Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-04-01 / 13. szám
Evangélikus Éle* 3 BÓCSÁ Szerveződő gyülekezet a Duna—Tisza közén — „A bócsai gyülekezet most van elemezés? alatt. Jöjjön ki hozzánk s nézze meg az ottani életet — mondja Mezősi György, az új gyülekezet lelkésze a soltvadkerti lelkészt hivatalban. Meg sem várja a feleletemet, szalad kocsit szerezni. Nem sokkal később már visz bennünket a kocsi a kecskeméti országúton az új gyülekezetbe. Egymás mellett ülünk a bakon. A lelkész hajtja a lovakat s közben a gyülekezetéről beszélgetünk. Tízkilométeres kocogás után megérkezünk a bócsai Oncsa-telepre. Homokos utcán, bokáig a homokba süppedve baktatunk a ,.lelkészlak“ felé. Egy oncsaházban bérelt kicsike szoba; hat lépés a hossza, három lépés széles, ez a papiak és egyben a íelkészi hivatal. Egy ágy és éjjeli- szekrény, két szekrény, egy kis asztal egy padka, meg egy szék a berendezése. Más nem is fér bele. A község Letelepedünk az asztal mellé. A lel- 1 ész térképvázlatot vesz elő, arról ismerteti a gyülekezetét: — Bocsa község, tulajdonképpen nem is község, hanem körülbelül hosszában 20, széltében 15 km nagyságú területen, 42.000 kataszteri holdon szétszórt tanyákból s mintegy tíz kisebb-nagyobb tanyacsoportból áll. Az új egyházközséghez tartozik Tázlár község is, ami még nagyobbá Seszi ezt a területet. A gyülekezet lé- íekszáma 800 fő (220 család, ebből 160 a tanyákon, 60 pedig Tázláron él), de valószínű, hogy a tanya világ eddig fel nem derített részein még sok evangélikus család él, ami növelni fogja ezt a létszámot. Ezelőtt SoUvadkert szórványa volt. 1950. november 15-e óta folyik az önálló egyházközséggé szervezés. Havonként öt helyen, kilenc alkalommal van istentisztelet. Minden napra jut három-négy szolgálat; több, egymástól sok kilométer távolságra fekvő iskolában hitoktatás és majdnem minden este bibliaóra, váltakozva a távoli tanyacsoportokban. A szolgálat nemcsak igehirdetésből és hitoktatásból áll, hanem állandó gyalogtúrákból, mert az egyes szolgálati helyek közötti távolságot gyalog kell megtenni. Templom, papiak még nincs, de már kinéztük a telket, ahová építeni szeretnénk. Bár a gyülekezet tagjai áldozatkészek az egyházukkal szemben, de az ő áldozatkészségükből még sem tudjuk fedezni az építkezés összes költségeit. Ennek dacára hiszem, hogy hamarosan megkezdhetjük az építkezést. A püspökünk megígérte a támogatását és remény van arra, hogy a gyámintézet is segíteni fog. A lelkész ezután csomagokat vesz elő a szekrényből. Az egyikben nagyalakú könyvek vannak. Az új gyülekezet anyakönyvei. Más csomagokból ezüstözött ke- Tcsztelőmedence, kancsó, tálca és úr- vacsorakehely kerül elő. A kezével is, szemével is szeretettel simogatja a kegyszereket. — Ezeket már mind az új gyülekezet vásárolta — mondja büszkén a lelkész. — És még hatezer forint megtakarításunk is van a tavalyi egy házi járulékokból pedig a hívek csak november 15. óta fizetik az új egyház- községnek a járulékokat. A bibliaórák Lassan alkonyodik. A konyhában héhány asszony és férfi várakozik. Magunkra vesszük a télikabátot és elindulunk. Bibliaóra lesz a G.-soron. (Ebben a tanyacsoportban csupa G. nevű család lakik, innen a tanyacsoport elnevezése.) A konyhában várakozók is velünk tartanak. Mire a 2—3 kilométeres úton, a telihold világa mellett, homokon és a szikesek tocsogóin keresztül megérkezünk, nyolcra szaporodik a létszámunk, az útközben hozzánk csatlakozókkal Egy tanyaházban van a bibliaóra. Már sokan várnak ránk. Zsúfolt a szoba. A legtöbbje asszony és leány, de szép számmal vannnak férfiak is. Sokan 5—6 kilométeres távolságról jöttek ide. Ki gyalog, ki szekéren. Nagy figyelemmel hallgatják Isten üzenetét, a: Igét. Szereinek énekelni, öt-hat éneket is énekelünk, felváltva a dunántúli és az evangéliumi énekeskönyvből. Bibliaóra után a lelkész beszámol a pesti útjáról, honnan csak tegnap jött vissza. A gyülekezet élénk érdeklődéssel hallgatja minden szavát a püspöki kihallgatásról. Azután kérdések jönnek: — Vett-e már Nagy tiszteletű Úr motorkerékpárt? Tudniillik félve áltól, hogy a lelkész nem bírja majd a naponkénti sokkilométeres gyaloglásokat a homokom, a presbitérium elhatározta, hogy motorkerékpárt vesz papjának. Erre a célra 1600 forintot adtak ösz- sze, s most ezt a motorkerékpárt sürgetik. Az pedig még nincs, mert újra nem telik, megfelelő használtat pedig nehéz szerezni. A hívek nagyon szeretnék, ha megvolna már a motorkerékpár, mert sajnálják a papjukat, aki reggeltől estig lőt-fut a messzifekvő tanyák között, hogy elvigye hívei közé az ő szívének meleg szeretetét és azzal együtt a jóságos Isten örömüzenetét, az Igét. Jól benne járunk az estében, mikor a hívek hazafelé indulnak. Másnap kellemetlen széllel kezdődik a nap. Délben megered az eső, estére úgy ömlik, mintha dézsából öntenék. Pedig hét órakor bibliaóra lesz a „Fischer-bóosán“. Jó messzi van az is. Elindulunk a szakadó esőben. Míg a hideg szél az arcomhoz veri az esőt, arra gondolok, hogy a háziakon kívül senki sem lesz ottan, mert ugyan ki jönne el ebben a zord időben? És mégis, a sötétben, a szakadó esőben, a februári metsző, hideg szélben emberek indulnak, a napi munkában elfáradt asszonyok, lányok, férfiak a tanyavilág különböző pontjairól, öt-hat kilométerekről a „Fischer-bócsa“ felé. — Bibliaórára. Nagyon meglepődtem, mikor csuromvizesen, félig megfagyva beléptem a házba és ott egy nagyszámú gyülekezetei találtam. Eszembe jutott a sok városi ember, akinek jól gondozott aszfalton vezet az útja, akinek nem kell homokot és sarat taposni, szikes tocsogókon, átgázolni, akinek villamos és autóbusz áll rendelkezésre és vasárnap, ünnepnap még sem megy el a templomba, mert Fáradt“ és „messze van“ a templom. Lélekkel teljes, most születő gyülekezet. Megérdemli, hogy mindenki imádságba foglalja és ha lehet, anyagilag is segítse őket, hogy mihamarább felépíthessék, amire vágynak, a templomot és a paplakot. Szontágh István Husvét után Az asszonyok éis a tanítványok, akik kijöttek az Or Jézus sírjához, eltávoztak azzal az élménnyel, amit láttak és tapasztaltak. Az Isten ezeknek adott külső jelet: az elhengerí- tett követ és belső látást: a sírban a megjelent angyalt és arról való meggyőződést, hogy az Űr nem volt már a sírban. Állj csak a templomajtóba és figyeld meg az onnan ki jövőket; hogy milyen arccal jönnek ki? Van, aki bizony úgy jön ki, mint akivel semmi sem történt, aki úgy jön ki, mint ahogy bement. De van olyan, aki mélyen elgondolkozva jön ki, a hallottak felett s kissé szomorú, mert az ige bevilágított szívébe és elgondolkozik felette, hogv így nem lehet tovább. De van, aki örömmel jön ki, örül annak, amit hallott, felemelte őt, megvigasztalta az ige. Most állj oda magad elé és figyeld meg magad, hogy hogyan jössz el, jöttél el a Húsvéttól? Mit jelentett neked? Az Isten mutatott neked is jeleket: sok elhengerített követ, azok szívéről, kik hisznek, hogy elhengerí- tette Isten a hitre jutás akadályait szívükről. Az Isten adta számodra is az Írás jeleit, bizonyságait, az apostolok bizonyságtételeit és a ma élők hitét. Boldog vagy, ha megláthatod a húsvéti üres sirt. Az Isten téged tovább is beljebb is akart vezetni be a sírba, be a belső megbizonyosodásba, amint az asszonyoknak és tanítványoknak meg kellett győződniük, hogy az Űr nincs a sírban, hanem feltámadott, úgy neked is szíved rejtekében, belsejében kellett meggyőződnöd, hogy nincs az Űr a sírban, hanem feltámadott. Már a zsoltáríró így ír: Bensőmben bölcsességre tanítasz engem, 51. Zsolt 8. A húsvéti hit is ott keletkezik szíved bensejében. Csak akkor lehetsz igazán boldog, ha Húsvéttól jössz a húsvéti hit bizonyosságával, hogy „én tudom, hogy az én Megváltóm él.“ A húsvéti asszonyok soha el nem felejthető drága emlékkel, élménnyel mentek el a sírtól és azzal az üzenettel, megbízatással, hogy hirdessék a feltámadást a tanítványoknak és másoknak, hogy feltámadott az Ür, bizonnyal feltámadott! Ha volt Igazán Húsvétod, akkor te is boldogan hirdeted, ha mással nem, akkor viselkedéseddel, életeddel, de még szavaiddal, bizonyságtételeddel, hogy te hiszed, hogy feltámadott az Űr! • Gerhát Sándor Uj orgonák építését, javítását vállalja Rieger Ottó orgonagyár Budapest, XIV., Füredi-utca 41, Telefon: 297—023. A TÍZ IGE „Ne lopj!“ Miért lopnak egyáltalában az emberek? Nyilván azért, hogy megszerezzenek valamit maguknak, birtokába jussanak valaminek, amire nagyon vágynak. S ez a vágy annyira hatalmába ejti őket, hogy nem gondolnak a következményekre, nem törődnek semmivel. Ez a valami — minden lehet. Esetleg egy darab kenyér az éhhalál szélén tántorgónak. Esetleg egy nagyobb darab kenyér annak, aki szeretne egyszer már igazában jóllakni. És persze ez a valami az anyagi javak birodalmának szinte beláthatatlan sokféle része lehet. Minden, amire szükségünk lehet és — amire nincsen szükségünk. Mindaz, ami egy nagyváros csillogó kirakataiból mosolyog felénk s amit a szívünk magának kigondol. Egy egész világ, amit bepillantva szédület fog el. Mindezeket neked adom, ha... (Máté 4,9). Két dologra kell itt különösen ügyelnünk. Az egyik az anyagi javak ijesztő vonzóereje. Szinte meg tudja bűvölni az embert egy-egy tárgy: a gyermeket csak a szomszéd kertjében mosolygó piros alma, a felnőttet persze ezerféle egyéb, amiről úgy véli, hogy szebbé, gazdagabbá teszi az életét. „Nem tehetek róla, kényszer alatt álltam, el kellett vennem . .vall ják gyakran törvényszéki tárgyalótermek vádlottjai. Csakugyan, mintha megszállott lenne az ember: bármi áron megszerzi magának azt, aminek bűvöletébe került. S minden földi kincs összfoglalta: a pénz. Mert pénzért — állítólag — mindent meg lehet szerezni Ezért a pénz lesz a nagy varázsló, akiinek eladja lelkét is az ember. S nem véletlen, hogy a nép szája a pénz ördögéről beszél! Jézus ' egy pogány Istenség nevével Mam- monnak nevezte a pénzt, ezt a titkos nagyhatalmat s azt tanította, hogy nem lehet két Úrnak szolgálni: nem szolgálhattok Istennek és a Mám- monnak. A másik figyelemreméltó dolog: az emberek végeredményben azért topnak, mert nem imádkoznak. Vagy legalábbis nem bíznak az imádság erejében, sízóval hitetlenek Mert ha hinnénk, hogy a Mennyei Atya gondot visel gyermekeire, akkor egész egyszerűen kérnénk tőle mindazt, amire szükségünk van. „Nincs semmi tek, mert nem kéritek“, mondja az apostol (Jakab 4:2). Olyan egyszerű a dolog: a darab kenyeret és a nagyobb darab kenyeret is, s mindazt, amire ezen felül szükségünk van, reá kellene bízni Istenre s tőle kellene kérni. Olyan egyszerű ez és olyan nehéz. Mert akkor le kellene mondanunk az aggodalmiaskodásról, arról, hogy magunk próbáljunk megbirkózni a gondjainkkal. És akkor — rostára kerülnének a kéréseink. Sok kérés a torkunkon akadna. Hiszen Istentől mindent lehet kérni, de nem akármit. Mindenesetre csak olyasmit, ami az ö akarata szerint való. Éppen ez az, amit Isten valójában a hetedik igével akar. Meg akarja mutatni- nektek valójában Énreám van szükségetek. Keressétek először Isten országát, s minden egyéb ráadásul adatik néktekl Megtörik a Mammon varázsa ott, ahol Isten kezébe kerül a kamara kulcsa, az erszény és a kassza. Szabadok leszünk a gond terhétől, az aggodalmaskodás kínjaitól, a k.elégítetlen kívánságok ostorától, a jövendő félelmétől. Megszabadít bennünket a pénz Ura. S ebben a szabadságban szolgálhatunk felebarátunknak. Mert minden „lopás“ felebarátot károsít meg. S mindaz lopás, ami a felebarátot megkárosítja. A munkások lefogott bére, mely az égre kiált és a rosszul végzett munka, az elfecsérelt idő és a si'ány áru és minden egyéb, amire éppen a hetedik ige vei világot. Isten szine előtt találjuk magunkat, mert csak sáfárok vagyunk: kezelői annak, amii ebből az anyagi világból Isten reánk bízott Ha hűtlenek va gyünk. Urunkat csaltuk meg. Az Űré a föld és annak teljessége! Ezért — ne lopj! Groú Gyula ZOÜGORR Rákóczi-út 13. ▼étel, eladás, javítás, hangolás KERNÁCS — Telefon: 139—184. LODEN, BALLON, viharkabát, sportmellények Wimpassinfs csak VI, Sztálii-É! 8 Hozzászólás a nagyszombati hangversenyhez T. Szerkeztőségl Mint akit „ország templomában“ a Deák-tériben kereszteltek meg, közel félszázada nem-tudom-hány- szor épültem ott az Igén. De egy-két nagypénteki istentisztelettől eltekintve, olyan fullasztó zsúfoltságot még nem' láttam ebben a mi templomunkban, mint nagyszombat estéjén, a „Lutheránia“ passió-előadásakor. Ez a tény, a t Szerkeztőség engedelmével, több szempontból indít néhány oly tanulság megállapítására, amelyek a nyilvánosság elé tartoznak. Első az, hogy akik (lelkészeink között is akadnak ilyenek) „csupán zenei“ alkotásként szólnak Bach mű veiről, most láthatták: a gyülekezetnek milyen és mekkora külső, kívül- maradó tömegeit képes megmozdítani egy efféle oratórium-est. A nagy lipcsei kántor íme, nemcsak igehir- deíő, de a Szó legmcribb értelmében vett evangelizátor, aki az Ige sátora alá gyűjti az „idegeseket“, a közönyösöket, belső és más pogányokat, talán soha egyébkor a templomnak tájékára se tévedőket! Nekik is meg kellett érezniök, hogy e századokat átívelő vallásos géniusz, a maga földöntúli nyugalmával Isten ajándéka a békétlen világban és hogy csodalénye ma sem csökkenő varázslattal a szférák zenéjét úgy mondja el, ahogy csak protestáns lélek hallgathatja ki az onnan felülről alá zengő harmóniákat.,. Aztán: egy minden támogatást megérdemlő művésztestületünk: a Lulllerónia Vegyeskar és Zenekar végre megkapta olyan méretű közönségét, amekkorát aszkétai önzetlensége és becsületes jószándéka régtőlfogva érdemel. Tulajdonképp a nagyszombati koncert volt e törekvő és szépmúltú kórusunk igazi felavatása a nagy nyilvánosság előtt és beilleszkedése a főváros zenei életébe. S végül: L'chtenberg, ez a nád gyűlölettől elpusztított nagy tolmács, még holtában is dirigensi rangot kíván meg utódaitól. Nos, ezen a ponton sem kellett szégyenkeznünk a legutóbbi bemutatón. Egyik hivatott kórusvezetönk, a talentumos Welfler Jenő maga is megkezdett „kinyílni“. Mindenki tapasztalhatta, hogy ifjú karnagyunk elmélyedésre való hajlama nem vitatható i a golgotái tragédia hátterét komor-mély, gyászezüst színekkel birta fölvázolni, önuralma ezúttal szintén dicséretremél- tónak mutatkozott. Mert bizony a leg- különb előadókat is próbára teszik a passiók. A fizikai és szellemi-lelki erőnlét, a tudatos és az öntudatlan! a mesterség és a művészet egyensúlya, sőt ami a legfontosabb: a* együttérzés a Legnagyobb-Értünk- Szenvedővel — mindez a dirigensre egyidöben reánehezedő föladat. A Weltler-roegzendítette korátokból — de a c-moll karáriából is — lehetet, len volt ezt a magasabbrendű szolidaritást ki nem érezni. Az eszményi színvonal felé e koráink lelkes és lelki vonalrajza, máris eléggé ápolt hangvétele átgondoltként ható, egésze séges fokozásai és — Zalánfy Aladár professzor teltzengésü, melegen férfias, éber orgona-kontinuója utalnak főképp. Mindent összefoglalva: egyházi közérdek, hogy ezt a hónapok munkájával előkészített produkcióját a „Lutheránia“ mihamarább, lehetőleg még a tavasszal ismételje meg. A.zt hiszem, minden jelenvolt (és a templomból kiszorultak) óhaját közvetítem, amikor az Evangélikus Élet útján ezzel a kéréssel fordulok Welt- lerékhez. így lesz mód arra is, hogy a mű részletei, a többszörös előadás tüzében tovább érlelődjenek és finomodjanak. S a minapi, másfélezres publikum érdeklődése, áhítata? figyelme bizonyltja, hogy — anyagi kockázatról szinte szó sem lehet. Vagy ha igen: missziói munka ez, hozzá a javából, amit az illetékesek nálamnál is nyilván jobban átéreznék. A t. Szerkesztőségnek hittestvéri üdvözlettel: Farkas Sándor MIMI. I A-OLVASÓ Április 1. Quasimodo genlti vasárnap. Zsolt. 119:9. Ján. 15:14. I. Móz. 32:22/b—32. Isten hiába iis mondaná meg nevél (29 v.) .. , ember nem értené meg. .. nem lehet a megismerés tárgya Isten. Szabadon és titokzatosain cselekvő Alany. Jákob Istene Ö, aki a csalót, az istentelent megigazítja (Róma 4, 5) és új nevet ajándékoz (28 v.) neki. Jákóbot akkor áldhatta meg Isten, mikor az egyedüllétben (24 v) reászakadt egész múltja, de tusakodott is az áldásért. Könyörögtél már az új névért... az áldásért? Április 2 Hétfő. Zak. 7:10. Kol. 3:14. Ján. 3:1—11. Újonnan születés Istentől való születési Vágyódhatunk utána, de emberi erőfeszítéssel (6/a v.) létrehozni nem tudjuk. Felülről való születés ez, a Lélek csodája s mint ilyen, mindig titok ... a szél fú ahová akarl Mennyi alázatra inti és mennyi reménységre vidáinitja ez Isten gyermekeit s Isten bizonyságot tevő egyházát! Április 3 Kedd. Zsolt. 89:51. Csel. 18:9—10. I. Thn. 1:12—17. A szél fú ahová akar... de ahová fúj, ott nem ismer akadályt... Akármilyen beállítottságú is legyen valaki. Isten Lelkének van felette hatalma, ennél csak könyörülő szeretete nagyobb (13 v.). Nemcsak a filozófia, a keresztyén élet is a csodálkozással kezdődik — de Isten velünk kapcsolatos hosszútűrése fölöli (t6 v.), ez a csodálkozás bátorítás is és Istennek való tisztességtétel (17 v.). Április 4. Szerda. Zsolt. 12:4. Ef. 4:25 I. Ján. 3:1—11. Krisztusba — Isten megjelent szeretetébe — a Szentlélek által plántáltatunk (8 v.). Isten gyermekének ez új létformájáról bizony- ságottévő jelek: szeretet (11 v.) bűn helyett az igazság cselekvése (6—7 v.), csak hitben ismerhetők fel (1/b v.). Egyszer nyilvánvalóvá lesz az elrejtett élet dicsősége (2 v.). Az élő reménység « teljességből állandóan töltekező reménységl Április 5. Csütörtök. Zsolt. 73:25. Róm. 5:3—5. I. Ján 5:1—14. Jézus keresztsége és halála arról tesz bizonyságot, hogy az — érettünk vállalt — bűn. halál bilincsét ö törte meg. Ahol Isten Szentlelke munkálkodik a szentségeken (8 v.) — és az Igén — keresztül személyes bizonyossággá lesz a bilincstörésről szóló örömhfr. Áldott legyen Isten a Krisztusban adott üdvbizonyo>sságért (12—1,3 v.) és győzelemért (4—á v.). Április 6. Péntek. Zsolt. 77:12. Csel. 15:4. I. Pét. 1:3—12. Mennyi hála és öröm árad ebből a részből. Újjászülve élő reménységre — nem ködös sóvárgásra — Isten cselekedete ez. övé a hála!! A reménység alapja Krisztus feltámadása. Az örök élet több, mint szép álom. A keresztyén ember a húsvét fényében, a halálsorompót áttörő győzelemnek bizonyosságában jár! A próbatételeket is a húsvét fényében értékeli, tudja, hogy valódi hit kísértés nélkül nincs i*. Április 7. Szombat. Zsolt. 76:8—9. Zsid. 9:26. I. Ján. 2:12—17. A bűnboomnat által az Atyával való közösségbe visszajutott ember a legdrágább .kincset találta meg, életét Isten szeretete tölti be f nem tudják már lenyűgözni a világ múlandó (17 v.) javai, örömei és dicsősége (15 és 16 v.). Lehel Ferenc