Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-09-02 / 35. szám
EVANG6UKUS BIET ÉLŐ VÍZ Jób ártatlanságától elmélkedik Beiktatták Blázy Lajos esperest, az újpesti lelkészt állásba _____________________________ 1 «A vagy nem láthatta-e utai- mat és nem számlálhatta meg lépéseimet? Ha én csalárdsággal jártam, vagy az ép lábam álnokságra sietett: Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem és megismeri, Isten az én ártatlanságomat!». (31,4:6) «Én ártatlan vagyok, én szabályosan hajtottam!» — kiáltott szüntelenül az ifjú, amikor kihúzták a személykocsi kerekei alól és elszállították. Kerékpárjának nyomai, világosan elárulták, hogy még sokkal jobbra hajthatott volna. Az ifjú azonban nem volt képes meglátni ezt. Gyötörték testét a borzalmas fájdalmak és bizonygatta: tártailan vagyok»/ Sok emberrel történik sok hasonló dolog, amikor az életben «kerekeik alá» kerül. Fájdalom és kíntól gyötörve nincs szeme, füle és emlékezete saját bűne belátására. Nyomorúságának nagysága az általa elkövetett hibát annyira kicsinnyé teszi, hogy az végre teljesen eltűnik. Az ember, ameddig sikeresen halad előre, s minden rendjén van körülötte, a legtöbbször készségesen beismeri a maga hibáját. «Magától értetődik, hogy nem vagyok angyal», «Természetesen nekem is megvannak a magam gyarlóságai», «Ez valószínűleg hiba volt tőlem» — így szokott mosolyogva, vagy siránkozva szólni. De ha nehéz ítélet alatt keveredik aggodalomba és nyomorúságba, akkor minden« nek vége. Szájából egy olyan va!lomást hallunk, amely rai lsein akar tudni bűnösségéről. Mindenkivel egyszerűen azt akarja elhitetni, hogy gonosz indulattal egy ángyainak törték le szárnyait, s hogy szeplőilenül és hiba nélkül feszíttetctt egy borzasztó kín- * padra. Tudjuk, napsugaras idejében Jób is igen készségesen bevallotta bűnösségét. Sőt fiainak és leányainak bűnösségét is elismerte. Mint ahogy sok. apa, többet törődött ezzel, mint a maga gyarlóságainak beismerésével. Jób így cselekedett, s hihetetlen készséggel művelte ezt. Sőt kezei gyermekeinek vélt bűneiért is gyfijtottak áldozati lángokat az oltáron. Milyen tisztán kiüresíthette mindeneke'ött a saját szivét az égő. füstölgő áldozati oltár mellett! Egyetlen porszemnyi bűnszem sem maradhatott rejtekhelyén. Mindennek napfényre. Isten tekintete elé kellet kerülni. Most azonban könnyek fátyolozzák cl Jób eszmét, s a maga bűnének még a nyomát sem teli. A keltő szélválaszthatatlan. Hiszen az egész teremtelt világon bűne, csak az embernek van és minden emberen kivétel nélkül rajla van a bűn álka. Isten mégis megcseiekszi azt, ami lehetetlennek látszik: megkülönbözteti a bűnt a bűnös embertől. Olyan valóságosan megkülönbözteti, hogy a bűnt gyűlöli, de a bűnős embert nagyon szereti. Éppen azért lehet vált- ságban részünk, mert Isten ezt telle akkor is, amikor először estünk bűnbe, akkor is, amikor gonosz kezeinkkel megfeszítettük Isten ama Szentjét és ezt teszi Isten azóta is állandóan. Jézusért nem tulajdonítja nekünk bűneinket. A bűn rettenetes ítélettel megbünteti, de az embert magát, a bűnöst, kimondhatatlanul szereti. Amikor Jézus azt kívánja, hogy az övéiben az ö indulata legyen úrrá, akkor kétségtelenül arra is gondol, hogy mi is különböztessük meg a bűnt, a bűnös embertől. Csodálatos igehelyek közül csak István megköve- zésére utalok, ahol láthatjuk, hogy István Jézustól kapott indulattal hal meg. Nagyon keményen megítéli igehirdetésében a körülötte levők hitetlenségét, gyűlölködését, vakságát, de ezeket a bűnöket nem tulajdonítja gyilkosainak, hanem szereli őket. Kereszlyén élelünk legnagyobb erőforrása az, amikor Jézus megajándékozhat bennünket ezzel az indulattal. Nagy készséget kapunk a megbocsátásra. Ez az indulat erőt ad a gonoszt fel nem rovó szeretetre. Sok keresztyén úgy gondolkodik, hogy szerete- tének teljessége az, hogy meg tud bocsátani. Ügy rendezi életét, hogy fel- felrójja a sérelmeket, hántásokat, ke: serüségeket és azután egy-egy úrvacsora, vagy áldott konferencia alkalmával megbocsátja, letörli szívéről a hántást. Kétségtelen, hogy ezt helyesen és az írásból merítve csclek- szi. Azonban még helyesebben él, ha I. Kor. 13:5 értelmében fel sem röj- ja a gonoszt, nem is veszi fel a hántást. Ila megkülönböztetjük a bűnt a bűnöstől, ad az ÜT erőt arra, hogy Ő is azon a véleményen van, mint vott az ifjú, aki «szabályosan hajtott» s a legkisebb lépést sem tette meg a mostani nyomorúság felé. Hosszú, szűnni nem akaró, hisztérikus beszédben fecsegi el magának ártatlanágát. Nem kevesebb, mint tizennégy lehető hibán vizsgálja meg magát. Lélekzetvétel nélküli sietséggel kergetik egymást a kérdések: Érzéki szándékkal vetettembe szemet hajadonra? Nemi Hogy tettem volna? Sokat jobban féltem annak igazságos büntetésétől, aki minden útaniat látja (311—4.) Gazdagítottam-e magam, csalárdsággal? — Nemi Nem tettem ezt! (31,5.) Vágyódtam-e más tulajdonára? — Ha igen. «hadd vessek én és más egye meg!» (31,8.) Ártalmasán kizsúkmányoltam-o a magam földjét? és «annak termését fizetés nélkül eltem-e? — akkor «búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly». (31 38—40.) Házasság tőrön ólá!kodtam-e idegen emKer felesége után? —. «Ügy az én feleségem másnak őröljön és mások hajoljanak rája». (31, 10.) Megvettem-e cselédségem jogait? — akkor «Mitévő lennék, ha felkelne az Isten?» (31. 13—15.) Keményszívű és részvéten voltam a szükséget szenvedővel szemben? Az özvegynek egy fillért sem vetettem oda a kapuban? — «A lapockájáról essék ki a váltam.* (31,22 ) Reménységemet aranyba vetettem és azt mondottam az orozott aranynak: én bizodalmám!». Gyalázatos bálványimádásnak hódoltam-e? «Ez is bíró elé tartozó bűn volna.» Káröröm töltötte meg szivemet? Nem volt-e házam vendéglátó? «Eltitkoltam-e vétkemet, keblemben rejtve bűnömet?» (31, 33.) Mindig ez a felelet hangzik: «Nem». A tizennégy gyónó kérdés, Jób ártatlanságát bizonyító 14 adattá válik. Ki csodálkozik, hogy az olyaa ember, akinek így bizonyságai vannak erkölcsi tisztaságáról, nem akar elfogadni intelmet sem emberektől, sem Istentől. Csak azt akarja: hallgassák meg és adjanak neki igazat, «0 bárcsak volna valaki, aki meghallgatna engem!» (31 35.) — panaszkodik Jób. S ő oly bizonyos a maga dolgában, hogy az ártatlanságáról szóló gyónás Istennel is alá merné Íratni. Oly annyira megvan győződve a maga angyali tisztségéről, hogy úgy akar közeledni Islenhez, mint egy fejedelem, Robert Brunner bántóinkat minden sötét indulat nélkül csak szerelni tudjuk. Helyes együttélés is csak ilyen indulattal lehetséges a családban, gyülekezetben és bármerre az emberek között. Amennyire feltétele a helyes együttélésnek az, hogy mi bűnösök egymást a fenti módon elszenvedve szeressük, annyira döntő az is, hogy egymás bűnét ne pártoljuk és védjük, sőt inkább elítéljük és megfeddjük. Sokszor estünk a «majomszeretetnek» abba a kísértésébe högy egymás bűnét lekicsinyeljük és meghúz.ódni hagyjuk. Így lehetünk hitvestársunknak, gyermekeinknek, szüléinknek, barátainknak, imaközösségünknek bűnpártoló cinkosai. Isten a bűnt gyűlöli és keményen leleplezi az ö sie- retteiben. Isten gyermekei éppen úgy szereltük egymást igazán, ha a bűnt gyűlölve, kérlelhetetlenül észrevesz- sziik és megfeddjük egymás életében. Ez az indulat nagy segítség a: szolgálatban Is. Szolgáló életünk kudarcai és sokszor teljes csődje éppen azért volt, mert nem különböztettük meg az embert az őt fogvatartó gonosz hatalmasságtól. így azután szolgálatunk tele Volt emberi erőszakoskodással, emberi módszerekkel, az embert bíztató követelésekké'. A bűn foglyán az emberi bíztatás nem segíthet, csak az, ha erősebb bittel, ki- rettel, átülőhb igehirdetéssel, áldozatosabb szolgálattal felvesszük a harcot maga a bűn ellen. Jézus nevében a gonosz rabtarlót kell visszavonulásra bírnunk, ahhoz, hogy a rab szabad lehessen. Más a bűn és más a bűnős. Ezzel az indulattal váltott meg minket Isten és ezzel az indulattal lehetünk mi az emberek felé Isten válságának magasztalására. Józsa Márton LUTHER Könyvesbolt Budapest VIII., üllői-út 24. Tel.: 1 3 0 — 5 9 7. ________ Or gonák, harmóniumok készítése. javítása eladás. vétel. csere. Villamos fúvóberenriezéelc szállítása. FITTLFR SÁNDOR ORGONAÉPÍTÖ MESTER Budapest, XIV,. Miskolci-utca 62, A legnagyobb protestáns egyház — az evangélikus A világ evangélikus egyházainak ötvenmillió tagja nan A világ legnagyobb protestáns egyháza az evangélikus egyház, melynek taglétszáma minimálisan 51 millió — mint ezt egyik legutóbbi genfi jelentésből olvassuk. A Lutheránus Világ- szövetség svájci központja állította össze az evangélikus egyház legfrissebb statisztikáját. Közel száz egyház- szervezet és misszió csoport teszi ki 33 országban a fenti össziétszámot. Dr. Michelfclder, a Lutheránus Világszövetség ügyvezető titkára szerint a lutheránusok összlétszáma legalább 68 millió 500 ezerre rúg, tekintve, hogy 17 millió 500 ezerre becsülik azoknak az evangélikusoknak a számát, akik a németországi egyházi unió kapcsán közös szervezetben, illetve nem tisztán lutheránus szervezetben élnek. Az evangélikusok országonként a következőképpen oszlanak meg: Afrika 800.000, Argentina 16.768, Ausztrália 62.212, Ausztria 392.988, Brazília 470.141, Angol Guinea 4131, Csehszlovákia 480.000, Kína 42.000, Dánia 4,000.000, Észtország 895.232, Finnország 3,840.000, Franciaország i 284.411, Németország 20,230.760, I Nagv-Britannia 22.000, Hollandia 70.000, Szentföld 2500, Magyarország 459.357, Izland 140.000, India 640.000, Olaszország 3500, Japán 3933, Lettország 1,500.000, Litvánia 231.000, Madagaszkár 150.000, Űj-Guinea 106.195, Űj-Zéland 1600, Norvégia 3,076.740, Lengyelország 100.000, Románia 174.000, Svédország 6,105.000. Svájc 1000, Egyesült Államok (USA) 6,256,900, Jugoszlávia 150.000, Paul Verlerne: S a g e s s e (Paul Verlaine ,.Sagesse‘'c. kötetének egyik verse) Ö, Atyám, megsebzett szereteted. És a seb még most is bennem remeg, Ö, Atyám, megsebzett szereteted. Ó, Atyám, rettentésed rámcsapott, Es ez az égő seb még bennem él, Ó, Atyám, retten tésed rámcsapott, 0, Atyám, megláttam': minden silány,- S dicsőséged bennem helyet talált, O, Atyám, megláttam: minden silány. Meríts e! borodnak hulláméban, Asz tailed kenyerében rejtsél el, Meríts el borodnak hulláméban, Ibt van Érted ki nem ontott vérem, Itt testem; méltatlan szenvedésre, Itt van Érted ki nem ontott vérem. Itt van orcám, mely csak pirulni tud, Fenséges lábaid zsámolyául, Itt van orcám, mely csak pirulni tud. Itt van a kéz, amely nem dolgozott, • Mikit izzó szén a ritika tömjénné!, Itt van a kéz, amely nem dolgozott. Itt van hiába vergődő szívem, Verni kálváriád tövisénél, Itt van hiába vergődő szívem. Itt van a lábam: léha csavargó, Hogy Jusson kegyelmes szózatodhoz, Itt van a lábam: léha csavargó. Itt van a hangom: durva, hazug zaj. Bümbocsánatodért esdefkloen, Itt van a hangom: durva, hazug zaj. Itt van szemem: tévelygés fáklyája, Hogy ellepjék az ima könnyei, Itt van szemem: tévelygés fáklyája. Ügy fáj, kegy és bocsánat Ieiene, Hálátlanságomnak szörnyű mélye. Ügy fáj, kegy és bocsánat Istene! Félelemnek s szentségnek Istene, Jaj! mekkora bűnöm sötét verme, Félelemnek a szentségnek Istenei Te, béke, öröm és kegy Istene, Minden gyávaságom* s balgaságom' Te, béke, öröm és kegy Istene, Te mindent, mindent jól ismersz, Uram. Azt is, hogy a legszegényebb vagyok, Te mindent, mindent jól ismersz, Uram. De amim vari, mindent, mindent Neked adokl Fordította: Bodrog Miklós evangélikus teológus Gondviselés »Az isteni Gondviselést vagy tagadnunk kell mindenben vagy mindenben elismernünk!“ Eötvös József Slezák László haramrftnffi mester. ftuflanes* Xííf P<»lm>h<yy«tB. 7t Oberbauer A. utóda templomuerendezés- és kegytárgykereskedés, Budapest, V, Václ-utea 15. Ünnepi istentisztelet keretében iktatta be vasárnap, augusztus 26-án Dezséry László, bányakerületi püspök hivatalába az újpesti gyülekezet új lelkészét, az egyhangúlag meghívott Blázy Lajos, esperest, volt péceli lelkészt. Beiktató igehirdetését a. püspök I. Kor. 4:1—2. alapján tartotta. Isten titkainak sáfárairól beszélve, hangsúlyozta, hogy az evangélikus lelkésznek ebben a eáíárságban úgy kell forgolódnia és szolgálnia, hogy Isten titkait egyszerűen, mindenki által érthetően magyarázza a gyülekezetnek. A titokkal való sáfárkodás nem jelent titokzatosságot, elködösítést, sámánsá- got, Hanem a titkot Istennek az emberrel való akaratát világosan kell a lelkésznek magyaráznia. Nem jelenti ez azt, hogy a lelkész minden időben mindenre tudjon adni szentírási idézetet, hanem azt jelenti, hogy népünk mai problémáit Isten, igéjének fényével világítsa meg. Mutasson rá világosan Isten igéjéből az igazságra, mely nem a kevesek, hanem a sokak, a mindenki igazsága. Amikor a világ ránktekint, lássa meg bennünk azt a hűséget, amellyel Krisztust .utánozva', követve szolgáljuk egyházunkban népünket. Magyarázza meg a lelkész, mi az Isten akarata ma. Nem a tegnap és nem a tegnapelőtt igehirdetésével. A Károlyi Bibliát is le kell fordítani, hogy megértse evangélikus népünk azt afel- edaíát, melyet Isten a mai magyar életben reá rőt. Különösképp«1 is itt, ebben a területben, Épnek a kerületnek dolgozó népe azt várja új papjátób hogy mint Isten titkainak sáfára, hivatásához való hűségével, népéhez való hűségét fogja megmutatni. Hűségét híveinek az építésben mutatott lelkesedéséhez. Hűségét az emberiség nagy eszméihez, a békéhez, az emberséghez. Így legyen a magyar népben az evangélikus egyháznak újpesti szolgája is Isten titkainak sáfára. Ezután a beiktatott lelkész a vasárnapi textus alapján prédikált. Az istentiszteletet ünnepi közgyűlés követte. A közgyűlésen a 'beiktatott lelkészt üdvözölték. Az egyházkerület nevében Dezséry László püspök, az egyetemes egyház nevében dr. Gyi- mesy Károly, az egyházmegye nevében Bhtniczky Jenő alesperes. Üdvözölték a beiktatott lelkészt a református és katolikus egyház képviselői, a baptista egyház, lelkésze, az előző és az új egyházközség képviselői és lelkésztársai, akik egyházmegyéjéből teljes számban megjelentek. A díszközgyűlést presbiteri ülés követte, majd az egyházközség szeretet- vendégség meleg hangulatával volt együtt új lelkészével és a megjelentek nagy seregével. Szombat esti közös imádkozásunk — Szeptember 1. —i A segítésben leleményes Isten. I. Kir. 17, 8—16. Nincs még egy valaki aki szeretetének megmutatásában olyan leleményes tudna lenni, mint az Isten. Emberi értelemmel soha ki nem gondolható utakon és eszközök által mutatja meg segítő szeretetét ott, ahol az ember csak zsákutcákat és lehetetleneket lát. Illés magától soha nem gondolt volna arra, hogy amikor Izraelbe beköszöntőitek az Ínséges napok, Spa.retában, tehát egy pogány helyen keressen magának élelmet. Arra sem gondolhatott Illés, hogy amikor Sareptában megérkezik, az első asszony akivel találkozóit, éppen az lesz, akihez Isién küldölte. Azt sem sejthette, hogy egy olyan szegény asszony fogja öt eltartani, akinek csak egy „marok liszíecskéje és egy kevés olaja“ volt és aki annyira szegény volt, hogy az éli hu látra készült. Mégis adott Isten néki kenyeret éppen egy halálos Ínségben lévő pogány asszonyon keresztül. Sőt — és ebben volt leglelemányesebb az Isten! — Illés befogadása által a pogány asszony és annak egész házianépc is (15 v.) naponként megelégítletelt a maroknyi lisztből és kevés olajból. Isten ezt a leleményes szereteiét ma is gyakorolja rajtunk. Az Ö kezében a kevés is sokká válik és az ő kezéből a kevés is elég. Ez az Isten méltán várja el tőlünk az Iránta való teljes bizalmat. Milyen megszégyenítő á pogány asszony hitel Akkor, amikor neki is csak annyija van, hogy maguknak sem elég, meri befogadni házába vendégként Illést és mer előszűr Illésnek pogácsát sütni, amikor ők még semmit sem ették. Mer teljesen rátámaszkodni Illés szavára. Vájjon mi, akik Isten szeretettről a golgotái kereszten sokkal nagyabb bizonyosságot nyertünk, mint a sarepíai pogány asszony, merünk e ilyen feltétel nélküli bizalommal ráállni Isten szavára? Hisszük- e, hogy Isten leleményes szeretetével mindig talál utat és módot arra, hogy mind azzal megelégítsen bennünket, amire szükségünk van? „Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől...“ (Mt. 6, 34!) VALLJUK MEG, hogy bár a „bizonyságok fellege“ vesz bennünket körül az Isten szcrctete felől, mégis minden újabb nehézségben újra aggodalmaskodunk. — —------1 AD JUNK HÁLÁT, hogy Isten minden bűnünk ellenére csodálatos leleményességgel gondoskodott rólunk, egyházunkról, magyar népünkről és megadia amire szükségünk volt. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy feltétlen bizalommal tudjunk szavában hinni és hogy az Ö kezéből tudjuk venni a mindennapi kenyeret. KÁLDY ZOLTÁN BIBLIA -OLVA SO (Szentháromság utáni 15. hét) Szeptember 2. Vasárnap. Zsolt. 37: 4., Márk 5:34-, I. Mózes 2:9—17., Róm. 7:12, Aki az Urban gyönyörködik, annak szíve vágya teljesedik A súlyos betegségben szenvedő asszony boldogsága határtalan, amikor hallja: eredj el békével és gyógyulj meg a te bajodból. Szeptember 3. Hétfő. Zsolt 44:2., Jel. 7:12., I. Tim. 4:4—8:, I, Kor, 10:6, Isten segített a múltban, melyről atyáinktól sokat hallottunk, de segíteni fog a jövőben is, legyen Néki megadva a dicsőség, a tisztesség és a hálaadás. Szeptember 4. Kedd. Zsolt. 2:1., Ef. 6:12., Luk, 16:9—13., Róm, 9:6, Hűeknek kell lennünk, akár sokat bíztak ránk, akár keveset, ha azt akarjuk, hogy méltó jutalomban részesüljünk. Szeptember 5. Szerda. . Példab. 16:7., I. Péter 2:12., Csel. 27:20:38., Ján, 1:18, Az irántunk tanúsított isteni jóakarat még ellenségeinket is jó barátainkká teheti Szeptember 6. Csütörtök. Zsolt. 58:12., Zsid. 10:31., I. Tess. 2:9—12;, L Tim. 6:16, Az ítélő Isten kezébe jutni, rettenetes dolog; akik azonban Istenben élnek, azokat országának dicsőségébe hívja. Egyedül övé a halhatatlana ság, melyben minket is részesíteni kíván. Szeptember 7. Péntek. Zsolt. 21:14., II. Kor. 9:8., Luk. 6:29—26:, Zsolt. 68:1—2: Isten dicsőségére énekelni, hasznos a gyarló és gyenge embernek. Hai ránk árassza ke,gyeimét, bőségre jutunk lelkiekben és testiekben egyaránt. — A Lukács Evangéliumában található „Kis Hegyibeszéd“ megérteti velünk a gazdagság átkát és a szegénység jutalmát. Szeptember 8. Szombat. Ezs. 45:8., Luk. 6:43—44., Jel. 22:1—5., Jób 5:17—26, Isten szabadulásra és igazságra teremtette az embert, mégis elfordulunk Tőle. Könnyű felismerni gyümölcséről a fát, a mi életünk is ilyea nyilvánvaló nemcsak Isten előtt, de az emberek előtt is, SztubovsrttK Gyűl* Bűn - bűnös ember