Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-09-16 / 37. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET i A kelet-európai evangélikusok segélyezése politikai állásfoglalásuk függvénye Ennek a megalapításnak legjobb iga- ssolója az a Dr. J: Igor Béka, szlovák származású amerikai .e'kész lehet, aki ,a Lutheránus Világszövetség Amerikai Biábttságának, a Világszövetséghez, a genfi központba beküluölt európai képviselője. Igor Bella, a dolgok meg- íreléiéhez azért ilielékes, mert ő az, ■akit a Lutheránus Világszövetség 1949- bem Csehszlovákiába küldött ki azért, hogy ott az amerikai lutheránusok segélyének szétosztását ellenőrizze. Dr, Igor Bella néhány hónapon keresztül ezen a címein akart beavatkozni a csehszlovákiai egyházi helyzetbe s ezért öt 1949. novemberében kiutasították Csehszlovákiából. Igor Bella ebben az időben és később is meg volt bízva azzal is, hogy a magyar helyzetet tanulmányozza. 1950. 'április 12-én a News Bureau tette közzé Bella ötoldaias cikkét Magyarországról „Church Trends in Hungary“ elmen, melyben áttekintést ad' a magyar- evangélikus egyház politikájának 'belső irányzatáról. Legújabban Igor Bella, a jugoszláv egyházi helyzet vizsgálatával van megbízva, és népszerűsíti a jugoszláv evangélikus egyház megsegítését. Valószínűen Bella tájékoztatására tesz Michelfelder 1951. február 1-én olyan nyilatkozatot, hogy „Csehszlovákiában már csak keveset tehetünk, Jugoszlávia az, amely Segítségünkre jobban rászorul, mint valaha.“ Igor Bella feniidézett cikkében elmondja azt, hogy mi fáj az amerikaiknak a magyar egyházzal kapcsolatban. Emlékeztet arra, hogy a magyar lutheránus egyház egyetemes felügyelője, négy püspöke, főtitkára és néhány más vezető személyisége aláírásával a nyugati lutheránusokhoz intézett levélben visszautasította azt, hogy ez amerikaiak a magyar egyháznak olyan segélyt nyújtsanak, amellyel kapcsolatban politikai feltételeket szabnak. Ebben_ ez üzenetben a magyar egyház vezetősége utalt a Lutheránus Világszövetség régebb! átiratára, amelyből nyilvánvaló, hogy azóta, amióta a magyar evangélikus egyház törvényes bírósága Ordass Lajos volt püspököt hivatalából elmozdította és 8t nyugállományba helyezte, a Lutheránus Világszövetség mindenfajta segélyezést beszüntetett a magyar evangélikus egyház felé. Az átiratban a Világszövetség négy pontban foglalt feltételt szabott a segélyek újra való folyósítása érdekében. Igor Belts, amikor erre a levélváltásra visszatekint, őzt fejtegeti, hogy a magyar egyház «fogadná mégis az ilyen ajándékozást, de csak feltételek nélkül r megjegyzi, hogy a magyar egyház kikötötte azt, hogy „ezek miatt az adományozóknak nincs joguk, hogy a Keleten lévő egyházaknak politika'lag diktáljanak“. A magyar egyház levelét „csodálatos doCcu- memunmak“ nevez', s úgy értelmezi, mintha azt azért írták volna, hogy „adjanak a magyar evangélikus egyháznak pénzt arra, hogy a szocializmus építését hatásosabban segíthesse*. Mindezt pedig arra alapítja, hogy idéz néhány magyar egyházi nyilatkozatot, amelyben ilyen kitételek vannak, mint: „Bízunk benne, hogy Isten megtalálja a mi keresztyén egyházunknak helyét és jövőjét abban az új világban, amelyben élünk. Az egyház békés fejlődése a népi demokráciában törvények által és a kormány jóakaratával garantáltatott. Hűséges gyermekei kívánunk lenni a magyar népnek, jól dolgozni közötte és megszentelni azt. Részt veszünk abban a hőd küzdelemben, ami a mi népünk társadalmi és gazdasági átalakulása közben egy boldogabb ország felépítéséhez vezet.* Igor Bella tehát gúnyolja a magyar egyház levelét s csodálatos dokumentumnak tartja, ha a magyar egyház úgy tárgyal a neki Ígért segélyről, hogy közben feltételeket nem fogad el. BeKa a hazánkhoz való hűséget a segélyek!»! kizáró oknak tartja. Igor Bella a későbbiekben a magyar evangélikus egyházi sajtóból próbál nyomokat találni arra, hogy a magyar evangélikus egyházban „nem minden fenékig tejfel“. A magyar evangélikus egyház igen jól tudja, hogy benne „nem minden fenékig tejfel“. De meggyőződéssel és teljes egységben utasította vissza azt a beavatkozási kísérletet, amit az amerikai segélyezésen keresztül a Lutheránus Világszövetség végrehajtani akart és amit Igor Bella a Lutheránus Világszövetség h'vatalos sajtójában sem leplez. Ilyen módon világos, hogy Csehszlovákia után, ahonnan Igor Bellát nézeteivel együtt 1949- ben kiutasították, most az 1950-es magyar üzenet után — már Magyarország segélyezése eem illeszkedhetek bele a Scberzer és Michelíekfer által Washingtonban megfogalmazott „se- gélyprogiammba“. Ä dolgok logikája az, hogy ezután Jugoszlávia lett az az ország, amelyben, az egyházi segélynek ezt a „strategic értékét* alkalmazni lehet. Mi történt közben Jugoszláviában? 1949. szeptember 30-án az amerikai Nemzeti Lutheránus Tanács tisztviselője: Louis Sanjek, valószínűen jugoszláviai emigráns, a News Bureau-Oan felhívja a ügyeimet arra, hogy Jugoszláviában 75 ezer szlovák, 3ü ezer magyar, 35 ezer vend és 100 ezer horvát lutheránus található. Négy oldalai., cikkben mutatja be ezeket a csoportokat és rögtön utána a kőnyomatos hangzatos címet ad annak, liogy Tito nyoic evangélikus templomot visszaadott az evangélikus egyháznak, 1950. nyarán jugoszláv evangélikus nők kérnek segítséget a Lutheránus Világiszövet' ségteü, majd a News Bureau 1950. augusztus 30-án arról tesz jelentést, hogy három vezető amerikai lutheránus, ű. m.: Dr. Franklin Clark Fry, ez egyház elnöke és dr. Paul C. Empie, valamint dr. P. 0. Bérsed kilenc napig tartó látogatást te&z Jugoszláviában, mint a jugoszláv kormány vendégei. Bersell szeptember 6-án Mínneapolis- ban azt a nyilatkozatot teszi, hogy „Jugoszlávia népe nem számít egy Oroszországgal való azonnali nyílt háborúra, de az a meggyőződése, hogy végül a háború elkerülhetetlen*. Ezután rögtön ezt mondja: „Az állam képviselői a letető legkedvesebben fogadtak. Utazásunk akiit automobilokká! és Srkiséret- tel látták el bennünket. Konferenciát tartottunk a helyettes külügyminiszterrel és a három köztársaság vaúás- ügyi minisztériumainak vezetőivel Belgrádiján, Zágrábban és Ljubjaná* ban“. Dr. Paul C. Emple cikket ir „Jugoszláviai misszió“ címen ugyanebben a kőnyomatosban és azt írja: „Ami igen, meglepő volt számunkra, Belgrád'oan még meleg víz is volt a szállodában“. Megjegyzi, hogy „Belgrádiján tudtuk meg, hogy éppen annyira vendégei vagyunk a "lutheránus egyháznak (!), mint a kormánynak*. Egy árva dinárt sem költöttek saját pénzükből az egész látogatás oiatt. „Az első vacsora kilenc* fogásos volt és minden részletében ki- fogástalsn, rendkívül költséges lehetett, tekintve, hogy ez mind jegynétküS élelmiszerekből állott. A számla több mint 100 dollárt tett ki s ez rendkívül bántott bennünket, tekintve, hogy tudtuk, hagy az egyházak igen szegények. Ha viszont a kormány fizette az oroszlán- részt, i'tgy kívánságainkon felül vagyunk lekötelezve az államnak. Észrevehető volt az az utasítás, miszerint bennünket királyi fogadtatásban kell részesíteni“. Empie-nek ezután a beszámolója után megindult az amerikai lutheránus egyház nagyszabású segélyakciója Jugoszlávia felé. E fényekhez nem sok magyarázatra van szüksége annak, eki meg akarja ítélni, milyen összefüggés van az amerikai egyházi Programm és az amerikai külpolitika között, nemcsak a MarshaJI- sogély, de az egyházi segély vonalán is. kérdése is, ahol a keresztyéneknek az irgaimas szamaritánus munkáját kell eivog-ezfiiök. A menekülteknek körülbelül 16 millióé seregéből 13 miilió Nyugat-Nónie’.ország termetén helyezkedett el a háború után. Ennek a nagy menekült és emigráns tömegnek Németországban és Nyugat-Europaban több réiegezekiése volt. Egyik rétege a hitieri koncentrációs táborokból menekültek serege. Másik rétego a keleteurópai országokból származó nácimene- kültek voltaik, harmadik rétege a potsdami szerződés alapján a keieteu- rópai országokban és Kelet-Németországnak a Neisse és Odera folyó kiél keletre eső és Lengyelországhoz csatolt részéből származó németek. A második világháborút követő első néhány évben, Nyugaton még ékes különbséget telteik a D. P.-k, vagyis a nácizmus által politikailag üldözött emigránsok, a keteleurópai nácik és a keletnémet- országi, valamint a volksdeutsch elem között. Az egyház is érvényesítette ugyanezt a politikai különbségtételt és nem szzal törődött, hogy a volt nácikat, hanem azzal, hogy a nácizmus politikai üldözöttjeit segítse. Később az amerikai imperialista politika feléledése és a Szovjetunóval, valamint a népi demokráciákkal szemben folytatói1! ellenséges politika következményeképpen ezek a különbségek a meneküljek között elmosódlak. A Lutheránus Világszövetség és az amerikai lutheránus ság 1949. óla sajtójában nem tesz különbséget a különböző csoportok között. Óriási propagandát fejt ki azért, hpgy ezek a különböző eredetű emigránsok az amerikai segély* szerveken keresztül Amerikába, vagy az Amerika által kijelölt helyekre jussanak s mindenütt az a terve, hogy ezeket a menekült csoportokat megszervezze, együtt-tartsa, szellemileg irányítsa és anyagilag magához kösse. A menekültekkel való foglalkozásnak egyik leglontasabb vonala az az állandó hírverés, amit ez a lutheránus sajtó a baltikumi menekültek ügyében kifejt és az a biztatás, amit anyagi segítségen keresztül, például a magyar nácik emigráció® csoportjai számára biztosít, amikor sajtójukat segélyezi: — Azt a sajtót, amely mint például a „Jöjjetek* című Bregeresben kiadott magyar protestáns újság a hazai magyar állapotokat rendszeresen, féktelenül uszító cikkekben támadta. A Lutheránus Világszövetség sajtójában 1950-ben megjelent egy olyan kitétel, ami az egész Lutheránus Világ- szövetség felépítését s benne a magyar evangélikus egyháznak világszövetségj tagságát is veszélyeztette. Kezdtek különbséget tenni a magyarországi evangélikus egyház és az „emigrációban lévő magyar evangélikus egyház között“ érezhetően tolva át a hangsúlyt erre az „exiiiimban“ ievö egyházra. Ez a politika párhuzamos volt azzal a törekvéssel, hogy Magyarországon egy, a magyar kormánnyal megegyezést kötött hivatalos egyházzal szembenálló „hitvalló egyházat“ tételezzenek fel, vagy annak szervezkedését készítsék elő, s logikusan következett abból a politikából, hogy magyar egyházi tisztségéből lemondott vagy letelt egyházi személyiségeket tartottak nyilván és hivatalos pozíciókban s ugyanakkor az újonnan megválasztott magyar'egyházi vezetőket igyekeztek nem törvényes helyzetben lévőknek feltüntetni. A Lutlveránw Világszövetség sajtója állandóan „kinevezett" magyar püspökökről ír, ugyanakkor, amikor pi.: a svéd érsekvátesztást választásnak nevezi, azt a választást, ahol az utolsó három esetben: Sőderblom, Eidem és Brillioth svéd érsekek megválasztásának esetében az egyházi választáson a szavazatok aránya szerint a legnevesebb szavazatot kapó harmadik jelöltet nevezte ki a svéd király érseknek. Ilyen kicsiségekre azonban az amerikai külpolitikát támogató nyugati lutheránus sajtó nem ed, hiszen az a feladata, hogy kimutassa, hogy a világ nyugati féltekén egyházi Önkormányzat van, a keleti féltekén pedig a kommunista kormányok „nevezik ki“ a püspököket. A menekültek segélyezését a nyugati lutheránus sajtó tehát egy olyan állandó propagandával kíséri, rneiy az amerikai életforma dicsérete s egyben szolgálja Amerikának azt a célját is, mely el akarja felejtem minden menekültnek azt, hogy mélyen kapcsolatban volt a nácikkal, az SS-kel s mindazon gonoszságokkal, amelyeket Hitler, Mussolini és Hírohitó az emberiség ellen a második világháború folyamán elkövetett. Mindez a keresztyén egyház erkölcsi megítélésében lehetetlen volna, egészen természeten azonban akkor, iia ezek í;z_ egyházak el akarják, vagy ei tudják fogadni az amerikai külpolitika vonalvezetését, mely nem egyéb egy új háború lelki előkészítésénél s mely telki előkészülethez igen fontos mozzanat annak a tételnek kidolgozása, hogy a nyugati keresztyénség kötelessége a kereszteshadiárat a keleti kommunistákkal szemben. A háborús propagandának ezt a eia,kaszát a római pápa irá- nvitsa, stretógiailag Rómában dolgozzák ki minden mozzanatát s a Luihe- támts Vi'ápszövi’tség sokszor nem tesz egvebet, mint azt, hcwrv ezt a római haditervet temásolja. Nyilvánvaló azonban a.z, hogy ez nem az evangéliumi keresztyénség haditerve s nem felel meg az evangélikus egyház világi érde1950. januárja óta szinte állandóan j megjelenik az amerikai hadsereg propagálásának mozzanata a lutheránus sajtóban, megjelenik a lutheránusoknak az a felfogása, hogy ezt a háborús készülődést az egyháznak segítenie kell. Míg a magyar protestáns egyházi vezetők az egész emberiségért érzett felelősségtudatáé lelkiismeretes nyilatkozatokkal és egyházi munkával segitik a világ békéjóneK ügyét, addig pé.dául dr. Nolde, az Egyházak Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottságának igazgatója 1950, ápr. 2-án, egy ifjúsági gyűlésen — a News Bureau szerint — kijelentette, hogy „a világhelyzet megköveteli az amerikai .totális stratégiát“ békénk megőrzése érdekeljen“. 1950. június 14-éri a News Bureau bírálja az amerikai Augustana Synod (ez egyik amerikai lutheránus egyház) gyűlését, mdy „elítélte a háborút, mint Isten és az emberiség elleni bűntettet* s kijelentette, hogy „minden erejükkel, tanításukkal, nevelésükkel, igehirdetésükkel a békét kívánják szolgálni“. E híradás után a kőnyomatos ezt a megjegyzést teszi: „Ezen a ponton eltértek a hagyományos lutheránus állásponttól és elítélték még az ú. n. „igaz" (?) háborúikat is“. Bgy, 1951. január 31-1 közlemény ugyancsak a News Bureau-ban jelenti, hogy a Nemzeti Lutheránus Tanácsnak jelenleg 709 tábori lelkésze van ez USA-ban, akik közül jelenleg 180 áll aktív szolgálatban. Storaasli ezredes, az egyház katona-lelkész) irodájának titkára ugyanekkor kijelenti, hogy sürgős szükség van fiatal tábori lelkész-jelöltekre s hogy „a koreai konfliktus és a harmadik melynek érdekében óriási propagandát fejtenek ki a négy USA-beli hitherá- ruw egyház szervezeti egységéért, (itt azonban az egyik még nem csatlakozott), melynek során komoly eredményt értek el détemerikai egyházak egyesítése ügyében (például Brazília), s me'ynek eredményeit ez. a sajtó úgy szokta tó! tárni, hogy hangoztatja, hogy a lutheránus egyház a legnagyobb protestáns egyház-test a világon. Érthető tehát az az érdeklődés, amivel az amerikai külpolitika ez egyA fent sokszor idézett sajtó 1947. óta rendszeresen közli azokat az eredményeket, amelyeket volt európai országok egyházainak távo'.ke'.eti és afrikai missziója vonalán az amerikai egyház elért. Ezeket a jórészt a második világháborúban eJerőt’.enedett európai egyházi missziókat lassanként a pénz- segélyezés eszközével megszerezte magának az USA egyháza. Óriási pénzösszegeket gyűjtöttek ennek érdekében s valóban végtelen hátára kötelezhették volna ezeket az ifjú egyházakat s egyben az európai anyaegyházakat ezeknek a misszióknak fenntartásáért. A szándék azonban itt is különbözik az amerikai egyházi vezetők és az amerikai egyszerű evangélikusok szivében. Hogy különbözik, — annak bizonyítéka a kínai lutheránus egyház nagy nyilatkozata, amelyet lepünk május 13-5 számában közzétettünk. Ez a nyilatkozat igen étes szavakkal íté'i el azt a gyarmatosító törekvést, ami a kínai misszión keresztül érvényesült, meg* szakít je a kinai lutheránusok minden kapcsolatát az európai és amerikai missziói hivatalokkal és missziómé ló egyházakkal s a teljes anyag? és szellemi önállóság útjára tér. A nyilatkozat így fejeződd he: „Kína népének felszabadulásával mi ma megszabadultunk a küimisszló- tól. Ez számunkra kötetlen örömet jelent. Tudjuk, hogy a jövőnek meg Mindezt több fontos okból tárjuk a magyar evangélikus egyház elé. Az okok a kővetkezők: 1, Hisszük, hogy ahhoz a teljes igazsághoz, ami „az evangélikus egyházak magatartása“ cím alá tartozik, ez is hozzátartozik. A mi magyar evangélikus egyházunk magatartása a magyar államban és a mai történelmi helyzetben számunkra évek óta lelkiismereti, hltvaüásos, Isten elé vitt kérdés. Hisszük azr, hogy az egyház magatartása ugyanilyen kérdéssé kell váljék mindenütt a világon. 2. Hisszük, hogy a világtörténelemnek ebben a feszült percében a figyelmeztetésnek ezek a szavai is segíthetnek ahhoz, hogy egvházi szolgalatunkhoz szerte a világon megtérjünk és megkeressük az isten igéjében parancsolt mondani* kelnék sem. Nézzük azonban meg. hogyan viszonyul ugyanez a lutheránus sajtó világháború veszélye mindent megmozdított a tábori lelkészeket szer- : ■ vező programmot illetően“. Hozzátette, hogy kb. 650_ tábori lelkészre van szükség évenként. Ami azt jelenti, hogy a lutheránusok lépést akarnak tartani az amerikai hadsereg fejlesztésével, vagyis a háborúra való készülődéssel. Ügy fátszlk, hogy ezek a katonai lelkészek jól végzik munkájukat, mert 195!. augusztus 16-án a News Bureau szerint egy Fred T. Eggert nevű lelkészről kapunk riportot, aki Hendersonban, (Kentuckyban) tőit ba egy ilyen katonai lelkész! állást s akiről a tudósítás szerint égy fiatalember a kővetkező nyilatkozatot tette: „Látogatásom ennél a kato- na-ieikésznéi sokkal többet tett bennem, hogy megbékítsen ezzel a ténnyel, hogy a hadseregben vagyok, mint bármi más, ami azelőtt történt velem.“ Hasonló tudósításokat még észrevehetőnk ebben az amerikai lutheránus sajtóban, de persze azt is észre keH vennünk, hogy az amerikai lutheránus sajtó sem tudja olyan egyszerűen semlegesíteni a békéért harcoló milliók és százmilliók erejét. Nem hallgathatja el, hogy például egy William H. Anderson nevű bridge porti lelkész az egyik vasárnapon eizért imádkozott, hogy: „Uram, mentsd meg a világot a veszélytől, amelyet egy olyan izgulékony ember jelent, mint Truman elnök, akinek atombomba van a kezében.“ A Lutheránus Világszövetség egy* názpoJiiiká iának érvényesítése érdekében más két irányban is nagy erőfeszítési fejt ki az előbbieken kívül Az egyik irány híáz-test télé fordul, de érthető az az aggodalom és a világ evangéli- kusságáért érzett. az a felelősségérzet. is, amivel ezt az amerka! irányítású Világszövetséget a világ minden táján nézik azok az evangélikus egyházak és egyházi vezetők, akik evangélikus egyházunknak ezt a veszélyes és egyoldalú útját nem hajlandók Isten színe előtt Villáim. A másik irány, amely felé vagy erők' feszítést tesz a Lutheránus Vilagszö- v&lség nem egyéb, mint van a maga sok és súTyos nehézsége, de eitökéit szívvel és bátran nézünk szembe a jövővel. El vagyunk határozva az egyház megreformálására“. A kínai helyzettel kapcsolatba» egyébként a News Bureau és a News Bulletin Kína felszabadulásának dátuma után most már majdnem két éve rendszeresen zavaríkeítő nyilatkozatokat közöl. Egyik számban azt olvashatjuk, hogy Kínában folyik a kérész* tyén missziók munkája, a másik számban azt olvassuk, hogy ez Kínában tehetetlen. Mi tudjuk, hogy Kínában • keresztyén egyház munkája lehetséges s tudjuk, hogy éppen azon az úton lehetséges, amelyre a kínai lutheránus egyház idézett nyilatkozatával rálépett. Tudjuk, mert ugyanezt az utat járjuk ml Is, Annak az útját, hogy bátran nézzünk szembe a jövővel, ami a szocializmust jelenti és annak az útját, hogy el vagyunk határozva az egyház megreformálására. Eigycditl az a fájdalmunk, hogy az új Kínáit elsőnek a lutheránus misszionáriusok hagyták ott 1949. derekán. Ezt annakidején az Evangélikus Etet „A norvég pá'da* című cikkéiben észre is vetto és mélyen helytelenítette. valót az emberiség megbékélése, jóléte és az emberek üdvössége érdekében. 3. Hisszük, hogy az a vékony reflektorfény, amit néhány kérdésre ezzel a cikkel vetíthettem, valóban fény, am're a vijág két fele közt meghasonlott és kölcsönösen jobban tájékoztatandó embereknek szüksége van. 4. Legfőképpen pedig azt hisz- szük, hogy a nyugati lutheránus egyházak nagy tömegei nem azonosítják magukat az egyházi vezetők egyoldalú politizálásával s követik Jézus Krisztus szavát, ak! azt akarta, hogy az egyház egyház legven s így áldás az emberek között Ami ma azt ielenti. hogy az egvház tegyen áldás a világ népeinek feszil't vlt.á iában, a Kéke, az emberi előrehaladás és minden egyszerű ember boldogulása érdekében. Menekültek segélyezése és az amerikai propaganda At amerikai lutheránusok e külföldi egyházaknak és az európai emigránsoknak nyújtott segítséget felhasználják az amerikai életforma népszerűsítésére. Egy oldalas cikkben számol be 1950. június 16-án a News Bureau arról, hogy Németország keleti zónájában egy amerikai csődé gyógyszer ajándékozása után hogyan nyilatkozott egy beteg. Azt mond la az amerikai kiküldöttnek: „Még mindig varrnak jó emberek ebben a világban. A mi szomorú állapotunkba',t Önök nyilatkoztatták ki számunkra a mi drága Urunk és Megváltónk kegyelmét és segítségét“. Egy 1951. január 4-én közzétett riport szerint Mara Böllstein nyolc éves emigráns tett kisleány nyilatkozatát közli a kő- nyomatos, aki az amerikai partm megérkezve csokoládét kapott ajándékba, ma:d „csokoládétól maezatos szájával ki telén tette, hogy: úgy reméltem, hogy Agierika kedves ország, de nem hittem volna, hogy ennyire kedves*. De színes riportot kapunk a hivatalos kőnyomásban „Shock o' Joy* címen egy másik esetről is 1950; február 16-án, A beszámoló azt írja meg, hogy egy Lettországból emigrált lelkész, amikor január 11-én, Amerikába érkezése után néhány nappal szívroham következtében meghald, dr. Paul A. Kirsch, az Egyesült Lutheránus Egyház Amerikai Missziói Tanácsának helyettes ügyvezető titkára ezt a nyilatkozatot tette, hogy „ezen menekült lelkész h'rtelen halála örömtől való gutaütésnek tekinthető, mely attól a meleg és szeretetteljes fogadtatástól ered, amelyben az Egyesült Államokban részesült“. A „komoly“ egyházi sajtóorgánum hozzáteszi, hogy nem egy ilyen eset fordult elő az amerikai jóság következtében. Az amerikai külpolitika végrehajtásának külföld felé a másik fontos eszköze, a menekültek és emigránsok gondozása. Az európai keresztyénig, a második világháború után hamar felismerte, hogy a Nyugat-Európá'ba tódult menekültek és emigránsok kérdése nemcsak nagyszabású politikai kérdés, ha- i nem ugyanakkor az emberség nagy 1 a missziók ügy© a háború és béke kérdéséhez a szétszórt lutheránus egyházak egyesítése és a Lutheránus Yilágszö vétségbe való bekapcsolása Zárószó
