Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-09-16 / 37. szám
1 EVANGÉLIKUS ÉLET '(Folytaid« az 1. oldaliót.) san 5rz5tt „nemlegessége“ egyházi szempontból éppen olyan látszat, mint a svéd államé politikai szempontból. A skandináv egyházak tolnát, amelyek a német egyház, után elsősorban lehet* Ha az ember az amerikai lutheránus sajtot iigyeú, világos jeleit kapja annak, hogy ez az egyház buzgón törekszik arra, hogy versenyezve a Spellmann bíboros 4.a! vezetett pajtikái katoiciz- mussai, — magának közéieti íxsto,yásl szerezzen az Egyesíti Alantokban. Még abban is basánk) a magatartása a katolicizmuséhoz, hogy ugyanaz a rúgó ^ vezeti: a szocailsta iejJöcéstől való leietem, a k api ta.131 a-bbsr 4is -dentokra ta éetíor- ma megvédésének vágya, mely állandóan úgy jelenik meg, (előzőleg már ki* tejlettük), mint „Keresztyén e.veK védelme az istemelenség ei.eu*. A közéleti, a politikai befolyás megszerzésének vágya minden olyan, a hitben gyenge, s az egyház egyház-mivoi- tát elfelejtő egyház kísértése, mely a létalapját és biztonságát nem az Isten teremtő ( Igéjében, hanem földi biztosítékokban gondolja elhelyezve. Az ilyen egyház azt hiszi, hogy léte és biztonsága ahhoz a rendhez van kötve, melyben mozgását és szerepét már kialakította, benne magának jogokat és elismerést szerzett, s melynek természetét megszokta, s melyhez a maga temésze- tét hozzáidomította. Olyan, egyház kísér- lése szokott ez lenni, amely nem hiszi, hogy a Szentlélek Úristennek hatalma van az egyházat naponta létrehozni _s az aktuális hívőkben naponta megvalósítani, hanem valami személyi és anyagi birtokállományt érez a magáénak, ami felett neki naponta áttekintése van, s mit, mint ragadoniányt, bármikor mozgósíthat valamilyen irányban. Ez valami autonom egyház kísértése, mely egyáltalán nem számol az Istennek, s magának Jézus Krisztusnak mindennapos jelenlétével az egyházban. Az ilyen egyház arí az életrendet védi, melyben magát így beágyazva, biztosítottnak érzi. A dolgok törvényszerű rendje azonban bt, hogy ennek a bölcsőnek, — ame.yben magát ringatva érzi, — a fenntartását és védelmet az ilyen autonom egyház, vagyis a maga erejében bízó egyház csak úgy látja biztosítottnak, ha 5 maga is, mint egyház, mintegy a maga érde- ■képen önmagából kilépve segítségére siet. A közéleti szerepet azért hajszolja, hogy a bölcső, vagyis a társadalom „keresztyén jellegét* megadja, s annak ro- konszenvét és az egyház érdekében álló berendezését magának biztosítsa. Az ilyen egyház védi tehát a saját bölcsője1 azzal, hegy azt a bölcsőt minden átalakítással szemben védelmezi n maga közéleti jelenlétével. Így alakulnék a „keresztény pártok" szc-rte a világon, 6 ezek a „kersztény pártok* mindenütt hajad áseüenes, konzervatív pártok, mert szerepük nem más, mimt az egyház kis- hilíi önvédelmének biztosítása. Az ilyen okból közéleti szerepre vágvó egyházat azután eléri a marra méltó sorsa. A világban politikai befolyás után szalad, közben azonban maga kerül goitiknii befolyás, alá. Meri ezeknek a társadalmi rendeknek is van annyi érzéíek volna hivatottak arra, hogy a világ Jutheránújságának élére álljanak, nem állhatták útjába az amerikai fölény kialakulásának történeti, ideológiai és teológiai okokból egyaránt. kük a saját védelmükhöz, hogy a kereszténység felajánlóit segítségét elfogadják és ki is aknázzák. Az egyház így egyszeresek azon veszi észre magét, hogy nem ö védi a rendszert a maga érdekében. hanem a rendszer „védi az egyházat* a maga érdekében. így alakult tó pl. a „Keresztény Magyarország*. Jaj ez Ilyen „védett* egyháznak! A világ fiai ugyanis ezután az egyház nevében cselekszenek minden gonoszságot. Mun- kásényomás, zsidóüldözés, nagybirtok- rendszer, irredenta politika, minden az egyház nevében, keresztény jelszavaikkal történt a mi „Keresztény 'Magyarországunkban*. Az egyház és a rendszer érdekei azonban okkor már annyira egybefonódnak, hogy a végén még a saját népe ellen is védi magát az egyház a rendszer haszonélvezőivel egy irontom Ezt pedig nem teheti másként, mint a s.rát hiteivel feladásával. Ez az igazi egyházi „quislingízmus*, emit az amerikai lutheránus vezetők megfest esi íenek. A magyar protestantizmus éppen ezzel a kísériéssel szakított, amiKor 1948-ban egyházi döntését meghozta. Lemondott a „közéleti szerepről“. Isten Igéjének és a Szentlélek Úristennek ujjáteremtő és naponta működő erejere bízta magát. Lemondott földi biztosítékairól, mint vagyon, főid, zászlósuraság, közéleti méltóság stb. Örömmel köszöntök egy olyan államot, mely nem keveri össze a „keresztényt“ a nem kereszténnyel. A magyar protes- tántizmus leszámolt a keresztény- pártos politizálással, $ nem Vállalja immár a „kényelmes bölcső“, a reakciós társadalmi rend védelmét. Világnézeti tekintetben feltétlenül szabaddá lett, s nincs kötve világi ideológiához. Ami a magyar protestantizmust földi értelemben „biztosítja“, az nem egyéb, mint egy olyan állammal megkötött megegyezése, mely áilam nem kivan tőle egyebet, minthogy ne álljon útjába az évszázados elnyomásból kiszabaduló nép fejlődésének, s legyen hűséges ahhoz a néphez, melyből való, s melynek az Igét hirdetni akarja. Magyar- országon éppen a feltétlenül tisztázott ideológiai helyzet miatt lehetetlen a „qulslingizmus“, vagy akár a „Keresztény Magyarország“ szelleme. Hogyan fest azonban ez amerikai iuiiheránua vezetőknél? Első idézetem a „Közéleti szerep* hajszolásának dokumentum« s egyben az igazi „quislingizmusé*. Két előadásból van, amit a News Bureau, az Amerikai Nemzeti Lutheránus Tanács hivatalos kő- nyomatosa azza! adott közzé, hogy azt a lutheránus sajtó vegye át. A lutheránus sajtónak kiadóit ezen kötelező anyag még olyan jelzéssel is el van látva, hogy mikor keil azt közzétenni. Mindkét előadást Róbert E. Van Deusen tartotta, — a Nemzeti Lutheránus Tanács Társadalmi Kapcsolatok Osztályának washingtoni titkára, van Deusen lelkész útmutatást ad arranézve, hogyan keli a lutheránus egyház vezetőinek érintkeznie az amerikai kormánykörökkel. A következő tanácso-t adja. „A kormányhivatalnokokhoz való hatásos viszonyulás akkor érhető cl, ha azt annak a megértése jellemzi, amit ők akarnak elérni és ha mi méltányoljuk azokat a nehézségeket és problémákat, amelyekkel ők szembenéznek s végül ha bízunk bennük. Amennyiben az evangélikus egyházi vezetők részéró'l negatív, vagy védelmi állásponttal találkoznának, (ezek a kormánykörök) mindez bezárhatja azt az ajtót, ami pedig elveink építő' kicserélésére vezethetne.“ Ezután a nyíltan „Jakéjmegállapítás* után van Deusen megállapítja, hogy a lutheránus egyházak újabban e tekintetben „előnyös megítéléshez jutottak a kormány részéről és a kormánynál elismerést nyertek, például, mint az európai ügyek specialistái“. (News Bureau 1951. 15. szám.) De egy másik előadásban van Deusen már egy évvel ezelőtt hasonló eszmefuttatás közben a következőket tanácsolta: „Az egyháznak soh’sincs szüksége arra, hogy apologetikus (hitvé- deirr.l), vagy habozó álláspontot foglaljon e! a kormány olyan ügyekben való megközelítése esetében, melyekben kölcsönösen érdekeltek.“ (T. i. az egyiiáz és az áliam.) Van Deusen figyelmeztet arra is, hogy nemesük az egyház hivatalosainak lehet ebben a kormánnyal való barálkozásben. részt vennie, hanem azok a laikus férfiak és asszonyok is, akik a társadalmi életben, nemzeti, állami vagy helyi vonalon nagy számban vannak elhelyezkedésben, .értékes eszközök lehetnek ebben az egyház számára.* A továbbiakban Van Deusen kijelentette, hogy a lutheránus egyház az amerikai kormánykörökben „megbecsülés! szerzett megbízhatóságáért és konstruktív tevékenységéért.“ (News Bureau 1950. 27. szám.) Ez a két előadás az Amerikai Nemzeti Lutheránus Tanácsa. 32. és 33. évi rendes közgyűlésén' hangzott el, tehát messze visszhangzó helyen, olyan helfen, ahol reális képét kellett adni annak a helyzetnek, amiben az egyház él. Az egyház együttműködését az áliam kübo’iíikájá-val Von Deusen ezekben az etóedteriben mélyrehatónak és fontosnak áSítja be s olyan kijelentést tesz, hogy: „a kormány úgv látja, hogy a lutheránus vezetők véleménye használható lehet a kormány hvatalosai számára annak felmérésében, hogy a nemzetközi fordulatokat előkészíti? líormánylr'ányzat miiven hatással van más országok néoére és intézményeire, tekintve, hogy az európai súlvostermészetű események az Egyesült Államok külpolitikájában egyre növekvő szerepet játszanak.“ (News Bureau 1951. 15. szám.) Ebből a kijelentésből megállapítható, hogy az Amerikai Egyesült Államok külpolitikája élénken figyeli azt az európai visszhangot, amit itt okoz s egyben azt is mutatja, hogy a lutheránus egyház segít a kormánynak e visszhang felismerésében és értékelésében. Az amerikai lutheránus egyház vezetőinek ezt az általános kormánytámogató politikáját az egyiiáz élete, az apró munkában is tükrözi. Például az Amerikai Lutheránus Diákszövetség 1950. augusztus 26-a és szeptember 1-« között tartott ülésein határozatot hoznak a kommunizmus ellen és olyan nyilatkozatot tesznek, ami az Egyesült Nemzetek Szervezetét kívánja felhasználni az amerikai külpolitika végrehajtására. Ez abban az időben történik, amikor a koreai konfliktus nyilván megmutatja, hogy az USA milyen mértékben épít az Egyesült Nemzetek Szervezetére. (News Bureau 1950. szept. 6.) Természetes, hogy ugyanerre a hónapra esik az Egyhazak Világtanácsa Végrehajtóbizottságának torontói ülése is. melyen ugyanez a politika kapott ki fele zést. 1951. március 19-e és 21-e között az Egyesült Államok valamennyi lutheránus szemináriumi hallgatóját olyan konferenciára hívják, melyben „az egyház és a kormány* egymáshoz való viszonyát tae'rijúk í megjegyzik, hogy n „szeminárium cél‘a. ugyanaz, mint múlt esztendőben volt.“ A szeminárium feladata, hogy a „diákok első kézből való tapasztalatokat szerezzenek a szövetséges kormányzás működéséről, abból a célból, hogy tisztázza felfogásukat arra a szerepre vonatkozólag, amelyet a kormány az egyház viszonylatában látszik és vágyat keltsen a napi események további tanulmányozására.“ (News Bureau 1951. jan. !2.) 1950. április 3-án és 4-én emigráns kűlfő'di teológusok bevonásával hasonló szemináriumot tartanak teológusok számára Washingtonban. A szeminárium moo’ítíyzfl.t'la a W N AgvmWsziéritmtot. előadás hanpz'te Németország jelenlegi helyzetéről, látogatást tesznek az AmeA Lutheránus Világszövetség A Lutheránus Világszövetséget tehát 1947-ban annak a fordulatnak jegyében alapították meg Lundban, hogy a nérne; egyház vezotőszerepét az amerikai egyház vette át. A világ lutheránus egyházai Eiseruchban találkoztak először 1923-ban, majd Koppéul:ágában 1929-ben és Párizsban 1935-ben. E korábbi három találkozó íörténeimí előzménynek tekinthető a Lutheránus Világszövetség megalakításához, de ez e Világszövetség természetében és szellemében radikálisan más, mint történelmi előzményei. A hindi jegyzőkönyv nagyon világosan mutatja azt a teológiai irányzatot és azt az egyházi programmed, amit a fentiekben az amerikai lutheránus egyház jellemzéseként megrajzoltunk s amit világnézeti evam.gótikusság-nak nevezhetünk. Ebben az új Lutheránus Világszövetségben a súlypont-képzés amerikai érdekek szerint történt. Az amerikai Jutheránu-sság képviseleti többséget kapott a világ lutheránus egyházaival szemben, ezeken beiül pedig a skandináv egyházakat előtérbe hozták a német és kelet-európai egyliázakkaí szemben. A Lutheránus Világszövetség felépítése és munkamódszere rendkívül hasonlít az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez abban, hogv benne az amerikai politika érvényesüléséit bármikor és bármi'yen kérdésben biztosítani lehet. A Lutheránus Világszövetség, mint egyező hitvallású egyháztesfek nemzetközi szervezete, magáró! sokkal többet tételez fel, mint pl. az Egyházak Világ- tanácsa, mely sokszor kifejezésre juttatja azt, hogy ő nem „csúcs-egyház“, nem„szuper-egviiáz“, hanem a tágegyházak kooperatív szerve. A Lutheránus Világszövetség munkamódszere, szelleme és sajtója nem akar ilyen benyomást keiíeni. Egyes egyházak magatartásit vagy egyház! programmját kollektív nyilatkozatokkal befolyásolja, minősíti más államok egyházi vezetőit, törvényes, avagy törvénytelen egyházi J vezetőknek deklarálja s általában érvényesíteni igyekszik egy olyan j szellemet, mely ezeket a különböző ; államokbeli lutheránus egyházakat j a Világszövetségtől erköicsi vagy anyagi tekintetben függő helyzetbe hozza. j A Lutheránus Világszövetség vezetőségében az 1947-es hindi gyűlésen mindazon egyházi vezetőknek jelentőséget biztosítottak, akik az azóta, mulatott vi- iágözövoíségi programmal már előre egyetérteni látszottak. A Lutheránus Vi égezövétség főtitkára S. C. Michel- feider amerikai lelkész lett. A kelet- európai és távolkeleti lutheránusok újabb és újabb üzeneteire, teológiai megfontolásaira és ezen egyházak magatartását indokoló teológiai álláspontjaira szinte sohasin.es tekintette!. Nyugateu- rópei egyházi férfiak nem egy esetben gyakoroltak teológiai kritikát nyilatkozatai ée a Világszövetség állásfoglalásai felett. Ezeket sem vesz: figyelembe, habom szívós következetességgel képviseli ugyanazt, ami miatt Cs«o-Cse-Csea és Beroczky Albert keresztyén teikiis- meretükhöz való hűségben az Egyházak Világtan ácsánál benyújtották lemondásukat. Ma már négyéves tapasztalatból mondhatjuk, hogy az Egyházak Világtanácsa legnagyobb protestáns tömbje, — a Lutheránus Világszövetség, — hangjában valóban az amerikai küf- Dgymnisztérium hangját hajlatja, magatartásában pedig az „amerikai beioiyás alatt álló többség“ véleménye dönt. Ezt a főtételünket igazolandó, most már arra térek rá, hogy ismertessek a nagyon bőven található bizonyítékok közül néhányat magából az amerikai evangélikus sajtóból és a Lutheránus Világszövetség sajtójából. A továbbiakban főként az amerikai Nemzeti Lutheránus Tanács és a Lutheránus Világszövetség hivatalos központi hírszolgálatára a News Bureaura és a News Buliéin* re támaszkodom. Törekvés közéleti befolyásra rika Hangja stúdiójában, ez egyik adást bent végigha.ugalják, ma,d megbeszélésekéit totytatnak két nagy szakszervezet vezetőivel, a CIO és az A. F. L. politikáját megismerendő, más e.őadá- eoknak ilyen címeik vannak, mint: „A hydragén-bomba alkalmazás«*, vagy „Nemzeti biztonság és egyéni szabadság." A The Lutheran című amerikai havi folyóirat képet közöl, amelyben egy templom tervét adja. Oak Ridge, Ten- neeseo-ben, az atomenergia gyárak központjában áfiítjá* fel az első nyeri templomot, —* melynek a tornya az atombomba alakjához 'Hasonlít. — 400 ezer dolláros költséggoi a baptisták szándékoznak megépítem, de ugyanezen terv alapján tr.ás egyháznak is épül ilyen temploma. (The Lutheran 1950. rnárc.) Az atombomba - templomok építészeti propagandával való elismerése mulatja az amerikai kormányt messzemenően támogató egyház szellemét. Amit az Amerikai Lutheránus Egyház az amerikai külpolitika támogatásában végez, az csak más vonalakon és rnás hatóerővel, de hasonlóan folyik világszerte. A Lutheránus Világ- szövetség főtitkára: S. C. Mfchelfelder 1949. húsvé'.ján olyan beszédet mond Géniben s ezt a News Bulletin, a Lutheránus Világszövetség hivatalos kőnyomatosa is kiadja, amely egyszerűen az Isten-akarta jónak tünteti fa! azt, ami a világ nyugati felén történik s a Sátántól származó rossznak azt, ami a keleti felén. Megállapítja, hogy mivel az erkölcsi jó a Nyugat oldalán van, azért Isten Amerikát fogja segíteni a rosszal való leszámolásban. Ez nyílt szentesítése az új háború tervének, a római pápa külpolitikájának primitív változata s észrevehetően hatásos volt a nyugati lutheránus sajtó későbbi me gn y lla tk a z ásaibán. Ugyancsak Mich elf elder 1949. november 1-én a News Bulletinben beszámol amerikai útjáról s benyomást- kettő fejezetet ír arról, bogy mekkora hátáét tett rá és mindenkire „Amerika ere te*. Azt állítja, hogy aki Amerikába kerül ,az „hamar anierikaizálódik, még egyházi verraten is, csatlakozik az ottani életformához“. A News Bulletin ez amerikai életforma prcoogálását szinte minden számában folytatja és ugyancsak foMstte ezt a News Bureau, mely különösen az eurónri emigránsokká!, valamint az amerikai egyházi se* gélvprogrommal kapcsol riban végez propagandát Amerika mellett. Az amerikai érdekeik eme pronagá'iása odáig megy, hogyha a News.BnUeHn, n Lutheránus VrógszÖvteteérg bármelyik tiszt- 'Viselő{értek repülő üt jótól ad (s hfrt. •feltéttenfll közli, hogy melyik amerikai roriVötársaság génén tör‘ént az utazás. Do az egyház és áilam tvvfékat együttműköd-ásót az állom oldaláról is igazolni lehet. 1 1 } Az amerikai politikának kétségtelenül az a célja, hogy egyházi , i erőkét is megnyerjen a maga szol- ^ j gliatúra. ól 1950-ben a „Church Timt** című angoí egyházi lep visszautasítja az Egyesült Áramok londoni követség ének azt a ki- sór.etét, hogy az anglikán egyház múl-* den lelkészének megküldött egy füzetet, amely az Egyesült Államok külpolitikáiét ismerteti azzal a kéréssel, hogy, ezt az anyagot prédikációkban ée, előadásokban ismertessék. A „Church Times" kijelenti, hogy „a szószék az evangélium hirdetésére való.* Az amerikai politikai hatóságok legtekintélyesebbjei is rendszeresen foglalkoznak azzal, hegy az egyházak vallásos tömegeit ate.ől győzzék meg, hogjy nz amerikai áliampolrírka keresztyen elveket vall. Ezek az álszent nyilatkozatok nemcsak a való helyzet elködösííé- sére, hanem egyben az egyházak együttműködésének megnyerésére is szolgáinak. Maga Truman elnök is folytatja ezt az egyházakat és vallásos embereket behálózó politikát. A Christar*. Century !950. évi 26. száma közli azokat a nyilatkozatait, amelyeket Truman elnök éppen akkor tett. amikor az amerikai . lutheránus vezetők nála tisztelgő látogatáson voltak. Beszédjében ilyen kitételeket használt: „A hegyi beszéd az, amely szerint élni igyekszünk“, majd „mi tettünk a világ erköicsi erőinek vezérei." Azután pedig: .Mi vagyunk azok a vezérek, akik hisszük, hogy a hegyi beszéd azt jelenti, amit mond. Vezérek, akik hi&szók, hegy az a törvény, amely alatt mi élünk, Istentől ndatott törvény, hogy a mi összes tradícióink a Sirwi-hegyi Mózestől és a hegyen prédikáló Jézustó! származnak. Azon fáradozunk, hogy e szerint a törvény szerint éljünk és cselekedjünk.“ A lutheránus soitó ezeknek a nyilatkozatoknak megfelelően írt az elmúlt esztendőben az amerikai belviszo- nyokrói s a nyugati egyházi vezetők leifogását oiyan nyilatkozatok tükrözik, melyek errói tesznek tanúbizonyságot, hogy nem egy egyházi vezető fenti kijelentéseket az amerikai éltforma felől el is hitte. Az Egyházak VMgtanársa egyik Magyarországon :s megfordult kénviselőie a nyugati egvházi vezetők felfogását a koreai kérdésben oé’dául úgy jellemezte, hogy: „A mi fogásunk szerint a koreai beavatkozó háború egyetlen lehetőséi* vóí arra, hogy a nemzetközi együttműködés erkölcsét és a nemzetközi jogrendet megvétei- mezzük.* De a világ hékeszerető «énei ál különösen a r'vsrmati sorban élő **á- pok nem tudták cte'zeegvezfeí™ a tíz- pa'rrcsoV.K és a hegyi beszéddé? ezt a ki feleotést. Mi a fő eszköze az amerikai lutheránus egyháznak és a Lutheránus Világszövetségnek abban, hogy ezt az együttműködési politikát szolgálja? A föeszköz & külföldi egyházaknak nyújtott segéJy és a segélyezés külső es belső propagandái a Oldalakon keresztül ismertethetnénk a Lutheránus Vlágszöveíségnek, o külföldi egyházak segélyezésével kapcsolatos tevékenységét. Az irányzatról azonban, emely ezt a segélyezést vezeti, idézzük itt Bemard A. Confernefc, a Lutheránus Világ-Segély ügyvezető titkárának jelentését, aki a Nemzeti Lutheránus Tanács 33. évi közgyűlésén a következő tójelentéet tette: „Eljött az ideje annak, hogy egyházunk nyilvánosan támogassa a kormány alapvető „segélynyújtó pro- granunját“, mely koinoly iMéat mir azokra az étepatekra, MMtywk a kommunizmus «4 erjedését teltetik ... A jelenlegi nemzetközi helyzetben azok a segélyek, melyeket az egyház oszt szét, sokkal nagyobb stratégiai értékkel bírnak, mint az elmúlt években. Stratégiai értéket jelentenek az egyháznak épperrúgy, mint az amerikai életformának.“ (News Bureau, 1951. fahr. 1.) Ez a lehető legnyíltabb beismerése, sőt népszerűsítése a politikai megfontolásokból oszlott segélyeknek, 1951. február 1-én S. C. Michclfelder, a Lutheránus Világszövetség ügyvezető titkára kijelenti ugyancsak a fenti gyűlésen, hogy: „az európai lutheránus egyházak az amerikai Segélyszolgálaton keresztül életben maradtak s ma már inkább amerikai személyiségekre, mint amerikai dollárokra van szükségük“. Ugyanebben a beszédében Michclfelder megállapítja, hogy a keJeteurópai országok evangélikus egyházai közül márcsak Jugoszlávia ez, amellyel „valamit tenni lehet“ s kijelenti, hogy: „Jugoszlávia az, amely segítségünkre ma jobban rászorul, mint valaha.“ John Scherzer, a Nemzeti Lutheránus Tanács európai ügyekkel foglalkozó osztályának titkára ugyancsak a fesjti gvűlésén ki telente ide, hogy a „legsaj- náiatosabhnak és fá tóalmásnak* kell tartani azt a tényt, hogy 1950. folva- mán. a vüág tetteti felén élő evangélikus egyházakkal „még sokkal inkább nem volt kielégítő* a nyugati lutheránusok viszonya, itt ál!a»itte meg, hogy a m.n-’varországi lutheránus eevház vezetőségében a magvar kormány szemében elfogadod emberek vannak és a Ltribe'ánus Világszövetség, Amerikában működő bizottsága olyan politikát fo'v- fat. hogy i’ven egyháznak n*>m futtathatnak segélyt, Ezek 0 nyilatkozatok megmutatják, milyen módon használja fei a Lutheránus Világszövetség egyszerű amerikai emberek adományait arra, hogy a kffipolUika célkitűzéseit segítse vele. A Lutheránus Világszövetség segélyezési prograrnmja pontosan követi az amerikai küjpolitrka programmját. Hogy csak a legkirívóbb eseteket nézzük: 1947—48-ban előtérben állóit a keteí- európei népi demokráciák egyházainak segítései abban az időben, amikor ezekben az álicotolcban a politikai harc a korrnnurrist« pértok és a polgári pártok kŐBótt ktetejod&tt, s etem egyházak se- gé'.vméi» «zoíavte mergszflni, mihelyt eeekberj az áltatnokben 0 pollttkai kérdés a munkáspártok győzőimével eldőlt. 1949—50-ben a Lutheránus Világ- szövetség Németországra helyezte a súlypontot. A bonni kormány megalakítását, Nyugat- Német őrs z ágm k a nyugati politika eszközeként va’ó felhasználásai támogatte ez a segélyezési Programm. A Jegutóbbi hónapok a Lutheránus Világszövetség sajtója szerint azza! telnek, hogy Japán, Jugoszlávia és a Köze!-Kelet, elsősorban Palesztina egyházainak megsegítését szorgalmazzák. Nem lehet félreérteni azt az irányzatot, hogy a Luthefánus Világ“ szövetség ott alakít ki súlypontokat, ahol az amerikai külpolitika. De vessünk ©gy tekintetet külön arra a kérdésre!, hogyan érvényesül ez » Programm Magyarországra és Jugoszláviára vonatkozólag. (Folytatás a 3. oldalon.) MEGRENDELHETŐ az Újszövetségi görög-magyar szótár hófehér regénynyonriő papíron, jó fél vászon kötésbén ára 75.— forint Kapható a Ref. Konvent Sajtóosztályánál, XIV. Abonvi-u. 21. Csekltszámlaszám: 40.526.
