Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-12-09 / 49. szám

XVI. ÉVFOLYAM 49. SZÁM. Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1951. DECEMBER 9. A Béke Világfanács Elnöksége találkozott az Egyházak Világtanácsa vezetőségével Dezséry László püspök új körleveléből A protestáns Egyházak Világtanácsa- fMk vezetősége és- a Béke Világtanács elnöksége Párizsban, a Hotel Continen- talban kétnapos találkozón vett részt. A tanácskozás célja — mint a kiadott .közlemény hírül adja — az volt, hogy kölcsönösen kicseréljék a nagy nemzet- . közi kérdésekben vallott nézeteiket és tájékoztassák egymást arról, hogy a maguk módján miképp támogatják a béke és igazság ügyét. Behatóan foglalkoztak a leszerelés, m atom- és egyéb fegyverzet ellenőr­- «ősének kérdésével. Megtárgyalták a különböző politikai 8 társadalmi rend- •»crek békés együttélésének probléma- jit és más olyan kérdéseket, amelyek- ás emberiség javára a béke megvédésé­ben jelentőséggel bírhatnak, köztük az elmaradt országok megsegítésének mód­jait is. Elhatározták, hogy rendszeresen ki- ntegvizsgálják a további kapcsolatok ‘ lehetőségeit. A Béke Világtanácsot a találkozá­son Joliot-Curie elnök, Bernal profes­szor elnökhelyettes, Isabelle Blume és Pierre Cot vezetőségi tagok képvisel­ték. Az Egyázak Világtanácsa VisscrT Hooft főtitkárt és Nemzetközi Bizott­ságának vezetőit küldte ki a megbeszé­lésre. Az Egyházak Világtanácsa tudvalevő­leg a koreai agresszió és a japán kü­lönbéke ügyében olyan határozatokat hozott, amelyek a keleti — elsősorban a magyar — protestáns egyházak súlyos rosszalását váltották ki. Számos nyu­gati egyházban is komoly aggodalmakat keltett, hogy az Egyházak Világtanácsa távoltartotta magát a békemozgalom­tól és állásfoglalásával inkább gyengí­tette a béke erőit. Robert Mackie fő­titkár legutóbbi magyarországi látoga­tása során Péter János püspök, a Béke Világtanács tagja, javaslatot küldött az Egyházak Világtanácsához, hogy vegye fel a kapcsolatot a békemozgalom nagy világszervezetével. A mostani pá­rizsi találkozás ezt a célt szolgálta. Öj templom gyülekezete — régi templomok gyülekezeteiért Az Evangélikus Élei is több cikkben megemlékezett Gederberg G au iát svéd lelkész tíznapos magyarországi látó gatásáiról, most egy vele kapcsolatos epizódról emlékezünk meg. November 4-én, vasárnap, az úgy nevezett nagy istentiszteleten, Nyíregyházán végez.e a szolgálatot. Maga is beismerte, hogy igen elfogadott volt, mert ilyen tömeg előtt, zsúfolt templomban még nem prédikált. Az istentisztelet vége, és az ebéd között kifejezte óhaját, hogy sze. retné látni a most épült borbányai új templomot. Vágya csakhamar teljesült, mert pár perc alatt, autón ott voltaik, Gyöngyösi Vilmos orosházi lelkész, tolmácsa és útivezetője társaságában a dé'.szebol- csi egyház és az egyházkerület fel­ügyelőjével, a 4 kilométerre lévő kis templomnál. Az istentisztelet már olt is végeiért, de a hívek nagy része meghallván, hogy vendég érkezik, még ott maradt. Meglepte Gederbergel ‘ a kis templom csodálatos szépsége. Nem hiába, ez volt Sándy professzornak 50-i!k jubiláris temploma. Különösen tetszett az oltárképet helyettesítő fa­ragatlan fakereszt, melyet két oldalról művészi falfestmények vesznek körül. Egyik oldalon egy asszony a lányával, a másikon egy munkásember a fiával térdel le a kereszt előtt. A felügyelő meleg szavakkal üdvö­zölte a vendégeket. Beszédéiben meg emlékezett, hogy míg a svédek arra büszkék, hogy többévszázados öreg templomaik vannak, addig a borbá- nyaiaik azzal dicsekednek, hogy az ő templomuk a most épült, s mindössze két hónapja, szeptember 2 án lett fel­szentelve. Az állam is adott jelenté­keny segítséget, de a legtöbb, a cse­kély létszámú 300—400 buzgó hívek lől telt ki. Nem hiába a lelkész és fe­leségétől kezdve, kicsinyje-nagyja, mind részt vett a munkában és ada­kozásban. Kérte a felügyelő, hogy Ge­derberg egyháza is imádkozzék, hogy itt nálunk, Magyarországon m'nden gyülekezetben lüktető egyházi élet folyjék, s tgérelet tett, hogy a borbá­nyaiak is imádkozni fognak, hogy Svéd­országban is teljenek meg a templo­mok, mert szomorodott szívvel hal­lották, hogy a svéd templomok sokkal kevésbbé látogatottak, mint a mieink. Gederberg meghatottan köszönte meg az üdvözletét, s kifejezte, hogy igen boldog, hogy ide kijuthatott. Az össze seregiéit hívek végezetül elénekelték Gusztáv Adolf svéd király híres egyhá­zi énekét: Ne csüggedj el kicsiny se­reg! . . ­Persze, mindez a hazai öreg temp­lomok gyülekezeteihez is szól! Ülést tartott a Református Zsinat A református országos zsinat csü­törtökön ülést tartót!, melynek főtár­gya a teológiai főiskolák újjászervezé­séről szóló egyházi törvényjavaslat volt. E szer'nt a lelkészliépzést ezen­túl nem az egyházkerületek végzik, ha­nem egységesen az országos egyház veszi át tőlük az új letkészneinzedék kiképzésének fe’adatát. Az eddigi par­tikuláris főiskolákat összevonják, s a debreceni és a budapesti főiskolák át­alakulnak országos jel'egü teológiai akadémiákká. A javaslathoz elsőnek Enyedy Andor tiszáninneni püspök szólt hozzá. Kifejtette, hogy az új ren­dezés az egyház egyetemes érdekét szo'gálja, és az edd ginét gyümölcsö­zőbb, ma«asabb színvona'ú ok atást tesz lehetővé. Györy Elemér dunántúli püspök elmondotta, hogy a gazdasá­gosság és takarékosság szempontját már régóta követették a teológiák egyesítését, hiszen az egyház valódi szükségletét két országos akadémia jól el tudja látni. A zsinat a javasla­tot egyhangúlag c’fogadta. Ugyancsak egyhangú'ag szavazta meg a zsinat a lelkészek á helyezéséről szóló törvény­nek olyan kiegészítését, hogy az egy­házmegyei bíróságok az áthelyezést ezentúl egyházi közérdekből is ki­mondhatják. „Advent első hetében küldöm szét ezt a körlevelet, abban a reményben, hogy a mindig felénk közeledő, mindig minket kereső és pásztoro'ásunikra, tanácsolásunkra és megigazításunkra mindig kész Ür Jézus Krisztus lako­zást vehet a szíveinkben, minket a sze­retetnek, jóakaratnak cs békességr.ek léJkévol táplálhat s egyházi szolgáltá­ban készségesnek tatái. Kívánom, hogy az ö Szentlelke ragadja magával az új egyházi esztendőben egyházunk minden Munkását, különösképpen, & mi kerületünk igehirdetőit, hogy ügyünk é.őremehessen s áldására lehessen mindazoknak, akik között szolgálunk. * Karácsony előtt az Isten áltat te­remtett szent békesség ünnepe köze­ledtével megem'ékszem egyházkerüte- türak békemunkájáról és bizalommá’ sürgetem m'nden Munkatársamat a bé­kéért vak) álhatatos könyörgésre és az ezért kötelező munkára. Karácsony­nak köze’edtével minden hívünket arra a békességre hívjuk, amit Isten szer­zett Fiának elkü'dése . által, kötött közte és az emberek között, ember és ember, nép és nép között. Ne lankadjunk meg a békéért való küzdelemben, a béke áldásairól való bizonyságtételben és abban a telki- pásztori szolgálatban, hogy hívei­ket a nemzeti munkában való hű­séges hetytá'lásra tanísunk, hiszen ez a békemunka az, amiért m'nd- annviukrvak érdemes a béke fenn­tartásáért küzdenünk és ez a bé­kemunka az, ami megőrzi a békét. Tudatosítsuk híveinikbem, hogy az á'.'am- po'géri hűségben és a nemzeti munká­ban való odaadásban mutatják meg békeszereíotüket, vagyis azt, hogy egy­házunk Ürától, a Jézus Krisztustól a békesség leikét vették. Mi, lelkészek magunk között ma már igazán tud­juk, hogy éiő hitünk tegkonikréiobb Rákosi Mátyás nrniszterelnökhe'yei- tes nagyjelentőségű bejelentéseket telt köze.áiási rendszerünk átalakítására vonatkozólag. Az ország belső átalaku­lása Magyarországot mezőgazdasági országból ipari országgá formálja át. Ipari termelésünk 250 százalékot növe­kedett az eümúlt években, mezőgazda- sági termelésünk azonban 116 százaléka a háború előttinek. A mezőgazdaság gépesítése, a korszerű gazdálkodás be­vezetése nem tudott lépést haladni ipari fej'ődésünkkel s az ezzel kapcso­latos társadalmi változással, ami az ipari dolgozók létszámának óriási meg­növekedésében és a fizetésből és bér­ből élők igényelnek nagy emelkedésé­ben mutatkozott. Ezeknek az új tár­sadalmi rétegeknek felvevő képessége s másrészt az a tény, hogy á mi köz­ellátási rendszerünk lényegében folyta­tása volt évekig a felszabadulás előt­tinek, valamint az a tény, hogy az é'.elmiszermenny'ségek gyors növeke­désében rövid úton nem tehet válto­zást elérni, a magyar kormányt most arra indította, hogy felvesse népgazda­ságunk fontos kérdéseit népünk előtt. Rákosi Mátyás m'niszterelnökhelyettes beszéde elsősorban a parasztság szere­pére mutat rá s megmutatta azt a tényt, hogy az egyéníteg dolgozó pa­rasztság szabadforgalmi árusítással megmövekedett jövedelmét úgy hasz­nálta fel, hogy nem emelte a mező­gazdaság termelését a kívánt mérték­ben. de ugyanakkor megnövekedett fogyasztásával még iobban kimélyi- tette az ipari termetes emelkedésével egvüttiáró problémákat. Ezért muta­tott rá népünk vezetője a ferme’ő'zö- vetkezeti mozgalom megsz:'á'dításá- naik, a dolgozó parasztság termelési és állami fegyelmiéinek, a terménvbe- gvti Hévnek, az adómofá’ megjavításá­nak s á'tatában a közteher viselésnek a'apvető fontosságú kérdéseire. Ugyanilyen súllyal foglalkozott az­után Rákosi Mátyás mmiszterelnők- helyctles az ipari munkásság köteles­ségeivel is. Szólt arról a helyzetről, hogy az ipari munkában állók egy része, ..akiket már nem fegyelmez a régi kapitalista kénvszer és még nem feovelmez a szoc alista öntudat", az­előtt a fétedat előtt ál, hogy a nwn- kafegvelem megszilárdításával, a több - termetessel, s ilyen módon a nagyobb, érubösóg és ’ tortólékok megteremtésé­vel esdtgáljs egész népünk fefcttrelks­fökmérőjo éppen a földi békéért való küzdelemben el.oglalt szívünk és akara­tunk. M'ondjuk ezt ki a hívek felé is. Mondjuk meg nek'k prédikációban, tanításban, imádságban és le'k'pásztöri beszélgetésekben, hogy az ő keresz­tyén hitük realitása is ma leggyakor- lat'asabban abban mutatkozik meg, hogyan tudnak nemzetükért és zz egész ’ emberiségént felelősséget vál- liani, szeretetben munkálkodni és har­colni az emberiség életét fenyegető gonosz ellen. Felhívom a figyelmet a Béke VI* Tágtanács legúíóbb bécsi gyű ésére és annak határozatira, melyeket az „Evangélikus Éiet“-ben közöltünk. Beszélgessünk hívenkke! ezekről a józan és a béke fenntartására alka'mas javaslatokról s lelkipász­tori munkánkkal segítsük elő an* nak a népnevelői feladatnak s’ke- rét, amit országszerte végeznek azok, akiknek kezébe Isten a ma­gyar nép kormányzását tette. örömmel emlékezem meg arról « mi egyházunk viszonylatában az egy- házkerü'et papsága és tanárai va'óban kimagasló liazafiságró! és népünkhöz való hűségről tettek b'zonyságot a II. Békék öles ön - jég y zésé vei. Hálás köszö­netét mondok ezért elsősorban azok­nak, akik állami kongruájukat túlje­gyezték s azoknak is, akik állami kongruájukat lejegyezték. Hálás kö­szönetét mondok leíkészi karunknak azért, hogy egyházunknak a béke mel­lett való döntését a gyakorlatban is magúkévá íesz'k. Ebben az esetben is Isten áldása van az adományokon, —, vagyis azokon, akik óle'ük javait sáfárok tulajdonának tekintik, anvva! Isten, előtt számolnak el, különöskép­pen abból a szempontból, hogy gondot- íak-e saját:uk felhasználásakor a másik emberre és a nemzet közös fel­adataira.* (lésének ügyét. Rákosi Mátyás minisz- terelnökhe.yettes arra hívta fel orszá­gunk népét, hogy állampolgár, kö'.eies- ségteljesíléssel járuljon hozzá kormá­nyunknak mostani intézkedéseihez, ame.yekkel módot talál egyrészt az árubőség, tartalékok teremtésével, másrészt az áraik megfelelő színvonal­ra emelésével a .szabadiorgalmi árak lemorzsolására, a spekuláció lctöré- séro. Népi demokráciánk az idei jó termés bfegyüjlése után s annak okszerű fel­használásával megtalálta annak mód­ját, hogy a múlt esztendőben bekövet­kezett rossz termés után átmenetileg bevezetett jegyrendszert megszüntes­se. Akarnunk a gazdaságpolitika mos­tani intézkedéseinek reál's leitételeit megteremtette s azt várja do'gozó népünktől, hogy minden egyes dolgozó legyen tudatában annak, hogy anr'yen mértékben segít rnunká iával az ágam­nak az árubőség fenntartásában, az árszabá’yozó tartalékolási politika ki- szélesítésében, olyan mértékben válik lehetővé a következő lépés, a? á rá­szállt fások megvalósítsa terén. A jegyrendszer megszüntetése, a vele kapcsolatos árszabá'yozás és f:ze*és- erretes, a többgyermekes családok fe’é nyúzott sok kedvezmény s a mező- gazdasági áruk forgalmának felszaba­dítása együtt. — közel'áfásunik új rendszerét 'eienti, amit dteginó né­pünk megértesse! fogad s arrvtő! ogész népgazdaságunk és közeliátásuAk meg. erősödését várja. Advent Letkünkbefúlt gyermekkorunk varázs* a megcsúfolt, százszor k: ne vetett, pendelyes k:sfiú: a szeretet, nagy messzeségbő! néz már vissza, • fázva, A zord úton mely idevezetett, hogy összesebzeit irigy kezek ága! Lelkek bozótos, sűrű vadonába , hányszor tévedt a szív. az eles©*'! Künn hó se hűli, mégis gyermek­tele knek csilló céhéi szaldósnak, lebegnek, angyalba:as emlékek visszatünnek... Es most fülelj heteié.. Könnvű'épidu, a bitet: és szeretet álma 'épked. (Labujjhegyén közeleg már az ünnep.) Miklót Jinan A kegyelem reményében fBrfitzy Zoltán püspök Jelentést tett az egyetemes közgyűlésnek az egyház lelki munkájáról ffcbbek között a kővetkezőket mondta:- »»Milyen jó, bogy Jézus kishitű egy­házát erős karjával a hullámok kü- ^ölt is tartja, Hogy el ne merüljön. /Eb az átszögezett kéz az egyház biz­tonsága, fundamentuma, reméuysége, mindene. Amíg ő a mienk, addig élni .é* járni tudunk a hullámok taraján. Mihelyst ő elvesz szemünk elől, biz­tonságos száraz földön, diésőség koro­nájának ígérete közepette, tömegeké harsogó éljen-rivalgásai közepette is a halál jegyesei vagyunk. Amidőn a magyarországi evangélikus egyháznak 1950. évi lelkiéletéről szóló jelentésemet összeállítottam, nagyra ®őtt előttem az nnyaszentegyház hul­lámokon járó s egyházát hullámokon járni tanító a hullámok között is el- merülé&től megóvó irgalmas Ura « álmélkodva látom, mint nő egyházunk­ban is nagyra ugyanez a Krisztus/4 „Egyházunk igeszolgálata“ cím alatt ® püspök beszámolt az 1950—51. egy­házi esztendő perikópa-rendjéről 6 megállapította, hogy a perikópa rend- «zer alkalmazása a lelkészeket rákény­szeríti az Ige tanulmányozására és elő­segíti az objektív Ige hirdetését. Mél­tatta azt a segítséget, amit a Lelki- pásztor című folyóirat nyújtott az ize- «zolgálathoz. Majd a MELE feloszlásáról számolt he. A MELE feloszlása óta a lelkészek szabad munkaközösségben folytatták munkálkodásukat s ebben munkájukat nemcsak végezték, hanem cl is mélyí­tettek. ,... . Megállapítható, hogy az egyházmegyei leíkészi munkaközösségek országszerte kb. 200 összejövetelt tar­tottak. Van olyan egyházmegyei lclké- ®zi munkaközösség, mely havi rendsze­re« összejövetelt tart, de van olyan. N «mely egy év alatt csak 2—3 össze­jövetelt tudott tartani. Több helyen, hogy a gyakori találkozást lehetővé tegyék, a munkaközösségi találkozók költségeit közteherviselésszerűen osz­tották meg. Ezek az összejövetelek a tóét véri közösség gyakorlásának, a lel­kész! továbbképzésnek és a legfonto- tabb egyházi problémák megbeszélésé­nek áldott alkalmai voltak. Az egyház­megyei leíkészi munkaközösségek isren fok, részint magunkválasztotta, részint 08 országos munkaközösség által aján­lott témát dolgoztak fel. Megállapít­ható, hogy q leíkészi munkaközössége­ket általában leginkább a verbális ins ni- ratio és az egyházi fegyelem kérdése érdekelte. Több egyházmegyei munka­közösség többnapos teológiai konferen­ciát is rendezett/4 Ezután a lelkészevangélizációk és Iel- készankétok jelentőségéről beszélt a püspök. Fogalkozott beszámolójában az egyházi munkások képzésével és azok­kal az intézetekkel, ahol ez a munka folyt. Részletesen ismertette az orszá­gos evangelizációs munkát és annak •ajtószolgálatát, melv újabban az Evangélikus Élet hasábjain folyik. jAz egyházkerületek 1950. évi bel misF ziói munkájáról közölt kimutatás ®!apján egyházunkban 226 gyülekezet- kcai volt fyennékbibliokör, 487 porttal; 308 gyülekezetben folyt biblia- köri munka, 1020 vallásos estet tartot­tak, préebiterek rész-ere pedig 742 előadást. A vallásos estek száma csök­kenőben v«an, ugyanakkor azonban ör­vendetesen nőtt a presbiterekért érzett felelősségi, — állapítja meg a püspök. Külön megemlékezik arról, hogy a bá­nyai egyházkerületben a szülők részére 1887 összejövetelt tartottak. A bel- níissziói munka központjai 1950-ben is a Belmissziói Otthonok és a már emlí­tett Missziói Intézetek voltak. Beszámol a jelenté« a Luther Márton Intézetről és annak munkájáról, a nagytarcsai Missziói Intézetről, az Iszá­kosmentő Misszió Otthonáról, a fóti Mondák Evangélikus belmissziói Ott­honról, a gyenesdiási, győri Missziói Intézetről, a répcelaki konferenciá­ról, a celldömölki új missziói Inté­zetről, és a Bük és Upponyi hegyek között fekvő új telepről, ahol több táborozást tartottak. A következőkben a gyülekezeti mun­kák különböző ágazatairól adott a püspök részletes beszámolót és kimu­tatást. Az ország összes Szeretetintézményé* ről is részletes beszámoló szólott s igen nogy örömet szerzett az egyetemes köz­gyűlésen ez intézmények virágzó éle­tének sok bizonysága. Beszámolt a püspök arról is, hogy az egyetemes egyház 1950- március 3-án tartott rendkívüli közgyűlésén a külön­böző missziói munkák összehangolásá­ra Egyetemes Missziói Szakbizottságot létesített. E missziói szakbizottság munkájának felvázolása; közben megemlékezett a? Országos Lutheri Munkaközösség, a Jó Pásztor szolgálat, a Külmissziói mun­kásképzés, az Iszákosmentő Misszió és a betegek között végzett misszió ered­ményeiről. Az egyházi sajtóról szóló fejezetben Túróczy püspök többek között a kö­vetkezőket mondta: „Az egyházi sajtó Iegfonjosabb munkája a bibliafordítás. A bibliafordító bizottság, melynek so­rában a református és evangélikus egy­ház legkiválóbb emberei foglalnak he­lyet, 1950-ben is * továbbfolytatta mun­káját. Az újtefitamentomi bizottság munkája próbakiadás előtt áll már, az ótestamentomi bizottság munkájának eredményeképpen próbakiadásban meg­jelent Mózes I. könyve/4 Á püspök e szavakkal fejezte be évi jelentését: „Az egyház lelki munkáról való számadásra m’nd’g csak a kegyelem reményében merészkedhelik. Ennek a Krisztusban kijelenté t kegyelemnek reményében teszem le ezt a jelentési is, az egyetemes közgyűlés • asz la’ára.*4 öröm „Vannak örömök, melyeket m’nt bi­zonyos növényeket, csak romok fölött j tataiunk.“ . Eötvös József Közellátásunk új rendszere

Next

/
Thumbnails
Contents