Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-01-28 / 4. szám

Bvoagilfha« Élet 3 Hogyan szolgaijait a gyülekezetben? Híreink sokszor faggatják Wfkb pásztorainkat: honnan szol (fóliák a gyOlekexetbertl Erről lesz itt szó. Mindnyájan Ismerjük «at as igét, amely Máté er. 8:37—38-ben oly«*- ható: „Az arat rd való tok, de a mun­kát kévét. Kérjétek ax aratás arát, hoctv küld jön munkásokat aratásába.“ Eltérően más igéktől, elekben ax igékben Jézus nem a szántás-vetés szolgálatába, hanem az aratáshoz hí­vogat. Az aratás egyenlő az érett ka­lászok hehordásávaá. Vagyis: eddig prédikáltak, kereszteltek, tanítottak, ismételten úrvacsorát osztottak, de ezzel még nem történt meg minden. Még történnie kell valaminek. Ax előbbi munka mellé szüksége« egy másik Is: az aratás. Szentély szerint ez art jelenti, hogy a szántó-vetök- höz az aratóknak is társulruók kell. Amennyire igox az, hogy az aratás­hoz mindig több ember szükséges, mint a magvetéshez, éppen úgy igaz ez a lelki szolgálatban is. Ha valahol egy lelkész hirdeti Isten igéjét, tíz, húsz, harminc ember vállalkozzék arra, hogy a növekvő gabonának utána­járjon. learassa, összekösse és haza- hordja. Ez a Jézus által parancsolt szolgálat valami új, egészen külö­nös jelentőségű és értékű, éppen azért elkerül heteüen. Ugyanis, ha az érett gabonát gondozatlanul a földön hagyjuk, csak elromolhat. A mag­vetés Idába valóvá válik ebben a<z esetben. A magvetés Igehirdetés, « ara­tás lelki gondozás, vagy pontosabban lelkipásztort gon­dozás, noha (mint látni fogjuk), ez nem kizárólagosan papi felodat. Az aratás semmi más, tn6nt az embe­reknek ax összegyűjtése, behordása, hazavitele... Haza, t i. a gg ül eke­idbe! Ezeket ax „érett embereket" tehát Tatamiiképpen érintette ax ige. Most már arm van szükség, hogy szemé­lyes beszélgetésben életüket érintően és megragadó módon hallják az Isten üzenetét s an­nak valóban átengedjék magukat. Lehet ugyanis, hogy ezek olyan emberek, akikben ax ige valamilyen akadályba ütközött s ezen még nem tört át. A lelki gondozás tehát arra törekszik, hogy az ellenállás, a kétel­kedés, a belső elutasítás elkerüljön aiz útból s Isten igéjének ereje mu­tatkozzék meg rajtuk. A lelki gondo­zásnak az a célja, hogy a vetett ige ne hulljon a semmibe, hanem célt érjen. De akárhogyan is fogalmaz­nék, m aralát, a lelki gottdazás nem mát, mint utánajárás, utólagosan ér­kező segítség! A lelki gondozás olyan gyülekezeti szolgálat, amelyhez nagy türelemre éa gondosságra van szükség. Erről a természeti képek ugyanígy tesznek bizonyságot. A gabonaföldön nagyon csínjául farfl bánni a termié síel, a gyümölcsös kertben a gyümölccsel Nem lehet csak úgy áta-botába neki­menni, különbem inkább megsért jük azt, amit sértetlenül akartunk összegyűjteni A magvetésnél lehel büszkén éa szilegyenesen munkál­kodni, de a<x aratásnál le kell ha­jolni. A termés minden egyes ré­siéért fáradni kell, mindegyiket kü­lön kézbe k®3 venni, mint ahogyan a nemes simát sem szabad bottal le­verni a fáról. A lfiklgondozás, egyéni mim ka és pedig időrabló, igen fáradságos, Egyetlen emberre is sok erőt kell pa­zarolná, talán hónapokig vagy évekig is eitert, atrrfg meglőrtéraik a gyüle­kezetbe való beépítése. A lelki gon­dozásban mindig hajszolt, szenvedő, nyugtalan emberekről van szó, akik­kel szemben csak szeretettel, gondos­sággal és türelemmel lehet eljárni. Ax egésznek súlyát Jakab levele 5. részének 20. verséből olvashatjuk: „Tudja meg, hogg aki bánost térít meg az 6 tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt el­fedsz.“ Szóval valami kimondhatatlanul nagy dolog, ha csak egyetlen ember javára végbezvihettünk ilyen szolgá­latot. Így érthetjük Jézus beszédében a irié!y érzést, szorongást, de egyben biztatást is: „Kérjétek ax aratás urát, küldjön munkásokat aratásába." Csak ax a kérdés: hol vannak azok, okik engedik, bogy elhívást nyerjenek erre a gyülekezeti szolgálatra? Ez a lelki munka ugyanis éppen annyira fontos, mint az igének tiszta és igaz hirdetésére való felkészülés. Sőt valójában minden más gyüleke­zeti kérdésnek, legyen az szervezés, egyesületi élet, építkezés, számadás­készítés és más ehhez hasonló — a helyes és sürgős lelki gondozás mö­gött kell helyet kapnia! Az igehirde­tés mindig eiső helyen álljon, hiszen magvetés nélkül nincs aratás, a gyü­lekezet más dolgai is elme’lözhciel- lenek, de ha az aratás munkája nem folyik, akkor mire való a pajta és a magiár? Állíthatjuk, hogy addig, amíg ez a ggütekezeti szolgálat nem indul el, add’g minden más ügyeske­dés, gondoskodás erejét veszti. Horváth András A tabi gyülekezet nagy nap; a A somogyi dombok között ka­nyarog a vonat Tab felé. A közbül­ső állomásokon a szomszédos gyü­lekezetek hívei száhanak fel, hogy részt vegyenek a tabi evangélikus gyülekezet ünnepélyén, az új oltár­kép és a szószék avatásán. Kanyar­gós utcákon át érjük el a templo­mot. A hívek nagy serege tart a templom felé. Az ajtón kívül reked­nek »okán, de türelmesen állnak és hallgatják az istentiszteletet. Bent a templomban minden talpalatnyi hely el van foglalva. Hatszázaa vannak a templomban. A templom barokkból eurpire-be hajló stíluséban nagyszerű összhangot teremi az új ol­tár és szószék. A régi megoldás össze­zsúfolta, egymásra helyezte a kettőt s az oltártérség furcsa díszével, farács- csal övezte az oltár két oldalán a lel­kész és családjának padjait Mindez már eltűnt. A szentély bőséges helyet biztosított a liturgikus berendezésre. Az oltár megszélesedett s három lép­csős dobogója 20—22 úrvacsorázó számára ad helyet. Mindenekfelett azonban az oltár új dísze, ax oltár­kép kapja meg a tekinteteket. Nagy­szerű pasztell-színekkel a tengeren já­ró jézust ábrázolja, aki a süllyedő Pétert emeli ki a hullámokból. A képet dr. Reök Iván egyetemes felügyelő ajándékozta a gyülekezet­nek. Az avatási ünnepélyen maga is megjelent feleségével együtt. Az isten­tiszteleten Turóczy Zoltán püspök hirdette az igét. A püspök prédikáció­ja és a festő ecsetje ugyanazt az igét elevenítették meg: a viharban, a hul­lámok felett, az emberi gyengeségen diadalmaskodó Ürról szólott mindket­tő. A közgyűlés követte az istentiszteletet, melyen a köszönetnyilvánítások után dr. Ijcök Iván egyetemes felügyelő mondott be­szédei. „Szeretném — mondotta az Egye­temes Felügyelő — ha ez az oltárkép három dolgot idézne fel mindenkiben, aki reá tekint. Először azt, hogy való­ság éa igazság, amit a kép ábrázol. Mi, keresztyének, mindig a realitások talaján állunk s nem a mesék, mon­dák faníáziaképeiben bízunk. Másod­szor: ami közel kétezer éve történi, Péter megmenletése, ax az egész embe­riség kedvéért történt. így h jol le Isten kegyelmével és segítséget nyújt minden embernek. Harmadszor pedig azt, hogy Istennek a segítsége sze­melv szerint nekem, neked szól. A mi életünkben is valósággá lehet." Az ünneplő közgyűlést dr. Gőmöry István felügyelő szavai rekesztették be. Alkalmunk volt a templom újjáalakításának tervező­jével, Sándy Gyula professzorral is beszélni. „December 19-től folynak a munkálatok, de korántsem vagyunk még készen. Előttünk áll még a temp­lom stílszerű kifestése, a padok rend- behozatala s egyéb apróbb munkák. Ha a gyülekezet továbbra is olyan lelkesedéssel vesz részt, mint eddig, reméljük, hamarosan befejezhetjük ax előttünk álló tervet." Jakus Imre, a gyülekezet lelkésze arról az új lendületről beszél, amely a gyülekezeti életet minden vonalon jellemzi. „A 630 lelkes gyülekezet — mondotta — rövid időn belül gyüle­kezeti termel létesített. A lelki munka fokozottabb végzésére kél diakonissza­testvért állított be és nagy áldozatok árán rendbehozza a templom belső te­rét. Az utóbbi munka önzetlen, áldo­zatos szívű híveink munkája nélkül elképzelhetetlen lett volna. Lőrinci Lajos gondnok minden téren példával járt elől. Ingyenmunkával és építési anyaggal siettek a.gyülekezet segítsé­gére Kodák Lajos, Szerencsés János, Szél József, Szíjjárt,5 Gergely, Tóth Ferenc. Az oltárterítő is ajándék: Szabó Irma készítette és ajándékozta a templomnak.“ Mindax, amit Tabon láthattunk és hallhattunk, élő gyüle­kezetről tettek bizonyságot. Muncz Frigye« Soecíáüs ffljjsfoqpató, mütöfnő Maflán J*ncs 'SiTSriÄÄ,' BCOAPEST KQjn THÖKÖ1YÜT « Telelőn: «7-485 Legtökéleteselb műlömés kiégett, raolvrágoii szöveten és ruhákon. Vidékre postán utánvét Bókay János zsoltárfordításai A zsoltár (Dirid Zsoltira, amikor fia, Absalom elől menekült.) Szirazfetől rám törnek, Üldöznek, gyötörnek, Dárdájuk a mellemen, —- Olyan sokan vannak, Akik rám rohannak, Tusakodnak ellenem! Art kiáltják felém: Nincs számomra remény, Szabadulnom nem lehet; Segítségem nincsen. Mert elhagyott Isten, Lelkem üdve elveszett. De én tőled kérem. Légy a pajzsom, vértem, Védd meg szegény életem; Tehozzád kiáltok. Kit imádok, áldok: Magasztalj fel, Istenem! És te letekintesz Szent hegyedről, s intesz. Meghallgatod panaszom; Felelsz ékes szóval. Elhalmozol jóval, S eltörlőd ezer bajom. Mély a sízendergésejn Víg az ébredésem, Mert veted fekszem, kelek; Rémület nem kerget, Semmin nem kesergek. Megoltalmaz szent kegyed. Ha tízezer népek Mind körülvennének. Száz halált kiáltva rám, Nem volna mit félnem, Biztos menedékem Ax én mennyei Atyám. Kelj fel, Uram, ments meg, Békémet teremted meg, Üss szét etlenim között; Zúzd szét gonosz arcuk. Szüntesd meg a harcuk Ne legyek már üldözött. Csak a te hatalmad Ad örök oltalmat Néped minden fiának; Megáldod, szeieted Hűséges sereged. Senki neki nem árthat. Sükotnémák Voltál-e már a süketnémák intéze­tében? Mit érezhetnek vájjon ezek a szegény teremlések? Számukra el­vesztek a gyöngéd meleg szavak, Cjraak nehézkes, kerülő utakon érintkezhet­nek környezetükkel, mint a rab, aki börtönéből jeleket ad. De nem volna kár azokra is gon- d<> ni, akik bár nem süketek, sem nem némák, mégis szegényes süket- néma életei élnek, mert nem tanul­ták meg a fülüket és szájukat igazán használni. Annyira el vannak ma­gukkal foglalva, hogy egyáltalán csak akkor hallanak, ha ró uk van szó. Ha valaki segítséget kér tőlük, ezt sehogysem hallják meg. Különösen ha a kérő hang szelíd és halik. Van nak, akik hallásukat Céltudatosan tompítják hogy a hangok árnyalatá­ból fel ne ismerjék mi megy végbe embertársuk szívében, hogy szo- mo ú-e az, vagy izgatott, megbántott vagy lehangolt. De gondoljunk azokra a némákra is, akik soha, egy barátságos, vagy hálás szól idejében ki nen mondaná­nak. Pedig lelkűk mélyén eselleg sok bensőség és meleg van, de nem tart­ják érdemesnek, hogy abból valami! eláruljanak. Például meghívtak vala­hova, pompásan érezted magad, s a búcsúzásnál zord arccal, mondasz „jónap“-ol, vagy esetleg még egy „köszönöm“-öt, de arra már nem vagy képes ráadni magad, hogy a vendéglátónak valami többet monda­nál arról, hogy milyen örömöt szer­zett neked, s mi tetszett különös­képpen. Természetesen, ha nem érez­ted jót magad — maradj néma. De, ha éreztél valamit, mért hallgatnád el? Tatán máris túl sok a melegség a világon? Hiszen, ha valakinek pár barátságos szót mondasz, ax nem veszti el azt soha, hanem örömmel és gondosan hordja magával, mint az iskolástfiú a jó bizonyítványt. Ha másoktól azután kemény szavakat hall, titkon Iszik egyet a tőled hallott szíves szó melegéből és mintegy leöb líti vele keserűségét. És gondolj Jézusra, a süketek és némák gyógyítójára. 0 a Te gyógyí­tód is. F1TTLER SÁNDOR orgona- és harmóniumépi.J mes.ei Buda pest. XIV , Miskolcí-út 62 . 67-es villamosnál ORGONÁK, TEMPLOMI ÉS ISKOLAI HAR MONIUMOK készítésé, javítása — Hasz ná'tak eladása Villamos fúvóberendezések Árjegyzék és kö!ts£veiés díjmentes. Hnrvnely nyelvű használt theolngia! és evangiíiumi könyveket megvételre keresek. Árajánlatot kér: Ungár Aladár evangéliumi könyvkereskedése, Bu dapest, VII.. Hársía-u, 51 Telefon: 223-M6 <Űj cím új telefonszám.) ! ragvitás 6 rirb 'evferbbp 70 Ff ŐSZI leszállított arak XAGY V.. Váci-utca 11/b. B ff 11/ fényképészeti a zz st műterem Telefon: 187-178. A $ $&öi$áicdá&üh, A mi Urunk Jézna Krisztus a lelki tökéletesség: az Isten és a felebará­tunk iránti szeretet legmagasabb tör­vényét adta nekünk. Nyilvánvaló te­hát, hogy aki Krisztust követni akar­ja, nem lehet védője a sxoeiá is igaz­ságtalanságoknak, nem nézheti kö­zömbösen, hogy sanyargatják, hogy zsákmányolják ki a nincsteleneket, hogy nyomják el és alázzák meg a gyengéket az erősek és a gazdagok. Krisztus kővetője mindig az elnyo­mottak oldalán küzd, mindig a sza­badság barátja, az igazság harcosa. Nem legszentebb kötelessége-e min­den krisztus-hívőnek i így minden egyháznak, hogy a szegényekről gon­doskodjék, irgalmasságot cselekedjék és minden erejével az etnyomoltek, a nincstelenek, a szenvedők védelmére keljen? Vájjon nem egyezik-e Krisz­tus követőjének az elgondolása a szo­cialista rendszerrel? És ezért nem neveshetik magukat Krisztus követőinek azok, akik ellen­ségeskednek a szocialista rendszerrel, amely szinte képzeletet felülmúló mértékben valósítja meg az igazság­nak és mindenegyes embernek egyen­lő jogokat, továbbá mindenki számá­ra munkál biztosít, smelyből ember­hez méltóan élhet. Súlyos bűnt kö­vetnek el azok a keresztyének, akik nem vesznek részt e nagy és áldott igyekezetben. Krisztus kővetője részére teljesen idegen és érthetetlen az, ami IX. Pius pápa 1864-ből kelt Syllabusának 8. §-ában áll; „Condemnat: Iiomanus Pontifex potest ac debel cum progres- tu, cum libera’ismo et cum recenti ciuilitate sese reconciliara et compo- nere“ (ítéltessék el az, aki úgy véti, hogy a Római Főpap valaha is ki­egyezhet, vagy egveiérthet a haladó szellemiséggel, a szabade’vűséggel és az új polgári renddel.) (Szab d fordí­tás). Én pedig azt mondom, hogy egy igazi keresztyén. Krisztusnak hű kö­vetője, a Szentszéknek ezt a kijelen­tését igazságtalannak, kereS2téuyiet- lennek, Szcntfrás-eltenesnek tartja. M! keresztyének igazságtalannak tartunk mindent, ami a haladással nem tud k!egyezni és a tudom íny vívmányait elveti, a kísérteiében ala- aiapu'ó tndnmánvvn] össze !r t' fér­nie minden tekintetben a mi tudo­mányunknak. amely Istentől ered és mert Isten egyetemes, ezért az ő igazsága és- tiírvénve nyi'véi-ot meg mindenben. A gonosz célokra, vérengzésekre felhasznált Lkí fejlődés-törvény ellenes, tehát igaz ságeneue*. ezért keresztyéntclen. Nem a tudományban van a gonoszság, hanem a szándékban. Ai igazságosságban és jóban, amire oly hőn vágynak, amit olyan nagy eréllyel igyekszenek elérni a világ né­pei, nekünk, keresztyéneknek, szív* vel-lélekkel közre kell működnünk. Mert természetes és ezért Isten törvé­nye szerint való, hogy a népek igye­keznek ledobni magukról az ember kizsákmányolásának igáját és leküz­deni a gyarmatosítást, a társadalmi egyenlőtlenségeket, igazságtalansága- kat. De hogyan és miben nyilvánulhat meg leghatásosabban (rözremüködé- sünk a népeknek a társadalmi igaz­ságokért és nemzetközi békéért ví­vott nagy harcában kifejezésre juló jók és igazságok érdekében? Magától értetődik, nem abban, hogy célunkul tűzzük ki az ú. n. ökumén- mozgalom, annak kongreszusai és irányelvei feltétlen támogatását. Ab­ban sem, amit a „Sozialpfarrer“ Cor­des az „Aufgabe der Kirche“ c. köny­vében tűzött ki feladatul, nevezetesen, hogy a lelkész szociológus, közgaz­dász stb. legyen. Az apostolok és az egyházatyák sosem tanították, hogy a lelkészeket szociológusokká, nolitikusokká, köz­gazdászokká, jogászokká, diploma­tákká stb neveljük. Minket egész másra buzdít Krisztus vére, mártír­jaink szenvedése, a hívők fohásza. A mi fegyverünk az Igazság, a bé­kesség, az irgalmasság. a szeretet és a szentség melyekkel ellene tadunk állni a gonosznak, nem pedig a pa litika. Aktív harcosai vagyunk a békének. Az egyház minden szociális igazság­talanságnak, rossznak, háborús vé­rengzésnek csak úgy állhat ellent, ha a jót szolgá ja, mindenben a jót cse- iekszi mert a gonoszt csak jóval győzhetjük !e. „Ó Istennek embere, kövesd az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tű­rést, a szelídséget.“ (I. Timót. 6:11.) Az egyház mindig diadalmaskodó ereje abban áll. hogy milliók hit­ben fék intenek a békesség nagy Fe­jedelmére. az igazság, a békéssé; Fegyverével egyformán felszerelve, erős közösségi szellemben haladnak az igaz boldogságért harcolók első soraiban. * Szimferopo! As Krim érsekének elmél­kedése a Zsumal Moszkovszkoj Patriarchii- han. (A m rzkval patriarchális folyóiratá­ban. 1950 5. sz.) Fordította Csorba Lat BIBI, I A - IV A S Ó Január 28. Ha1vanadvo«árnap. Esajás 50:7, János 8:29. Esajás 55.it—It. Jézus mindent Isten szemévet: nézett és mindenről Isten gondolataival gondolkodott. Ezért minősíti szegénynek a gazdagot aki telkével nem törődik és botdbgnak a sírót, aki megvigasztaltatik. Jézus bennünket is új látással és gondolkodással ajándékozhat meg s akkor, nem csak azt fogúik meglepődve megtapasztalni, hogy Isten útjai egészen má­sok, mint a mi útaink, hanem nogv megnyugvással azt is, hogy min­den esetben jobbak és tökéletesebbek a mi utóinknál. — Máté 12:22—57. Január 29. Hétfő. IV. Mózes 23:19, I. Thets. 5.-24, Jakab 1:22—21. Az Igének hallgatója és nem megtartója az a balga ember, aki meg­vizsgáltatja magát az orvossal, megíratja a receptet, megcsináltatja, de nem veszi be ax orvosságot. Sőt! — balgább! — mert „halál ellen nincs orvosság" ... de kárhozat ellen van: a befogadott és megtar­tott Ige. Január 30. Kedd Esajás 57:19. Csel. 15:8—9. Esajás 28:25—29. Az Alkotó tökéletesen ismeri művét; Isten az embert. Talajminőség szerint munkál meg és hasznosít bennünket. Ne félj attól, hogy nem ért hozzál Minden „szántása" csak adig tart, amíg szükséges, ekevasa centiméterrel sem hatol mélyebbre a kelleténél. „Cséplése" is csak addig, míg a búza a szalmából ki nem válik. El ne veszítsd nyugal­madat!. . — Máté 12:46—50. Január 31. Szerda /. Krómko 22:16, Fit. 2:14. Lakáét 10:38—42. Jézus korának általános felfogása, az asszonyt, csak profán szolgá­latra minősítette alkalmasnak; leikével nem törődött. — Jézus, az asszony házias szolgálatát is háttérbe állítja, ö lelket gondoz. Hallatlan merészség! Egy rabbinus egyáltalán nem beszélt volna asszonnyal a vallás dolgairól. — Máté 15:1—9, 18—23. Február 1. Csütörtök. Zsoltár 150:1—2, Jel. 1:8, Józsue 24:14—16. Az élet: szolgálat. Nem vagy független sohasem. Valakit mindig szol­gálnod kell — valaki mindig urad és parancsolód. Vigyázz azonban arra, hogy akkor is az egy igaz Isten szolgája maradj, amikor a tömeg­akarat másfele sodorna a maga szolgájaként!... — Máté 13:10—17. Február 2. Péntek. Esajás 6:5, I. Kor. 6:11, Ftlippt 1:12—21. Krisztust semmiféle ellenhatás ki nem küszöbei!heti! Az érette szen­vedők: bizonyságai mindent elviselő hatalmának, az ellene harcolók: leküzdhetetlenségének, mindenkori tagadói: örökkévaló létezésének. Minden ezt bizonyítja. Krisztus: van! — Hogy az őt szeretőkről és a benne hívőkről ne is beszéljünk... — Máté 13:24—30, 36—43. Február 3. Szombat. V. Mózes 32:35. 1 Péter 2:23, Jeremiás 8:4—9. Vannak ma is természetimádók. „Vissza a természethez!“ — hangzik a jelszó. Mi ez? Álcázott bűntudat. Az ember e.tért az isteni rend­től s így rohan vesztébe. Amit az állat magától tesz — a Teremtő által állított szabály szerint élve — ezt nem tudja, nem akarja a* ember. — Máté 13:51—35. Bogya Géza

Next

/
Thumbnails
Contents