Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-01-14 / 2. szám
2 Evangélikus Élei EsIeí-EnrépÉban a magyar protestantizmus az az egyträz, amely nem néz hátra, knelyan számot vet helyzetével és belső megtiltásban keresi jövőjét — mondotta Budapesten Hermann Diem Hy ugat nemet országi evan^éllku - lelkész Evangélikus egyházunknak kitűnő vendége van: egy hete tartózkodik közöttünk Hermann Diem nyugatnémetországi, ebersbachi lelkész, a hitvalló német egyház munkása, Martin Niemöller barátja és munkatársa. Hermann Dtem január 3-án érkezett Budapestre, a pályaudvaron Groó Gyula egyetemes főtitkár fogadta. A vendég azonnal elkezdte beszélgetéseit a magyar egyházi vezetőikkel és az evangélikus lelkészekkel. Első délutánját az egyetemes egyház székházában töltötte, ahol hosszú beszélgetést folytatott Reök Iván dr. egyetemes felügyelővel, Dezsérg László püspökkel, Benczúr Lászlóval, a Luther Márton Intézet igazgatójával, Olt Vilmos lelkésszel, az egyházi „Jó Pásztor“ szolgálat vezetőjével és az Evangélikus Élet munkatársaival. Ezekből a beszélgetésekből egyházunk vezetői igen nagyképzettségű teológust s a német evangélikus egyház egy olyan lelkészét ismerték meg, aki lelki ismeret én és egész életszoL- gálatának felelősségén hordozza egyháza és, népe ügyét. Hosszú idő óta nem tartózkodott Magyarországon német evangélikus lelkész, így bő alkalom kínálkozott arra, hogy a múlt világháborúban megszakadt kapcsolatokat egyházaink között újra felvegyük. Január 4-én este aZ egyetemes egyház vacsorát rendezett Hermann Diem tiszteletére. A vacsorán egyházunk püspökei és néhány vezető munkása jelent meg, vacsora után pedig hosszú beszélgetésben volt együtt német vendégünk nagybuda- pesti és vidéki lelkészekkel. Ez az alkalom is a szívélyes barátság és komoly eszmecsere alkalma volt. Január 5-én Hermann Diem két előadást tartott Budapesten a Luther Márton Intézetben. A délelőtti előadásának címe ez volt: „A Lutheri mépogyház problematikája“. Ezt az előadást a több mint 100 megjelent lelkész előtt tartotta s az előadást hosszú eszmecsere követte. Délután „A német protestantizmus politikai felelőssége“ címen tartott előadást lelkészeknek és egyházunk közönségének. Mindkét előadás igen jelentős megnyilatkozása volt a német hitvalló egyháznak és megmutatta Hermann Diem és általában a hitvalló egyház haladó, hívő munkásainak szempontjait. Ebben az előadásában többek között a következőket mondta: „A német protestantizmus a hitleri időkben ébredt politikai felelősségre, amikor a Hitvaüú Egyház megalakult és felvette a harcot az igehirdetés szabadságáért és az üldözöttekért. A második világháborúban Ismét ez a mozgalom ismerte fe! a felelősséget Nicmöller vezetésével azért, hogy az egyház a német nép számára helyes eligazítást adjon a sorsdöntő nemzeti kérdésekben. A Hitvallő Egyház tiltakozik az ellen, hogy az egyházat a Kelet ,és Nyugat között támadt feszültségben a Kelet ellen felhasználják. Az egyház tartozik erélyesen fellépni az ellen a tévelygés ellen, mintha a nyugati háborús érdekeltségek valóban a keresztyénség védelmében járnának el. A német keresztyénségnek feltétlenül *1 kell utasítania minden kísérletet Németország űjrafelfegy- verzésére. Még a gondolata ellen Is tiltakozunk annak, hogy a nyugat- német népet Ismét háborúba hajszolják. Meggyőződésem, hogy a Kelet és Nyugat között fennálló kérdések békés úton kivétel nétkül megoldhatók, viszont a háború semmit sem oldana meg. Elutasítjuk afct a kísérletet Is, hogy kommunista- ellenes frontot akarjanak alakítani és az egyházat ebbe bele akarják vonni. As egyháznak inkább fel kell vennie a küzdelmet a társadalmi igazságosságért és oda kell szánnia magát a békéltetés szolgálatára.“ Január 6-án, szombaton este a Luther Márton Intézetben a „Jó Pásztor“ szeretetszolgálat rendezett szerelet vendégséget, melynek igen meleg hangulatában beszélt Hermann Dióm és Reök István dr. egyetemes felügyelő. Vasárnap a Deák-téri evangélikus templomban prédikált német lelkészvendégünk, a templomot zsúfolásig megtöltő hívek elölt. Ezt a prédikációt lapunk első oldalán közöljük. Istentisztelet után Dezsérg László püspök látta vendégül Groó Gyula egyetemes főtitkárral együtt Herma: n Diemet óbudai parókiáján, ahová a délutáni órákban Bereezky Albert református püspök is megérkezett s az első találkozón a magyarországi református egyház vezetőjével is alkalma voll hosszabb beszélgetést folytatni. Délután az óbudai gyülekezet szokásos havi szeretetvéndégségén tartott Hermann Diem előadást a világról, mely „sokkai reménytelenebb és sokkal reményteljesebb helyzetben van, mint gondoljuk.* Világunk mai nyomorúságairól, feszültségeiről, az embereket aggodalomban tartó nagy kérdéseiről szólt, s különösen kiemelte, mennyire vágyakozik a világ minden embere békére s a világ mai nagy feszültségeinek feloldódására. „Az emberiség alig kászálódott ki egy rettenetes háborúból s ma újra egy ilyen háború fenyegetésében éL Szinte azt gondolná az ember, hogy az emberért nem érdemes küzdeni. A keresztyénség mégis a reménység népe s biztos abban, hogy Jézus Krisztus nevével úrrá lehet lenni a problémákon.“ Előadását a János- evangélium igéire építette „e világban nyomorúságtok lészen, de bízzatok, én meggyőztem a világotÉrdekesen mutatkozott meg előadásában az a fordításbeli különbség, amely a lutheri német biblia és a magyar Károli-biblia között ebben az igébe*» fennáll. Luther bibliája a „nyomorúság“ szót „Angst“ szóval fordítja. Német lelkésztestvérünk számára tehát ez az ige úgy hangzott: „e világban aggodalmaitok lesznek, de bízzatok, én meggyőztem a világot“. Kétségtelenül az aggodalmaskodó világot, az aggodalmaskodó embert. Hermann Diem mélyhitű és a jövőben keresztyén bátorsággal reménykedő előadását nagy szeretettel fogadta az óbudai gyülekezet. Az óbudai szer etet vendégségen egyébként Molnár Éva operaénekesnő, Záhony János és más művészek is énekeltek. Az énekszámok között Hermann Diem tiszteletére egy Bach- és egy Rieger-számot németül énekeltek. Dezsérg László püspök nyitotta meg és zárta be beszéddel és imádsággal ezt a szeretetvendégséget. Ez alkalommal Óbudán az éppen aznap szupplikáló teológus, Schreiner Vilmos számára nagyarányú adakozás történt. Vasárnap este a reformálna egyház adott ünnepi vacsorát Hermann Diem tiszteletére a Philadelphia! Diakonissza Anyaházban. A vacsorán Bereezky Albert püspök, Kiss Roland dr., a kouvent elnöke, Péter János püspök, dr. Victor János professzor, Finta István, a ref. kouvent főtitkára, dr. Kádár Imre, a ref. konvent sajtóosztályának vezetője, dr. Bodoly Richárd diakonissza intézeti igazgató, Fekete Sándor, „Az Űl“ szerkesztője és Hajdú Péter püspöki tilkár vettek részt, míg evangélikus részről dr. Reök Iván egyetemes felügyelő, Dezsérg László püspök és Groó Gyula egyetemes főtitkár voltak jelen. Dr. Bodokg Richárd üdvözölte a református konvent elnöksége nevében Hermann Diemet, majd Diem válaszolt s többek között a kővetkezőket mondta: „A teológiai tudományban az utóbbi időben általában nemet mondtunk erre a régi fogalomra: „láthatatlan egyház“. Ennek azonban az az ellenkövelelménye, hogy mind erőteljesebben beszéljünk a „látható egyházról“. Ez nem képzelhető másként, mint nagyon hnzgó és gyakori személyes érintkezés révén. Azon boldog emberek közé tartozom, akiknek Isten megnyitotta a kapukat Nyugat és Kelet egyházai felé. Érthetetlen kegyelemből megérhettem, hogy láttam Amerika lu- teránns egyházát épúgy, mint most a magyar protestáns egyházakat. Nagy volt a csodálkozásom, amikor engem az Amerikai Egyesült Államokba beengedtek és még nagyobb a csodálkozásom, amikor az amerikai hatóságok Nyugat-Némctország- ból Magyarországra kiengedtek. Ezt a lehetőséget boldogan ragadtam meg. Nyugat-Némctországban sokan vagyunk, akik velem együtt nagy érdeklődéssel és szeretettel nézik mindazt, ami Magyarországon kialakul. Kelet-Németországot Is beleértve, Magyarország protestáns egyházai számunkra a legjelentősebbek lettek, elsősorban azért, mert a magyar protestantizmus az az egyház, amely minden lépésével világosabban bizonyítja, hogy nem néz hátra, hanem komolyan számot vet helyzetével és belső megújulásban keresi jövőjét. Mi úgy tekintjük az Itteni eseményeket, mint amiknek nincsen egyháztörténeti példaképe a múltból. Ami tehát itt kialaknl, az páratlanul érdekfeszítő a mi számunkra is, annál is inkább, mer! a magyarországi evangélikus és református egyház egy olyan történelmi helyzetben keresi útját, amely számunkra is hamar időszerűvé lehet. Beszéde után Dezsérg László püspök emelkedett szólásra. Üdvözölte a német vendéget s egyben a református egyház képviselőit s azt az alkalmat, a me'yen a két magyar pro- tesláns egyház vezetői német vendégünkkel együtt lehetnek. Többek között a köveikezöket mondta: „Üdvözlöm a német evangélikus egyház MtraJló lelkészét, nagy szeretettel azért, mert Luther Márton egyházának lelkésze, Luther pedig a magyar protestantizmusnak, de hitem szerint az egész világkeresztyén- ségnek példátlanul nagy tanítója. Luther tanítása tette számunkra is világossá és érthetővé Isten igéjét. De üdvözlöm Hermann Diemben Luther német egyházának éppen azt a lelkészét, aki barátaival együtt egyháza magatartása felett ugyanarra a történelmi szakaszra tekintve tartott hőnbánatot, amely felett ml, Itt Magyarországon bűnbánatot tartottunk. A német és magyar nép története a felszabadulásig volt az az Időszak, amit közös sorsban és közös bűnökben töltöttünk el. E korszak felett tartottunk közös bfin- bánatot, az élő Isten és nem emberek előtt. Isten erősen elhatározta, hogy ebből a bűnbánatitól újítja meg a mi egyházunkat. Ebben az egyházi megújulásban közös úton járónk a magyar és a német református egyházzal. A magyar protestantizmus a leiszabadulás óta régen nem látott csodálatos hitbeli egységben éh Nyugatról szeretik ezt úgy látni, mint amelybe minket közös sorsunk és közös problémáink vezettek. Mi azonban világosan úgy látjuk, hogy Isten Igéje világosított fel bennünket teendőinkről. Mi itt, Magyarországon, rendíthetetlenül hiszünk abban, amit az Ágostai Hitvallás mond: hogy t L „az egyház mii dvégig megmarad“. Nyugaton szeretik ezt úgy mondani, hogy a magyarországi egyház mindvégig megmarad mindannak ellenére, ami Magyarországon történik. Mi azonban ezt úgy mondjuk, hogy áz egyház Magyarorságou megmarad éppen azért, ami Magyarországon történik. Még nem mondhatják, hogy „ama nemes harcot megharcoltuk“. De tudjuk, hogy ez a harc nemes, mert Isten indította az ő egyházáért. A mi német Ielkésztest- vérünk találkozhatik Magyarországon még lelkészekkel is, akik ugyanabban a bűnben vannak ma is, amely ellen Nicmöller és barátai Németországban a szavakat annakidején felemelték. Mindez azonban nem az 6 igazságukat bizonyltja, hanem inkább azt, hogy milyen hosz- szútűrő a mi Istenünk és azt Is, hogy milyen türelmes az állara„ amelyben élünk. Isten végrehajtja a ml megújulásunkat. Hitben élünk és a népünkért való felelősségérzetben végezzük szolgálatunkat.“ Beszéde végén ezekét mondotta: „Isten óvja és újítsa meg a német evangélikus egyházat. Isten óvja és újítsa meg a jelenleg kettészakított német népet. Isten cselekedje meg azt, hogy az egész emljeriség becsületes együttműködésben találjon egymásra a világ sok százmillió kis embere békéjének és boldogulásának biztosítására.“ Vacsora után a két egyház képviselői hosszú, baráti megbeszélést fo;ytattak a vendéggel. E bélen Hermann Dicm Balassagyarmatra, Szabó József püspökhöz Nyíregyházára, dr. Vető Lajos püspökhöz és Győibe, Turóczy Zoltán püspökhöz látogatott. — Z1 — GYÜLEKEZETI HÍREK Erdei Ferenc földművelésügyi minisztert jelölték a tiszántúli református egyházkerület főgondnoká- nnk. Az Egyházi Tudósító jelenti: A tiszántúli református egyházkerület esperes! és gondnoki értekezlete úgy határozott, hogy Erdei Fcreuc földművelésügyi miniszter megválasztását javasolja az egyházkerület főgondnoki tisztségére. Az egyházkerület elnöksége a felhívást az egyházmegyékhez és egyházközségekhez kiadta. Az egyházközségek presbitériumai január folyamán szavaznak. A DunánlnnenI Egyházkerület hírei Salgótarjánban december 17-én, este 6 órakor megtartatott a szokásos ádventi est a templomban, majd utána a kultúrházban szeretetvendég- ség volt a szegények megsegítése érdekében. Szerdán és pénteken minden héten esti áhitat, minden nap reggel pedig harangszó nélküli templomnyitássai dolgozó népünkért könyörgés van. A karácsonyi ünnepek alatt meglátogatták a betegeket és az Űr vacsoráját sok házhoz ei- vüték. Részletek a balassagyarmati egyházközség 1950. évi statisztikájából. A születések és keresztelések száma 2-vel, a konfirmáltak száma 11-el volt több, mint az előző évben. A reverzálisok megoszlása javunkra 15, kárunkra 5. Az úrvacsorázók száma is emelkedett. A temetések száma hattal apadt az 1949. évhez viszonyítva. A hívek önkéntes adománya az 1950. évben 36.064.47 forintot tett ki. A gyermekbibli ak őr és az ifjúság karácsonyi műsorral vallásos estet rendezett a gyermekbibliakörök és az ifjúsági munka támogatására, Kárpáti Emma diakonisszatestvér vezetésével. Az év utolsó estéjén az éjféli istentisztelet előtt sokan összegyűltek a gyülekezeti házban, ahol evangéliumi örömben töltötték az estét. Beleden egyhetes nagyon áCdott evangélizáció volt. Az evangélizáció jellegzetességei a következők voltak: 1. Rögtön az első alkalommlal nagyon sokain voltak és a létszámban még tovább növekedő gyülekezet mindvégig kitartott az evangplizáción. 2. Feltűnő volt a férfiak nagy száma. Az egyik csoportösszejövetefen mintegy 160-an voltak. 3. Nagy volt az úrvacsorázó gyülekezet is: 3001 4. A morzsaszedésen falusi viszonylatban feltűnően sok volt azoknak a száma, akik mertek beszélni nagy gyülekezet előtt a Jézus Krisztusban megtalált békességről. 5. Nagy volt az adakozókész- ség is. Viszont aránylag kevesen éltek a magángyónás és magánbeszélgetés ajándékával. Vásárosfalun és Edvén is volt 1—1 alkalomba«! evangelizációs aikaftom. A szolgálatokat Kát dg Zoltán lelkész és Pónga Emilia nővér végezték. Elek Az eleki kis telepes missziói egyház dec. 24-én kis gyermekeinek karácsonyfa-ünnepélyt rendezett, amelyen a nemes lelkek annyi adományt hordtak össze, hogy 58 gyermek részesült szeretetadomásnyban. Az ünnepélyen a lelkész meleg szóval mondott köszönetét a kicsinyek gondját felvevő nemtes telkeknek. A kiosziás után Takács Mária bájos közvetlenséggel mondott köszönetét. Az örömért fizessen meg az Űr örömmel,. kik ennek sikerében buzgólkod- tak: Kocziha Györgyné, Csapó Fe- rencné, Szaiókg Lászlóné, Machán Mihályné, Salát Györgyné, Vida Jánosáé, Andó Mihályné, Gura Pálné, Zatgkó Istvánná, Krenner Lajosné, Pelrina Báíné adományaikkal, Pet- rina Osika, Salát Kató és Pataki Zsiga munkájukkal járultak hozzá a karácsonyi akció sikeréhez. Persely Az „Evangélikus Élet“ szerkesztőségéhez a kővetkező adományokat juttatták el, amelyeket lapunk ki- adóhivatala megfelelő helyre továbbított: Árváknak; Orsg Györgyné, Szeged 4. —; Bárdos Lajosné, Celldömölk 50.—; Tihanyi János leik., Szépeinek 10.— Ft. — Gimnáziumnak: Csepregg Gyula, Tótkomlós 100.— Ft. — Délszabolcsi misszió kerékpárjára; Kcreszturg Zsófia, Bánk 2.— Ft. — Górt imaházra: Bárdos Lajosné, Celldömölk 10.— Ft. — Borbángai templomra: Bárdos Lajosné, Celldömölk 10.— Ft. — Kül- misszióra: Hargitai Györgyné, Som 5. — Ft. — Teológus Otthonnak: Rokor János, Sárszentmiklós 2.— forint. Várpalota A templom 250. évfordulójáról január 7-én emlékezett meg a gyülekezet. Az ünnepségen résztvett Thu- róczg Zoltán püspök, aki igehirdetéssel szolgált. Győr A Nádorvárosi templomban tartott missziói ünnepségen dr. Nagy Gyula teológiai tanár Pál apostolról tartott előadást. Közreműködött a gyülekezeti vegyeskar Fodor Kálmán karnagy vezetésével. Sümeghy József, a diakonissza anyaház új igazgatólelkésze és Buthy Ella diakonissza főnökasszony meglátogatták a diakonissza állomásokat. Győr— Erzsébet-tdepen január 3-tól 7-ig evangélizáció volt. Végezte Várady Lajos csepeli lelkész. Kővetkező Vasárnap: Vízkereszt n. 2. Vasárnap. Igék: János Evang. 2:1—11. — Bóra. ‘ 12:7—16. Liturgikus szín: Zöld. Péeel A pestmegyei evangélikus Felsőegyházmegye január 14-én, vasárnap délután 5 órakor Pécelen az evangélikus templomban tartandó rendkívüli közgyűlés keretében iktatja hivatalába Blázg Lajos pécelt lelkészt, az egyházmegye egyhangúlag megválasztott esperesét. Kérjük mindazokat, afcft bizományba kapták as „Evangélikus Családi Naptár“-t, hogy azzal sürgősen számoljanak el; akinél pedig el nem adott példány volna, azt azonnal küldje vissza. Rövidesen megjelenik az „Útmutató a Biblia rendszeres olvasásához“ II. kiadása; akik megrendelték Ős még nem kapták meg, azok rövidesen megkapják a kedvelt „Útmutatót“. Evangelizációs naptár Béngén január 8—14 (Sólyom Károly). — Várpalotán január 8—15 (Sághg Jenő és Scha/ler Kornélia dt.). Január 14—20-ig Budapest—Kőbánya; Káldg Zoltán szolgálatával. Eljegyzés Fábri István délszabolcsi lelkész eljegyezte Gáncs Magdolnát, Gáncs Aladár lelkész leányát. Hirdetmény. Egy használt, újonnan rendbehozott 13 regiszteres, kettő térd emeltyűs, 4 sípsoros, szívólégrendszerű harmőnium eladó. Megtekinthető Borgulya Endre tanítónál Szarvason, Kossulh-n. 7. sz. alatt. \ raqvííás és 6 drb levelezőlap 70 FI ŐSZI LESZAL ÜTÖTT ARAK V.. Váci utca 11/b. Telefon: 187—179. HORKAY BÉLA Három heti szenvedés után december hó 10-én, Szombathelyen, 54 éves korában halt meg Horkay Béla, lolkészi karunknak e buzgón munkálkodó tagja, — Csánigon született. Atyja kiváló szociális érzékkel megáldott tanító volt. Egy emberöltőn át az ő munkálkodása útjára gazdagodott anyagi és lelki kincsekben annak a Csánk7 községnek népe, amelyikbe, mint drága szülőfalujába — bárhova vitte is hivatása útja — Horkay Béla mündig visszatért. — Ajka, Uraiújfalu és Celldömölkőn volt segécKelkész. Mint ilyen sok száaak hűséges lelki- pásztora volt A fogságból visszatérve, Séfekben töretlenül a második világháború lezajlása után Zsédeng- Hegyfalun szolgált, mint uraiújfalui kihelyezett segédleífcész, majd 1950. január 1. óta ugyanott önálló misz- sziói gyülekezeti lelkész volt. Akt egykor szinte ezrek lelkipásztori gondját hordozta, hű volt, nagyon hű e kis körben is. Betegségéről nem akart tudomást venni. Nem tudta elképzelni, hogy egyetlen alkalommal is gondozás és lelkipásztori szolgálat nélkül maradjon az 6 drága kis gyülekezete. A szolgálatban elégett lelkipásztort szülőföldjének, Csánignak temetőjében helyezték dl szülei mellé azok, akik e földön legjobban szerették: családja, Zsedéng-Hegyfal u és Csánig evangélikus népe, őt, aki sze- retetét, bitét és munkáját áldozta kis és nagy szolgaijaitokban nekik. Adományok Az Evangélikus Élet felhívására u eleki imaház és le'késztakás építkezésére újabban beérkezett adományok; Egyetemes G. A. Gyámintézet 700.—; Gura Pál, Gerhardt Béláné 50.—; lr- gang Nővérek Mád, Takács János Ózd, G. B. Szák: 30.—; Bérezési Györgyné, Kocziha György, Vida Jánosáé, Petrina Pál Elek, Tihanyi János Szepetnek, 20.—; Sinka F., Steiner Gy. Bpest 15.—; Majoros Zs., Rosta S. Bp., dr. Barcza B. Kerta, Balogh L. Bük, Bencsik J., N. N, Mohács, N. N. Szombathely: 10.—. Az adakozókat nem ismeri az eleki egyház, de ismeri az Űr, ö áldja meg őket Egyházunk húséget vár tőled ... akciónkra a következők küldtek adományokat: Péczka József, Soltvadkert 5.—j Zima Józsefné, Komló 5.-—; Berecz Gábor, Beled 1.—; özv. Szulter Dá- nielné, Pápa 4.—; özv. Németh Józsefné, Bakonytamási 3.—; özv. Újvári Istvánné, Dunaföldvár 3.—; Horváth Gyula, Beled 3.—; Csizmadia György 4.—; Dunaharaszti gyülekezet 20.—; Asbóih Lídia, Sopron 2.—; Henri Zsigmond, Zalaistvánd 2-—; Kontár János, Mágocs 2.80; Tóth Lajos, Veszprémpinkóc 14.—; Teke Lajos, Szentivánfa 6.40; Magyar Károly, Szombathely 2.—; Szvenka Pálné, Kondoros 4.—; Gáspár Endréné Kiskörös 10.—; Világos Jenőné, Mihályi 3.—; Bálint Kálmán, Mihályi 5.—; Egerszegi Gyula, Adorjánháza 2.—; Nagy Károly, Zirc 5.—; Szalag Júlia, Dombóvár 2.—; Szlaviczek Lujza, Bércéi 10.—; Sági Ferencné. Várpalota 20.— forintot Isten áldása legyen a jókedvű ada. közön! Nagy mező-u Icánál. Telefon: 124—724 Gondos javítás, modern alakítás.
