Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-12-02 / 48. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET ■" * —WW —WW^WBIII ,' 'ét;, ——— ÉLŐ Víz As imádság akadályai L Alapvető nehézség Az imádság legelső is legmélyebb iceházsógo az, hogy at ember nem tud igazán imádkozni. Az isíenfélelem és imádság ösztöne ott él mindenfajta ■emberben » földön, de igazán imádkozni aem tud az Istentől elszakadt ember. Csak Isten kezdhet igazi kapcsolatot önmaga és az ember között. Csak a felülről gyújtott tűz loboghat igazán fel az égbe. Csak az Igét, Isten szavát hallgató és befogadó ember szólalhat meg igazán Isten felé. Akkor, ba a Szentlélek az Igén át életet fa- zRszítuit már benne. Ebből érthető az Ür Jézus szava a ■ tanítványaihoz a búcsrtbesrédébep, 3 évi együttélés és tanítás után: „Mostanáig semmi* sein kértetek a* Atyától ax én nevemben.“ Mán, 16:34.) Abban a búcsúbeszédében ■mondja ezt, amelyben előzőén a Szentlélek vételéről szólt. Azoknak a tanítványoknak mond ja, akiket ő maga tanított már imádkozni. A mai ember sem különb Jézus tanítványainál. Nem tudja igazán imádkozni a Mialyánkot sem és nem tud igazán imádkozni a saját szavaival beau Magad is így vagy. Néked is Szól Jézus fentebbi szava. 1. Nem tudod igazán imádkozni a Miatyánkot, mert a Miatyéuk kéréseit nem érzed a szíved kéréseinek. A szived éppen az ellenkezőjét kérné. Ha a szived szerint iinádkoznád, akkor a 7 kérés valahogyan így hangzanék: .„Nehogy, megszenteltessék a te neved nz én életemben, mert a megszen-iiilés igazán nem a szívem vágya, — nehogy eljöjjön már a te országod (szószerint ' országiásod), mert én igazán nem vagyok felkészülve rá, hogy már ma jöjj országolni és ítélni, —• nehogy a te akaratod legyen meg, mert az én szírem a magamét akarja, ■— nehogy csak a mindennapi kenydret add meg ma, rnert én kétség becsűin, ha nem tudom, hogy mit ehetek holnap, — nehogy csak úgy bocsásd meg az én vétkeimet, amint én bocsajtok meg az ellenem vétkezőknek, mert akkor én kiesek a szeretetediből és elkárhozom,— nehogy a kellemes kísértéseimet is elvedd, mert azok fűszerezik az életemet, — nehogy megszabadíts a gonosztői, mert altkor csak az előbbi kéréseim is mind semmivé lesznek..“ Isten azt nézi, ami a szívben van. Az a? igazi „imádságod“. Az Ür Jézus Miatyánk- ja képmutátás és hazugság az a jkadon. Rosszabb a gramaíonlemeznél. Bűn! A „szived miatyánkjának“ jó megszólító szava az lehelne, hogy „m atyánk, ki vagy a pokolban“. Jézus azt mondja kora nagy vallásosai felé, hogy „ti az ördög atyjától valók vagytok...“ (Jón. 8:14.) 2. Nem tudsz igazán Imádkozni a saját szavaiddal sem. Mikor a saját szavaiddal imádkozol, akkor mindig a magad akaratát mondod el Istennek: lírám, ezt add meg, azt tedd meg nekem. Várod Istentől, hogy aláírja és toljesítso az akaratodat. Ha fordítva teszi, akkor fáj a szived és panaszkodó!. Nem veszed észre, hogy ez éppen olyan megfordított imádkozás, mint a Miatyánkod. Mintha csak te lennél Isten istene, úgy* mondod ei az akaratodat, ő pedig tegye meg. Amit <3 mond néked naponként, ami az ő akarata az ő igéjében, az nem szívügyed. Ezért van az, hogy nem az ő akaratáért való könyörgés van a középpontban, hogy igazán cselekedni és élni tudjad azt. Ez. annyim szélsőségesen így lehet, hogy talán minden nap imádkozol (elmondod a magad akaratát), do az Igét (az ö szavát-akaratát) naponta még csak nem is olvasod, vagy hallgatod, — az ő akaratát figyelve benne, Ha a gyermeked minden nap elmondaná néked, hogy mit kíván tőled, de még csak meg so hallgatná naponta, hogy mát kívánsz tőle, vagy meghallgatva is csak a magáét tenné, —'mi volna a szivedben? Pedig sokkal na gyebbró! van szó. Arról a mennyei Atyáról, aki az ö szerelmes Fiát helyetted adta oda a keresztfára... Az imádkozásnak ezt a legelső és legmélyebb nehézségét kell először felismerned. Végzelcs öncsalás az imádkozó életed, s vele az egész vallásosságod. Merő képmutatás. Mögötte a Sátán csalás«. Éneikül érteni se lehetne, hogyan tud az ember akkora önámításban élni. Nincs megdöbbentőbb, mint a vallásos vaksúg és sötétség. (Ján. 0:40—41, Máté 6:23.) b.)‘ amelyben az ember imádkozó életéről beszél, s azt még erősíteni akarja. Ez az első és fő nehézségi Csak ha „kárrá ée szentté“ tehette Isten ezt az egész „imádkozó életet“, akkor kiált fel a lelked — a széles, út vallásos tömegéből, az elveszettségedbŐI —■ kegyelemért, Jézusért, Igazán imádkozva.! Sréier Ferenc FÜLÖP-SZOIiGÁLAT (A* evangelizációk utómunkája) Az er-aagclizáció hét gyüIekcBetünk- !>eu végétért. Azt gondoljuk, hogy az evarigelizáció kapcsán mindent jót csináltunk, Az igére odafigyeltünk, «gyüttéuekeltünk, *ot még beszéltünk U. Mi volna még ezeken kívül a teendőnk? Hiszen mi „hibliás emberek4’’ tudjuk, hogy nem a mi tÖrekvésüoktőí vagy .akaratunktól, *iem a mi rábeszélőképességünktől függ, Siogy egyet is megmozzassuuk azok közül. akik még nem isménk igazán Krisztust. Nagyon is jól tudjuk, hogy ez az léten mozgató akaratától függ. Méttis kérdezzük, az evangelizációk után valóban nem maradt más tennivalónk, minthogy élvezzük keresse íyéftsé- giinket és várjunk ..mások44 megtérésére? És közben csalódottan sopánkodjunk a felett, hogy „bizony az evangeli- Tzáció hatása kismértékben érezhető gyülekezetünkön, mert nincs, vagy nagyon kevés új arc van az összejöveteleinké«44 És ennek oka talán az. hogy az evangelizátor nein „Léleknek és erőnek“ megmutatásával prédikált, vagy hogy a Szentlélek csődöt mondott, vagy maga «z Isten? Mert úgv-e. arról szó sem lehet, hogy mi mondtunk csődöt? Hiszen mi tovább énekelünk, tovább imádkozunk. az Igét tovább olvassuk és megmaradtunk a „közösségben44. De ludjuk-e és törődünk-* azzal, hogy mi játszódik le a „mások44 szívéhen az evangelizáció után? Legfeljebb annyit tudunk, hogy csoportosszejovete- lek alkalmával, a beszélgetésekben „manók“ (az ii. n. „nem-hívők!“) egészen más gondolatokat juttattak kifejezésre, mint mi, egészen „világosan14 beszéltek és „megdöbbentően kevés bibliaismeret- rői tettek tanúságot, úgyhogy nekünk közben ..mosolyognunk kellett“. És mialatt mi szépen elfoglaljuk nyugalmi helyzetünket, nem messzo tőlünk * szomszédban valaki — egy a „mások44 közül —, aki az cvangelizáción velünk ▼olt. álmatlanul fekszik az ágyán. A hallott ige viszhangzik szívében, maga Isten áll vele ezemtol-szembe és beszél hozzá. Aztán valaki megy az utcában, korán regegl ä munkahelyére, ép. pen úgy. mint te és a szívében forr ▼salami. Ő ott volt veled az evangeli- záción. És neked olyan eürgos az utad. hogy csak egy fejbólintással köszöntitek egymást. Pedig szüksége volna a te bátorító, útmutató szavadra, mert tnem tnd szabadulni attól, amit hallott és Hatott. A harmadik a „mások“ közül esti órában bibliája után nyúl. Üjra elolvassa azj az igét, melynek nyomán az evcingelizació hasig/,ott. De mos-t valahogyan nem fogja Őt úgy az ige, mint ott az evanzelizáción. Nem tudja igazán, hogy kiről is ír? És miközben mások így és még ki tudja hányféleképpen kínlódnak, mi azt mondogatjuk, hogy nekünk várnunk kell. De egyáltalában mire váraink? Mi egészen összetévesztjük a dolgokat! Mi azt hisszük, hogy nekünk kell várnunk, pedig ezek a másokIs várnak bennünket. Ők a várakozók! Ők. akik Istént-kereso gondolataikkal és vajúdásaikkal egyedül vannak. Ránk várnak! És itt kell tanulnunk Fülüptől! Neki ott kell hagynia a saját gyülekezetét ás a déli í^őségben a kocsiútra kell men» nie. Mennie kell és pedig oda, ahol járatlan az út. Mindössze két dolgot tud csak: 1. „menj az útra44 és 2. „csatlakozz a kocáihoz44. És ő megy és nem vár! Meigv és máris kérdezi: „Érted is azt, amit olvasol?44 Mi pedig várunk, mert a^jt gondoljuk, hogy a „mások44 még semmit sem értenek abból, ami nekünk a kisujjunkb«n v«m. Nagyképú beképzeltségünkben és biztonságunkban azt gondoljuk, hogy i»kolame*t*resked- nünk kell „másokkal44 szemben, akiknél a legelemibb dolgokon kell kezdenünk az „oktatást44 és nem számolunk azzal,-emit Isten már bennünk elvégzett! Ezért megy aztán a „másik44 « maga útján és te szintén a magad útján. Fülöpl azonban nem vár arra, hogy a kocsin íilő másodszor is megkérdezze: „Mimodoti érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nékem?14 Tudta, hogy elérkezett az ő órája. Ő tudott előbb hallgatni, magát a hocsin-i'dö helyzetébe képzelnit hogy aztán bizonyságot tegyen arról, amit látott és hitt. Aztán égyütt folytatják útjukat. Meddig tarthatott ez? Népi tudom, csak azt tudom, hogy addig , míg az a „má6Ík“ lelkének nagy vágyódását így juttatta kifejezésre: „Mi gátol, hogy megkeresz- telkedjem?*4 Éa Fülop megkereszteli Öt és így elvezeti a Krisztussal való közösségbe. Csak így és nem másképpen munkálkodik a Szentlélek. így használ fel bennünket. bogy Őt szolgáljuk. Engedelmeskedünk-e neki éö készek vagyunk-e arra, hogy „másokkal44 «gyütthahidjunk az úton? Nem a mi útunkon, hanem azon az úton, Amelyre Isten küldi! Helmut Birk (Ford. és átd. Geyer ZoJtátí' RIPORT EGY MOSOLYRÓL A csendes szolgálat örvendő mosolya ragyogott a szemében. Ez volt számomra az élmény. Ez motoszkál most bennem a hegyeket s erdőket járva, míg őszi avart zörget a lábam. Telefonnál ült. A telefon itt is olyan nyugtalanítón éi idegekbe tépőn szól, mint nálunk. 0 nyugodtan vette fel a kagylót. Temetést jelentettek egy távoli faluból, nem is az Ő szórványából.-Voltaképp nem őt hívták, csak tanácsot kértek, hogy hogyan szerezzenek papot, mert a saját papjuk valahol a többi szórványaiban jár s két szomszéd teat* vérgyülekezet papja sem ér rá. Ú csendes mosollyal a legtermészetesebb hangon jelezte azonnal, hogy ki megy Ő temetni. Elgondolkoztam. Hajnalban kell kelni. Vonatozni, szekerezni. Késő este fog hazaérni. S nem is áz ő kötelessége. De mosolyogva mondja, hogy természetesén ő megy. Erről a mosolyról akarok írni, Igv magában is érték c* az elmondottak után, hiszen ismerem a szolgálatban megfáradó, pilicnni-vágyását s ismerem azt az udvarias mosolyt Is, amely ilyenkor elhárítja magától a funkciót. Tudom, hogyan lehet érvelni a magam gyülekezetének gondjáv-al-bajával. Tudom, milyen jo(Tos kívánság, hogy végtére u családommal is kell lennem * milyen lelkiisrueretfunialás uélkül tovább lehet hárítani a szolgálatot és felelősséget egyaránt, A mosoly értéke azonban tovább nyílott bennem, amint beszélgetés eoráts lassan eiébem nőttek 9 körülmények. Megvallom őszintén: azok az «miékek, amikről ő derűsen mesélni kezdett, su én arcomról lefagyasztották volna ’ a mosolyt. — Káplánkoromban voltam, ott először ’— kezdi. Karácsony sötét, zimankó* hajnalán ériem az állomásra, ahonnan inéig 13 km kocsizás volt előttem, sáros földúton. A hajnal sötét volt, * váróterem hideg g az ígért kocsi nem várt, .Vártam hát én. Behúztam magam a kabátomba. Fáztam. Ütemesen ülö- gettem össze a lábam t> minden távoli kocsizörgásre felfigyeltem: ez biztosan értem jön. Nem értem jött. Világosodó reggel volt már, amikor bedöcögött az én emberepi. Zörgős, earoglya nélküli »sekérke, hátul egy deszka keresztben. Felültem rá s eldÖcögtünk. Se pokróc, se ernyő. Az ól mos eső sűrűn ceétt.,. Amíg írom e sorokat, kint öjivltve fuj a telelő hidegre fordult szele. Barátom, ugye űe.n csodálod, hogy a mosoly értéke megnőtt bennem. De 6 tovább beszél: — ZÖtyőgtünk egy darabig némán Amikor a foldútra kanyarodtunk s meg. csöndesült st zörgés, hátraszólt az én emberem: „aztán mirül fog prédikálni?’* — s hogy a kérdésen meglepődve hallgatok, folytatja a szót: „no ám arrul, hogy az Í r Jézus megszületett, meg, hogy pásztorok, jászol, szalma, meg- miegymáá, mert azt mindenki tuggva. Ezek is dl!a —r mutatott ostorával áz átszeli bokor ágain gubbasztó verebek* re. Baráton*, mire elolvasod ezeket a sorokat, ránk köszöntött a karácsonyt váró advent. Vájjon fcltetted-e már magadnak a kérdést, hogy miről fog szólni neked a karácsonyi evangélium? A szekeres ember tudta ezt a kérdést s feltetté. A magit egyszerű, világos szavával, tgv jelentős írónk« akinek szavára döntő módon figyelnek fel sokan, nemrég arról írt nekem, hogy a „jászol Jézusát, a bájos gyermeket, a szorgalmas ács engedelmes fiát, a bölcs rablókkal vitatkozó csodagyereket“ sokan ismerik. De Krisztust, aki az „istenember, az Envberieten, a Logos, a kultúra hajtóereje és tartalma s az egyéni élet hatalmas* emelőrúdja, to- váhblendítő ereje“, őt alig ismerik. Az én barátom akkor még bizonyára nem mosolygott, amikor a szekeres ember feltette neki a kérdést s bizonyára döbbenve érezte meg az egyszerű szavak mögött a bűnben, küszködésben, bajokban én fájdalmakban élő ember kiáltását Krisztus után, aki „uz egyéni élet hatalmas cmelőrúdja, továbblendítő ereje44. De azóta mosolyog! Csodálod, hogy mosolyának értéke megnőtt bennem? Fárasztó úttól nem óckodik, nehéz emlékek nem riasztják. Mosolyogva indul, mert megismerte* -a csendes, szolgálat örömét. Nem fél a szólástól. Bár komolyan készül, könnyen beszél. Ma már mosolyogva gondol az igehirdetést előre e«a- monkérő szekere* emberre, mert ismeri a Krisztust, akiről szól s ismeri az embert akihez szól. Azóta, amióta láttam ezt a mosolyt, még jobban tudom, hogy nem világmegváltó nagy akarások, sem pusmogó tervek, emmausi kétségbeesett vándorok, vagy zárt ajtók mögött remegve megbúvó tanítványsereg a mi utunk. Ez a győzelmesT szelíd szolgálni tudás a mi ütünk. Ezekben a mosolyokban él az egyház. Szinte látom, amint fejcsóválva olvassa ezeket a sorokat 8 csendesen dohog ram, hogy többet ne tegyem a lábam hozzá, ha ilyeneket megírok róla. De én újra el fogok menni hozzá. Csak hadd mind dohogjon. Ez a szerénység is hozzátartozik a mosolyához. . Korén EmW Csak szólj, Uram Szólj, szólj, szolidan, télivé, halkan, Vagy égő, fájó, bús haraggal; Akii- veréssel meg-msg újra Mentőn, híven értem lenyúlva ... Csak szólj, Uram! Az én fism, Rossz gyermekem se kotuusárva, Szivemből még nincsen kizár ve: Míg ajkam inti,- feddl, hajtja, Vagy büntetessem botja rajta. Addig, ha könnyes-sorsú szívvel, De miséig új reményi! hs.itel, Kesergőn is fiamnak tartóm. S azon. vagyok: az is maradjon. Hanem ha mór elfogy türelmem, S száméra hely nem jut szívemben, Ajtóm, karom elölte zárva, S mehet miattam nagy világba, Ha már féltő szavam se halija: Sírhat, de — jaj ■— későn Sirat;«, Hogy nem fiam s ninca cdes&afyj*,.. — Szólj bát, Uram! .> Szalay Miklós „Megrepedt nádat nem tőr e% a pislogó gyertyabelet nem oltjit ki.“ ■ (Ésai^s 42, 3.) Fohász megmentő hitért Megrepedt nád vagyok én csupán. Pislogó gyertyából életem. De él a szívemben a remény. Gyertyám a/. Ür kezébe teszem. Vigyáz ö rám, megrepedt nádra. Pislogó gyertyám nem oltja el. Nincsen semmi gondom sorsomra. Áldott kegyelmét nem vonja cl. Tudom, bogy egyedül az övé A wujtás éa eloltás jog« Es, hogy az örök iobogásnak Egyedül a hit a záloga. Öh, adjál ezért erős hitet Megrepedt nádiknak Orvosat Hogy örökké éghessen gyertyám S hagy no törjön el nádam soha! Murányi Árpád Szombat esti közös imádkozásunk Djóember I, --- A gyülekezet öröme. Zsolt. 98. üröm! — varázs« szó, szüntelenül kergetett délibáb. Sokszor azt hisszük, hogy e miénk, de egyszeriben tovatűnik, mint c mese elröppenő, megfoghattaUaa .kék madara". 1. -A Jézus Krisztus népe az Igazi örömöt bírja. Nem is tartozik Igeptb a gyülekezethez, az aki eCötí ismeretien ez az üröm. 2. Ez az öröm Istennek csodadolgaitt gyullad jel. Forrása lóhát nem abba ven, hogy kedvezőek a körüknétjyei; vagy, hogy gendtóan az tistern’ és bővé: ven mii „aprítani a tejóc". 3. Ez az öröm éppen ezért elválaszthatatlan a hittől.. Hiszen csak a it számára tárul íei, hogy milyen »csodadotgokét '.cselekedett Isten". Hinni ebben vonatkozásban azt jeóertti: Isten csetjaked-e-tei láttán é'.íandó örömben £ni. 4. Ennek az ürömnek természetesein a* evangéliummal -szoros kapcsolat van. Hiszen leien 'épper. ae- evjogéüum ókét .adja túdtúl az Ü szabadi iáéit' Itt ismerhetem ineg „Istennek hUalmas jobbkezét": Jézus Krisztust, oki ái: véghezvitt» és véghez-viszi t&gy tellett. Ez az őröm, ennek a mrgíiaíásá1 saírmaziik. 5. Ez az öröm túláradó. Nőm fér meg n szívben, e-űt a gyiiiekezet körért belül sem. Kiárad «inéi és be akarja GüXert az egész főidet. A gyiildsezet minden módot íudtéra okarja odri ezt az egész világnak. 6. Ennek az örömnek a tojjessógéh-e«* akkor tesz része a gyütefcezeíítekö -flMíkor Is'en v¥gs5 nagy csejekvéaének as ideje, Jézus Kránztus vissz a jöveteié-1 r.ek fez órája etérkezii;. A gyülekezet ürömének, núrt ádventi ürörmtek, tehát csodálatos jövendője van. Éppen czér, az rem fegy, hanem áifandóan növekszik, Isínsri-e ezt a nagy ürömöt a mai gyülekezet s részese vagy-e önnek te megad is. VALLJUK MEG, hogy szívünk sokszor más örömök után áhítozik és á gyülekezetek is olyan kevéssé ismerik ezt az igazi örömöt. ADJUNK HÁLÁT Urunknak, hogy olyan hatalmasan fórja elénk nagy tetteit az evangélium hirdetésében. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Isién gyülekezcíeukben minél többeknek a szívét nyissa meg ennek az ürömnek a befogadására. Laborrzy Zoltán BIBLIA-OLVASÓ December 2. Vasáriwp. Jók 5:11., Lk. 10:23., II. Kor. 1:18—24., Zsolt. 2: Ismét ránk köszöntött az ódvenii időszak. Újból íelliartg’zík az ádventi ige, me!y gyász‘.hordozóknak vigasztatást, betegeknek gvógyulá&t, a hit- bén remén y kedőktiek bevet rés ed ést jetent.: örüljünk érkezésének! December 3. Hétfő. Zak. 7:9., Jd. 3:20., Hab. 2:1—-}., Zsoit. 5:2—8. Az idők hullámaim csak az tud megirwatltó, oki hitének tek'nteiét szütt- tol*en Jézuson tartja. Híj Krieziusoitt keresztül látja embertársait, akkor nem képes többé «am ítéígéfeR, sem megvetni azokat. December i. Kedd. Ezs. 60:18., Lk. 1:79., Kd 1:9—14., ZeoíL 5:9—13. Mily nagy megbízatás: az éa bizűnyságtevésem áűtal is „megtethfeiják* esz emberek < sz Cr dicsőségét. £n osztethatoni e szívek félelmét, cékesség útjára vezethetek testvéreifet. Ez a legnagyobb ádventi ezölg'áiát! December ö. Szerda. Zedt. 50:1., Lk. 3:4., II. Sám. 7:4—6., S— lü., Zsoii. 13. Lényeges kifejezése az írásnak ez: az Cr szó!! Ezért lek isten emberévé Nótán és Keresztelő János, rnert szólt hozzájuk az Cr! Csak ima., emberi beszéd erjnali a szava, akihez «több nem szólt az Cr! December 6. Csütörtök. Záo't. 19:9,, Mt. 21:8.; Sói. 3:9—20., Za»L 16. Az 'Orrai és Igéjévé! ‘ vaió tajálkozás az öröm tettessége. Mi egymásnak' csak kóstolói; tuduáx adni az örömből, a annak is hamar vége vám, de Urunk a szabadulás ée jpákeseág örömét nagy bősép-p-el adja örökra ezólóan. • December 7. Péntek. Zsolt. 86:4., Lk. 2:25., J<_n. 18:33— 37., 19:1—5., Zscét.' 24:1—6: Simeon péjdamutalóan tudta várrí a non e világból vaió igazság K,r4“ Jvának megérkezését. A Szenüélok munJüája az, ha valaki nem tud megelégedni a - jelen örömeivel, hanem' reménykedve várja az Ür cselekedetem December S. Szombat. I. Krön. 28:20., Ján. 1:12., Jd. 22:12—14., 17., 20., 21., Má 4:1—50 Zsolt. 24:7—10. ' Advent talaján két jábbel megásni ez tud igtszán, aki inér megfiéttAfiett a kereszt áial bűnei miatt, ató elfogadta az Ür ítéletét, annak kegyeimet ád ö és rettegés nélküsí ételét.’ Isten ^yertneteévé foigadottl P.onksfn Imre
