Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-09-30 / 39. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET * ELŐ VÍZ Az eredményes imádkozás feltételei ii. 4. TISZTA HÁZASÉLET. Sok embernek Istennel való kap­csolatát megrontja a legközvetlenebb környezetéhez, sőt a házastársához yaló viszony. Az Ige még ezt U kap­csolatba hozza az imádkozással. «A férfiak értelmes módon lakjanak együtt feleségükkel, az asszonyt nem­nek, mint gyengébb edénynek tisztes­séget tévén, mint akik örököslársaik az élet kegyelmében: hogy a ti imád­ságaitok meg ne hiúsuljanak.» (I. Pét. 3:7 ) Ebben a versben nem durva er- Ikílcstelenségekről, paráznaságról és házasságtörésröl van szó, hanem mér­téktelen házasíletrőt. Nem történik több, mint hogy az erősebb követe» lődzS a gyengébbel szemben, s a testi indulatok nincsenek a belátás, a meg­fontolás ellenőrzése alatt. S máris meghiúsulnak, hiábavalókká lesznek ez imádságok. Bizonyosan erre is vonatkozik I. Pét. 4:7. intése: tLegyelek mértékle­tesek is józanok, hogy imádkózhas- nalok.y A mértéktelen, elvakult és testi vágyaktól megrészegedett lélek nem tud imádkozni. 5. TISZTÁZOTT ISTENHEZ VALÓ VISZONY. Rengeteg imádság mögött van za. Varos Isten-kép. Sokan azt se tudják, ki az, akihez imádkoznak. Nem is­merik öt olyannak, amilyennek ki­jelentette magát. Nem ismerik a ha­talmát, szeretetét és imádság-meg* hallgató készségét. Azért párosul az imádkozáshoz annyi bizonytalanság, kételkedés és hitetlenség. Gyakran az imádkozó ember maga lepődnék meg a legjobban, ha teljesedni kezdené­nek a kérései. Hadd kérdezzelek meg: hiszel-e te Igazán imádságaid meghallgatásában és kéréseid teljesülésében? Mersz-e építeni mindjárt az elmondás után ami, hogy amiért könyörögtél, meg is kapod? Jakab apostol így biztatja az imád- kozókat: «Ha valakinek nincsen böl­csessége, kérje Istentől, Aki azt mindenkinek készségesen és szemre­hányás nélkül adja és megadatik néki. De kérje hittel, semmit sem ké­telkedvén: mert aki kételkedik, ha­sonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne ifélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Űrtől: A kétszívű és min­den áljában állhatatlan ember.> (Jak- 1:5—8.) A kételkedéssel párosult imádság olyan, mint a megfúrt gőzkazán, vagy mint a kettéhasadt vitorla. A hit nélkül imádkozó ember semmit sem kaphat az Ürtól. Tisztázd azért Istenhez való viszo­nyodat! Ismerd meg irániad való szeretetét! «Aki az ö egyszülött Fiának nem kedvezett, hanem öt midnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vel8 együtt mindent minékünk.» (Róni. 8:32.) Szdmolft az ö erejével! <Az Isten hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legye­tek.» (III. Kor. 0:8-) Tartsd magad elé az imádság meg­hallgatására adott ígéreteket! «Amit könyörgéslekben kértek. hlgyjétek, hogy mindazt megnyeritek és megtesz néktek-» (Márk 11:24.) «És akármit kértek majd az én nevemben, meg­cselekszem azt, hosv dicsőítfessék az Atya a Fiúban.» (Ján. 14:13.) A Szentlrás Istenéhez imádkozzál! A meghallgatás hitével. Bizonyosan nem lesz hiábavaló az imádságod, Csepregi Béla Amit nem szabad elfelejtenem Csodálatos, ahogyan a tékozló fiú atyja felejteni tud! El tudja felejteni fia lázadását, a nagy vagyont, amit paráznákkal emésztett fel, az aggo­dalmaktól gyötrelme« éjtszakát, egy­szóval mindent, — hiszen fia megla- láltatott, feltámadott! Még csodálatosabb, ahogyan Isten meg tudja bocsátani ,a bűnt, 9 haj­landó elfelejteni: Eltöröltem álnoksá­godat, mint felleget... És. 44:22. Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságai­dat enmagamért és bűneidről nem emlékezem meg. És. 43:25. ö nem emlékezik meg, de nekem meg kell emlékezneml Nem szabad el­felejtenem, honnan, miből szabadul­tain, mert különben teljesen alkal mattan, képlelen vagyok az új életre. A látásra jutóit ember első látása az, hogy eddig vak volt, s ez az első bizonyságtétele is. Ján. 9. r. 9. .és 25. v. Csak a felébredt ember tudja, hogy eddig aludt. A bűn szakadékának a mélységét csak a szabadulás után lá­tom a maga valóságában. Ha pedig igazán meglátom, azt nem lehet elfe­lejtenem. Sokak szépen megindult új élele azért fut zátonyra, mert hamar elfe­lejtik, honnan emelte ki őket a bűn- törlő kegyelem. Az ilyen ember szá­mára a kegyelem elveszti a maga na­ponként új, friss meglepetés-voltát, unottá, kényszeredetlé lesz élele, mi­közben úgy érzi, a kegyelem napról- napra csökken. Ha azután az ilyen embert figyel­meztetik régi bűneire, néha talán csak tréfás formában is, -dühbe gu­rul, elkeseredik és dacos lesz. Ezzel aztán le is leplezi magát és elárulja, hogy a töredelme, megtérése nem volt őszinte. Kiderül, hogy az ó-embere még nagyon él, hiszen nagyon érzé­keny, s nem töri, hogy ne ünnepel­jék, hanem bárki is bűnösként ke­zelje. Ugyanakkor nincsenek meg ná­la az új élet gyümölcsei, de ezt ész­re sem veszi, mert vak és rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról. II. Péter 1:9. Vigyázzunk hál! Nem szabad elfe­lejtenem, honnan emelt ki és mosott ki Krisztus btíntörlő kegyelme! Nem kisebbíti-e ez az emlékezés Isién ha­talmas, irgalmas cselekedetét? Távol­ról sem! Sőt! Minél több kegyelmet, világosságot kapok, annál valóságo­sabban látom meg előbbi állapotom nyomorúságát, s annál bizodalmasa-bb hitlel ragadom meg az újra hozzám hajló kegyelmet. Minél inkább nnpról-napra kegye­lemre szorulok, annál Inkább kell fáj­dalommal visszaemlékeznem élelem­nek azokra a Szakaszaira, — talán minden nap, — amelyeket e kegye­lem nélkül lékozoltam el. A keresztyén élet egészen a sírig a bűnre való emlékezés fájdalmának és a naponként megtapasztalt bűnbo­csátó kegyelemben való örvendezés­nek a feszültségében folyik. Csak eb­ben a feszültségben tudjuk * vállalni a terhes személyazonosságot megrom­lott ó-emberiinkkel, s tudunk így szüntelenül alázatosságban járni, s csak ebben a feszültségben lesz a bi­zonyságtételünk mindég friss, élő és hódító. Csak ebben a feszültségben nevel­het minket Isién Szent Lelke a ke­reszt «lefelé vezető útján», amelyen eljutha tunk odáig, ahova eljutott Pál apostol, aki élele végéig is mindég egyre élesebben emlékezett a múltjá­ra, s így szólt magáról: «...hogy megtartsa a bűnösöket, akik közűt első vagyok én.» Joób Olivér A Lutherinia Buxtehude estje A Lulheránia évadnyitó hangver­senyén a nagy dán származású né­met zeneszerzőnek hódol, aki a lübecki Mária-lemplomban szolgált és ko­rányik legnagyobb orgonamestere volt. Eat a híres zeneszerzőt korunk nem nagyon ismeri. Orgonaművei: praeludiumok és fugák, fantáziák, tok-káték és korátelőjátókok, Bach mértékével mérve is a legmagasabb fokon állnak. Zenéje hol vadul tom­boló, hol sejtelmes és rajongó. Ha­tás« technikailag és formailag olyan mély, hogy Baeh megértse Buxte­hude ismerete nélkül el sem képzel­hető. Kantáta-ismereteit a nagy lip­csei mester szintén itt alapozta meg. Bnxtehnde zenei alapkiképzését Apjától nyerte. Tunder Ferenc utó­daként, mint annak veje, hamarosan elértő a lübecki orgonista-állást. Ö honosííotta meg az ottani «zenés áhi- 1aIok»-at, melyek hamarosan népsze- Üűekkó váltak. Énekei művei drá­mai hatásokkal telítettek. Rendszerint vonós kíséret és ezidők elengedhetet­len kontinuoja pazar fénnyel színezi a vokális szólamok polifóniáját. J. S. Bach emlékezetes lübecki lá­togatása 1705-ben volt A nagy mes­ter csodálattal adózott Buxtehude művészetének, s ezért ott-lartózkodá- sát meg is hosszabbította. A két mű­vész között meleg barátság fejlődőit, melyet Buxtehude a rokonság szálai­val akart felcserélni, ez esetben Bachot utódjául jelölte volna. A terv azonban Bach makacsságán és Bux­tehude lányának korosabb vöt la miatt meghiúsult. Bach inkább vállalta az amstadti tanács fegyelmi, eljárását önkényesen meghosszabbított szabad­sága miatt. Az október 7-i koncerten két orgo­naművei és két kantálát hallunk. A műsort Telemarniuk egy solo kantá­tája cgcszíii ki, melyet Sándor Ju­dit előadásában fogunk balta ai, ■ A JELENÉSEK KÖNYVÉRŐL A Jelenések könyvében szerelek olvasni. Nem úgy olvasom, hogy mikroszkóp alá veszem egyik verset a másik után. Ha például azt kér­deznék tőlem, hogy ki az a két tanú, akikről a Jelenesek könyvében szó van, azt kellene válaszolnom: «Akt akkor élni fog, meglátja». Hol lesz a nagy Bábel? Nem tudom megmondu­nk «Mit jelent az állatnak ez a szám: 666? Sokan azt mondják, hogy ez a szám Nérót, vagy Caesárt jelenti; de azt sejtem, hogy ez sem biztos.» Hát akkor mi hasznod van a Je­lenések könyvének olvasásából, ha nem érted, és nem tudod megmagya­rázni? Sok hasznom van belőle. Ogy va­gyok a jóslások e könyvével, ftiint- ha egy magas hegycsúcsról a havasok­ban gyönyörködnék. Előtérben borzalmas mélységek és szakadékok tátonganak, de azok mö gött égbenyúlnak a gyönyörű napsü­tötte csúcsok. A legmagasabb csú­csok egyikének-másikának ismerem a nevét, egyik-másik glecsernck és völgynek is ismerem a nevét, de ha a vezető megkérdezné tőlem, hogy ennek a kisebb csúcsnak, magaslat­nak, glecsernek ml a neve, azt kel­lene beváltanom, hogy nem tudom Ugyanezt meg lehetne tekinteni egy térképen, hogy mi ennek, vagy an­nak a neve, de a tapasztalat azt ta­nítja, hogy megbízható vezető nélkül • hiába van térkép a kezünkben, ak­kor is el lehet tévedni. Az else? hegy­láncban lévő kiemelkedő hegyet, az utolsó hegyláncba helyezzük és egy­két mély völgyet átugrunk. Nem, tér­képpel a kezünkben sem tudunk tájé­kozódni, mert nagyon alacsony hely­ről nézzük. Még nem tudjuk a ma­gasból, madártávlatból nézni! Különben, ha ott állok, fenn egy magas hegyen, akkor nem akarom orromat egy térképbe dugni. Szere­tem szememet a magasba irányítani. Szeretem nézni a vakító hegyláncot, gyönyörködöm az égbetörő tiszta hó­födte csúcsokban, a lábaimnál elte­rülő kék tóban. Nézem, nézem órák hosszat, mégsem tudok vele belelni. Nem zavar az sem már amit tudok, da az sem. amit nem tudok. A név az csak név, de nem maga a tárgy. A tárgy, a valóság, az a Teremtőlől van, a név az az emberektől. így vagyok a Jelenések könyvének az olvasásával. Ha nem is tudok rá­jönni, hogy az örök király ezzel, vagy azzal a részlettel mit tervez a mi korunk, vagy jövendő korok szá­mára, annyit mégis megértek, hogy Isten még nagy dolgokat fog véghez­vinni. Szörnyű mély szakadékok és' szűk szorosok mellett fog az útunk még elmenni, de mégis fenséges ma­gaslatokba vezeti az országát és re­mek úton-módon viszi diadalra. Azt mesélik egy buzgó tanítóról, aki tanítványaival egyik híres helyre ment és ott ősi lanítványai is annyi­ra belemélyedlek a csúcsok, a hegy­gerincek és hegyláncok neveibe, hogy mindnyájan elmulasztották a hátuk mögötti gyönyörű napfelkeltét, pedig ezért telték meg a korai hegymászást. Sokan úgy járnak, mint ez a taní­tó, mikor a Jelenések könyvében búvárkodnak, számíthatnak, bölcsel- kednek felette, s köz,ben nem veszik észre a gyönyörű napfelkeltét. Sajnos az megtörténhetik, hogy valaki úgy beletcmelkezik a prófétálásokba, hogy éppen hátat fordft a felkelő napnak. En azonban örülni akarok az ígé­retek gránithegyeinek, állandóan rá­juk akarok nézni, vájjon nein Iá- lom-e az egyik vagy a másik csú­cson a remek hajnalpírt és ha ezt észreveszem, megfordulok és örven­dező szívvel látom a felkelő napnak 1 sugarait. Ha egyszer a1 csendes, napos sza­kadékokba le kell szállnunk és sülét szakadékokban, szűk völgyekbe kell vándorolnunk, akkor még sok ko- uoly dolgot egészen világosan fő­jünk megismerni a legapróbb részle- ekig. Akkor fennállhat ai veszély, íogy a hátborzongató kis részletek niatt elfelejtjük a csodálatos, egyete- nes képet. Ha ilyen szemmel nézzük ezt az igész nagy panorámát, akkor a Jele- lések könyve hűséges vezérünk és látorlló vígaszlalónk lesz. Csak még gy kis türelem és mindjárt fennle- zünk a hegytetőn Bujdosó I. János Hromádka professzor előadása Budapesten az egyházak békefeladatairól A magyar protestáns egyházak éle­tét tanulmányozó angol és francia lelkészek konferencián vettek részti amelyen felszólalt Hromádka József, a prágai teológiai fakultás világszerte ismert dékánja, a Béke Világtanács vezetőségi tagja, Hromádka, aki — mint ismeretes — 1947-ig a prlnce- toni egyetem tanára volt, felszólalása bevezetésében az Egyházak Vitáglaná- csa legutóbbi gyűléseivel foglalkozott. — Szükségesnek tartom határozot­tan kijelenteni — mondotta —. hogy minden lényeges kérdésben teljesen egyetértek azzal, amit az Egyházak Világtanácsa rollei ülésén Bereczky Albert elmondott. Egyes nyugati egy­házi körökben megpróbálkoztak azzal, hogy választóvonalat fedezzenek fel Bereczky Albert magatartása és az enyém között. Éppen ezért hangsú­lyozni akarom, hogy álláspontunk kö­zött nincs választóvonal. — A nyugati keresztyéneknek — folytatta — végre meg kell érteniök, hogy gyökeres jellegű, egyetemes át­alakulás közepette élünk, amely első­sorban a Szovjetúnió által képviselt kommunizmus jegyében megy végbe. A háború előtti évek Európája össze­omlott és többé nem épül fel. Én nem azt várom el a nyugati egyházi embe­rektől, hogy ők is kommunisták legye­nek. Én sem vagyok az — hivő teoló­gus vagyok. De azt egészen világossá szeretném lenni előttük, hogy a szov­jetellenes törekvések, amelyek az idők feladatainak felismerése helyett kom- munistacllenességben éleződnek ki, meg fognak szégyenülni. Gyakran megdöbbent a nyugati keresztyének­nek az az előítélete, amely szerint ke- rsztyén egyházi életet nem lehet élni kommunista rendszerben. Ezzel szem­ben az igazság az, lwgy ebben a rend* szerben én nagyon jól érzem maga­mat. Ebben a rendszerben minden le­hetőség megvan számunkra, hogy hű­ségesen szolgáljuk az egyházat. Majd a békemozgatom kérdésére térve így folytatta: — Én az Egyházak. Világtanácsa szerencsétlen torontói határozata után ismertem fel azt a kötelességemet, hogy részt vegyek a békemozgalom munkájában. És amikor mi keresz­tyének Csehszlovákiában, vagy Ma­gyarországon a békeharcba bevetjük magunkat, ezt nem csupán a Kelet, ha­nem a Nyugat népeinek és egyházai­nak érdekében is tesszük. A történe­lem menetének teljes félreértését je­lenti az, ha egyesek nyugaton háború* val, atombombával megakadályozható- nak vétik a kialakuló új világot. Saj­nálom, hogy az Egyházai Világtaná­csa oly felületesen kezeli ezt az óriási jelentőségű kérdést. A Világtanárs százszor hallott általánosságokat és kegyes szólamokat ismételget s a sa­ját politikai félelmének ad hangot, ahelyett, hogy bátor prófétai szava volna a béke mellett. Mert sok sző esik ugyan az egyházak prófétai hi­vatásáról, de az Egyházak Világtaná­csa munkájában, amelyben mi szeret­nénk továbbra is részt venni, prófétai erőt nem látok megnyilvánulni. Pedig az egyházat nem a szocializmustól, hanem a saját konvencionaJizmusitól és 'engedetlenségétől kell igazán fél­teni — fejezte be nagy tetszéssel fo­gadott előadását Hromádka profesz- szor. A francia és angol lelkészek egyéb­ként meglátogatták Debrecent és több vidéki várost. Debrecenben Péter Já­nos református püspök fogadta őket és mutatta be nekik a református in­tézményeket. Meglátogatták vendé­geink a Mátrát is és a Mátrábtn lévő egyházi üdülőket. Látogatást tettek Dunapentelén is, ahol igen nagy hatást tett rájuk az új szocialista város építése. Magyarországi látogatásuk utolsó napjain újra kon­ferenciára gyűltek össze református és evangélikus egyházi vezetőkkel a Re­formátus Konvent dísztermében, ahol látogatásuk és tanulmányaik eredmé­nyeképpen feltett kérdéseikre kaptak válaszokat a magyar egyházi vezetők­től. A külföldi lelkészek közül egyesek prédikáltak magyar protestáns temp­lomokban, mások a Magyar Rádióban számoltak be tapasztalataikról ma­gyar és külföldi hallgatók számára. Magyarországon tartózkodásuk utolsó estéjén újból látogatást tett az egye­temes egyháznál Greiner francia lel­kész, aki evangélikus lelkészek társa­ságában hosszan1 időzött. Francia és angol vendégeink szeptember 22-é» utaztak vissza hazájukba. REGGELI IMA Szert! Igéd legyen úr e nap felett, ha öröm ér, s ha talán szenvedek, és Szent Igédben hadd pihenjek én még meg sem sejtett vészek éjjelén. Nikolaus Bolt 1 ford. Bodrog Miklós > Szombat esti közös imádkozásunk 1951. szeptember 29 Minden időben... Zsolt. 34:2—9. Sokszor megtapasztalhatjuk, ha bűneinkről van szó, remek védőügyvéd lép fel érdekünkben: Saját Magunk. Mi mindig tudunk felhozni javunkra mentő és enyhítő körülményeket, jól tudjuk elkenni a magunk számára is a dolgokat és gyors tempóval tudjuk jelentéktelenné nyilvánítani azokat. Egy ponton azonban tehetetlennek bizonyy! Saját Magunk. Ott, ahol az ige újból és újból visszatérő vádja azzal illet bennünket, hogy nincs meg az életünkben az ..áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van* boldog bizonyságtétel. A nyomo­rúságból való megszabadításkor mondott hála mind hatka to lesz az ajkunkon, és mind’ ritkább a dicséret. Olyan kampány-szerűvé vált!! Vagy egészen elmaradt? A Te életedben hogy van? VALLJUK MEG, hogy nagy mélységből hozott íd bennünket az Ür. ADJUNK HALAT azért, hogy Ö minden időben ugyanaz marad. KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy a hála és dicséret állandó maradjon életünkben. Sarlós József BIBLIA-OLVASÓ (Szentháromság utáni 19. hét.) Szeptember 30. Vasárnap. Zsolt. 145:18; Csel. 27:23—24; Jel. 12:1—17; Zsolt. 34:2—9; Zsid. 12:18—29. Aki hűséggel hívja fel és szolgálja az Urat, ahhoz kozd van az Őrt Annak ugyan azt az üzenetet is küldi az Ür, amit Pálnak mondott: Ne félj. Október í. Hétfő. Zsolt. 40:9; Máié 16:9; !. Kir. 17:8—16; Zsid. 13:1—6. Isién akaratát teljesíteni, kötelességünk! Ha teljesítjük az Or akaratát, nem szűkölködünk 6em testiekben sem lelkiekben. Október 2. Kedd. Zak. 2:8; Járn. I7:!2; I. Móz. 8:15—22; Zsid. 13:7—14. Isteninek az ő gyermekei a legdrágábbak! Félt bennünket az Ür! Tudsz-e ilyen féltő szeretettel gondolni a te testvéreidre? Tudod-e szerelni váloga­tás nélkül így embertársaidat?, Október 3. Szerda. Es. 60:5; Jel. 21:23—-24; Csel. 14:8—18; Zsid. 13:15—25. Sötétségben jársz? Fogadd el Jézust, aki önmagáról mondotta én vagyok a virág világossága! Október 4. Qsütőrtök. Hab. 2:3; Máté 25:10; Ruth 2:1—12, 23; III. Möz. 19:1—18 Isten a maga ígéretét mindig megtartja. Sokszor úgy 'ifWfc, hogy lassan Vete 4*z3eg’ de bizíos. hogy amit ígér teljesíti. Bízzál benne egykor JtegfeCent az Evanffiéliymi című énekesfüzet. Kaphaló az Evan­gélikus Egy. Egyház Sajtóosztályánál. (Budapest, VIII., üllői-út 24.) A füzet ára 4.— forint. A füzetet a I Október 6. Szombat, pénz előzetes beküldése után, vagy utánvétellel megküldjük. Október 5. Péntek. I. Kir. 8:24; Jak. 4:6; Márk. 6:32—44; III. Móz. 24:15—22; (Máté 7-12) Maga Isten szól! Csendesedjünk el. Megmér téged és engem... 3 kévéivé- kel elveszti, az alázatosaknak kegyelmet ad! &őszorú$ fiszUr

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents