Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-04-15 / 15. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET 8 Morzsák a malomsoki evangélizációról A legmagasabb, a legszebb, a leg- Jefkibb találkozás az Istennel az, melyben 0 beszél hozzánk. Ezért kegyevmi eszköz, az ö mérhetetlen irgalmát hordozó szolga, a szó. Van úgy, hogy az ember néha maga is zengő ajakká válik, s ilyenkor nem a papír hordozza többé az igéjét, hanem az élő ember. Az élő ember ilyenkor kitüzesedik, beszélő csipkebokor gyullad föl benne, engedelmesen adja tovább az Igét. Az ember ilyenkor prédikál, evangé- lizál. Ez az élet legfenségesebb munkája, legmegdöbbentőbb és legfélelmetesebb. Nyilván ez a legnagyobb csoda, Istennek elő levelévé válni. Nem a prédikátor beszél, mint ahogy nem a papírlap mond hazaérkező üzeneteket és nem a húr kesergi a maga kifeszíteít, két véglet közé vont életének keserveit. Mind csak eszköz, egyszerűek, elfelejthetek. A LÉLEK ARAD KI RAJTUK. Isten beszéde, amint átzeng az emberi lelken! Közvetlen találkozás Isten szivével, maga az Ige, maga a testté lett Ige. Jézus Krisztus maga a szavak köntösében. Ahol igazi Igetolmácsolás hangzik, ott az emberi lélek Isten felé fordul, nirot a napraforgó a nap felé. Tagadhatatlan, hogy ott Isten van jelen, ott létekben és igazságban imádják öt Ez is a .csodák útja”. ...Izrael népe és Mózes együttes Bsszeforrottságában, valamint ezek életrezdüléseiben, változásaiban és mostoha megpróbáltatásaik 'áncolatai- ban vetitődlk elénk Isten csodálatosan csodás vezetése, szeretete, amely leg- hatalmasabban, legátfogóbban és egyetemlegesen Krisztus kereszthalá'ában testesült meg! íme, mily nagy az Or kegyelmessége, van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, az Istennek hálát nem ad?, * aj.Az üfeefementumf történet minijén villanó, majd ködös képe félreérthetetlenül és nyílegyenesen az újtesta- mentumban, Krisztusban közénk jött, hozzánk aláereszkedett Istent tükrözi, aki úgy szerette a bűnös világot, hogy az ö egyszülött Fiát adta., hogy valaki hiszen őbenne el ne vesszen, hanem Örök élete legyen. (In. 3:16.) Itt enge- met várnak. Jézus, a testet öltött Ige Itt lakik, minden lépcső és folyosó hozzá vezet, minden kődarab Róla beszél. Minden öéret-te van, 0 benne van a teljes Bibliában. » ‘*** ' j j j • Ml megismertük' és efttfttfllt az istennek Irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet: és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten Ss őbenne. (I. Ján, 4:16.) ... Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban. (I. . 'Ján. 5:12.) Estéről-estére ezek a centrális gondolatok szólaltak meg az evangéiizáió Káldy Zoltán pécsi lelkész átütő erejű, hatalmas bizonyságtételeiben, lenyűgözően, foglyulejtően. Az Ornak minden Igyekezete arra irányul, hogy minden fényt, szikrázó, izzó üzenetet etnyetetlenül, torzíthatat- lanul tovább, azaz tisztán el- és levonás nélkül. — Ezt érezhette minden igehailgató nap, mint nap keményen, kérlelhetetlenül. * Az enyhe dombon álló malomsoki templom ablakain keresztül egész héten át kiszökött a világosság, fényt hintve a feléje, hozzá közelítők lábai elé... harangjai zúgtak ... vivos voco, hívogatva az élőket, mert ime a bűn, betegség, nyomorúság, a mindennapi szörnyű szürkeség tömlöcéből, Egyiptomából van menekvés, van szabadulás, (ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek! János ev. 8:36.), ami készen van tökéletesen. Isten áldozatában, Krisztus golgotái kereszthalálában! Csupán egy a MÉG MA, sürgető feladat, hogy hittel, csonka hitem kar iával és bűnbánóan átfonjam a keresztfát. ... Elindulni... hozzákezdeni, nekilendülni még ma, most. mert itt a döntő pillanat, ... az előttem levőknek nekidőlni!... Ebben a belső harcban a krisztusi életcsíra az Ige, engedelmes, hittel teljes hallgatása folytán megfogan bennem. Növekszik, fejlődik, izmosodik ez a kis mustármagnyi „új emberem”. Eltűnt a félelem a szivemből, mert az Atya szeretete elűzte. Tudom és hiszem, ho^v a szent Isten h’aragia kiengesztelődött irántem — Krisztus engesztelő áldozata álfái. Elfogadom hittel, hogy Jézus Krisztus érteni is meghalt és értem is meg kellett halnia és igv ezáltal bocsánatot nyertem! Ez minden! Ez nekem is elég! Krisztus ereje az én kudarcos erőtlenségem által végzi a maga terméke- nyitő, életfordító hatalmát. Ezután, is iépten-nyomon elszoritia szivemet a fájdalom, hogy nem hallgattatnak meg imádságaim. Isten elutasít, hiába zörgetek, nem nyittatik meg, pedig tudom, hogy belül ott van az Isten. A hitre ébredt embereknek egyik legszoronga- tőbb fé'plmük.-hogy elveszítik hitüket, kifújja gyertyájuk lángját ez a vj'ág, nem tudnak olyan Istennek tetsző életet élni, hogy Istennek kedve telnék benne. De Krisztus állandóan esedezik, az Atyánál könyörög érettem, hogy el ne fogyatkozzék az én hitem. • Valamennyi kínai csoda csúcspontja a tilos város, az Ég Fiainak egykori székhelye. Széles árok fogja körül. Lótuszvirágok pompáznak a sötét vizen s rózsapiros virágaik a legfőnsé- gesebb tisztasággal ragyognak a nagy levelek zöldje között. Valahányszor lótuszvirágot látok, Buddha szavára keli gondolnom s egyre jobban megkedvelem a hasonlatot. Azt mondja Buddha, hogy amint ez a virág mocsárból és posványból nő ki, s ragyogó tiszta szépséggé bontakozik: az embernél is az élete minden alacsonyságából, aljasságából és tisztátlonságából ilyen isteni hivatásnak ke® kibontakozni! Káldi Lajos BÓKAY JÁNOS Zsoltárfordításai 19. zsoltár L Hirdeti az égbolt, Tűző nap és szép hold Az Or bőlcseségét; Éj meséli éjnek. Szél suttogja szánéit Erejét, békéjét; Nap mondja a napnak, Alkony virradatnak Végtelen tudását; Tenger a tengernek, Ember az embernek Mutatja nagyságát. f f í V s. Hangfalait a hangja Mégis a parancsa Atzeng a világon;' Felkelti a napot, Szelíd pirkadatot Hint- szét a határ«»? Ott ragyog melegen Az égi tengeren Érlelő hőséggel? Sarjadnak a rétéit. A sok földi népnek' Enni ad bőséggel ; ftr- s j ’'te 1WF EoMog rőtegihf,' Kit sarkal a remény. Vándorol az égen. Megteszi az utat, Amit az Or mutat,' At a mmdemségen. Vagy mint elszánt vitéz, Aki rohanni kész, Villog a főid felett? Hév árad belőle, Elbújni előle Sehová nem lehet _ 4. Äz Or szent törvénye % Tiszta, bölcsesége A szivekhez fényt vet; Ki merít belőle, Meggazdagszik tőle, Százszor újraéled; örök igazsága Az egész világra Egyformán kiterjed. Mutatja hatalmát. Erejét, nyugalmát, Minden földi szemnek, fi. Merf az Or félelme Bőséges élelme A jámbor telkeknek; Ki szemét ráveti S parancsát követi, ínséget nem szenved; Kristálynál csillogóbb, Ércnél viüogóbb Szigorú intelme. Aranynál fényesebb, Méznél is édesebb Irgalmas szerelme. 6. Aki szolgál néked, Annak bülcseséged A gazdag jutalma; Ott van teje felett Oltalmazó kezed. Te leszel nyugalma. — Ezer bűnbe estem, Botlottam, vétkeztem, 0, én szerencsétlen, Tisztíts meg a rossztól, Óvj meg a gonosztól, S bocsásd meg a vétkem 7. Őrizd meg a szolgád, Rendezd el a dolgát, Bűnbe már ne essek, Add, hogy szavad értsem. Parancsod ne sértsem. Hogy tiszta lehessek; CsaW kedvedre éljek, Csuoán jót beszéljek, Ne véssek ellened, — Uram, légy a váram. Megváltóm, kőszálam, Hasson át szellemed. A TÍZ IGE Szívunk Uza „Ne kívánd meg a te felebarátod házát; ne kívánd meg a te felebarátod feleségét, szolgát, szolgálóját, marháját vagy szamarát se semmijét, ami a te felebarátodé.” A felebarát! A másik ember az, akit a kilencedik és tizedik ige újból elénk állít. A tízparancsolat végén, mintha mindent újra marokrafogva, szívünkre akarná kötni mindannak a velejét, amit eddig hallottunk. Hiszen eddig is erről volt szó: a felebarát élete, jóléte, becsülete, békessége Isten védelme alatt áll. A Szabadító Ür azért tett szabaddá minket, hogy szabad gyermeked boldogságban szolgálják Atyjukat és — egymást, testvéreiket, a felebarátot. Szabadságunknak csak két korlátja van: Isten akarata és a felebarát java, s ez a kettő egy. Mert Isten mindig a felebarát javát akarja. Ezzel és éppen így akarja az én javamat is. Talán sehol nem olyan világos ez, mint éppen ennél az igénél: ne kívánd! A kívánság a vétkek szülőanyja s hozzátehetjük: minden nyomorúságé és szenvedésé is. Az a bibliai fogalom, amit a magyar Biblia kívánság-gal fordít az>t is jelenti: szenvedély, indulat, elragad tatás. Lelkivilágunk rejtett mélységei tárulnak fej itt: az ösztönök, a tudatalatti rúgok és vágyak sötét és félelmetes világa, aminek ijesztő valóságát a lélekbúvárló tudomány legújabb felfedezései megdöbbentően mutatták meg. Ez az, amit a Biblia általában egyszerűen szív-nek nevez, a mi megromlott, gonosz, Istentől elfordult szívünknek. Ebből származnak a gonosz gondolatok, szavak, tettek, mondja Jézus. És a Hegyibeszédben (Máté 5,21.27) rámutat arra, hogy innen indul ki Isten akaratának minden megszegése: aki haragszik, az már gyilkol is valójában és a tisztátalan indulat egyenlő a házasság töréssel Isten ítélőszéke előtt. Ezért: ne kívánd! Ne kívánd felebarátod feleségét. Ne irigyeld családi boldogságát, ne kacsintgass irigy szemmel, görbe tekintettel a másik ember virágos kertje felé. Ne véld édesebbnek a lopott gyümölcsöt, mert igazában keserű az és kárhozatot érlel! Óh, valami megdöbbentő van abban, hogy az embernek mindig az kell, ami a másé; már a kisgyermek is a másik játékszeré vei akar játszani és eldobja a magáét S a sajátunk értéke is akkor lesz becses, ha észrevesszük, hogy mások is megkívánták tőlünk. így lesz ez a kívánság «önteten keserűség, elégedetlenség, lázadozás, gyűlölködés, emésztődés forrása. Nincs békessége annak az embernek, aki tei- hetetiemüi ácsingózik a másik javai után. Mert a boldogság egyik főfeltétele a megelégedés. Isten nemcsak a felebarátot védi a kilencedik és tizedik igével, hanem egyszersmind minden gyermekének is javát akarja: sajátmagunkat is meg akar oltalmazni indular taink, szenvedélyeink, ösztöneink kényura só ga ellen. Hiszen — ö a Szabaditól „En vagyok az Ür, a te Istened, aki kihoztalak téged a szolgaság házából!” Itt zárul be a kör, itt nyújt kezet a tizedik ige az elsőnek, itt lesz teljessé szabadság- levelünk ígérete és valósága: isten egészen szabaddá akar tenni bennünket, meg akar szabadítani önmagunktól. Szívünk indulataitól, lelkünk-fes- tünk. idegeink és ösztöneink ezer szállal megkötöző rabságából. Mindattól, amit a Bilbia ő-embernek nevez, vagy egyszerűen: bűnnek. Azért adatott nekünk Jézus Krisztus szabadításul (I. Kor. 1, 30), hogy egészen szabadok legyünk: készek és alkalmasak Isten szolgálatára. Az Ürnak szolgálata a teljes szabadság — tanította az egyház régtől fogva. Így van. S hogy így is legyen, azért jött el a Fiú, hogy szabaddá tegyen bennünket. Azért: ne élj vissza az Ürnak nevével, de hívd segítségül azt! Ügyelj az ünnepre és élj az igével! Becsüld meg a család s az otthon áldott menedékét! Szeresd felebarátodat s óvd életéti Tartsd szívedet tisztán s híven szeresd élettársadat! Ne nyújtsd ki kezed arra ami a másé! Tartsd féken nyelvedet! Es ne emésztődj elégedetlenül vágyaid füzében! Hiszen az Ür a te Istened! Szabadítod és Atyád, aki szeret s megad gyermekeinek mindent, ami javukra válik. Jézus Krisztus a testvéred, a halált meggyőző, húsvéti hős. Szabad vagy, Isten gyermeke és a menny örököse. Tanúsága ennek a Tíz Ige, Szabadságlevelünk! Groó Gyula LODEN, BALLON, viharhabát, sportiüeréüyek Wimp a s sing csak VI, Sztáiin-ii 8 PAPOK, AKIK LÁTTÁK DRÁBIK MIKLÓS, COMENITJ8 BARÁTJA Éppen háromszáz éve, az 1650— 51-es tanévben kezdte meg sárospataki nevelői működését Comenius. A nagy pedagógus magyarországi működésével elsősorban a kálvinista egyház- történet foglalkozott, az evangélikusok eléggé elhanyagolták — holott a Co- meniusnak, aki a cseh testvérek fe'e- kezetének tagja volt, igen sok kapcsolata volt a 17. századi magyarországi evangélikus egyházi élettel, a felsőmagyarországi evangélikus papság politikai mozgalmaival. Hiszen a régi FelsőmagyanKszág evangélikus papjai és írói — már csak a biblikus nyelv, a KrálicI Bibila nyelve végett is rengeteg ösztönzést kaptak a cseh testvérektől politikai szempontból is, a cseh testvérek tüzelték az evangélikus papságot az ellenreformációs Habsburgokkal való kemény ellenállásra, az erdélyi fejedelemséggel vaió intenzív gyakorlati kapcsolatokra, a cseh testvérek menekült papjai a felsőmagyarországi evangélikus papság körében találtak menedékre és segítségre. A magyar evangélikus egyháztörténetírás eddig nem nagyon vette figyelembe például Ján Kvacala professzornak e kapcsolatokra és összeköttetésekre vonatkozó kutatásait. Comenius, tudjuk jól, nemcsak a nevelés nagy tudósa voM, hanem a háttérben igen aktív politikus, aki a protestáns hatalmak és Erdély, a protestáns magyarok koalícióján is dolgozott. E terveiben volt segítőtársa, híve, eszméinek publicisztikai hirdetője Drábik Miklós, a cseh testvérek menekült papja, aki fehérhegy! csata után Lednlcén, Trencsén megyében, a Rá- kócziak egyik birtokán talált menedéket. Drábik Miktós egész kiBőn helyet foglal el a magyar egyházi és politikai történetben. Érdekes és egyedülvaló jelenség: misztikus író, akinek exal- tált látomásait nem érthetnék meg, ha nem gondolnánk az evangélikus misztikusokra, elsősorban a nagy sziléziaira, Jakob Bőhmerre. Svájci protestáns irodalomtörténészek ezt az emberi és írói kategóriát „protestáns barokk” néven tartják nyilván (pl. Ermatinger) Drábik, Comenius iskolatársa és barátja egészen beolvadt a felsőmagyarországi evangélikusok közé' és hányatott életében itt talált megnyugvást; bár ugyanekkor paptársai, akik közSK a racionalista és kongretista lelkipásztorkodó szellem uralkodott, nem szívósén láttak a magyar talajon oly szokatlan miszticizmust. Drábik nagy cseh hazafi voM, egyben nagyobb patrióta Is éa szüntelenül reménykedett a cseh protestántizmus szabadságának vissza- nyerésében, előbb a svéd segítségben, aztán a Rákőczi-házban bizakodott. 1645-ben táborában meglátogatja L Rákóczi Györgyöt, de ez már akkor fegyverszünetet kötött FII. Ferdinánd- dal és nagyralátó tervekkel foglalkozó papot nem engedte maga elé. Drábik nem kevesebbet akart, minthogy seregei előtt magyar királlyá kiáltja ki és keni fej I. Rákóczi Györgyöt. Hatalmas protestáns koalíció tervei foglalkoztatták és mikor Comenius Sárospatakra érkezett, régi barátja politikai eszméinek csinált hatalmas propagandát a szlovák és magyar evangélikus papok között. Misztikus pofittka! elképzelései Mé vannak bibliai képekkel, példázatokkal, a Habsburg-ház és az ellenreformécfó elleni átokkal Comenius adta ki 1651« ben, maid újra 1663-ban Amszterdam-* ban Drábik jövendöléseit, politikai rrá« sait; a Lux In tenebris című írást XIV. Lajos francia királynak is megküldték. A Rákóczi-ház magyar királyi. hív»« fása és protestáns küldetése áÜ e tervek középpontiéban. Drábik Báthory Zsófiában, II. Rákóczi Györgyben, I. Rákóczi Ferencben is bizakodott és nagyralátó terveinek nagy része volt II. Rákóczi György lengyel királyi ki-' sértetezéseiberi'! írásaiban félreismer-' heietten közben a szocialisztikus reformed vonás: hirdeti a papi szegénységet és bírt oktalanságot, követeli a templomok mellé a népnek világosságot tér« jesztő iskolák felállítását. Drábik, avagy Drabiclus szomorfl végei ért. 1671 július 15-én ítélt fölötte az a pozsonyi vészbíróság, mely annyi protestáns papot küldött gályákra. Drábikot halálra ítélték és a magival tehetetlen nyolcvannégy éves ag* ga&tyánnal a jezsuiták megtérési komé« diát játszattak, a vérpadon a „megté- rőt” kegyetlenül megkfnozták. Műkő« dése egyik legérdekesebb fejezete á magyar protestántizmus küzdelmes történetének. í P. BIBLIA-OLVASÓ Április Ifi. Jubilate vasárnap. Heti iger. n. Kor. 5:17. Jer. 31:31—33. Jet. 19:5. Ef. 4:17—VL „Isten túlságosan magas az értelmünk számára" — mondja Luther —* de Jubilate, örvendezzetek, olyan közel jött Krisztusban! Meghomályo« sodott értelmünket (18 v.) és életünket elárasztja fényévek Ha egyszer a húsvéti csoda végbemehetett az életünkben (23 v.) nap-nap után ünnepelhetjük húsvétot, nem gonoszságok kovászával (I. Kor. 5:8 v.) hanem felöltözve az új embert. Április 16. Hétffi. Bzs. 29:19. Márk. 2:17. Bs. 65:17—19. 23—25. Isten elpártolt népe az ítélet alatt a mélységből könyörög: Te feiger« jedtél és mi vétkezőnk; régóta így vagyunk, megtartatunk é? (64:4) Az ítéletben, mint a mustban (65:8 v.) már rejtve van az áldás, a maradék,' az új_ Jeruzsálem népe már a beteljesedés előtti örömben él, a farkas és bárány együtt legelnek... (nincs fájdalom, nincs fegyver.„j a kísértő is végleg ártalmatlanná tétetik [25 v.]) Április 17. Kedd. Jer. 4:2. Jel. 5:9. Rém. 8:18—23. A régiek elmúltak, íme újjá lett minden, fiángzffc äz e hét! vezérig*. ;j Igen, Isten előtt! Keresztyén ember nem rajongó, ki beérkezettnek gori« do! ja _ magát, hisz a válts ág még nem jutott teljességre! (24 v.) Pál valóságosan látja a helyzetet. Krisztus első eljövetele után vannak megoldatlan kérdések: szenvedés (17 v.) bűn (23 v.) halál (19 v.) a nemcsak a világ, hanem a gyülekezet számára is. Ügy gondoljuk, hogy megoldottuk. De belenyugvásunk a szenvedés, nyomorúság, hálái fényeibe ez a sztoikus és nem keresztyén magatartás, nincs e távolabb a teremtett világ sóvárgásától (19 v.) mint a -szekularizált világ tiltakozása? Isten maga is tiltakozik s helyre fogja állítani a teremtettség első dicsőségét (21 v.). Azt pedig, amit igenelnünk kellene, dicstelennek nyilvánítjuk: ,,atecs_onyabbrendű’’ testünket elszeltemesített szemléletünkben, jó, hogy itt sem ad igazat nekünk Isten s a testet is meg- dicsőiti majd (23 v.). ApriUs 18. Szerda. És. 1:18. Róm. 5:11. I. Ján. 4:7—14. Tanúskodás az Isten Fiáról, a legmélyebb szakadékokat megjáró Üdvözítőről (14 és 10 v.) az Isten szeretőiéről vaió megbizonyosodást munkálhatja. Bizonyosságomat nem akarom gyengíteni azzal, hogy ezt a magam részéről is biztosítom... mintha nekem is kellene valamit' adnom (10/a v.) Amit kaptam, az csorduljon ki (7 v.) s áradjon a testvérhez .. ._amíg ezt a kanaáni nyelvet nem beszélem nem mondhatom nagy belső tusakodások nélkül, hogy „megintettem” őt. Április 19. Csütörtök. Es. 60:3. Je'. 15:3. Ko!. 1:15—18. Valóban\0 a kezdet és a Vég (15 és 18/b v.j Őbenne bizonyosságon! van az .első hitágozatof illetően is! (16 v.). Aki teremt és fenntart (17 v). megtart az O testében az egyházban (18 v.)l Április 20, Péntek. Zsolt. 91:1—2. Kol. 1:12—13. I. Kor. 15:20—28. Krisztus a feltámadott, a megelevenítő Krisztus (22 v.). Ebben az ű] életben Jubilate, örvendezzetek, de mi nemcsak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban (19 v.). Fenséges távlatokat nyit az Ige, a maga rendje szerint mindenek részesednek a Krisztus győzelmében! Április 21 Szombat. Zsolt. 4:2. I. Tim. 1:16, Jel. 21:1—5. Az elmúlóból születik meg az új, teremtő cselekedet gyűmölcsekén! (1 v.). Isten eltöröl minden könnyet, halál nem lesz többé, sem gyász,' sem kiáltás, sem fájdalom,;, e beszédek híve« és igazaki