Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-09-23 / 38. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET 9 ÉLŐ VÍZ Az eredményes imádkozás feltételei i. Az imádkozás a keresztyén élei legáltalánosabb jelensége. Sokkal többen imádkoznak, mint akik. temp­lomba járnak. Pedig a templomba- járóknál még jóval kevesebb a bib- liao-lvasó, sőt ennél alacsonyabb az olvasott igét gyakorlatban is csele­kedni igyekvők száma. Az általánosan elterjedt imádkozás inellett mégis kevesen vannak, akik imádságaik meghallgatásáról is tud­nak, vagy egyenesen az imádság ere­jéből élnek. Mi lehet ennek a magya­rázata? Az eredménye« Imádkozásnak fel­tételei vannak. Ezek nélkül a feltéte­lek nélkül hiába imádkozunk. Mik ezek a feltételek?, 1. Tiszta szív. Az imádkozás kiváltsága: kegye­lem. Csak azért járulhatok Isten elé, mert Jézus lerontotta a bűnnek azt a válaszfalát, amely elzárta előlünk az Istenhez vezető Utat. „Birodalmunk a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által.“ (Zsid. 10:19.) A kegye­lemnyerésből azonban a megbocsátás kötelezése folyik. Ha Isten megbocsá­tott minékiink, akkor mi is meg kell, hogy bocsássunk az atyánkfiáinak. Jézsj.s valóságos bocsánata meg kell, hogy tisztítsa a szívünket minden haragtól, gyűlölködéstől és ellenséges indulattól. Különben nean járulhatunk Isten elé. Jézus félreérthetetlenül megmondta övéinek: „Amikor imádkozva megál­lótok, boer.ássátok meg, ha valaki el­len valami panasz to tok van, hogy a ti mennyet Atyátok is megbocsássa a ti vétkeiteket. Ha pedig M meg nem bocsátótok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a H vétkeiteket.» (Márk 11:25—26.) A haragtartó, neheztelő, mások vétkét számontartó ember hiába imádkozik. NINCS Kora reggel van. A nap első suga­rai az ablakon aranyozva törnek be a hálószobába. Amint felébredtem, láttam, hogy kislányom már kibújt az ágyból! „Te, gyerek, mit akarsz ilyen koráin?“ „Apa, én nem alhatom tovább, hisz tudod, hogy nincs időm!“ Mosolyognom kellett, de közben eszembe jutott: érdekes, már az ilyen kisgyermeknek „sin-cs ideje“, A mi gyermekeink átveszik a mi te­vékeny, boldogan elfoglalt életünk ira­mát. Ez az iram azonban ne Megfenyít­sen meg minket belső életünkben. Ne mondj ilyeneket: „Nincs Időm családom számára, »ért élethivatásom egészen igénybe vesz“. „Nincs időm a felebarátot meghall­gatni, ezért nem fogadhatom a jelzett látogatást“. „Nincs Időm Isten igéje és Isten há­ta számára, mert vasárnap pihenek“. „Nincs időm a bibliaolvasásra, mert reggel korán kelek és este későn ju­tok ásyba“. „Nincs időm az élet értelmén gon­dolkodni, nert az élet sietős iramá­ban nem jutok el az elmélkedéshez“. Ne mondd ezeketl IGAZAN NINCS IDŐD? Az a sok­szor hangoztatott óhaj: bárcsak volna egy kis időm, — nem 8námítás-e? Igazán nem ismered az időtöltés- iiek haszontalan szórakozásokkal való módját, az időpocsékolást és a „fő a jókedv“ címen való élvezet-hajszolást? Igazán nem ismered az Idő agyon- csapásának házalásokkal és ott má­sokról kitalált mesék terjesztésével el­töltőit módját? Végül nem ismered azt 2. Tiszta kezek. A szív megtisztulását követnie kell a tagok megtisztulásának. A kegyelem munkája nem áll meg érzelemrilá- gunk áthangolásánál, hanem akara­tunkat is gyökerében megváltoztatja. Üj cselekedeteket kell cselekednünk. A kezünkön se maradhat meg a reá­tapadó szenny. A lábunk se járhat tovább rosszban. Az ajkunk nyílásá­ból sem csörgedezhet édes és keserű. (Jak. 3:10—12.) „Akarom, hogy a férfiak imádkoz­zanak minden helyen tiszta kezekkel emelvén fel harag és versengés nél­kül“ — mondja Pál apostol I. Tim. 2:8-ban. Akiknek a cselekedetei nem fedik a szavait, tagjai nem teljesítik a megtisztított szív parancsait, vggy akiknek nem tisztult meg keze-lába, sőt minden tagja is a bűnbocsánal kegyelméből, az hiába imádkozik, 3. Tiszta cél. Sokan céltalanul imádkoznak. Hosszú évek beidegzettségéből pereg­nek a reggeli és esti imádságok. Min­den határozott cél nélkül. Sokan ezért nem kapnak semmit Istentől, mert nem is várnak semmit. De vannak rossz céllá] imádkozó emberek is. Ezek azok, akik emel­kedni szeretnének az imádság segítsé­gével, pedig a keresztyén ember útja az alászáílás (Ján. 3:30). Ezek érvé­nyesülni, uralkodni, gazdagodni sze­retnének, Isten azonban ilyesmihez nem nyújt segédkezet. Jakab apostol az imádkozás területén ilyen hibákat is feltár: „Kívántok valamit és nincs nektek: gyilkoltok és irigykedtek és nem nyerhetitek meg. Harcoltok és háborúskodtok és nincsen semmitek, mert nem kéritek. Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjed elmeitekre kültsétek azt,“ (Jak. 4:2—3.) Az öncélú, mások fölé tö­rekvő ember hiába imádkozik. CsepregI Béla IDÖMI az időlopást, amikor te mások idejét haszontalanul elrabolod? Én azt hiszem, hogy neked még na­gyon »ok Időd van. Csak meg kell tanulnod azt a nagy vagyont, amit úgy hívnak, hogy „idő“ jobban felhasználni. Ezért adok most néhány jó tanácsot, melynek nyomán időddel jobban gazdálkodhatsz. Ha hallgatsz ream: lesz időd! Hallgasd csak: A pontosság idő tőkéddel való gaz­dálkodásodnak legfontosabb követel­ménye. A jó óra pontossága szerint oszd be hát idődet! A rend a második. Hanyagságod és szórakozottságod rengeteg idődet veszi igénybe. Ezért igyekezz rendet tartani! Ne halogass semmit! Amit ma meg­tehetsz, ne halászd holnapra. Mindent szeretettel tégy/ Minden szeretetlenséged időbe kerül. Ami szerétéiből történik: rrvorsan megy és időnyerést jelent. LEGYEN KRISZTUS ÉLETED URA: AKKOR IDŐDNEK IS ő LESZ AZ URA. ÍGY LESZ IDŐD: a szent elcsendesedésro az ö színe előtt,. az örökkévalósága hangjának meg­bánására, a nagy csendes könyv — a Biblia — számára, az Istennel való áramkör fenntartá­sára — az imádkozásra, az Isten dicsőítésére, amely Őt ma­gasztalja, felebarát szolgálatára, aki testvéred és reád szorul. P. Paul Widrlnna (Ford. Geyer Zoltán) Á Német Evangéliumi Egyház ellenállásra szólítja lel Nyugat-Námetország népét a háborús tervekkel szemben ffyugat-Németorsrág dolgozó népe békeharcában egyre fokozódó mérték­ben részt vesznek a protestáns egy­házuk is. A múlt héten Martin Nlcmiüler elnökletével Darms'tadtban rendkívüli kongresszust tartott a Német Hitvalló Egyház, amelyet az or- azágos egyháznak fontos alkotórésze. A kongresszus felhívást intézett á Német Evangéliumi Egyházhoz és az eddigi állásfoglalásokon túl konkrét elhatározásokat követelt Nyugat- Németország újrafelfegyverzésével szemben. Kimondották-, hogy ha az országos egyház tanácsa nem hoz ki­elégítő határozatokat, akkor a Hit­Rövidesen megjelenik BÓKAY JÁNOS VÁLOGATOTT ZSOLTÁRFORDÍTÁSAI. • Vető Lajos evang. püspök előszavával A könyv címe: Harmincegy zsoltár A gyönyörű kiállítású könyv ára félvászonkötésben .......... Számozott példány a fordító aláírásával ...................................­Ki adja az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály. — Rendelje meg mér most! — 15­25­Ft Ft valló Egyház önálló akciót Indít a bonni kormány háborús terveinek meghiúsítása és a béka megmentése érdekében. Az országos egyháztanács Dtbellus püspök elnökletével azonnal összeült Tützingcnbeu. Az ülésen részt vettek a Német Evangéliumi Egyház összes püspökei és világi vezetői. A kiadott közlemény megállapítja, hogy az or­szágos egyháztanács értesült a bonni kormány új törvényjavaslatáról, amely a kőtelező katonai szolgálat bevezetését tervezi. Az egyháztanács megállapítja, hogy a bonni alaptör­vényben, amely Németország újrafel- fegyverzését is tiltja, bennefoglalta- tik a hadiszolgálat megtagadásának joga. Az egyháztanács felhívja Nyn- gat-Németország protestánsainak fi­gyelmét erre a jogukra ,és követeli, hogy a meghozandó törvény ezt a jo­got még nyomatékosabban biztosítsa. A továbbiakban az egyháztanács óva int egy olyan háború előkészületei­ben való részvételtől, amelyben né­meteknek német ellen kellene har­colniuk. Felhívja az egyháztanács az összes tartományi egyházakat, hogy emlékeztessék a nyilvánosságot a Német Evangéliumi Egyház ismételt nyilatkozataira, amelyek elutasítják a háborús terveket Nyolc nap hívő emberek között Ma már tudom. Borzasztó dolog 30 éves korig egy „keresztyén“ országban élni .keresz­tyén* hadseregben szolgálni „keresz­tyén“ városokban és „keresztyén"^ fal­vakban megfordulni, .keresztyén* házak­ban lakni, „keresztyén" templomokba járni a nélkül, hogy a keresztyénseg- ből valamit látni, vagy érezni lehetne, s a nélkül, hogy Istenről, Jézusról tudna az ember valamit. Mert én így voltam. De történt, hogy egy faluban nyolc napig kellett tartóz­kodnunk. Engem egy paraszt emberhez szállásoltak, aki nagyon szívesen foga­dott. Miikor megmutatta szobámat, azt kérdezte, egyedül akarok-e étkezni, vagy velük, a családdal. Azt feleltem: inkább a családdal. Éppen ebéd ideje veit. A gazda család javai és cselédjeivel asztal­hoz ült. Én is odaültem. De hogy meg voltam lepve, mikor étkezés előtt mind­nyájan tiszteletteljesen fe.áiltak s a gazda áhítattal imádkozott. A Miatyán- kot is elmondta. Egy hároméves kisfiú oly csendesen viselkedett, mintha- templomban volna,. Magam is felálltam csupa udvariasság- bói.'de lábaim remegtek a belső izgalom miatt. Keveset ettem. A gazda azt hitte, szégyenlős vagyok, azért nagyon kínál- gatott. Mikor az ebédnek vége volt, mindnyájan felálltak megint s a házi­gazda hálaimát mondott. Utána minden­ki munkájához látott a gyermekek pedig leckéjüket írták. Csendesen meghúzódtam egy sarok­ban s gondolkoztam. Akkor hozzámjött a hároméves kisfiú s kedvesen szólalt meg: „No, bácsi, most mesélj az Üdvözí­tőről.“ Nagy zavarba jöttem. Beszéltem neki bárányokról, juhokról, ökrökről, szamarakról, lovakról s nem tudom miről, de az Üdvözítőről nem me­séltem neki semmit, mert nem tudtam róla semmit. De a kisfiú ezzel nem elé­gedett meg, újra meg újra arra kért, hogy az Üdvözítőről meséljek neki. Végre bevallottam, hogy nem tudok róla semmit.* ,Te iyen nagy vagy már s mégsem tudsz az Üdvözítőről semmit, akkor nem is jutsz a mennyországba* — mondotta s elment. Hát igen, a menny­országról még sohasem gondolkoztam s nagyon kínosan érintett a gyermek szájából ez az ítélet, A faluba mentem munkatársaimhoz. De valami belső nyugtalanság vett rajtam erőt. Elhatároztam, hogy nem veszek részt a közös vacsorán. Húztam, halasztottam a hazamenetelt. Kilenc óra elmúlt, mire hazaértem. Vacsorám az asztalon állt. Enni kezdtem. A kisfiú, aki lefeküdni készült, komolyan rám­nézett s így szólt: „Először imádkoz­zál, aztán egyél!" Ezzel megint szíven ütött. Nem tudtam imádkozni. Akkor a fiú összekulcsolta kezeit s így imádko­zott: Jíövel Jézus, légy vendégünk s áldd meg, amit adtál nekünk. Amen.“ Látod így keli imádkozni. Aztán lefe­küdt-. A falat a torkomon akadt. Később az egész háznép az esti áhítatra gyűlt egybe. Közös ének után bibliaolvasás rövid magyarázatta'!. Mindez úgy hatott rám, hogy majd beleszédültem. Szemei­met lesütöttem s mégis oly jól esett szívemnek mindaz, amit láttam s ta­pasztaltam. Barátságos kézfogással egy­másnak jóéftszakát kívántaik s bibliájuk­kal távoztak. A házigazda és felesége még együtt maradtak s olvastak egy fe­jezetet a bibliából A gazda nekem is adott egy bibliát, arra az esetre, ha szo­bámban még szeretnék beletekintem. Olvastam is belőle, de nem értettem semmit. Mikor lefeküdtem, így imád­koztam: Isten, ennek a háznak Istene, légy az én Istenem is!“ Döntő hetit számomra a kővetkező vasárnap, mikor mindnyájan a templom­ba mentünk. Ezt az istentiszteletet soha életemben el nem fele'tettem. Et­től fogva új ember lettem. Üdvözítőmet tettes szívemből szeretem s most már tudom, Jicgy a mennyországba jutok. Közli: Bujdosó J. János BÉKE Az ünnepek méla csendjén túl Egy áprilisi ánudó este Mikor a villamos megszokott terhét cipelte: Láttam a Békét! Mindegy milyen fazonú volt a kabátja S hogy melyik sarkon szállt fői nem emlékszem, De amint lopva arcába néztem Mig a kalauz a jegyét vizsgálta: Tudtam, hogy Öl Alakja nem volt fénybe öltözött vagy glóriás, Nem volt ájtatos templomból jövő, De szemében ott villámlott egy óriás: A mában megtalál jövő! Mikor leszállt, még tartott lényének dús igézete Látása a munkából jövő erőnek. Hisz mindegy, hogy melyik üzemben dolgozik S hol építi a munka fölfelé törő templomát, Csak zengje az élet tavaszi himnuszát: Béke az embernek s jóakarat! Végállomás, Vágyak zsibongtak bennem, Tán csak ennyi, hogy így néha Egy áprilisi furcsa esti séta Utolsóelőtti megállóján lássam: Az új embert! Aki végre értelmeit ad a mának. Az áprilisban is májusra ébredőknek. Űjuló igék új hirdetőinek: Te adj szivet! Ha vén hétköznapi este Mikor a villamos terhét cipelte Mindenki meglássa munkánk eredményét: Az új embert és vágyát: a Békét! Morvái István Szombat esti közös imádkozásunk Szeptember 22 A döntő kérés. II. Krón. 1:7—12. Igehallgatásunkait és igeolvaeásmkat könnyen, kimérhetjük abban, amit kérünk az Istentől. Mert mi mindig ezt kérjük, „ami a szivünkben vgn*. Salamon Í6 azt kérte, arrtí a szívében volt. És az tett döntővé a maga é* népe éleiére. Böicseséget kért elsősorban, amelyről akként tesz bizonyságot, hogy „a bölceeség kezdete az Űrnek félélnie* (Péld. 9:10.). Amikor tehát böi- cseséget kért ezt kérte, ami után annyira vágyakozott a szíve: féW az Urat, imádva szeretni öt. Lehet-e Isten gyermekeinek valami más a szívében* mint ami Safiamoné* ban voit? Bárcsak re lenne más! A mi számunkra a bölcseség a Jézus Krisztusban adatik, „!d MJcseségfll Ión nekünk Istenitől* (I. Kor. 1:30.). Általa szerethetjük csak Istent és felebará­tainkat. Attala kaphatunk meg mindent Istentől. Döntő tehát, hogy 0 vegye»! tokozást a szívünkben. Amikor felszólít ma Isten az igében, hogy „kérj, amit csák akarsz, 1 adjak néked*, vajha tudnánk együtt énekelni, hogy „Szívembe jöjj! Joij vembe most Ur Jézus!“ VALLJUK MEG, hogy ofy kevésszer kérünk Istentől Tőle való böicseséget. ADJUNK HALAT azért a sok megtapasztalásért, hogy Jézus Krisz­tusban mindent megkáptunk Istentől. KÖNYÖRÖGJÜNK AZÉRT, hogy bölcsek lehessünk és Benne él­hessünk. Sarlós József BIBLIA-OLVASÓ (Szenh'áromság utáni 18. hét.) Szeptember 22. Vasárnap, Zsolt. 25:6; Luk. 15:21; Amos 5:11—15; II. Króm. 1:7—12; Z6id. 10:ß2— 39. Vétkeztem Uram ellened könyörgök Hozzád, ne fordulj el tőlem, hanem emlékezzél meg rólam, a Te irgalmasságod szerint. Szeptember 23. Hétfő. I. Króm. 22:19; Ján. 1:42—43; Jel. 1:1—8; Zsid. 11:1—7. Az ember szüntelenül keres- Ha megtalálja azt, amit keresett, akkor bokfog. Keresi ed-e már az Urat? Ha megtaláltad, vrttéi-e már hozzá másokat is?! Szeptember 24. Kedd. Jer. 3:14; Luk. 19:10; Jel. 22:6—9; Zsid. 11:8—^2. Ha én nem kerestem, keres ö engem, aki 6zófogadatlan vagyok! Kcre», mert meg akar tartani. Szeptember 25. Szerda. ZsoClt. 17:15; Jel. 22:3—4; Csel. 12:5—17; Zsid. 11:23-31.­Isten gyermekei, meglátják az ö orcáját! És még abban a nagy jutalomba! is részesülnek, hogy az ö neve homlokukon lesz. Szeptember 26. Csütörtök. Jer. 9:7; Ján. 15:18; II. Kir. 6:8—23; Zsid. 11:32—40. Isten sokszor megpróbál, összetör, de csak azért, mert szeret! Szeptember 27. Péntek. Zsolt. 39:13; Zsid. 13:14; Dán. 10:4—21; Zsid. I2:T—II. Zarándokút e föld. Jó, ha naponként gomdoluajk arra, hogy őseánk meM mi is megtérünk, mert a mi vándorútunk is lejár! Szeptember 28. Szombat I. Sám. 2:4; I. Kor. 15:10; Luk. 22:39—46; Zsid. 12:12—17; Könyörögjünk az Űrhöz, hogy az ö kegyelme, ne tegyen rajtunk hiáboa való. Köszörűs Oszkár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents