Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-09-02 / 35. szám

EVANG6UKUS BIET ÉLŐ VÍZ Jób ártatlanságától elmélkedik Beiktatták Blázy Lajos esperest, az újpesti lelkészt állásba _____________________________ 1 «A vagy nem láthatta-e utai- mat és nem számlálhatta meg lépéseimet? Ha én csalárdság­gal jártam, vagy az ép lábam álnokságra sietett: Az ő igaz­ságának mérlegével mérjen meg engem és megismeri, Isten az én ártatlanságomat!». (31,4:6) «Én ártatlan vagyok, én szabályo­san hajtottam!» — kiáltott szüntele­nül az ifjú, amikor kihúzták a sze­mélykocsi kerekei alól és elszállítot­ták. Kerékpárjának nyomai, világo­san elárulták, hogy még sokkal jobb­ra hajthatott volna. Az ifjú azonban nem volt képes meglátni ezt. Gyötör­ték testét a borzalmas fájdalmak és bizonygatta: tártailan vagyok»/ Sok emberrel történik sok hasonló dolog, amikor az életben «kerekeik alá» kerül. Fájdalom és kíntól gyö­törve nincs szeme, füle és emlékezete saját bűne belátására. Nyomorúságá­nak nagysága az általa elkövetett hi­bát annyira kicsinnyé teszi, hogy az végre teljesen eltűnik. Az ember, ameddig sikeresen halad előre, s minden rendjén van körülöt­te, a legtöbbször készségesen beismeri a maga hibáját. «Magától értetődik, hogy nem vagyok angyal», «Természe­tesen nekem is megvannak a magam gyarlóságai», «Ez valószínűleg hiba volt tőlem» — így szokott mosolyog­va, vagy siránkozva szólni. De ha ne­héz ítélet alatt keveredik aggodalom­ba és nyomorúságba, akkor minden« nek vége. Szájából egy olyan va!lomást hal­lunk, amely rai lsein akar tudni bűnösségéről. Mindenkivel egy­szerűen azt akarja elhitetni, hogy gonosz indulattal egy án­gyainak törték le szárnyait, s hogy szeplőilenül és hiba nélkül feszíttetctt egy borzasztó kín- * padra. Tudjuk, napsugaras idejében Jób is igen készségesen bevallotta bűnössé­gét. Sőt fiainak és leányainak bűnös­ségét is elismerte. Mint ahogy sok. apa, többet törődött ezzel, mint a maga gyarlóságainak beismerésével. Jób így cselekedett, s hihetetlen kész­séggel művelte ezt. Sőt kezei gyerme­keinek vélt bűneiért is gyfijtottak ál­dozati lángokat az oltáron. Milyen tisztán kiüresíthette mindeneke'ött a saját szivét az égő. füstölgő áldozati oltár mellett! Egyetlen porszemnyi bűnszem sem maradhatott rejtekhe­lyén. Mindennek napfényre. Isten te­kintete elé kellet kerülni. Most azonban könnyek fátyoloz­zák cl Jób eszmét, s a maga bű­nének még a nyomát sem teli. A keltő szélválaszthatatlan. Hiszen az egész teremtelt világon bűne, csak az embernek van és minden emberen kivétel nélkül rajla van a bűn álka. Isten mégis megcseiekszi azt, ami lehetetlennek látszik: megkülönböz­teti a bűnt a bűnös embertől. Olyan valóságosan megkülönbözteti, hogy a bűnt gyűlöli, de a bűnős embert na­gyon szereti. Éppen azért lehet vált- ságban részünk, mert Isten ezt telle akkor is, amikor először estünk bűn­be, akkor is, amikor gonosz kezeink­kel megfeszítettük Isten ama Szent­jét és ezt teszi Isten azóta is állan­dóan. Jézusért nem tulajdonítja ne­künk bűneinket. A bűn rettenetes íté­lettel megbünteti, de az embert ma­gát, a bűnöst, kimondhatatlanul sze­reti. Amikor Jézus azt kívánja, hogy az övéiben az ö indulata legyen úrrá, akkor kétségtelenül arra is gondol, hogy mi is különböztessük meg a bűnt, a bűnös embertől. Csodálatos igehelyek közül csak István megköve- zésére utalok, ahol láthatjuk, hogy István Jézustól kapott indulattal hal meg. Nagyon keményen megítéli ige­hirdetésében a körülötte levők hitet­lenségét, gyűlölködését, vakságát, de ezeket a bűnöket nem tulajdonítja gyilkosainak, hanem szereli őket. Kereszlyén élelünk legnagyobb erő­forrása az, amikor Jézus megaján­dékozhat bennünket ezzel az indu­lattal. Nagy készséget kapunk a megbo­csátásra. Ez az indulat erőt ad a gonoszt fel nem rovó szeretetre. Sok keresz­tyén úgy gondolkodik, hogy szerete- tének teljessége az, hogy meg tud bo­csátani. Ügy rendezi életét, hogy fel- felrójja a sérelmeket, hántásokat, ke: serüségeket és azután egy-egy úrva­csora, vagy áldott konferencia alkal­mával megbocsátja, letörli szívéről a hántást. Kétségtelen, hogy ezt he­lyesen és az írásból merítve csclek- szi. Azonban még helyesebben él, ha I. Kor. 13:5 értelmében fel sem röj- ja a gonoszt, nem is veszi fel a hán­tást. Ila megkülönböztetjük a bűnt a bűnöstől, ad az ÜT erőt arra, hogy Ő is azon a véleményen van, mint vott az ifjú, aki «szabályosan haj­tott» s a legkisebb lépést sem tette meg a mostani nyomorúság felé. Hosszú, szűnni nem akaró, hisztéri­kus beszédben fecsegi el magának ártatlanágát. Nem kevesebb, mint ti­zennégy lehető hibán vizsgálja meg magát. Lélekzetvétel nélküli sietség­gel kergetik egymást a kérdések: Érzéki szándékkal vetettembe sze­met hajadonra? Nemi Hogy tettem volna? Sokat jobban féltem annak igazságos büntetésétől, aki minden útaniat látja (311—4.) Gazdagítot­tam-e magam, csalárdsággal? — Nemi Nem tettem ezt! (31,5.) Vágyódtam-e más tulajdonára? — Ha igen. «hadd vessek én és más egye meg!» (31,8.) Ártalmasán kizsúkmányoltam-o a magam földjét? és «annak termését fizetés nélkül eltem-e? — akkor «búza helyett tövis teremjen és árpa he­lyett konkoly». (31 38—40.) Házas­ság tőrön ólá!kodtam-e idegen emKer felesége után? —. «Ügy az én felesé­gem másnak őröljön és mások hajol­janak rája». (31, 10.) Megvettem-e cselédségem jogait? — akkor «Mité­vő lennék, ha felkelne az Isten?» (31. 13—15.) Keményszívű és részvéten voltam a szükséget szenvedővel szem­ben? Az özvegynek egy fillért sem ve­tettem oda a kapuban? — «A lapoc­kájáról essék ki a váltam.* (31,22 ) Reménységemet aranyba vetettem és azt mondottam az orozott aranynak: én bizodalmám!». Gyalázatos bál­ványimádásnak hódoltam-e? «Ez is bíró elé tartozó bűn volna.» Káröröm töltötte meg szivemet? Nem volt-e házam vendéglátó? «Eltitkoltam-e vétkemet, keblemben rejtve bűnö­met?» (31, 33.) Mindig ez a felelet hangzik: «Nem». A tizennégy gyónó kérdés, Jób ár­tatlanságát bizonyító 14 adattá válik. Ki csodálkozik, hogy az olyaa ember, akinek így bizonyságai vannak erkölcsi tisztaságáról, nem akar elfogadni intelmet sem emberektől, sem Istentől. Csak azt akarja: hallgassák meg és ad­janak neki igazat, «0 bárcsak volna valaki, aki meg­hallgatna engem!» (31 35.) — panasz­kodik Jób. S ő oly bizonyos a maga dolgában, hogy az ártatlanságáról szóló gyónás Istennel is alá merné Íratni. Oly annyira megvan győződve a maga angyali tisztségéről, hogy úgy akar közeledni Islenhez, mint egy fe­jedelem, Robert Brunner bántóinkat minden sötét indulat nél­kül csak szerelni tudjuk. Helyes együttélés is csak ilyen in­dulattal lehetséges a családban, gyü­lekezetben és bármerre az emberek között. Amennyire feltétele a helyes együttélésnek az, hogy mi bűnösök egymást a fenti módon elszenvedve szeressük, annyira döntő az is, hogy egymás bűnét ne pártoljuk és védjük, sőt inkább elítéljük és megfeddjük. Sokszor estünk a «majomszeretetnek» abba a kísértésébe högy egymás bű­nét lekicsinyeljük és meghúz.ódni hagyjuk. Így lehetünk hitvestársunk­nak, gyermekeinknek, szüléinknek, barátainknak, imaközösségünknek bűn­pártoló cinkosai. Isten a bűnt gyű­löli és keményen leleplezi az ö sie- retteiben. Isten gyermekei éppen úgy szereltük egymást igazán, ha a bűnt gyűlölve, kérlelhetetlenül észrevesz- sziik és megfeddjük egymás életében. Ez az indulat nagy segítség a: szolgálatban Is. Szolgáló életünk ku­darcai és sokszor teljes csődje éppen azért volt, mert nem különböztettük meg az embert az őt fogvatartó go­nosz hatalmasságtól. így azután szol­gálatunk tele Volt emberi erőszakos­kodással, emberi módszerekkel, az embert bíztató követelésekké'. A bűn foglyán az emberi bíztatás nem segít­het, csak az, ha erősebb bittel, ki- rettel, átülőhb igehirdetéssel, áldoza­tosabb szolgálattal felvesszük a har­cot maga a bűn ellen. Jézus nevében a gonosz rabtarlót kell visszavonu­lásra bírnunk, ahhoz, hogy a rab szabad lehessen. Más a bűn és más a bűnős. Ezzel az indulattal váltott meg minket Is­ten és ezzel az indulattal lehetünk mi az emberek felé Isten válságának magasztalására. Józsa Márton LUTHER Könyvesbolt Budapest VIII., üllői-út 24. Tel.: 1 3 0 — 5 9 7. ________ Or gonák, harmóniumok készítése. javítása eladás. vétel. csere. Villamos fúvóberenriezéelc szállítása. FITTLFR SÁNDOR ORGONAÉPÍTÖ MESTER Budapest, XIV,. Miskolci-utca 62, A legnagyobb protestáns egyház — az evangélikus A világ evangélikus egyházai­nak ötvenmillió tagja nan A világ legnagyobb protestáns egy­háza az evangélikus egyház, melynek taglétszáma minimálisan 51 millió — mint ezt egyik legutóbbi genfi jelen­tésből olvassuk. A Lutheránus Világ- szövetség svájci központja állította össze az evangélikus egyház legfris­sebb statisztikáját. Közel száz egyház- szervezet és misszió csoport teszi ki 33 országban a fenti össziétszámot. Dr. Michelfclder, a Lutheránus Vi­lágszövetség ügyvezető titkára szerint a lutheránusok összlétszáma legalább 68 millió 500 ezerre rúg, tekintve, hogy 17 millió 500 ezerre becsülik azoknak az evangélikusoknak a szá­mát, akik a németországi egyházi unió kapcsán közös szervezetben, il­letve nem tisztán lutheránus szerve­zetben élnek. Az evangélikusok országonként a következőképpen oszlanak meg: Afrika 800.000, Argentina 16.768, Ausztrália 62.212, Ausztria 392.988, Brazília 470.141, Angol Guinea 4131, Csehszlovákia 480.000, Kína 42.000, Dánia 4,000.000, Észtország 895.232, Finnország 3,840.000, Franciaország i 284.411, Németország 20,230.760, I Nagv-Britannia 22.000, Hollandia 70.000, Szentföld 2500, Magyarország 459.357, Izland 140.000, India 640.000, Olaszország 3500, Japán 3933, Lett­ország 1,500.000, Litvánia 231.000, Madagaszkár 150.000, Űj-Guinea 106.195, Űj-Zéland 1600, Norvégia 3,076.740, Lengyelország 100.000, Ro­mánia 174.000, Svédország 6,105.000. Svájc 1000, Egyesült Államok (USA) 6,256,900, Jugoszlávia 150.000, Paul Verlerne: S a g e s s e (Paul Verlaine ,.Sagesse‘'c. kötetének egyik verse) Ö, Atyám, megsebzett szereteted. És a seb még most is bennem remeg, Ö, Atyám, megsebzett szereteted. Ó, Atyám, rettentésed rámcsapott, Es ez az égő seb még bennem él, Ó, Atyám, retten tésed rámcsapott, 0, Atyám, megláttam': minden silány,- S dicsőséged bennem helyet talált, O, Atyám, megláttam: minden silány. Meríts e! borodnak hulláméban, Asz tailed kenyerében rejtsél el, Meríts el borodnak hulláméban, Ibt van Érted ki nem ontott vérem, Itt testem; méltatlan szenvedésre, Itt van Érted ki nem ontott vérem. Itt van orcám, mely csak pirulni tud, Fenséges lábaid zsámolyául, Itt van orcám, mely csak pirulni tud. Itt van a kéz, amely nem dolgozott, • Mikit izzó szén a ritika tömjénné!, Itt van a kéz, amely nem dolgozott. Itt van hiába vergődő szívem, Verni kálváriád tövisénél, Itt van hiába vergődő szívem. Itt van a lábam: léha csavargó, Hogy Jusson kegyelmes szózatodhoz, Itt van a lábam: léha csavargó. Itt van a hangom: durva, hazug zaj. Bümbocsánatodért esdefkloen, Itt van a hangom: durva, hazug zaj. Itt van szemem: tévelygés fáklyája, Hogy ellepjék az ima könnyei, Itt van szemem: tévelygés fáklyája. Ügy fáj, kegy és bocsánat Ieiene, Hálátlanságomnak szörnyű mélye. Ügy fáj, kegy és bocsánat Istene! Félelemnek s szentségnek Istene, Jaj! mekkora bűnöm sötét verme, Félelemnek a szentségnek Istenei Te, béke, öröm és kegy Istene, Minden gyávaságom* s balgaságom' Te, béke, öröm és kegy Istene, Te mindent, mindent jól ismersz, Uram. Azt is, hogy a legszegényebb vagyok, Te mindent, mindent jól ismersz, Uram. De amim vari, mindent, mindent Neked adokl Fordította: Bodrog Miklós evangélikus teológus Gondviselés »Az isteni Gondviselést vagy tagad­nunk kell mindenben vagy mindenben elismernünk!“ Eötvös József Slezák László haramrftnffi mester. ftuflanes* Xííf P<»lm>h<yy«tB. 7t Oberbauer A. utóda templomuerendezés- és kegytárgy­kereskedés, Budapest, V, Václ-utea 15. Ünnepi istentisztelet keretében ik­tatta be vasárnap, augusztus 26-án Dezséry László, bányakerületi püspök hivatalába az újpesti gyülekezet új lel­készét, az egyhangúlag meghívott Blázy Lajos, esperest, volt péceli lel­készt. Beiktató igehirdetését a. püspök I. Kor. 4:1—2. alapján tartotta. Isten titkainak sáfárairól beszélve, hang­súlyozta, hogy az evangélikus lelkész­nek ebben a eáíárságban úgy kell for­golódnia és szolgálnia, hogy Isten tit­kait egyszerűen, mindenki által érthe­tően magyarázza a gyülekezetnek. A titokkal való sáfárkodás nem jelent ti­tokzatosságot, elködösítést, sámánsá- got, Hanem a titkot Istennek az em­berrel való akaratát világosan kell a lelkésznek magyaráznia. Nem jelenti ez azt, hogy a lelkész minden időben mindenre tudjon adni szentírási idéze­tet, hanem azt jelenti, hogy népünk mai problémáit Isten, igéjének fényével világítsa meg. Mutasson rá világosan Isten igéjéből az igazságra, mely nem a kevesek, hanem a sokak, a mindenki igazsága. Amikor a világ ránktekint, lássa meg bennünk azt a hűséget, amellyel Krisztust .utánozva', követve szolgáljuk egyházunkban népünket. Magyarázza meg a lelkész, mi az Isten akarata ma. Nem a tegnap és nem a tegnapelőtt igehirdetésével. A Károlyi Bibliát is le kell fordítani, hogy megértse evangélikus népünk azt afel- edaíát, melyet Isten a mai magyar életben reá rőt. Különösképp«1 is itt, ebben a területben, Épnek a kerületnek dolgozó népe azt várja új papjátób hogy mint Isten titkainak sáfára, hiva­tásához való hűségével, népéhez való hűségét fogja megmutatni. Hűségét híveinek az építésben mutatott lelkese­déséhez. Hűségét az emberiség nagy eszméihez, a békéhez, az emberség­hez. Így legyen a magyar népben az evangélikus egyháznak újpesti szolgája is Isten titkainak sáfára. Ezután a be­iktatott lelkész a vasárnapi textus alap­ján prédikált. Az istentiszteletet ünnepi közgyűlés követte. A közgyűlésen a 'beiktatott lel­készt üdvözölték. Az egyházkerület nevében Dezséry László püspök, az egyetemes egyház nevében dr. Gyi- mesy Károly, az egyházmegye nevében Bhtniczky Jenő alesperes. Üdvözölték a beiktatott lelkészt a református és ka­tolikus egyház képviselői, a baptista egyház, lelkésze, az előző és az új egy­házközség képviselői és lelkésztársai, akik egyházmegyéjéből teljes számban megjelentek. A díszközgyűlést presbiteri ülés kö­vette, majd az egyházközség szeretet- vendégség meleg hangulatával volt együtt új lelkészével és a megjelentek nagy seregével. Szombat esti közös imádkozásunk — Szeptember 1. —i A segítésben leleményes Isten. I. Kir. 17, 8—16. Nincs még egy valaki aki szeretetének megmutatásában olyan lelemé­nyes tudna lenni, mint az Isten. Emberi értelemmel soha ki nem gondolható utakon és eszközök által mutatja meg segítő szeretetét ott, ahol az ember csak zsákutcákat és lehetetleneket lát. Illés magától soha nem gondolt volna arra, hogy amikor Izraelbe bekö­szöntőitek az Ínséges napok, Spa.retában, tehát egy pogány helyen keressen magának élelmet. Arra sem gondolhatott Illés, hogy amikor Sareptában meg­érkezik, az első asszony akivel találkozóit, éppen az lesz, akihez Isién kül­dölte. Azt sem sejthette, hogy egy olyan szegény asszony fogja öt eltartani, akinek csak egy „marok liszíecskéje és egy kevés olaja“ volt és aki annyira szegény volt, hogy az éli hu látra készült. Mégis adott Isten néki kenyeret ép­pen egy halálos Ínségben lévő pogány asszonyon keresztül. Sőt — és ebben volt leglelemányesebb az Isten! — Illés befogadása által a pogány asszony és annak egész házianépc is (15 v.) naponként megelégítletelt a maroknyi liszt­ből és kevés olajból. Isten ezt a leleményes szereteiét ma is gyakorolja raj­tunk. Az Ö kezében a kevés is sokká válik és az ő kezéből a kevés is elég. Ez az Isten méltán várja el tőlünk az Iránta való teljes bizalmat. Milyen megszégyenítő á pogány asszony hitel Akkor, amikor neki is csak annyija van, hogy maguknak sem elég, meri befogadni házába vendégként Illést és mer előszűr Illésnek pogácsát sütni, amikor ők még semmit sem ették. Mer teljesen rátámaszkodni Illés szavára. Vájjon mi, akik Isten szere­tettről a golgotái kereszten sokkal nagyabb bizonyosságot nyertünk, mint a sarepíai pogány asszony, merünk e ilyen feltétel nélküli bizalommal ráállni Isten szavára? Hisszük- e, hogy Isten leleményes szeretetével mindig talál utat és módot arra, hogy mind azzal megelégítsen bennünket, amire szük­ségünk van? „Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől...“ (Mt. 6, 34!) VALLJUK MEG, hogy bár a „bizonyságok fellege“ vesz bennünket kö­rül az Isten szcrctete felől, mégis minden újabb nehézségben újra aggodalmaskodunk. — —------1 AD JUNK HÁLÁT, hogy Isten minden bűnünk ellenére csodálatos lele­ményességgel gondoskodott rólunk, egyházunkról, magyar né­pünkről és megadia amire szükségünk volt. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy feltétlen bizalommal tudjunk szavában hinni és hogy az Ö kezéből tudjuk venni a mindennapi kenyeret. KÁLDY ZOLTÁN BIBLIA -OLVA SO (Szentháromság utáni 15. hét) Szeptember 2. Vasárnap. Zsolt. 37: 4., Márk 5:34-, I. Mózes 2:9—17., Róm. 7:12, Aki az Urban gyönyörködik, annak szíve vágya teljesedik A súlyos betegségben szenvedő asszony boldogsága határtalan, amikor hallja: eredj el békével és gyógyulj meg a te bajodból. Szeptember 3. Hétfő. Zsolt 44:2., Jel. 7:12., I. Tim. 4:4—8:, I, Kor, 10:6, Isten segített a múltban, melyről atyáinktól sokat hallottunk, de segí­teni fog a jövőben is, legyen Néki megadva a dicsőség, a tisztesség és a hálaadás. Szeptember 4. Kedd. Zsolt. 2:1., Ef. 6:12., Luk, 16:9—13., Róm, 9:6, Hűeknek kell lennünk, akár sokat bíztak ránk, akár keveset, ha azt akarjuk, hogy méltó jutalomban részesüljünk. Szeptember 5. Szerda. . Példab. 16:7., I. Péter 2:12., Csel. 27:20:38., Ján, 1:18, Az irántunk tanúsított isteni jóakarat még ellenségeinket is jó bará­tainkká teheti Szeptember 6. Csütörtök. Zsolt. 58:12., Zsid. 10:31., I. Tess. 2:9—12;, L Tim. 6:16, Az ítélő Isten kezébe jutni, rettenetes dolog; akik azonban Istenben él­nek, azokat országának dicsőségébe hívja. Egyedül övé a halhatatlana ság, melyben minket is részesíteni kíván. Szeptember 7. Péntek. Zsolt. 21:14., II. Kor. 9:8., Luk. 6:29—26:, Zsolt. 68:1—2: Isten dicsőségére énekelni, hasznos a gyarló és gyenge embernek. Hai ránk árassza ke,gyeimét, bőségre jutunk lelkiekben és testiekben egy­aránt. — A Lukács Evangéliumában található „Kis Hegyibeszéd“ meg­érteti velünk a gazdagság átkát és a szegénység jutalmát. Szeptember 8. Szombat. Ezs. 45:8., Luk. 6:43—44., Jel. 22:1—5., Jób 5:17—26, Isten szabadulásra és igazságra teremtette az embert, mégis elfordu­lunk Tőle. Könnyű felismerni gyümölcséről a fát, a mi életünk is ilyea nyilvánvaló nemcsak Isten előtt, de az emberek előtt is, SztubovsrttK Gyűl* Bűn - bűnös ember

Next

/
Thumbnails
Contents