Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-11-18 / 46. szám

XIV. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM. Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1951. NOVEMBER 18. Megnyílt az Evangélikus Teológiai Akadémia Budapesten Az Evangélikus Teológiai Akadémia egész egyházunk érdeklődését felkeltő megragadó ünnepség keretében kezdte meg működését Budapesten. A Teológiai Akadémiát a fasori fiú- gimnázium átépítésével a fiúgimná­ziummal együtt helyezték el. A Teoló­giai Akadémi élete az intézet II. emele­tén folyik majd, dékáni hivatala az I. emeleten van, gyönyörű könyvtára pe­dig az alagsorban. Egész héten folyt az Akadémia berendezése, díszítése, hogy az ünnepségre méltóképpen fel­készüljön. A nagybudapesti gyüleke­zetek az ünnepélyt megelőző napokban gyönyörű virágokkal és hozzájuk fű­zött áldáskivánásokkal mutatták meg szerete lüket Teológiánk iránt. 1951. november 8-án folyt le a tör­ténelmi jelentőségű ünnepély. A fasori templomba érkező egyházi embereket és gyülekezeti tagokat a teológusok örvendező serege fogadta a templom' előtt s örömtől ragyogó arccal gyüle­keztek a teológiai tanárok, egyházunk vezetői és az imepély más vendégei és a budapesti híveken kívül az egyete­mes egyház másnapi közgyű.ésére ér­kező lelkészek és egyházi vezető em­berek. A templom zsúfolásig megtelt, amikor Pesko Zoltán orgonaművész megcsendítette'a „Jövel Szentlélek Úr­isten“ énekünk fenséges dallamát A szolgálatot Turóczy Zoltán püspök vé­gezte az oltártól. Igehirdetés után imád­ság és a Teológiára mondott áldás kö­vetkezett majd az igen népes gyüle­kezet átvonult a tasori gimnázium, illetve Teológiai Akadémia dísztermébe. A zsúfolásig megtöltött teremben az ér­kező vendégek gyönyörűséggel látták a helyreállított és gyönyörűen kifestett feldíszített dísztermet. Hatalmas sző­nyeg az emelvényen, gyönyörű virá­gok az elnöki asztalon, a Luther-rózsa gyönyörű, színes emblémája a gyüle­kezettel szemben, átellenben pedig az új magyar címer hasonló színes kivitele­zésben. ponti elhelyezést nyert. Kétségte­len, hogy itt van országos egyhá­zunk életének középpontja. Teoló­gus ifjúságunk itt szerezhet mély és sokoldalú betekintést egyházunk egész életébe. A budapesti és kör­nyéki evangélikus gyülekezetek sokoldalú és gazdag élete alkalmat nyújt jövendő lelkészeinknek arra, hogy a gyülekezeti életbe bekap­csolódva már a lelkész: pályára való készülés idején jó tapasztala­tokat szerezzenek. Nem jeíentékte- len szempont az sem, hogy a bu­dapesti és környéki gyülekezetek társadalmi összetételükben is első­sorban azok, ahol a jövendő egy­háza népével való érintkezést s e nép között való lelkipásztori szol­gálat szempontjait meg lehet tanul­ni. Lelkészképzésiink előrehaladása a budapesti helyzetben tudomá­nyos szempontból is megeró'södik és gyorsabbá lesz. Budapest az or­szág lüktető szellemi központja s most, amikor hazánk a szocialista építkezés forradalmában s ami most miránk ebből elsősorban tartozik, egy nagyméretű és szerves népi kuitúrforradalomban él, különösen jelentős, hogy lelkészképzésünk ép­pen itt folyjék és éppen itt érint­kezzék hazánk szellemi életével, hi­szen ennek a szocialista átalaku­lásnak igazi központja Budapest. 2. A Budapestre költözéssel Teológi- j ánk szerves egységbe épül egyházunk középiskoláival is. Amit a magyar evan­gélikus egyház igen hoiszú idő óta nem tudott megvalósítani, azt ■ most megkapta Isten szerető kezéből. Egyhá­zunknak újra a régi történelmi érte­lemben vett kollégiuma született meg, melyben a középiskola a Teológia szá­néra nevelheti egyházunk ifjúságát s melyben a Teológia egyházi .• szelleme magával ragadhatja az egyház középis­koláját és annak ifjúságát. Ismerjük a protestáns kollégiumok nagy szerepét egyházunk és népünk életében s ebből az ismeretből vesszük azt a reménysé­günket, hogy ez a kollégium, vagyis a Budapesti Fasori Gimnázium és az Evangélikus Teológiái Akadémia egysé­géből kialakult kollégium egyházunk éa népünk életében áldást jelent majd. 3. Amikor egyházunk azt az elha­tározását meghozta, hogy Teológiá­ját Budapestre helyezi, akkor evvel nyílt tanújelét adta annak is, hogy fordulatot kíván előkészíteni lei- készképzésünkben. Nem titkoljuk, hogy azért hoztuk a Teológiát Bu­dapestre, hogy az beliőleg meg­újuljon, mássá legyen, a legjobb értelemben véve újjá legyen. Át­plántáltuk a Teológiánkat és ezt abból a meggyőződésből tettük, hogy itt jobb földbe, termékenyebb talajba plántáltuk át. Azt akarjuk, hogy étetnedveit ebből a talajból szívja fel, hogy dúsan levelező ágait ebben a levegőben tegyük ki üdítő légáramlásnak s hogy gyümölcseit itt tegyük ki az érlelő napfénynek. Egyházunk szeretettel akarja gon­dozni és nevelni ezt az intézményét s benne akarja látni egyházunk szel­lemi életének egyik legfontosabb gócpontját, ahonnan egyházi éle­tünk egész eligazodása s jövendő lelkészeinknek az új magyar élet­ben való tájékozódása biztosítható. Azt várjuk a budapesti Teológiától, hogy abban gyökeres és életszerű fordulat támad, olyan fordulat, amit Isten végez el a Teológiánkban is, hasonlóan ahhoz a fordulathoz, amit Isten egyházi életünkben egyéb­ként végrehajtott. Azt kívánom, hogy az evangélikus egyház Teoló­giája egész egyházunk feilőtíésének mozgatóia legyen, hogv előtte men­jen egyházunknak, s hisszük, hogy a Teológiánk ebben a megbízatás­ban és egyházunknak ebben a re­ménységében felismeri felelősségét és kész a szolgálatra. Adja Isten, hogv ez a történelmi cselekedet — Teológiánk budapesti elhelyezése és életének itteni meg'rvhrása — örö­met szerezzen cs erősítést hozzon egész egyházunknak! A szeretetnek egész különös jelentő­sége van az egyházi munkában, az egy­házi életben, mert igenis Isten csak azoknak mutatja meg magát, akik őt félik. De az egyház embere nemcsak abban v-Tk egésszé, hogy teljes szívé­vel, teljes elméjével kell végezze mun­káját, feladatát, hanem az egyház em­bere sokkal több. Az ember személyi- J ség, tehát az egyháznak olyan papokra van szüksége, akik személyiségek, akik I jellemesek, akik vállalják életükkel azt, amit hirdetnek. Évszázados tapasztalat jelentkezik abban a közmondásban: Bort iszik és vizet prédikál. Hivatásával, éle­tével botránkozást sohase keltsen a lelkész. Nem az emberen botránkoznak meg a hívek, hanem magában a hivatás­ban. Az orvosi kabát szimbólum. Aki vi­seli, rá bhet bízni nemcsak a saját éle­tünket, hanem feleségünket, gyerme­keinket, serdülő leányainkat. Jaj, hogyha az orvos visszaél a kabáttal, az egész közösségnek átkát veszi magára és az egész közösség ítélete illeti és meg is érdemli. A papi talár ugyanilyen szim­bólum és ha ezt viseli ember és megbot­ránkoztatja a gyülekezetei, akkor az ige jelenti ki, hogy miattatok káromoi- ják az Istent. A régi német tanítás} módszernek volt legnagyobb tévedése, hogy szaktu­dósokat gyártott, akik tulajdonképpen nem voltak jellemek. Mi azt várjuk, hogy a Teológiai Akadémia ezzel a té­ves, hamis rendszerrel szakítson és em­bereket neveljen, akik úgy állnak a gyülekezet elé, hogy megvalósítsák éle­tükkel azt, amit Pál apostol mond az igében, hogy elöljárók. A magyar protestantizmusnak nem­csak az a jellemzője, hogy soha nem volt tudományellenes, de soha nem volt valóságellenes sem. Mi nem elefántcsontloronyban élő, nép­től eltávolodó fakó embereket kí­vánunk, hanem valóságérzéssel bíró embereket, akik személyes kapcso­latokat tudnak létesíteni az embe­rekkel és akik tudják, érzik gond­jaikat és tanácsot tudnak adni és segíteni tudnak, akik örülni tudnak annak, ami épül és szépül, akik örül­ni tudnak annak, ami az életet jobbá teszi. A mi lelkészeink ne hátra te­kintsenek, hanem előre. És reménységgel és jó bizalom­mal nézünk a jövendőnek. És ha az egyház tudja nyújtani az államnak, népnek, közösségnek azt, hogy be­csületre, tisztességre neveli az em­bereket, akkor igenis várhatjuk és remélhetjük a megbecsülést, mint ahogy minden korban az a keresz- tyénség, amelyik az erkölcsi tiszta­ságot, a hűséget, a jó munkát, szol­gálatot, az önzetlenséget, a máso­kon való segtíeni akarást hirdette, az megbecsülésnek, szeretetnek volt az élvezője. Azt kérem ettől a Teológiai Akadémiá­tól, amely új helyzetben kezdi meg munkáját, hogy legyen hű az igéhez. tó erejévé. Nem gépiesen ismételgetve, nem szembefordítva hitvallásainkat a mai élettel, hanem hogy újra kihirdetve legyenek ezek a mi új életünkben. Az egyház minden percben, minden időben az előtt áll, hogy megvallja hi­tét a Szentírás jó ismeretével és az élet­tel való jó kapcsolatával. A Teológiai Akadémiának elhatározóan keli hitvalla- 6os teológiának lenni.' Hadd mond jam ki, hogy a mi egyház­kerületünk úgy tekinti a Budapestre való költözés eseményét, műit annak a kapcsolatnak a megerősödését, ami egy­házunk és a többi egyházak között van. Mi ökumenikus levegőben élünk és sze­retnénk ezt a Teológiáinak is megmond- dani. A református és baptista egyhá­zak képviselői jelen vannak. Ez nem vé­letlen hanem üzenet a Teológiai Akadé­miának, hogy tagjai vagyunk a magyar protestantizmus együtt küzdő és Isten igéje alapján egyformán álló egyházi közösségnek. Felekezetieskedés helyett szeressétek' ezt a magyar protestantiz­must. Még egy reménységünk van s ez a legfontosabb. Azt hisszük, hogy ez az átköltözés szoros kapcsolatot :og kiala­kítani a Teológiai Akadémiáink és ma­gyar népünk között. Amikor az egyete­mes felügyelő úr fordulatról beszélt és én is arról beszélek, akkor ezen a mi né­pünk felé való cdafordulást értjük. Az egyház azért a népért van, amelyben Isten kibocsátotta szolgálatra. Jelentő­sége van annak is, nogy a reformáció évfordulója után néhány nappal, és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója után egy nappal nyílik meg Teológiánk itt Budapesten, az állam, Magyarország lüktető fővárosában. Eb­ben én jelentőséget látok. Ezzel az ün­nepléssel kell odaszánni magatokat, hogy hazánkat akarjátok szolgálni azzal a tudománnyal és szolgálattal, ami iga­zán speciálisan egyházi. A magyar protestantizmus egész múltja a magyar haza szeretőiének és szolgálatának gyönyörű tradícióiban áll előttünk. A magyar evangélikus egyház egész múltja követeli, hogy hűsége­sek legyünk a magyar nép szabadságá­nak, a magyar nép békéjének, előreha­ladásának szolgálatában. Ezek nem sza­vak, hanem mindennapi kötelességeink, amelyekkel mindennap találkozunk. Lel­készek egész serege szolgálja már a hazát egyházkerületünkben és a többiek­ben is mind több lelkész, gyülekezet, a hívek mind nagyobb serege szolgálja a magyar nép felemelkedését és gyönyörű jövendőjének ügyét. I-sten áldását kívánom az itt megkez- munkátokra. A mi egyházunk egész támogatását Ígéri itteni munká­tokra és reménységemet fejezem ki, hogy ez a Teológiai Akadémia Budapes­ten valóban a magyar evangélikus egy­háznak a teológiája lesz. Dezséry László felszólalása után a* ünnepi ülés a Himnusz eléneklésével vé­get ért Az ünnepséget dr. Sólyom Jenő dékán nyitotta meg Ünnepi ülés! , *#tj Bibliaolvasással, imádsággal kezdtük ünnepi ülésünket. Ez kori üléseink és általában egyházgyűléseink rendje. De ma különösen is van okúink reá, hogy ünnepi ülésünket istentiszteleti jele­gűvé tegyük. Amikor ugyanis most ünnepélyesen megnyitjuk a magyar- országi. evangélikus egyház Teo.ógiai Akadémiáját Budapesten, akkor ezt ab­ban a bizonyosságban tesszük, hogy ez az esemény szorosan hozzákapcso­lódik ahhoz az eseményhez, hogy Jézus Krisztus kiküldte tanítványait a világ­ba és azt mondta nekik: .Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyétek ta­nítványokká ‘ minden népeket, megke­resztelvén őket az Atyáinak, a Fiúnak és a Szentiéleknek nevében, tanítván őket,.hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek, és íme én tive- letek vagyok minden napon a világ végezetéig.* (Mt. 28:18/b—20.) Ez a mai esemény tehát közvetlenül Utána dr. Reök Iván egyetemes felügyelő tartott beszédet: Kedves Hütest véreink! Kedves Vendégeink! Magyarországi evangélikus egyhá­zunk nevében szeretettel üdvözlöm az Evangélikus Teológiai Akadémia hallga­tóit és tanárait, akik az évnyitó ünnep­ség tanúsága szerint megkezdik mun­kájukat Budapesten az új Teológián, és az új Leikésznevelő Intézetben. Sze­retettel üdvözlöm egyházunk vezetőit és tagjait, akik ezen a mai ünnepségen az ünnepség történelmi jelentőségét megértve, személyesen is részt vesz­nek. De innen köszöntőm egész ma­gyarországi evangélikus egyházunk minden gyülekezetét, hiszen mindany- nyian ott állanak a mi Teológiánk mel­lett, imádságaikkal és áldozatukkal. Egész egyházunk tudatában van an­nak, hogy Teológiánk Budapestre köl­tözése egyházíöriénelmi je'entőségű tény s ezért bizton tudom, hogy most itt velünk ünnepel az egész evangélikus egyház. Szeretettel és bizolommal, vala­mint mély hálával üdvözlöm ezen az ünnepünkön megjelent Kossá István urat. az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét, akinek mostani je­lenléte közöttünk már csak azért is igen jelentős, mert első alkalom­mal vesz részt egyházunk vrI'.mi­lyen megmozdulásán s mert ez az első alkalom éppen a Teológiánk budapesti évnyitója. Köszönjük, hogy jelenlétével is k'feiezte, hogy az evangélikus Iclkészképzés ügyét a Magyar Népköztársaság kor­mánya egyházunk egyik döntő életkérdésének tnrtia s gyülekeze­teik, egész egyházunk igehírdetői szolgálatára súlyt helyez. Amikor a Magyar Népköztársaság kor­mánya s annak szerveként az Ál­lami F.<rvháziigvi H'vatal a magyar evangé|;kus cgvház Hkészkénzé- sét segíti. akkor gyülekezeteink Jövő lé rő! gondoskodik s a magyar evangélikus egyház jővőiét bizto­sítja. A Idkészi szolgálat egyházi aizért egyháztörténelmi, mert egy tör­téneti, fogható egyháznak egyik szer­vével történik valami. De közvetve azért is, mert annak a parancsnak a végrehajtása körébe vég, amelyet az előbb idéztem a bibliából. Tanúságot kívántam tenni tanártár­saim nevében is arról az akaratról ame­lyet arra fordítottunk, hogy Akadémiánk híven végezze feladatát és éppen a mai feladatokat töltőé be Istennek segítsé­gül hívásával. Mindent egybevetve kifejezem Aka­démiánk készségét, hogy részt vesz az egyház mai ügyeinek a vizsgálatában és vállalja a leendő lelkészek eligazítá­sát a ma dolgaiban.' Általában üdvözlöm a megjelenteket: egyházunk egyetemes közgyűlési-el­nökségét, püspökeit, lelkészeit, felügye­lőit, de különös mértékű szeretettel köszöntöm a velünk egy hajlékban mű­ködő gimnázium igazgatóját és taná­rait és itt is kifejezem azt a remény­ségemet, hogy békességben és egy­másra jó hatással fogunk együtt élni. életünk gerince s az arról való gon­doskodás s a gondoskodásban meg­nyílván: It jóakarat annak tanúsá­ga, hogy egyházunk teljes bizalom­mal tekinthet a jövője elé. Megragadom az alkalmat arra hogy az. Állami Egyházügyi Hivatal elnöké­nek innen tolmácsoljam egész egyhá­zunk hálás köszönetét azért, hogy egy­házunk vezetőségét és egészét erkölcsi és anyagi támogatásban részesítette annak az elhatározásának kivitelezésé­ben, hogy Teológiáját és Leikésznevelő Intézetét Budapestre költözteti. Az Ál­lami Egyházügyi Hivatal nélkülözhetet­len támogatást nyújtott nekünk, első­sorban anyagiakban, amikor azon felül, hogy az egyház kezébe visszaadott Teológia; Akadémia fenntartását a Teo­lógia egész személyi és dologi terhét fedező államsegélyt megadja, igen nagy összeggel járult hozzá a Teológia köl­tözésének szükségleteihez is. Az a több mint 400 ezer forint, anvvei államunk egyházunknak ezt a történelmi elhatá­rozását végrehaüani segítette, számunk­ra óriási segítség volt, ami nélkül ter­vünket végrehajtani nem tudtuk volna, de egész egyházunk nevében ki:e!en- tem, hogy semmi esetre sem jelentett számunkra csupán pénzt. Ezt a segítsé­get ú?v értékel'ük, mint a Magyar Népköztársaság kormányának és népé­nek ú’abb gesztusát egyházunk f■plé, amellyel a mind’g tanasztalt Jóindula­tot és támogatókészséget ismét meg- mu'átía. Mi a je'entősége annak, hogy Teoló­giánk további szolgálatát Budapesten végzi? 1. Egyházunk népének és egyhá­zunk felelős vezetőinek régi vágya és terve valósul meg egyházunk egyetlen Teológiai Akadémiá iának Budapestbe helyezésével. Köz'smer- tek azok a szempontok, amiket egyházunk a Teológia budapesti el­helyezése ma'l'tt az utolsó 30—40 év alatt fe:hoztak. Hazánk fővár» sában egyházunk Teológiája köz­Ezután Dezséry László püspök szólalt fel: Kedves Hittestvéreáik és Vendégeink! Abban, hogy itt mint a bányai egy­házkerület püspöke a szólásra jogot kapok, csak annyit tudok . látni, hogy a Teológiai Akadémia, annak tanárai és ifjúsága hallani szeretné a lelkész: kar­nak és egyházunk egész népének, a mi magyar népünknek is a visszhangját azokra a szavakra, amik itt elhangzot­tak. Turóczy püspök úr az igét hirdette a templomunkban a Teológia dékánja pro- grammot adott a teológia számára, az egyetemes felügyelő úr mély eszmefut­tatásban tárta a hallgatók és a tanárok elé azt a felelősséget, amely elé kerül­nek. M'ost pedig hadd szólaljon meg a lelkész. Valaki aki itt ült és akinek egy­formán dobog a szíve evangélikus egy­házunkkal, abban a hálában, amelyet azért érzünk, mert evangélikus teo­lógiánk új tanévet nyithat, és abban az őrömben, hogy éppen a mi falaink kö­zött történhetik ez. őszinte örömmel kö­szöntőm nemcsak egyházkerületünk ne­vében, hanem egész egyházunk,' lelké- szi karunk, népünk és iskolánk nevében is, aki testvéri szívére öleli a teológiát és ezzel valóban egy kollégiumot, egé­szet alkot. Hallani akarjátok, amikor az egyház kifejezi szeretetét a Teológiai Akadémiá­val szemben. Ezt mi szívből fejezzük ki. Szeretjük teológus Ifjúságunkat, magát a Teológiát és a teológiai tudományt. Sze­retjük, mint édesanyánkat és jövendőn­ket. Hogy szeretjük, megmutatkozott abban, hogy az egész egyház támogatta a Teológiai Akadémiát gyülekezeteink áldozatkészségével s ez meggyőzhet bennünket arról, hogy az egyház ma­gáénak tartja a lelkipásztorokat. A gon­doskodás nem fog megszűnni. A gyüle­kezetek készek arra, hogy támogassák imádsággal, szellemiekkel, anyagiakkal egyaránt. Bizonyára elhiszitek, hogy fe­lelősséget érzünk ezért. Ha most éppen én beszélek erről a felelősségről, akkor hadd mondjam meg, hogy a bányai egyházkerület különösen felelősséget érez a Teológiai Akadémia iránt és ebben az élen akar járni. A mi szívünkben visszhangot kelt ez is, és nem akarjuk titkolni, hogy a teo­lógiát azért hoztuk ide, hogy ebben a változásban jó fordulat történjék, oda- fordulás a mi kérdéseink felé, hogy itt valóban a mai é'etre való felkészülés történ :ék meg. M'i hiszünk abban, hogy ez előre fogja vinni a mi űjarcú egy­házunk Teológiáját ebben a megújulás­ban. Azt kérjük, hogy a Szentírásí mii­vel tétek tudományosan. A mi egyház­kerületünkben az a meggyőződés él, hogv a Szentírás tudományos kezelése egyházunk becsületügye. Egyházunknak abban kell megújulnia, hogy a Szent- irá.st útra megértse, a mai ember nyel­vén hirdesse és oda tudja tárni eléje sz életre vezérlő igét. Abban is példa szeretnénk lenni előt­tetek. hogy egyházunk hitvallásait be­csüljük meg és tegyük egyházunk hódí­dődő

Next

/
Thumbnails
Contents