Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-09-02 / 35. szám
2 EVANGÉLIKUS ÉLET GYÜLEKEZETI HÍREK Amióta itt étem munkás napjaimat az erdős völgyek ötén, új arcát mutatja felém az élet. S mivel a természet minden titkánál jobban érdekel legnagyobb — csodája — az ember, keresem az utat feléjük. Valami méla gondtalanságban éltnek temérdek dolguk közepette is ezek a messzi hegyiek. A város zajának hulláma nem éri el őket és e csend-világában az Ür Istent közel érzik. Bátran kimondják irgaimazó nevét. Beieszövik bonyolult' terveik hálójába erőnek, reménynek. Hol egyiket szólítom meg, hol a másikkal beszélek. Most egy új arc érdekei és már napok óta lesem, hogy ha újra rátalálnék! így délfelé erre jár az erdőből. Földiigérő rongyos ruhájában lassan jövöget. Agakból gyűjtögetett teher nyomja a hátát, de akkora, hogy keresni kell görnyed leég ében bele veszett fejét. Maga a fa hordása, még nem vezetett volna feléje, hiszen erre ilyet sokat látni. Hanem már háromszor néztem, hogy az ágak tetején, mint a magasra nőtt kukorica lengő bugája, ott csokrosodik az erdei vadvirág. Virág... a legjobb nyomravezető, mert aki vátgyja, az Istent is szereti. Elhatároztam, hogy legközelebb a néni kiszikadt, sovány arcába nézek, csak úgy próbaképpen. Ma találkoztunk. Már messziről ide- villogott sápadtlila harangvirágokból összekötött bokrétája. Újból a faitetején libegtek, hajladoztak a forró napsugárban. Harangvirágok! Ekkora csokorhoz mennyi derék gondolat kellett, türelem, béke onnan a belső világból. Türelem, amikor a nagy köles ág már alaposan kizsarolta a létek rejét. — Jónapot néni! Nem lenne jó egy kicsit megpihenni? Lesegítem a fáját. — De éppen jó lesz, már úgyis belyukad a hátaim. Olyan simán indul a barátságimét, mintha már — vaSahoS — régen öszszekötötték volna ... — A múltkor pipacsai voltak, azelőtt meg, ugye sárga aranyvirágok, azzal a rezgős zölddel? — Ennyire megnézte? — Igen. De azért, hogy ekkora teher mellett még virágszedéhez is van mindig kedve. Megfáradt ráncos arcból a lélek ragyogó fénye villant felém. Miraha kicsit gondolkodott volna. Alaposan végignézett gyanakvó, de meleg tekintettel. — Hogy maga ezt így meglátta! — Akkor elmondom. Van nekem egy, hát mondjuk bogaram, vegye annak! Amikor így virágot szedek azt hiszem, hogy istennel beszélek. Nem hallok én hangot, de mégis és mégis érzem! Tudja maga az olyan, amit nem lehet elmondani, csak az ember itt belül érzi? —* Hát ezért! Leszedném az erdőt. Nagy csend állt közénk. Tovább nem folytatta. Kevés beszédű volt. Én pedig mindent értek. — Na el is ballagok. Otthon majd beleteszem egy fazékba őket. Harangvirágok ,.. lelkűik van ám ezeknek! Hát ezért... O, Uram, sohasem tudtam, hogy én miért szeretem annyi szenvedéllyel a tarka virágokat. Teszem, veszem, simogatom őket — hát ezért — mert ilyenkor az én lelkem fs Veled beszélget. Hangtalan, szónélküi —> az a jó — a mennyország légköre. Hiszem, agy műhelyben készül a virág az emberrel. Mikor szedem, simogatom, gyönyörködöm, az én nagy telhetetíenségem — eddig nem ismertem. Most egy koldus szívtől ajándékba kaptam. Uram, hát ezért! Ilyenkor a lélek, ami Tied bennem, Veled beszélget. Többi virágos testvérek, már tudjátok: Hát ezért! J/ánay Júlia Postaláda Tisztelt szerkesztőség! Teológiai Akadémiánknak a fővárosba való költözése, s ezzel kapcsolatban, a jövő papi nemzedék nevelése egy olyan kérdést vet fel, amely mindezideig nem jutott megnyugtató megoldásához, miért is egyházunk nyilvánossága előtt, — e helyen szóvá- teszem. Nem csupán színmagyar, de nemzetiségi, —• szlovák-magyar — ajkú gyülekezeteink is vannak, amelyekben nemcsak istentiszteleti, — de általában — egyházi szolgálatok alkalmával, a magyar mellett használjuk a szlovák nyelvet is. Ez a körülmény nélkülözhetetlenül szükségessé teszi, hogy az Akadémiából kikerülő ifjak között legyenek olyanok, akik a saját, magyar anyanyelvükön kívül, — amennyiben szükséges, — legalább egy nemzetiségi nyelven is tudják hirdetni Istennek Igéjét Az Ige Egyházának vagyunk a tagjai, s bennünket elsősorban és mindenek felett — egyházunkban a legnagyobb tekintély, — Istennek Igéje kötelez arra, hogy az embereknek azon a nyelven hirdessük, amelyen ök a legjobban tudják felfogni és megérteni Istennek hozzájuk szóló szavát, üzenetét. S e téren, — a jelenben, — vájjon mi a helyzet? Nem egy olyan gyülekezetről tudok, hol a mi öregjeinknek, — nagyapáinknak és nagyanyáinknak — az a lelki vágya és óhaja, hogy — ha nem is rendszeresen, — de legalább időnként hallgathatnák az Istennek Igéjét és élhetnének az Ürszentvacso- rájával úgy, ahogy ök azt megszokták. Evangélizációs útjaim alkalmával történt meg, hogy az idősebb egyháztagok ezt mondták nékem: tisztelendő úr, ahogy mi azt gyermekkorunkban —■ az iskolában tanultuk, — kora ifjúságunktól fogva megszoktuk, s csaknem egy életen át gyakoroltuk, legalább egy esetben hirdesse úgy és szolgálja ki nekünk az Úrszentvacso- ráját. Egy-egy lelkészválasztás alkalmával, — nemzetiségi gyülekezetben — a megválasztott lelkész, — hogy szolgálata minden tekintetben kielégítő legyen, — a híveknek írásban adja, megígéri, hogy egy éven belül megtanulja a gyülekezet nyelvét. Csakhamar kiderül azonban, hogy egy nyelvnek olyan értelemben való elsajátítása, hogy azon az ember, — ha nem is «szónokolni», — de Igét tudjon hirdetni, — bizony nem könnyű feladat, s éppen e miatt a szép, írásban adott ígéret a legtöbb esetben szétpattan mint a buborék, tovaszáll mint a füst! Dícséretreméltó teológus-ifjainknak ama buzgósága, hogy professzor és előadó hiányában ők maguk küzköd- nek és bajlódnak pl. a szlovák nyelvnek elsajátításéval. A kérdésnek ilyetén megoldása azonban, ideiglenesen sem mondható kielégítőnek. A megnyugtató kielégítő megoldást az előadói állás megszervezésével lehet csupán elérni. Teológiai Akadémiánknak a fővárosban való elhelyezése a múlthoz képest nagyban megkönnyíti, s egyben elő is segíti, hogy a szlovák nyelvnek rendes előadója legyen. Hisszük és reméljük, hogy egyházegyetemünk vezetősége, — minden egyes lélekért Isten előtt érezve a felelősséget, —• meg fogja találni a módját annak, hogy ez a kérdés is a megnyugtató megoldáshoz jusson. v. jr. Kővetkező vasárnap: Szeptember 2. Szentháromság ünnepe utáni 15» vasárnap. Igék: Gál. 5:25— 5:10. Máté 6:24— 34. Liturgikus szín: Zöld. Angyalföld: A templom alagsorában szeptember 2-án d. u. 5 órakor szeretetvendég- ség lesz. Melyen kísérő műsorszá- mok keretében előadást tart Ferenczy Zoltán missziói lelkész és igét hirdet id. Bimár Jenő. Győr A győri evangélikus misszió intézetben báromhónapos kámtortanfoíyam kezdődik. A kántortanfolyam szép'.ember I-én kezdődik és november uloísó napján fejeződik be. Jelentkezni tehet augusztus 30-ig. Szeptember 9-én, ifjúsági osendesva- sárnap, szeptember 16-ikán gyülekezeti vasárnap, szeptember 24—27 között négynapos leánykoaferencia lesz. A leánykonferencíára szeptember 20-if* kell jelentkezni. Felkért előadók: Szabó Gyula, Sümeghy József és Kovács Géza lelkészek és a győri missziói munkaközösség. Templomavatás A borbányai evangélikus templomot szeptember 2-án szenteK fel dr. Vető Lajos püspök. Az ünnepség szeptember másodikén, reggel 3/49-kor kezdődik éspedig Rözse István esperes áhítatával, amelyet a borbányai iskolában tartanak. Utána a borbányaiak kánona köve‘.kérik, majd S'ándy Gyula ny. műegyetemi tanár, tervező és átadja a templom kulcsait Vető Lajos püspöknek. A templomban Vető Lajos püspök végzi a félszeníe’ésd szertartást, igét Megyer Lajos lelkész hirdet. A templomban Megyer Lajosné szólót énekel, Az ktérniisztelet után díszközgyűlés lesz, ahol az imádságot Fábry Lajos lelkész mondja, a megnyitó beszédet Margócsy Emit, kerületi felügyelő tartja. Az építkezés történetét Megyer Lajos ismerteti, dr. Vietórisz József alkalmi verset mond el. A műsoron üdvözlések és azokra adandó válaszok, énekek szerepelnek. Aki a templomszentelési ünnepségen részt akar venni, az augusztus 29-ig a nyíregyházai lelkész: hivatalnál jelentkezzék. Nyírfautca- 12, ez. ailatit. A fóti énekes-liturgikus konferencián (szept. 18—23.) a reggeli igehirdetést Scholtz László, az estit Szabó József püspök végzi az ősi matulmutn, illetve vespsra liturgikus keretében. Bibliakörök és Profile Károly apologetikus, Bottá István liturgikus előadássorozata, továbbá ikivá'ó egyházzenészdnk közreműködésével ritmikus ének és liturgia tanulás, énekkari bemutatók és ez- ezzel kapcsolatos problémák áttekintése töltük ki a tpbbi időt. Az egész 16. és 17. századi magyar liturgiái örökség bemutatás és megbeszélés tárgya.) Bibliát, üreb kottásfüzetet, kantate-énekes- köravet hozzon mindenki. Érkezés hétfőn, 17-én esete, távozás hétfőn, 24-én reggel. Költség és fejadag mint minden fóti konferencián. Jelentkezés a fóti Mandák-Ottihonban. Isten hitet vár tőled, és hogy sze* resd embertársaidat. Sokan megfordítják ezt: bűn feletti győzelemmel, élet- szentséggel és tisztasággal akarnak Isten elé állni és hitükkel kérkednek az emberek előtt. Útmutató a Biblia rendszeres olvasásához című füzetből még néhány példány kapható az Evangélikus Élet kiadóhivatalában, VIII., Üllöi-út 24. Ara 4.— forint. Felhívás! Nagyon kérjük kedves előfizetőinket, ha a lappal kapcsolatban bármilyen kívánságuk van, azt a csekklap hátulján, vagy levelezőlapon tudassák a kiadóhivatallal, mert csak az így' közölt értesítéseket veheti az „Evangélikus Eiet“ kiadóhivatala tudomásul. Ez vonatkozik a lap előfizetésének megújítására, lemondására, vagy egyéb niás kívánságra. Kérjük azokat az előfizetőinket, akiknek az előfizetésük augusztus else jén lejárt, hogy előfizetésüket sürgősen újítsák meg, mert ellenkező esetben kénytelenek leszünk a lap küldését beszüntetni. Az „Evangélikus Élet“ csekkszámlaszáma 20.412. Kérjük kedves olvasóinkat, hogy olvashatóan írják közleményeik alá nevüket, címüket. Nem a'áírásokat kérünk, hanem pontos címeket, ezzel lényegesen megkönnyítenék az „Evangélikus Élet“ kiadóhivatalának munkáját, kaját. Aranylakodalom Id. Páify Sándor és feleség© Máti* Anna f. hó 12-én ünnepelték házasság- kötésük 50 éves évfordulóját a beled! evang. templomban. Ha Istent akarod szolgálni, ne mész* sze keresd, hanem szeresd családodat, munkatársa'dat, te1’»sited kötelességed, vedd magadra a mások gondját, örülj az örülővei és sírj a síróval. Halálozás Dr. Kiss Béla teológiai tanár és egyházkerületi helmissziói előadó 43 éves korában, 1961. augusztus 13-án Kolozsvárt elhunyt. Tetemét augusztus 16-án temették el a csernátfalul gyülekezet temetőjében. Szolgálatot keresel? Menj el a szomszéd beteghez, takarítsd ki a szobáját* főzd meg az ebédjét. Hidd el, így többet szóltál neki Krisztusról, mintha egy félórát prédikáltál volna neki. Jakus Imre: ülés próféta titka Csak szőrcsuhája volt. Derékban durva madzag fogta át. A lábát kő sebezte. Olyan volt mint a koldus, de ment előre, a forró kőtetőre, mert szikla-várban lakott a lelke... ... Ezért tudott a Kármelen a meghallgatás csúcsai felé vonulni énekelve. 1951. augusztus. szegény és háza ajtajából irigykedve nézi a szeme előtt elterülő termékeny földterületet, a páratlan termelési lehetőségeket, s közben elfelejti, hogy a zsebében van a teljes felhatalmazás annak a szemmel alig belátható határnak a birtokbavételére. Az Egyház nyomorúsága abban áll, hogy birtokában van Isten gazdag kincstárának a kulcsa, azonban ritkán használja, benne lakozik a Szentlélek, azonban nem enged Néki, rá van bízva az újjáteremtő Evangélium ereje, azonban nem él vele. Az Egyház nyomorúsága az Egyház tagjainak a nyomorúsága: a le nem rakott bűnök, a fel nem adott engedetlenség, a szentséglelen élet. S ez a nyomorúság annál bánlóbh, mivel ez az Egyházat szennyezi, az Egyház hitelét rontja. Az Egyházat nem a világi hatalmak, nem is a világbíró szellemi fejedelemségek részéről fenyegeti a legnagyobb veszedelem, hanem az elvitágiasodott, közönyös tagjai oldaláról, akik nem bánják a bűneiket, nem örvendenek az evangéliumnak, és nem élnek a Szentlélek ajándékaival. A Szentlélek megszentelő munkájának a forrásai ma is nyitva vannak a* Egyházban: a megtérésre hívó Ige és a bűnbocsánat Evangéliuma. Éljünk vele! Merítsünk belőle! Min» den edényt meg tehet tölteni, ha oda» visszük- a forráshoz. A Jézus Krisztus teljességéből vehetünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért. (János 1:16). S ha megszentelődnek, megoldatnak, meggazdagodnak az egyesek, az nemcsak nékik maguknak ven javukra, hanem az Egyház Urának' is dicsőségére. Wlslöif Fredrik Az egyháznak mindene megvan Krisztusban Levél Ténjeikéről egy „reménytelen gyülekezethez“ Kedves Barátom! Reád és gyülekezetedre gondolok most, ezen a ragyogó nyári vasárnap reggelen a fengeuci parókia kertjében. Fájón él még mindig emlékezetemben mind az, amit nála tóit tapasztaltam és Tőled hallottam. Tépelődő és keserű szívvel mondattad el sorsodat. Életed a nyáj nélküli pásztor élete. Negyedére apadt gyülekezeted olyan min], a kivágott ősi fa. Kevés az új hajtás s a törzs zöme: magános, öreg emberek. Megmutattad a régi templomot, a hulló vakolatot, a málladozó lépcsőfokokat. Nincsen aki felelősséggel tekintene a romlásra, rajtad kívül írnesen alki dolgoznék, építene. Egyedül viseled a gyülekezeted minden gondját. Milyen szomorúan kérdezted panaszaid után: „Lehet-e életképes ilyen kis gyülekezet?“ Amikor Tengőikre érkeztem még mindig ez a kérdés foglalkoztatott. S mikor e sorsában a Tiedhez hasonló gyülekezet életét vizsgáltam ez a kérdés volt számomra döntő. Hadd írjam le most Neked amit itt láttam. Talán segít és tanácsol Neked valamit a tenge- fici példa. Még 50 esztendeje sincsen annak, hogy tengelic és a környező községek helyén puszta legelők voltak s negyed század telt csak eí azóta, hogy az idetelepült nép 'között megszerveződött a gyülekezet. Szekszárd anyaegyházközsógnek ‘kicsiny szórványa volt. Sokáig úgy látszott nem is viszi többre. Tengelic a segédlelkészek réme lett, ahova kegyvesztettség és büntetés juttatott lelkészt. Nem sok jót lehetett várni a mindenünnen egybese- reglett telepesektől, akik még meg nem szokott új helyzetükben először saját életük feltételéről igyekeztek gondoskodni s kevés érzékük vollt a közösség iránt. Megkeseredtek, kedvüket vesztették a szolgálattól az Itt működött lelkészek közül többen, mert nem értették meg a temgelici gyülekezeti élet alaptörvényét és nem vették észre Jézusnak éppen Tengelicre vonatkozó parancsát. Tengette to) ebben az időben nem várni kellett volna valamit, hanem Tengeíicnek adni kellett volna. Sok kudarc, sok tépelődés és még több imádság előzte meg a gyülekezet jelenlegi lelkészének, Lehal Ferencnek ezt a felismerését, ennek a parancsnak- a követését. De bebizonyosodott, hogy ez volt az egyetlen lehetséges út arra, hogy itt közösség legyen. Megindult az étet és egyre terebélyeseibb Tengelic, Jánosmajor és Kishídja községekkel együtt - mintegy 650 léiket számláló egyházközséggé lett. S ekkor újra adni kellett. Gyülekezeteink összefogtak az országban szerte és Tengelic templomot kapott. 103 gyülekezet hívőinek fillérei és a felsőbb egyházi közületeik adományai épültek belé ebbe a templomiba, amely dísze lett a falunak és meleg otthona ennek e gyülekezetnek. És —■ ez is jellemző — csak ezután gondét a gyülekezet arra, hogy különválik, önálló egyházközséggé szerveződik. Ebben a törekvésében megint adomány segítette, a szekszárdi anya- egyházközségé, amelyik bölcs szeretettel adott szabadságot az önálló élethez, nem ragaszkodván ahhoz a haszonhoz, amelyet éppen most jetentett volna számára ez a gyülekezet. Mindez 1938-ban történt. Pár évi nyugodt munka után szörnyű megrázkódtatás érte a gyülekezetét. A kitelepüléseik következtében elvesztette a hívek kétharmad részét. A’ig maradtak k é tsz á z kilenc ven en. Most Lehel Ferenc is itt állott a nagy kérdés előtt: életképes-e ilyen kis gyülekezet. Ismét a régi szabály érvényét Ismerte fel, amely most így hangzott: nem a gyülekezet van a lelkészért. Az igehrdetői szolgálatot adni kell a gyülekezetnek, még akkor is ha semminemű ellenszolgáltatást nem kap érte. „Ingyen kenyeret“ (II. Thess. 3:8.) nem akart enni, hanem „munkával és fáradtsággal“ maga akart gondoskodni arról, amire szüksége van s amit maroknyi nyája nem tud megadni neki. Azt akarta, hogy ne legyen terhére a gyülekezetnek és a közösség adománya a közösség haszna legyen. Komoly és céltudatos munkával látott e tanuláshoz, hogy mestersége legyen. Kis méhészetet rendezett be. Szaktudásával és szorgalmával egyre fejlesztette ma már a környéken elismert szaktekintély, s megbecsülését mutatja az is, hogy a helybeli Földműves Szövetkezet méhész csoportjának egyik vezető tagja. Ezen felül: csak körül keli nézni a parókia kertjében s a kis gazdasági udvaron s a nagyszerű rendből megállapíthattam, hogy a legapróbb részletekig példás és takarékos gazdálkodást folytat. Persze első kérdésünk ilyenkor az, hogy nem megy-e ez a foglalatoskodás a leíkészi munka rovására? Az anyagi élet biztosítása közben nem vész-e el a szolgálat? Meggyőződtem arról, hogy lehet munkás kézzel a gyülekezet hasznára lenni. Barátunk nem hagyta abba a teológiai önképzést. Tanúskodnak erről könyvtárában a legújabb külföldi munkák. Személyes kapcsolatban áH több kiváló külföldi teológiai professzorral. Cullman és Köberle professzorok műveiket megküldik neki. Jelentős kapcsolatai vannak nyugat nagy békeharcosaival. S ezért községe tanácsában is megbecsülésnek örvend. De a gyülekezet építésében Is nagy munkát végez. Ebből a kicsiny gyülekezetből az elmúlt évben is 37 konferenciázó vett részt a különböző konferenciákon. És Tengelic ma már adni íg tud, nemcsak elfogadni. A perselyes adakozásban, százalékos számítás szerint, a kerületben az elsők között van. Megnyílt a hívek szíve a közegyházi kérdések előtt is. A teológiai hallgatók segélyezése, a gyámintézet munkája mind támogatásra talál a tengelic! hívek között. Nagy és mammut gyülekezetek bizony elazégyelhetnék magukat ezen a példán. Az élet, a cselekvő, terméikeny étet jelei láthatók mindenütt. Nagyon örültem annak, amit Tenge- licen láttam és ezért nem mulaszthatom el, hogy Neked meg ne írjam. Hiszem, hogy egymás pékiáján épülhetünk és Neked is segítségedre lehet a példa. Meleg szeretettel köszönt Muncz Frigyes HAT EZÉRT! Új kántorképző tanfolyam indul a Luther Márton Intézetben Szeptember elején indul a Luther Márton Intézet harmadik tízhónapos kántorképző tanfolyama az egyetemes tanügyi bizottság megbízásából. A tanfolyamra írásban jelentkezhet bármely megfelelő zenei hallással rendelkező evangélikus férfi- és nőtestvérünk. Mellékelni kell a helyi lelkész ajánió sorait, önéletrajzot és orvosi bizonyítványt arról, hogy a jelentkezőnek nincs fertőző betegsége, Jelentkezést az Intézet igazgatójához, (Benczúr László evang. lelkész, Budapest, VIII., Ullői-út 24.) kell eljuttatni. A tanfolyam elvégzői az egyetemes kántorképző bizottság előtt vizsgálatot tesznek és amennyiben a vizsgát megállják, oklevelet kapnak. Az elmúlt két év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy megfelelő készség mellett, odaadó szorgalommal, teljesen kezdők, még hangjegyolvasás ismeretével sem rendelkezők fi megszerezhetik az oklevelet. A részvétel anyagi feltételei; jelentkezési díj 10.— Ft. Tandíj havi 40.— Ft. Vidékiek számára benn- lakási dfj havi 40.— Ft. A közelben lévő Protestáns Menzán a tanfolyam részvevői heti 25 forintért kaphatnak ebédet és vacsorát. Ágyneműt mindenki maga hoz. Felvételi vizsga szeptember 11-én, kedden délután 5 órakor. Peskó Zoltán tanár, orgonamüvész Mi hiánya van a Krisztusi Egyháznak? Semmi. Eleven színekkel tehetne ugyan ecsetelni a Szentlélek tapasztalható munkájának és a kegyelmi ajándékoknak a hiányát. Beszélhetnénk arról, hogy hiányzik a ma Egyházában az Isten Igéjének a sava-borsa, a hegyen épített város útmutató világossága, a hívők testvéri közössége és a másokért való missziói felelőssége. Ha magunkra nézünk, keresztyén alázatossággal, sok dologra azt kell mondanunk, hogy hiányzik. De ennek ellenére azt kell mondanunk, hogy a Krisztus Egyházának nincsen hiánya semmiben. Mindene megvan Krisztusban. Az első Pünkösdön kiöntetett Isten Szentlelke, s azóta, ahol csak Egyház van, ott Isten Szentlelke is jelen van. Ahol Egyház van, ott van Ige a maga teljes gazdagságában, van keresztség, ami az újjászületés fürdője, van úrvacsora, ami a meglankadt vándorok erősítője. Vannak kegyelmi ajándékok, amelyeket az Egyház Ura osztogat úgy, ahogyan neki jól esik a gyülekezet építésére. Krisztus Egyháza a puszta létével só és világosság ebben a megromlott világban. Nem azt mondta Jézus: «Legyetek sóvá!», hanem «Ti vagytok a földnek sava» (Máté 5:13). Az Egyház mindennap ajkéra veheti teljes joggal: «Az Ür az én pásztorom, nem szűkölködöm!» (Zsolt. 23:1). És mégis nyomorúságban van az Egyház — nagy nyomorúságban. Áz Egyház nyomorúsága olyan, mint azé az emberé, aki rongyokban jár és koptat, jóllehet — összekupor- gatott pénze és rejtett kincsei vannak, Olyan, mint az a kisparaszt, aki
