Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)
1951-08-12 / 32. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET 3 * _ » » EL Ő VIZ Kik mehetnek be az Isten országába? (Mt. 5:20—26.) Az egész Ószövetségen végighúzódik az «üdvtörténcti» szempont. Ez pedig azt jelenti, hogy minden az Ür Jézusról, illetve az Ő váltságművéröl tesz bizonyságot. «Mózestől és a prófétáktól fogva minden írásokban» (Lk. 24:27, — «Thóra, Nöbiim, Ukö- tubim»!) «Megírattak pedig a md tanulságunkra» (I. Kor. 10:11) éspedig «azért írattak meg, hogy bigyjélek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek fia és hogy ezt hívén életetek legyen az Ö Nevében.» (Jn. 20:31.) Most ezek szerint hadd utaljak az Ószövetség két nagy eseményére, melynek minden ember életében ismétlődnie kell, ha be akar jutni Isten országába. 0 Mikor Izráel népe Egyiptomban sínylődött, ott a Fáraó kegyetlen és Istent nem ismerő (II. Móz. 5:2.) uralma alatt a bizonyos halál várt volna reá. Isten látta nyomorúságukat, ismerte szenvedésüket és leszállt, hogy megszabadítsa őket (II. Móz. 3:7—8). Egy kis ártatlan bárányka vérhullásával mentette ki azokat, akik ezt hittel fogadták. — Az ember a bűn Egyiptomában sínylődik, ahol «e világ fejedelme» a Sátán, s az örök halál kárhozatos gyötrelme vár reá. Isten meghallgatta prófétáinak sóvárgó fohászát. «Ob, vajha megszakaszta- nád az egeket és leszállanái...» s le is szállott szent Fiában hozzánk, aki mint ártatlan bárány ontotta vérét, hogy aki hisz őbenne, az kiszabadulhasson a bűn Egyiptomából. Boldogan, újjongva tapasztalta Izráel népe az Úr szabadítását. — Boldogan, újjongva tapasztalhatja meg ma is bárki ennek valóságát a Jézus Krisztusban való hit által, ö «Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit.» {Jn. 1:29.) országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát» (ML 7:21). Nos, ezért ép, amikor az írástudók és farizeusok «igazsága» helyébe a tanítványok új. Istentől, kegyelméből kapott igazságát teszi az Ür, ugyanazon szavaihoz fűzi a komoly felszólítást: «amikor ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened,... menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával.., légy jóakarója a te ellenségednek hamar .,. és azután vidd fel. Az Úr rendezett, gyümölcstermő életet vár azoktól, akiket új életre hozott. Nem henyélhetsz felelőtlenül ilyesféle kijelentéseid kényelmi párnáján: «Én hiszek, én megtértem, én átadtam bűneimet az Úrnak.» stb. stb. Olvasd csak el Rm. 6-ot, mennyire komolyan int az Űr: «új életben járjunk»! Az «átadott» bűnök gyümölcstermése az «átadott élet» legyen! Különben ajtót tévesztesz és bármilyen «megtért» légy is, nem az Istennek országába, hanem «tömlőébe», kárhozatra kerülsz s valójában «ki nem jössz onnét» soha örökké! Testvér! Mi a te igazságod? Az egész emberiség besoroltatik a három közül valamelyikbe: írástudók, farizeusok és a tanítványok igazságába, de csak a harmadik vezet a mennyek országába. Ha pedig elfogadtad Jézust megváltódul, akkor pedig vigyázz, félelemmel és rettegéssel vidd véghez üdvösségedet és teremj megtéréshez illő gyümölcsöket (Fii. 2:12, Mt. 3:8). Vigyázz: drága áron szerezte meg Jézus üdvösségedet, s hihetsz most is üdvösségedre, az 0 Vérének bűntörlő erejében, de nemcsak súlyos, hanem kicsinynek látszó engedetlenségeddel is elveszítheted azt. i , Győri János Az olaszországi protestantizmus sorsa és helyzete Az olaszországi protestantizmus eredete tulajdonkeppen a reformáció előtti időre nyúlik vissza és az egyik ú. n. előref orma tornak, Vad Péter. nek a munkássága nyomán jött létre. Egyházukat róla valdens egyháznak is szokták nevezni. A berlini egyházi napokról hazatérve a római valdens teológiai fakultás dékánja Valdo Vinay professzor Marfnrrgban előadást tartott a valdens egyház életéről. A valdens egyház — mondotta — a legrégibb protestáns egyház. Harmadfél századdail a reformáció előtt indult el élete. Lélekszáma szerint kicsike. Kereken 100.000 tagja van a 43 milliónyi népesség között. Lelki életben azonban rendkívül eleven egyház. Évszázados üldöztetések után csak 1848-lxio nyert Jefküsmereti és vallásszabadságot, de ezután is számos korlátozásnak volt gyakorlatikig alávetve. A fasizmus, amey a római katolicizmust államegyházzá tette, ellenséget látott benne. A jelenlegi olasz alkotmány ugyan biztosítja számára a lelkiismereti szabadságot és a szabad tevékenységet, de valójában az á'llam az amúgy is túlzott hatalommal rendelkező római katolikus egyházat támogatja minden eszközzel. A valden- sek lelkészeiket jóidéig külföldön ké- peztették ki. 1855-ben állították fel saját teológiai fakultásukat, amelyet 1922-ben Rómába helyeztek át. Itt van egyetlen egyházi könyvtáruk is. Az egész világ evangélikus ifjúságának segítségével Észak-Itáliában felépítették a testvclri szeretet faluját — Agapét, amely jeleutős ifjúsági teleppé vált. Svájcban, Észak- és Déla/merikában vannak még valdens gyülekezetek. Feltámadtatok Krisztussal 0 Izráel tehát kiszabadult Egyiptomból, de még nem julott el az ígéret földjére, a tejjel és mézzel folyó Kánaánba. Sok csodát tapasztaltak az egyiptomi szabadulás ut jn, lelkesedéssel fogadták Isién 10- parancsolatát és mindenféle rendelkezéseit: «Valamit rendelt az Ür, mind megtesszük.» (II. Móz. 19:8.) Azulán mégis megtelt szívük hitetlenséggel, szájuk zúgolódással, s a 40 évi pusztai vándorlás alatt kipusztult egy egész emberöltő, a zúgolódó nemzetség. A törvényt közvetítő Mózes is csak megláthatta vágyó szemeivel az ígéret földjét, de oda be nem mehetett. Egy Józsué (újszövetségi nyelven Jézus) nevű férfiú vezette -be azután oda őket. Isten ezzel azt akarta jelezni, hogy a törvényt elsősorban azért adta, hogy annak teljesítésére való törekvése közben az ember belássa, hogy maga erejéből képtelen azt betölteni. A törvénnyel legfeljebb csak megsejthetjük, milyen lehet az Istennek tetsző élet, s vágyó szemekkel tekinthetünk az ígéret földje, az Isten országa felé, de bevezetni csak Jézus képes oda. «Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lelt, hogy hitből igazoljunk meg.» (Gl. 3:24.) Tehát nyilvánvaló, hogy bármilyen nagy csoda és kegyelem volt az Egyiptomból való szabadulás, mégis nem jelentett végérvényesen egyet a Kánaánba való bemenetellel. Mi a bűn Egyiptomából is az Ür Jézus által szabadulhatunk ki, amikor boldogan elmondhatjuk: «Az Ür a mi igazságunk.» Nem mi szerezzük meg lehat üdvösségünket, de felelőtlen, könnyelmű, gyümölcsléién éltünkkel elveszíthetjük! Bizony, különbség van az Egyiptomból való szabadulás és a Kánaánba való tényleges bemenetel közötti «Óvakodjunk tehál, hogy mivel megvan az ö nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki köziiletek fogyatkozásban lévőnek ne látlassék» (Zsd. 4:1). «Eszetekbe juttatom továbbá atyámfiáit az evangéliumot.• amelyet he is vettetek ... amely által üdvözöltök is, ha megtartjátok . .. ha csak nem hiába lettetek hívőkké» (I. Kor. 15:1—2.) Gyümölcstermő hitben megmaradni is, a mi mennyei Kánaánba vezető Józsuénk-Jézusunk kegyelme, — de a mi felelősségiinkl «Nem minden, aki mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek ISTEN Ki kétkedőn boncolja Öt, Az Éltetőt S Gondviselői: Annak választ nem ári. De a hívő elölt az Űr Hívatlanul S váratlanul: Megfejti Önmagát! And líra ás Béla Annakokáért, ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafcl- valókat keressétek, ahol a Kriszlus van, az Istennek jobbján Ülvén; az odafelva- lókkal törődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok és a ti éltetek el van rejtve Krisztussal az Istenben. Kolos. 3:1—3. Istennek drága üzenete az, hogy meghaltatok. Aki ezt az üzenetet magára vonatkozóan megragadta, boldog ember. Azonban ai ilyen sem gondolhatja azt, hogy többé már nem kisérthető. A kísértések ezután is jönnek, sőt egyre nehezebbek lesznek. A Sátán különös figyelemre méltatja a hívőket. Velük szemben felvonultatja minden mesterkedését, hatalmát és így szól: no majd meglátjuk, beszélhet-e valaki tökéletes váltságról! Be kell varrnoin az ilyen embereknek szájét! Ha egyszer megragadtuk Isién ama evangéliumát, mely a Kolossebelieken kívül nekünk is szól; meghaltatok a Krisztusban, akkor éppen a kísértések között tartsuk azt még erősebben, hogy a mi ellenségünk azt el ne vehesse tőlünk. Mindezek mellé még azt kell mondanunk: nem elegendő megragadnunk és szorosan tartanunk ezt az evangéliumot: meghaltatok. Azt is meg kell hallanunk Isién szájából: feltámad- lalok a Krisztussal. Ezt az evangéliumot még sokan nem tették sajátjukká a felébred és hitrejutott keresztyének között. Pedig ide is el kell jutnunk mindnyájunknak, mert a megváltás célja éppen az, hogy feltámadván a Krisztusban, ezután ne magunknak éljünk, hanem Annak, aki meghalt és feltámadott érettünk. Tedd "fel most önmagaddal szemben a kérdést: feltámadtam-e én a Krisztusban? Miről lehet azt megtudnom, hogy feltámadnám? Arról, hogy most már nem azulán törekszem, ami földi, hanem azulán, ami mennyei. Hogy ez mit jelent, azt nagyon világossá leheli egy példa a természet világából. Bizonyára láttál már hernyót. Milyen utálatos állat! Ha tömegével lép föl, kopaszak maradnak ulána a fák és a veleménveskeriek. A hernyó életében két szó valósul meg tökéletesen: mászni és falni. Mászik. Egyebet nem is tehet. Nincsen Iába, hogy szökeljen. Nincsen szárnya, hogy repüljön. Mászni kény- leien. Teljességgel a földhöz kötőit. Mászik és felfal mindent. Ebből áll élnie. És ez így megy egész nyáron át. Mikor azonban beköszönt a hűvös ősz, akkor elvonul valami védett helyre, talán csak egy meghasadt kéreg alá és ott bebábozódik. Bábja úgy néz ki, mint egy koporsó. Ebben az állapotban várja a tavaszi, melengető napsugarat. Mikor az megérkezik, akkor megmozdul a koporsóban. Áttöri koporsója falát és mint szép lepke búvik elő újra erre a világra. Egy ideig csodálkozva néz körül, azután meglebbenti szárnyát és belerepül ebbe a nagy, kék levegőtengerbe. Mászik, mint valamikor tette? Egy világért sem! Nem is gondol rá arra, hogy miként élt valamikor. Szárnyai vannak, tehát repül. És miként áll hajdani, rettenetes étvágyával. Egyszerűen képtelen rágni a lombokat. Nincs is meg hozzá a régi szerszámja. Finom csápja van csupán. Ezzel tapogatja végig a színes virágok kelyhét és kóstolgatja a táplálékok legédesebbjét, a mézet. Ha nem tudná az ember már régóta, hogy ez a két egészen különböző állat mégis egészen egy, hogy egyik előzménye a másiknak, akkor nem is hinné el senki, hogy ez lehetséges. Sok keresztyén hasonlít a hernyóhoz: mindig csak magának! Mindig csak maga alá kapar. Durvább formában: «Ezt a kis élvezetet csak megengedhetem magamnak.» És ilyen alapon sokáig élvén, maga akadályozza legjobban, hogy Isten Szenlleikének temploma legyen és botránkoztalja meg a hitben gyöngéket. Finomabb formában pedig lehetséges, hogy így jelentkezik: «Nem tudom, hogy mi az oka, de X. Y. testvérünk szolgálatán keresztül nem kapok már újat. El kell mennem valahová, ahol izgalmasabban hasogatják az igét.» — Így történhetik meg az, hogy valaki a Krisztus vérében való bűnbocsánat régi és most is új, egyetlen evangéliumát, felmelegített káposztának érzi, hiszi és mondja. Akár egyiket, akár másikat fedezed fel önmagadban, gondolj a hernyóra. Nem kellene ennek így lenni! Sokszor kiütközik a mi keresztyénhernyó állapotunk. Kiütközik akkor is, amikor nem is gondolnánk. Olt van például egy asszony, akinek iszákos férje van. Hűségesen imádkozik férjéért. — Természeles, hogy roppant nehéz ilyen ember oldalán élni. — Ha megkérdezzük, miért is imádkozik ő, akkor valószínűleg azt is hallanánk: «...hogy nékem is jobb legyen. Borzasztó dolog élni egv ilyen ember mellett.» Teljességgel igaz. De itt egy önző hernyó is meg- búvik valahol. — Ebben az esetben is az üdvösség kérdése áll az élen, attól a perctől kezdve, amikor bekövetkezhetett a Krisztusban való feltámadás. Ennek egyenes folyanánya, az odafelvalókkat való törődés. — És miként állunk imaéle lükben? Az a sok én. — engem — nékem — enyém, a magunk körül forgó, keresztyén báb formájában élő, Krisztusban fel nem támadott életünk bizonyossága legyen önmagunk felé. Vele együtt megfeszítve, Vele együtt a halálban, Vele együtt feltámadoltan, hogy új természet szerint, az odafel- valókkal törődhessünk. Átugrani semmit sem lehet! : 7 Modersohn után G. Gy. Hewlett Johnson Magyarországon Az elmúlt hét péntekjén Budapestre érkezett Hewlet Johnson canterbury érseki helynök, a Béke Világtanács tagja, a nemzetközi Sztálin-bélkedíj kitüntetettje. A világbékemozgaiom kimagasló harcosát, aki a határtól Dezsérg László evngéükus püspök, az Országos Béketanács tagja kíséretében tette meg az utat, fővárosunkba érkezésekor Miháy'fi Ernő, az Országos Béketanács főtitkára üdvözölte. Hewlet Johnson, angliai Canterbury érseki helynökét világszerte nagy megbecsülés veszi körül. Az emberiség békéjének védelme érdekéiben kifejtett sokesztendős, fáradhatatlan tevékenységéért elnyerte a nemzetközi Sztáiin- díjat. Nagyon régi időtől harcol a népek közötti békességért. Hewlet Johnson feleségével együtt ellátogatott Budapestre. Vasárnap, feleségével együtt, Őszödre utaztak,' ahol meglátogatták az ottani Tszcs-t. Boldogok lehetnek — mondotta kísérőinek — kogg ilyen országban élhet- nek. Minden szava és megnyilatkozása arról a szeretetről beszél, amelyet a Magyar Népköztársaság iránt érez. Amerre Hewlett Johnson megforduld, mindenütt a magyar nép nagy szere* tétével és megbecsülésével találkozott. Az Országos Béketanács hétfőn ebédet adott Hewlett Johnson canterbury érseki helynök tiszteletére. Az ebéden megjelent az Országos Béketanács több tagja, köztük a magyar politikai és kulturális élet számos kiválósága. Az ebéd során Mihályfi Ernő, az Országos Béketanács főtitkára, pohárköszöntőben üdvözölte Hewlett John- sont. Hewlett Johnson válaszában a többi között ezeket mondotta: «Ügy érzem sokszor: egy magas csúcson állok és látom a virradó, a felkelő napot. És azt szeretném üzenni innen a magyar egyházi férfiaknak is: né gondoljanak mindig csak arra, hogy a jóság, a boldogság világa csak a túlvilágon lehet; itt a földön nem valósítható meg. Az én hitem szerint minden igaz keresztyénnek azon kell fáradoznia, hogy már itt a földön is megvalósuljon ez a boldog világ — és aki nem akar ezen munkálkodni, az jobban tenné, ha abbahagyná az imádkozást.» Szombat esti közös imádkozásunk — Aug. 11. — Nyitott fülek és nyitott szemek. Ézsaiás, 29, 18—21. Ézsaiás által jövendölt „ama nap“ Jézus Krisztusban lett valósággá. Ezért' üzenhette Keresztelő Jánosnak: ..a vakok látnak... a süketek hallanak.., és a szegényeknek evangélium hirdeltetik.“ (Mt. 11, 5.) A próféta beteljesült nem csupán a lelki-vakok és a lelki süketek, hanem egészen materiálisán a testi-szemek és testi-fülek meggyógyífásában is. Azóta „ama nap“-ban élünk. Jézus valóságos jelenlétiében. A testi-leiki fülek és szemek gyógyulásának áldott idejében. Jézus irgalmas szeretete és hatalmas ereje ima sem kisebb! ö „tegnap és ma és örökké ugyanaz“! De vájjon nyúlnak-e feléje teljes bizalommal a hitnek a karjai? Nem járunk-e süket fülekkel és vak szemekkel ott, ahol más százak és ezrek szemei és fülei nyílnak? Hajlamosak vagyunk arra, hogy testi gyógyulásokban nagyobb csodát lássunk, mint a belső szemek és fülek megnyílásában. Pedig a belső fülek megnyílásán az üdvösségünk fordul meg! A hithez a fülünkön keresztül juthatunk el. „A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által“. Szól az Ige! Bár ne csak hallgatói, hanem meghalló! is lennénk. Akik meghallják az ágéit, azok egyszerre látók is lesznek. A belső szemmel! Látják a láthatatlant. Így telik meg szegény bűnös életünk az „Úrban való örömmel“ és „Izrael Szentjében való vigassággal“. De akik inkább akarnak süketek és vakok maradni, azokra igénkből ezek a szavak vonatkoznak: „kivágattatnak, elvesznek, elpusztulnak“. Mert az Isten kegyelmi ajándékait nem lehet büntetlenül megvetni. VALLJUK meg, hogy sok ige röpül! már el a fülünk mellett és hogy nagyon „öreges“ a mi kereszlyénségünk: gyenge a fülünk és a szemünk. ADJUNK HALAT, hogy Isten hlrdcttetelt Igéje által füleket és szemeket nyilogat. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy igéje álütően hirdeMessék magyar népünknek, hogy a konferenciákra sereglő nép meghailója legyen az igenek és hogy egyházunk vezetői „látó k“ legyenek. HEGYHÁTI JÁNOS BIBLIA-OLVASÓ (Szentháromság utáni 12. hét) Augusztus 12. Vasárnap. Hab. 2;6/b. I. Tán. 6:6, Jak, 5:13—18, Róm,#14.T—12, A pénz, vagyon nem a miénk, nem is visszük magunkkal; az istenfélelem sokkal nagyobb nyereség. Betegségben, szenvedésben imádkozás, dics'éretek éneklése tart meg, szerez bűiibocsána'tot és tanít az igazi felebaráti szereietre. Augusztus 13. Hétfő. Ezs. 5:21. Máté 23:8. Ezs. 42:1—7. Róm, 14:13—23, Az engedetlenség hálátlanság is, vigyázzunk, hogy ne essünk ebbe a bűnbe ás. A mi mesterünk hálaadásra tanított és arra, hogy egymásnak segítségére és javára legyünk, mert testvérek vagyunk. Alkalmazkodjunk egymáshoz, ivással, evéssel, szórakozással senkit meg ne botránkoztas. sunk; szabaduljunk szenvedélyeinktől. Augusztus 14. Kedd. IV. Móz. 9:23. Csel. 9:6/b. Ezs, 38:10—20, Róm, 15:1—13, A meggyógyult betegek ije feledkezzenek meg Istennek köszönetét monm dani. Az erősek segítsék, az erőtleneket, mindenekben töltsük be a Krisztus-törvényét: a szereldei! Augusztus 15. Szerda. Józs. 1:8. Fii. 4:9. Csel. 9:31—42, Róm, 15:14—21, A törvény tisztelete felől ne csak gondolkozzunk, hanem azt meg is tartsuk, ha azt akarjuk, hogy békességünk legyen Istennel. Péter apostol a Krisztus nevében beteget gyógyít, halottat támaszt fel, Pál apostol semmit sem tett, ami tett, hanem őáltala tette a Krisztus. Augusztus 16. Csütörtök. Jób 36:5. Luk. 1:53. Máté 10:1—8. Róm, 15:22—23, Isten kegyelmébe fogadja az elesetteket, szétosztja javait a nélkülözőknek. Jézus inti tanítványait: óvakodjanak a vagyontól, ne gyűjtsenek aranyat-eziistöt, de ne féljenek az éhségtől sem, mert a munkás méltó az ő jutalmára. Pál apostol kéri római híveit, hogy imádkozzanak munkásságáért, hogy még többet' végezhessen el. Augusztus 17. Péntek. Józs. 24:24. Luk. 2:40. Márk. 5:22—43, Róm, 16:1—16, Istennek szolgálni, teljesedni bölcsességgel. Ö minden munkára erőt ad. Jézus fáradhatatlan a tanításban és os eleked ötben mutatja meg, hogy a hit által még a vihart is le lőhet csendesíteni. Augusztus 18. Szombat Zsolt. 27:1. Csel. 5:41. Ez®. 35:3—10, Róm, 16:17—27, Isten nevéért sokféle gyalázatot el lehet viselni, a Bennebizók nem félnek és nem remegnek, a lankadt kezeket megerősítik, a tántorgó térdeket megszilárdítják. Pál búcsúzik a rómaiaktól, kéri őket: legyenek továbbra is bölcsek a jóban és ártatlanok a rosszban! ■SznrhovszkT Gyula.
