek. A harmadik bizonyságtételünk pedig ez: ez a „mennybement” Jézus Krisztus jön el itékni minikéi, égőket és holtakat az ö 'napján, vagyis Ö a nagy számoltató s az őhozza való viszonyunk alapján kapunk üdvösséget, vagy jutunk kariio- zaitba. Boldog ember az, aki az ítélet napjára úgy gondolhat, hogy őt üdvözítője az ö bűnei bocsánatának szerzője, Jézus Krisztus fógja ítélni azon a napon. Ez a mi biitvaiiiásunik a Bibliában elmondott történetre támaszkodik. Ez a történet az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvben leit számunkra Isten kinyiiiaitkozitaitásává. Ha elolvasod ezt a történetet, azonnal megérted, hogy az egyház nem hiába zarándokol újra és újra ahhoz a helyhez, ahol Jézus „felemeltetett”. Azon a napon, vagyis Húsvét után negyven nappal és Pünikösd napja előtt tíz nappal! Jézus Krisztus mégegyszier találkozott a tanítványaival Ez a találkozó pecsét volt azokon a találkozókon, amiket mint az ö „megjeA beszéd a létekben lakik. Életet hord magában. A „te” és „én” közű kapcsaiét szerzője. Az emberiség nagy összekötöhídja évezredek óta. Istien legnagyobb áldása Kezdetben a beszéd csak Istenben volt meg, mi,rat Teremtő Ige. Egy volt Istennel Mikor elhangzott, létrehozta a világot. (János evangáíüuma 1, 1. sick.). S az embernek megadatott, hogy beszéljen, ami nélkül nem volna kultúra, tudomány, költészet, közösségek, váltás. Beszéd nélkül lehetetten vote az emberek lelki életét megérteni. Beszédük árulja eH telki és érzelmi világunkat, képességünket. Sakratés mondotta: „Beszélj, hogy lássalak!” A Mester szerint: „A te beszédeidből ismertetel igaznak, vagy hamisnak...” A Mestert követő ember mindig megfelelő beszédtárgyat talál. Van jó anyaga. Tud miről beszélni éspedig: meggyőzően. {Máté. 12. 36 és 7, 28—29.). Beszédünk fgy egyéniségünk hű kifejező ie, visszatükröző ie. Amilyen a beszéded, oívan vagy. Ahogy beszé'isz — úgy értékelnek. Hangod csengése, színezete önkéntelenül és akaratod eííenére is elárulta, hogy tényleg úgy gon dőlted-e, ahogy mondtad Sose törekedj arra, hogy tied legyen az utolsó szó! Hanem inkább orra, hogy tied tej leneseit” tart számon a Szentirás. Lu- I kács evangélista, aiki a Cselekedetek könyvét írja, azt mondja, hogy 0 ezen a húsvéti utáni negyven napon át sok jefi által mutatta, hogy él, megjelenvén nékik és ezó’ván nékik ez Isten országára tartozó dolgokról. Ezen a napon az ö utolsó együittlé- ten a tanítványokká! Jézus a keresztségre figyelmeztette Ismét a tanítványokat. Arra, hogy Keresztelő János keresztsége alatt állanak s mégegyszer meg fognak kereszteltetni a Szentlélek elküldésekor a víz után tűzzel. Ez a beszélgetés igen jelentős azok számára, akik Krisztus dicsőségében, tlr voltában és utolsó ítéletében hisznek. A keresztségünk az a pecsét, amivel mi Krisztushoz tartozunk s az az ígéret, hogy az ő váltságából élhetünk. Tűzzel való megkereszteltetésünk ennek a keresztségnek megújítása, naponként való megtérés által, amellyel újra és újra engedelmességet fogadunk ennek a dicsőségben uralkodó Krisztusnak. Ennek az utolsó találkozónak más jelentős vonósai is vannak. Ebbői az aJkaxwn'Ool kérdeztek meg a .tanítványok Jézust, hagy vájjon nem éppen most „állítja-e hegyre az országot Jzrar elmek?” Jézus elhárítja ezt a kérdésit, mint, ami az Atya titka. Ez a szóváltás Jézus és a tanítványok között kizárta a zsidóknak azit a várakozását, hogy Jézus Krisztus valamilyen föiidá uralom; és főkép, hogy az ő számukra biztosítandó uralom céiijábói jött volna a földre. Jézus nem azért Jött, hogy a világi felsőbbségek trónjait fel- döntögesse. Az ' egyház se arra való, hogy uralkodjék a világban. Ezt a, kérdést ez a beszélgetés, vagyis Jézus utoísó földi beszélgetése tanítványaival végkép elintézte és levette a napirendről. Aki ezt a kérdést mostanában fel akarná vetni, az nem tudna találkozni Jézus Krisztussal ennek a megbeszélésnek érdekében, mert ő immár az Atya jobbján ül s a végrendelete az, amit áldozócsütörtökön elmondott. Ml nem uralkodásra, hanem szolgálatra és üdvösségünk reménységére hivattunk el a világban. A szolgálatunk lényege az, amit ekkor meghagyott nékiünk Jézus: „Vesztek erőt... és lesztek nékem tanúim először Jeruzsálemben, azután Júdeábára, Samáriában és a föld végső határéiig.” Vagyis reánk bízta az igehirdetés szolgálatát. Mi tanúskodunk a világban Krisztus mellett s ez a mi tanúskodásunk vezet hitre embereket a földön. Boldog vagy, ha hiszel, s még boldogabb, ha a te bizonyságtételed alapján hisz valaki más! gyen a legjobb szó! Ekkor megérted majd, hogy miért mondotta a bölcs: „Mind a haliáfi, mind az élet a nyelv hatalmában van, s amiképpen kflki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét” A haffigatás a legkiválóbb akaraterő gyakorié®, Aki nem tanult meg haU- gatmii, az beszélni sem tud. Te azért tanulj meg hallgatni, hogy beszélhess! ... Előbb a hallgatás és a ke- resztyéreség élése, s csak azután beszélhetsz másoknak a kenesztyémségről, vagy arról, hogy keresztyén vagy. Érre komoly isteni parancs van: „Legyen minden ember gyors a hallásra és késedelmes a szólásra!” (Jak. 1,19.) És hidd el sokkal nehezebb hallgatni, mint beszélni. Ha tehát a keresztyéraség a beszédtéma — hallgass! Nem nyilatkozhatsz róla. Előbb az Igét hallgasd, a Bibliát olvasd, s maiid, ha az Isten beszéde Krisztus követőiévé tesz. de nem szájjal, hanem cselekedet tel és valósággal köve'őjévé és ö küld a szólásra, vagy megbízatást kapsz rá, akkor szólj, de akkor aztán szólj. De ha nem a keresztyemséig a beszédtéma, akkor is csak, akkor beszélj, ha ’tényleg értékes mondanivalód vara. És az is a maiga idejűén mondjad Bóhay János zsoltárfordításai 39. zsoltár Mondom magamnak: „őrzőm az utat, Amit nékem az Ür mutat; Bűnös nyelvemre zabolát teszek. Számmal többé nem vétkezek. Engem már nem kísért meg a gonosz, Hiába gúnyol, ostoroz.” Oly néma tettem, akár a halott. Még a járói is hallgatok, Csak tépetődöm és elmélkedem: Miért keű szenvednem nekem? és addig-addig rágódom ezen. Míg végül íb megkérdezem: „Mondd meg, Uram, hogy meddig tííek még. Mikor köszönt neám a véig? Hiszen tudom, 'kevesebb semminél A perc, amíg az ember él; Fosztó pára osiaik hitvány éjjelünk. Futó ánrayékikérat elitűnürtk.” Mert múlandó az ember fia mind. Menni keiül', ha Isten irat, Hiába jár- kei, sürög és forog. Megtörik, bárrmiiyen konok, S hiába hajszolja magát agyon, Másé lesz a gyűjtött vagyon. Mire várak hát, mä tesz majd vetem? Csupán rád várok. Istenem! Magiadhoz hívsz, mint fáradt gyermeked, S efförllöd minden vétkemet. Hogy a kajánok ne csúfoljanak. Ha vépeóg, nyomor rámszaksad. És elnémulok, megszakad utam, Ha így kívánod ezt, Uram; A kéz, mely tesújt rám, a te kezed. Ott érzem a fejem . felettit, Kérem kegyelmét és bocsánatait, Ha kirazó fájdalom halt át. Mert biz emibert, hogyha bűnbe' esett; Keményen miegtec'kézteted: SaétmáCiaszfod, minit molyrágtö ruhát, Hia nem saoígálija már Urát. Bizony, fosztó pána csak ételiünk, A szél rénlkfúj, s elszétedünk. Uraim, hallgasd meg könyörgő Imám: Tégy boldoggá, tekiruta te rám, Zarándok vagyok itt a földön én, Esendő kis vándorfegéniy; Legyek vidám, autókor rám talál A végső perceim, a hatiáf. A jó keresztyén élete A jó keresztyén egész élete szent hazavágyódás. Ó kéjek, csak Teremtőd ad neked megnyugvást. Aki Istent keresi, örömöt keres. Isten temploma ez ént, az vagytok t5. „Íme látjátok, mennyire él O, vagy milyen módon ék ha már templomának kövei így éjiek!” * Imádkozz bátran, hogy Isten adjon neked ismeretet! Hiszünk azért, hogy megismerésre tegyünk szert; de nem ismerünk meg azéit, hogy ezáltal! hitgyjünk. Van-e igazságtalanság Istennél? Az tehetsége®, hogy az igazságosság eí- nejtetett etetted, de lehetetlen, hogy igaizságtefonság tegyen. Isten nagy a legnagyobb dolgokban, de nem kicsi a legkisebbekben sem. Oh Uram, kezed nem gyengült el, kincsed sem kevesbbedhe'Ék meg. Ke- véishbé lesz, ha óz ember nem kér tóbbé belőle, ha azonban ajándékokat könyörög ki belőle, megsokasodik és fölhalmozódik. Isten kegyelmi kiválasztása sokak számára ok, hogy megállhatnak, de senkinek sem ok az elesésre. A sziaibada karat megáll, de semmire sem képes kegyelem nélkül. A jók bármennyire is elvegyülnek és elrejtetnek a gonoszok tömegében, az Űr mégis ismeri a Hozzátartozókat. Ilyen nagy művésznek a keze atatt egy i morzsányi arany sem mehet veszendőbe, a sok polyva között. Me.nnv’ nolyva és müyen kevés arany van itt! Do no féld! A művész oly négy. hogv bár megtisztíthatja, de nem vesztheti el. „Boldogok, aikik Ö benne bíznak.” Ha azt mondjuk, hogy boldogok az ö benne bízók, aikikor azt is meg kell mondanunk: Jaj a magukban bizakodóknak! Augustinus A keresztyén ember megáll ezen az ünnepen és csatlakozik a százezrekhez és milliókhoz, akik keresztyén hívők vagy nem azok, de egyaránt tudják, hogy a munka az emberi becsület és a munka az egyetlen tisztessége azoknek, akik kenyeret akarnak enni a földön. Ebben a kérdésiben tökéletesen egyek vagyunk. A Szentirás mondja a maga nyelvén a legszebb szavatolt a muirukáról s mondják a Szenti réstől függetlenül is az emberiség nagy tömegmozgalmai ugyanezeket a szent és szép szavakait a munka értelméről, a munka értékéről, a munka becsületéről, a munka jutalmáról és arról, hogy a munka hivatás. Az emberi élet egyetlen ígiazi földi hivatása, A Szentírás az emberiség őstörténetébe helyezi el Istennek azt a parancsát, hogy munkával töltsük életünket, s a maga egész vatószerűségében vázolja fel a munka értékét azzal, hogy ezáltal formálódik a világ. Isten tud arról,hogy az emberiség a bűneivé! mélyein megrontotta azt a világot, amit Isten tervezett és teremtett a számunkra. Tudja tehát azt is, hogy a munkánk verejtékes lett és tudja, hogy a munka küzdelem. De még a bűnbeesett ember számára • is a munka szolgáltatja az élethez való jogot és a boldoguláshoz való jogot mindenütt és mindenkor. Isten a Szentirásban kinyilatkoztatta, hogy a muraka bért érdemel, méghozzá jogos bért és olyat, amelyből az emberU 8 1 nek élnie kell. A kizsákmányolást megtiltotta, bűnnek bélyegezte, tehát bünteti. Isten azt is tudtunkra adta, hogy a munkában, vagyis az alkotásban, világunk formálásában fogjuk találni földi örömünk legtisztábbikát. Az alkotó munka gyönyörű feladata az embernek és mindennapos öröme annak, aki végzi. Számunkra ünnep, a munka ünnepe, A mi hazánkban a felszabadulás óta küíönősképpein az. Különösképpen ünnep számunkra azért, mert országunk egész arcán kétségtelenül rajzolódik az a meggyőződés, hogy a munka az egyetlen jogforrása az embernek, s a munkában való teljesítmény, a boldogulás egyetlen erkölcsi alapja, így vara ez jól és így igaz ez. Nekünk keresztyéneknek azokkal keli lennünk, akik ezt a meggyőződést akarják az életbe átültetni, akik a munka és a munkások, vagyis a dolgozó emberek számára építik a jövőt. Mi keresztyének nem vagyunk a herék és a kiszákmányolók pártján. Nem vagyunk és nem lehetünk. A dolgozó emberek pártján vagyunk és hálásak vagyunk minden eredményért, amit a mi hazánk ezen a téren elért. Május 1-én együtt örülünk az egész országgal, annak vezetőivel és egyszerű dolgozó embereivel! azért is, miért az- elmúlt hat esztendő alatt ez az ország és ez a dolgozó nép nem dolgozott hiába. Alkottunk, építettünk, fejlesztettünk, befektettünk, a jövő alapjait raktuk le a hat esztendő alatt. Legyen a köszönet mindezért azoknak, akik verejtéküket áldozták az eredményekért. Vagyis ragadjuk meg a kezét az egyszerű munkás magyar embernek, szorítsuk meg erősen, üdvözöljük forró szeretettel s mosolyogjunk rá, mint akik bíznak benne és együtt reménykednek vele együtt, a szép jövőben. Tiéd legyen a legjobb szó
