Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-12-09 / 49. szám

I EVANGÉLIKUS ÉLET ßettczky Albert püspök „A látszólagos igazatadásról és a gyakorlalilag másképpen csinálásról“ GYÜLEKEZETI HÍREK Felhívtam a figyelmet arra, milyen Veszélyes kísértés a tényleges lelkiébre- iés számára a „vallásos renaissance“ — amely sokféle zavaros forrásból táp­lálkozik. Ugyanígy figyelmeztettem egy Itamis eschatolúgikus reménységre, a „politikai adventizmusra“. E veszélyek •aiatt mondottam, hogy belekerülhet az egész ébredési mozgalom egy olyan in­goványba, amelyben a lidérrfények kö­zött az igazi világosság eltűnik. Az esehatológikus reménységek biztos pró­bája, vájjon párosul-e vele az a bibliai Józansága ami az apostoli levelekből és az első keresztyén gyülekezetek életc- höl kisugárzik. A belső egyenetlenség, amely mind­untalan kiütközött, amikor egyházunk­nak a mostani életben való eligazodá­sáról és magatartásáról volt szó, egy­általában nem az ébredési vonalon je­lentkezik csupán, sőt nem is rájuk- Blézve a legjellemzőbb. (Csak náluk a legveszélyesebb.) Az engedelmesség út­ján való járást a szakadatlan engedet­lenségbe való visszasü'Iyedést egész egyházunk nehezen tanulta. Az elmúlt esztendő tükrében nézve egyházunk életét, azt mertem mondani, hogy „sokat haladtunk előre“. De hozzá kell tennem a következőt. „Csak *z irgalmas Isten tudja egyedül, váj­jon nem vagyunk-e ezzel a lassú és vonakodó engedelmességgel olyan e’ktl- sésben, amely miatt Ő újabb kemény ítéletekkel foghatja szorosabbra a gyeplőt és taníthat minket nem úgy, hogy szemeivel tanácsol, hanem zabolá­val fényit. „Magam az egész esztendőn át en­nek a hitben való engede'messég- uek az útját Igyekeztem egyen­getni, az Ige vllágossábáhól az ele­tet és az eseményekéi megérteni, a személy szerint csak hálát ad­hatok azért, hogy egyházunknak ezt az útját szolgá'ó munkáinál telkipásztorok és gyülekezetek egé­szen másképpen tagadták az idők és események által taníttatva, de bizonyára az Ige nevelő hatására, mini évekkel ezelőtt.“ Az elmúlt évben újra részletesen fogle Ikozfcam az egyház é* az úgynevé­sett közösség kérdésevek Közbeeső konferenciák újabb során érlelődött az M meggy őzodésiiak, bogy az egyház Kérdést kell mielőbb rendeznünk. Nem tudtam eldönteni, hogy örüljek-e az elvi egyetértéseknek, amelyek szinte minden konferencia végére kialakultak •— vagy szomorkodjam a valóságos és gyakorlati nézeteltéréseken, amik min­den következő konferencia elejét jel­lemezték. Fölvetettem a kérdést: Miért kellene nehünh elvileg egyetérteni és gyakorlatban másként csinálni? (püspöki jelentésből) Nem nehéz felismerni multévi püspöki jelentésemnek erre vonatkozó részében az általánosan ismert „Testvéri lienet“ lényeges tartalmát, ami azonban már ennek a munkaévnek az idejére esik. Az a célom, hogy együttes és ko­moly következményt vonjunk le mind­ezekből. Most már így kérdezem- Egyetértünk mi mindezekben belső hit­beli meggyőződéssel? És nem kísért-e még mindig a két­arcúság?: az elméleti — vagy inkább — látszólagos igazatadá8 és a gyakor­latilag másképpen csioálás? Szükségesnek lá tom ezt a kérdést igen határozottan idetárni egyház­kerültünk őréitől elé, s rajtuk keresztül nek’szegezni ezt a kér­dést gyü’ekezetünk vezetőinek, lel­kipásztorainak és presbi lereinek. Ennek a mi egyházunknak Isten adott irgalmas lehetőséget, hogy szeretetheti, szolgálatban és áldozathozatalban te­gyük gyümölcsözővé mindeu kis falu­ban és miuden nagy városban gyüleke­zeteink életét egész magyar népüuk javára és legyünk hasznos eszközei Isten, nek, aki egész népünket új útra ve­zette és új életformákra neveli. Nem hiszem, hogy »a biblia megváltozott és nekünk hit helyett pesszimizmust, sze­retet helyett gyűlölséget, reménység helyett pedig reménytelenséget, panaszt vagy aggodalmaskodást tanítana. Nos, legyünk hát azok, «miknek mondjuk magunkat és mondjuk azt, amit hittel igaznak, jónak és hasznosnak tartunk. Nem adhattam és nem adhatok új ta­nítást. Az az út, az a keresztyén gon­dolkodás, az az egyházi magatartás, amit most az Atyák és a testvérek elé tártam, ami teljesen megváltozott új helyzetünkben, eleddig annyira egyet­lennek bizonyult, hogy semmi más el­igazítás nem született és még az ellent- .mondók is csak ehhez tudtak viszo­nyulni —- azáltal, hogy ezt tagadták. Itt az ideje, hogy egyházunk minden szolgája, minden gyülekezetünk és min­den egyházi szervünk félreérthetetlen és pozitív magatartást tanúsítson. De nem elméletileg, hanem konkréten, te­hát adott egetekben és cselekedetekkel. Vagyis az igenünk legyen igen és a Eiepti, nem.“ Élefküzddem „Rögös minden pálya, mely felfelé vezet. A Gondviselés úgy rendelé, hogy valamint a föld, úgy az emberi lét magaslatai csak akadályok között s hosszú fáradság után érhessük el.“ Eötvös József Evangélikus lelkészek karingben Gyurátz Ferenc püspök 1907. május 12-én volt egyházlátogatáson Kapin, Győr-megyében. Szokatlanul nagy volt már a hőség. A püspök « naplójába írta: ,Az idő száraz, meleg, ami na­gyon előmozdította a lelkes bandéristák porverő munkáját. Boziből jöttek Kapira. A forróságban legtöbbet szenvedett a püspököt fogadó házigazda, űz amúgy is mozgékony, hevesvérű, buz­gó le.kész: Takács Gyula. Ö hordozta a nap hevét és terhét elsősorban. Az üdvözlő beszéd alatt ugyancsak felhe- vifit, s hogy a kis templom forró le­vegőjét könnyebben tűrhesse, levetette kabátját s csak ingujjra vette fel a Luther-köntöst. Az istentisztelet után, mint gondos házigazda, szintéin csak ingujjban fu­tott kamrába, pincébe, ebédlőbe, hogy minden rendben .egyen. A nagy izga­lomban történt, hogy mikor az ebédhez ültek s az aszfalton már a püspök ia helyetfogla't, Takács lelkész még min­dig ingujjban volt, így ült az asztal végére. Ebéd közben azután a lelkész, annak módia szerint, felállt és lelkes felköszÖntőbe kezdett. De egyszer csak rémülve veszi észre a püspök háta mögött függő tükörből, hogy ő még mindig ingujjban van és így szónokol. Ezer bocsánatot kért a nagy illetlen­ségért. Esdve kérte a püspököt, hogy ne haragudjék. Gyurá*z pedig, amint szokott, a ba­jusza alól szelíd mosolygássá! vála­szolt. — Dehogy haragszom. Már csak vértem, hogy mikor mondja nagyfsz- teletű úr: vessük le mi Is mindnyájan a kabátunkat. De mégsem ajánlom. Mert híre menne, hogy lelkészeink kar- ingben fogadták a püspököt és már a lutheránus papok is felvették a fehér papi ka ringet, az aíbát. Készülj az Ige hallgatására! Advent 2. vasárnapja. Róm. 15:4-13. Ez a szakasz igazi ádventi könyör­gés. Az apostol azért könyörög, hogy Isten, Krisztus kedve szerint va.ó egyetértést szerezzen a gyülekezetben. A gyülekezet szent, mert Lstan tulaj­dona; tagjaiban azonban emberi indu­latok viaskodnak. Pál apostol korában igen erős eiváiasztódást jelentett a származás kérdése. Különböző világ emberei találkoztak Krisztus anya- szeníegyházában. Pogányokból és zsi­dókból tevődött össze a római gyüle­kezel Egyik világ emberében is, má­sik világ emberében is található volt »erős és gyenge-, elválasztó dolgokon könnyen te.ülenieíkedö. >— vagy min­den apróságon megüiköző. Azt kéri tőlük: Ugyanazon indulat legyen ben­netek! Az ugyanazon indulat nem em­beri egybehangolódáte jelent, Iranern Krisztus »indulatának* átvételét kí­vánja. »Az az indulat legyen benne­tek, mely volt a Krisztus Jézusban is!“ (Fii. 2:5.) Krisztus példát hagyott nekünk, hogy az ő nyomdokain jár­junk. (I. Pét. 2:21.) Aztán azt kéri (ölük: Fogadjátok he egymást! M:ndrg a gyülekezetre gondoljunk! Itt nt’ndapík;nek egymás mellett — és nem egymás fölött vagy alatt — van a helye. Hiszen Krisztus befogadott bennünket; az Ö tes’ének együttműködő és egymást szolgáló tagjaivá tett mindnyájunkat. M'ntha azt mondaná Pál: A zsidóknak észre kell venniük, hogy Jézus zs'dákén-t született; Isten megtartotta, betelje­sítette nekik tett ígéretet. »Másfelől azonban Krisztus úgy vitte véghez művét, hogy a pogányáknak dte'ö'- ten'ük kelt Istent irgalmasságáért * Ószövetségi idézetek egész sorával fi­gyelmeztet az apostol Isten irga'ntas- ságának cselekedeteire. Fogad''átok be egymást azzal, hogy semmi egye­bet uo-n tek'nte-tek egymáson, mint az o»V Jézus Krisztusnak rakatok egy- 3'ánt megnyilvánult nagy k egy elmés­sé "é*. Akkor lehet aztán egy szívvel, egy szálttl d'c'.őíteni Istent. Azért élünk ismét ád ven‘ben, hogy mindazok, akikot Krisztus befogadott, ebben gyakorolják magukat. Ha nim-s Krisztus kedve szerint való esryeter'és a igvu ekezteben, egybeban-potódás igviV.-kpzetszoVákruokban, kérőik Is­tentő' hHtel és bizatemimak Benne re- mérvkedve, Töte minden1 várva, ő a ten-énvcéw’Hc Istene kő**1'övit is, «»fawAra is. mindenkor. All-tea'* nv'1. vSnvíi'óvá akar'a te,-™ Ha hunéin é'üu/k, a lvt a'ándékaíva1 aazdamt ia a mv k Órönvnef. f-ékessérr­ge] és bőve-'kHő v'teivsó.rcv-i zv| merr. óh. ere mi'ven naoy szű'-te- nr’ink yen| M: 1 sokeror szoiio-ke­dunk. os'"ír'nedűnk a-m;V/>F énoeti őr- VAndeznünk Ve“onei M:’yen sokrzor í>z,?.-.zt!o(-,kod;'*fr*,k, amft<or mV'VJr KVlszbis on/o—',^Vo:„oV a V" *i~'. „„ i,e p nr,..".1 -..k~V az ö békességében nßv*te.it—w» Pásztor Pá1 Három sipsornr keveset liasmá" Hunnóninm riadó. Evangélikus lelkész! Hivatal Mezőhegyes. Eiaugéllzario Kiskunhalason és a Jánoshalma-i fiókegyházba n december 3 tói 9-ig evangélizációt tartanak, melynek szol­gála .ol Szende Ernő, volt első kiskun­halast lelkész látja el. November 22—29 lg Ae.sán evangéli­zációt tartottak. A szolgálatot Harmat; Béla ősagárdi lelkész végezte „A sinal hegytől a Golgothálg“ összefoglaló cl men. Átlagos részvétel esténként 130 —150 személy. Budapest — Angyalföld Budapest Angyalföldön minden szer­da estéjén 6 órakor „Krisztus várás“ elmen sorozatos előadást tartanak. A „Jó Pásztor“ Szolgálat vasárnap este, 0 órakor saját helyiségében, (üllői út 24. I. emelet uteai épijte.) szeretet vendégséget tart, melyre ezúton is meghívja az érdeklődőket. A Hungárián Church Press új száma közli a református püspök és egy­házkerületi íőgondnokok közös leve­lét a VI. Reformálus Zsinat tagjaihoz. Közli a Református Zsinaton megje­lent evangélikus küldöttség nevében beszélő Turóczv Zoltán püspök beszé­dét. Beszámol a magyar protestáns egyházaik külföldi sajtótájékoztatója a reformáció napi közös protestáns ün­nepségéről, amit a Zeneakadémián tar­tottak, s idéz Dez&cry László püspök ottani beszédéből, valamint közzé.eszi a magyar protestáns egyházi vezetők innen küldött üzenetét a Béke Világ­tanács bécsi ülésén rész vett Péter Já­nos református püspökhöz. Tudósítást ad az Evangélikus Teológiai Akadémia budapesti évnyitójáról, s idéz Turóczy Zoltán, dr. líeök Iván és Dczséry László püspök beszédeiből. Hírt ad a baptista egyház új elnökének: Szabó Lászlónak megválasztásáról, Dániel Gederberg svéd evangélikus lelkész ma­gyarországi utazásáról, s közli a svéd lelkész hosszú nyilatkozatát magyar­országi tapasztalatairól. Beszámol a sajtótájékoztató dr. Vető Lajos pöspök németországi látogatásáról is, a CDU meisseni ülésen. Bvdahegy vidék: Ádventi igehirdetések minden ked­den 7 órakor XII., Tarcsay Vilmos- utca 11. 5z. alatti kápolnában „Jézus Krisztus Adventje“: XII. 4. A földi családunkban (Csepregi Béla): XII. ÍL A gyülekezet családjában (Ferenczy Zoltán): XII. 18, Az üdvözültek csa­ládjában (Schall László): XII. 25. Jó­zsef családjában (Danhauser Lásló): Dec. 15—18 ig szombattól kedd estig minden este félhatkor ádventi igehir­detést és előadást tart az ifjúságnak Kalikó Zoltán, Diósgyőr — Vasgyár-i lelkész. Felhívás! Felkérjük azokat a hátralékos^ előfi­zetőinket, akiknek az élői zetésük de­cember elsején lejárt, hogy előfizeté­seiket sürgősen újítsák meg, nehogy a lap küldésében fennakadás álljon be. Egyútiai kérjük előfizetőinket, hogy a befizetési lapok kitöltése alkalmával a nevet és a lakcímet pontosan, olvas­hatóan írják ki, nehogy az olvashatat­lan aláírások mialt a postai kézbesíté­sek alkalmával zavarok keletkezzenek. Az „Evangélikus Élet“ kiadóhivatala kéri a lap olvasóit és elő izetőt, hogy a lappal szemben tegyenek eleget fize­tési kötelezettségeiknek, már azért is, mart az „Evangé’íkus Élet“ csak a sa­ját anyagi erejére támaszkodhatík, s olvasóink k csínyen való hűségéből él. Tolnanémedi A gyülekezetbein az e’ső evangéü- záció november 16—22-lg volt. . A hí­vek nagyon szép számmal vettek részt az evaneél'záe os alkalmakon. Az esti evangéVzá-ciók összefogla'ó elme ez volt: ..Gyónok Teneked!“ Az öt gyó- nóké'dés került sorra kü'önböző teák alapién. Az evangé’záció szoVáVít Hegyháti János pécsi se gödié kész végezte. Házasság Egvházy Ida és Egyházv Mk'ós klsba-tboti lakosé«. ívv. 24-én esküd­tek egymácnaik örök hííséo-et -a kisba­bot! evsnite' kus temnloniha«. Az es- ke‘és szolgálatát Káldy Lajos lelkész végezte. Családi hír Fest M:kiós szarvas’ va“ás‘aoitó- léikész és felesége, született Janur'k Anna házasságát isten a negyedik gyermekkel áMo>‘a inéig, aki a kereszi- ségben Sarolta Katalin nevet kapott. Annak enVókerelére, hogy Pá' aper- tot ezelőtt 1900 esztendővel Eurőr.- födtem hoz*á az evnngéiiuim vi'ágor- *á?át a Ma.gvnrorszáigi fik u men'ki'-r Bizottság tani’imánv' kontererc'ái“ ren­dez "o'yó hó 14. 15 és 16. nrpVn a hí dacévá rosff«átns és ev.'nitelii.i'.s Teo'ógiai Akadémiák rendezésében. A koraiereacia középpontjában áll ez *z ! A budapesti ev. leánygimnáziumban megtörtént az iskola fegyelmi- és nulmáuyi eredményének kléFtékeláseL Ugyanakkor az el.enőrző értekezlaten megy.zsgálták a negyedévi munkatér* teljesítését Is. Ezen az értekezletea megjelent a Bp. Főv. Tanácsa Végre­hajtó Bizottsága Oktatási .Osztályúnak kiküldötte, dr. Donászy ft^enc, aki órát is látogatott az intézetben. Az értekezlet megállapította, hogy az is­kola; fegyelem jó, a tanulmányi ered­mény is érméik megfelelő. A tanul­mányi felügyelet részéről MeJxl Péter látogatta meg a biológiai órákat dr. F.scher Vilmos pedig a magyar nyelv és iroda'mi órákat. Megkezdődött a Szülők Iskolája tan­folyam is. Az első előadás tárgya volt „Felelősek vagyunk minden gyer­mekért és a békéért“. A tárggyal kap­csolatban az igazgatóhelyettes igyeke­zett ^ rámutatni az otthon és iskola munkájának fokozottabb összehango­lására. A második előadás tárgya természettudományi voít. Dr. Vöigyesj Ferenc Idegszakorvos, a leánygim­názium növendékének szülője tartott veti te t ‘kének ke! kísért, nagy érdeklő­dést kiváltó előadást: „Pavlov és > nervizmus“ címmel. A leánygimnázium evangélikus nö­vendékei december 13-én ádventi csen- desnapre készülnek, jnelyen Virág Jenő _ va:“ástanár vezetésével, dr. Pára Miklós és dr. Nagy Gyula teológiai tanárok, teológus leányok. Gla‘z Anna és a Luther Márton Intézet leány- tagjai szo'gá'nmk a tarauok között A csendesnap végén úrvacsora lesz. Az „Evangélikus Éle! szerlsetÄflsö­gébe az alábbi adomány-ok érkeztek: Teológus Otthon javára: Kálmán A. Nyíregyháza 10 forint. Rácz család Tényő 15 forint, Proksza Pálné Túr. keve 15 forint, Huszák József Rákos- F'get XI. v. 15la. 10 forint, Kálmán Mária Nyáregyháza 20 forint, Gyenes- diási templom építkezésére: Schréler Apollonia Kardosfa 20 forint. Árvák­nak: Pécska Józsefné So'ivadkert 10 forint, özv. Sü’e Károlyné, Veszprém, Pápai ú. 4. 3 forint. Balogh Latos Bük 5 forint. Pivárcsl János Kiskörös 3 forint, Bokor József Sárszen-miklós 40 formt. Gyámintézet részére: Roron- tos Miklós Alsóbélatelep 2 forint. Kül- misszióra: Proksza Pálné Turkey« 30 forint. Sarkadi Ev. Egyház részére: Gál Imréné Sarkad 5 forint. Iszákos- mentő misszióra: dr. Gergely Kálmán­ná Tyúkod 50 forint, Faragó József Soltvadkert, Petöfi-u. 94. 10 forint. Ho- teeskó Julianna Gégény 5 formt. Evan- gélizác'óra: Török Emi La Káld 10 fői rint, Kapusi Jánosnó Bpest. Szarvas- csárda tér 3. 10 forint. Papnék ottho­nára: Mátyusik Mária Békéscsaba II. Lázár-u. i7 10 forint. Sajtó cé’.iairai Péczka Józsefné Soltvadkert 10 fo­rint, Borsiezky Károly Bp., Muskátli- in 5 5 forint, Bükk Lajos Bp. Bocskai, út 7. 10 forint, Ivánesa Lajos Tés 10 forint, id. Czéh Pál Laioskouiárom 3 forint, Pivórcsi János Kiskőrös 2 fo­rint, Antul Sándor Köcsk 5 forint, Et. leik. hív. Bp. XX. Pe-sterzsébet Adv 89. 30 forint, özv. Oltó E. Körmend 5 for. rint, Slöger Nándorná Sopronbántalva 5 formt. Évűiig, egyházközség Fe’.péc 30 forint. Névmagyarosítás: Borszuk Károly és családja, budapesti lakosok, esa'ádl nevüW b&lügymiiniszteri engedéllyd Borszéki-re magyarosííották. KARÁCSONYI MUZSIKA Egyházzenei hangverseny a pest- erzsébeti evangélikus templomban (Ady E.-u. 89.) december 16-án, délután 5 órakor. MŰSORON: Bach, Crűgcr, Schütz, Praz to­ri us, Zachau művek. KÖZREMŰKÖDNEK: Szabó Gyula (tenor), Dankő László (basszus), Nagy Gyula (hegedű), és a gyülekezet vegyes- kara. — Orgonái és vezényel: Bencze István. Téli konferenciák Gyenesdiáson A gyenesdlá&i M'ssziói Intézefbea a tél fo'yamán a következő konfe­renciák és tanío-'yamok lesznek: Dec. 12—16-ig bib'iákor vezetők kanieren- clája. Jan. 4—13-lg blbliaismereb tan­folyam. Jan. 23—27-:g asszonykoít- ferenc’a. Febr. 6—J04sr férflkon'e* r.-i-tcla. Febr. 20—34-'g fiúkoii.tereucia. Részvételi főtételek nap' egyfccir.to« fűtés: több'ett.et azonosaik a nyári kn-iterenriékéyal, !eh'á.t: napi 9, -f 1 forint kte'ztenz és természetben Ito- zandó fejadag. ökumenikus istentSs-teiet, pme'y Je­rnb'r 15-é n, sro— Nrni-i deutsn hat-rri,<o.r esz a Deák-téri evangélikus Éren ?z íslenfsTVeten ex pr> r"ó" •I-, református, ban'ttía e-.'s me.h^ !a e^vházak seri gátunk li' n ivétevai. tmádságpa! és bizony- súgteteLel, művészi számok kerek­ben. A „Vigyázzalolfj azi Má’ljákÉ<-kaníáSa íelújílása — Deák*fcr, december 2 — Még a Máté- és a János-passiók­ba:], Bqch ,1. S. hang-kaíodrállsa ban is a korátok töltik be az összekötő ív­tartók cs oszlopiők, sőt a pitétek szol­gálatát. Pedig túlnyomórészt nem köz­vetlen szülöttel-szerzeményei a láng- lelkű Thomas-kántornak e nagyon, vagy kevésbbc ismert közérekek, ame­ly okro oratóriumait, passióit, egyházi kantátái: sib. felépítette. B’zaly ide is éli (persze, csak utalásként) a madáchi szó: »Mert, amit tapasz tesz, érzasz és tanulsz, évmi’"ó.kra lesz tuVdonod". E korátok voi'aképnon szerzője maga a nép s például a derék Crügor Jánosok gyakran a nép ajkáról lesték cl cs így véstek kólába ezeket az cs-mszí kus. meg-a'-izódásban és fölú:;o.ngásban -.fogon l vatio-rnásokaf. Csakugyan: elsö- Borban Crüger talentuma s ihla'o az alapot és keretet ad' a számos fy dal­lamnak; viszont ké^sógteen, hogy Bach a formához-mé! óbb leiket öi'ö'fe be­léjük. A lipcsei mester szerinti ú :r«-fo- ga’m!>,zásukban tudás és kő'főlsé^, belső egyeosú'y, arányok tkszt&siáoa és szárnyas képzetet olyanny'ra együtt *a- lálS’ató meg, ho^y csöoo&t s? kés e­ien túl’ás e k'te'iesíteft k-nrá’&k’rt iga­zában Bach alkotásainak t'k’"teni. így vagyunk egyebek közt a „Vi- gyázz-tokri-kal is, ame'yre írt kantá­táját ébresztő advent-riy'tányu' decem­ber másod-kán te'.újításten kaptuk a J-utherán'á“-tól. Örvendetes látni, hogy ezekre a hangverseny-estekre már úgyszó'váu k’a’aku'-í a deáktéri t?cnp'om ,ú; gyülekezete“: hívek és vendé'te'rk a közös áhítat csönd teb-'n kfá'knzrak össze — a nagy tolmács kalauzolá­sával — Isten e’ott. A művésztársaság éten Welfer Jenő érzi s hovatovább éreztetni tudja, bogv Ba-'h műiden vallásos műve — laten't’sztelet. hogy tehát a karnagy dolga i‘t lénvege szerint a préd’kátóré. az igeh rd-'n1 magatertás megannVj le'ki és f;z:ka! köveH,rénvév«Í, M. Molnár Éva és Zábonv János, a te­nor és szoorám ambiciózus meigotdásai «elitet jó kézbe került a basszus-rész Littasy Györgyhöz, Barky Lász'ó he­gedű- és Sváb Nándor dr. oboa-kész­ség'ének is jut az elismerés bői. Zalánfy Aladár az orgona fölött atyai mentora az együttesnek. Az ő masszív preludium- es fuga-játékától stí.usos átvezető volt a „Lelki dalok* című sorozatnak az a két száma, amely Luhn Ottilia magvas szopránján zen- dült meg. Az így változott programún bővüli is: Zalánfy külön megidézte egy nóhámy- ütcaiKs, halk és mély táncrilmusban mozgó, eddig nem'gen hallott, »ismeret­len szerzőjü“ ráadással. Karácsonyi békét sóvárgó keresztyénnek komoly, g-erjedező boldogsága leképeződött benne: „Valaki érkezik! Valaki! Akiben nem csalódhatunk ...“ Es ez a borongó, majd rebbenő hivegatás — a következő percben — sokszoros erővel, rival- gón röppent át a megszólaló kantáta ovációt, taosot csendítő hamgsze-rszá- maira, én kkarára! . . Szép volt. Fő- or.gonásunknak íin-oin ötlete, ajándéka vöt ez a váratlan intermezzo. Ahogy végig az estét legjobbjai közé sorozhatja a „Luíheránia“. * Mint halljuk, karácsony küszöbén, törekvő vegyeskar un!; előadásában Bach János Sebestyén csodálaton Kará­csonyi oratórium-ából hangzanak fc! majd resztetek (A teljes mű tudvalé­vőén hat egész estét tölt k!.) Azonban „Lutlieráriánk* már eléggé avatottnak látszik arra, hogy v'sszatérje-n Bach motettáihoz is. Milyen szét» vá'tókezás volna —- e a zenekari költségeket is meg takar ftha-ln-á vtee önzetlen társasá­gunk, — ha bárme'yik „öröüíi-motetta“ még a télen sorra keTÜlne, F. S. Gépi kfötőtíík speciális SZEMSZEDÖTÜE gSAEN, CSAKV-UTCA I«, í’et.l UA-m Pál apostol»“wfeleíítti

Next

/
Thumbnails
Contents